„1. A sharing economy
Az információs társadalomhoz kapcsolódik a megosztás alapú-, megosztásra épülő gazdaság (sharing economy) jelensége. A megosztás alapú gazdaságban az emberek jellemzően internetes felületeken, ún. platformokon keresztül szolgáltatnak egymásnak, melynek keretében megosztják egymással kihasználatlan tudásukat, szakértelmüket, készségeiket, dolgaikat, helyüket, vagy akár idejüket. Tehát kereskedelem tárgyává válnak hagyományosan terméknek nem minősülő erőforrások, dolgok, eszközök is. Megoszthatják a felhasználók egymással szabad helyüket otthonukban (Airbnb), helyet az autójukban (Uber, Oszkár, BlaBlaCar), parkolóhelyüket (Park Circa), ruháikat (ThredUp), felszereléseiket (gearcommons), idejüket (TaskRabbit, Instacart), tőkéjüket (Zopa, Prosper), és napról napra egyre több mindent, ami birtokukban van. A digitális online platformokon nem különülnek el élesen a szolgáltatók és a fogyasztók. Aki egyik ügylet kapcsán fogyasztó volt, a következő ügylet kapcsán akár szolgáltató lehet, és fordítva. A platform célja alapvetően az – tevékenységük azonban nem mindig merül ki ennyiben (erről később) – hogy felületet biztosítson a felhasználóknak a megosztásra, ezáltal összekösse a kínálót és a keresőt. Tehát megosztásalapú gazdaság keretében a felhasználók – akár természetes vagy jogi személyek – ideiglenes hozzáférést szereznek egy más által birtokolt eszközhöz, szolgáltatáshoz, vagy készséghez, amely egyébként alulhasznált vagy kihasználatlan lenne.1.1. Jelentősége
A történelemre visszatekintve elmondható, hogy a kismértékű, nem üzleti jellegű, nem monetizált megosztást a jog nem szabályozta. Azonban most, hogy az idegenekkel való megosztás jelentős üzletté, üzletággá válik, a jogalkotás fordulóponthoz közeledik. A Forbes szerint a megosztás alapú gazdaság 2013-ban 3,5 milliárd dollár forgalmat generált. A statista.com statisztikái szerint 2014-ben 14 milliárd dollár volt a sharing economy értéke, és 2025-re akár 335 milliárd dollárra emelkedhet ez az összeg. Hasonló becslést tett a PricewaterhouseCoopers (PwC) is, amely a következő öt területet gondolja a legnagyobb növekedési potenciállal bírónak: utazás, autó-megosztás, pénzügyek, munkaerő-közvetítés, zene- és videó streamelés. Ők úgy becslik, hogy ezek a kulcs szektorok önmagukban elérik 2025-re a 335 milliárd dolláros értéket.1.2. Behatárolása
Hogyan állapítható meg, hogy egy adott tevékenység a sharing economy-hoz tartozik-e? Nincs még széleskörűen elfogadott definíció a megosztásalapú gazdaság vonatkozásában, azonban az alábbi fő tulajdonságokkal jellemezhető az ilyen tevékenység:
* A tevékenység online platformon, weboldalon, vagy applikáción keresztül történik
* Fogyasztó és fogyasztó közti tranzakciót tesz lehetővé
* Ideiglenes hozzáférést biztosít javakhoz vagy szolgáltatásokhoz tulajdonátruházás nélkül (ez kizárja a használt cikkek piacát, hiszen ott javak kerülnek újra-eladásra)
* Alulhasznált eszköz, szolgáltatás, készség, vagy erőforrás hasznosítása történik1.3. Szabályozásának kihívásai
Nagyon általánosan szemlélve a jogviszonyok jellegük szerint differenciálhatóak: közjogi és magánjogi, üzleti és személyes, ajándék és eladás, fogyasztó és szolgáltató, saját tulajdon és más tulajdona, stb. A megosztásalapú gazdaságban ezek a határok, elhatárolások fellazulnak, ezzel egy bizonytalan jogi környezetet teremtve. Például az autó-megosztás, mint peer-to-peer tevékenység személyesnek minősül alaphelyzetben, azonban ha valaki egy online platformon szervezi ezt a tevékenységet, akkor az már üzletszerűvé válhat. A platform alapú munkavégzés során elhomályosulhat a különbség teljesállású és az alkalmi munkavégzés, valamint az alkalmazott és a független munkavállaló között. A sharing economy megfelelő szabályozásának igénye nagy kihívás elé állítja a jogalkotót. Míg az állam érdeke a szabályozás során, hogy egyensúlyba hozza a jogbiztonságot és a közjólétet a potenciális gazdasági növekedés új lehetőségeivel, addig egy – az új jelenségeket támogató – nagyvárosi fiatal állampolgár az esetleges növekvő szabályozást protekcionizmusnak tekintené, amellyel az állam az általa elismert hagyományos szolgáltatókat (taxisok, hotelek, stb) kívánja védeni.2. Digitális platform, mint munkáltató?
