gazdaságInternetmédiaművelődéspolitikai informatikaszakirodalomtársadalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. március 26.

Szerző: 2018. március 26.No Comments

ERRŐL VITÁZIK MA A SZAKMA
Felkészülés a digitális jövőre – diplomatáéknál is
Sokszor és sokat idézett szakértőnk, az izraeli Ilan Manor legutóbbi blogposztjában a diplomáciai munka digitalizálásának soron következő feladatait vette számba. Kutatótársa, a román Corneliu Bjola professzor megállapításával egyetértve, miszerint a digitális diplomácia első korszaka nagyjából lezárultnak tekinthető, a lehetséges továbblépés kapcsán négy fő problématerület azonosított:

  • Proaktivitás
    Nagyjából arról van szó, hogy a mögöttünk maradt pionírkorszakban a diplomaták alapvetően a technológiai fejlesztések nyomában haladva emeltek be újabb és újabb eszközöket, eljárásokat a saját (hagyományos) diplomáciai munkafolyamataikba. Az élet más területein kifejlesztett digitális technikákban rejlő lehetőségeket felismerve igyekeztek azokat a saját kívánalmaikhoz igazítani. Manor szerint a fejlesztések következő korszakában a proaktivitás lesz az egyik kulcsszó. Maguk a mennyiségek is előre tekintő tervezést igényelnek: becslések szerint ugyanis 2025-re mintegy 8 milliárd ember kapcsolódik majd az Internetre. A nemzetközi közvéleményt digitális csatornákon is tájékoztatni kívánó külügyi apparátusoknak tehát hírtelen óriásira duzzadt célközönséggel kell számolni, ami nyilvánvalóan új eszközöket, eljárásokat kíván majd meg. Ez egyfelől a digitalizációra szánt költségvetések drasztikus növekedését tételezi fel a minisztériumok büdzséjén belül. A manapság jellemző 2-3 fős digitális részlegektől ugyanis aligha várható el, hogy párbeszédet folytassanak több milliárd potenciális követővel. Gondos elemzést igényel az is, hogy az élet mely területein várható leginkább a digitális technológiák térhódítása, és a külügyi szervezeteken belül az ezekhez a fejlődési területekhez kapcsolható részlegek bővítésével kell elébe menni a megnövekvő igényeknek. A digitális szakma bizonyos abban is: a virtuális- és, a kiterjesztett valóság (AR) a következő évtizedben a mindennapok része lesz az egészségügyben, az oktatásban, és különösen a szórakoztatásban. Az izraeli kutató magától értetődőnek véli, hogy a VR-AR technológiák hasonló módon dinamizálhatják a diplomácia működési köréhez sorolható turizmust, ország-márka építést, vagy különösen a kríziskezelés társadalmasítható folyamatait.
  • Multimédiás tartalmak
    Egyes kutatók, korunk médiafogyasztási szokásait elemezve, egyenesen a vizualitás forradalmáról beszélnek. Letagadhatatlan fejlemény, hogy az online párbeszédekben, a közösségi médiumokban folyó kapcsolatépítésben a vizuális tartalmaké a döntő hangsúly. A diplomáciát lehetőségeit online eszközparkkal kibővíteni kívánó külügyi szervezeteknek egyre nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a (fokozottan a vizualitásra építő) multimédiás tartalmakra.
  • Adatelemzés
    Az adatelemzésnek a mainál sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a modern diplomáciai szervezetek online működésében. Az adatok (méghozzá egyre inkább a big data) elemzése segítheti hozzá a minisztériumi szervezetek ahhoz, hogy azonosíthassák az online kommunikációjukat döntően meghatározó véleményvezéreket („befolyásolókat”), azokat az emberi „erősítő csomópontokat”, akik megsokszorozhatják a célközönségeik elérését. Az adatelemzők követik az online párbeszédek kibontakozását is, feltárva azt, hogy hogyan terjednek a számukra fontos narratívák, üzenetek (vagy éppen az azokhoz kapcsolódó ellentétes narratívák) a legfontosabb célközegekben. Ugyancsak az adatelemzőké lehet az oroszlánrész a személyre (azaz specifikus célcsoportra, közösségre) szabott kommunikáció kialakításában. Azt pedig mondanunk sem kell: az online tevékenységekkel kapcsolatos legfontosabb visszajelzések, hatékonysági és eredményességi mutatók felállításában is az adattömegeket elemezni képes specialistáké a legfontosabb szó.
  • Adatgyűjtés
    Az adatokkal való eredményes munkához azonban, vélhetően már a közeli jövőben, ki kell terjeszteni a digitális diplomáciai szervezetek tevékenységét magára az adatgyűjtésre is. A közösségi platformokon áramló információk figyelésére, észlelésére, szűrésére, gyűjtésére ma már külön szakterület, a közösségi média hírszerzés vállalkozik, és ez a specializált tevékenység be kell, hogy épüljön a külügyi szervezetek munkafolyamataiba is. Például a digitális diplomáciában mind nagyobb fontosságot kapó online kríziskezelésben is a hatékony közösségi média információgyűjtés jelenti azt az alapot, amire valamennyi online részfolyamat (pl. kríziskommunikáció, döntéstámogatás) ráépülhet majd.

