információ rövidenközigazgatás: külföldönmédiapolitikaszakirodalomtechnika

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2021. március 8.

Szerző: 2021. március 8.No Comments

USA Űr Fegyvernem: vitatott szervezet – vitathatatlan feladatok

„Space Forece, ha ha! Tényleg, mi minden van még itt!” – kiáltott fel az amerikai State Department új szóvivője a napokban, a múlt évben (valójában 2019 legvégén) felállított legújabb amerikai fegyvernemre vonatkozó újságírói kérdésre. Jen Psaki, aki a korábbi Obama-kormány idején már betöltötte ezt a posztot (és akiről már akkoriban elterjedt, hogy a szóvivői munkakörben nem feltétlenül áll mindig a helyzet magaslatán) ezzel a gúnyos megjegyzéssel arra célzott, hogy az „Űr Fegyvernem” fiatal kezdeményezése is csupán egyike a lelépő Trump-kormány „bornírt intézkedéseinek”. Amiről, mint hozzátette, semmilyen információja nincsen, de ennek nem is érezte hiányát.

A jelek szerint azonban Psaki (ismét) tájékozatlanul tájékoztatott egy témában, ugyanis a demokraták jelentős erőcsoportjai támogatják a Kongresszusban ezt a friss hadügyi fejlesztést. A napokban maga a szenátusi Fegyveres Erők Bizottságának demokrata párti elnöke Jack Reed állt ki az USA legfiatalabb és legkisebb (alig több mint 2 500 katonát számláló) önálló fegyvernemének létjogosultsága mellett. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Kongresszus másik intézménye, a Képviselőház hasonló állandó bizottságának (ugyancsak demokrata párti) vezetője hagyományosan elkötelezett híve az egyedülálló űrbéli fegyvernem önállóságának, akkor egyértelműen erős politikai támogatottság körvonalazódik a Space Force különálló szerepvállalása mögött.

A döntően az USA katonai műhold flottáját üzemeltető szervezet önállóságát kritizálók a potenciális intézményi (és költségvetési) feszültségeket, a saját szervezeti kultúra hiányát említik a negatívumok között, az viszont meglehetősen egyértelműnek látszik, hogy a különleges képzettségű és szakértelmű alakultnak kulcsfontosságú szerep juthat az Egyesült Államok fegyveres erőinek a világűrnek a Földhöz közeli részeibe telepített katonai eszközei működtetésében. A műholdak egyre terjedő hálózata oroszlánrészt vállal a stratégiai felderítésben. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a modern, technologizált hadviselés, az „okos fegyverek” használata alapvetően a bolygónk körül keringő, pontos helymeghatározást lehetővé tevő GPS-műholdak hálózatán nyugszik. Hasonlóan elképzelhetetlen ma már a hírközlés, vagy a fegyverek működtetésében fontos műholdas adatátvitel a mesterséges holdak serege nélkül.

Az Űr Fegyvernem helyettes parancsnoka, egyben az Egyesített Űrparancsnokság vezetője, DeAnna Burt tábornok egyértelművé tette, hogy a háttérben erőteljes szakmai munka folyik annak érdekében, hogy az Egyesült Államok meghatározó módon szóljon bele a közeljövő kiemelt konfliktus területei közé emelkedő világűr formálódó nemzetközi szabályozásába. Katonai szakértők, diplomatákkal karöltve dolgoznak azon, hogy általánosan elfogadott „viselkedési szabályok” érvényesüljenek ezen az újszerű geopolitikai küzdőtéren. A nemzetközi szabályalkotó erőfeszítésekben az USA Ürparancsnoksága fontos szerepet játszik. Az amerikai katonadiplomácia erőfeszítései számára fontos ösztönzőnek számít, hogy geopolitikai riválisai (ezen a téren elsősorban az űrtechnológiában a legnagyobb múltú szereplőnek számító nagyhatalom Oroszország) gyors ütemben fejlesztik műhold-pusztító technológiai kapacitásaikat. Ugyanakkor a műhold technológia rohamos terjedése (azaz az űreszközök proliferációja) is egyre gyorsuló ütemben növeli az űrbeli szereplők, potenciális riválisok/ellenségek számát. És akkor még nem is esett szó az űr földközeli rétegeit lassan elborító űrtörmelékek által okozott vészhelyzetről.

