egészségügyenergiaEurópai Uniófenntartható fejlődésgazdaságinformatikapolitikatársadalomtechnika

Uniónk lelkének megerősítése – Ursula von der Leyen 2021. évi értékelő beszéde az Unió helyzetéről

Szerző: 2021. szeptember 19.One Comment

„…Uniónk megerősödik, ha olyan lesz, mint a következő nemzedék: megfontolt, elszánt és gondoskodó. Értékelvű és bátran cselekvő.

Ez a szellemiség a következő tizenkét hónapban fontosabb lesz, mint valaha. Ez az üzenete annak a szándéknyilatkozatnak, amelyet ma délelőtt küldtem meg Sassoli elnöknek és Janša miniszterelnöknek, és amely körvonalazza a következő évre vonatkozó prioritásainkat.

EGYSÉGES EURÓPA – TÚLLÉPVE A NEHÉZSÉGEKEN ÉS A HELYREÁLLÍTÁS ÚTJÁN


A végső prioritás a világjárványra való felkészültségünk megerősítése.

Tavaly elmondtam, hogy eljött az ideje az európai egészségügyi unió kiépítésének.Most pedig megvalósítjuk. A javaslatunk nyomán létrejön és megkezdi működését az Egészségügyi Szükséghelyzet-reagálási Hatóság (HERA).

Ez a Hatóság rendkívül fontos szerepet játszik majd a jövőbeli egészségügyi veszélyek gyorsabb és hatékonyabb kezelése terén.

Már rendelkezésünkre áll az innovációs és tudományos kapacitás, a magánszektor tudása, és működnek az illetékes nemzeti hatóságaink. Most pedig mindezt össze kell fognunk, biztosítva a jelentős finanszírozást is.

Ezért most az egészségügyi felkészültség és a reziliencia javítását célzó új misszióra teszek javaslatot az egész EU számára. Ennek támogatására az „Európa együtt” keretében 2027-ig mintegy 50 milliárd euró összegű beruházást kell végrehajtani.

Így biztosíthatjuk, hogy soha egyetlen vírus sem fog egy helyi járványt világjárvánnyá alakítani. Ennél jobb megtérülést el sem lehet képzelni.

Sok dolgot helyesen tettünk. Gyorsan léptünk a SURE létrehozása érdekében. Ez az eszköz Európa-szerte több mint 31 millió munkavállalót és 2,5 millió vállalkozást támogatott.

Levontuk a tanulságokat a múltból, amikor túl megosztottak voltunk és sokat késlekedtünk.

És a különbség magáért beszél: legutóbb 8 évbe telt, amíg az euróövezet GDP-je visszatért a válság előtti szintre.

Ezúttal arra számítunk, hogy 19 ország még az idén, a többi ország pedig a jövőre eléri a világjárvány előtti szintet. Az elmúlt negyedévben az euróövezet növekedése meghaladta mind az USA, mind Kína növekedését.

Ez azonban csak a kezdet. És a pénzügyi válság tanulságainak intő példaként kell szolgálniuk. Akkor Európa elkapkodta a győzelmi jelentést, és ennek megfizettük az árát. Nem követjük el újra ugyanezt a hibát.

A jó hír az, hogy a NextGenerationEU kezdeményezés egyszerre szolgálja a rövid távú< helyreállítást és a hosszú távú jólét megteremtését.

Kezelni fogjuk a gazdaságunkat érintő strukturális problémákat – kezdve a spanyolországi munkaerőpiaci reformoktól, a szlovéniai nyugdíjreformokig vagy az ausztriai adóreformig.

Minden korábbinál jelentősebb beruházásokat hajtunk végre az 5G-be és a száloptikás infrastruktúrába. Ám ugyanolyan fontos a digitális készségekbe való beruházás is. Ehhez a feladathoz a vezetők figyelmére és a legmagasabb szinten folytatott strukturált párbeszédre van szükség.

A fellépéseinkkel egyértelműen kijelöljük az utat a piacok és a befektetők számára egyaránt.

Ám miközben előretekintünk, azt is fel kell mérnünk, hogy a válság miként hatott ki a gazdaságunk állapotára — gondoljunk csak az adósságterhek növekedésére, a különböző ágazatokra gyakorolt egyenlőtlen hatásra vagy az új munkamódszerekre.

