„A klímavédelmi célok, valamint az Ukrajnából származó vámmentes termények európai piacokra való érkezése hátrányosan érinti a mezőgazdasági termelőket. A legújabb megoldás nem sok sikert ígér, egy méltányosabb szabály- és támogatási rendszer kidolgozását várják a Bizottságtól.
Március 21-22 között ismét ülésezett az Európai Tanács, amelynek során a kormány- és államfők többek között Ukrajnáról, az európai biztonságról és a védelemről, a mezőgazdaságról, valamint az európai szemeszterről is tárgyaltak.
Nem szokványos, hogy a kormányfők a mezőgazdaságról tanácskoznak, ám az utóbbi hónapok gazdatüntetései miatt időszerű volt. Az Unió vezetői megegyeztek, hogy szükség van a fenntartható mezőgazdaságra az élelmezésbiztonság és a stratégiai autonómia szempontjából, valamint abban, hogy a mezőgazdasági termelőknek stabil és kiszámítható keretre van szükségük, amelyek során a környezeti és éghajlati kihívásokat kezelik. Ez leginkább az Európai Zöld megállapodás (European Green Deal, a továbbiakban EGD) program által bevezetett változásokra utal, amelyek során a termelők szembesültek termeléshez, előállításhoz, szállításhoz kapcsolódó szabályok éles változásával és a korábban megszokott támogatások összegeinek csökkentésével.
Ezen túlmenően a gazdák elégedetlenségét a már hónapok óta vám nélkül beáramló, jóval olcsóbb ukrán gabonatermények által okozott problémák váltják ki. A kormányfők igyekeznek, hogy erre is egy egységesen elfogadható álláspont jöjjön létre. A hivatalos közlemény ide vonatkozó a zárónyilatkozata kifejezi, hogy felszólítják a Bizottságot, hogy találjon megoldást a szabályokon alapuló és tisztességes verseny biztosítására mind globális szinten, mind a belső piacon. Mi több, az unió vezetői az Ukrajnából származó terményekkel kapcsolatban arra kérik a Bizottságot, hogy igyekeznek megoldást kidolgozni az EU–Ukrajna társulási megállapodás, illetve mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség keretében, valamint, az Ukrajnára vonatkozó autonóm kereskedelmi intézkedésekkel kapcsolatos kérdéseket méltányosan és kiegyensúlyozottan kezelje.
A kormányfők ilyenszerű fellépésére két, igencsak komplex ok miatt volt szükség. Először is, a 2020-ban elfogadott klímasemlegességi és fenntarthatósági (EGD) megállapodás rendkívül ambíciós célokat tűzött ki. Ezek szerint az EU lesz az első kontinens, amely 2050-ig nullára csökkenti az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását, a gazdaság növekedése függetlenedni fog az erőforrás-felhasználástól – mindezt úgy, hogy az átállásnak egyetlen ember vagy térség se legyen a vesztese. Ennek első lépéseként, az EU 2030-ig legalább 55%-kal kívánja csökkenteni a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. A EGD célkitűzése szinte minden területet meghatározó jellegű, így az EU ipari stratégiáját, az energiaügyeket a tiszta és hatékony energiára való átállás szorgalmazása révén, az éghajlat-politikát, az áru- és személyszállítást, a regionális fejlesztést, a kutatást és fejlesztést, és természetesen a mezőgazdaságot is. Ezen belül az uniós cél az, hogy a lakosság fogyasztási szokásai a fenntartható élelmiszerrendszerre álljon át, biztosítva legyen az élelmiszerek megfizethetősége és elérhetősége, ugyanakkor környezetvédelmi szempontból is előnyös legyen.
Az EGD több uniós stratégián keresztül formálja át a mezőgazdaságot, amelyek közül a legjelentősebb a „Termelőtől a fogyasztóig” (Farm to Fork, F2F) stratégia, illetve az uniós biodiverzitási stratégia (Biodiversity strategy, BS). Az európai közös agrárpolitika (KAP) reformjában is központi szerepet kap a fenntartható mezőgazdaságra való áttérés. Az F2F stratégia előírja, hogy sürgősen csökkenteni kell a peszticidektől és az antimikrobiális szerektől való függést és a műtrágyák túlzott használatát, továbbá növelni kell az ökológiai gazdálkodás részarányát, javítani kell az állatjólétet és vissza kell fordítani a biodiverzitás csökkenését. A stratégia állatjóléti szabályokat irányoz elő, valamint javasolja, hogy az Unió mezőgazdasági földterületeinek legalább 25 százalékát ökológiai gazdálkodás keretében műveljék meg. Előírja, hogy jelentősen növelni kell az ökológiai akvakultúrás termelés, valamint a növényvédő szerek használatát 50 százalékkal, a műtrágyákét pedig 20 százalékkal kell csökkenteni 2030-ig. Ezen túlmenően a stratégia kitér a teljes élelmiszer ellátási lánc átalakítására, így a termelésre, a feldolgozásra, a szállításra vagy a kiskereskedelemre, de még az egyes termékek reklámázására is. Vagyis, kevesebb, mint egy évtized alatt a termelőknek rendkívül éles váltásokhoz kell alkalmazkodniuk – különben nem részesülhetnek a KAP keretein belül nyújtott állami támogatásokra.
Ezzel együtt a stratégia is elismeri, hogy a jelenlegi uniós élelmiszerek rendkívül magas minőségűek és biztonságosak. Nem csoda, hiszen már most egy sor rendkívül szigorú szabályt kell betartaniuk az uniós mezőgazdasági termelőknek, amelyek kitérnek többek között a génmódosítás szabályaira, a peszticídek és műtrágyák vagy a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának részleteire. A szigorú szabályokon túlmenően, a tavaly decemberi COP28 után több ország is, így pl. Franciaország is bejelentette, hogy megszünteti, vagy csökkenti a mezőgazdasági gépeket, például a traktorokat működtető fosszilis tüzelőanyagok támogatását.
Vagyis, az európai mezőgazdasági termelők kiváló minőségű termékeket állítanak elő szigorú szabályok között. Mindeközben a szabályok tovább szigorodnak, valamint a rendelkezésükre álló támogatások csökkenni látszanak, így a gázolaj árak visszaeső támogatásai. Ezen túlmenően, közvetlenül a termeléssel járó költségek emelkedésén felül más kiadásaik is emelkednek, így a szén-dioxid-kibocsátás miatt kivetett adók vagy a biztosítási díjak emelkedése miatt.
A világpiacon eközben már évek óta emelkednek a mezőgazdasági termelést segítő állami támogatások, bár nem egyenlő mértékben. Az OECD országok mezőgazdaság támogatásának összegét számolva, a legnagyobb részesedése Kínának van. A kínai állami támogatások értéke a teljes összeg 36 százalékát teszik ki. India, az Egyesült Államok és az Európai Unió által nyújtott állami támogatások aránya jelenleg 15 százalékot, 14 százalékot, valamint 13 százalékot tesznek ki. Vagyis, az EU rendkívül szigorú szabályainak betartására kevesebb támogatás jut egy gazdának, mint egy amerikai vagy indiai gazdának, akiknek jóval enyhébb szabályokat kell betartania, így a költségei is alacsonyabbak. Nem meglepő tehát, ha az unió kormányfői a tisztességes versenyt szeretnének látni globális szinten.
A zárónyilatkozat azonban egyértelműen az Ukrajnából származó termékek vámmentes uniós importja által okozott problémákra reflektál. Az eredeti intézkedést a Bizottság 2022. májusában hozta meg, annak érdekében, hogy Ukrajna elsősorban jelentős gabona terményeit exportálni tudja – elsősorban korábbi piacaira, a legkevésbé fejlett országokba. Erre azért volt szükség, mert az orosz–ukrán háború miatt Ukrajna elveszítette a Fekete-tengerre való kijáratát, így terményeit nem tudta exportálni. Ugyanekkor, úgynevezett „szolidaritási folyókat” is létrehoztak, amelyek révén az ukrán export számára alternatív útvonalakat találtak. Ezek a „szolidaritás folyosók” 2024 januárjáig mintegy 122 millió tonna áru, köztük 64 millió tonna gabona, olajos magvak és kapcsolódó termékek exportját tették lehetővé Ukrajnának. Korábban az ukrán gabona mintegy 42 százalékát a fekete-tengeri kikötőkön keresztül exportálták, ám az újonnan létrehozott infrastruktúra az ukrán gabona mintegy 58 százalékának exportját tették lehetővé.