Forrás:
Preparing for the #Digital Future; Ilan Manor; Exploring Digital Diplomacy; 2018. március 19.

Novicsok hadművelet – a londoni orosz nagykövetség twitter-diplomatáit vádolja a feszültség szításával a Yahoo
Már megint az oroszok – mondhatnánk egy brit és egy amerikai kutató szavaival, akik a londoni orosz nagykövetség Twitter-fiókjának közleményeit vették szemügyre. Persze, nem csak úgy általában vizsgálódtak, hanem a nemzetközi köröket mostanában lázban tartó mérgezési ügyhöz köthető posztokat nézték meg. A kutatást – amely eredetileg a The Conversation portálon jelent meg, sietve tette közzé a Yahoo News portálja is.
A brit és amerikai kutatóból álló páros az orosz nagykövetség digitális zászlóshajójának számító Twitter-fiók üzeneteinek elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy az orosz külügy kifejezetten provokatív közlemények megosztásával jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültség fokozásához. Az eredetileg a szovjet felderítésnek dolgozó, majd a brit hírszerzés szolgálatába szegődő Szergej Skripal rejtélyes megmérgezése nyomán eleinte tényszerű közlemények jelentek meg a bejelentésekre reflektáló orosz diplomáciai mikroblogon. Később azonban, állítják a kutatók, az orosz digitális diplomácia „összeesküvés elméletekkel”, sőt fenyegető üzenetekkel válaszolt a brit politikai és média elit sűrűsödő vádjaira. Az ezzel kapcsolatban idézett orosz poszt arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedek során, rejtélyes körülmények között Angliában meggyilkolt orosz állampolgárok mindegyike a brit hírszerzés alkalmazásában állt. És mindegyik haláleset vizsgálati anyaga titkos maradt. Ami legalábbis különös. A másik, a nyugati szakértők által egyenesen fenyegetőnek minősített orosz diplomáciai Twitter-poszt pedig arra hívta fel a figyelmet: bizonyítékok nélkül a vádaskodás csupán arra alkalmas, hogy a brit hatóságok lejárassák az orosz kormányt. Ami, valljuk be, higgadt és logikus álláspontnak látszik.
Noha az említett orosz Twitter-bejegyzések, első látásra, nem látszanak különösebben feszültségkeltőnek, az angol-amerikai kutatópáros úgy véli, ezek jól tükrözik az orosz digitális diplomácia „agresszív hozzáállását”. A londoni nagykövetség Twitter-fiókja már a múltban is felhívta magára a figyelmet polémikus bejegyzéseivel. A kutatók úgy vélik: a digitális médiumokat természetesen más államok diplomatái is mind szívesebben használják a közvéleménnyel folytatott párbeszédre. Míg azonban más országok követségei jellemzően a külföldi turisták, vendégmunkások tájékoztatására, illetve általában a nemzetek közötti kapcsolatok javítására használják a közösségi platformokat, addig az oroszok feszültségkeltésre, a nemzetközi közvélemény félretájékoztatására használják a digitális médiát.
A témához kapcsolódó érdekes adalék lehet az a médianyilatkozat, amelyben a brit külügyminiszter, Boris Johnson a Skripal-ügy kapcsán egyenesen a náci Németországhoz hasonlította napjaink Oroszországát. Ami azért – vélik néhányan – szintén alkalmas lehet a feszültség keltésre.
Forrás:
Sergei Skripal attack: Russian Embassy is fuelling tensions with some very undiplomatic tweet; Nicholas Robinson, Kate M. Miltner; Yahoo News; 2018. március 20.
Comparing Russia to Nazi Germany is ‘disgusting’ – Kremlin on Johnson’s ‘Hitler’ remarks; Russia Today; 2018. március 22.