Ennek érdekében a Bizottság az elkövetkező hetekben újraindítja a gazdasági kormányzás felülvizsgálatáról szóló vitát. A cél az, hogy kellő idővel 2023 előtt konszenzus alakuljon ki a követendő útról.

Tisztelt Képviselők!

Hamarosan az uniós egységes piac létrejöttének 30. évfordulóját ünnepeljük. Az egységes piac immár 30 éve az európai fejlődés és jólét legnagyobb hajtóereje.

A világjárvány kezdetén megvédtük egységes piacunkat az erózió és a szétaprózódás irányába ható nyomással szemben. Az egységes piac segíti a fellendülésünket, hiszen a jó munkahelyek és a versenyképesség motorja.

Ez különösen fontos a digitális egységes piacon.

Az elmúlt évben ambiciózus javaslatokat tettünk.

Azért, hogy korlátok között tartsuk a nagy platformok kapuőri erejét;

azért, hogy alátámasszuk e platformok demokratikus felelősségét;

azért, hogy ösztönözzük az innovációt;

azért, hogy megfelelő irányba tereljük a mesterséges intelligencia fejlesztését.

A digitális technológia esetében a „most vagy soha” elve érvényesül. És a tagállamok osztják ezt a nézetet. A NextGenerationEU digitális átállással kapcsolatos kiadásai még a 20%-os célt is meghaladják majd.

Ez tükrözi az európai technológiai szuverenitásunkba való beruházás fontosságát. Fokozottan törekednünk kell arra, hogy a digitális átállást a saját szabályainknak és értékeinknek megfelelően hajtsuk végre.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a félvezetőkről – azokról a parányi chipekről, amelyek mindent működtetnek: az okostelefonokat, az elektromos rollereket, a vonatokat vagy akár teljes intelligens gyárakat.

Chipek nélkül nincs digitális technológia. Miközben én most Önökhöz beszélek, már egész gyártósorok dolgoznak csökkentett sebességgel – a növekvő kereslet ellenére – a félvezetők hiánya miatt.

Jóllehet a globális kereslet robbanásszerűen nőtt, Európa részesedése a teljes értékláncban — a tervezéstől a gyártási kapacitásig — csökkent. A legkorszerűbb, Ázsiában gyártott chipektől függünk.

Ez tehát nem csupán a versenyképességünk kérdése. Ez a technológiai szuverenitás kérdése is. Ezért mindennél fontosabb, hogy erre összpontosítsunk.

Elő fogjuk terjeszteni a chipekről szóló új európai jogszabályt. Össze kell kapcsolnunk világszínvonalú kutatási, tervezési és tesztelési kapacitásainkat. Össze kell hangolnunk az uniós és a nemzeti beruházásokat a teljes értéklánc mentén.

A célunk, hogy közösen a legkorszerűbb európai chip-ökoszisztémát hozzuk létre, beleértve a gyártást is. Így biztosíthatjuk az ellátásunk biztonságát, és új piacokat alakíthatunk ki az úttörő európai technológia számára.

Igen, ez szédítő feladat. És tudom, egyesek azt mondják, ez nem valósítható meg.

De 20 évvel ezelőtt a Galileóról is ugyanezt mondták.

És lám, mi történt. Összekaptuk magunkat. Napjainkban az európai műholdak világszerte több mint 2 milliárd okostelefon számára biztosítják a navigációs rendszert. Világviszonylatban is élen járunk. Legyünk újra merészek, ezúttal a félvezetők terén.

Tisztelt Képviselők!

A világjárvány mély sebeket hagyott és rendkívüli módon kihatott szociális piacgazdaságunkra.

Esténként az ablakainkból vagy ajtóink előtt együtt tapsoltuk meg azokat, akik a frontvonalban dolgoztak értünk.

Mindannyian átéreztük, mennyire függünk az ő munkájuktól. Azokétól, akik alacsonyabb fizetésért, kevesebb védelem és biztonság mellett odaadóan dolgoznak értünk.

A taps talán elhalkult, de érzéseink ereje nem gyengülhet.

Ezért is olyan fontos a szociális jogok európai pillérének megvalósítása:

a tisztességes munkahelyek, a tisztességes munkafeltételek, a jobb egészségügyi ellátás, valamint a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly.

