A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. szeptember 17.

A digitális diplomácia sem nélkülözheti az újságírók támogatását
Kezdetben az volt a nagy álom. Amiről a diplomaták munkáját digitalizálni hirdető úttörők álmodtak. A nagy ígéret. Hogy ti. – hála a digitális platformoknak és eszközöknek – a külügyek alakítói most már majd közvetlenül érhetik el a külföldi célországok közvéleményét. Korábban ugyanis a sajtó, az állomáshely közbeszédét uraló média volt a kapuőr, és az összekötő kapocs. Magára valamit is adó sajtóattasé, új állomáshelyén nyomban hozzákezdett a személyes jó kapcsolatok kiépítéséhez az adott ország, város legfontosabb sajtótermékeinek legfontosabb újságíróival. Mert tudta, hogy ezeken a sajtókapcsolatokon áll, vagy bukik minden.

Az IKT-forradalom nekilódulásával, az Internet-használat exponenciális terjedésével, majd a mobil eszközök mindennapivá válásával reális lehetőségként csillant fel a diplomaták szemei előtt az, hogy a nagyhatalmú helyi sajtó kikerülésével, közvetlenül kezdjenek párbeszédet a helyi közvéleménnyel.

Az egyik első áttörési kísérlet az ún. virtuális nagykövetségek felállításához kapcsolódott. A külügyi innovációkban mindig is élenjáró Izrael például az Öböl-menti államok lakói számára nyitott egy ilyen fizikailag nem létező, ám nagyon is valóságos „külképviseletet”. Az információs csomópontként üzemelő portál lehetővé tette az izraeli diplomácia képviselői számára, hogy élénk párbeszédet alakítsanak ki az – országukkal hivatalos diplomáciai kapcsolatban nem álló – térség polgáraival. Méghozzá úgy, hogy kikerülték az Izraellel szemben erősen kritikus helyi sajtó közvetítő szerepét. Az izraeli külügy saját maga tarthatta kézben a kommunikáció minden lényeges aspektusát, a tartalmak, vagy ahogy előszeretettel mondják, a narratívák meghatározásával. A közösségi média szédületes karrierje további lehetőségeket, eszközöket kínált a digitalizációval megújuló külügyi kapcsolatépítésnek. Az USA például a Twittert és a Facbookot használta fel egy különösen sikeres közönségkapcsolati projektjéhez. A stratégiai szempontból kulcsfontosságú Pakisztán egyre erőteljesebben Amerika-kritikus helyi sajtójának az ellensúlyozására a Pakisztánban akkreditált amerikai diplomaták erőteljes közösségi médiajelenlétet építettek ki. A követség Twitter-fiókja hamarosan 200 000 követőt gyűjtött be, és az állomáshely Facebook-oldalát is mintegy 6 millióan „lájkolták”.

A külképviseletek helyi közönségkapcsolati munkája mellett az informatika az országok külpolitikai munkáját tervező, szervező és felügyelő minisztériumok számára is hatékony eszközt biztosított a stratégiai szintű kommunikációs üzenetek továbbítására. Szokás idézni a brit külügy (FCO) által kiépített szakmai blogoszférát, amely globális trendek elemzésével, az aktuális külpolitikai események értelmezésével, illetve a külpolitikai törekvések értékelésével kínál értékes – és egyébként nehezen hozzáférhető – szakinformációt követőinek.

Mindezek a fejlemények arra engedhetnének következtetni, hogy az elkülönült újságírói szakma szerepe a diplomáciában mára jelentősen visszaszorult. Gyakran idézett szakértőnk, Ilan Manor, a digitális diplomácia oxfordi kutatója azonban úgy véli, hogy erről egyáltalában nincsen szó, sőt! Manor legfrissebb tanulmányában egyenesen az újságírók „közvetítői” szerepkörének egyfajta reneszánszáról beszél a diplomácia vonatkozásában. Hogyan lehetséges ez? Az izraeli kutató egyértelműen a közösségi média-működéseket meghatározó algoritmusoknak tulajdonítja azt, hogy az újságírói „mediációt” nélkülöző közvetlen kapcsolatépítés, direkt párbeszéd diplomaták és közönségük között, a kezdeti optimista várakozásokkal ellentétben csak korlátozott maradt. A közösségi média cégek folyamatosan fejlesztik az információfolyamokat szabályozó algoritmusokat. A cél az, hogy a felhasználó egyedi igényeihez, preferenciáihoz, érdeklődéséhez, sőt meggyőződéséhez igazodó információk kerülhessenek csupán elé. Ez ugyanakkor – érthető módon – szűk információ-, illetve vélemény buborékok kialakulásához vezet. A helyi közönséggel párbeszédet folytatni akaró diplomata azzal szembesül, hogy az általa megformált, irányított üzenetek csupán (relatíve) szűk követői rétegükhöz juthat el biztosan.
Manor úgy véli, hogy ennek következtében ismét felértékelődik az újságírók szerepe. Ők ugyanis – széleskörű helyi kapcsolataiknak, erős társadalmi beágyazottságuknak, széles körű követői rétegüknek köszönhetően – nagyon fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a digitális diplomaták elektronikus platformokon át kibocsátott kommunikációját maximálisan felerősítsék.
Az eredményességre törekvő diplomata tehát kénytelen ma is személyes kapcsolatokat építeni és ápolni a befolyásos újságírókkal. Éppen úgy, mint a régi szép időkben.
The Growing Importance of Journalists in Digital Diplomacy; Ilan Manor; USC Center on Public Diplomacy; 20108. szeptember 10.

