Társadalmi kreditrendszer Kínában: orwelli rémálom vagy fejlődő irányítási gyakorlat?

„A nemzetközi sajtóban komoly visszhangot keltett a Kínában bevezetni tervezett társadalmi kreditrendszer (TKR), ami gyakran az orwelli negatív utópiák megfelelőjeként jelenik meg a híradásokban és az olvasók szeme előtt. A China Digital Times egyik bejegyzése felhívja a figyelmet Rogier Creemers, a Leideni Egyetem kutatójának tanulmányára (Social Credit: Orwellian Nightmare, or “Crude Tool”?), amelyben nagyszámú kínai nyelvű forrást is felhasználva bemutatja a TKR előzményeit, társadalmi-politikai környezetét, mozgatórugóit, kialakulásának lépcsőit, működését és lehetséges további fejlődését. Az elemzés jól illusztrálja az abból adódó félreértelmezéseket, amikor egy adott civilizáció jellemzőit egy másik civilizáció szemszögéből próbáljuk csupán látni és láttatni – ez esetben tovább súlyosbítva azokkal a nyelvi akadályokkal, ami szelektív forrásfeldolgozáshoz vezet. Bemutatásával természetesen nem szándékunk átesni a ló túloldalára, a kínai gyakorlatot helyesnek vagy pláne követendőnek beállítva – csupán a rendszer sajátosságainak értelmezéséhez kívánunk hozzájárulni.

A sajtóban megjelent hírekből arra következtethetnénk, hogy a TKR egy újonnan felállítandó rendszer lenne. Creemers tanulmánya ugyanakkor rámutat arra, hogy annak előzményei messzire vezetnek vissza a kínai történelemben, és azok sok szempontból a császárság államigazgatási hagyományában és társadalomfelfogásában gyökereznek. A hagyományos kínai felfogásban, amelyben az egyén és társadalom szerves egységet alkot, az állam feladata nem kizárólag a jogszabályok, a törvényesség betartatása, hanem az erényekre és harmóniára törekvés, annak ösztönzése is. (Vagyis ami európai jogfelfogás szerint az állam túlterjeszkedésének számítana, az Kínában többezer éves hagyomány része, ennek megfelelő elfogadottsággal.) Ehhez a hagyományhoz jól illeszkedik a Kínai Kommunista Párt gyakorlata a társadalmi mérnökséghez és a tudományos alapúnak ítélt társadalmi beavatkozáshoz való ragaszkodásával.

A TKR kialakításának közvetlen előzménye, az igény megfogalmazása a gazdasági reformokkal kapcsolatban merült fel, válaszkísérletként arra, hogy hiányzott és nagyrészt ma is hiányzik a piaci mechanizmusokhoz elengedhetetlen bizalom és hitelesség az üzleti élet szereplői között. A korai kreditrendszerek ennek orvoslására próbáltak eszközt megfogalmazni – a motiváció tehát elsősorban üzleti volt. Ezt mutatja, hogy a TKR legfontosabb vezető intézménye is – az Állami Fejlesztési és Reformbizottság mellett – a jegybank szerepét betöltő Kínai Népi Bank. Az üzleti élet szereplőinek megbízhatósági vizsgálata a bankrendszerből indult ki tehát, és később szélesedett ki a vizsgált szempontok köre.

A politikai felsővezetés szintjén a társadalmi kreditrendszer első említése a 2002-es pártkongresszuson történt. A jegybank 2006-ban hozta létre Kreditreferencia Központját, amely az emberekről már nem csak pénzügyi adatokat gyűjtött és értékelt. Az Államtanács 2007-ben hozta létre azt a tárcaközi egyeztető fórumot, amelynek célja a TKR kialakítása, konkrét célok megfogalmazásával. Az átfogó rendszer kialakításának legrészletesebb iránymutató dokumentumát 2014-ben fogadták el („Planning Outline for the Construction of a Social Credit System”), többek közt a társadalmi harmónia és a tudományos kormányzás erősítésének meghirdetett céljával. A programban megjelent a jutalmazás és büntetés rendszere is – utóbbit a feketelistára, előbbit a „vörös listára” kerülés jelenti. A szankciók kiterjesztő jellegűek: a „bizalomvesztés” bármely területen is történik, a korlátozás minden más területre is kihat. A rendszer a tervek szerint 2020-ra fog kiépülni, amely már figyelembe fogja venni az online pénzköltéseket, a közösségi médiában közzétett bejegyzéseket, sőt, az ismerettségi kört is. Az értékelés nagy hatással lesz az emberek életére, döntő mértékben munkavállalási és hitelfelvételi lehetőségeikre, de kapcsolataikra vagy utazási szabadságukra nézve is.

A szerző egy másik fontos jellemzőre is felhívja a figyelmet. A TKR előzményei – beleértve a hitelképességi és a társadalmi megbízhatóság összekapcsolását is – nem központi, hanem helyi szinteken jelentek meg, és eleinte még komoly kritikával is kellett időnként szembesülniük az országos politikai vezetés részéről (mint ahogy arra a Szecsuán tartománybeli Szujning részletesen bemutatott esete is mutatja). Miután azonban a központi vezetés szintjén is elfogadott, sőt, szorgalmazott lett a megközelítés, országos szinten is nagyban építettek a helyi tapasztalatokra.