A világjárvány mindannyiunkat megtanított arra, hogy értékeljük az időt. Nincs értékesebb annál az időnél, amelyet szeretteinkkel törődve tölthetünk.

Ezért most egy új európai gondozási stratégiát javasolunk,

hogy mindenki, legyen férfi vagy nő, a lehető legjobb gondozásban részesülhessen, és megtalálhassa a legmegfelelőbb egyensúlyt a munka és a magánélet között. A szociális méltányosság szempontjából ugyanakkor az időn kívül a méltányos adóztatás kérdése is fontos szerepet játszik.

Szociális piacgazdaságunkban örvendetes, ha a vállalkozások nyereségesek. A megfelelő összegű adófizetés nem csupán államháztartási kérdés, hanem mindenekelőtt méltányossági szükségszerűség.

Tisztelt Képviselők!

Mindannyian részesültünk az európai szociális piacgazdaságunk alapjait képező javakból. Biztosítanunk kell, hogy a következő nemzedék is építhesse a jövőjét.

A mai fiatal generáció magasan képzett, kiemelkedően tehetséges és rendkívül motivált. Ez a generáció annyi áldozatot hozott a többiek biztonságáért.

A fiatalság – rendes körülmények között –a felfedezések időszaka. Új tapasztalatokat szerzünk, nagy barátságok szövődnek, a saját utunkra lépünk. Ehelyett mit kellett tenniük a mai fiataloknak? Távolságot kellett tartaniuk, nem mehettek ki a lakásból és otthonról kellett tanulniuk. Mindezt több mint egy évig.

Minden, amit teszünk, jövőjük védelmét szolgálja – többek között a zöld megállapodás és a NextGenerationEU célja is ez.

Ezért a NextGenerationEU finanszírozásához új saját forrásokra van szükség, amelyek rendelkezésre bocsátásán már dolgozunk.

Vigyáznunk kell azonban arra is, hogy ne alakuljanak ki új hiányosságok. Európának minden egyes fiatalra szüksége van.

Támogatnunk kell azokat, akik átcsúsznak a védőhálón. Akiknek nincs munkájuk. Akik nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben.

Nekik szól az új program, az ALMA.

Az ALMA lehetőséget nyújt majd ezeknek a fiataloknak arra, hogy valamely tagállamban meghatározott ideig szakmai tapasztalatot szerezzenek.

Mert ők is megérdemlik, hogy átéljék az Erasmus-program élményét. Hogy készségeket sajátítsanak el, kapcsolatokat alakítsanak ki és erősítsék európai identitásukat.

Ha az Uniót hozzájuk akarjuk igazítani, meg kell teremteni a módját, hogy a fiatalok alakítani tudják Európa jövőjét. Olyan Unióra van szükség, amelynek lelke és jövőképe van, amellyel a fiatalok azonosulni tudnak.

Jacques Delors szavaival élve: hogyan alakítsuk Európát, ha a fiatalok nem látják benne a közös projektet, saját jövőjük megvalósulását?

Ennek szellemében javasoljuk, hogy 2022 legyen az ifjúság európai éve. Szóljon az elkövetkező év a fiatalokról, akik annyi áldozatot hoztak a többiekért. Határozhassák meg a fiatalok az Európa jövőjéről szóló konferencia vitáit.

Az ő jövőjükről van szó, legyen ez az ő konferenciájuk.

A Bizottság – ahogy megbízatása elején ígérte – kész intézkedésekkel reagálni arra, amiről a konferencián megállapodás születik.

EURÓPA: EGYSÉG A FELELŐSSÉGBEN

Tisztelt Képviselők!

Ez egy felelősségteljes generáció. Arra ösztökélnek minket, hogy mélyrehatóbban és gyorsabban kezeljük a klímaválságot.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) nemrég közzétette jelentését. Az IPCC szaktekintély a klímaváltozással kapcsolatos tudományos ismeretek területén.

A jelentés minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy a klímaváltozás okozója az ember. És mivel emberi tevékenység idézi elő, tehetünk is ellene valamit.

Ahogy nemrég hallottam: A bolygó melegszik. Miattunk. Biztosan tudjuk. A helyzet rossz. De meg tudjuk oldani.

A változás pedig már el is kezdődött.

