Európai Uniógazdaságszakirodalomtársadalom

Digitalizáció, mesterséges intelligencia és a munka világa – új társadalmi szerződésre van szükség?

Szerző: 2021. február 21.No Comments

„Az Európai Parlament elnöksége a technológiai értékeléssel kapcsolatos projektek megvalósításának érdekében 2004-ben hozta létre a – mai nevén – „Testület a tudomány és a technológia jövőjéért” elnevezésű szervezeti egységet (Panel for the Future of Science and Technology), amely 2018. októberéig „A tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó egység” néven futott, és innen ered máig használt rövidítése (STOA – Science and Technology Options Assessment). A STOA 2021. januárjában jelentette meg a David Spencer, a Leedsi Egyetem professzora által vezetett kutatócsoport „Digitális automatizáció és a munka jövője” (Digital automation and the future of work) című tanulmányát, amelyet az EP kutatási szolgálatának blogja „Munka a mesterséges intelligencia korában – Itt az idő egy digitális társadalmi szerződésre” (Work in the Era of AI: Time for a Digital Social Contract) című recenziójában mutatott be.

A jelentés rámutat, hogy bár az új technológiák hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és új igényeket támasztanak speciális készségekre, mindeközben egész feladatköröket és foglalkozásokat tesznek fölöslegessé, megváltoztatva a munka természetét és struktúráját, növelve a munka világának polarizáltságát. A munka változó természete alááshatja a munkavállalói jogok védelmét, bizonyos foglalkoztatási típusoknál tartós munkanélküliséget eredményezhet és tovább fokozhatja a társadalmi ellentéteket, ami – a COVID-19 hatásával súlyosbítva – alacsonyan képzett emberek millióinak életét sújthatja. A STOA jelentése időszerű és mélységi áttekintést ad a digitális automatizáció természetéről, kiterjedéséről és lehetséges hatásairól, belehelyezve napjaink vitáit a technológia változások történelmi folyamatába és tágabb gazdasági-társadalmi összefüggésrendszerébe.

A STOA által közzétett rövid kivonat azokat az opciókat emeli ki, amelyek célja annak biztosítása, hogy a digitális jövő mindenki javát szolgálja (Digital automation and the future of work – Securing a digital future that works for all). A jelentés azonosítja a fenyegetéseket, amelyek a munkavégzés minőségére hathatnak az előnyök és kockázatok egyenlőtlen eloszlása miatt. Ezek orvoslására fogalmaz meg olyan szakpolitikai döntési irányokat, amelyek a digitális átalakulás emberközpontú megközelítésén, az „ipari demokrácián” és a társadalmi partnerségen alapulnak. Ezen szakpolitikai opciók a következők:

Képzések és tréningek biztosítása
1. opció: olyan szövetség létrehozása az iparági és szektoriális készségek alapján, amely segítséget nyújt azoknak a munkavállalóknak, akiknek a munkája veszélybe kerülhet, azzal a céllal, hogy átképzi őket az átalakult munkakörökre.

A jelentés felvázolja a szövetségkötést a fő érdekeltek – az iparág reprezentánsai, szakszervezetek, képzési és tréningszervezetek – között, az EU készségek szerinti szektoriális együttműködési modelljének mintája alapján. A szövetségnek stratégiai bizonyítékokat kell gyűjtenie az automatizáció miatt veszélybe kerülő munkahelyekről; a munkaerőpiac átalakulásának mértékéről, természetéről és léptékéről szektoriális, regionális és foglalkozási szinten, ami alapján meg lehet célozni a megfelelő szakpolitikai beavatkozásokat a munkahelyek megőrzése és az átalakulás legjobb menedzselése érdekében.

Digitális munka-szabadidő egyensúly
2.1. opció: a lekapcsolódás jogának európai szintű megteremtése.

A digitális technológiák egyik hátránya – az emaileken és okostelefonokon keresztül – az, hogy elmossa a választóvonalat a munkaidő és a szabadidő között. A jelentés ezért európai szinten javasolja biztosítani a munkavállalók jogát a lekapcsolódásra, miszerint nem kötelesek munkaidőn kívül válaszolni a beérkező emailekre és más üzenetekre.