Kreditrendszerekkel – beleértve azok kibővített formáit is – nem csak a központi és helyi államigazgatási szervek foglalkoznak, hanem a kínai nagyvállalatok is, elsősorban az info-technológiai és e-kereskedelmi óriáscégek. A tanulmány részletesen bemutatja az Alibaba egyik leányvállalata által kifejlesztett és működtetett Sesam Credit rendszert, ismertetve azt a vitát is, amely arról szól, hogy a Sesam mennyiben kapcsolódik össze a kormányzat által működtetett társadalmi kreditrendszerrel. (Az Alibaba ezt cáfolja, ugyanakkor az összefonódás gyanúját erősíti, hogy a cég közreműködőként hivatalosan is részt vesz a TKR fejlesztésében.) Mindenesetre a szerző értékelése szerint a társadalmi kreditrendszerek nagymértékben elmossák a határokat a központi és a helyi szint, az állami és a piaci működés, a közélet és a magánszféra között.

A szerző szerint a kínai államvezetés erősen törekszik arra, hogy polgárait ellenőrzés alatt tartsa. Ehhez azonban megvoltak korábban is az eszközei, és arra sem szorul rá az állam, hogy az ellenőrzést rejtve, a „big data” mögé bújva tegye, így a TKR kialakításának elsődleges oka nem ez volt. Ugyanakkor „faltörő kosként” működhet a központi hatalom kezében az államigazgatás alsóbb szintjein, ami – jóhiszemű olvasatban – segíthet a helyi szintű korrupció és visszaélések, vagy egyszerűen a rossz működés feltárásában. A szerző szerint a TKR-nek inkább ez, mint a nyilvánosság és a polgárok ellenőrzése a célja, mindamellett, hogy – a meghirdetett szándék szerint – helyes magatartásra ösztönözné az embereket. Másik fontos deklarált célja a jogszolgáltatás hatékonyságának javítása az ítélethozatalban, azok alkalmazásában és a jogszabályoknak való megfelelőségben, amely területeken jelenleg komoly elmaradások vannak Kínában.

A TKR-t tehát nem lehet egyetlen, az állam kezében összpontosuló megfigyelőrendszernek tekinteni. Valójában több olyan kezdeményezés összefoglaló neve, amelyek hasonló módon működnek, működtetői között az országos és helyi államigazgatással, valamint a vállalati szféra prominenseivel. Ahhoz, hogy milyen irányba fejlődhet a továbbiakban, valóban orwelli rémálomként vagy inkább korszerű államigazgatási eszközként fog-e működni, a szerző a következő szempontok nyomon követését javasolja:

  1. Mi a rendszerbe kerülő információk forrása? Jelenleg főleg közadatokkal dolgozik, de fontos mérföldkő lesz, ha magánúton gyűjtött adatok is bekerülnek (pl. kereskedelmi cégektől vagy bankoktól; a szerző itt nem következetes, mivel máshol adottnak tekinti, hogy így lesz, illetve részben ez már el is kezdődött).
  2. Az értékelő rendszer jellege. Jelenleg elsősorban kétváltozós az értékelés: feketelistára vagy vörös listára kerül-e az egyén vagy a vállalkozás, vagy sem. Kérdés, hogy bevezetnek-e állami szinten olyan pontrendszert, amely az állampolgárokat számszerűleg is kategorizálja (pl. a lojalitás alapján).
  3. A döntéshozatal természete. Egyrészt fontos szempont, hogy a döntések alapjául szolgáló értékelések alapját emberi mérlegelés, algoritmusok alkalmazása vagy öntanuló mesterséges intelligencia jelenti-e. Másrészt a döntések csak a jogszabályok betartását vagy be nem tartását jutalmazzák, illetve szankcionálják, vagy a helyesnek vagy helytelennek ítélt magatartást is.
  4. Az értékelés idősíkja. A jelenlegi rendszer a múltbeli cselekmények alapján értékel. Kérdés, hogy képes lesz-e arra, hogy statisztikai és más módszerekkel előrejelző funkcióra is alkalmassá váljon.
  5. Egyéni vagy kollektív felelősség? A TKR jelenleg kizárólag egyének, magánszemélyek vagy vállalkozások viselkedését értékeli. Kérdés, hogy lesznek-e olyan algoritmusok, amelyekkel kollektív magatartást is értékelni – és ebből következően jutalmazni vagy büntetni – tudnak.

Mindent összevetve a szerző szerint a TKR – dacára a „big data” és a mesterséges intelligencia, mint korszerű megoldások alkalmazásának – jelen formájában egy nyers eszköz. Azt, hogy milyen irányba fejlődik a jövőben, a fenti kérdésekre adott válaszok jól fogják jelezni.”

Forrás:
Social Credit: Orwellian Nightmare, or “Crude Tool”?; Samuel Wade; China Digital Times; 2018. május 15.
China’s Social Credit System: An Evolving Practice of Control; Rogier Creemers; Leiden University, Van Vollenhoven Institute; 2018. május 9.
Kitekintés:
Az egyéni hitelképesség meghatározásának rendszere, nem politikai célból, másutt is létezik, és ez is meglehetősen orwelli lehet. Lásd: Credit score; Wikipédia

A bejegyzés kategóriája: jog, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, társadalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.