A NATO digitális narratívája: értékek helyett inkább pragmatizmus?
Az e-diplomáciáról szóló hírekben manapság az egyik leggyakrabban visszaköszönő bűvszó a „narratíva”. Most megint itt van, és ideje valamit kezdenünk vele! Ugyanis, biztosan állítható, hogy ez a kifejezés az egyik leginkább zavarba ejtő terminus, amivel manapság összeakadhatunk! Nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy mit jelent, de szabatos, definíciószerű meghatározásra mégsem bukkan az ember soha.
Az Oxfordi Digitális Diplomácia Műhely kutatója, Ilan Manor most kísérletet tesz a meghatározásra: az ő értelmezésében a narratíva történet, de persze azért nem a szó köznapi értelmében. Olyan retorikai és vizuális elemekből építkező „mese”, amivel egy nemzet – vagy akár nem állami szereplők is – közérthetően, ráadásul meggyőzően közvetíteni tudják cselekedeteiket, politikáikat. A narratíva ugyanakkor alkalmas eszköz a befolyásolásra is, pozitív értelemben éppen úgy, mint a rosszindulatú manipulálásra.
Manor ezúttal a nyugati világ legfontosabb katonai-politikai szervezete, a NATO digitális narratíváját veszi szemügyre. Azt a Twitteren folyó tájékoztatási-befolyásolási kampányt, amely a #WeAre NATO hashtag alatt foglalja össze az észak-atlanti szövetség legfontosabb stratégiai üzenetét. Az oxfordi kutató felhívja a figyelmet rá, hogy az utóbbi hetekben közreadott Twitter-üzenetek kivétel nélkül a NATO katonai képességeire helyezik a hangsúlyt, illetve a szövetségnek arra az eltökéltségére, hogy megvédi a szövetség tagállamainak határait egy külső támadással szemben. Ezt hangsúlyozzák a NATO sajtóközpontjából terített üzenetek, de hasonlóan erre fókuszálnak a vezető tagállamok NATO-képviseleteinek e-diplomatái is.
Manor úgy véli: ez nem éppen a legszerencsésebb üzenet. Fontos persze a pragmatizmus, de legalább ilyen fontos lenne az „eszmék” sulykolása is. A NATO ugyanis, saját önmeghatározása szerint egy érdek- és érték közösség is. Államok összefogása, együttműködése a béke és a szabadság megvédésére. Lehet, hogy hatásosabb lenne, ha a közösségi médiumokban sugárzott narratíva inkább ezeket az értékeket próbálná meg közvetíteni az online térben. Manor azt a hipotézist fogalmazza meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokban sok szempontból bénult, tehetetlen világunkban egy az értékeket előtérbe helyező, átfogó narratíva sokkal vonzóbb képet közvetíthetne, egyfajta erkölcsi „sorvezetőt” közvetítve a digitális közvéleménynek.
NATO’s Digital Narrative – „What We Are”, Not „Who We Are”; Ilan Manor; Exploring Digital Diplomacy; 2018. október 25.
NATO tájékoztatási-befolyásolási kampány a Twitteren
Propaganda a kibertérben – kisenciklopédia
Propaganda, propaganda, propaganda! Szinte mástól sem hangos manapság az e-diplomácia nemzetközi szakirodalma, nem is beszélve a napi híradásokról. De, az már koránt sem biztos, hogy mindenki könnyedén utat talál ebben a kavargó fogalmi kavalkádban. Külön örömünkre szolgált ezért, hogy ezen a héten rövid összefoglalóra, afféle fogalmi kisenciklopédiára bukkantunk az Európai Parlamenti Kutató Szolgálat szakmai blogján. Talán olvasóinknak is hasznos lehet, ha kéznél van egy ilyen tömör, áttekinthető szószedet a téma legfontosabb kifejezéseivel. A logikusan felépített, szisztematikus összegzés ugyanakkor világos képet ad az Európai Unió probléma-értelmezéséről, ill. cselekvési irányairól is.
