„A GovInsider hasábjain a Hongkongi Egyetem docense részletes leírásban, átfogóan mutatja be a ma már a széles sajtónyilvánosságban is nagy vihart kavart kínai társadalmi hitelrendszert (THR), rámutatva néhány közkeletű félreértésre és a megvalósítás ellentmondásosságára. Alapvető állítása, hogy egy jól megtervezett, jól működő fékekkel és ellensúlyokkal ellátott THR gazdasági fellendüléshez és a társadalom jobb működéséhez vezethet. Rámutat arra, hogy miközben a hitelesség, a tisztelet és a bizalom a konfuciánus gondolatkör és értékrend alapvető eleme, napjaink kínai valóságában a tisztességtelen magatartás burjánzott el a társadalom minden rétegében, kihasználva a jogi szabályozás kiskapuit vagy éppen figyelmen kívül hagyva a jogszabályokat. A THR alapgondolata éppen ennek a társadalmi problémának az orvoslása, megcélozva a bizalom helyreállítását a társadalomban. A szerző meglátása szerint ennek köszönhető, hogy széleskörű a társadalmi elfogadottsága, és a hazai sajtóvisszhang is ezt tükrözi. A Kínán kívüli sajtó ugyanakkor úgy írja le a rendszert, mint amivel az állam drákói szigorúsággal felügyeli az emberek mindennapi életét, mindenható technológiával felruházva, a személyes szabadság megrövidítésével. Tekintve az egypártrendszerű autoritert rendszert, az aggodalmakat a szerző nem tekinti alaptalannak, ugyanakkor a kérdést ennél jóval összetettebbnek mutatja be.
Értékelését a THR-t megalapozó két legfontosabb hivatalos dokumentum elemzéséből indítja. Az elsőt 2007 márciusában hozta nyilvánosságra az Államtanács, amely a testület titkárságának a véleményét rögzíti a THR kiépítésével kapcsolatban, hangsúlyozva annak sürgető szükségességét a „szocialista piacgazdaság” védelmében, az elharapózó kereskedelmi csalások, adóelkerülések, a kalózkodó termékgyártás és az adósságok rosszhiszemű vissza nem fizetése miatt. Szintén az Államtanács 2014 júniusában publikált egy újabb dokumentumot „A Társadalmi Hitelrendszer kiépítésének vázlatos tervei (2014-2020)” címmel. Ez már lényegesen részletesebb képet fest le arról, hogy hogyan is kellene kiépülnie és működnie a THR-nek. További különbség, hogy míg a 2007-es papír a nyugati világban is általánosan elfogadott pénzügyi hitelrendszert helyezi a középpontba, addig a 2014-es további területekre szélesítené ki az állami szabályozást. Kiindulópontja, hogy a kínai társadalom minden szintjére jellemző a szavahihetőség és a megbízhatóság hiánya, a bizalom alacsony szintje (ami a pénzügyi csalásoknak is megágyaz), és az, hogy olcsón meg lehet úszni a bizalom és feddhetetlenség csorbulását. Ezért kellett kidolgozni a köztiszteleten alapuló társadalom (reputation society) építését szolgáló átfogót tervet, amihez a THR eszközként szolgál, a bizalom és a feddhetetlenség helyreállítása érdekében. A dokumentum világosan definiált célokat és menetrendet is felállít, beleértve a megfelelő jogi környezet kialakítását, az egész társadalmat lefedő THR, valamint annak felügyeleti és irányító rendszerének kiépítését, a THR szolgáltatási piacának erősítését, valamint jutalmazási és büntetési rendszerének érvényesítését. Lényeges szempont, hogy bár az átfogó kereteket a kormányzat dolgozza ki, a megvalósításba már szereplők széles körét vonja be.
A 2014-es dokumentum négy területet határoz meg, ahol szükséges a társadalmi hitelesség erősítése: ezek a közigazgatás, a kereskedelem, a szociális szolgáltatások és az igazságszolgáltatás. (A konkrét javaslatok közül csak egyet kiemelve, a kereskedelem területéről: a feldolgozóipar számára olyan termékminőségi hitelrendszer kidolgozása, amely összekapcsolja a már meglévő 12.365 forródrótos panaszvonal-platformot.) A dokumentumokat vizsgálva kiderül, hogy a THR valójában egy gigantikus és többcélú eszköztár-keverék. Célja a polgárok és intézmények viselkedésének formálása, a közigazgatás átláthatóságának növelése, és mindezek eredményeképpen – a társadalmi bizalom szintjének emelése révén – a tranzakciós költségek csökkentése. A terv alapvetően a kölcsönös tisztelet felépítésén és az őszinteség fejlesztésén alapszik, a már említett konfuciánus alapvetés jegyében. A szerző megjegyzi, hogy az internet ellenőrzése (amire csupán egy rövid bekezdés tér ki) aligha lehet a program elsődleges motivációja, mivel erre az állam – a THR-től függetlenül – már kifejlesztett egy összetett cenzúra-rendszert, a megfelelő műszaki, jogi és adminisztratív eszközökkel ellátva. Az elsődleges motiváció így nem annyira politikai, mint inkább gazdasági és társadalmi célok elérése.
A THR fő jellemzői közül a szerző elsőként emeli ki, hogy az nem egyetlen, állami monopóliumként működő rendszer. A terv fő vonalait ugyan a kormányzat határozta meg, de a megvalósításban üzleti és társadalmi szereplők vesznek részt, pluralisztikus szolgáltatásokat nyújtva. (Bár technikailag megvan rá a lehetőség, hogy egyetlen általános mutatót származtassanak a meglévőkből, az adatbázisok összekapcsolásával.) Másodikként az informatikai technológiák kiemelt szerepét említi, amivel a világ legnagyobb adatgyűjtését valósítják meg. Harmadik fő jellemzője a jutalmak és büntetések rendszerének kidolgozása és alkalmazása.
