Írásbeliség a járványügyi veszélyhelyzet idején, 3. rész

„…5. A cégszerű aláírás elektronikus aláírással és más módszerekkel és az írásbeliség

Az előző problémakörrel függ össze az, hogy cégnyilvántartásban szereplő jogalanyok esetén vajon a 2006. évi V. törvény („Ctv.”) 9. § (4) bekezdését és a 25. § (1) bekezdés r) pontját úgy kell-e érteni, hogy cégszerű aláírást csak az eIDAS szerinti elektronikus aláírással lehet megvalósítani, mégpedig akkor, ha előzetesen bejegyezték a képviselő elektronikus aláírási tanúsítványát a cégjegyzékbe.

Ez a problémakör összefügg azzal, hogy mit jelent a cégszerű aláírás, és az mennyiben tér el az írásbeli szervezeti képviselet kérdésétől (az ügyleti képviselet kérdéskörét kizárva). Beszélhetünk-e szervezeti képviselő nevében írásbeli képviseletről, ha az nem cégszerű, és ha igen, milyen esetben lehet egy szervezeti képviselőnek nem cégszerűen aláírnia? Vagy a nem cégszerű aláírás fogalmilag kizárja az írásbeli szervezeti képviseletet?

A fogalmi bizonytalanság illusztrálására: a Fővárosi Ítélőtábla a Ctv. 9. § (1) bekezdésével összefüggésben (nem ügyleti képviseleti körben) a Pf.20482/2009/4. számú ítéletében egy írásbeli formát igénylő szerződés esetén megjegyezte, hogy „a fénymásolt okiraton lévő aláírással és pecséttel kapcsolatos alperesi aggályok a szerződés létrejöttének megállapíthatósága esetén irrelevánsak lennének, mert csak teljes bizonyító erejű magánokirat esetén követelmény a cégszerű aláírás. Erre figyelemmel az aláírt, de pecséttel el nem látott okirat alapján is megállapítható lenne a szerződés létrejötte.”

Ebből a szóhasználatból az lenne levezethető, hogy a cégszerű aláírásnak a következő értelmezése tűnik ki:

a) a szervezeti képviselő nevében történő, de nem cégszerű aláírás, azaz a Ctv. 9. §-nak nem megfelelő aláírás is aláírás, joghatás kiváltására alkalmas, írásbeli képviselet is lehet, csak éppen nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokiratiság 325. § (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételeknek, mert nem „cégszerű” (a hatályos Pp. szerint: „az okiratot a jogi személy képviseletére jogosult személy a rá vonatkozó szabályok szerint megfelelően aláírja”);

b) a cégszerű aláírás csak akkor elvárás, ha meghatározott jogszabályhely vagy a felek nyilatkozata ezt kifejezetten előírja, lásd például Ptk. 3:254. § (4) bekezdésében a letéti igazolás esetén.

Ezzel szemben más vélemények és bírósági határozatok szerint cégek esetén a szervezeti aláíró részéről az írásbeli képviselet csak cégszerű lehet, egyébként az aláírás a Ctv. 9. § (1) bekezdés szerinti jogszabályi követelményt sérti, lásd pl. Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.32.431/2014/5. sz. ítéletét.

Ez utóbbi ügy felülvizsgálata során tett a Kúria olyan alapvető megállapítást, miszerint „a cégszerű aláírásnak nem követelménye az aláírás-minta szerinti fizikai, térbeli elhelyezkedés”. Azaz a cég neve alatt vagy fölött is cégszerűen alá lehet írni, nem kell szó szerint venni az aláírási címpéldány erre vonatkozó rendelkezését (lásd Kfv.38164/2014/4).

Egyet kell érteni a Kúriával, hogy egy ilyen megszorító értelmezés valóban csak haszontalan formalizmus lenne, a forgalom biztonságát éppen csökkentené, ahelyett, hogy növelné.

Úgy véljük, elsődlegesen ugyanezen okból következik az is, miért téves a Ctv. 9. § (4) bekezdésének az az értelmezése, hogy a cégszerű aláíráshoz a képviselő tanúsítvány cégnyilvántartásbeli bejegyzését is meg kell követelni.

