„A Technology Innovation Management (TIM) Review oldalán finn kutatók arra keresték a választ elemzésükben (Towards a Smart City Concept in Small Cities), hogy az okosváros koncepciók és megoldások, amiket többnyire nagyvárosi környezetben alkalmaznak és tanulmányoznak, hogyan lehet megvalósítható kisebb településeken is.

Mint bevezetőjükben írják, napjainkban a Föld lakosságának 55%-a él városi körülmények között, és 2050-re ez várhatóan 68%-ra nő majd. Kulcsfontosságú tehát, hogy napjaink olyan kihívásaira, mint a globalizáció, a klímaváltozás vagy a digitalizáció, a városok is megtalálják a maguk megfelelő válaszát. A változások sebessége és összetettsége ugyanis komoly kihívást jelent a vezetésben, a szervezeti struktúrákban, a kutatás-fejlesztésben, az oktatásban és képzésben, valamint az értékláncokban egyaránt. Az ökoszisztéma-alapú fejlesztés lehet az egyik – és a szerzők által is preferált – módja a a változás-menedzsment segítésének országos és helyi kormányzati, valamint vállalati szinten.

A szerzők a Világgazdasági Fórum (WEF) jelentéséhez hasonlóan (World Economic Forum report – Fourth Industrial Revolution for the Earth Series, 2018) Klaus Schwab terminológiáját követve, a tudományos és technológiai innováció napjainkban tapasztalható gyorsulását „negyedik ipari forradalomnak” nevezik (mára meglehetősen elterjedt módon). Mint írják, a korszerű technológiák egyszerre jelentenek nagy lehetőséget és váltanak ki aggodalmat az irányítás, a szabályozás és az etika terén. A Mesterséges Intelligencia és a nagy adattömegek (big data) kombinációja (nem beszélve magának az adattömegnek az exponenciális növekedéséről) lenyűgöző világot vetít elő a kommunikáció, az együttműködés és a kölcsönhatások terén – nem csak az emberek között és a gépek között, hanem az emberek és a gépek között is. A cikkben többször is hivatkozott Ipar 4.0 Keretrendszer (ami nevében utal a negyedik ipari forradalomra) meghatározza az értelmezési keretet a digitalizációhoz és a tárgyak internetéhez (Internet of Things, IoT), részletes és szilárd keretet adva az okosvárosokkal kapcsolatos fejlesztési munkákhoz. Ez azért is fontos, mert az adatgyűjtés, azok bemutatása, értelmezése és elemzése alapvető fontosságú az okosváros-szolgáltatások megteremtésében és értékláncba helyezésével.

Az okosváros-koncepció az urbanizáció és az infokommunikációs technológiák területén született tanulmányok keresztmetszetében fogalmazódott meg, kreativitással és emberi dimenzióval vegyítve. Új utakat mutat a városi funkciók és a városi élet megszervezéséhez, környezetvédelmi célokat is megvalósítva, digitális eszköztárral támogatva. A szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy az okosváros-fejlesztések nem egyszerűen technológiai eszközöket igényelnek, amelyek lehetővé teszik a változásokat, hanem új gondolkodásmódot is a városok, az üzleti világ, a polgárok és a tudomány képviselői, vagyis a fejlesztésben érdekeltek (stakeholders) körében. A közös célok megvalósítására irányuló együttműködés megfelelő hátteret teremt a társ-innovációhoz és a társ-alkotáshoz. Ez egyben a szerepek újragondolását is jelenti. A polgárokat nem egyszerűen felhasználóknak kell tekinteni, hanem aktív szerepet betöltő érdekelteknek, akik résztvevők, együttműködők és fejlesztők is lehetnek a városi intézményes tevékenységekben. A technológiát pedig nem egyszerű eszközként, hanem dinamikus fejlesztési képességnövelőként (dynamic enabler) érdemes felfogni. De ebben a keretrendszerben a vállalkozó sem egyszerűen csak szolgáltatást biztosító, hanem együttműködő partner is. Ezek az új szerepfelfogások az okosvárosok formálta új ökoszisztémával együtt teremtik meg az újfajta fejlesztési kereteket a városi térségekben.

Ebben a keretrendszerben kulcsfontosságú, hogy az okosváros-fejlesztések nem egyszerűen csak digitális szolgáltatások bevezetését jelentik, hanem olyan erőt is, amely átalakítja a város intézményes struktúráját, irányítását és feladatait csakúgy, mint az érdekeltek közötti kölcsönhatásokat és együttműködéseket, élhetőbb város kialakítása céljából. Maga a koncepció ugyanakkor némileg homályos, attól függően határozva meg magát, hogy az „okosságot” milyen szövegösszefüggésben értelmezzük. Az okosváros koncepciójának legalább a következő dimenziókat magába kell foglalnia:

  1. okos gazdaság (innováció, vállalkozó szellem, rugalmasság, termelékenység),
  2. okos mobilitás (fenntartható erőforrásgazdálkodás és közlekedési hálózat),
  3. okos irányítás (következmények a részvételre, döntéshozatalra és a városirányítási struktúrák átláthatóságára nézve),
  4. okos környezet (vonzó természeti feltételek, kevés szennyezés, fenntartható energia- és erőforrásgazdálkodás),
  5. okos életminőség,
  6. okos emberek (képzettség, kreativitás, oktatás, rugalmasság).

