„Egy, az Atlantic hasábjain megjelent elemzés az indiai informatikai óriáscég, az Infosys és a Rhode Island-i felsőoktatás rendszer kialakuló együttműködésében megvalósuló innovációs központ (hub) kapcsán mutatja be azt a modellt, amelyet a szerző az Egyesült Államok harmadik nagy oktatási forradalmaként ír le, a XXI. század munkaerőpiaci kihívásaihoz kapcsolódva. Nem szokványos, hogy egy közösségi főiskola, community college [főként műszaki képzést biztosító, két évfolyamos (kb. technikum), fokozatot nem adó, adókból finanszírozott felsőoktatási intézmények] fontos szerepet kapjon, de külön kiemelik a Community College of Rhode Island szerepét. Nem véletlenül, mert a cikkben ismertetett új oktatási koncepció alapja az élethosszig tartó szakmai tanulás újfajta intézményesítése.
Az oktatási forradalom mindhárom hullámának hajtóerejét a gazdaság megváltozott igényei indították el. Az első hullám a XX. század elején a „gimnáziumi mozgalom” volt, amely a középiskolák világát alakította át. Korábban a gimnáziumok feladata csupán az volt, hogy a diákok egy szűk körét megfelelően felkészítse az egyetemi, főiskolai felvételikre. Úttörő jelentőségű változást jelentett az az új szerepkör, amely a középiskolákat életre szóló kiképzést biztosító és tömeges képzést megvalósító országos intézményhálózattá alakította át. 1910-ben az amerikai fiatalok mindössze 9 százaléka jutott el az érettségiig, míg 1935-ben már a 40 százaléka. Az Egyesült Államok ezzel a gyakorlattal mind időbeliségét, mind a folyamat gyorsaságát tekintve első volt a világon.
A munkaerő megújítását célzó második hullámot a 60-as évek „egyetemet mindenkinek” mozgalma jelentette. Ennek jogszabályi alapját a Lyndon B. Johnson elnök által benyújtott felsőoktatási törvény biztosította, amely jelentősen megemelte az egyetemi, főiskolai képzések szövetségi szintű támogatását. Az államok közösségi főiskolákat építettek, és a tanárképző felsőoktatási intézmények működési területét programok sokaságával bővítették a tudományterületek mindegyikén. 1970 és 2016 között a felsőoktatásba felvettek száma több mint kétszeresére, 8,5 millióról 20,5 millióra nőtt.
Közgazdászok, oktatási szakértők és munkaerő-képzési szakemberek szerint napjainkban érkezett el az oktatás és képzés megújulásának harmadik nagy hulláma. Az Oxfordi Egyetem egyik sokat hivatkozott 2013-as tanulmánya szerint az amerikai munkahelyek közel fele kerül veszélybe a számítógépek növekvő szerepe miatt a következő két évtizedben (köztük olyan munkaköröké, mint az ingatlanközvetítőké, a biztosítási kockázatelemzőké vagy a hitelügyintézőké). A McKinsey tavaly őszi jelentése szerint az amerikai munkavállalók harmadának kell majd munkahelyet vagy munkakört váltania 2030-ig a mesterséges intelligencia térhódítása miatt. Ezzel együtt a felkészültségnek az a szintje, amit az oktatási rendszer megújulásának első két hulláma eddig biztosított, már nem felel meg a gazdaság XXI. századi igényeinek. A harmadik hullám ezért az élethosszon át tartó, folyamatos képzéssel jellemezhető, amelynek több célja is van: naprakészen tartani a karrierpályához szükséges tudást, biztosítani a növekvő automatizáltsághoz szükséges jártasságot, és fejleszteni az új munkakörökhöz szükséges készségeket. Ezek a képzések inkább rövidebb kurzusokként valósulnak meg, az igényekhez igazodva, mint hosszabb időt – hónapokat, akár éveket – jelentő, tömbszerű oktatásként, ami eddig az új diploma vagy új fokozat megszerzéséhez kellett. A harmadik hullám az átképzés percepcióját is megváltoztatja. Az átképzést eddig általában valami traumatikus esemény, leginkább a munkahely elvesztése tette szükségessé, ami egyszerre jelentett kényszert és kellemetlen érzelmi viszonyulást. Ehelyett abba az időszakba léptünk, hogy az átképzés a mindennapi élet része lesz, a munkavégzés rutinjához kapcsolódva.