Ha ilyen módon értelmezzük a Ctv. 9. (4) bekezdését akkor abból az is következik, hogy a Ptk. 6:7. § (3) bekezdés szerinti írásbeliségi szabályt semmi sem fogja tudni teljesíteni Magyarországon, legalábbis a cégnyilvántartásban szereplő szervezetek esetén – csak az a fokozott biztonságú aláírás, ami be lett jegyezve a cégjegyzékbe. Így az e-mailes kötelezettségvállas sem lehet érvényes, még a legkisebb összegre sem.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a Ptk. mondja ki mit jelent az írásbeliség, nem a cégtörvény, és a cégszerű aláírás ilyen formális, előzetes nyilvántartásba vételhez kötött értelmezése csak 1989-ben jelent meg elvárásként az akkori forgalombiztonsági okokból. Mindezekre figyelemmel az is furcsa lenne, ha a cégeljárási törvény előírását olyan kiterjesztően értelmeznénk, hogy az a cégnyilvántartásban szereplő szerveknél újradefiniálhatja az írásbeli képviseletet, úgy, hogy hasonló kógens előírás a nem cégnyilvántartott jogi személyeknél hiányzik. A cégnyilvántartás és közhitelesség szellemiségével is összeegyeztethető, hogy ha nem jelent be egy cég egy aláírásmintát, akkor ahhoz közhitelesség vagy más jogi jellegű támogatás nem fűződik, de ez a szabályozás nem járhat azzal, hogy a Ptk. írásbeliségi követelményeit és a rugalmasság irányába tett intézkedéseit alkalmazhatatlanná teszi.

Ha megnézzük az előterjesztői indoklást a 2007. évi módosításhoz, ez a következőt írta: “A cégjegyzék a jövőben tartalmazhatja a cég képviseletére jogosult elektronikus aláírásának tanúsítványát. Amennyiben az elektronikus tanúsítvány a cégjegyzékbe bejegyzésre kerül, ahhoz további eljárási kedvezmények kapcsolódnak (pl: ingyenes céginformáció).” Az eljárási kedvezmény ugyan nem következett be, de a szövegezés eredetileg sem utalt arra, hogy a fent említett kizárólagossági szándék merült volna fel bárkiben is.

További érv, hogy a papíralapú aláírási címpéldányt már többé nem kötelező csatolni és a cégnyilvántartás részévé tenni (Ctv. 9. § (1) bekezdés). Ha nem csatol valaki papíralapú aláírási címpéldányt a cégnyilvántartáshoz, attól még üzletszerűen működhet a cég, és következésképpen írásban is képviselheti a céget, akár teljes bizonyító erővel. Ugyanakkor a Ctv. 9. § (4) bekezdésének korlátozó értelmezéséből az következne, hogy ha nem csatol elektronikus címpéldányt, akkor nem is jogosult elektronikusan aláírni, tehát elektronikusan jóval szigorúbb az elvárás, mint papíralapon.

Ez az értelmezés végül azért is téves, mert az eIDAS mint uniós rendelet szerinti joghatóságok nem függhetnek attól, hogy egy nemzeti szabály bármi további előírást megfogalmaz-e. Ha egy cégjegyzésre jogosult személy aláír egy, az eIDAS szerinti minősített elektronikus aláírással, az pont ugyanúgy az ő kézzel történő aláírásának joghatását kell, hogy megkapja mindenhol (eIDAS 25. cikk (2) bekezdése), beleértve a cég írásbeli képviselet is és a cégszerű aláírást is. Ennek uniós szinten garanciális jelentősége van, és nem lehet ehhez tagállami plusz követelményeket csatolni, miszerint pl. Magyarországon cégjegyzés esetén ez csak akkor igaz, ha azt a tanúsítványt cégnyilvántartásba veszik. Ez arra figyelemmel is igaz, hogy egyébként az eIDAS kifejezetten kerülni próbálja az érvényességre vagy más alaki követelményekkel kapcsolatos kérdések egységes rendezését (eIDAS 2. cikk (3) bekezdés).

Végül, ha a Ctv. 25. § (1) r) pontot nézzük, abban sem szerepel, hogy „kötelezően bejegyzendő” cégadat lenne az elektronikus aláírási címpéldány, ezt a kijelentést legfeljebb az 1. számú mellékletből vezethetjük le. A törvény azonban ebben a pontban is azt mondja ki, hogy a cégnyilvántartás „szükség szerint” tartalmazza ezt az adatot, és „ha a kérelem tartalmára tekintettel kötelező, akkor… bejegyzéshez szükséges okirat” az elektronikus aláírási címpéldány – de a kérelem tartalmára tekintettel nem lehet kötelező az elektronikus aláírási címpéldány.