2.2. opció: Az EU munkaidő-irányelvében (WTD) a heti munkaidő 38 órára csökkentése, kimaradási záradék nélkül.
A jelentés két további szakpolitikai lehetőséget is felvázol. Az egyik a heti munkaidő 38 órára csökkentése a WTD-n belül, fokozatos és egyeztetett bevezetéssel. Radikálisabb megoldást jelent, ha ugyanebben a kérdésben eltörölnék a kimaradási záradékot. Ezzel a megoldással az automatizáció miatt felszabaduló munkaidő nem a munkahelyek, hanem a kötelező munkaórák számának csökkentését jelentené. Másodszor, hosszabb távon, az EU elkötelezné magát arra, hogy 2050-re átlagosan 30 órára csökkenne a heti munkaidő. Mindez a fenntarthatóbb és egyenlőbb gazdaság központi elemét jelentené.

Kormányzás
3. opció: Munkavállalói képviselet, vállalati jutalmazási rendszer és munkahelyi kormányzás.

A jelentés szerint a legjobb módja annak, hogy megvédjük a munkahelyeket a tisztességes munkavégzést, az az „ipari demokrácia” beágyazása a technológiai megközelítésébe. Ez a dolgozók bevonását jelenti – szakszervezeteken keresztül vagy más módon – a technológiai fejlesztésekbe, azok bevezetésébe és működtetésébe. Ez megtörténhet úgy, hogy a dolgozók nagyobb képviseletet kapnak a vállalati vezető testületekben, a nagyrészvényesek szavazatarányának mérséklésével és a dolgozói tulajdonrészesedés erősítésével, amihez az EU-nak adórendszerbeli ösztönzőket kellene biztosítania. A dolgozói résztulajdonlást hitelekkel és pénzügyi alapokkal is támogatni lehet.

Irányelv a kötelező jelentéstételre
4. opció: Új irányelv a munkahelyi technológiák szabályozásáról.

A szabályozási áttekintés hiánya bizonytalanságot és egyenlőtlenséget teremt a digitális technológiák fejlődését és hatásait tekintve. A tanulmány ezért új jelentési irányelvet javasol arra, hogy a cégek kötelesek legyenek beszámolni a digitális technológiák munkahelyekre, fizetésekre és a munka minőségére gyakorolt hatásáról, mérhető számszerű adatokkal, ami az elszámoltathatóságot is javítja. Az így nyert adatok új kollektív szerződéseket tesznek lehetővé szektoriális és vállalati szinten.

Küldetésorientált iparpolitika
5. opció: Az EU közvetlen bevonása a digitális technológiák tervezésbe és terjesztésébe a tisztességes munka céljának elérésének biztosítására.

Annak érdekében, hogy a digitális technológiákkal maximális társadalmi jólétnövelő hatást lehessen elérni, a jelentés az uniós országokban kívánatosnak nevezi az innovációs folyamatok olyan meghatározását és irányítását, amely a – a Maria Mazzucato által kidolgozott – stratégiai, küldetés-orientált megközelítésen alapszik. Ez a digitális átalakulás olyan adaptációját támogatja, amellyel mindenki nyertes lehet: magasabb minőségű munkával, jobb életminőséggel és rövidebb munkaidővel, a tisztességes és megbecsült munkát állítva az egységes digitális piac és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos koordinált tervek középpontjába. Mivel a mesterséges intelligencia és az automatizálás javítja a termelékenységet és a versenyképességet, a cél az, hogy ennek haszna minél egyenletesebben terüljön szét. ”

Forrás:
Work in the era of AI: Time for a Digital Social Contract; Mihalis Kritikos; European Parliamentary Research Service Blog; 2021. február 10.
Digital automation and the future of work; European Parliamentary Research Service (EPRS), Scientific Foresight Unit (STOA); 2021. február (PDF)
Digital automation and the future of work. Securing a digital future that works for all; European Parliamentary Research Service, Scientific Foresight Unit (STOA); STOA Options Brief; 2021. január (PDF)
Lásd még:
Science and Technology Options Assessment; Wikipédia