A címnek megfelelően a legfontosabb jogi probléma a digitális platform alapon működő vállalkozások és munkavégzőik minősítése munkajogi szempontból. Munkáltatónak minősül-e a platform, vagy csak összekötő szerepet tölt be a vállalkozók és fogyasztók között? Munkavállalónak, független vállalkozónak, vagy egy új típusú és ezáltal új szabályozási igényű munkavégzőnek minősül-e a platform útján munkát végző személy? Ha a crowdworker (platform útján munkát végző személy) munkavállalónak minősül, akkor vonatkoznak rá a munkavállalókat védő normák. Tehát a minimálbér, a munkaidő szabályai, munkaegészségügyi- és munkabiztonsági előírások, felmondás szabályai mind betartandóak vele szemben. Ha független vállalkozónak számítanak, akkor ezek a védelmek nem érvényesülnek, és ki vannak szolgáltatva a piaci viszonyoknak. A platformok által a kérdésre adott válasz elég egyértelmű: ők csupán ún. digitális ügynököknek tartják magukat, és csak felületet biztosítanak a felhasználók számára, ezáltal összekötve a fogyasztókat a független vállalkozókkal. A platformok használati feltételei országonként változhatnak a körülmények és nemzeti jogszabályok eltérései miatt, azonban egy dolog általában közös bennük: tagadják a crowdworker munkavállalói jogállását.
Az biztos, hogy a platform közvetítő szerepet minimum betölt a fogyasztók és a szolgáltatók között. Ezáltal tehát három fél jelenik meg a jogviszonyban: a crowdsourcer (fogyasztó, ügyfél, megrendelő), a közvetítő, azaz a platform, és végül a crowdworker. A különböző digitális platformok működése között jelentős eltérések mutatkoznak, azonban az International Labour Organization szerint a következő három speciális funkció ellátása mindegyikőjüket jellemzi:
* A crowdworker összekötése az igénnyel, kereslettel
* Biztosítja azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a munka ellenérték fejében történő elvégzését
* Szabályokat állít fel, amelyeknek következtében a helyesen cselekvőket jutalmazza, a helytelen cselekedeteket pedig ellenzi
…
2.4. Új szemlélet igénye
Kijelenthetjük, hogy a felek közt külön-külön fennálló viszonyok vizsgálatával nem adható egyértelmű válasz arra, hogy munkaviszonynak minősítendő-e a crowdworker tevékenysége. Hagyományosan a munkaviszony kétszereplős viszony: munkáltató és munkavállaló. Azonban a platform alapú munkavégzés – mint új jelenség – esetén három szereplő van jelen, akik közt a hagyományos munkáltatói és munkavállalói jegyek keverednek. Egyes szerzők (J.Prassl – M.Risak) szerint a munkáltató ún. funkcionális koncepciójának alkalmazásával áthidalhatjuk a merevséget, amely abból ered, hogy a felek közti szerződéses viszony vizsgálatával akarjuk azonosítani a munkáltató és a munkavállaló személyét. Ezen elmélet szerint azt kell tekinteni munkáltatónak, aki a következő öt funkció mindegyikét gyakorolja:
* Munkaviszony létrehozása és megszüntetése
* Részesülés a munka hasznaiból
* Munka és fizetés biztosítása
* A vállalkozás belső vezetése: annak meghatározása, hogy mi és hogyan kerüljön elvégzésre
* A vállalkozás külső vezetése: gazdasági tevékenység végzése profitszerzés céljából, kockázatviselés mellett
Ha nem is a munkáltató funkcionális koncepciója lesz a megfelelő megoldás, az kijelenthető, hogy a platformok rendezetlen munkajogi viszonyai miatt az újabb – az új gazdasági jelenségekre reagáló – innovatív munkajogi szabályozási és minősítési megoldások szüksége fennáll.3. Összegzés
Az információs kor a társadalmi változásokon túl jelentős gazdasági változásokat is hoz. Egy ilyen novum a sharing economy jelensége, amely digitális platformok létrejövetelét implikálja. A sharing economy és a platformok fordulópont előtt állnak, a rájuk vonatkozó jogi szabályozás a közeljövő nagy jogi kihívásainak egyike. A felelősségi, adózási, és egyéb problémákon túl a talán legégetőbb jogi probléma a platformok munkajogi minősítése. A jognak – ahogy a történelem során gyakran – reagálnia kell az új gazdasági jelenségekre, amelyet lehetőleg úgy kell megtennie, hogy megtalálja a középutat a kontroll hiánya és a fejlődést gátló túlszabályozás között. Úgy tűnik, hogy az információs forradalom folytatódik, az internethez belátható időn belül minden embernek hozzáférése lesz, ezáltal a sharing economy és a digitális platformok szerepe és kiterjedése gyorsuló ütemben fog növekedni. Ami biztos: napjainkban a technikai, gazdasági, és társadalmi változások fokozott ütemben zajlanak, ami a jog területén is folyamatos innovációt kíván.”
Forrás:
Digitális platformok, mint a sharing economy munkáltatói?; Szegedi Levente; ars boni; 2018. június 21.