Védekezés a választások manipulációja ellen – a svédek is tartanak a farkastól
A svéd ultra-nacionalista erők szokatlanul erős közösségi médiás támogatottságára hívta fel a figyelmet az erős NATO-kötődésekkel rendelkező Atlantic Council „álhírfelderítő részlege”, a DFRLab. A deklaráltan az orosz információs manipuláció felderítésére, leleplezésére alakított elemző szervezet arra a következtetésre jutott, hogy a közelmúlt élénk nemzetközi figyelemmel kísért eseménye, a svéd parlamenti választás sem volt mentes „szokatlan internetes tevékenységektől”. A jelenlegi svéd politikával (elsősorban persze a bevándorlás-politikával) kritikus, feltörekvő politikai formáció az AfS –Alternatíva Svédországért elnevezésű párt ugyanis, politikai üzeneteinek továbbítására, terjesztésére, megosztására erőteljesen támaszkodott a közösségi média lehetőségeire. A DFRLab elemzői kiemelésre érdemesnek tartották azt, hogy a választási kampány hajrájában feltűnően megnövekedett az AfS közösségi médiás üzeneteit továbbító, „jelerősítőként” értelmezhető szereplők aktivitása a közösségi média platformokon. Már pedig az AfS erős közösségi média jelenléte – vélik a NATO-közeli elemzők – alkalmas lehetett arra, hogy egy a párt valóságos súlyánál nagyobb támogatottság illúzióját keltsék a választói közvéleményben.
A DFRLab médiaelemzői – miközben hangsúlyozzák, hogy a svéd bevándorlás ellenes párhoz köthető közösségi média forgalom egyértelműen szervezettségre, koordinált fellépésre utal – arra a következtetésre jutnak, hogy ez még nem feltétlenül utal nem valós személyektől kiinduló (automatizált) véleményformáló akcióra. Ellenkezőleg: a fegyelmezetten koordinált médiamegosztások mögött azonosíthatóan valós személyek álltak (még ha némelyiküknek egynél több média fiókjai is volt).

A választások befolyásolását célzó beavatkozásra ugyan nem derült fény, de ez a témában nyilatkozó egyes szakértők szerint éppen annak köszönhető, hogy a svéd államhatalom időben felismerte a veszélyt, és komoly megelőző ellenlépéseket tett. A svéd kormányzat ugyanis 2017 őszétől figyelmeztette az állampolgárokat, valamint természetesen az érintett állami tisztviselőket, hogy a 2018. évi választások kapcsán Svédországban is a 2016-os amerikai elnökválasztás során észleltekhez hasonlatos információs beavatkozási kísérletek várhatók. Elsősorban, mondanunk sem kell, az orosz manipulációs törekvések veszélyeire hívták fel a figyelmet. E korai bejelentések szellemében, az információs hadműveletekkel szembeni ellenálló képesség, „rezíliencia” erősítése lett az elmúlt év során a Svéd Polgári Védelmi Ügynökség (MSB)egyik fő prioritása. Ott ugyanis az elsősorban természeti katasztrófák nyomán fellépő helyzetek kezelésére létrehozott állami szervezet feladatkörébe tartozik a lakosság „lélektani ellenálló képességének” erősítése is. Természetesen a svéd titkosszolgálatok is kivették a részüket a felkészülésből. A Svéd Belbiztonsági Szolgálat (a Sapo) még a szavazás előtti héten is a „befolyásoló hadműveletek” erősödéséről adott ki figyelmeztetést. Végül, a szavazás különösebb „rendkívüli események” nélkül lezajlott. Ez azonban nem a beavatkozási próbálkozások hiányára utal – vélik egyes szakértők – hanem az óvintézkedések hatékonyságát igazolja.
ElectionWatch. Disproportionate Support for Swedish Fringe Party; Christina Apelseth; Digital Forensic Research Lab; 2018. szeptember 8.
Sweden – Preparing for the Wolf, not Crying Wolf; Cristine Berzina; The German Marshall Fund of the United States; 2018. szeptember 7.

A példa ragadós – a dánok is felkészülnek a külső manipulációk ellen
A divatszavak nem ismeretlenek a külpolitikai szaknyelvben sem. Az egyik ilyen felívelő nyelvi csillag manapság a „rezíliencia”, azaz angolul – hiszen azért ez a nemzetközi kapcsolatok lingua francája – a „resilience”. Az államok, vagy akár a társadalmak egészének ellenálló képességét jelölik vele, méghozzá egy meglehetősen szűk és speciális összefüggésben. Az elmúlt években az egyes számú veszélyforrás posztjára emelt álhír özön (azaz a fake news), illetve a külső hatalmak által gerjesztett információs manipuláció elleni védekezés képességét értik rajta a nyilatkozó politikusok és szakemberek.

A napokban érdekes nyilatkozatot adott ki a dán Külügyminisztérium. Ebben kifejtik, hogy a kormányzat egyik prioritása az elkövetkező időkben a dán társadalom rezílienciájának erősítése lesz. A cél az, hogy az országot felkészítsék a társadalmat felforgatni akaró, a demokratikus rendet bomlasztani szándékozó külföldi befolyásolási próbálkozások elleni védekezésre. A nyilatkozat Oroszországot nevesíti, mint olyan országot, amely ilyen eszközökhöz folyamodva próbált beavatkozni az USA, és több európai állam ügyeibe. Ugyanakkor a dán Külügy felhívja a figyelmet arra is, hogy az ország elhárító szolgálatai szerint az elkövetkező időszakban több olyan hatalom is felbukkanhat, amely rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy befolyásolni próbálja Dániát, például a közelgő parlamenti választások kapcsán.

A választások tisztaságának megőrzésére, illetve a beavatkozási kísérletek elhárítására, a dán kormány egy 11 pontos akciótervet dolgozott ki:
* a kormány egy tárcaközi bizottságot hívott életre a befolyásoló kampányok elleni fellépés koordinálására;
* a dán Külügyminisztérium egy megerősített monitorozó részleget állított fel a Dánia ellen irányuló dezinformációk figyelemmel kísérésére; ugyanakkor a minisztérium – felhasználva a környező skandináv államok ide vágó jógyakorlatait is – a dezinformációk kezelésére, elhárítására felkészítő tréningeket szervez majd az illetékes állami tisztviselőknek;
* a Dán Belbiztonsági Hírszerző Szolgálat (DSIS) és a Dán Katonai Hírszerző Szolgálat (DDIS) erősíteni fogja fellépését a Dánia elleni befolyásolási akciókat szervező külső hatalmak törekvései ellen;
* a parlamenti választások előkészítéséért felelős Gazdasági Minisztérium, illetve Belügyminisztérium fókuszába bekerül az esetleges befolyásolási hadműveletek elleni fellépés; e téren a tárcaközi koordinációs bizottsággal szoros együttműködésben készítik elő a szavazást;
* a kormány a választásokon induló valamennyi politikai párt számára tanácsadást biztosít a külföldi befolyásolási hadműveletekről (azok céljairól, módszereiről, beleértve a kiber-támadásokat), valamint az ellenük való védekezés módozatairól;
* a kormány külön tájékoztatást szervez a témában valamennyi politikai párt vezetőjének;
* a kormány párbeszédet kezdeményez a média képviselőivel az együttműködés lehetséges formáinak kialakításáról, a külföldi befolyásolási kísérletek elleni harc érdekében (a sajtószabadság elveinek maximális betartása mellett);
* a kormány párbeszédet kezdeményez a szóba jöhető közösségi média platformok képviselőivel az együttműködés lehetséges formáinak kialakításáról, a külföldi befolyásolási kísérletek elleni harc érdekében;
* a kormány párbeszédet kezdeményez a közszolgálati média képviselőivel az együttműködés lehetséges formáinak kialakításáról, a külföldi befolyásolási kísérletek elleni harc érdekében;
* végezetül a kormány törvénytervezetet fog beterjeszteni annak biztosítására, hogy a hatályos büntetőszabályozás összhangban legyen a Dánia elleni befolyásolási műveletekkel szembeni harc követelményeivel.
Strengthened safeguards against foreign influence on Danish elections and democracy; Ministry of Foreign Affairs of Denmark; 2018. szeptember 7.

A jövőre készülnek: Németország formálódó MI stratégiája
A hónap elején rendezte meg a német Die Zeit magazin az ország harmadik Mesterséges Intelligencia Konferenciáját. Németország ugyanis, hasonlóan más államokhoz, jelentős erőket összpontosítva dolgozik egy nemzeti Mesterséges Intelligencia Stratégia kialakításán. Egy stratégiai előtanulmány (Eckpuntepapier) már elkészült és olvasható, míg a teljes stratégia végleges szövege előre láthatóan novemberben lesz hozzáférhető.

A stratégia – talán nem meglepő módon – azt célozza, hogy Németország a Mesterséges Intelligencia témában a világ élvonalába zárkózzon fel – legyen szó akár a témához kapcsolódó kutatásokról, akár pedig a gyakorlati alkalmazásokról az üzleti és a szolgáltató szektorokban.

Az előtanulmány hangsúlyozza, hogy Németország már most kedvező pozícióban van ahhoz, hogy világvezető lehessen az MI terén. Ennek érdekében ugyanis az elmúlt időben kulcsfontosságú lépések történtek, mindenekelőtt a német High-Tech Stratégia kidolgozásával, és különösen a Plattform Industrie 4.0 elindításával. Ennek ellenére a konferencia egyik visszatérő motívuma az volt, hogy Németországnak sürgősen fel kell zárkóznia. A felszólalásokban egyértelműen tapintható volt az attól való félelem, hogy Németország végérvényesen lemaradhat (vagy egy már meglevő pozícióból leszakadhat) mind a Mesterséges Intelligenciához kapcsolódó innovációk, mind pedig a konkrét gyakorlati alkalmazások terén.

A rendezvény érdekes mozzanata volt – és elsősorban Hubertus Heil Munka-és Társadalomügyi Miniszter nevéhez kapcsolódott – az a felvetés, hogy Németországnak tulajdonképpen egy „harmadik utas” politikára van szüksége a Mesterséges Intelligencia stratégia kidolgozásakor. Németországnak (és vele együtt Európának) olyan utat kell kijelölnie, amely az MI innovációk területén eltér mind az USA alapvetően szabadpiaci megközelítésétől, mind pedig a másik pólust képviselő Kína államközpontú, államilag kontrolált felfogásától. A szociáldemokrata miniszter koncepciója szerint ez a harmadik út az alábbi hármas alapelvekben gyökerezne: piacgazdaság, társadalmi jólét és demokrácia.
Hubertus Heil nagyon egyértelműen leszögezte: a technológiai haladás egyben társadalmi haladás is kell, hogy legyen. A miniszter ugyanakkor azt is felvetette: a témához kapcsolódóan elengedhetetlen a nagy Internet óriásvállalatokra vonatkozó versenypiaci szabályozás megreformálása annak érdekében, hogy megtörjenek a felhasználói adatokra vonatkozó monopolhelyzetek, és hogy az adatok nyílt hozzáférésével lendületet kapjon az innováció.
Az MI stratégiai előtanulmány innét tölthető le teljes terjedelemben
Ready for the Future? Germany’s Emerging AI Strategy; Katharina Hone; Diplo; 2018. szeptember 3.

SZAKMAI MŰHELY – Itt épül a digitális diplomácia jövője!
„Lendületet adni a digitális diplomáciának” – nagyjából ez lehet a címe annak a szakmai rendezvénynek, amit a közelmúltban szervezett a ljubljanai USA Nagykövetség. Ha valakinek a Trump-kormány első hónapokban tett intézkedései hatására az a benyomása támadt, hogy az új vezetés (akár ideológiai, akár személyi megfontolásból) kissé mostohagyerekként fogja majd kezelni a – jórészt Hillary Clinton kezdeményezéseihez kapcsolódó – amerikai kiberdiplomáciai törekvéseket, akkor ez a rendezvény alaposan rácáfol ezekre a félelmekre. A tréning, ellenkezőleg, arra utal, hogy Amerika nagyon is fontos eszköznek, mi több: közös platformteremtőnek tekinti a digitális diplomácia eszköztárát, méghozzá éppen a mi szűkebb térségünkben.
Ugyancsak imponáló volt mindjárt a résztvevők köre: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Észtország, Grúzia, Litvánia, Koszovó, Makedónia, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovénia, Szlovákia és Ukrajna diplomatái és külügyi szakértői kaphattak első kézből, az egyes szakterületek legelismertebb nagyságaitól tájékoztatást a digitális diplomácia trendjeiről, a legtöbbet ígérő eszközökről, de ugyanakkor a kihívásokról, sőt veszélyekről is.
Az előadói oldal legalább ilyen sokszínűnek bizonyult: Matthew Jacobs, az USA Külügyminisztériumának újmédia specialistája mellett az elméleti megalapozásról a téma nagyjának számító Corneliu Bjola gondoskodott. A közösségi média diplomáciai célú felhasználásának átfogó kérdéseiről a neves szerző Matthias Lüfkens tájékoztatta a hallgatóságot. A digitális diplomata gyakorlatáról pedig a brit kormányzat kommunikációs specialistája, Henry Collis tartott beszámolót.
Digital Diplomacy Future Under Construction; Centre for European Perspective; 2018. szeptember 9.

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: információ röviden, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, politikai informatika, tudomány
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.