Kínában ma – jóval a THR meghirdetése előtt elindítva – több hitelrendszer is működik párhuzamosan. Ezek közül a legfontosabb a kínai jegybank hitel-referencia központja, a pénzügyi tevékenységekre fókuszálva (pl. hitelkártya-használat, jelzálog, fizetési műveletek, kölcsönfelvételek), aminek a rendszerét a 90-es évek óta fejlesztik. Az adatbázis jelenleg 860 millió magánszemély és 20 millió intézmény adatait tartalmazza. Egy másik nagy adatbázis a legfelsőbb bíróság referenciaközpontja, a tisztességtelen magatartást folytató egyénekről és vállalkozásokról. A jogi kötelezettségeket elutasító vagy megkerülő egyének büntetése többféle lehet: utazási tilalmak, ingatlanvásárlás vagy luxusszálló igénybevételének korlátozása, fizetési korlátozások. A kormányzat 2013-ban nyilvánosan elérhető feketelistát állított össze azokról, akik nem követik a bírósági ítéletek útmutatásait. Ugyanebben az évben a legfelsőbb bíróság és a jegybank memorandumot írt alá adatbázisaik integrálásáról. Egy harmadik nagy adatbázist a vasúti hatóság működtet azokról, aki kisebb-nagyobb szabálysértéseket követnek el utazás közben. Ezen túl számos kisebb állami hitelrendszer is működik Kínában. Városi önkormányzatok és tartományok szintén elindították több helyen saját hitelrendszerüket, eltérő fókuszokkal, de többé-kevésbé a kormányzati törekvésekre reflektálva. Nem egy ezek közül modellértékű lett.
De az üzleti élet sem marad ki saját hitelrendszerek létesítéséből. A legismertebb ezek közül a Sesam Credit, ami az Alibaba csoport pénzügyi szolgáltató cégéhez (Ant Financial Services Group) kapcsolódik. Elterjedtsége miatt gyakran ezt a rendszert keverik össze a THR-rel. A Sesam Credit technikailag beágyazódik az Alipay rendszerébe, így mintegy 520 millió felhasználó adataival dolgozik, megbízhatóság szerint pontozva és öt kategóriába sorolva a felhasználókat. Ezek a számértékek öt dimenzió mentén keletkeznek: hitelezési előzmények, teljesítési kapacitás, személyes jellemzők, magatartás és preferenciák, személyes kapcsolatok. Az Alipay ugyanakkor nem ad magyarázatot arra, hogy miért ad ennyi vagy annyi pontot az adott dimenziók mentén, amelyek közül különösen a személyes kapcsolatok pontértékének meghatározása az, ami adott esetben erősen vitatható lenne – ha egyáltalán ismert lenne az értékelés módja, az algoritmusok ugyanis nem átláthatók. A rendszer maga ugyanakkor inkább kereskedelmi jellegű – jellemző megoldás például, hogy a magas pontszámú felhasználók kedvezményeket kapnak olyan termékek és szolgáltatások vásárlásánál, amelyek promóciója az Alipayen keresztül fut.2015-ben a kormányzat megnyitotta a magánvállalatok előtt a hitelrendszerek piacát, amelynek ilyen módon nyolc szereplője lett, köztük a Sesam Credit és a legnagyobb közösségi oldalt működtető Tencent hitelrendszere. 2017-ben ugyanakkor a nyolcból egynek sem sikerült megfelelően minősíttetnie magát, így jelenleg egyetlen magánvállalat sem nyújthat társadalmi hitelrendszer szolgáltatást. Az egyetlen értékelési licenc tulajdonosa a jegybank által alapított internetes pénzügyi szolgáltató társaság.
A THR-t egyelőre ellentmondások és problémák sújtják, amivel a hatóságok is tisztában vannak. Ez az elsődleges oka annak is, hogy 2017-ben megbuktak az állami vizsgán a cégek. A három fő ok közül az első az, hogy az adatokat mindenki a saját rendszerének tranzakcióiból meríti, működő adatmegosztási mechanizmusok nélkül, ami pontatlansághoz vezet. A második ok az, hogy a nyolcból egy sem tud saját magától és ügyfeleitől függetlenül, harmadik szereplőként működni, ami érdekkonfliktushoz vezet. Végül a vállalatok híján vannak a hitel-referenciáknak, így tág tere marad az elfogult értékeléseknek.
A szerző szerint a 2014-es előterjesztés, bár részletes tervet fektet le, egyelőre több kérdést és ellentmondást vetett fel, mint ahányra választ tud adni. Ezeket az egyelőre megoldatlan jogi, technikai, módszertani és biztonsági kérdéseket sorra veszi elemzésében, majd végezetül megállapítja: a társadalmi hitelrendszer átláthatóság, valamint fékek és ellensúlyok nélkül nem lehet hiteles, ezzel együtt valóban alkalmas lehet a személyes szabadság, így a szólásszabadság korlátozására is. Ezeknek a feltételeknek a teljesülésével ugyanakkor gazdasági fellendüléshez és a társadalom jobbulásához vezethet. A THR jövőjét mindezek miatt bizonytalannak látja, és hogy milyen eredményhez vezet, az a kapcsolódó műszaki, jogi és adminisztratív kérdésekre adott válaszoktól függ majd.”
Forrás:
The complex truth about China’s social credit scheme; Fei Shen. GovInsider; 2019. március 14.
Lásd még korábbi cikkeink: Társadalmi kreditrendszer Kínában: orwelli rémálom vagy fejlődő irányítási gyakorlat? és A kínai társadalmi kreditrendszer különös valósága a mindennapokban
Társadalmi kreditrendszer (Wikipédia)
