„A CBC News kanadai hírportál a ’big data’ felhasználásának sajátosan kínai modelljéről számol be. Azzal a felvezetéssel, hogy Kínában eleve érdemes azt feltételeznünk, hogy az állam mindent tud, vagy legalábbis tudhat rólunk. A „Nagy Testvérnek” nevezett rendszerben ezt még „saját szemével” sem kell követnie.
Az Internet Kínai Nagy Tűzfalán belül egész hálózat épült fel az adatok gyűjtésére, feldolgozására és rendszerezésére, állami és magáncégek részvételével. A Torontói Egyetem ’Citizen Lab’ munkacsoportjának vezetője szerint Kínában a közösségi média és a digitális technológiák a rendszer támogatóiként működnek, rejtett eszközök egész tárházát biztosítva a cenzúrához és az állambiztonsági felügyelethez. Példaképpen említve olyan népszerű alkalmazást, mint a WeChat, amelyhez egy telekommunikációs magáncég fejlesztett olyan megoldást, amivel pénzügyi tranzakciókat is le lehet bonyolítani. Havonta mintegy 800 millió kínai használja fizetésre – gyakorlatilag minden olyan ember, aki online elérhető. Kutatók az ellenőrzés és cenzúra számos rejtett eszközét fedezték fel benne.
A kínai hatóságoknak olyan hatalmas adatvagyon áll rendelkezésére arról, hogy mit tesznek az emberek mikroszinten, az orvoshoz járástól az étteremlátogatásig, amire soha korábban nem volt még példa. A kínai modell sajátosságát mutatja ugyanakkor az is, hogy az irányítás egy részét gyakorlatilag „letöltötték” a magánszektorba, ahol a vállalkozások maguk látják el a „rendőri” feladatokat saját hálózatukban.
Az egyik vezető kínai napilap szerint egészen kevés pénzért bárkiről hatalmas mennyiségű információt vásárolhatunk – lehetnek azok barátok, jegyestársak, kollégák vagy éppen piaci versenytársak. Próbaképpen lekérték egy kolléga adatait szállodai tartózkodásairól, repülős és vasúti utazásairól, határátlépéseiről, ingatlanos ügyleteiről és banki műveleteiről. A kolléga megerősítette ezek valódiságát. És az egész mindössze 700 jüanba került.
Egy másik hasonló – megvásárolható – szolgáltatással bárkinek a mozgását nyomon követhetjük a mobiltelefonjáról nyert adatok alapján. Egyáltalán nem ütközik semmilyen nehézségbe az, hogy pénzért nagy tömegű, megbízható információkhoz jussunk konkrét személyekről.
A gyakorlat messze távol áll attól a nyugati megközelítéstől, amely igyekszik egyensúlyt találni a magánélet védelme és a nemzetbiztonsági szempontok között. Olyan rendszer épült fel, ahol mindenki minden szinten adatokat gyűjthet mindenkiről, és ezeket áruba is bocsáthatja, akár kormányzati intézményekről, akár magánvállalatokról van szó.
Úgy tűnik, hogy az adatokat a kormányzat gyűjti, rendszerezi és látja el kereszthivatkozásokkal, rutinszerűen – és feltehetőleg követi is azokat. Egy kiszivárgott értesülés szerint – a bankok által használt pénzügyi megbízhatósághoz hasonlóan – bevezetnék a „társadalmi megbízhatóság” kategóriáját, amit az online interakciók során gyűjtött adatok alapján mérnének.”
Forrás:
Big Brother collecting big data — and in China, it’s all for sale; Saša Petricic; CBC News; 2017. január 11.
