Mit hasznosíthat a zöld forradalom az informatikai forradalom tanulságaiból? – A zöld vállalkozó állam

„A University College London (UCL) egyetem közcélú innovációs intézetének (Institute for Innovation and Public Purpose, IIPP) igazgatója, Mariana Mazzucato a a UCL IIPP oldalán jelentette meg szerzőtársával, Martha McPhersonnal közösen jegyzett tanulmányát az ún. „Zöld New Deal” kapcsán (amely koncepciót elsősorban az amerikai Demokrata Párt képviselői emeltek be a köztudatba), az informatikai forradalom során szerzett tanulságok tükrében, az intézet által rendre szorgalmazott vállalkozó állam koncepciója jegyében. Ebben a megközelítésben az állam nem csupán a piaci hibák orvoslásával foglalkozik, piac-semleges módon, hanem maga is aktív szereplőként vesz részt az innovációs folyamatok előmozdításában és a piacok kívánatos irányba terelésében.

Mint a szerzők rámutatnak: az informatikai forradalom korántsem magától indult el, pusztán piaci folyamatok eredményeképpen, hanem abban az állam kutatóintézetei és fejlesztő ügynökségei révén maga is jelentős szerepet vállalt. Példaképpen bemutatva egy iPhone készüléket, melynek szinte minden részletét korábbi állami innovációk alapozták meg, a szoftver és hardver elemekben egyaránt. Kiemelt szerepet játszott ebben mindenek előtt a fejlett katonai kutatásoknak otthont adó DARPA, ami az egész internet „atyjának” is tekinthető, de a szövetségi egészségügyi ügynökség (NIH), a szövetségi energiahivatal (DoE) vagy éppen az élelmiszereket és gyógyszereket felügyelő hatóság (FDA) is. Hasonlóan erőteljes szerepe volt a kormányzatnak a nanotechnológiák fejlesztése terén is, a Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezés (NNI) révén. Emblematikus példája volt az állami kezdeményezésű és támogatású innovációs-fejlesztési politikának a Kennedy elnök által meghirdetett Hold-program, amely szektorokon átívelő, együttműködésre alapozó, küldetés-orientált innovációs folyamatot valósított meg.

A kormányzat az innovációt és a fejlesztést többféle eszközzel is segítheti: közvetlen innovációs programokkal, együttműködést támogató projektekkel, célzott beszerzési politikával, hitelgaranciával, támogatásokkal, díjakkal. A beszerzési politikában fontos, hogy támogassa az alulról jövő kezdeményezéseket, és többféle megoldásnak adjon teret adott célok elérése érdekében – vagyis ne a megoldás módját írja elő, hanem az elvárt eredményt határozza meg pontosan. A „zöld forradalom” sikere érdekében a kormányzatnak hasonlóan széles eszköztárat indokolt bevetnie, túllépve a piaci hibák kiküszöbölését célzó intézkedéseken (mint amilyen a negatív externáliát jelentő üvegház-hatású gázok kibocsátásának megadóztatása), amelyek szükségesek ugyan, de önmagában még nem vezetnek átfogó megoldáshoz.

A „Zöld New Deal” a szerzők szerint messze túlmutat a megújuló energiák előtérbe kerülésénél – szektorokon átívelő innovációs átalakulást jelent, minden idők egyik legnagyobb olyan változásaként, amely emberi elhatározásból született. A zöld fordulat nem kevesebbre vállalkozik, mint az egész gazdasági rendszer „nagyjavítására”, amiben fontos szerepet játszik a kormányzati szereplők, vállalatok, kutatóintézetek, civil szervezetek és magánszemélyek társ-alkotása (co-creation). Az átalakulást nem lehet nemzeti keretekre szűkíteni: az elektromos járművek terjedése például önmagában kedvező hatással van a környezetre, de az ehhez szükséges kobalt és lítium növekvő mértékű kitermelése hatalmas környezeti károkat és emberi jogi sérelmeket okozhat a nyersanyagot biztosító országokban. Az átalakulásnak tehát figyelembe kell vennie a globális termelési láncok sajátosságait, átfogó megoldást kínálva a folyamat egészére. Az új rendszereket a magánszektor tulajdonosainak és a közszféra szabályozóinak közösen kell megtervezniük (co-design). Újra kell definiálni a hosszútávúságot, meghatározva a várható a fizikai-biológiai fordulópontokat és visszacsatolási köröket, összetett gazdasági modellekkel modellezve mindezeket. A piacformáló, küldetés-orientált megközelítés a zöld innovációs és ipari stratégiákban is alkalmazni kell – világos, hosszútávú változási irányokat fogalmazva meg, összehozva különböző szektorok képviselőit a piacok közös újra-alkotására, kialakítva a piacformáló útitervet a zöld növekedés eléréséhez.

A szerzők tanulmányukban ajánlásokat is megfogalmaznak:

1. A piacok nem fogják megtalálni maguktól a kívánatos irányt. Az állami szakpolitikáknak és befektetéseknek kulcsszerepük van az út kijelölésében.
2. Az állami befektetések akkor hatékonyak, ha ambiciózus és rugalmas, küldetés-orientált közintézmények irányítják azokat.
3. Az innovációnak és a befektetésnek a teljes innovációs lánc mentén kell hatnia, kínálati és keresleti oldalon egyaránt.
4. A polgárok a folyamat kezdetétől formálni képesek – felhasználóként, munkatársként és rendszer-tulajdonosként egyaránt.
5. A türelmes finanszírozás kulcsfontosságú az innováció sikere szempontjából – elkerülve az infokommunikációs szektorban és a gyógyszeriparban jelenlévő rövidtávú szemléletet és gyors megtérülést célzó finanszírozási gondolkodást.
6. A proaktív szabályozás segíthet meghaladni a beágyazott inkumbens szereplők ellenállásából fakadó, a jelen állapotok bebetonozására irányuló törekvéseket.

”

Forrás:
What the green revolution can learn from the IT revolution. A green entrepreneurial state; UCL Institute for Innovation and Public Purpose; 2019. augusztus 20.
IIPP Brief 08 What the green revolution can learn from the IT revolution; Mariana Mazzucato, Martha McPherson; UCL Institute for Innovation and Public Purpose; 2019 (PDF)
Lásd még:
Green New Deal; Wikipédia
The Green New Deal: A bold mission-oriented approach; Mariana Mazzucato, Martha McPherson; UCL Institute for Innovation and Public Purpose; 2018 (PDF)