A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. június 18.

(Ne) mulass úgy, ahogy csak egy orosz tud!
A mögöttünk maradó hét két geopolitikai szempontból „világot rengető” eseménnyel kelthette fel a külkapcsolatok, és ezen belül az e-diplomácia szakértőinek figyelmét. Hogy az egyik a két esemény közül – hát, persze, a futball Világbajnokság – „csupán” egy nemzetközi sportesemény lenne? Erről ma már szó sincsen! Geopolitika az a javából! Az ilyen versengések mindig is az egyes államok büszke nemzetközi bemutatkozásának voltak kedvelt apropói – nem véletlen hát, hogy az olimpiák és más világversenyek rendezési joga óriási megtiszteltetésnek számított, amelyért bizony komoly lobbizások, késhegyig menő vetélkedések folytak és folynak ma is. Ebben az értelemben egy nagy sportverseny megrendezése mindig is geopolitikai jelentéssel bírt. Mára azonban a világ nagyhatalmai közötti geopolitikai vetélkedés igazi háborús szembenállássá fajult: sokan sokfelé és sokféle fronton vívják és a sportvilág ennek egy kiemelt terepe lett.
Nem véletlenül. A nagyhatalmak közötti harc talán legfontosabb – vértelen, de gyilkos elszántságú – válfaja az információs hadviselés, amelyben a nemzeti- és nemzetközi közvélemény befolyásolásáért, megnyeréséért (félrevezetéséért) folyik a küzdelem. Ez a közvélemény pedig ma elsősorban szórakozni akar. Imázsépítésre, ahogy persze imázsrombolásra is, aligha akad kívánatosabb terep a szórakoztatóiparnál, márpedig a modern versenysport ennek az iparágnak édes gyermekévé vált napjainkra.
A globális sportszórakoztatás vállain magasra kapaszkodni akaró imázsépítés természetszerűen kapott központi helyet az orosz állam erőfeszítéseiben. Az óriási nemzetközi publicitásban rejlő lehetőséget garantáltan nem akarták elszalasztani az orosz imázsformáló, publicitásgeneráló, közkapcsolat-építő szervezetek. A világszerte mindenfelé közvetített (és világszerte figyelemmel kísért) megnyitó ünnepségre olyan nemzetközi sztárokat szerződtettek fellépőnek, akik biztos nézettséget garantáltak a rendezvénysorozat nyitó eseményének. A meccsek hangulatát nagyban erősítő szurkolói táboroknak kedveskedő szervezők már a játékok előtti napon felavatták a Szurkolói Ünneplő Zónát, az orosz főváros Vorobjovi Gori negyedében, szemben a legfontosabb mérkőzéseknek helyt adó Luzsnyiki stadionnal. A szurkolóközpont felavatására nem kisebb személyiséget sikerült megnyerniük a rendezőknek, mint a korábbi világkupa nyertes francia futballcsillagot, Marcel Desailly-t. A világszerte nagy népszerűségnek örvendő sportoló, a szervezők munkáját elismerendő,így fogalmazott: „Most már mindannyian láthatjuk, hogy Oroszország egy futball nagyhatalom.” Ami a nagyhatalmi státuszát minden téren visszaszerezni igyekvő Oroszország számára ugyancsak hízelgő megfogalmazás volt.
Talán még ennél is eredményesebb lépésnek bizonyult a könnyűzenei élet legendás sztárjának, Robbie Williamsnek a felkérése a ünnepélyes megnyitó gálán való részvételre. A popcsillag Instagram fiókján osztotta meg hívei és követői millióival: gyerekkori álma teljesül be azzal, hogy a Luzsnyiki stadionban összesereglett 80 000 szurkoló előtt léphet fel, nem is beszélve az eseményeket televízión át követő milliókról. A brit énekes fellépését azonban nem mindenki fogadta osztatlan lelkesedéssel. Különösen miután leszögezte: a megnyitó ünnepségen nem készül előadni 2016-ban született slágerét, a „Mulass, ahogy csak egy orosz tud!” című szerzeményt. A dal ugyanis az oroszországi újgazdagok köznapi ésszel szinte felérhetetlenül fényűző életvitelét fricskázta. Ez amolyan Monty Python-féle humor – nyilatkozta Williams – és én nem szeretnék senkit megbántani. Az orosz ellenességben legendásan élenjáró brit sajtó ellentámadásba lendült: Robbie Williamset egyenesen hazaárulónak bélyegezték, amiért elvállalta ezt a fellépést a „putyini diktatúra népszerűsítésére”. Az orosz imázsépítést megtorpedózni hivatott brit ellenkampány azonban – a közösségi médiában tapasztalható gyér közönség-érdeklődés nyomán – hamarosan elhalt. Szakértők véleménye az: a Világbajnoksághoz kapcsolódó geopolitikai információs háború első menetét Oroszország nyerte – kiütéssel.
Party like a Russian. Robbie Williams and Ronaldo to star in World Cup opening ceremony in Moscow; RT.com; 2018. június 11.
Don’t party like a Russian; Meduza; 2018. június 13.

Az angolszász kémelhárító szervezetek az orosz hackerektől védenék a Világkupa játékosait
A lélektani hadviselés terén zajló adok-kapok küzdelemben nem maradtak egyedül a brit sajtó orgánumai: az Oroszországgal lényegében magát hadiállapotban levőnek tekintő brit állam szervezetei is mozgásba lendültek. Az elektronikus hírszerzésért és –kémelhárításért felelős testület, a híres GCHQ emberei részletes eligazítást szerveztek az angol válogatott Oroszországba kiutazó tagjai számára. A sportolók mobiltelefonjaira, illetve más elektromos kommunikációs eszközeire titkos szofvert telepítettek az eszközök védelme érdekében – amiket hazaérkezésük után majd el kell távolítani a mobilokról. Részletesen felkészítették ugyanakkor a focistákat arra is, hogy – a technikai védelem ide vagy oda -, hogyan védekezzenek a „mindenütt ott lévő orosz hackerektől”. Az információs hadviselésben legendásan élen járó – és így nyilván a manipulációs lehetőségektől is jól tájékozott – brit kiberkémelhárítók szerint nem csupán az ország fociválogatottjának tagjait fenyegeti az elektronikus behálózás veszélye. A Brit Külügyminisztériummal karöltve figyelmeztetést adtak ki valamennyi Oroszországba látogató sportbarátnak is, akiket óva intettek attól, hogy nyilvános (vagy szállodai) wi-fi hotspotokat használjanak a Világkupa eseményei idején. Hogy a háborús hangulatot valamennyi brit állampolgárban felkeltse, a brit Nemzeti Kiberbiztonsági Központ vezetője, Ciaran Martin hangsúlyozta: „A kibertérben Oroszország a legfelkészültebb ellenségünk”.
A nagypolitika szintjén megmutatkozó feszültségek, sőt törések az USA és Nagy-Britannia között, a jelek szerint nem érintik a titkosszolgálatok együttműködését. Az orosz elektronikus kémektől óvó kampány ugyanis nem maradt a brit kormány magányos kezdeményezése. Az Egyesült Államok kémelhárító szervei is megkongatták a vészharangot az Oroszországba látogató sportrajongók biztonságát illetően. William Evanina, az USA Országos Kémelhárító és Biztonsági Központjának igazgatója drámai felhívásban figyelmeztetett: minden amerikainak tudnia kell, hogy valamennyi mobil telefon, laptop, pda, vagy más elektronikus eszköz áldozatul eshet annak, hogy a rajtuk lévő adatokhoz hozzáférnek „az orosz állam emberei, vagy bűnözői körök”. Nincsenek jelentéktelen emberek és jelentéktelen információk, szögezte le az amerikai kémelhárító. Épp ezért a Világbajnokság rendezvényeire utazó amerikai állampolgárok akkor járnának el a leghelyesebben, ha semmiféle telefont, vagy más elektronikus eszközt nem vinnének magukkal. A jótanács, a 21. század társadalmaiban, nem tűnik különösebben életszerűnek, ám az óvatosság, valamint a háborús felszültség felkeltésére bizonyára alkalmas volt.
Spy bosses modify phones of England team to combat scary Russia during World Cup; RT.com; 2018. június 14.
Exclusive: US counterspy warns World Cup travellers’ devices could be hacked; Reuters; 2018. június 13.

Az amerikai Külügy keblére öleli a világot
A digitális külügyek, e-külpolitika sokszínű témakörei iránt érdeklődők nem csupán az írott (hagyományos, és elektronikus betűkkel vetett) szakirodalomban találnak fontos információkat, érdekes újdonságokat. A – tématerülethez mintegy szimbolikusan is igazodva – elektronikusan rögzített hanganyagok, magyarul podcastok is ígéretes információ forrást jelenthetnek. Most egy általunk is gyakran idézett szakmai műhely, az USC Center on Public Diplomacy nevű szakmai szervezet podcast-sorozatára hívjuk fel a figyelmet. A The Public Diplocast egyes epizódjai, az úgy nevezett nagyinterjú műfaját követve alaposan körüljárják – jellemzően 30 perc körüli adásidőben – az amerikai közdiplomácia alapproblémáit, vagy egyes aktuális történéseit. A megszólaltatott szakemberek, az észak-amerikai közdiplomáciai kutatóműhelyek vezető alakjai, illetve gyakorlati szakemberek többnyire olyan részletekről lebbentik fel a fátylat, amelyeket ritkán érintenek a közdiplomáciával foglalkozó szakirodalom kiadványai.
A sorozat most elérhetővé tett 5. epizódjának címe: „Az amerikai Külügy keblére öleli a Világot”. Ebben a készítők az USA Közdiplomáciai Tanácsadó Bizottsága (US Advisory Commission on Public Diplomacy) igazgatóját, Shawn Powerst interjúvolták meg a külkapcsolatépítés e speciális szakterületének amerikai gyakorlatáról.
Powers részletesen bemutatja, hogy az USA Külügyminisztériuma hogyan szervezi meg, és hogyan végzi a közdiplomáciai tevékenységeit. Kitér olyan – máshol kevéssé, vagy csak nagyon szűkszavúan bemutatott – témákra is, mint például az amerikai közdiplomáciai programok finanszírozásának kérdése, illetve az ilyen programokra szánt források alakulása az elmúlt években.
Részletesen ecseteli azt is – és ez minket, a digitális diplomácia szakértőit különösen lázba hoz – , hogy várhatóan hogyan alakítja át a technológiai fejlődés az amerikai közdiplomácia elméletét és gyakorlati projektjeit az elkövetkező években.
Külön kitér egyes nagykövetségek példaként említhető közdiplomáciai programjaira, és bemutatja a Minisztérium közdiplomáciára vonatkozó jövőbeni elképzeléseit, illetőleg a szakterület várható trendjeit is.
Foggy Bottom engaging the World; USC Center on Public Diplomacy; 2018. június 6.
A podcastok meghallgathatók, illetve letölthetők: https://soundcloud.com/user-840750394

Kim-chi és El Trumpo tacos. A szingapúri USA-Észak-Korea csúcstalálkozó új lendületet adott a gasztrodiplomáciának is
Nem maradhat ki szemlénkből az elmúlt hét másik korszakos világeseménye az amerikai elnök és az észak-koreai vezető csodaszámba menő találkozója. Most azonban nem a már sokszor (a mi szemle összefoglalóinkban is) megírt aspektusokra hívnánk fel a figyelmet, hanem egy elhanyagolt, de annál izgalmasabb és érdekesebb részletet emelnénk ki. Egy olyan témáról lesz most itt szó, ami az utóbbi évtizedben a közdiplomáciának – és természetesen annak digitalizált formáinak – egyik nagy újdonságaként robbant be a köztudatba – pedig valószínűleg időtlenül ősi jelenségről van szó!
A gasztrodiplomáciáról kell ma beszélnünk. Bizony, bizony: az étel, az étkezés a rohamosan szélesedő tartalmú közdiplomáciának egy új területe, és egyben nagyon hatásos eszköze is lett. Tulajdonképpen persze nincs is min csodálkoznunk, hiszen a táplálékunk a kultúránknak egyik legfontosabb szelete. A közdiplomáciával foglalkozó szakemberek az elmúlt évtized során felismerték: az étel, és az étkezés különösen nagy erejű hordozója, közvetítője, népszerűsítője lehet egy-egy nemzet kultúrájának. Az áttörést egyébként ezen a téren két tendencia hozta el: egyfelől szédületes iramban kezdett növekedni a nyugati társadalmakban az ételkultúra, az (egészséges) táplálkozás ázsiója. Sikk lett ételekről beszélni, olvasni, sikk lett finomakat, változatosakat enni. A másik trend, ami lényegében forradalommá léptette elő a gasztrodiplomácia koncepcióját – az az IT-technológia rohamos fejlődése volt. A mindenkinél mindig kéznél levő, és kiváló fényképeket készítő mobiltelefon. De, különösen a közösségi média platformok, ahová ezeket a felvételeket azonnal fel lehet tölteni, ahol meg lehet őket osztani másokkal, ahol irigykedni lehet, vagy legalább gondolatban élvezni távoli tájak ízeit.
A két politikus meglehetősen különösen, de szélsebesen szerveződő találkozója, amit egy világ várt feszült izgalommal, szinte magától értetődő természetességgel hozta felszínre a gasztrodiplomácia témáját is. Elsőnek persze azért, mert a helyszín, Szingapúr, és úgy általában az ázsiai óriásrégió a különös, de különösen jóízű ételeiről vált híressé. Másrészt azért, mert mindkét főszereplő, Donald Trump is, Kim Dzsongun is ugyancsak szereti a jó konyhát (ami persze meg is látszik az alakjukon). A házigazdák ugyanakkor mintegy ösztönösen ráéreztek, hogy az étel olyan diplomáciai eszköz lehet, ami sokat enyhíthet ennek a rendkívüli, és rendkívüli módon létrejött találkozó feszültségén.
Ebben a vezető szerep a magánszektoré volt: szingapúri helyi vállalkozóknak jutott eszébe az, hogy a világban szokásos giccses, vagy éppen ízléstelen ajándéktárgyak helyett (amiket a puritán elvű városállamban törvény tilt) a helyi ételkultúra gyöngyszemei lehetnének a világesemény „védjegyei”. A gondolatot tett követte, és a Harmony Nasi Lemak nevű étteremlánc a helyi konyha kitűnő ételeit alakította át, speciálisan a két főszereplőre emlékeztető alapanyagokkal. Nem maradhatott ki a Trumpnak kedves marhahús, és az észak-koreai konyha csillaga, a kimchi nevű erjesztett káposzta, itt most persze stílszerűen Kim-chi néven (az észak-koreai vezető nevére utalva játékosan).
Kim-chi and El Trumpo tacos: Singapore feeds pre-summit anticipation; Hannah Ellis-Petersen; The Guardian; 2018. június 9.

Az Izraeli Hadsereg háborút visel a közösségi médiában is – és úgy néz ki, vesztésre áll
„Az izraeli hadsereg digitális platformjai hadműveleti eszközök. A közösségi média jelenlétünk pedig harccselekmény.” – nyilatkozta néhány héttel korábban az Izraeli Hadsereg szóvivője, és a jelek szerint cseppet sem túlzott. A szervezet, amely úttörő szerepet játszott a korszerű informatikai eszközök, a mobiltelefónia, és különösen a közösségi média lehetőségeinek kiaknázásában megállíthatatlanul csúszik az utóbbi évek legsúlyosabb válságába. Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy „egy kalapács mindenben szöget lát”, de az biztos: az izraeli hadsereg alaposan elvetette a sulykot – a halálos sebeket okozó lőfegyvereivel éppen úgy, mint az imázsépítésre hivatott digitális fegyvertárával.
Az Izraeli Hadsereg korábban imponáló professzionalizmust mutató közösségi média részlege már jóval ezelőtt megingott. A gázai határon kirobbant véres zavargások kapcsán lett volna igazán szükség arra, hogy a feszültséget az éterben és a kibertérben csökkentse. Azóta a térség arab lakosságával párbeszédet folytató, kapcsolatépítő, jószolgálati szerepkört vállaló „fegyvernem” mind jobban elveszíti lába alól a talajt. Sőt, mind inkább szerepet téveszt. A Ronen Manelis tábornok által tett kijelentés, amit a bevezetőben idéztünk, már jól mutatta a végzetes váltást: a béketeremtésre létrehozott közösségi médiarészleg maga is háborúcsinálóvá vált.
A közösségi médiarészleg, és persze úgy általában az Izraeli Hadsereg imázsválsága néhány nappal ezelőtt csapott át hamisítatlan pr-krízisbe. Az izraeli katonák által a határon agyonlőtt fegyvertelen palesztin ápolónő esete volt az igazi fordulópont. Az Izraeli Hadsereg kezdettől fogva habozott az ügy kezelését illetően; egymásnak ellentmondó, sokszor hamisan csengő nyilatkozatok követték egymást, rohamosan felkorbácsolva ezzel a nemzetközi közvélemény haragját.
Ha valami elromlik – akkor azon még lehet tovább is rontani. Valami ilyesmi juthatna eszünkbe a legfrissebb fejleményeken. A hadsereg arab nyelvű közösségi média részlege ugyanis néhány napja rövid videofilmet készített és osztott meg a térség arab lakosságának szóló Facebook csatornán és Twitter fiókon. „Razan al Najjar nem a könyörületesség angyala volt”, így szól az alig 20 másodperces propagandaanyag címe. A video, amely grafikákat és azonosíthatatlan filmrészleteket tartalmaz, azt sugallja: a határon agyonlőtt ápolónő nem fegyvertelen jótevő, hanem az izraeli katonákat dobáló „terrorista” volt. A felháborodás elemi erejű lett. A hadsereg szóvivője, korábban említett nyilatkozatában, ahol a közösségi média részleget harci egységnek nevezte, nem hagyott kétséget a feladatai felől sem: „Az a dolguk, hogy elrettentsenek, hogy befeketítsék az ellenséget”. Hogy valójában mi történt a határon, azt nem dolgunk eldönteni, de azt bizonyosan állíthatjuk, hogy a szakmaiság példájának számító Izraeli Hadsereg illetékes vezetője tökéletesen félreérti a PR, a közönségkapcsolatok, a közösségi média szerepét. És, az ilyen tévedéseken vesznek el a csaták.
How the IDF is Tarnishing the Name of the Medici it Killed in Gaza; Yael Marom; Lobe Log; 2018. június 11.
The Israeli Army’s war on consciousness; Michael Schaeffer Omer-Man; +972 magazine; 2018. április 18.

SZAKMAI MŰHELY – Az algoritmus alapú diplomácia. WebVita.
A digitális diplomácia szakterület kiemelkedő kutató műhelye (egyben oktatási bázisa), a Diplo Foundation ebben a hónapban is megtartotta szokásos online fórumbeszélgetését. A júniusi webvita az utóbbi időszak egyik csillagként kiemelkedő témáját, az algoritmus alapú diplomácia kérdését igyekezett körüljárni. Az esemény résztvevői három részterületet vizsgálva vették számba a lehetséges problémákat:

  • az algoritmus alapú diplomácia a geopolitikai elemzések kontextusában;
  • az algoritmusok hatása az emberi jogokra;
  • az algoritmusok által teremtett kommunikációs visszhangkamrák és véleménybuborékok.

A beszélgetés két meghívott vendége: Saun Riordan, a holland Clingendael Intézet kutatója, valamint Lee Hibbard, az Európa Tanács Bioetikai Részlegének titkára volt.
A beszélgetés kezdetén a részvevők használható munkadefiníciót alakítottak ki az „algoritmus” fogalomra. Megegyeztek abban, hogy a vita céljainak megfelelő egy egyszerűsítő fogalom, miszerint az algoritmus elvégzendő teendők (lépések) egymásutániságát tartalmazó leírásként definiálható.
A résztvevők egyetértettek abban is, hogy az algoritmusok alkalmazhatósága a diplomácia területén ma még rengeteg kérdést vet fel. Ma még a diplomaták nincsenek tisztában az algoritmusok szerepével, jelentőségével, lehetőségeivel. Ugyanakkor a programokat tervező szoftveres szakértők a diplomáciai folyamatokban járatlanok. Nyilvánvalóan a két szakterület szakembereinek szoros együttműködése révén lehet olyan, a külszolgálatban valóban használható algoritmusokat kifejleszteni, amelyek a követségi és konzulátusi munkafolyamatokat segíthetik.
Az algoritmusok szerepének rohamos terjedésével rögtön napirendre kerülnek az emberi jogi (személyiségi jogi) kérdések is. A beszélgető partnerek egyetértettek abban, hogy az „emberi jogok” szélesen vett területébe beleértendő az ún. béketeremtő diplomáciai tevékenységek egész köre. Az algoritmusok szerepével kapcsolatosan ezen a téren inkább potenciális fenyegetéseket véltek megjelenni a hozzászólók.
Mindkét vitapartner meglehetősen szkeptikusan értékelte az algoritmusok szerepét (vagy lehetséges szerepét) a geopolitikai elemzőmunka területén. Úgy vélték, hogy a tömeges adatok elemzésének elterjedése olyannyira háttérbe szoríthatja az emberi elemzőket, hogy ezzel gyakorlatilag kicsúszik a kézből a külpolitikai elemzések, a külpolitikai tervezések folyamata. Megoldásként azt javasolták, hogy az algoritmusok által vezérel, big data alapú elemző munkát a külpolitikai politikateremtésben mindig egészítse ki emberi elemző tevékenység. Így garantálható, hogy a folyamatokban ne alakuljanak ki ellenőrizhetetlen „fekete dobozok”.
A legnagyobb fejtörést a kommunikációban, elsősorban az online tereken zajló beszélgetésekben megjelenő algoritmus-problémák okozták. A közösségi média csatornákat lényegében belterjes véleménybuborékok egymástól elszigetelt halmazává változtató algoritmusok beláthatatlan fenyegetést jelentenek az információ egészséges megosztására – vélik egyöntetűen a szakértők.
Algorithmic diplomacy: Better Geopolitical Analysis? WebDebate; Andrijana Gavrilovic; Diplo Foundation; 2018. június 12.
A teljes beszélgetés megtekinthető, illetve letölthető: https://www.youtube.com/watch?v=ZaNAApsgfas

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: informatika, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.