Az okosváros fogalma ilyen módon sokféle jelenséggel társítható, de ami talán leginkább közös a fenti dimenziókban, az a fenntarthatóság. Az okos folyamatok, az együttműködési gyakorlatok és a munkavégzés módjának fontosságát és szerepét kiemelő megközelítés más, mint a tisztán technológiai szemléletű fejlesztés. A viszonylag tágan meghatározott keretrendszer ellenére az okosváros szakirodalom viszonylag koherens, és azt sugallja, hogy az ilyen módon megvalósuló urbanizáció és digitalizáció a termelést és a fogyasztást kevésbé globálissá és inkább helyivé teszi.

Az okosváros koncepciót három különböző szinten lehet értelmezni: a marketing (felhasználó-központúság), a stratégiai menedzsment és fejlesztés (illeszkedés a város stratégiai irányaihoz), valamint a technológiai fejlesztés (mesterséges intelligencia, tárgyak internete, gépi tanulás, szofisztikált adatgyűjtés és feldolgozás) összefüggésében. A koncepciónak ez a három szintje formálja az okosváros ökoszisztémáját, ami az okos tereket terjeszti ki az emberek személyes környezetétől kezdve a város nagyobb közösségéig.

A szerzők három finn kisváros esettanulmányán keresztül mutatják be az okosváros-alapú átalakítások lehetőségeit.

A 67 ezer fős Hämeenlinna az okos mobilitásra tette a hangsúlyt, aminek pilot projektjét ökoszisztéma-fejlesztéssel kialakított közösségi megosztáson alapuló elektromos kerékpározással valósítottak meg. A fejlesztésben részt vettek a városi hatóságok, helyi vállalkozások, a helyi egyetem és más oktatási intézmények, valamint a város lakói is. A kerékpár-megosztást működtetők célja az volt, hogy versenyképes megoldást mutassanak fel az egyéni autózással, de a megszokott közösségi közlekedéssel szemben is. A felhasználók mobil-applikációval ellenőrizhetik, hogy elérhetők-e adott helyen a kerékpárok, majd ki is bérelhetik azokat ilyen módon. A szolgáltatás többféleképpen is támaszkodik nyílt adatokra. Közvetlen adatszolgáltatással láthatóvá teszik a használóknak a biciklik elérhetőségét, a közvetett adatszolgáltatás pedig az üzemeltetőt segítik abban, hogy biztosítsa a jobb elérhetőséget és a karbantartást. A városfejlesztők pedig információt kapnak a kerékpárutak és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztéséhez.

A 20 ezer fős Riihimäki okos specializációra támaszkodva emelte ki a digitalizáció és robotika adaptációját a helyi vállalkozások, a helyi társadalom, az oktatási környezet és a városi szolgáltatások általános versenyképességének javítására. A robotikát általános stratégiai irányként határozta meg a városvezetés, elkötelezve magát a hosszú távú fejlesztésre és megvalósításra, az élet- és munkakörülmények széles skáláján. A fejlesztéshez az európai Ipar 4.0 Keretrendszer biztosítja az országhatárokon átívelő összehasonlíthatóságot és kompatibilitást. Az európai egységes piac lehetőségeit kihasználva pedig új vállalkozásokat vonzottak a városba. A megvalósításba szereplők széles körét vonták be (vállalkozások, városlakók), kiemelt hangsúlyt téve az oktatásra és képzésre, az óvodáktól és iskoláktól kezdve a felnőttképzésig, az élethosszig tanulás jegyében. Az oktatás szintén jó terepet biztosít az innovációnak is, lehetőséget adva valós életkörülmények között tesztelni a pilot termékeket. A fejlesztések eredménye pedig nem csak az üzleti életben hasznosul, hanem az egészségügyben, szociális ellátásokban, oktatásban és közlekedésszervezésben is.

A 28 ezer fős Forssa – kiaknázva azt a földrajzi adottságát is, hogy a három legnagyobb finn várostól hasonló távolságra van – a hulladékfeldolgozást és újrahasznosítást helyezte a középpontba. A városban működik az ország legnagyobb mezőgazdasági és biogazdálkodási kutatóintézete, valamint a regionális egyetem hasonló célú alkalmazott kutatási részlege. A hulladék feldolgozására és újrahasznosítására irányuló gazdasági ökoszisztéma (circular economy business ecosystem) helyi megvalósítása a kilencvenes években kezdődött, az EU hulladékkezelési direktívájának bevezetésekor. Az önkormányzat biztosította a tevékenységhez szükséges földterületet, ahová ilyen profilú cégek költöztek be egymás után, majd kihasználva a szinergiákban lévő lehetőségeket, az egymáshoz közelségüknek köszönhetően ökoszisztémákba szerveződtek. A város „körforgásos gazdasági” ökoszisztémája ma a legjobbnak számít Finnországban. A körforgásos szemlélet a város saját intézményeiben és a helyi iskolák nevelési munkájában is hangsúlyosan jelenik meg.

Az esettanulmányok közös tanulságaként a szerzők megállapítják, hogy a közszférának alapvető fontosságú szerepe van az eredményes ökoszisztéma-alapú fejlesztésekben. Ez azért is fontos, mert a tapasztalatok szerint az ökoszisztéma-alapú fejlesztés fogékonyabbá teszi a városokat a digitalizáció és a növekvő adatmennyiség jelentette kihívások megválaszolására.”

Forrás:
Towards a Smart City Concept in Small Cities; Heikki Ruohomaa, Vesa Salminen, Iivari Kunttu; TIM (Technology Innovation Management) Review; 2019. szeptember