„Új ipari forradalom küszöbén állunk, aminek társadalmi hatásait egyelőre még nem tudjuk teljesen felmérni. Magyarországnak az ipar magas aránya miatt jó esélyei vannak arra, hogy a győztesek között legyen a folyamatban Cséfalvay Zoltán korábbi gazdaságstratégiai államtitkár, a párizsi állandó magyar OECD-UNESCO képviselet vezetője szerint.
– Európában tudás alapú gazdaságról és innovációról beszélnek a politikusok, nálunk újraiparosításról, melyik út vezet nagyobb növekedéshez?
– A 2008-as válság egyik tapasztalata az volt, hogy ezt azok az országok érezték meg a legkevésbé, amelyek erős ipari bázissal rendelkeznek, elég csak Németországra gondolni. Angela Merkel ezt tömören így fogalmazta meg: „a németek olyan dolgokat állítanak elő, amire van kereslet”. A kérdés ennél azért bonyolultabb, ha azt szeretnénk megérteni, hogy mi vezet gazdasági növekedéshez, és az ehhez szükséges termelékenység emelkedéséhez. Ez ma elképzelhetetlen az informatikai forradalom nélkül, ami már 2-3 évtizede zajlik. Az igazán jelentős változások azonban csak most várhatóak, mivel az informatika napjainkban érte el azt a fejlettségi szintet, amikor már a klasszikus ipart is átalakíthatja. Valójában most oldódhat fel a Solow-paradoxon, ami szerint hiába volt eddig gyors az informatikai fejlődés, ennek hatása nem jelent meg a termelékenységben. Ám a mai új technológiák, mint a 3D nyomtatás vagy a big data mindenestől átformálják az ipart és a szolgáltatásokat.– A mai cégek vezetik majd az átalakulást, vagy új versenytársaik?
– Ha belegondolunk abba, hogy kik a mai ipari cégek kihívói, akkor azt látjuk, hogy szinte kizárólag informatikai vállalkozások. Elég itt az autóiparra gondolni, ahol egy alapvetően informatikából jövő cég, a Tesla a legérdekesebb új belépő. Hasonlóan, a hotelláncok nagy kihívója a Booking.com és az Airbnb. A klasszikus iparágak képviselői is látják már, hogy melyik irányba kell menni, ezért a gyártásba és a termékbe egyre erősebben ötvözik az informatikát. Ezt a folyamatot az OECD-nél új termelési forradalomnak nevezzük. A feltételezések szerint ez a változás viheti tovább a növekedést, és ehhez jó alap, hogy Magyarországnak erős ipari bázisa van.– Ez akár jó hír is lehetne, de a szinte teljesen külföldi kézben lévő összeszelő üzemek jellemzik a magyar ipart, így is nyertesek lehetünk?
– A csúcstechnológiai termékeknél a magyar hozzáadott érték jóval nagyobb, mint az ipari átlag, így ezekre a területekre érdemes koncentrálnunk. Az építőiparral együtt a GDP 28 százalékát adja az ipar, ami egy jó kiindulási állapot. Az új ipari forradalomban pedig sikerességünket a felkészültségünk határozza majd meg, például az, hogy milyen a képzettség színvonala, hogy tudnak a magyar vállalkozók, beszállítók most már az innováció szintjén is kapcsolódni a globális vállalkozásokhoz. Akkor lehetünk versenyképesek, ha sikerül minél több tudást, startupokat és beszállítókat adnunk ehhez a globális átalakuláshoz.– Nézzünk egy ilyen újdonságot, a Teslát! Az e-autó gyártásáért Magyarország is versenybe szállt, de miért lenne ez több a magyar gazdaságnak egy összeszerelő üzemnél, mint az eddigi gyártók?
– A Tesla egy zseniális ötlettel megcélzott egy olyan méregdrága elektromos sportautó piacot, ahol el tudott indulni. Ha csak elektromos autót készítettek volna, akkor nem kaptak volna ennyi figyelmet, mert ilyet sokan csinálnak. Peter Thiel, a PayPal alapítója által megfogalmazott szabály szerint új technológiáknál a legfontosabb olyan szegmensek, piaci rések megtalálása, ahol szinte nincs versenytárs. Magyarország számára egy ilyen cég megjelenésével az igazi előnyt pedig az jelentené, ha minél több magyar szaktudást, informatikai és elektronikai startupot tudnánk mellé tenni. Sőt, ez a feltétele annak is, hogy Tesla egyáltalán ide jöjjön. Az autóiparban nagyon hosszú beszállítói láncok vannak, és jelenleg valóban nem olyan jelentősek a továbbterjedő hatások a hazai kkv-k felé, mint vártuk. Ám a két évtizede Győrben működő Audi példája azt mutatja: ahogy a motor alkatrészek gyártásától eljutott az autóig, úgy bővült a helyi egyetem oktatási kínálata is, úgy mélyültek el a kutatási együttműködések, és úgy bővült a beszállítói kör is. Ez a folyamat tehát nem máról holnapra zajlik.– A magyar kkv-k támogatását minden kormány a zászlajára tűzte, mégis ilyen, a világpiacon is versenyképes cégből alig néhány száz van, a technológiai verseny felfutásával nem félő hogy még kevesebb lesz?
– A kkv-k túlnyomó része a világon mindenhol a helyi igények kielégítésével foglalkozik, csak a lokális piacra akar dolgozni. Ezért fontos, hogy egyre több olyan startup cég jelent meg már nálunk is, amelyek már eleve a globális piacra akarnak betörni. És itt van a legtöbb esélyünk arra, hogy nemzetközi sikereket érjünk el. Érdekes példa erre Ozsvald Eszter startupja, a Notch, amely futók és sportolók számára készít olyan egyszerű viselhető szenzorokat, amelynek adatait okos telefonnal azonnal ki is elemezhetjük. A fejlesztés Budapesten zajlik, a főközpont New York-ban van, a gyártás pedig Kínában. Ez ugyanaz a termelői lánc, amit eddig csak a globális nagyvállalatoknál láthattunk, de ma már egy magyar kkv is megeheti! Talán nem véletlen, hogy Ozsvald Eszter egyike annak a tíz fiatal előadónak, akiket az OECD meghívott Párizsba május végi nagyszabású Fórumára, és az sem, hogy hogy tíz után újra magyar előadók, javarészt startup vállalkozók lépnek fel ezen a Fórumon. A másik lehetőség a beszállítóvá válás, és így a megrendelő nagyvállalat segítségével lesz a cég nemzetközivé.– A startupok és az informatika fejlődése a munkahelyek sokaságát veszélyezteti, az online piactereken zajló kereskedelem elkerüli a jogszabályokat és az adókat. Milyen társadalmi változásokat okozhat ez?
– A platform alapú gazdaságnak többféle következménye van: aki így kap munkát, annak ez egyrészt jó. Másrészt ezek a rendszerek nyilvánvalóan leszorítják az árakat és fizetéseket, eltűnnek a hagyományos foglalkoztatási viszonyban megszokott védettségek. Összetett probléma ez, mert fogyasztóként szeretjük az alacsony árakat, alkalmazottként viszont nem akarunk alacsony bért. Adózóként szeretnénk, ha mindenki megfizetné a közterheket, de e nélkül olcsóbbak a szolgáltatások. Amerikában ez a folyamat már nagyon előrehaladott, már több tíz millióan élnek – szabadúszóként – projektről projektre. Pozitívumként kezelik viszont sokan a rugalmas munkaidőt.– Az új gazdaság előretörésével egyre nagyobb probléma lesz a nemzetközi adózás, amivel az OECD is foglalkozik. Az informatikai cégek is kiveszik hamarosan a részük a közterhekből?
– Érdemes visszaemlékezni arra, hogy már évtizedek óta különleges helyzete van az informatikának, számos vám- és adókedvezményt kapott a terület. Az államok, a szabályozók és az érdekképviseletek még nem foglaltak egyértelműen állást ebben a kérdésben, és ez várhatóan egy fontos téma lesz a közeljövőben. A legnagyobb informatikai cégek egyelőre elhanyagolható adót fizetnek a világ országaiban. Az OECD ugyan általános szabályokat nem tud hozni, de hallatja a hangját a G7 és G20 irányába, hogy itt lépni kellene.– Mennyire látható a magyar startup ökoszisztéma külföldről, lehetünk mi is olyan sikeresek és ismeretek, mint például az észtek?
– Az észt modell Kelet-Közép-Európában igen népszerű, és már nálunk is elindult. Ennek a lényege, hogy egy-egy sikeres startup, ami az észtek esetében a Skype volt, visszaad valamit annak a közösségnek ahonnan elindult, megosztja tudását és befektetéseivel tőkét biztosít. Magyarországon – a legsikeresebb startupok, a Prezi, a Ustream, a LogMeIn, és az NNG által támogatott – BridgeBudapest is hasonlóval próbálkozik. És ilyet nem nagyon látni Nyugat-Európában: ha egy francia vagy ír startup befut, akkor eladják a tulajdonosok, és onnantól kezdve úgymond élvezik az édes életet.– Nálunk a fejlett világhoz képest nagyon alacsonyak a szociális juttatások, sokan pedig az európai munkanélküli segély alatti jövedelemmel kezdenek vállalkozásba. A létbiztonság hiánya nem nehezíti a kockázatos vállalkozásindítást?
– Egy német közmondás szerint a szükség találékonnyá tesz. De nálunk sajnos gyakran keverednek a fogalmak, hiszen emlékezzünk csak az elmúlt évtizedek kényszervállalkozó kifejezésére, ami természetesen fogalmi nonszensz. Azt hiszem, akkor lehet nálunk egyre több sikeres technológiai startup, ha a fiatalok már a középiskolában és az egyetemen is elkezdhetik vállalkozásaikat. Nem arról van szó, hogy – mondjuk – legyen önálló tantárgy a vállalkozási alapismeretek. Sokkal inkább olyan jó példákra van szükség, mint a Budapesti Műszaki Egyetemen a Bacsa László által vezetett Demola: itt a diákok az általuk frissen tanul tananyagra és saját ötleteikre építve dolgoznak különböző projekteken, ami idővel akár egy-egy startup alapításához is elvezethet. Ha ehhez még jó tanácsadók és befektetők is vannak, akik a világpiaci trendeket is ismerik, és a jó ötletek megvalósítását tudják ösztönözni, akkor még nagyobb a siker esélye. Ma uniós forrásból is bőven jut innovációra, itt azonban nagyon fontos, hogy csakis és kizárólag olyan pályázatok jelenjenek meg, amelyeknél az uniós forrás mindössze kiegészítő elem, ahol a magánbefektető vállalja az alapvető kockázatot, hiszen nem az állam, hanem a felfedező, a vállalkozó, és a befektető ismeri a piacot.”
Forrás:
Itt az új ipari forradalom, de társadalmi hatásai még láthatatlanok; Bucsky Péter; Figyelő; 2016. március 23.
