„Az európai klímavédelem jelentőségéről, az unió zöld átállásáról, a mezőgazdaság jövedelmezőségének megőrzéséről, valamint az országok biztonságát szolgáló energiamixek kialakításáról tanácskoztak szakemberek az egyetemen.
Válaszúton az energia-, klíma- és agrárpolitika az Európai Unióban címmel szervezett tanácskozást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Európa Stratégia Kutatóintézete (ESK) és a Green Policy Center szakmai műhely március 21-én, a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában.
Kiemelt kérdések
Az eseményt Tárnok Balázs, az ESK intézetvezetője nyitotta meg. Kiemelte, a beszélgetés címébe emelt három szakpolitika ma jelentősen befolyásolja az európai közbeszédet. Például a klímapolitika, a zöld átállás nem csupán a jelenlegi, de már a korábbi soros elnökségi programokban is fontos hangsúlyt kapott. Az orosz–ukrán háború kitörésekor az energiapolitika változását nem csupán a klímapolitika alkonyában, de egzisztenciálisan is megéreztük. E politikákhoz képest korábban háttérbe szorult az agrárpolitika, ám az elmúlt három-négy hónapban az európai gazdatüntetések ismét a közfigyelem központjába emelték. E témák kiemelt jelentőséget kapnak a júniusi parlamenti választás előtt, illetőleg a július elsején kezdődő magyar soros elnökség sem hagyhatja ezeket figyelmen kívül. Éppen ezért szükségesek az akadémiai ihletésű, de az üzleti és a kormányzati szférának is tanulságos párbeszédek – emelte ki az intézetvezető. Hozzátette, az ESK jelenleg is futó kutatási programja kiemelt figyelmet szentel ezeknek a szakpolitikai kérdéseknek, amelyek meghatározhatják a magyar elnökség programját is.
Nem csak az egzotikus állatokról szól
A panelbeszélgetésen elsőként Maksi Mátyás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének megbízott vezetője Energia-, klíma- és agrárpolitikai intézkedések az Európai Unióban címmel tartotta meg előadását. Kiemelte, bár a jelenlegi Bizottság első számú prioritása volt a zöld átállás, a folyamatot két esemény szorította háttérbe: a koronavírus-járvány és a háború. Ugyanakkor a környezeti válság továbbra is korunk egyik legnagyobb kihívása. A probléma három fő területet érint, ez a biodiverzitás csökkenése, az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés. Míg korábban a környezetvédelem kapcsán az egzotikus állatok megmentése vagy a dédunokáink jövője jutott eszünkbe, mára kiderült, hogy e komplex válság rólunk szól, hiszen életünk egyre több területét érinti.
Mi az EU válasza?
Az EU a kihívásra az európai „Klímatörvény” megalkotásával felelt, amely 2050-re zéró kibocsátással, 2030-ra pedig 55%-os kibocsátás-csökkentéssel számol. Ha ezt nem sikerül elérni, a légkör átalakulása pusztító hatásokkal bír majd. A jogszabályhoz kapcsolódik a „Fit for 55” csomag, amely jogi és szabályozási javaslatokat tartalmaz a klímacélok elérésére. Nem független ettől a körkörös gazdaság kialakításának terve, amely takarékosabban bánik a nyersanyagokkal és szintén csökkenti a kibocsátást. Az újrahasznosítás nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is előnyös, hiszen azok a ritka nyersanyagok, amelyek nem állnak az európai gazdaság rendelkezésére, innen pótolhatók lehetnek.
A mezőgazdaságot elsősorban a biodiverzitási stratégia érinti. A klímavédelem a gazdaságban működésbeli átállást igényel, így az ellenállás formái bizony gyakran az utcán is megjelennek – főleg akkor, amikor a jövedelmek csökkeni kezdenek. Ám a zöld átállásnak jelenleg nincs más alternatívája. A bizottság ugyanakkor hallja a gazdák szavát, éppen ezért könnyítéseket jelentett be és párbeszédet kezdeményezett – mondta Maksi Mátyás, majd hozzátette: a gazdaság szereplői, ha van előttük piac és megfelelő jövőkép, képesek változtatni is. A mostani ötéves bizottsági ciklus az alapok lerakásának időszakának tekinthető – immár minden területen van terv, amelyet most kell megvalósítani. Finomhangolásra biztosan szükség lesz, de a kijelölt célok és keretek már aligha fognak megváltozni.
