Internetközigazgatás: külföldönközigazgatási informatika

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2017. november 20.

Szerző: 2017. november 20.No Comments

KATALÁN VÁLSÁG – NAPRÓL NAPRA
Puigdemont valójában orosz kém – hitette el könnyedén a spanyol hadügyminiszterrel két telefonbetyár
Az előrejelzések rekordrészvételt, és minden korábbinál kiélezettebb versengést jósolnak az egy hónap múlva esedékes katalóniai parlamenti választáson. A tét óriási, és nem csupán Spanyolország, de áttételesen az egész kontinens jövője szempontjából. Úgy tűnik a kiemelkedően magas tétnek megfelelő a politikai küzdelem eszköztára is: magyarul, szende mértéktartásnak egyre kevesebb a jele. És úgy tűnik, az „orosz kártya” immár kötelező elemévé válik a hatalmi játszmáknak, ahol kétségbeesetten keresik a mindent ütő adu ászokat.
A hét végén a spanyol hadügyminiszter asszony ismét reflektorfénybe került, ráadásul a történet is ismerős. Az előző héten ugyanis már a közvélemény elé állt azzal a meggyőződésével, hogy a függetlenségpárti katalán közösségi média „sok üzenete” valójában „orosz területről” érkezett. Most pénteken aztán María Dolores de Cospedal szinte szürreális telefonbeszélgetést folytatott lett kollégájával. Azaz, hogy csak hitte, hogy a NATO-társország minisztere a hívó fél, valójában két orosz humorista „tréfálta meg” a spanyol politikust. Carles Puigdemont valójában orosz titkosügynök, Cipollinó fedőnéven – tájékoztatták a miniszterasszonyt, akiben ez a közlés a legcsekélyebb gyanút sem váltotta ki, sőt. Még akkor sem tiltakozott, amikor tudomására hozták, hogy valójában szinte mindenki orosz ügynök – beleértve a hívó fél sofőrjét, sőt magát a feleségét is. Vannak, akik ezt jó példának tartják arra, hogy a propaganda sokszor kétélű fegyver, könnyen beszippantja terjesztőjét is.
Vannak persze, akik nem zárják ki, hogy az akció mögött az orosz titkosszolgálat állhat, annak érdekében, hogy a spanyol politikust (és átvitten az egész kormányt) lejárassák. Az már biztosra vehető, hogy a lejáratás sikere érdekében maga az érintett is mindent megtett. A telefonbeszélgetés rögzített változata természetesen rögtön felkerült a YouTube megosztóra, ahol eddig mintegy félmillió néző hallgatta fejcsóválva, hitetlenkedve, vagy éppen derülve.
Two comedians trick Spanish defence minister into believing Puigdemont is Russian spy; Catalan News; 2017.november 18.
Két orosz telefonbetyár; Index.hu; 2017. november 18.
YouTube

MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
Digitális diplomácia 3.0. Személyre szabott diplomácia.
Amikor a külügyminisztériumok először felköltöztek a netre, akkoriban még egyszerű tömegtájékoztatási csatornáknak tekintették a közösségi média platformokat. Úgy kezelték őket, mint a rádiót, vagy a televíziót, tehát olyan eszközökként, amelyek a közönséggel folytatott alapvetően egyirányú kommunikációjukat teszik majd hatékonyabbá. A diplomáciai apparátusokat erre ösztönözték korábbi tapasztalataik, amikor a II. világháború, majd a hidegháború időszakában sikeresen kezdték alkalmazni a rádiót, és később a televíziót.
Hamarosan rá kellett azonban ébredniük, hogy bizony a közösségi média eszközök drámaian mások a korábbi elektronikus eszközökhöz képest. Itt ugyanis a felhasználók maguk is válaszolhatnak a nekik szánt mondandókra, sőt akár el is téríthetik – a saját szájízűk, vagy érdekeik szerint – a rájuk irányított kommunikációt. A klasszikus példa erre a svéd külügyminisztérium esete a Second Life-al: a képzelt játékvilág benépesítői afféle illetéktelen behatolásnak értékelték a virtuális térben felállított nagykövetség létét, és tiltakozásul orgiákat szerveztek az épület tetejére. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kétirányú kommunikáció másfajta hozzáállást követel, ugyanakkor komoly lehetőségeket is kínál. A visszacsatolások révén lehetőség nyílik az üzenetek finomhangolására. Nagyjából 2014-től kezdve bontakozott ki a Digitális diplomácia 2.0, ahol immár nem a definiálatlan tömegeket, hanem jól átgondolt, specifikus célcsoportokat kívántak elérni a külügyi szervezetek.
Szakértők szerint az idei, 2017-es év jelenti az újabb fordulópontot. Az új koncepció, a Digitális diplomácia 3.0 még tovább megy a diverzifikálásban: célja, hogy a lehetőségekhez mérten minél személyre szabottabb legyen az elérés. Ez a megközelítés maximálisan fókuszál a (potenciális) felhasználó igényeire, szükségleteire, de tekintetbe veszi annak technológia-használati szokásait is. Az új törekvések egyik érdekes példája az Indiai Külügyminisztérium új mobil alkalmazása, a MEAIndia (lásd lejjebb).
Digital diplomacy 3.0. Personalized diplomacy; Ilan Manor; Exploring Digital Diplomacy; 2017. november 16.