Az élethosszig tartó tanulás irányába a munkaerőpiac felől két nagy erő nyomja egyszerre a rendszert. Az egyik az automatizálás, ami a McKinsey már említett jelentése szerint 2030-ra a foglalkozások 60 százalékát, a tevékenységek legalább harmadát alakítja át. Ez nem jelenti azt, hogy a munka egészét gépek fogják végezni, de a munka nagymértékben fog a számítógépekre támaszkodni. A jelentés szerint ez a munkaerőpiac legnagyobb átrendeződését fogja jelenteni azóta, hogy a XX. század elején a munkaerő nagy része a mezőgazdaságból az iparba áramlott. A másik nagy hatás az ún. „hakni gazdaság” (gig economy) előretörése (amit az olyan vállalkozási formák is hajtanak, mint az Uber), ami átformálja a munkaadók és munkavállalók megszokott világát, nagyobb szerepet bízva az alvállalkozókra és szabadúszókra. Az akár okostelefonon is megrendelhető szolgáltatásoknak is köszönhetően az ún. „net-alkalmazott” szerződéses megbízottak és szabadúszók száma 2005 után egy évtized alatt 50 százalékkal bővült.
A hagyományos modell szerint eddig a munkáltatók játszották a döntő szerepet annak eldöntésében, hogy milyen képzésekre van szüksége az adott munkavállalónak ahhoz, hogy megtarthassa munkáját vagy éppen előre tudjon lépni a ranglétrán. Általában éves felmérések alapján fogalmazták meg javaslataikat alkalmazottaiknak a képzési programokra, és állták is ezek költségeit. Alvállalkozók és szabadúszók ugyanakkor nem számíthatnak ilyen támogatásra. Az új elképzelések szerint a képzések idejére a munkavállalónak nem kell feladnia munkáját, hanem lehetősége lenne rövidített munkaidőre, arányosan csökkentett bérrel, amit az állam egészítene ki kompenzálásként. Ez állományban tartaná a munkaerőt, miközben annak rugalmasságát is biztosítaná készségeik fejlesztésével. A rugalmas megoldások érdekében az új modell fokozottan épít a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók háromoldalú együttműködésére.
Szakértők szerint a kormányzati képzési programoknak a jövőben más szerepet kell betölteniük, mint eddig. Ahelyett, hogy olyan rutinfolyamatokat tanítanának, amiket egyre inkább az információs technológia végez el, olyan alapkészségek fejlesztésére van szükség, mint a problémamegoldás, a csapatmunka és a kommunikáció. Nem lehet ugyanis pontosan tudni, hogy az adott szakmák a jövőben milyen jártasságot fognak igényelni, de azt igen, hogy erős adaptációs készségre lesz szükség, amit a kritikus gondolkodás, a kreativitás és az együttműködésen alapuló munka alapoz meg. Ezek az ún. „puha készségek” (soft skills) eddig jellemzően a bölcsészeti tanulmányok során és az arra alapuló szakmákban kaptak hangsúlyt. Az e téren végzettek azonban többnyire híján vannak azoknak a technikai készségeknek, amelyeket a munkaadók igényelnek. Szakértők ezért olyan „hibrid” képzési programokat javasolnak, amelyekben ötvözik a humán területek puha készségeinek és a műszaki oktatás technikai tudásának elsajátítását. Ezek során bölcsészek sajátíthatják el a szükséges technikai készségeket, míg a műszaki területen dolgozók puha készségeik fejlesztésén keresztül javíthatják rugalmasságukat. Az Infosys és a Rhode Island-i felsőoktatási rendszer közötti együttműködés erre adhat jó példát és biztosíthat tapasztalatokat.
A szerző szerint az amerikai oktatási forradalom első két hulláma segített abban, hogy az Egyesült Államok felépítse a világ legsikeresebb gazdaságát. A harmadik hullám ahhoz fog hozzájárulni, hogy napjaink új gazdaságában is versenyképes maradjon.”
Forrás:
The Third Education Revolution; Jeffrey Selingo; The Atlantic; 2018. március 22.
