„Az uniós költségvetési vita számos területen megbénítja Brüsszelt, az MI-csipektől az Északi-sarkvidéken át a mezőgazdaságig
Az európai döntéshozók nem tudnak előrelépni az uniós finanszírozáshoz kapcsolódó javaslatokkal, mert holtpontra jutottak a 2028–2034-es költségvetés nagyságáról folyó tárgyalások.
Az MI-csipek gyártásának felgyorsítására és az európai uniós jelenlét északi-sarkvidéki megerősítésére irányuló tervek is azon kiemelt uniós szakpolitikai ügyek közé tartoznak, amelyek elakadtak a Brüsszel hétéves költségvetése körüli patthelyzetben.
Az európai döntéshozók szerint nem tudnak előrehaladni a rájuk bízott ügyekben, amíg nem látnak kellően tisztán az uniós finanszírozáshoz kapcsolódó javaslatokkal kapcsolatban. Az EU 2028–2034-es költségvetésének nagyságáról folyó tárgyalások ugyanis holtpontra jutottak, így nem tudni, mekkora összegek állnak majd rendelkezésre a jövő évet követően.
„Egyre több olyan ágazati jogszabály születik, amelynek céljai többéves költségvetési kötelezettségvállalást igényelnek” – mondta az uniós költségvetési tárgyalások egyik résztvevője, aki névtelenséget kért, hogy beszélhessen a zárt ajtók mögött zajló egyeztetésekről. „A költségvetési tárgyalások azonban elszakadtak a szakpolitikai vitáktól.”
Az uniós kormányok igyekeznek még az év vége előtt megállapodni egymással a teljes keretösszegről. A jelentős költségvetési csökkentéseket szorgalmazó, úgynevezett takarékos országok – Németország, Hollandia, Ausztria, Svédország, Dánia és Finnország – nyilvánosan jelezték: nem tartják elegendőnek az Európai Unió Tanácsának ír elnöksége által javasolt, 159 milliárd eurós csökkentést.
A patthelyzet nem akadályozta meg az EU végrehajtó testületét abban, hogy sorra tegyen nyilvános bejelentéseket szakpolitikai terveiről és ambícióiról, jóllehet nem tudja biztosan vállalni a megvalósításukhoz szükséges finanszírozást.
Jó példa erre az a nemrég bemutatott bizottsági stratégia, amely az EU északi-sarkvidéki jelenlétét erősítené, válaszul a térségben fokozódó katonai és kereskedelmi tevékenységre. A stratégia közlekedési hálózatok fejlesztését, kritikus fontosságú nyersanyagokhoz kapcsolódó projekteket és egy tengeri védelmi központ létrehozását is előirányozta a térségben. A tervekhez azonban semmilyen részletet nem közöltek a finanszírozásról.
Jozef Síkela nemzetközi partnerségekért felelős uniós biztos akkor úgy fogalmazott: a folyamatban lévő költségvetési tárgyalások miatt „nem lehetséges” kötelezettséget vállalni a jövőbeli finanszírozásra.
Ugyanez a fenntartás jelent meg az EU nagyszabású félvezetőgyártási tervében is, amelynek célja a külföldi technológiától való függés csökkentése és az MI-modellek működtetéséhez szükséges csipek gyártásának növelése. A javaslat egyértelműen rögzítette, hogy nem előlegezheti meg és nem határozhatja meg előre az EU következő hétéves költségvetéséről folyó tárgyalások eredményét, a tervezett projektek megvalósításához szükséges forrásokat pedig „csak egy későbbi szakaszban lehet igényelni”.
Ezek a megfogalmazások több nemzeti parlament képviselőit is bosszantották, akik esetleg nem követték az uniós költségvetési csatározásokat és a kapcsolódó jogi részletkérdéseket. A német Bundesrat, az olasz parlament alsóháza és a cseh szenátus egyaránt állásfoglalást nyújtott be az uniós félvezetőgyártási tervről, és a rendelkezésre álló költségvetés tisztázását kérte a Bizottságtól.
A cseh szenátus határozata rámutatott „a javasolt intézkedések hosszú távú finanszírozásával kapcsolatos bizonytalanságra”, és azt kérte, hogy a célok megvalósításához „megfelelő és kiszámítható forrásokat” biztosítsanak.
A költségvetési bizonytalanság nemcsak a jogszabályok kidolgozása, hanem végrehajtásuk során is elégedetlenséget okoz. A nemrég elfogadott természet-helyreállítási rendelet értelmében például a nemzeti kormányoknak terveket kell készíteniük arról, hogyan kívánják helyreállítani az olyan ökoszisztémákat, mint a tavak, a tőzeglápok és az erdők. Több kormány is kifogásolta, hogy nem tud eleget tenni az előírásoknak, amíg nem tudja, mekkora uniós finanszírozás áll majd rendelkezésre ehhez.
„Nemzeti szinten most van pénzünk, de ha a 2050-es [természetvédelmi] célokat nézzük, többre lesz szükségünk” – mondta Jaimi Van Essen holland mezőgazdasági miniszter.
Az uniós környezetvédelmi miniszterek múlt havi luxembourgi találkozóján Cyril Piquemal, Franciaország helyettes állandó képviselője így fogalmazott: „Nem fogadhatunk el újabb szabályokat anélkül, hogy biztosítanánk a végrehajtásukhoz szükséges eszközöket.”
A források átcsoportosítása
A bizonytalanság már az uniós források hagyományosan legnagyobb kedvezményezettjeire – a gazdálkodókra és a régiókra – is átterjed: ők sem tudják, mennyi pénzt kapnak a következő években.
A Bizottság következő költségvetési javaslatának legfontosabb újítása, hogy nagyobb mozgásteret adna a kormányoknak a források különböző prioritások közötti, menet közbeni átcsoportosítására.
A Bizottság tisztviselői rendszeresen panaszkodnak arra, hogy a jelenlegi költségvetésben a források több mint 90 százalékának felhasználási célját már az időszak kezdetén rögzítették. Emiatt nem volt elegendő mozgásterük a Covid–19-világjárvány, az egymást követő energiaválságok és az ukrajnai háború kezelésére.
Az új költségvetést úgy alakították ki, hogy Brüsszel és a nemzeti kormányok felkészültebben reagálhassanak az előre nem látható válságokra, ugyanakkor bírálatok érik a kiszámíthatóság hiánya miatt.
Ezért a regionális vezetők és a mezőgazdasági miniszterek – akiknek területe együttesen az összes uniós kifizetés közel felében részesül – a folyamatban lévő tárgyalásokon azért küzdenek, hogy nagyobb arányban jussanak előre garantált forrásokhoz.
Annie Genevard francia mezőgazdasági miniszter a POLITICO-nak adott interjújában azt mondta: az „ideális megoldás” a gazdálkodóknak elkülönített finanszírozás növelése lenne. Ennek összege jelenleg 297 milliárd euró a 2028–2034-es időszakra. „Ez valódi kiszámíthatóságot, biztonságot és stabilitást adna a gazdálkodóknak” – fogalmazott.
Az új költségvetési szerkezetben a régiók és a gazdálkodók nagyrészt ugyanazért a pénzügyi keretért versenyeznek. Miközben a Bizottság 217 milliárd eurót különített el a szegényebb régiók számára a következő hét évre, a nemzeti kormányoknak jelentős mozgásterük marad a tehetősebb térségek finanszírozásának meghatározásában.
A változások elégedetlenséget váltottak ki a régiókban, amelyek azt kérik az Európai Parlamenttől, hogy erősítse meg a helyi térségeknek nyújtott garanciákat.”
Forrás:
EU budget battle paralyzes Brussels on AI chips, the Arctic and agriculture; Pieter Haeck, Marianne Gros and Gregorio Sorgi; Politico; 2026. november 5.