Az AVDH cégszerűségi kérdése is ezzel függ össze az előző fejezetben már kifejtettek szerint. Abból kell kiindulni, hogy ha egy személy írásban képviselhet egy céget (akár együttesen, akár önállóan), és ő tesz egy Ptk. szerint egyébként írásbelinek minősülő nyilatkozatot, amit az ő nyilatkozatának tekintünk, és magából a nyilatkozatból egyértelműen kitűnik, hogy ő ezt a nyilatkozatot egyébként egy cég nevében teszi (akár úgy, hogy a neve után vagy elé odaírja a cég nevét), akkor ezt nem kezelhetjük úgy, hogy ne lenne megfelelő az adott cég írásbeli képviselete, és nem mondhatjuk, hogy ez ugyan írásbeli lesz, de nem cégszerű, ezért inkább ne tessék használni.

Összefoglalva: nem adhatunk a cégjegyzés vagy cégszerű aláírás fogalmának egy „szuperírásbeli” tartalmat.

Ez azt eredményezné, hogy minden cég esetén az írásbeliség polgári jogi fogalmát meghaladó feltételeket támasztanánk, mégpedig cégtörvényi-cégeljárási alapokon, és hasonló feltételt más szervezeti forma esetén nem írhatunk elő.

Ilyen „szuperírásbeliséget” a magyar jogban egyedül a teljes bizonyítóerejű magánokiratiság perjogi fogalma eredményezhet. Bár a teljes bizonyító erő nem anyagi jogi kérdés, hanem a bizonyítóerőhöz kapcsolódó perjogi fogalom, mégis rengeteg jogszabályban visszaköszön az ilyen okirat írásbeliséget meghaladó formai előírásokat megfogalmazó természete (lásd például a 16/2016. (II. 10.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatokat és számtalan más hasonló, fogyasztóvédelmi célú követelményeket). A bizonyítóerő ilyen célú használata az eIDAS előírásai alapján is elfogadott megoldás.

Bár nem jogi, de ettől még fontos kérdés, hogy az aláírás elfogadója milyen esetben milyen módon tud meggyőződni arról, hogy egy személy minősített tanúsítványával aláírt irat valójában a képviseletre jogosulttól származik-e. Ne feledjük, hogy Magyarországon az elektronikus aláírásra használt személyes (azaz nem szervezeti) tanúsítványok – feltehetően adatvédelmi okokból – nem tartalmaznak olyan, bárki számára szemantikailag értékelhető adatokat, hogy ki is valójában a tanúsítvány alanya (nem tartalmaznak az ETSI TS 119 412 műszaki előírás 5.1.3. pontja szerinti természetes személyre vonatkozó szemantikai azonosítót).

Csak az illető neve, egy azonosításra használhatatlan e-mail cím, és két, a hitelesítésszolgáltatón kívüli személyek számára jelentés nélküli egyedi azonosító szerepel: a tanúsítvány egyedi azonosítója (sorszáma, pl. 57EBF34E005C) és egy, a hitelesítésszolgáltatónál az adott alanyt egyedileg azonosító sorozatszám (pl. 1.3.6.1.5.1.21528.2.2.1.21239). (Szervezeti tanúsítványok esetén a szervezet egyedi azonosítását biztosító azonosító szokott szerepelni a magyarországi tanúsítványokban is, például adószám.)

Nem feltétlenül jár el megfelelő gondossággal az a szerv, aki elfogad egy aláírást valamely szervezet (pl. XY Kft.) nevében azért, mert annyit tud róla, hogy egy elektronikusan beérkezett iratot “Kovács János” látta el aláírással, és a cégjegyzék szerint XY Kft. nevében van egy önálló aláírási jogú Kovács János.

Ha az XY Kft. cégjegyzékében azonban szerepel egy Kovács János nevű önálló cégjegyzőnél egy olyan tanúsítvány azonosító, amelynek sorszáma megegyezik az aláírásra használt tanúsítvány sorszámával (és ebből következően az alanyt azonosító sorozatszámok is egyeznek), akkor már biztos, hogy olyan személy aláírásáról van szó, aki jogosult cégjegyzésre az XY Kft. nevében, akkor is, ha egyébként az aláírásra használt tanúsítványban nem szerepel az, hogy XY Kft. nevében jogosultak aláírásra.

