A közszolgálati innováció életciklusa – az OECD tanulmánya

„Az OECD a közigazgatási-közszolgálati kutatásait bemutató sorozatában (Working Papers on Public Governance) a május 1-jén megjelent 37. szám (The Public Sector Innovation Lifecycle) a közszolgálati innováció életciklusának bemutatásával kíván segédeszközt adni a közszféra szereplőinek ahhoz, hogy a szervezetek és munkacsoportok szintjén hogyan tudnak a korábbinál kifinomultabb megközelítést megvalósítani saját innovációs tevékenységükben. Mint a bevezető rámutat, az innováció minden szervezetben döntő mértékben határozza meg a hatékonyságot. A közszférában azonban gyakran csak a szerencse vagy váratlan események nyitnak utat neki – ennek meghaladásához szükséges megértenünk azokat a mögöttes összetevőket, amelyek az innovációt formálják. Az új ötletek bevezetésének, alkalmazásának és integrálásának képessége nélkül a szervezetek könnyen lemaradhatnak a változó körülmények és külső események mögött. A közszolgálati innováció célja, hogy új megoldások alkalmazásával gyakoroljanak hatást annak érdekében, hogy a közszféra megfelelő választ tudjon adni a változó világ kihívásaira és az ebből fakadó társadalmi folyamatokra. Ennek hatékonysága nem csak önmagában fontos, hanem miután a nemzetgazdaságnak is jelentős összetevőjét alkotja, kihatással van a gazdaság és a társadalom egészére is.

Az OECD közszolgálati innovációval foglalkozó műhelye (Observatory of Public Sector Innovation, OPSI) folyamatosan dokumentálja világszerte az innovációs gyakorlatot, esettanulmányok széles körét gyűjtve össze. Mint azonban a szerzők rámutatnak: az innovációról könnyebb beszélni, mint megvalósítani azt. Az innováció ugyanis magától értetődően kérdőjelezi meg a status quo-t, bizonytalanságot hordoz magában, és nincs garancia arra sem, hogy alkalmazásakor mi fog vagy mi nem fog történni – mindez ellene hat annak, hogy vonzó ajánlatként lehessen bemutatni. A meglévő bevált gyakorlatok, folyamatban lévő beruházások és folyamatok mellett nehéz időt és forrásokat találni rá, különösen akkor, ha semmi biztos ígéret nincs rá, hogy az új jobban működne, mint a régi. A holnap potenciális szükségletei ritkán hatnak olyan erős érvként, mint a ma nyilvánvaló és nyomasztó feladatai. Arra várni azonban, hogy valami rendkívüli dolog történjen, ami utat nyitna az innovációnak, meglehetősen drága megoldás. Egy válsághelyzetre adott innovatív válasz ugyan jó eséllyel utat törhet magának, de ez ritkán ideális, költséghatékony és könnyű. Minden új megoldásnak időre van szüksége, mire tökéletesedik, már csak azért is, mert ehhez tanulásra, gyakorlatra és befektetésre van szükség. Egy közigazgatási szerv ritkán engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem teljesen kidolgozott megoldásokat vezessen be, mivel az állampolgárok és a politika részéről is a fő elvárás az, hogy kiszámítható és megbízható legyen a működése.

Az innovációt nehéz keresztül vinni, ha csak a bürokrácia lencséjén keresztül nézzük, mivel annak variációs és kísérletezési lehetőségeit szűkre tervezték. Ha azt akarjuk, hogy az innováció kiváltó oka ne csupán rendkívüli emberektől, válságoktól és a szerencsétől függjön, kifejezetten erős elismerést és támogatást kell neki adni. Az innovációnak az esetlegesség és a csodaszerű felfedezések útjáról elhatározott és rutinszerű útra kell térnie. A tanulmány az OECD és az EU más kutatásaival összhangban meghatározza azokat a mögöttes tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy megvalósul-e az innováció, és ha igen, hogyan. Az OPSI egy korábbi kutatására visszautalva, a szerzők négy meghatározó tényezőt azonosítanak, amelyek az adott innováció megvalósításának valószínűségét befolyásolják. Ezek a következők:
Ok. Az innováció kihívást jelent a meglévő gyakorlattal szemben, ami alapesetben helyzeti előnyben van a javasolt új megoldással való összevetésben – hacsak nincs egy alapos vagy akár kényszerítő indok annak bevezetésére. Ha nincs egy elfogadott ok az innovációra, az ellene való érvelés – a meglévő gyakorlat védelmében – dominálni fog.
Lehetőség. A döntéshozók előtt rendszerint több választási lehetőség van. Mi alapján válasszanak, priorizáljanak és biztosítsák a forrásokat? Az innovációs kezdeményezések újak, ennél fogva tökéletlenek, ami kedvezőtlen összehasonlítást jelent a meglévő ismert gyakorlattal szemben. Ezért külön nyomatékot és súlyozást kell neki adni ahhoz, hogy a döntéshozók ne a már működő megoldást preferálják.
Képességek. Egy újszerű megoldás gyakran új és az eddigitől eltérő képességeket igényel, míg a meglévő gyakorlatban rendelkezésre állnak a szükséges képességek. Ezért az innováció érdekében meg kell adni a támogatást a szükséges képességek biztosításához is.
Tapasztalat. A meglévő gyakorlatot számos tapasztalat támasztja alá, míg az innovatív kezdeményezéseket szkepticizmus kíséri. Az innovációnak ezért szüksége van az áttöréshez arra, hogy pozitív tapasztalati eredmények és visszajelzések igazolják létjogosultságát.