Németországban az év első felében több elektromos járművet regisztráltak, mint dízelüzemű gépjárművet. Lengyelország a gépjármű-akkumulátorok és az elektromos buszok első számú exportőre az EU-ban. Az új európai Bauhaus pedig valóságos kreatív robbanást váltott ki EU-szerte az építészek, tervezők és mérnökök körében.

Egyértelmű tehát, hogy valami beindult.

Az európai zöld megállapodás pedig erről szól.

Tavalyi beszédemben bejelentettem, hogy célunk 2030-ra az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 55%-os csökkentése.
Azóta közösen jogi kötelezettségekké alakítottuk az éghajlat-politikai célokat.
Az első olyan gazdasági nagyhatalom vagyunk, amely átfogó jogi szabályozást terjeszt elő e célok megvalósítására.

Ahogy Önök is tudják, a részletek összetettek. A cél viszont egyértelmű. A szennyezésnek ára lesz. Tiszta lesz az az energia, amelyet használunk. Intelligensebb autóink és tisztább repülőgépeink lesznek.

Biztosítani fogjuk, hogy ambiciózusabb éghajlat-politikai törekvéseinkhez több szociális cél is társuljon. A zöld átállásnak méltányos módon kell megvalósulnia. Ezért új Szociális Klímaalapra tettünk javaslatot az energiaszegénység megoldására, amely már 34 millió európait érint.

Számítok a Parlament és a tagállamok támogatására ahhoz, hogy együtt megtartsuk a jogszabálycsomag tartalmát és ambiciószintjét.

A klímaváltozás és a természeti válság területén Európa sokat tehet. És támogatni fogja a többieket is. Büszkén jelentem be, hogy az EU kétszeresére fogja növelni a biológiai sokféleséget célzó külső finanszírozást, különösen a legveszélyeztetettebb országok esetében.

Európa azonban önmagában még kevés.

A Glasgow-ban megrendezésre kerülő COP26 döntő jelentőséggel bír az egész világ számára.

A meghatározó gazdaságok – köztük az USA és Japán – 2050-re vagy röviddel azt követően megvalósítandó klímasemlegességi célokat tűztek ki. Glasgow-ig ezeket most még időben konkrét tervekkel kell alátámasztani. A 2030-ra kitűzött jelenlegi vállalások ugyanis nem elegendőek ahhoz, hogy a globális felmelegedés 1,5 °C alatt maradjon.

Minden egyes ország felelősséggel tartozik!

A Kínában Hszi Csin-ping elnök által meghatározott célok biztatóak. Felkérjük azonban Kínát, hogy hasonlóan példaértékű módon határozza meg azt is, miként fogja megvalósítani ezeket a célokat. A világ fellélegezhetne, ha látná, hogy Kína az évtized közepétől csökkenteni tudja kibocsátását és el tud mozdulni a bel- és külföldi szén felhasználásától.

Minden egyes ország felelősséggel tartozik, a meghatározó gazdaságok ugyanakkor külön kötelezettséggel tartoznak a legkevésbé fejlett és a leveszélyeztetettebb országok felé. Ez utóbbiak számára létfontosságú a klímafinanszírozás, mind az éghajlatváltozás mérsékléséhez, mind az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

Mexikóban és Párizsban a meghatározó gazdaságok vállalták, hogy 2025-ig évente 100 milliárd dollárt bocsátanak a legkevésbé fejlett és legkiszolgáltatottabb országok rendelkezésére.

Eleget teszünk a vállalt kötelezettségünknek. Az „Európa együtt” által biztosított hozzájárulás éves szinten eléri a 25 milliárd dollárt. Mások miatt azonban még hiányzik a szükséges keret a globális cél eléréséhez.

A hiány megszüntetése növelni fogja annak esélyét, hogy Glasgow-ban sikerrel járjunk.

A mai üzenetem az, hogy Európa kész többet tenni. Javaslatunk, hogy az EU 2027-ig további 4 milliárd euróval járul hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. Ugyanakkor azt várjuk, hogy az Egyesült Államok és partnereink szintén növeljék a hozzájárulásukat.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában fennálló hiány felszámolásával az USA és az EU határozott jelzést adna globális éghajlat-politikai vezető szerepéről. Itt az ideje, hogy cselekedjünk.

Tisztelt Képviselők!

Gazdasági és éghajlat-politikai vezető szerepünk Európa globális és biztonsági célkitűzései szempontjából kulcsfontosságú.