Túl gyors az átmenet?
Ezt követően Magyar érdekek az energia-, klíma- és agrárpolitikában címmel tartott előadást Molnár András, az Energiaügyi Minisztérium Energiapolitikáért Felelős Helyettes Államtitkársága Nukleáris és Energia Külkapcsolatok Főosztályának osztályvezetője. Mint elmondta, az EU mindent a 2050-es zéró kibocsátás célja alá rendelt. Korábban csak a könnyen bezsákolható célokat próbálta elérni, ám a „Fit for 55” intézkedéscsomag nyomán az átállás már nemcsak a gazdaság szereplői, hanem a hétköznapi emberek számára is kézzelfoghatóvá teszi a zöld átmenetet – elsősorban a pénztárcájukon keresztül (például elektromos autók, karbonvám a légi közlekedésben). Európa szeretne a többi térség elé kerülni a zöld átállásban – ám kérdés, hogy a túl gyors átállás gyengíti-e az uniós gazdaságot versenyképességi szempontból a világgazdaságban és nem jelent-e túlzott anyagi terhet az európai polgároknak.
Kockázatok az energia körül
Az európai energiapolitika fókuszában az energiafüggetlenség, a megfizethetőség és a klímasemlegesség áll. Kiemelt cél a földgáz teljes kiváltása, az önellátó, lokális áramtermelés kialakítása, a jelentős (és költséges) hálózatfejlesztés, valamint az új, rugalmasabb piaci termékek a hálózatfejlesztés kiváltására. A földgáz iránti kereslet máris csökkent (itthon körülbelül 15%-kal), ám az orosz gázról az amerikai eredetű cseppfolyós gázra való átállás geopolitikai, ár- és ellátásbiztonsági kockázatokkal jár – hangsúlyozta Molnár András.
A villamosenergia terén elsősorban a tagállami megoldások dominálnak, ami fragmentálja az európai piacot. Bár a piacintegráció fontos, ám e kérdésben a nemzeti energiaszuverenitás ugyanennyire lényeges, itt a két szempont összebékítésére lesz a jövőben szükség.
Az osztályvezető azt is kiemelte, az energia- és klímapolitika részben hozzájárulhat az agrárium finanszírozásához biogázon és a bioüzemanyagon keresztül. Mint mondta, a biogáz hazánkban 1,5–2 milliárd köbméter földgáz kiváltását tehetné lehetővé. E lehetőséggel az agrárium akár saját zöld átállásának finanszírozására is képes lehet.
Sajnálatos átrendeződés
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen az EM osztályvezetőjén túl részt vett Huszár András, a Green Policy Center alapítója, Simon Gábor, a DLA Piper Hungary energia és beszerzési részlegének vezetője, valamint Cseh Tibor András, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) főtitkára.
A beszélgetést Mernyei Ákos, az ESK kutatója moderálta, akinek első kérdése arra vonatkozott, tudunk-e még egy jól fűtött szobában jó minőségű élelmiszerhez jutni Európában. A MAGOSZ főtitkára szerint az élelmiszerpiacon sajnálatos átrendeződés van Európában. Miközben az európai gazdákkal szemben egyre szigorúbbak az uniós elvárások, a helyi, egészséges élelmiszerek helyét harmadik országokból érkező termékek veszik át, például Marokkóból érkezik a zöldség, Ukrajnából a gabona, Argentínából a marhahús. Voltaképpen egy globális szabadpiac nyílt az európai védett piac helyén. A szabadkereskedelmi megállapodások miatt például 300 százalékkal nőtt a beérkező brazil kukorica mennyisége Európában, itthon pedig az ötvenszeresére nőtt az ukrán gabona behozatala. Ezeket a termékeket aztán nagy, tőkeerős európai cégek csomagolják és adják el a fogyasztóknak.
Cseh Tibor András elmondta, hazánk egyedülálló abban, hogy területének 80 százaléka, azaz 8 millió hektár termőföld, amelyből jelenleg 5 millió hektár van művelésben. Az elmúlt 30 évben több mint 1 millió hektárnyi terület került ki a művelésből – a belterületté válás, az erdősítés és a napelemek telepítése miatt. A főtitkár aggasztó fejleményként említette, hogy utóbbi esetén nem az országos 18 aranykoronás átlaghoz, hanem a települési átlaghoz mérik a művelésből kivonható, leggyengébb föld értékét, ami miatt nagyon értékes mezőgazdasági területek tűnnek el. Mint mondta, szintén érdemes lenne átgondolni azt, hogy hová telepítünk erdőt. A nem megfelelő helyre telepített erdő ugyanis képes teljesen kiszippantani a szükséges vizet a talajból, ami kontraproduktív folyamat.