Az USA hadügyi tárcájának szakemberei, közösen a Külügyminisztériumban dolgozó partnereikkel, néhány hónappal ezelőtt dolgoztak ki egy határozat tervezetet a világűrben alkalmazandó normák és viselkedési szabályok lefektetésére. Az ENSZ Közgyűlésen beterjesztett munkaanyaghoz május elejéig várják az észrevételeket, majd a tervek szerint nyáron kerül az anyag a Világszervezet Közgyűlése elé megvitatásra. A terv az, hogy – ellentétben az elmúlt évek hasonló kezdeményezéseivel – most egy kötelező jogérvényű dokumentum szülessen az erőfeszítésekből. Abban ugyanis a szakértők egy jelentős része egyetért, hogy a világűr viszonyait szabályozó, 1967-ben aláírt „Békés Világűr Szerződés”, más néven „Alapelv Szerződés” (angolul Outer Space Treaty) felett már jócskán eljárt az idő. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években éppen az orosz és a kínai diplomácia hozakodott elő több nemzetközi megoldási javaslattal a világűr fegyverkezési tilalmának kiterjesztésére, ám ezeket akkor az Egyesült Államok torpedózta meg a Világszervezetben. A mostani tárgyalások alapját képező tervezet kidolgozásában Nagy-Britannia lépett fel kezdeményezőleg (mintegy megpróbálva hidat építeni az ellenséges nagyhatalmi álláspontok közé).

A mostani jogi megoldások érdekessége, hogy (a már említett 1967-es szerződés szabályozási megoldásai mellett) a nemzetközi tengerjog általánosan elfogadott normarendszerét (is) használja, analógiás módon a kötelező szabályzás világűrre való kiterjesztésében. Ezt, mint kiindulási alapot, azért tartják használhatónak, mert a tengerek kiaknázásának évszázados folyamatában csiszolódó, közösen elfogadott normák stabil, jól érthető, általánosan elfogadott platformot biztosíthatnak a világűr sok szempontból hasonló „felfedezéséhez”.
A jogalkotási erőfeszítések e fentebb említett mozzanata ugyanakkor azt is jól példázza, hogy a geopolitika erőtereinek újabb és újabb „doménjeinek” lefedését célzó erőfeszítések hogyan alkotnak logikus kapcsolati rendszert. A kibertér még a világűrnél is kiforratlanabb nemzetközi szabályozásánál ugyanis szintén a nemzetközi tengerjog jól bevált, évszázados normáira való támaszkodás jelenti az egyik irányt. Egyebek mellett a kiberdoménbeli viselkedés szabályozását célzó (nem kötelező érvényű) Tallini Kézikönyvek normarendszerének kialakításában is ez a jogelvi- és joggyakorlati együttes jelentett a kidolgozott normarendszer egyik forrását.
Space Force: Ahead of Its Time, or Dreadfully Premature?; Robert Farley; Cato Institute Policy Analysis; 2020. december 1.
Space Force Is Here to Stay; Miriam Kramer; Axios Space; 2021. mrácius 2.
US to Support International Effort to Set Rules of Behavior in Space; Sandra Erwin; Space News; 2021. február 24.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Olvasható az ENSZ Kiberbiztonsági Nyílt-Végű Munkacsoportja zárójelentésének első fogalmazványa

Az ENSZ 2018-ban a kiberbiztonság nemzetközi kérdéseinek vizsgálatára felállított munkacsoportja, az ún. Nyílt-Végű Munkacsoport (Open-Ended Working Group – OEWG) vitára közzétette zárójelentésének első fogalmazványát. A testületet egy másik munkacsoporttal csaknem párhuzamosan hívták életre: hasonló témák vizsgálatára állt ugyanis fel az ENSZ Kormányzati Szakértői Csoportja is (UN Group of Governmental Experts – UN GGE). Ez utóbbi testület ugyan fontos szerepet játszott a kibertér biztonságát érintő legfontosabb kérdések „katalogizálásában”, illetve annak az elvnek a kimondásában, hogy a nemzetközi jog normái alkalmazandók a digitális domén világára is, a munkacsoport „zártkörű” jellege korlátot szabott működésének. Éppen ennek ellensúlyozására kezdte meg működését a Nyílt-Végű Munkacsoport, amelynek munkájába a Világszervezet valamennyi tagállama bekapcsolódhatott. A most közzétett jelentéstervezet képezi majd a testület 3. (záró) ülésszakának vitaanyagát.
UN Cyber OEWG Report First Draft; ENSZ; 2021. március

Ausztrália felfüggesztette a kínai állami TV műsorainak sugárzását

Az ausztrál állami műsorszóró vállalat, az SBS a héten felfüggesztette a szintén állami kínai CGTN és CCTV televíziós csatornák műsorának a sugárzását. A modern világ soft power diplomáciájában fontos szerepet játszó médium elhallgattatására formálisan az adta az okot, hogy panasz érkezett az ausztrál hatóságokhoz: e szerint a kínai műsorsugárzó adók műsoraikban több alkalommal is megsértették az alapvető emberi jogokat (konkrétan azzal, hogy interjúalanyoktól „kierőszakolt nyilatkozatokat” tettek közzé). Mindenesetre szokatlan lépésnek látszik, hogy pusztán egy civil szervezet bejelentése nyomán (tekintettel „a bejelentésben megfogalmazott vádak súlyosságára és összetettségére”), mint mondták az „ügy kivizsgálásáig” felfüggesztik a kínai adók műsorának továbbítását.

Valójában vélhetően az erősödő FiveEyes kooperáció (a titkosszolgálati tevékenységek szoros angol-szász együttműködése), illetve annak fokozatos kiterjesztése állhat a korlátozó lépés hátterében. Mint emlékezetes, néhány héttel ezelőtt Nagy-Britannia műsorszóró hatósága vonta vissza (érdekes módon bejegyzési, tehát adminisztratív problémára hivatkozva) a kínai állami televíziós társaságok angol nyelven sugárzó állomásának ottani működési engedélyét. Rá néhány napra, egyértelmű válaszlépésként, a kínai médiahatóság tiltotta ki azonnali hatállyal a brit állami BBC műsorszóró társaság adásait az országból, amihez nyomban csatlakozott a Kínai Népköztársaság részét képező, ám autonóm Hong Kong illetékes hatósága is. Az angol-szász világ és Kína közötti információs háború a jelek szerint kezd egyre magasabb fokozatba kapcsolni.
SBS Suspends Broadcasts from Chinese State-run Channels Over „Forced Confessions”; Helen Davidson; The Guardian; 2021. március 5.

„A távoli gyökerek”: online előadás a diplomácia születéséről és annak korai „technológiáiról”

A digitális diplomácia és a kiberdiplomácia legelismertebb európai műhelye (de, nyugodtan mondhatnánk úgy is: egyedülálló szakmai bázisa), a genfi székhelyű Diplo Foundation nem sokkal ezelőtt diplomáciai mesterkurzust indított, a járványos időkre (is) tekintettel kizárólag online formában. Az Alapítvány most honlapján elérhetővé tette a Jovan Kurbalija professzor által előadott sorozat második epizódját, amely a diplomácia őstörténetébe igyekszik elkalauzolni a hallgatóságot, nézőket. A megközelítésmód érdekessége, hogy az összesen 14 előadásból álló sorozat, miközben egyfajta „klasszikus” diplomácia-történeti áttekintést ad a nemzetközi kapcsolatok építésével és fenntartásával foglalkozó szakma fejlődéséről, mindvégig hangsúlyosan igyekszik bemutatni az adott korra jellemző technológiák szerepét az emberi interakciók, tárgyalások, egyezkedések, egyszóval a diplomácia eredményes kivitelezésében.
Prehistory: The Birth of diplomacy and early „technologies”; Diplo Foundation; 2021. március 3.

A közösségi média óriások, a „progresszív cenzúra”, és a nem várt mellékhatások

Amikor néhány hete, az amerikai Kapitólium körül kirobbant zavargásokkal összefüggésbe hozott Twitter-üzenetekre hivatkozva a közösségi média óriás letiltotta platformjáról az Egyesült Államok (még) hivatalban levő elnökét, sokan érezték úgy (a szélsőségesnek, de még jobboldalinak is aligha nevezhető) nagypolitikai szereplők között is, hogy ezzel a lépéssel a Twitter nevű magánvállalat átlépett egy nem látható, de nagyon is létező határt. Az „igazság monopóliuma” ugyanis, lényegében a modern államok megszületésétől kezdve az állami szuverenitás egyik fontos (ha nem „a” legfontosabb) elemének számított. Az ügyben (elítélően) megszólaló olyan politikai vezetők, mint Angela Merkel, vagy Emmanuel Macron egy percig sem rejtette véka alá, hogy a globális közösségi média cég cenzúrázása szempontjából a legcsekélyebb jelentősége sincs annak, hogy az érintett fél az (általuk nem feltétlenül támogatott, vagy elismert) Donald Trump-e, vagy sem. Érdemes volt felfigyelni azonban arra is: a Twitter cenzúráját (amelyhez sebesen csatlakozott a többi bigtech, a Facebooktól a Google-ig) a politikai elitek hatalmi monopóliuma elleni támadásnak tekintő nagypolitika mellett megszólaltak az ügyben a közélet egyéb szereplői is, kutatók, tudósok, médiaemberek. Jórészt baloldaliak, vagy éppen liberálisok – és talán még a hatalmukat féltő politikusoknál is sötétebben látták a láncaikról immár végképp leszabaduló óriásvállalatok önkéntes és önkényes közhatalmi szerepvállalását. Azt mondták: baj lesz még ebből, mert ez az önhatalmúság inspirációt, szabad kezet ad majd a világ autoriter hatalmainak is. Most egy kis hír az érem egy „harmadik” oldalát villantja fel. Az egyik szabadelvű kínai nyelvű (hong kongi) hírszolgáltató tette közzé, hogy rohamosan kezdenek elvándorolni a szabadelvű, a város függetlenségének ügye mellett kiálló felhasználók az arrafelé is nagyon népszerű Facebook platformról. Helyette szívesebben használják immár az amerikai MeWe, sőt a kínai Weibo és WeChat mikroblog alkalmazásokat. Az ok: személyiségi jogaikat féltik a Facebooktól. És ki nem állhatják az amerikai „progresszív” óriáscég kíméletlen, ráadásul sok esetben bornírt cenzúráját.
Why Facebook is loosing friends in Hong Kong; Eric Cheung; Rest of World; 2021. február 28.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor