„Szinte biztosra vehető, hogy az uniós támogatások egy részéről kénytelen lesz lemondani Magyarország az operatív programok brüsszeli finanszírozásának befagyasztása miatt, de azt jelenleg senki sem tudja megmondani, hogy mekkora összegről lehet szó. A kormány egyeztet, az Európai Bizottság pedig egyelőre hallgat.
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki immár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség irányításáért is felel, többször is tárgyalt Brüsszelben Johannes Hahnnal, a bizottság regionális politikáért felelős biztosával, aki a befagyasztott pénzekért felelős.
Az MTI többször érdeklődött a biztos szóvivőjénél a finanszírozás felfüggesztéséről, de a megkeresésekre egyelőre nem érkezett válasz. A találkozókat követően egyik fél sem nyilatkozott a sajtónak.
Az ügyet ismerő, név nélkül nyilatkozó források szerint brüsszeli bürokraták korábban már jóváhagyott, auditált pályázatokat is újra megnyitottak, és azzal szemben emeltek kifogást, hogy a magyar pályázatok egyes esetekben a kivitelezőkkel szemben elvárásként fogalmazták meg a magyar kamarai regisztrációt és a magyar nyelvtudást, a bizottság szerint pedig ez versenykorlátozó diszkrimináció.
Miután Brüsszelben ezt észlelték, ezek kikerültek a pályázati feltételek közül, a finanszírozás felfüggesztését viszont Brüsszel nem oldotta fel, mondván Magyarország a pénzek egy részét szabálytalanul költötte el.
Gyakorlati értelemben ez nem jelenti azt, hogy a befagyasztott pénzeket Brüsszel „elveszi,” vagy hogy ezek automatikusan elvesznének. Ez utóbbi veszélye csak akkor fenyeget, ha Magyarország nem tudja a költségvetési periódus, vagyis az idei év végéig újra szabályos pályázatokon lekötni ezeket az összegeket.
Nincs szó arról sem, hogy a brüsszeli befagyasztás miatt a pályázók ne kapnák meg a pénzüket, az uniós támogatást, sőt, sok esetben ezt már ki is fizették, méghozzá a magyar költségvetésből. Vagyis végső soron nem a pályázó, hanem az állam, a központi költségvetés látja kárát annak, hogy Brüsszel nem folyósítja a kifizetéseket, és így a büdzsé nem jut hozzá a tervezett uniós bevételhez.
Az ügy megoldását Magyarország peres úton is kikényszeríthetné az Európai Bíróságon, akkor viszont a jogerős ítéletig biztosan nem nyílnának meg a pénzcsapok, a per pedig minden valószínűség szerint nem zárulna le időben, hogy a pénzeket újra el lehessen költeni, ezért Magyarország alkura törekszik Brüsszellel.
Ez jogi értelemben azt jelentené, hogy Magyarország beismeri, hogy az uniós források egy részét szabálytalanul költötte el, a bizottság pedig ezért büntetésként korrekciót állapítana meg, vagyis bizonyos összeggel csökkentené a Magyarországnak folyósítható támogatásokat.
Lázár János a 444.hu-nak júniusban úgy nyilatkozott, hogy Brüsszel 5 százalékos korrekciót javasol, ő pedig ezt kettőre igyekszik lealkudni, ugyanakkor a biztos megfogalmazása szerint „örüljünk, hogy nem 25” százalékot akarnak zárolni. Magyarán nem effektíve befizetendő büntetésről van szó, hanem arról, hogy a nekünk járó pénzekből a bizottság valamennyit nem ad oda.
Az ügyre rálátó, kizárólag név nélkül nyilatkozó forrás szerint az első két operatív program kifizetései leállításának okaként megnevezett kamarai regisztráció és a magyar nyelv ismeretének követelménye brüsszeli szempontból valóban versenykorlátozó megkülönböztetésnek bizonyulhat.
Magyarországon viszont nem tartják ördögtől valónak, hogy az ott uniós pénzből megvalósuló projekteket kivitelező cégek bejegyeztessék, regisztráltassák magukat a magyar kamaránál, ami nem jelent kamarai belépést, tagságot, valamint, hogy a magyarországi építkezésen feltehetően magyar munkásokat instruáló mérnök beszéljen magyarul.
Egy másik forrás azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a brüsszeli bürokrácia a magyar vezetés harciasabb, konfrontatívabb hozzáállása miatt maga is konfrontatívabban áll Magyarországhoz, és ha valamiben kivetnivalót találnak, azt azonnal felróják.”
Forrás:
Elúszó EU-pénzek: ezért bukhat sokat az állam; HVG.hu/MTI; 2013. augusztus 13.
