közigazgatás: külföldönpolitikaszakirodalomtársadalom

OECD-jelentés az intézményi bizalom romlásáról, módszertan a méréséhez

Szerző: 2017. december 10.No Comments

„Az OECD Insights oldalán közzétett véleménycikkében Lara Fleischer, az OECD statisztikai igazgatóságának munkatársa az OECD „How’s Life? 2017” jelentése alapján azt vizsgálja, hogy mi lehet annak, a jelentésben egyértelműen kirajzolódó jelenségnek az oka, hogy az OECD országaiban (vagyis a világ legfejlettebnek tartott demokratikus piacgazdaságaiban) tartósan esik és immár kritikus értéket ért el a kormányzat és az állami intézmények iránti bizalom. A bizalmi index az OECD átlagában már 2006-ban is csak 42%-os volt, ami 2017-re 38%-ra csökkent tovább.

A bizalmi válság okaként gyakran említik a 2008-as gazdasági világválságot, amit a számok részben alá is támasztanak. A legsúlyosabban érintett országok közül Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban a bizalmi index zuhanása meghaladja a 15 százalékpontot. Miközben az olyan jól teljesítő országokban, mint Németország, Lengyelország vagy Szlovákia, még emelkedett is a mutató. Az okok ugyanakkor ennél mélyebbre mutatnak. Az Egyesült Államokban, ahol az ötvenes évek óta mérik a társadalmi és intézményi bizalmat, az index (miközben egymást követték gazdasági visszaesések és felívelések) trendszerűen csökken.

Az emberek és a kormányzat közötti kapcsolat gyengülésének egyik oka lehet az, amire az OECD említett jelentése is rámutat: a politikai osztály nem igazán azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek az embereket érdeklik. Ez összefügghet a reprezentáció aránytalanságával is: míg abban a 11 országban, ahol ezt mérik, a fizikai munkát végzők, a mezőgazdaságból élők és a szolgáltatásban dolgozók aránya 44%, addig a törvényhozásban átlagosan csak 13%-ban vannak jelen. Mivel a politikusok ezzel szemben jellemzően jelentős szakmai vagy vezetői karrierrel bírnak, nem csoda, hogy az emberek úgy érzik: a politikusok nem érzékelik az ő mindennapi világukat, és képtelenek megérteni alapvető küzdelmeiket a megélhetés költségeinek előteremtésére vagy igényüket a minőségi közszolgáltatásokra. Ehhez jön hozzá, az OECD-országok népességének több mint fele úgy látja: a korrupció széles körben elterjedt a kormányzatban.

A kormányzat iránti mély és krónikus bizalmatlanság hátráltatja az intézményrendszer gördülékeny és stabil működését. Ez rosszat tesz a gazdasági aktivitásnak, mivel az nagymértékben épít a befektetők és a fogyasztók bizalmára. De rossz hír ez a demokrácia szempontjából is. A „jó kormányzat” modellje aktív részvételt feltételez az állampolgárok részéről, miközben azt látjuk, hogy az emberek elfordulnak a politizálás hagyományos formáitól. A választási részvétel folyamatosan csökken, különösen azok között, akik amúgy is kevésbé reprezentáltak a közéletben. Legkisebb arányban a fiatalok és az alacsony jövedelműek vesznek részt a választásokon. A legalacsonyabb jövedelmi ötödben (vagyis a lakosság legszegényebb 20%-ában) a részvételi hajlandóság 14 százalékponttal alacsonyabb, mint a felső ötödben. A 18 és 24 év közöttiek között pedig 17 százalékponttal kevesebb, mint a 65 év felettiek körében. Ez ahhoz a problémához vezet, hogy elégedetlenségük felülreprezentálja a politikai képviseltben a jómódúakat és az idős embereket, ami még tovább mélyíti a választók széles tömege és a politikai rendszer közötti szakadékot. A szerző szerint – hivatkozva az OECD egy másik tanulmányára – az intézmények iránti bizalmatlanság együtt jár a fősodorhoz nem tartozó, populista pártok előre törésével. Ezzel együtt a politikai aktivitásnak új formái jelentek meg, mint Amerikában az „Occupy” vagy a „Black Live Matters” mozgalmak és hashtag-kampányok, az azonban kérdéses, hogy ezek mennyire tudnak szintet lépni abban, hogy a döntéshozatalt is befolyásolni tudják. A How’s Life? jelentése szerint az OECD-országok polgárainak alig egyharmada érzi úgy, hogy bármilyen befolyást tudna gyakorolni a kormányzatra. Ez az érzés még inkább jellemző az alacsonyabban képzettekre és jövedelműekre.

A szerző szerint a bizalmi válság meghaladásához az első fontos lépés a bizalmi mutatók rendszeres mérése, elemzése és ezek alapján annak azonosítása, hogy mi szükséges a bizalom helyreállításához. Néhány országot leszámítva ezek az adatfelvételek nem részei a hivatalos statisztikai tevékenységnek, aminek részben módszertani bizonytalanság is az oka. Az OECD ennek feloldására publikálta módszertani irányelveit a bizalom mérésére, tapasztalati úton kidolgozott kérdéssorokkal és azok értékelésével. Jelentőségét az adja, hogy a bizalmi válság figyelmen kívül hagyása, mértékének és jelentőségének tudomásul nem vétele tovább fokozhatja az elidegenedést az emberek és intézmények között.”

Forrás:
People, trust and government: Getting the measure; Lara Fleischer; OECD Insights; 2017. december 4.
How’s Life? 2017. Measuring Well-being; OECD; 2017. november 15.
OECD Guidelines on Measuring Trust; OECD; 2017. november 23.