Ez egyben a világunkban tapasztalható általánosabb változást is tükrözi, amikor egy új nemzetközi rend van kialakulóban.

Új korszakba lépünk, a hiper-versenyképesség új korszakába.

100 millió euróval megnöveljük az Afganisztánnak szánt humanitárius támogatást.

Ez egy új, szélesebb körű afgánokat támogató intézkedéscsomag része lesz, amelyet a következő hetekben fogunk bemutatni, hogy erőfeszítéseinket egyesíthessük.

Főhajtással tisztelgünk valamennyi katona, diplomata és humanitárius segítő előtt, akik életüket áldozták Afganisztánban.

Ahhoz hogy elmondhassuk, szolgálatuk nem volt hiábavaló, el kell gondolkodnunk azon, hogy e misszió hogyan érhetett véget ilyen hirtelen.

Számos mélységesen nyugtalanító kérdés merül fel, amelyeket a szövetségeseknek meg kell vitatniuk a NATO keretein belül.

De nincs egy olyan biztonsági és védelmi kérdés sem, amelyre a kevesebb együttműködés lenne a válasz. Be kell ruháznunk közös partnerségünkbe, és ki kell használnunk mindegyik fél egyedi képességeit.

Ezért dolgozunk Jens Stoltenberg főtitkárral egy új EU–NATO közös nyilatkozaton, amelyet még év vége előtt be fogunk mutatni.

Ám ez csak az egyik része az egyenletnek.

Európa képes többet tenni egyedül is, és ez egyértelműen a kötelessége is. Ám ha többet akarunk tenni, először meg kell mondanunk, hogy miért. Három átfogó okot látok.

Először is biztosítanunk kell a stabilitást a velünk szomszédos területeken és a különböző régiókban.

Szűk szorosok, viharos tengerek és roppant hosszúságú szárazföldi határok kapcsolnak minket a világhoz. Földrajzi helyzete miatt Európa mindenkinél jobban tudja, hogy ha nem foglalkozol időben a külső válsággal, az begyűrűzik hozzád.

Másodszor, a ránk leselkedő fenyegetések jellege gyorsan változik: a hibrid támadásoktól a kibertámadásokon át a növekvő űrfegyverkezési versenyig.

A diszruptív technológiák a „lator államok” vagy a fegyveres nem állami csoportok kezében jelentős mértékben kiegyenlítik az erőviszonyokat.

Hiszen már nincs szükség hadseregekre vagy rakétákra a tömeges károkozáshoz. Ipari létesítményeket, városok közigazgatását és kórházak rendszereit lehet megbénítani – mindössze egyetlen laptoppal. Egész választások tisztaságát lehet aláásni egy okostelefonnal és némi internetkapcsolattal.

A harmadik ok pedig az, hogy az Európai Unió egyedi biztonságszolgáltató. Lesznek olyan missziók, amelyeken a NATO vagy az ENSZ nem lesz jelen, de ahol az EU-nak jelen kell lennie.

A terepen katonáink vállvetve dolgoznak együtt a rendőrséggel, ügyvédekkel, orvosokkal, a humanitárius segítőkkel és az emberijog-védőkkel, tanárokkal és mérnökökkel.

Képesek vagyunk egyesíteni a katonai és a polgári erőket, a diplomáciai és fejlesztési erőforrásokat – és nagy múltunk van a béke építése és megóvása terén.

A jó hír az, hogy az elmúlt évtized során elkezdtünk kifejleszteni egy európai védelmi ökoszisztémát.

De amire igazán szükségünk van, az az európai védelmi unió.

Az elmúlt hetekben sok megbeszélést folytattunk az expedíciós haderőkről. Arról, hogy milyen típusú és létszámú haderőre van szükségünk: harccsoportokra vagy uniós belépő erőkre.

Mindez kétségkívül része a vitának – s úgy hiszem, része lesz a megoldásnak is.

Azonban a sokkal alapvetőbb kérdés az, hogy ez eddig miért nem működött.

Hiába rendelkezünk a világ legfejlettebb haderejével – ha sosem állunk készen bevetni azt – akkor mégis mi hasznunk van belőle?

Nem csak a kapacitás hiánya az, ami eddig visszatartott bennünket – hanem a politikai akarat hiánya.