A szabályozók felelőssége
Huszár András szerint érdemes lenne külön kezelni az éghajlatváltozást és a klímacélokat. Előbbi egy ember által felgyorsított természeti jelenség, amelynek a hatását a legjobban a gazdák érzik. A klímacél azonban végső soron politika, és bár megjelent egy közös akarattal aláírt nemzetközi szerződés, a párizsi egyezmény, minden országnak jó érve van arra, hogy kibújjék a kötelezettségek alól. Az EU esetében például nagyon fontos lenne a nemzetközi kereskedelmi célokat hozzáigazítani a meglévő klímacélokhoz, ugyanis az éghajlatváltozásra biztosan nem jelent megoldást a termelés kiszervezése harmadik országokba. A zöld célkitűzések önmagukban helyesek, ugyanakkor fontos lenne a megfelelő szabályozás, illetve a zöldpolitikai célok minél részletesebb megmagyarázása az embereknek. Itt még akár a biztonsági és a megfizethetőségi kockázatokról is érdemes lenne beszélni.
Huszár hozzátette, szerinte nemcsak az energia termeléséről kellene szólni csak a vitának, hanem annak elhasználásáról is. A világban ugyanis folyamatosan nő az energiaigény, a megújulók bevetése csupán ezt a növekményt követi, azaz nem vált ki meglévő fosszilis energiát. Első körben inkább az igénnyel kellene kezdeni valamit. A szakértő hozzátette, a magyar energiapolitikai tervezés nagyon konzervatív, bizonyos területeken megengedő, máshol túl szigorú. Szabályozó hatóságként szerinte nem megoldani kell az energetikai problémát, ehelyett inkább a befektetőket és a klímacélokat támogató szabályozást lenne érdemes létrehozni.
Van okunk az optimizmusra?
Az üzleti szférát képviselő Simon Gábor a panelbeszélgetésen elmondta, ő inkább optimista ezen a súlyos kérdéseket is felvető területen. Ennek elsődleges oka az, hogy a befektetők részéről nagyon komoly érdeklődés mutatkozik a megújuló energiák, a fenntarthatóság és az ESG – az Environmental (környezeti), Social (társadalmi) és Governance (irányítási) angol szavak rövidítése – iránt. A gazdaság jelentős szereplői fordultak ebbe az irányba versenyképességi vagy épp az uralkodó trendeknek való megfelelés miatt. A kutatás és fejlesztés jelentősége kiemelkedő a területen, különösen az agráriumban. Az energiahasználat, a zöld átállás kérdése eközben egyre több embert érint, a felhasználók pedig egyre inkább hajlandók a kérdést megismerni, akár az igényüket is csökkenteni.
Honnan jön az energia?
Mernyei Ákos utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy milyen energiamix lenne szerencsés hazánk számára. Az EM osztályvezetője szerint az alapot a nukleáris energia jelenti, amit mutat Paks1 üzemidejének meghosszabbítása, illetőleg Paks2 megépítése. Középtávon jelentős lesz még a földgáz szerepe, éppen ezért Szlovéniát kivéve minden szomszédos országban kiépült a határkeresztező csővezetékünk, így az eddig csak Ukrajna felől érkező ellátást sikerült a déli határokon át érkező gázzal kiváltani. Szintén lényeges a naperőművek szerepe, hiszen hazánk adottságai e területen nagyon kedvezők, így termelő kapacitásunkat még meg tudjuk duplázni. Ehhez képest a szélerőművek jelentősége itthon elhanyagolható.”
Forrás:
Pénztárcánkba nyúlhat a zöld átállás; Sarnyai Tibor; Ludovika Magazin; 2024. március 22.
Szerkesztői megjegyzés:
A szélerőművek jelentőségét egészen másképpen látja a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK, Corvinus Egyetem): „Magyarország szárazföldi országhoz képest jó adottságokkal rendelkezik a szélenergia-termeléshez.”
Tanulmány a magyarországi szélenergia-potenciálról; Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont; 2023. december 13.