A négy tényező másként jelentkezik az egyén szintjén, a szervezet szintjén és rendszerszinten. A tanulmány végigveszi és összefoglalja a négy tényező jellemzőit mindhárom szinten. Részletes útmutatót a szervezetek és munkacsoportok szintjéhez ad, amiben kiemelt szerepe van az innovációs életciklus modelljének, eszközt biztosítva az innovációs folyamat különböző szintjeinek értelmezéséhez. Az önmagában záródó és onnantól ismétlődő körfolyamat szakaszai a következők:
A probléma azonosítása. Annak felismerése, hogy hol van szükség innovációra, és az milyen legyen. Ez nem csak a meglévő, hanem a várhatóan felmerülő problémákra vonatkozik, amelyek felkészülést igényelnek.
Ötlet-generálás. Ötletek gyűjtése és szűrése annak érdekében, hogy válaszlehetőségeket adjunk a felmerülő problémákra. Az alternatív lehetőségek megfogalmazása irányulhat olyan új tudásra és technológiára, amelyek új utat nyithatnak a cselekvés előtt, a világ újszerű értelmezését tükrözve. Az ötletek forrásának gazdagsága vagy szűkössége egyben a lehetőségek korlátait is kijelöli.
Javaslatok kidolgozása. A lehetséges válaszok átformálása értékelhető és cselekvésre alkalmas működési gyakorlattá. Az erre vonatkozó javaslatok akkor jók, ha segít a döntéshozónak annak megértésében, hogy milyen költségekkel és hasznokkal jár az innováció megvalósítása, illetve milyen költségekkel és hasznokkal jár, ha nem cselekednek ennek érdekében.
A projektek megvalósítása. Az innováció gyakorlatba ültetése. Ez az a pont, ahol az ötlet a realitásokkal találkozik, és ahol a célok megvalósítása során felmerülnek azok a kérdések is, amelyek a nagy terv és az érdemi megvalósulás közötti különbségből adódnak. A jó megvalósítás képes rugalmasan alkalmazkodni az új információkhoz úgy, hogy közben nem téveszti szem elől az alapvető célokat.
Projekt-értékelés. Annak megértése, hogy a megvalósított projekt vajon arra ad-e megoldást, amely szükségletre válaszképpen született. Az értékelésnek különböző terjedelme és formája lehet, de rendszeresnek és tárgyilagosnak kell lennie, kiterjedve a teljes projektre, programra, szakpolitikára, ezek tervezésére, megvalósítására és eredményeire.
Tanulságok megosztása. Információk terjesztése a más projektek számára is hasznosítható elemekről, és annak figyelése, hogy az innováció milyen más módokon működhet még. Az innováció belső természetéből fakadóan drága, sok esetben pazarló folyamat. A kísérletezés költségei magasak, különösen, ha egyetlen projekt szintjén nézzük. A tapasztalatok széles körben terítése mérsékelheti ezeket a költségeket.

Az életciklus-szakaszok természetesen nem mindig választhatók szét élesen, és mindegyik kölcsönhatásban van az összes többivel. A szervezetek és munkacsoportok szintjén ugyanakkor segít értelmezni az alkotóelemeket, és segít annak megfontolásában, hogy hol és milyen módon szükséges támogatást adni az innovációs folyamat hatékony működéséhez. A szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a folyamat egészének eredményessége annak leggyengébb láncszemétől függ, ezért minden egyes részelem szükséges a folyamat egészének sikeréhez. Az életciklus modell eszközt ad a szervezetek és munkacsoportok kezébe az innovációs folyamat értelmezéséhez, az erősségek és gyengeségek azonosításához, az innováció szükségességének megértéséhez és a támogatás módjának megválasztásához. A terjedelmes és átfogó tanulmány az innovációs életciklust elhelyezi az OECD és az EU más közszolgálati innovációs tanulmányainak összefüggésrendszerében, valamint esettanulmányok során mutatja be gyakorlati alkalmazhatóságát, kijelölve egyben a további kutatások irányát is.”

Forrás:
The public sector innovation lifecycle. A device to assist teams and organisations in developing a more sophisticated approach to public sector innovation; OECD; OECD Working Papers on Public Governance, No. 37; https://doi.org/10.1787/0d1bf7e7-en; 2020. május 1.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön, szakirodalom, szervezet
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.