Ha azonban kialakítjuk e politikai akaratot, sokat tehetünk uniós szinten.

Hadd említsek három konkrét példát:

Először is létre kell hoznunk a kollektív döntéshozatal alapját – ez az, amit én helyzetismeretnek hívok.

Nem érhetjük el célunkat, ha az ugyanabban a régióban tevékenykedő tagállamok nem osztják meg a rendelkezésükre álló információt európai szinten. Létfontosságú, hogy javítsuk a hírszerzési együttműködést.

Ez azonban nem csak a szűk értelemben vett hírszerzésről szól.

Hanem arról, hogy valamennyi szolgálat és forrás tudását összegyűjtsük. A világűrtől a rendőrségi kiképzőtisztekig, a nyílt forrástól a fejlesztési ügynökségekig. E tevékenység révén egyedülálló nagyságú és mélységű ismeretanyagra tehetünk szert.

A tudás mindenhol ott van.

Azonban csak akkor tudjuk felhasználni arra, hogy megalapozott döntéseket hozzunk, ha teljes képet kapunk. És jelenleg nem ez a helyzet. A tudás a kezünkben van, de inkoherens. Az információk töredezettek.

Ezért az EU a különböző információk összefűzése érdekében mérlegelhetné egy saját közös helyzetfelismerő központ létrehozásának lehetőségét.

És azért is, hogy felkészültebb, teljes körűen tájékozott és döntésképes legyen.

Másodszor, javítanunk kell az interoperabilitást. Ezért már most is beruházunk közös európai platformokba, a vadászrepülőgépektől a drónokon át a kiberplatformokig.

Azonban továbbra is gondolkodnunk kell azon, hogy milyen új módokon lehet kihasználni az összes lehetséges szinergiát. Meg lehetne fontolni például az Európában kifejlesztett és gyártott védelmi felszerelések mentesítését a hozzáadottérték-adó alól.

Ez nemcsak interoperabilitásunkat növelné, hanem ma még meglévő függőségeinket is csökkentené.

Harmadszor, nem beszélhetünk védelemről anélkül, hogy ne beszélnénk a kiberbiztonságról. Ha minden össze van kapcsolva, mindent fel is lehet törni. Az erőforrások szűkössége miatt egyesíteni kell erőinket. És nem szabad megelégednünk pusztán a kiberfenyegetés kezelésével, hanem arra kell törekednünk, hogy vezetővé váljunk a kiberbiztonság terén.

Arra, hogy itt, Európában fejlesszük a kibervédelem eszközeit. Ezért van szükségünk egy európai kibervédelmi politikára, ideértve a közös normákra vonatkozó jogi szabályozást is, amely egy új, európai kiberrezilienciáról szóló jogi aktus formáját ölti majd.

Sokat tehetünk tehát uniós szinten. De a tagállamoknak is többet kell tenniük.

Először is közösen kell értékelnünk az előttünk álló fenyegetéseket és közös megközelítést kell kialakítanunk azok kezelésére. A küszöbön álló stratégiai iránytű e megbeszélés egyik kulcsfontosságú folyamata.

Döntenünk kell arról is, hogy miként használhatjuk ki a Szerződésben már szereplő valamennyi lehetőséget.

Ez az oka annak, hogy a francia elnökség ideje alatt Emmanuel Macron elnök és jómagam európai védelmi csúcstalálkozót hívunk majd össze.

Itt az ideje, hogy Európa új szintre lépjen.

Tisztelt Képviselők!

Egy egyre versengőbb világban érdekeink védelme nem csak arról szól, hogy megvédjük önmagunkat.

Erős és megbízható partnerségek kialakításáról szól. Ez nem luxus, hanem jövőbeli stabilitásunk, biztonságunk és jólétünk záloga.

Ez a munka a legközelebbi szövetségeseinkkel kialakított partnerségünk elmélyítésével kezdődik.

Az Egyesült Államokkal együtt kidolgozzuk a globális változásra irányuló új programunkat — az új Kereskedelmi és Technológiai Tanácstól az egészségbiztonságig és a fenntarthatóságig.

Az EU és az USA – együtt – mindig erősebb lesz.

Ugyanez igaz nyugat-balkáni szomszédainkra is.

