Juncker terve a kohéziós politikát is átírná

„ Az uniós források felhasználásának eddigi, vissza nem térítendő támogatásokra épülő modelljére is hatással lehet már a következő években az a körülbelül 315 milliárd eurós beruházási csomag, amit szerdán délelőtt mutatott be Strasbourgban az Európai Bizottság elnöke. A terv három pilléren nyugszik. Ezek: egy közpénzekből fedezett európai stratégiai alap létrehozása a befektetési források megsokszorozására; a megfelelő projektek kiválasztásában és menedzselésében kulcsszerepet játszó projektportfólió felállítása; és egy belső piaci ütemterv a befektetőket az EU-tól elriasztó akadályok kiküszöbölésére.

Nem ad majd választ az európai gazdaság minden problémájára és rákfenéjére, de jó eséllyel előmozdíthatja egy teljesen új befektetési környezet kialakulását – az Európai Bizottság elnöke és alelnöke szerint – az a nagyszabású beruházási terv, amit szerdán délelőtt mutatott be az Európai Parlamentben Jean-Claude Juncker.

A Bizottság elnöke – akit a rövid parlamenti vita során elsősorban az euroszkeptikusok és a szélsőbaloldal részéről bíráltak a „porhintésnek” nevezett csomag miatt – rövid távra szóló, egyszeri gazdaságélénkítő intézkedés helyett egy átfogó tervet terjesztett a tagállamok és az Európai Parlament elé, ami az EU vonzerejét kívánja növelni az Európát különösen a gazdasági válság kezdete óta elkerülő befektetők körében.

A három pillérből álló „beruházási offenzíva” nagyjából 315 milliárd euró magántőke befektetést kíván mobilizálni a következő három évben (2015 és 2017 között) európai léptékű, hosszú távra szóló stratégiai beruházások, továbbá kkv-k és közepes piaci értékű vállalatok számára. Miként Jyrki Katainen, a koncepció kidolgozásáért felelős bizottsági alelnök rámutatott, a terv kiindulópontja, hogy a közpénzekkel szemben lekötetlen magánforrásokból most már nincs hiány Európában, az igazi problémát az jelenti, hogy miképp bírják rá e források tulajdonosait arra, hogy pénzüket befektessék.

A gazdaság motorját beindítani hivatott infrastrukturális, innovációs, és K+F-es beruházásokhoz szükséges magántőke bevonására a javaslat szerint az Európai Beruházási Bankon (EIB) belül egy Európai Stratégiai Beruházási Alapot (EFSI) hoznának létre, aminek hitelfelvételéhez és nyújtásához az Európai Unió költségvetése és az EIB kezességvállalása teremtene alapot. Az EFSI-nek az lenne az igazi hozzáadott értéke, hogy olyan magas kockázatú beruházásokhoz tudna hiteleket nyújtani, illetve a magánbefektetők számára garanciákat adni, amelyeket jelenleg sem az Európai Beruházási Bank, sem pedig a kereskedelmi bankok nem tudnak, vagy nem akarnak megfinanszírozni.

Az EFSI 21 milliárd eurós „alaptőkéjébe” az EU-büdzsé 16 milliárd euróval, az EIB pedig 5 milliárd euróval szállna be, de nem készpénz hanem kezességvállalás formájában. Ahhoz, hogy az EU 16 milliárd euró garanciát vállalhasson érdemben 8 milliárd eurót kell átcsoportosítani a jelenlegi büdzsén belül. A terv szerint az 50 százalékos garanciához 3,3 milliárd euró jönne az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF), 2,7 milliárd euró a Horizon 2020 nevű innovációs és kutatási keretből és további 2 milliárd euró a fel nem használt költségvetési pénzekből.