Ugyanígy, ha a cégnyilvántartásban az XY Kft. cégjegyzésére jogosult személyekhez egyáltalán nem lett egyetlen elektronikus aláírási tanúsítvány sem bejegyezve, de a megkapott irat olyan elektronikus aláírással lett aláírva, amelynek tanúsítványa nem személyes, hanem szervezeti tanúsítvány, és így az is szerepel benne, hogy az XY Kft. nevében is jogosult nyilatkozni az illető, akkor a hitelesítésszolgáltató köteles volt ellenőrizni az illető aláírási jogát (akár cégjegyzékben szereplő cégjegyzési jog alapján, akár meghatalmazás alapján), tehát bátran hagyatkozhatunk arra, hogy az aláírás készítésekor az illető jogosult volt az adott cég nevében írásbeli nyilatkozatot tenni.

6. Befejezés

Látható, hogy a cégszerű aláírás ilyen szigorú értelmezése oda vezetne, hogy a digitalizált írásbeliség iránti igény ellenére a jog nem lenne képes biztosítani a sokoldalú elektronikus írásbeliséget, csak a közel húsz éve elérhető, de továbbra is még csak szűkebb körben alkalmazott minősített aláírás esetén.

Mindazonáltal lehet, hogy később majd úgy gondoljuk, mégis ez lett volna a helyes irány, a sokoldalú elektronikus írásbeliség egy zsákutca volt csak, ami senkinek a megelégedésére nem szolgált.

A minősített aláírási szabványokkal kapcsolatos keretrendszer ugyanis már húsz éve folyamatos átalakulásban van. Éppen az utóbbi két évben kezdtek el széles körben terjedni azok a műszaki megoldások, amelyek az eddigi akadályt jelentő bonyolult eszközhasználatot ki tudják váltani, mégis megőrzik a szabványos, jól kidolgozott biztonsági megoldások nagy részét. Gondoljunk itt a távoli minősített aláírás biztosította sokoldalú megoldásokra, amely rohamosan terjed.

Ugyanígy láthattuk a veszélyhelyzet során, hogy a minősített tanúsítványok kiállításának másik gyenge láncszeme, a regisztráció és személyazonosság ellenőrzése is egyszerűsíthető, hiszen Magyarországon is most vált lehetővé a távoli személyazonosítás a hitelesítésszolgáltatók számára (lásd az azóta már hatályon kívül helyezett, 132/2020. (IV. 17.) Korm. rendelet szerinti videótechnológiás azonosítást – ennek megfelelőjét a bankok számára a hazai pénzmosási szabályozás lényegében már több éve biztosítja).

Nem kizárt, hogy a folyamat végén a szabványos minősített aláírási keretrendszerbe tartozó megoldások olyan sikeressé válhatnak, mint amit a huszadik század végén elképzeltünk. Ma azonban azt már látjuk, hogy ennek nem jogi akadályai vannak…”

Forrás:
Írásbeliség a járványügyi veszélyhelyzet idején; Homoki Péter; Ars Boni; 2020. július 20.
(A szerző a Homoki Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje.)
Szerkesztői megjegyzés:
A tanulmányt terjedelmi okok miatt három részben közöljük.
A további megjelenés tervezett menetrendje:

  • 1. rész (2020. július 27.)
    • 1. A jogbiztonság és alkalmazhatóság
    • 2. Az MNB válasza a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének problémáira
  • 2. rész (2020. augusztus 3.)
    • 3. Teljes bizonyító erejű magánokiratiság kapcsolata az írásbeliséggel
    • 4. Az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés problémái
  • 3. rész (2020. augusztus 10.)
    • 5. A cégszerű aláírás elektronikus aláírással és más módszerekkel és az írásbeliség
    • 6. Befejezés
    • Irodalomjegyzék
A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, jog, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

2 Responses to Írásbeliség a járványügyi veszélyhelyzet idején, 3. rész

  1. Visszajelzés: Írásbeliség a járványügyi veszélyhelyzet idején, 2. rész | eGov Hírlevél

  2. Visszajelzés: Írásbeliség a járványügyi veszélyhelyzet idején, 1. rész | eGov Hírlevél

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.