India öles léptekkel a modern digitális diplomácia útján.
Az informatikával, mobiltechnológiával szárnyakat kapó új diplomácia koránt sem csak az angol-szász világ innovációjának terepe. Ázsia feltörekvő nemzetei ugyancsak az élvonalba tartoznak ebben a tekintetben is. Jól példázza ezt az indiai külügy fejlődése, amely mostanában figyelemre méltó kezdeményezésekkel hívta fel magára a szakemberek figyelmét. A külügyi digitalizáció központi fejlesztése az Indiai Külügyminisztérium (MEA) új mobil alkalmazása, amely – természetesen – ingyenesen tölthető le úgy az Androidra, mint az Apple operációs rendszerére. A program egy jól átgondolt virtuális platformot kínál, amely változatos külpolitikai témákban segít eligazodni. A „MEAIndia” nevű alkalmazás funkciói között, egyebek mellett, az alábbiakat találjuk:

  • konzuli támogatás biztosítása útlevél- és vízumkérelmi témákban;
  • közvetlen kapcsolattartás a miniszterrel;
  • a miniszter külföldi útjainak valósidejű követése;
  • az indiai külpolitika hírei és kapcsolódó sajtóközlemények;
  • indiai témájú dokumentumfilmek online elérése;
  • az alkalmazás továbbfejlesztését célzó visszacsatolás lehetősége.

Természetesen az új mobil alkalmazás mellett az indiai diplomácia a digitális világ, különösen a közösségi média ökoszisztéma számos más elemét is beépítette eszköztárába. A MEAIndia alkalmazás dedikált YouTube csatornája már a félmilliós nézőszámot közelíti, miközben az Indian Diplomacy nevű, szintén témaspecifikus csatornán 5 milliónál is több látogatót regisztráltak már. Hasonlóan aktív a minisztérium a Facebookon és a Twitteren is, de jelenléte kiterjed a Google+-ra és a Flickr-re is. Mindezeknek köszönhetően India külszolgálata ma már a világ 10 legjobban teljesítő digitális diplomáciája közé tartozik.
India’s giant step into modern digital dilpomacy; Public Diplomacy and Global Communication 2017; 2017. november 10.

Dél-Korea közdiplomáciájának fejlődése.
Bár vizsgálódási terepünk az „informatikával támogatott”, más szóval digitális diplomácia, érdemes néha egy pillantást vetni egy kapcsolódó fogalomkörre. A „közdiplomácia”, közkeletű angol kifejezéssel public diplomacy a külügyi szervezetek azon tevékenységeit öleli fel, amelyek – a külpolitikai célok szolgálatában – közvetlenül igyekeznek elérni a külföldi nagyközönséget, elsősorban a nem-kormányzati szereplőket, szervezeteket, illetve egyéneket. Márpedig a digitális diplomácia elsőrendű eszközparkját jelentő közösségi médiának éppen a szélesen vett közönséggel való, többnyire interaktív párbeszéd a lényegi eleme. Nyilvánvaló tehát a fogalmi kapcsolódás „digitális”, és „köz” diplomácia között, ahogy ezt jól példázza a dél-koreai „public diplomacy” szemlélet és gyakorlat fejlődése is.
A nyitás 2003-ra datálható: ekkor hirdette meg a dél-koreai Külügyminisztérium a nyitott, párbeszéden alapuló „népi diplomácia” kezdeteit. A kommunikáció kétirányú lehetőségeinek bevezetésével igyekezett a minisztérium javítani megítélésén, otthon és külföldön egyaránt. A 2008 és 2013 közötti időszakban a kulturális diplomácia erősítése került a fókuszba. Az évtized végén erősödött fel a közvéleménnyel folytatott párbeszéd igénye: ekkortól emelték be a külügyi szervezetek kommunikációs eszköztárába a közösségi média eszközöket, és a szemléletbeli váltást jelezte a minisztériumon belüli „Új Média Csoport” létrehozása is, kifejezetten a közvéleménnyel való közvetlen kapcsolódások elősegítésére.
Evolution of Korea’s Public Diplomacy; Olga Krasnyak; DigitalDiplomacy; 2017. október 21.

A kínai kiber-nacionalisták cseppet sem rózsaszín világa
A kiber-tér egyre újabb példákat hoz a korábbi paradigmák lebontására: így például diplomáciai csatározások immár nem csak állami szereplők között folyhatnak. Különböző országokban élő közemberek (vagy azok csoportjai) között szabályos „diplomáciai hidegháború” robbanhat ki a digitális terekben. Jól példázva a „digitális diplomácia” valódi újdonságát: hogy ti. nem csupán az eszközök, de a külpolitikát alkotó szereplők is gyökeresen átalakulnak általa.
Tavaly történt, hogy – a tajvani választásokon győzedelmeskedő függetlenség párti jelölt hivatalba lépését követően – nacionalista álláspontot képviselő, „anyaországbeli” internetes kommentelők árasztották el a szigetország közösségi médiumait. Ezek a „kiber-aktivisták” a Kínai Népköztársaság egysége mellett törtek lándzsát. Már a választási küzdelem időszakában kiderült, hogy ezek a hozzászólók alapvetően különböznek a korábbi időszakok „dühös fiataljaitól”, illetve egyes kampányok informatikailag kevéssé művelt, fizetett trolljaitól is. A netkultúrában otthonosan mozgó, higgadt debattőrök hada látszott kiállni Kína egysége mellett. Az internetes közvéleményben, illetve a tajvani sajtóban gyorsan terjedt még egy jellegzetességük, hogy ti. a függetlenség híveire zúdulók többsége – nő. Mára azonban körvonalazódni látszik, hogy ez az állítás – és ehhez kapcsolódva az egységpártiak „Kis rózsaszínűcskék” beceneve is – gondosan fabrikált megtévesztés csupán. Ami arra enged következtetni, hogy a függetlenségpártiak oldalán is jól szervezett erők szálltak harcba a tajvani közösségi médiában dúló diplomáciai komment-háborúban.
China’s „Little Pink”are not who you think; Anthony Tao; SupChina; 2017. november 18.

A kínai WeChat és a politikailag korrekt nyelvezet – hiánya
Kína legnagyobb csetszolgáltatója körül egyre sűrűsödnek a rasszizmust emlegető vádaskodások. Az ázsiai országban roppant népszerű WeChat instant üzenetküldőt még a múlt hónapban jelentette fel egy (Sanghajban élő) afro-amerikai nő, mondván hogy annak fordító programja a „fekete idegen” jelentésű kínai szót az (Amerikában) hírhedt „n-szóval” adta vissza.
Ez azonban csupán a jéghegy csúcsa – állítják a kínai közösségi médiumokat használó amerikaiak. A WeChat-en használható érzelemszimbólumok (emojik) között, amelyek jó része a felhasználók által készített és feltöltött kisanimáció, mindennaposnak számítanak az amerikai „polkorrekt” megjelenítésben tilalmazott, rasszistának tekintett ábrázolások (az ún. „black face”-ek).
A jelenség hátterében egyrészt a külföldi szemlélők által Kínában nem ritkán érzékelt faji előítéletesség állhat, másrészt azonban a politikai kultúrák különbözősége is magyarázza az egyes verbális, vagy képi reprezentációkkal kapcsolatos eltérő érzékenységeket. Globalizáció ide, vagy oda, Kína közösségi média használói egyelőre nem feltétlenül érzik követendőnek a nyugati (amerikai) közbeszéd normáit.
WeChat’s Race Problem; Alexander Cecil McNab; The World of Chinese; 2017. november 13.

SZAKMAI MŰHELYEK – PeaceGame 2017 szimulációs műhelykonferencia Abu Dhabiban
A tekintélyes Foreign Policy című szaklap immár évek óta megrendezi PeaceGame névre keresztelt szimulációs munkakonferenciáját. Ezeken a rendezvényeken a világ vezető tudományos kutatói, biztonságpolitikai szakértői és külpolitikai újságírói modelleznek egy-egy nemzetközi konfliktust – mindig a békés megoldásokat keresve.
A legutóbbi eseményre – amelyet a hónap elején szerveztek Abu Dhabiban – a szokásoktól eltérően nem a szakma bevett „nagyjait”, hanem ellenkezőleg, a jövő fiatal diplomatáit invitálták meg. A szakmai-logisztikai hátteret ez alkalommal az Egyesült Arab Emírségek Diplomáciai Akadémiája, valamint a Harvard Belfer Center tudományos gárdája biztosította. A választott téma is illeszkedett a résztvevőkhöz: a (nem is túl távoli) jövendő kiber-fenyegetéseit járták körül a kétnapos konferencián a digitális térben otthonosan mozgó fiatalok. Az első napon informatika-biztonsági, biztonságpolitikai és külügyi szakemberek tartottak felkészítő tréningeket az egybegyűlteknek. A második napon került sor a tulajdonképpeni szimulációs játékra. Itt a résztvevő fiatalok, az érintett nemzetközi szereplők helyébe képzelve magukat, nemzetközi válsággá eszkalálódó kiber-konfliktusokkal igyekeztek megbirkózni.
PeaceGame 2017; Foreign Policy; 2017. november 1-2.

Összeállította: Nyáry Gábor