- Háttér
A tanulmány mindenekelőtt közérthető hátteret ad, ha úgy tetszik bevezetőt, ahol az alapok tisztázásával vázolja fel – szakmailag rendkívül szimpatikus módion – a probléma keretrendszerét. Meghatározza elsőként is a kiber-propaganda (computational propaganda) fogalmát; definiálja a manapság ugyancsak sokat emlegetett befolyásolási kampányok lényegét, és külön foglalkozik a sebezhetőség digitálisan értelmezhető koncepciójával. - Algoritmusok és trollok
A digitális propaganda fontosabb elemeinek, eszközeinek, technológiai háttereinek számbavételével folytatódik a sor. Pontos meghatározással igyekszik bemutatni a kibertérben zajló propaganda tevékenységek legfontosabb technológiai „működtetőjét”: az algoritmusok világát. Természetesen önálló címszó alatt szerepelnek a megint csak sokat emlegetett bot-ok, az automatizált közösségi média fiókok. A téma slágerének számító mesterséges intelligencia pontos bemutatására külön hangsúlyt fektettek a szerzők. Ehhez kapcsolódva mutatják be a dezinformálási műveletekben is mind nagyobb szerepet kapó beszélgető robotokat, azaz a chatbotokat is, akárcsak a mesterséges intelligencia fejlődésére épülő – szinte egyfajta virtuális képi-hangi valóságot építeni képes – ún. teljes hamisítványokat (deep fakes). A fogalmak definiálásából természetesen nem maradhat ki a talán leggyakrabban emlegetett (és ezért legkevésbé szabatosan használt) kulcsszó, a „troll” sem. - Kibertámadások
A kutatószolgálat szakértői külön fejezetben mutatják be az online propaganda műveletekhez kapcsolódó legfontosabb eseményeket, tehát a tulajdonképpeni kibertámadások főbb formái. Elsőnek az információk kéretlen megszerzésére irányuló támadások, az ún. adathalászat (spear phishing)ismertetésével villantják fel a korszerű kiber-hadműveletek hatókörét, lehetőségeit. Ezt követi a webhelyek, szerverek, egész hálózatok megbénítását célzó, ún. túlterheléses támadások (DDos) bemutatása. Külön taglalják a Dolgok Internete (IoT) elleni tömeges támadások témáját. - Az EU válaszpolitikái
A rövid, kezelhető összefoglaló egyik erőssége, hogy a záró fejezetében tömör összegzést ad az Európai Unió témával kapcsolatos intézkedéseiről, fontosabb eseményeiről, alapvető stratégiai dokumentumairól, törvénykezési aktusairól.
Computational Propaganda Techniques; Naja Bentzen; European Parliamentary Research Service Blog; 2018. október 22.
Digitális kooperáció felé az ENSZ égisze alatt
A szeptember végén, New Yorkban tartott első ülésén, az ENSZ Főtitkár Digitális Együttműködésügyi Magas szintű Panelje megvitatta azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitális technológiák kínálnak a globális méretű fenntartható fejlődési célok elérése szempontjából. Igyekeztek ugyanakkor számba venni a technológiák által felvetett kockázatokat, illetve a digitális közbizalom kiépítését jelenleg akadályozó tényezőket is.
A Magas szintű Panel átfogó küldetése az, hogy gyakorlati ajánlásokat fogalmazzon meg a digitális térben való kooperációra az egyes nemzeti kormányok, a magánszektor, a nemzetközi szervezetek, a tudományos kutató közösségek, a civil társadalom és más releváns közreműködő partnerek között. Az együttműködés deklarált célja az, hogy ezzel hozzájáruljanak egy globális párbeszéd kialakulásához arról, hogy milyen interdiszciplináris megközelítések vezethetnének egy biztonságosabb és befogadóbb digitális jövőhöz.
Az ülés lezárásaként, a Panel tagjai három fő csapásirányban állapodtak meg:
* értékek és alapelvek: annak kidolgozása, hogy milyen alapvető értékek, illetve milyen alapelvek kell, hogy meghatározzák a digitális térben való globális együttműködést;
* módszerek és eljárások: azoknak a működési eljárásoknak a kidolgozása, amelyek biztosítani képesek az érintett résztvevők hatékony együttműködését, beleértve a marginalizált szereplők bevonását is;
* mintaértékű beavatkozási területek: a konkrét együttműködés előmozdítására alkalmasnak látszó területek meghatározása (pl. a digitális gazdaság demokratizmusának biztosítása, online emberi jogvédelem, különös tekintettel a gyerekek, a nők és a marginalizált csoportok jogainak védelmére, a digitális bizalom építése, a digitális biztonság erősítése, a kormányzati és egyéni szereplők digitális transzformációs képességeinek erősítése).
Az elkövetkező hónapokban a Panel tagjai immár kisebb, szakosított csoportokban – rendszeres virtuális tanácskozások formájában – dolgoznak majd a fenti beavatkozási irányokon.
Call for Input and Engagement around Key Focus Areas; UN Secretary-General’s High-Level Panel; 2018. október 10.
A nem állami szereplők a közdiplomáciai folyamatok kiterjesztésében
A digitalizációval fősodratúvá váló technológiát megelőző időkben a diplomácia – nagyjából egészében – egy szűk hivatali elit kizárólagos működési terepének számított. Olyan zárt, alig, vagy egyáltalán nem „látható” világ volt ez, amelyben diplomaták tárgyaltak (más államok) diplomatáival, ők képviselték kizárólagosan nemzeti közösségeiket, ők „csinálták” a külpolitikát.
A 21. század azonban – és tulajdonképpen ebben a tekintetben ez a korszak már a II. világháború után elkezdődött – gyökeres változást hozott ezen a téren. A „közvélemények”, és persze főleg egyes szervezett képviselőik, az ún. civil szektor bekapcsolódása a külkapcsolatok építésébe gyökeresen átformálta a nemzetközi viszonyok „menedzselését”. A közdiplomácia – vagy, nevezhetjük akár népi diplomáciának is – a külpolitikai célok elérésének meghatározó elemévé vált. A múlt század végén kibontakozó, majd a 2000-es évek mobilrobbanásával, közösségi média ökoszisztémájával lehengerlő erőre kapó IKT-forradalom beteljesítette a diplomácia ilyen értelmű transzformációját.
A diplomácia fontos tárgyalásait természetesen továbbra is elsősorban a „hivatásosok”, a diplomaták alakítják, ugyanakkor mind gyakrabban jelenik meg – elsősorban a globalizálódó világban jelentkező speciális környezeti, társadalmi problémák kapcsán – a nem kormányzati szektor szereplőinek hozzájárulása is. Az angolszász public diplomacy tekintélyes fóruma, az USC Public Diplomacy blog a héten egy érdekes esettanulmányban mutatja be a civil szervezeti népi diplomácia térnyerését, szerepét és távoli szereplőit. A nagy globális témák között, a környezetvédelemmel, a klímaváltozással kapcsolatos problémák mellett (nyilván társadalmi, egészségügyi, élelmezésügyi jelentősége folytán) mind hangsúlyosabban tűnik fel a biotechnológia. A fejlesztések, és hozzájuk kapcsolódó közpolitikákra vonatkozó tárgyalási folyamatok egyik fontos térsége Latin-Amerika. A folyamatokban pedig mind nagyobb hatókörrel és jelentőséggel tűnnek fel az ún. nem kormányzati szereplők is. Az angol NGO kifejezést többnyire „civil szervezetként” fordítjuk, ez azonban ebben az esetben nagyon is félrevezető lehetne. A biotechnológiai fejlesztésekkel, a GMO-technológiákkal kapcsolatos határokon átnyúló tárgyalásokkal, szabályozásokkal, fejlesztésekkel foglalkozó nem állami szereplők (tehát NGO-k), korántsem a mi képzetünkben megjelenő jogvédő szervezeteket, vagy más civil formációkat takarják. A biotechnológiában, Latin-Amerika szerte, nagy ipari konglomerátumok, érdekvédelmi és fejlesztési együttműködési szervezetek képviselői tárgyalnak ma már sok esetben a nemzetállamok kormányzati képviselőivel. Ebben az üzletágban a Biotechnology Innovation Organization nevű kiterjedt iparszövetség a legfontosabb játékos. Argentínában például a röviden csak BIO-nak nevezett nem kormányzati szervezet hálózatának helyi tagja, az ArgenBIO képviselői tárgyalnak a kormány embereivel. Mexikóban az AgroBIO nevű leányszervezet ül szemben a helyi agrártárca képviselőivel. Az élelmiszeripari óriásokat (Bayer CropScience, Dow AgroScience, Monsanto, DuPont Pioneer) tömörítő „civil szervezet” azon munkálkodik, hogy a nagyvállalati kör számára kedvező jogi környezetet lobbizzon ki ezekben a fejlődő országokban – ahol jelenleg a GMO-technológia tiltó listán van.
How do Non-State Actors Enhance PD?; Yadira Ixchel, Martínez Pantoja; USC Center on Public Diplomacy; 2018. október 22.
KÖNYVSZEMLE – Bjola, Corneliu – Pamment, James (2018): Countering Online Propaganda and Extremism. The Dark Side of Digital Diplomacy. Routledge.
A vezető brit egyetem elismert szakemberével kezdtük e heti témaáttekintésünket, és most egy másik jeles oxfordi kutatóval zárjuk a sort. A digitális diplomácia legnagyobb „neve”, a román származású, ám jó ideje Oxfordban kutató és tanító Corneliu Bjola (egyébként a bevezető tanulmányban említett szerző, Ilan Manor kollégája) decemberben újabb kötettel jelenik meg a könyvpiacon. A Routledge kiadó kiváló New Diplomacy Series című sorozatában publikálandó kiadvány is a szemlénkben már felvillantott témát, az online propaganda kérdéskörét járja körül. Árulkodó a kötet alcíme is: „A digitális diplomácia sötét oldala.” Mert, valóban úgy tűnik, hogy nem csupán a (sokszor más prioritási rendszerben tevékenykedő) politikusok, vagy a „figyelemgazdaság” iparosai, az újságírók világában vált mostanra az egyik legfontosabb narratívává a dezinformáció, az álhír, a manipuláció, az online propaganda témája. Az e-diplomácia szakmai köreiben is lassan ez válik a minden mást maga mögé utasító kulcstémává.
Bjola ebben az új összegzésben az egyik első kísérletet teszi arra, hogy – igazi interdiszciplináris megközelítésben tárgyalva a problémát – átfogó, szisztematikus keretrendszerbe foglalja az információ „fegyverré formálásának” részkérdéseit. Számunkra különösen érdekesek a kötet összegző kérdésfelvetései: milyen lehetőségeket (és persze kihívásokat) jelent a stratégiai kommunikáció művelésében a lassan uralkodóvá váló digitális közeg? Milyen diplomáciai implikációi lehetnek annak, amikor a kormányok stratégiai szinten veszik fel a harcot a dezinformációkkal szemben?
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