A közösségi médiát káoszba döntő robotkatonáknak most már maguk a hackerek üzennek hadat
Nem sokkal ezelőtt még csupán bosszantó, apró kellemetlenségnek látszottak a „bot”-ok, a számítógépes programok által kreált, nem létező Twitter-fiókok, amelyek magukat hús-vér embereknek álcázva szemetelik tele a közösségi médium információfolyamait különféle hírekkel, hozzászólás morzsákkal. Mára azonban a jelenség olyan méreteket öltött, ami komolyan kezdi fenyegetni a kapcsolatépítésben, kapcsolattartásban, tájékozódásban kulcsszerepet játszó mikroblog hitelességét, sőt végső soron működését. Az információk manipulálására szolgáló botok ellen a közösségi médiaszolgáltató Twitter cég mindeddig nem sokat tett. Többen úgy vélik: nem véletlenül. Éppen a The Intercept hírportál mutatta be tavaly év végén, hogy a Twitter cég – az üzletfejlesztési részlegük vezetésével – tudatosan szemet huny a hamis Twitter-fiókok, a manipulatív robotkártevők felett. Az ok nyilvánvaló: a botok milliói ugyancsak feltornázzák a cég felhasználói statisztikáit – ami a dollárbevételek (egyik) kulcstényezője.
A botok kártétele azonban ma már alapjaiban veszélyezteti a mikroblog használhatóságát, ezért a kibertér fenegyerekei, a hackerek üzentek hadat a jelenségnek. Egymás után jelennek meg a magánfelhasználók (esetleg civil szervezetek) által írt „botvadászó algoritmusok”, amelyek célja a Twitter-folyamokban megbújó „álfelhasználók” leleplezése és kigyomlálása. Rövid idő alatt tízezer számra derítették fel a legitim felhasználók életét akár tudtuk nélkül is megkeserítő botokat. A magánkezdeményezések nyilvánosságra hozott eredményei nyomán a Twitter cég is mozdulni kényszerült, s így az elmúlt évben több – elsősorban pornográfia terjesztésére szakosodott – robothálózattól tisztították meg az online rendszert.
Hackers are so fed up with Twitter bots they are hunting them down themselves.; Yael Grauer; The Intercept; 2018. március 16.
How Twitter Secretly Benefits From Bots and Fake Accounts; David Dayen; The Intercept; 2017. november 6.

Meglepő siker Izrael eurovíziós nevezése – méghozzá éppen az arab világban
Az Eurovíziós Dalfesztivál a népi tömegkultúra egyik legsikeresebb eseményévé vált. Milliók nézik, követik, szurkolnak a fellépőknek – és beszélgetnek róluk az online térben, elsősorban a közösségi média platformokon. Ami az idei versenyt illeti, a fogadóirodákban máris az egyik legsikeresebb jelölés az izraelieké, és ez még nem minden! Az Izrael Állam által nevezett versenyző, Netta Barzilai népszerűsége ugyanis napról napra növekszik – méghozzá a Közel-Kelet arab országaiban, ami a térség hagyományos, elszánt Izrael-ellenességét ismerve legalábbis meglepő.
A digitális diplomácia elméleti és gyakorló szakemberei egyaránt jól tudják: az Izraeli Külügyminisztérium egyike a szakterület leginkább innovatív szereplőinek, és különösen a közösségi média újszerű, külkapcsolati célú alkalmazásában jár messze az élen. Az ország geostratégiai helyzetének megfelelően, az izraeli külügy erőfeszítéseinek középpontjában hagyományosan a környező, térségbeli arab államok állnak. A digitalizáció azonban itt tényleg valami egészen újat hozott. Az online világ, ezen belül elsősorban a közösségi média platformok alkalmazásában forradalmi eszközt láttak meg, ami alkalmas lehet arra, hogy közvetlen kapcsolatokat építsenek a környező térség arab közösségeivel. Tehát: miközben a hagyományos diplomácia világába tartozó államközi kapcsolatok jegesek, vagy többnyire nem létezőek, addig a közösségi szintű „népi diplomácia” szépen fejlődik – hála a digitalizáció új eszközeinek.
Az Eurovíziós Dalfesztivál (amelyre Izrael, bár a kontinensen kívüli állam, rendre meghívót kap) különösen alkalmas országimázs építő eszköz. Még pedig – gondolták az izraeli szakemberek – több „irányban” is. Egyfelől nyilván magukban az európai államokban, az európai közösségek körében növelheti az ország ismertségét, elfogadottságát. Ugyanakkor alkalmasnak tartották a népszerű, látványos, jelentős médiaeseménnyé növekedett, és a közösségi médiumokban széles körben követett eseményt arra is, hogy az izraeli „soft power” eszközeként javítsa a zsidó állam megítélését a Közel-Kelet arab népessége körében is.
Az Izraeli Külügyminisztérium, rendkívül népszerűvé vált arab nyelvű Facebook oldalán megosztotta a fesztiválra nevezett előadóművész „Tov” című produkciójának felvételét. A posztot azóta elárasztották az arab kommentelők hozzászólásai. Bár, természetesen, akadnak kritikus vélemények is, a nagy többség rendkívül pozitívan fogadta az alkotást. A dal, az egész előadásmód – mondják a térség kultúrájának szakértői – alapvetően közel áll az arab női lélekhez is. Sok hozzászóló írta: bár nem kedveli Izraelt, ez a dal az ő szívéből is szól. Hogy a fesztiválon nyerni fog-e, azt persze ma még nem tudni. De, hogy a nemzetek, népek közötti kapcsolatépítésben kevés ilyen sikeres ötlet jut ma az eszünkbe, az egészen biztos.
From Iraq to Yemen: Israel’S Eorovision Entry Draws Unexpected Support from the Arab World; Itay Stern; Haaretz; 2018. március 18.