Még ebben a hónapban a térségbe utazom, hogy határozott jelzést küldjek a csatlakozási folyamat iránti elkötelezettségünkről. Ezzel tartozunk minden olyan fiatalnak, akik hisznek az európai jövőben.

Ezért fokozzuk támogatásunkat új beruházási és gazdasági tervünk révén, amely a régió GDP-jének mintegy egyharmadát teszi ki. Hiszen a Nyugat-Balkán jövőjébe való befektetés egyben befektetés az EU jövőjébe.

Emellett továbbra is be fogunk ruházni a szomszédságunkban meglévő partnerségeinkbe: a keleti partnerségben való szerepvállalásunk fokozásától a földközi-tengeri térségre vonatkozó új menetrend végrehajtásán át a Törökországgal fennálló kapcsolatunk különböző vonatkozásait érintő munkánk folytatásáig.

Tisztelt Képviselők!

Ahhoz, hogy Európa aktívabb globális szereplővé váljon, a partnerségek következő generációjára is összpontosítania kell.

Ennek szellemében mérföldkőnek számít az indiai–csendes-óceáni térségre vonatkozó mai új uniós stratégia. E stratégia tükrözi a régió növekvő jelentőségét jólétünk és biztonságunk szempontjából. De azt is, hogy az autokratikus rezsimek e jelentőséget arra használják, hogy megpróbálják növelni befolyásukat.

Európának fokoznia kell jelenlétét és aktivitását a régióban.

Ezért együtt fogunk működni a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésén, a globális ellátási láncok megerősítésén, valamint a zöld és digitális technológiákkal kapcsolatos új beruházási projektek kidolgozásán.

Ez példaként szolgál arra, hogy Európa hogyan alakíthatja át a világ összekapcsolását célzó modelljét.

A közutak finanszírozásában jók vagyunk. Annak azonban semmi értelme, hogy Európa tökéletes utat építsen egy kínai tulajdonban lévő rézbánya és egy kínai tulajdonban lévő kikötő között.

Az ilyen típusú beruházásokat illetően okosabbnak kell lennünk.

Ezért hamarosan előterjesztjük a „Global Gateway” elnevezésű új konnektivitási stratégiánkat.

„Global Gateway” partnerségeket fogunk kiépíteni a világ különböző országaival. Beruházásokat akarunk a minőségi infrastruktúrába — amely összekapcsolja az árukat, embereket és szolgáltatásokat világszerte.

Értékalapú megközelítést fogunk alkalmazni, amely átláthatóságot és jó kormányzást biztosít partnereink számára.

Kapcsolatokat kívánunk létrehozni és nem függőségi viszonyokat!

És tudjuk, hogy ez hogyan működhet. Nyár óta egy új víz alatti optikai kábel köti össze Brazíliát Portugáliával.

Afrikával együtt fogunk beruházni annak érdekében, hogy létrejöjjön a zöld hidrogén piaca, amely összeköti a Földközi-tenger két partját.

A „Global Gateway” megvalósításához „Európa együtt” megközelítésre van szükségünk. Kapcsolatot teremtünk az intézmények és a beruházások, a bankok és az üzleti világ között. Ezt a regionális csúcstalálkozók prioritásává fogjuk tenni — kezdve a következő, februári EU–Afrika csúcstalálkozóval.

A „Global Gatewayt” megbízható világmárkává kívánjuk alakítani.

És hadd szögezzem le: az egész világra kiterjedő üzleti tevékenység, a globális kereskedelem — mindez jó és szükséges. Ez azonban soha nem mehet az emberek méltóságának és szabadságának kárára.

A SZABADSÁGBAN ÉS SOKSZÍNŰSÉGBEN EGYESÜLT EURÓPA

 

És tisztelt Képviselők, emberek nem lehetnek alku tárgyai!

Emlékszünk még, mi történt a Fehéroroszországgal közös határainkon? A minszki rezsim eszközként használt fel embereket. Repülőre ültették és szó szerint kitették őket az EU határainál.

Ezt nem nézhettük ölbe tett kézzel.

Erre a gyors európai válasz a bizonyíték. És biztosítom Önöket afelől, hogy továbbra is kiállunk Litvánia, Lettország és Lengyelország mellett.

És mondjuk ki bátran: ez egy hibrid támadás, amelynek célja Európa destabilizálása.
Tisztelt Képviselők!

Ezek nem csupán elszigetelt esetek. Hasonló incidenseket láthattunk más határokon is, és várhatóan a jövőben is látni fogunk. Ezért a schengeni kérdésekkel foglalkozó munkánk részeként új módszereket dolgozunk ki arra, hogy miként reagáljunk az ilyen típusú agresszív magatartásra, és biztosítsuk az egységes fellépést a külső határaink védelmében.

Amíg azonban nem találjuk meg együtt a közös megoldást arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljük a migrációt, ellenfeleink továbbra is ki fogják ezt használni.

Mindeközben az embercsempészek továbbra is emberéleteket veszélyeztetnek a földközi-tengeri térség halálosan veszélyes útvonalain.

Ezek az események bizonyítják, hogy minden egyes ország érdekelt egy európai migrációs rendszer kiépítésében.

Az új migrációs és menekültügyi paktum biztosítja számunkra mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy valamennyi helyzetet megfelelően tudjunk kezelni.

Minden szempontra kiterjed. Kiegyensúlyozott és humánus rendszer, amely valamennyi tagállam számára elfogadható, és minden körülmények között működik. Tudjuk, hogy képesek vagyunk közös megoldást találni.

A paktum Bizottság általi bejelentése óta azonban rendkívül lassú volt az előrelépés.

Úgy gondolom, most jött el az európai migrációkezelési politika ideje. Felkérem a Tisztelt Házat és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel ezt a folyamatot.

Végülis ez a kérdés a bizalomról szól. A tagállamok közötti bizalomról. Az európaiak abba vetett bizalmáról, hogy a migráció kezelhető. Az abba vetett bizalomról, hogy Európa mindig eleget fog tenni a legkiszolgáltatottabbak és a leginkább rászorulók iránt vállalt tartós kötelezettségének.

Az Európába irányuló migrációról számos határozott álláspont létezik, de úgy vélem, hogy már nem vagyunk messze attól, hogy megtaláljuk a közös alapot.

Mert ha megkérdeznénk az európai polgárokat, a legtöbben egyetértenének abban, hogy fel kell lépnünk az irreguláris migráció megfékezése érdekében, de azt is megtennék, hogy menedéket biztosítanak a menekülni kényszerülő emberek számára.

Egyetértenének abban, hogy vissza kell térítenünk azokat, akik nem jogosultak a tartózkodásra, ugyanakkor üdvözölnünk kell mindazokat, akik jogszerűen érkeznek Európába, és létfontosságú hozzájárulást nyújtanak társadalmunkhoz és gazdaságunkhoz.

A nők számára pedig biztosítani kell a szabad és független élet lehetőségét.

Ennek érdekében még az év végéig törvényt hozunk a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemről. E törvény tárgya a hatékony bűnüldözés, megelőzés és védelem, mind az interneten, mind fizikailag.

Középpontjában minden egyén méltósága és az igazságosság áll. Ez Európa lelke. Meg kell erősítenünk.

Az információ közjó. Meg kell védenünk mindazokat, akik átláthatóságot teremtenek, azaz az újságírókat.

Ezért terjesztettünk ma elő egy ajánlást az újságírók védelmének megerősítésére.

És meg kell állítanunk azokat, akik veszélyeztetik a tömegtájékoztatás szabadságát. A médiaorgánumok nem csupán gazdasági vállalkozások.

Függetlenségük létkérdés. Európának ezért olyan jogszabályra van szüksége, amely garantálja ezt a függetlenséget.

Épp ilyen, a médiaszabadságról szóló törvényt fogunk jövőre előterjeszteni.

A médiaszabadság védelmével egyúttal demokráciánkat is védelmezzük.…”

Forrás:
Ursula von der Leyen elnök 2021. évi értékelő beszéde az Unió helyzetéről; Európai Bizottság; 2021. szeptember 15.
Szerkesztői megjegyzés: Az eredeti beszéd rövidített változata. Tekintettel az elmondottak súlyára, és az uniós hatalmi központ szerepére, hasznosnak tartjuk, ha megismerjük az elkövetkezendő időszak meghatározó nagy témáinak (és az indoklásoknak) felvázolását.
Az értékeléshez még lásd Navracsics Tibor cikkét: Navracsics Tibor Ursula von der Leyen második évértékeléséről; eGov Hírlevél