közigazgatás: magyarközigazgatási informatikaszakirodalom

Az OECD értékelése a magyar Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégiáról (2014-2020), II. rész

Szerző: 2018. január 7.No Comments

Ahogy arról múlt heti hírlevelünkben beszámoltunk, az OECD 2017 decemberében nyilvánosságra hozta értékelését a magyar kormány 2015 februárjában elfogadott közigazgatás- és közszolgáltatás-fejlesztési stratégiájáról (Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020, továbbiakban: Stratégia). A dokumentum három fő területre fókuszál elemzési szempontként: az emberi erőforrás menedzsmentre, a digitális kormányzásra és a költségvetési gyakorlatra. Értékelése szerint a Stratégia ezek közül két fontos területtel megfelelően foglalkozik: az emberi erőforrás menedzsmenttel és a digitális állam fejlesztésével. A költségvetési gyakorlat felülvizsgálatát és reformját ugyanakkor hiányolja a jelentés. Hiányosságaként említi azt is, hogy bár a 2010-től megvalósított Magyary reformprogramok mélyreható változásokat eredményeztek, a Stratégia nem ad elemzést arról, hogy miért nem érzékelhetők eddig számottevő nyereségei, a jelentős áramvonalasítás és egyszerűsítés ellenére sem. A jelentés szerint az egyik lehetséges magyarázat éppen a költségvetési tervezési reform elmaradása, mert a továbbra is bemeneti alapú költségvetés-tervezési gyakorlat miatt a sok tekintetben komoly előrelépést jelentő közigazgatás- és közszolgáltatás-fejlesztési reformok sem eredményeztek számottevő költségvetési megtakarítást. A költségvetéstervezési folyamat megújítása tehát kulcsfontosságú lehet a további eredmények szempontjából, ahogy a fő beavatkozási területekhez rendelt, részletes teljesítménymutatók bevezetése is.

A jelentés hangsúlyos része a mintegy tízoldalnyi átfogó értékelés és a hozzájuk kapcsolódó ajánlások. Ebben – a fent előzetesen kiemelteken kívül – a Magyary-programokkal kapcsolatban a jelentés készítői emlékeztetnek rá, hogy a tervezett 300 egyablakos ügyintézési helyszínből 2014-ig végül csak 102 készült el. Fontos tartják kimutatni, hogy a szervezeti változások hogyan csökkentették az egyenlőtlenségeket a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben, és hogyan hatottak annak minőségére.

Külön blokkban foglalkozik a jelentés azzal, hogy a Stratégia megfelelően jelöli-e ki a beavatkozási irányokat. Ezzel kapcsolatban kiemelik a jogbiztonság fontosságát, különösen a 2010 és 2014 között született nagyszámú jogszabály és jogszabály-módosítás vonatkozásában. Bár az ütem azóta mérséklődött, a jogalkotással kapcsolatos módszertani javaslatok „normál” törvényhozási működés mellett sem kevésbé fontosak. Ezek között a jelentés kiemeli a szakpolitikák terén az ex-ante és ex-post értékelések, a bizonyított állításokra alapuló döntéshozatal fontosságát. Előrelépésnek tekintenék az állampolgári aktivitás érvényesülését és az üzleti élet szereplőinek részvételét a döntéshozási folyamatban, azzal a fontos megjegyzéssel, hogy ez megfelelő iránymutatások mellett hozza csak el a kívánt eredményt, meghonosítva a konzultációs kultúrát a közigazgatás egészében. A Stratégia erősségének tekinti a jelentés az intézkedések nyomonkövetését, a mutatók és egyes célok megfelelő definiálását. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a monitorozást végző testületek szerepe és működése tisztázatlannak tűnik, az indikátor-rendszer pedig nagyon kevés teljesítménycélt fogalmaz meg.

Az emberi erőforrások menedzsmentjével kapcsolatban a jelentés rámutat arra, hogy míg a közszféra alkalmazottainak száma 2010-2011-ben némileg csökkent (ez volt a reformok egyik megfogalmazott célja), addig a folyamat 2014-re már megfordult. A Stratégia a 2014-2020-as időszakra két fontos átfogó célt fogalmazott meg. Az egyik egy olyan összekapcsolt HR-menedzsment rendszer megvalósítása, amely biztosítja a mobilitást nem csak a közigazgatáson belül, hanem a közigazgatás, valamint a rendfenntartók és a fegyveres erők (vagyis a három hivatásrend) között. A másik egy olyan karriermodell megteremtése, amely emeli a közszféra vonzerejét és javítja megtartó képességét. A jelentés erősebb teljesítményalapú megközelítést ajánl a professzionális közigazgatás megteremtéséhez, javasolva a versenyalapú és sztenderdizált kiválasztási folyamatok alkalmazását a toborzásban. Emellett – másik 23 OECD-tagállam már megvalósult gyakorlatához hasonlóan – a vezetőképesség erősítése érdekében megfontolásra ajánlja egy elkülönített állomány megszervezését tapasztalt közszolgák számára (Senior Civil Service), speciális személyügyi megoldásokkal.

A digitális állammal kapcsolatban a jelentés kiemeli, hogy a magyar állam jelentős erőfeszítéseket tett a digitális közszolgáltatások és közigazgatás megerősítésére, de „kemény adatok” és mély elemzések híján nehéz megállapítani, hogy a digitális építőelemek mennyire kerültek jó helyre, és milyen mértékben sikerült elérni a kitűzött célokat. Egyáltalán: maguk a célok megfelelnek-e a „S.M.A.R.T.” kritériumoknak (specific, measurable, assignable, realistic and time-related – a rövidítés feloldására amúgy több verzió is van a szakirodalomban), vagyis teljesül-e a specifikusság, a mérhetőség, a megvalósításért felelős hozzárendelése, a reális és időbeli megvalósíthatóság. Ennek feloldásához adatgyűjtésre és azok rendszeres elemzésére van szükség, beleértve a nyílt adatgazdálkodást és az adatvezérelt kultúra szemléletének meghonosodását is, amit szintén javasol a jelentés.

A költségvetéstervezési gyakorlattal kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy az még mindig bemeneti (input) alapú, szervezeti egységek és kiadási kategóriák szerint rendezve a tételeket, feladat-alapú költségvetés helyett. Ilyen költségvetési környezetben megtakarítást elérni csak „top-down” alapon (vagyis fűnyíró jelleggel) lehet elérni, aminek a jól célzottsága erősen kétséges. A feladat-alapú költségvetési gyakorlat bevezetéséhez a jelentés az OECD 2015-ös költségvetés-tervezési alapelveit (OECD Principles on Budgetary Governance) ajánlja, a feladatalapú tervezéshez (task-based budgeting) teljesítmény-keretrendszert (performance budgeting frameworks) rendelve.”

Forrás:
Hungary: Public Administration and Public Service Development Strategy, 2014-2020; OECD Public Governance Reviews; 2017. december 13. – a kiadvány fejezetenként, csak olvasható (nem letölthető és másolható) formában mindenki számára elérhető, az OECD kiadványaira előfizető intézmények (pl. a magyar EISZ-hálózat tagjai) le is tölthetik
Előző rész: Az OECD értékelése a magyar Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégiáról (2014-2020), I. rész
Lásd még: SMART criteria; Wikipédia