Blokklánc-diplomás diplomaták
Első ízben kaptak – hagyományos kereskedelmi diplomáciai oklevelük mellé – külön blokklánc-diplomát a Diplo Foundation genfi tanfolyamán végzett szakemberek.
A külügyi szakmai képzésekben kiemelkedő szervezet (együttműködésben a CUTS International Geneve szervezettel, valamint az International Trade Center és a Geneva Internet Platform-mal) napokban véget ért, hathetes gazdaság-diplomáciai kurzusát a Brit Külügyminisztérium finanszírozta. A tanfolyamon – zömében gyakorló diplomatáknak – a digitális kereskedelem speciális tématerületének áttekintésére vállalkozott a nemzetközi előadói gárda.
A vegyes képzési módszertanú (online elemeket és hagyományos, szemináriumi formákat ötvöző) tanfolyamon az e-kereskedelem kérdésköréhez kapcsolódó témák széles körét tekintették át a hallgatók. A tanulmányozott kérdések voltak, egyebek mellett:

  • feltörekvő online üzleti modellek;
  • e-fizetések rendszere;
  • kriptovaluták;
  • az e-kereskedelemhez kapcsolódó speciális adózási kérdések;
  • kiberbiztonság az e-kereskedelmi rendszerekben;
  • titkosítás;
  • személyiségi jogok és adatvédelem;
  • határon átnyúló adatmegosztás;
  • adat lokalizáció;
  • regionális kereskedelmi egyezmények.

Az e-kereskedelem szokásos témaköreihez képest újdonságnak számító tananyag elemekre tekintettel, a tanfolyamot elvégzetteknek speciális, a blokklánc ismeretanyagban való jártasságot tanúsító oklevelet is átadtak.
Diplomats Receive Blockchain Certificates for Digital Commerce Course; Diplo Foundation; 2018. március 15.

Hogyan politizál a közösségi média?
Az online tájékoztatásban, de főleg a párbeszédben, a „közösségi párbeszédben” (magyarul beszélgetésben) ma már kulcsszerepet játszó közösségi média platformok működését mind inkább beárnyékolja néhány kellemetlen jelenség: a tavalyi év az álhírek, a mindent elborító „fake news” éveként vonul be az online annalesekbe. Újságírók, médiaszakemberek, digitális fejlesztők, programozók vizsgálják a témát, és persze különösen a védekezés lehetőségeit. Annyi mára egyértelműen kiderült, hogy egyszerű (egyben könnyen gépesíthető, automatizálható) védelemről kár is álmodni. Egyfelől rendkívül mély, ősi emberi jelenségek, attitűdök, viselkedési és gondolkodási sémák állnak az „álhír”-özön hátterében. Másrészt – és talán ez teszi igazán nehézzé az ügyet – egyfajta valóságértelmezési kérdésről van itt szó: mi az igaz, és mi a hamis? És főleg: ki dönti el, hogy mi a valós, és mi az álságos?
A probléma mindazonáltal velünk van, és egyre inkább aggodalommal tölti el egyebek mellett a politikai-hatalmi eliteket is. Nem csoda, ha a megoldást keresők egyik csoportja a jogi eszközök világában tapogatózik. Magyarán: hogyan lehetne jogi szabályozókkal visszaszorítani a közösségek életét felforgató, fenyegető valótlan információk terjedését? Több ország törvényhozása máris lépéseket tett, amin ne csodálkozzunk, hiszen egymást érték, érik tavaly és idén a parlamenti- és elnökválasztások kontinensünkön. Sokan azonban a szakértői körökből (és ebben a szakmai érdekvédelmi szervezetek is jelentős szerepet játszanak például Franciaországban) az ilyen „megoldási” kísérletek veszélyeire hívják fel a figyelmet. Úgy vélik, az álhírek elleni küzdelem jogi eszköztárának megteremtésével maga a probléma aligha oldható meg – viszont a cenzúra elterjedését vonhatja maga után.
A hazai sajtó egyik figyelemre méltó orgánuma, a Mandiner a múlt héten egy másik, nem különben fontos – és hasonlóan aggasztó aspektusra irányította a figyelmet. Mi is sokszor írtunk már szemléinkben az online világ meghatározó vállalatóriásainak sokszor esetleges, sokszor részrehajló, és szinte mindig monopolisztikus és (definíció szerint) antidemokratikus megmozdulásairól, amelyekkel – politikai, geopolitikai, vagy ideológiai megfontolásokból – beleavatkoznak az elvben tisztán piaci alapon szerveződő szolgáltatásaik működésébe.
A Mandineren megjelent írás szerzője, Orbán Balázs egyenesen úgy fogalmaz: ma már az „új típusú (közösségi) média nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politika felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az Interneten.”
A szerző – részben egyébként a hazai közösségi média világban felbukkanó esetek nyomán – elsőként a Facebook közösségi média szerkesztési gyakorlatát, értsd tartalomkorlátozási elveit veszi vizsgálat alá. Rámutat arra, hogy a világcég ezzel kapcsolatos gyakorlata nélkülözi az átláthatóság szükséges kívánalmait; sokszor önkényesnek tekinthető; de- és ez a legsúlyosabb szempont – deklarált jogérvényesítése során valójában más alapjogokba ütközik a ténykedése.
Orbán fontos megállapítása, hogy a Facebook cég tartalomszabályozási-tartalomkorlátozási gyakorlata mögött egyértelműen kimutatható egy politikai-ideológiai beállítódás, illetve egy ehhez kapcsolódó „agenda”. A tartalmak szűrése tehát korántsem értéksemleges alapon történik, hanem egy „progresszív”, vagy „liberális” beállítódás vélt értékei mentén zajlik.
Orbán Balázs; Mandiner; 2018. március 21.

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉS
Erbschloe, Michael (2017): Social Media Warfare. Equal Weapons for All. Boca Raton-London-New York, CRC Press.
Napjainkra a közbeszéd egyik leggyakoribb fordulatává vált az „információs háború” kifejezés. Kezdetben ezt, vélhetően, inkább csak drámai hasonlatként használták, mára azonban senkinek sincs különösebb kételye az iránt, hogy az online térben valóságos háború dúl. A fegyverek, az eszközök persze mások, és vér sem folyik (legalábbis nem láthatóan), de az alapvető szándékok, az alapvető módszerek mégis azonosak.
Ezen a héten egy abszolút újdonságot ajánlunk olvasásra: új abban az értelemben is, hogy egészen friss megjelenés, de új azért is, mert gyökeresen elüt az utóbbi években megjelent, ilyen-olyan „infohadviselési” írásoktól. A szerző valódi tudományos alapossággal, és a kutatói világra jellemző színvonalú apparátussal mutatja be az információs hadszínteret – pontosabban annak egy szeletét. Ugyanis nem általában az online küzdőtér jelenségeit, eszközeit kívánja körbejárni, hanem kifejezetten csak a közösségi média világát. A ma már szinte mindenki által ismert, és a népesség zöme által naponta használt közösségi média platformok ugyanis különösen könnyen „fegyverré kovácsolható” eszköztárat biztosítanak, mégpedig szinte mindenkinek. A Facebook, vagy a YouTube, a Twitter ugyanis lényegét tekintve olyan felhasználóbarát felületet kínál, amelynek „hadicélokra” való felhasználása nem igényel különösebb számítástechnikai, programozási ismereteket.
A könyv a lehetséges felhasználói körök, csoportok sajátos szemszögéből nézve csoportosítja a közösségi média hadrafoghatóságának feltételeit, körülményeit és módszereit. Külön tárgyalja a közösségi platformok katonai célú alkalmazásának lehetőségeit; igazán bőséges áttekintést, alkalmazási példákat azonban a polgári felhasználók egyes szegmensei szerint ad.
És, hogy miért jutott eszünkbe éppen ez a könyv? Csu En-Laj, a Kínai Népköztársaság legendás külügyminisztere (egyben a KNK miniszterelnöke) mondta: „A diplomácia nem más, mint a háború folytatása, csak más eszközökkel”. Amire, szerintem, a nagy előd Clausewitz is rábólintott volna.

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor