Hírszemét borította a közösségi média tereket az USA félidős választási kampányában.
Az ember csak kapkodja a fejét! Az elmúlt két-három évben a fake news, azaz az álhírek valóságos áradásától hangos a médiakutató szakma, a tájékoztatóipar és a politika egyaránt. Most pedig az információ terjesztés, hírgyártás- és hírmegosztás jelenségeinek egyik fontos kutatóbázisa, az Oxford Internet Institute újabb terminussal cserélte le a híres-hírhedt fake news-t. Legújabb szakmai jelentésükben ugyanis – az Egyesült Államok félidős választási kampányának közösségi média vetületeit vizsgálva – arra a megállapításra jutottak, hogy a Facebookon és Twitteren terjedő információnak legalább 25%-a az álhírek kategóriájába sorolható. A hír ma már aligha ráz meg bárkit is, a puszta tényközlésnél meghökkentőbb az oxfordi kutatók szóhasználata: ugyanis az álhír itt már nem „fake news”-ként szerepel. Hanem a látszólag semmilyen lényegi többletet nem kínáló „junk news” kifejezés alatt fut.
A kifejezetten az online propaganda tanulmányozására létrehozott kutatóműhely, az Oxford Internet Institute-on belül elindított Computational Propaganda Project megkülönböztetett figyelemmel kíséri az amerikai közösségi média használatot. A közösségi média platformok ugyanis mára meghatározó jelentőségű csatornákká váltak az USA népességének hírfogyasztásában. Szerepük különösen a közélet mérföldkőszerű eseményeihez – a különböző választásokhoz – kapcsolódva ugrásszerűen megnövekszik. Az oxfordi kutatók az egyre élesebben megosztott amerikai közvélemény mostani „összecsapása”, az ún. félidős választások kampányidőszakában vizsgálták az USA közösségi média fogyasztási trendjeit. Az elemzés, amelynek keretében mintegy 2,5 millió Twitter-üzenetet és csaknem 7000 Facebook fiókot vizsgáltak át az elmúlt hónap során, három figyelemre méltó eredményre jutott.
Az álhírek, összevetve a – feltételezett külföldi, azaz orosz manipuláció által elindított – 2016-os fake news hullámmal, tovább terjeszkedtek a közösségi média információs tereiben. Annak ellenére, hogy az üzemeltető óriáscégek, elsősorban a Facebook és a Twitter (részben persze külső nyomásra) hadat üzentek a közösségi platformokat lassan birtokukba kerítő manipulációknak, álhíreknek, félrevezetéseknek, képzelgéseknek, a kutatók által most junk news-ként kategorizált álhírek mennyisége (mintegy 5%-kal) tovább növekedett a legutóbbi elnökválasztási kampányhoz képest.
További meglepő fejlemény, hogy változott az álhírek természetes „tenyészközege” is. Míg a 2016-os kampány időszakában elsősorban Trump támogató bázisa, illetve az amerikai szélső jobboldal körében terjedtek különösen virulensen a különféle kitalált történetek, elferdített hírek, álinformációk, addig most már a fősodratú konzervatív szavazói táborra is egyre inkább jellemző az ilyesfajta álhírek fogyasztása és megosztása is. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető volt a korábban csupán a szélsőségesekre jellemző szóhasználat terjedése, általánossá válása a mérsékelt konzervatív közegekben is.
Végül meglepő fejleményként könyvelték el a brit kutatók, hogy az immár junk news-nak nevezett álhírek generálói között nem találtak külföldi erőket, nevezzük őket néven: oroszokat. A vizsgálat egyértelműen kimutatta: a közkedvelt angolszász kifejezéssel „összeesküvés elméletek”-nek nevezett kitalációkat, torzított információkat, félrevezető híreket a helyi alternatív média fabrikálja és ülteti el a közösségi platformok politikai közegeiben. Ahogy a szakemberek fogalmaztak: az álhírek láthatóan domesztikálódtak, és immár komoly belső fogyasztói igény táplálja előállításukat és terjesztésüket.
Junk news dominating coverage of US midterms on social media, new research finds.; University of Oxford; 2018. november 1.
Polarization, Partizanship and Junk News Consumption on Social Media During the 2018 US Midterm Electrions.; Nahema Marchal; The Computational Propaganda Project; 2018. november 1.
Az Európában merényleteket tervező ISIS-terroristák „túlterheléses támadással” bénították meg a titkosszolgálatokat.
Matthieu Suc, a francia Mediapart tényfeltáró portál oknyomozó újságírója a napokban megjelent könyvében több szenzáció számba menő részletet közöl a 2015. november 13-i, összesen 130 áldozatot követelő borzalmas párizsi merénylet sorozattal kapcsolatban. A világsajtót elsősorban a véres terrorakció utóéletével kapcsolatos mozzanatok (az akcióban résztvevő iszlamisták felkutatása és megölése) hozta izgalomba. Van azonban a könyvben néhány olyan részlet, ami – bár nyilván kevésbé látványos – de következményeit tekintve sokkal hátborzongatóbb lehet, mint a terrorizmus elleni harcnak az a része, ahol a pisztolyok dörögnek. Ez a támadások előélete.
A francia újságíró ugyanis kifejti: az Iszlám Állam stratégiáját, a párizsi merényletsorozat kitervelésekor a titkosszolgálatok kijátszására építette. A terrorszervezet tisztában volt azzal, hogy a nyugati elhárító szervezetek számos részinformációval rendelkeznek ugyan a készülő merényletekről, de azokat nem képesek összerakni. A dzsihadisták a hackertámadások immár jól ismert módszerét, a „túlterheléses támadást” alkalmazták a belbiztonsági szervezetek információszerző kapacitásainak megbénítására. Ne gondoljunk itt persze a fogalom alatt ismert, klasszikus DoS (Denial of Service) támadásra, hiszen nem ilyen fizikai rendszerbénítás lebegett a terroristák szeme előtt. Egyszerűbb (ha úgy tetszik „humán”) módszerekkel operáltak, de a céljuk végső soron ugyanaz volt: az ISIS Európában mozgó sejtjei, szervezetei, aktivistái szándékosan elárasztották az interneten át információkkal a nyugati titkosszolgálatokat. Amelyeknek nem az információ hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, az információ mindent elárasztó özöne, az információbőség okozott felderítési problémát. Ezzel rávilágítottak egy nagyon fontos és perspektívájában több mint nyugtalanító jelenségre. Nevezetesen arra, hogy a terroristák az aszimmetrikus hadviselésnek (tehát, ahol a hatalmas erőfölényben levő ellenfelet a gyengébb fél valami egyszerű eszközzel, csellel játssza ki) nem csak a hagyományos frontjain, hanem az információs csatamezőjén is nehezen legyőzhető ellenségek lehetnek. És ugyanakkor arra is: korunkban – ellentétben a megelőző évszázadokkal – nem az információ szűkössége jelenti a legnagyobb problémát, hanem az információ túltengése.
Comment les commanditaires du 13 novembre 2015 ont été tués un a un.; Priscille Lafitte; France 24; 2018. november 7.
A szíriai orosz légicsapások nyílt adatbázisa – potenciális muníció a többoldalú diplomáciának.
A Syrian Archive elnevezésű civil szervezet tevékenysége érdekes módon világíthat rá arra, hogy az adattudomány (adatelemzés) maga is új dimenziót adhat korunk mind inkább „digitalizálódó” diplomáciájának.
A tárgyalás ugyanis ma is a diplomácia egyik alapfunkciója. Ennek éltetője azonban a tény, az ellenőrzött, a bizonyítható adat. Márpedig egy olyan korban, mikor a megtévesztő információk fabrikálása immár nagyüzemi módszerekkel történhet és történik, sokszor nem is olyan könnyű biztosítani a diplomáciai tárgyalásoknak ezt az éltető munícióját. Jól látható ez a különféle szintű és jellegű nemzetközi fórumok és intézmények munkájában, ahol az információk csavarása, néha a kifejezett megtévesztés gyakorta blokkolja a döntéseket, a problémák megoldását.
Különösen nehéz terepét jelentik a multilaterális diplomáciának a háborús konfliktusokkal kapcsolatos egyeztetések, egyezkedések. A mögöttes geopolitikai érdekek ugyanis szinte mindig jelen vannak, még ha kimondatlanul is. A nemzetközi fórumokon egymással csatába szálló diplomatáknak – legyen szó közeli polgárháborúkról, távoli népirtásokról – sosincsen könnyű dolga a bizonyító erejű tényanyag felsorakoztatásakor.
A most bemutatott online adatbázis lehetséges erénye éppen az: az információban látszólag bővelkedő, ám garantáltan megbízható, valóságos tényanyagban egyre nyilvánvalóbban szűkölködő világunkban adatokat szolgáltathat. Olyan tényanyagot, amelyet felhasználva aztán a nemzetközi rendezésekért – politikákért, igazságtételért –felelős szakemberek, a diplomaták, a szokásos geopolitikai, ideológiai érvrendszeren túlhaladva tehetnek kísérletet a bajok orvoslására.
A szíriai orosz légicsapások adatbázisa valójában mintegy négy éve gyűjti a közel-keleti ország gyilkos polgárháborújának fellelhető dokumentumait. Eddig mintegy 3,3 millió digitális „tényanyagot”, elsősorban fényképet, videofelvételt gyűjtött össze és tárol a szerverein. Az ilyen nyers információ morzsák értéke persze nem túl magas. A portált működtető civil szervezet munkájának oroszlánrészét – a hírforrások folyamatos figyelése, az adatok állandó gyűjtése mellett – a nyers adatok feldolgozása teszi ki. Magyarul, az adatelemzés. Ez az a komoly szaktudást igénylő feladat, ami igazi hozzáadott értéket biztosít a felhalmozott digitális adattömegnek. A szakértők fontos munkája: a nyílt forrású adatok monitorozása révén begyűjtött adathordozók, ill. adatok szisztematikus elemzése (verifikálása). Ennek során változatos módszereket alkalmaznak, a technikai elemzéstől kezdve a terepkutatáson át a szemtanuk felkutatásáig és kikérdezéséig. További fontos, értéknövelő tevékenységük az információk „gazdagítása” (azaz, metaadatokkal való ellátásuk révén azok használhatóságának jelentős növelése).
Az adatbázis jelenleg több mint 3300 ellenőrzött, annotált, magyarázó adatokkal ellátott videofelvételt tartalmaz. Ezek között csaknem 150 olyan akad – állítják a civil szervezet munkatársai – amelyek a polgári lakosságot indokolatlanul veszélyeztető és sújtó akciókat dokumentál. Az adatok és az anyagok szabadon hozzáférhetők az adatbázisban, azokat bárki felhasználhatja: a háborús jogsértésekkel, emberi jogi kérdésekkel foglalkozó jogászok, vagy a nemzetközi fórumokon felszólaló, tárgyaló diplomaták.
Russian Airstrikes Database
SZAKMAI FÓRUM: Diplomáciai innovátorok találkozója Londonban.
Második alkalommal rendezik meg a Londoni Diplomáciai Csúcstalálkozót. A korszerű külkapcsolati munka témáit napirendre tűző „Smart Diplomacy” rendezvényre november 27-28-án kerül sor a brit fővárosban.
Az idei fórum három témát kíván a fókuszába állítani:
vezető női politikusok a világpolitika átalakításáért;
hogyan változtatja meg a technológia a nemzetközi kapcsolatokat és a szűkebben vett diplomáciai munkát;
hogyan lehetne új lendületet adni a globális kormányzásnak
A kiemelt felszólalók között jó néhány olyan nevet találni, akik az e-diplomáciai fejlesztések élvonalában szerepelnek immár évek óta. Felszólal Thomas Philbeck, a Világgazdasági Fórum információs társadalom és technológiai vezetője, és Simon Anholt is. A digitális diplomácia kutatói és művelői számára azonban nyilván Corneliu Bjola professzor szereplése lesz a legérdekesebb, aki az Oxfordi Digitális Diplomáciai Kutatócsoportot vezeti.
A rendezvényre az alábbi linken lehet regisztrálni
KÖNYVSZEMLE – Benkler, Yochai- Faris, Robert – Roberts, Hal (2018): Network propaganda: manipulation, disinformation and radicalization in American politics. Oxford, Oxford University Press.
Az izraeli-amerikai kettős állampolgár szerző Yochai Benkler professzor és szerzőtársai könyvét nem csak azért ajánlom olvasóim figyelmébe, mert nem sokkal ezelőtt jött ki a nyomdából, s így a legfrissebb eredményekbe enged bepillantást, amik csak a Harvard nagyon nagy nevű internetkutató műhelyében (a Berkman Klein Centerben) mostanában születnek. Nyilván azért is esett a választásom ma éppen erre a könyvre, mert fontosabb megállapításai kísértetiesen egybecsengenek a témaismertetőnk elején citált brit kutatás revelációival.
A hatalmas tényanyag – több millió publikált és internetes hír, közösségi média poszt – alapján végzett kutatás ugyanakkor tovább is megy a brit kollégák néhány rácsodálkozásán. Benkler kerek perec leszámol azzal a mára sziklaszilárd bizonyossággá merevedett közhiedelemmel, miszerint külföldi ügynökök machinációi döntötték el a 2016-os választást Trump javára. De, és ez még nagyobb meglepetés, kétségbe vonja még azt is, hogy akár csak maga az új technológia lenne a ludas ezekben a fejleményekben, az ún. „igazság utáni világ” gyors kikristályosodásában. Mármint, a digitális technológia önmagában.
Benkler és társai azt igyekeznek ebben a szokatlan alapossággal kutatott és megírt műben bemutatni, hogy az amerikai közélet nagyon hosszú távú intézményi és kulturális jellegzetességei, folyamatos kölcsönhatásban a technológiai fejlődéssel, hogyan alakítottak ki – lényegében az 1970-es évektől kezdődően – egy sajátos propaganda visszacsatolási hurkot az amerikai konzervatív sajtóban. Ezek a változások idézték aztán elő a mérsékelt konzervatív média elsorvadását, utat nyitva egy radikalizálódó, a propagandára fogékony politikai-közéleti ökoszisztéma számára.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