Az így beáramló vámmentes gabona tranzitja felkészületlenül érte a helyi piacokat. Ukrajna közvetlen szomszédországaiban kapacitáshiány alakult ki a silókban és raktárakban, illetve leszorította a helyi termelők terményeinek árát. Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária elérték, hogy egy időre megtilthassák a búza, a kukorica, a repcemag és a napraforgómag behozatalát. Ugyanakkor engedélyezték e termékek szárazföldi „szolidaritási folyosókon” keresztül történő tranzitját, amelyek végleges célja a világ legkevésébe fejlett országai voltak. 2023 szeptemberében azonban az Európai Bizottság bejelentette, hogy nem engedélyezi a korábbi korlátozó intézkedések megújítását. Időközben a legtöbb ukrán termény az uniós egyszerű tranzit helyett az EU országaiban maradt és itt került kiárusításra, így a korábbi problémák meg inkább felerősödtek.
Mindeddig nem sikerült a mezőgazdasági termelők számára is elfogadható és kellően megnyugtató megoldásokat találni. Korábban az EU pénzügyi támogatási csomagokkal és enyhített korlátozásokkal igyekezett kárpótolni a termelők veszteségeit, ám ezek nem volt elegendőek, hogy enyhítsék azokat a károkat, amelyek az ukrán termékekkel szembeni versenyben a helyi piacokon keletkeztek. Egy más típusú megoldás, mint például a Lengyelország és Ukrajna közti kétoldalú megállapodás sem hozta meg a várt eredményt. A korábbi megegyezés szerint Litvániába irányuló tranzit exportot egyes források szerint a litván határnál visszafordítják, így Lengyelországban marad az a gabona is, amit Ukrajna a Balti-tengeren keresztül tervezett tovább szállítani korábbi partnereinek. Vagyis, a tranzitfolyosók nem működnek és az alacsony ukrán gabona ára miatt versenyhátrányba kerülnek a helyi termelők.
Március 20-án, vagyis egy nappal az Európai Tanács ülése előtt az EU Tanácsa és az Európai Parlament megállapodtak, hogy egy évvel, 2025. június 5-ig meghosszabbítják az EU-ba irányuló ukrán exportra vonatkozó behozatali vámok és kvóták felfüggesztését. Ugyanakkor, bizonyos termékekre, például a baromfi, a tojás, a cukor, a zab, a kukorica, a dara és a méz esetében védőintézkedéseket vezetnek be. Ezek arra kötelezik a Bizottságot, hogy amennyiben ezen termékek behozatala meghaladja a 2022-es és 2023-as import számtani átlagát, újból vámot vezessen be az átlagon feletti termékekre.
Csakhogy a mezőgazdasági termelők már 2023-ban is úgy vélték, hogy a belföldi piacokra érkező Ukrajnából származó termények mennyisége túlságosan sok és az alacsony árak miatt többen is dömpingárúnak tekintik. Így nem valószínű, hogy ez az intézkedés a legkisebb mértékben is hozzájárulhat a termelők által észlelt problémák orvoslásához. Az Európai Tanács iránymutatása szerint a Bizottságnak méltányos és kiegyensúlyozott megoldást kell keresnie arra, hogy miközben Ukrajna gazdaságát kereskedelmi megállapodások révén támogatni kívánja, az európai mezőgazdasági termelőket se hozza versenyhátrányba. Nem valószínű, hogy a júniusi európai választások előtt a Bizottság kidolgozna egy olyan megoldást, amely akár a rendkívül ambíciós klímaterveit, akár Ukrajnának nyújtott segítségnyújtási szándékát hátráltatná.”
Forrás:
Az európai mezőgazdaság a háború és a klímavédelem között; Máthé Réka Zsuzsánna; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2023. március 25.