Jyrki Katainen alelnök elmondása szerint ezzel összesen valamivel több, mint 60 milliárd euróra emelkedik a beruházási csomagon belül a közpénz összege. Összességében a 16 milliárd eurós uniós kezességvállalásból 15-szörös tőkeáttétellel nagyjából 240 milliárd euró tőkét lehetne mozgósítani a hosszú távú beruházásokra, az EIB 5 milliárdja pedig körülbelül 75 milliárd eurót „fialna” a kis- és közepes méretű cégek és a közepes piaci értékű vállalkozások számára. A beruházási terv „tűzereje” így 315 milliárd euró körül lenne, ám a Bizottság a tagállamokat is arra ösztönzi, hogy lehetőségüktől függően tegyenek be pénzt a vállalkozásba. A multiplikátor hatás tehát 1 a 15-höz lenne.

Werner Hoyer, az Európai Beruházási Bank elnöke sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a 15-szörös áttétel még konzervatív becslésnek is számít, és az EU beruházási bankjának praxisában ennél nagyobb tőkeáttételekre is bőven van példa. Meggyőződésének adott hangot, hogy a 315 milliárd eurós végösszeg még óvatos becslésnek is számít.

Végeredményben így akár 330-400 milliárd eurós beruházási csomag is összeállhatna a következő három évben, és ha ez a modell beválik, akkor Junckerék kiterjesztenék azt a 2018 és 2020 közötti időszakra is.

A különösen költségvetési mozgástérrel rendelkező tagállamok, köztük Németország számára azért érné meg a beruházás, mert Brüsszel a befektetett összeget (amit tehát a tagállamok, vagy fejlesztési bankjaik tennének be) nem számítaná be az államháztartási hiányba és az államadósságba, mindez tehát költségvetésileg semleges lenne.

A magántőke számára Jyrki Katainen szerint alapvetően két okból lennének vonzóak a befektetési alap által felkarolt beruházások. Először is azért, mert az EFSI a magasabb kockázatú beruházásokra fog fókuszálni. Másodszor pedig azért, mert amennyiben a beruházásból veszteség származna, annak első és nyilván nagyobb részét a közpénzes kezességvállalással a háta mögött a befektetési alap nyelné le. Ez az a pont, ami láthatóan kissé megütközést keltett a képviselők és a sajtó egy részében is, akik emlékeztettek rá, hogy az EU mintha most az adófizetők pénzét reszkírozná, vagyis mintha éppen azt a modellt támasztaná fel, amit korábban úgy elítélt a bankok esetében. Egy erre vonatkozó kérdésre válaszolva Martin Schulz, az EP-elnöke azonban cáfolta, hogy a kettőt egy kalap alá lehetne venni, emlékeztetve arra, hogy a bankok esetében spekuláció útján felhalmozott veszteségekért kellett jótállniuk az adófizetőknek.

A Bizottság részéről arra is felhívták a figyelmet, hogy a befektetési alap akár tőkét is bepumpálhat majd jó projektekkel rendelkező kis- és középvállalkozásokba, hogy ezáltal könnyebben megfeleljenek a hitelfelvételi feltételeknek.

Katainen elmondta, hogy a múlt héten londoni befektetőkkel tárgyalt, akik elmondták neki, hogy bőven áll rendelkezésre pénz a piacon, a problémát a jól strukturált, átlátható és életképes projektek hiánya jelenti. Ezért – és ez a Juncker-féle terv második pillére – a Bizottság egy támogatási programokkal párosuló hiteles projektportfóliót kíván létrehozni, ahogy az alelnök fogalmazott egyfajta platformot, ami segíteni fog a megfelelő projektek kiválasztásában és az egyes beruházások testre szabott menedzselésében is.

A finn biztos leszögezte, hogy a projektek kiválasztásánál a minőség és az érdem lesz az egyetlen szempont: nem lesznek sem szektor-, sem pedig országspecifikus kvóták.

Az erre a célra létrehozott munkacsoport keretében a tagállamok már vagy ezer projektet nyújtottak be (Magyarország információink szerint egy 50 projektből álló listát tett le az asztalra). A kiválasztás az Európai Bizottság és az EIB szakértőinek feladata lesz, mégpedig előre meghatározott kritériumok alapján. A kiválasztás három fő szempontja:

  • Uniós hozzáadott értékkel rendelkező, az uniós célkitűzéseket támogató projektek legyenek;
  • Gazdasági életképesség és érték – a magas társadalmi–gazdasági megtérüléssel rendelkező projektek előtérbe helyezése;
  • A legkésőbb három éven belül elkezdhető projektek, azaz amelyek esetében a 2015–2017-es időszakban ésszerűen tőkekiadások várhatók.

Ezenfelül a jegyzékben szereplő projekteknek rendelkezniük kell azzal a potenciállal, hogy máshonnan származó forrásokat mozgósítsanak. Továbbá ésszerű méretűeknek és méretezhetőeknek kell lenniük (ágazatonként és alágazatonként elkülönítve).

A Bizottság és az EBB emellett elindít egy nagy horderejű technikai segítségnyújtási programot is a projektek azonosítása érdekében, és annak céljából, hogy azok vonzóbbá váljanak a magánbefektetők számára.

A Juncker-csomag harmadik oszlopa egy ambiciózus ütemterv lesz azoknak a szűk keresztmetszeteknek a felszámolására az egységes, belső piacon, amelyek jelenleg elriasztják a befektetőket attól, hogy Európában fektessék be a pénzüket. Werner Hoyer elmondta, hogy az EIB a közelmúltban végzett egy nagyszabású felméréssel, amelyben annak néztek utána, hogy milyen akadályok tornyosulnak a beruházások előtt az EU-ban. Az EIB elnöke az általános bizalomhiányt, a kockázatvállalástól való viszolygást és a bürokráciát, a túlszabályozást nevezte meg a három fő okként. „Mind a három problémát kezelni kell most a tervvel” – tette hozzá.

A német bankelnök két nagy paradigmaváltást is lát a most előterjesztett beruházási programban. Az első a szabályozói akadályok lebontása, és ennek a régóta létező problémának az együttes kezelése egy tényleges befektetési tervvel. A másik a radikális elmozdulás az uniós források felhasználásának terén a vissza nem térítendő támogatásoktól a kezességvállalás és a kölcsönök felé, amit produktívabbnak és óriási jelentőségűnek nevezett.

Jyrki Katainen leszögezte, hogy a beruházási terv középpontjában egy politikai választás tükröződik, mégpedig az, hogy a vissza nem térítendő támogatások helyett a garanciavállalás és a kölcsönök felé kell elmozdulni, mert ez hatékonyabb és nagyobb hatásfokkal jár. „Növelni akarjuk az EU-költségvetés tűzerejét” – közölte a Bizottság növekedésért és munkahelyteremtésért felelős alelnöke.

Már ezt a megközelítést tükrözi, hogy a 315 milliárd eurós beruházási csomagot kiegészíti majd a 2014–2020-ra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok tőkeáttételi hatásának fokozása, „amelynek során a hagyományos vissza nem térítendő támogatások helyett inkább kölcsönöket, saját tőkét vagy garanciákat alkalmaznak majd”. Ezáltal a tőkeáttételi mutató 1:3–1:4 közé emelkedik. Az innovatív pénzügyi eszközök összegének megkettőzésével és az így létrejött tőkeáttételi hatás kiaknázásával 20–35 milliárd euró mozgósítható kiegészítő beruházások céljára 2015 és 2017 között – állítja a dokumentumban a Bizottság.

Egyelőre nem tudni, hogy ennek egészen pontosan milyen hatása lesz a 2014 és 2020 között a regionális politikából elérhető forrásokra, amelyek felhasználásának kereteket nyújtó programokról jelenleg tárgyal a Bizottság a tagállamokkal. Egyelőre nem világos, hogy emiatt például módosítások lesznek-e a magyar kormány által néhány napja benyújtott nyolc operatív programon.

Megfigyelők szerint mindenesetre a vissza nem térítendő támogatásokra épülő modell visszaszorítása valószínűleg ellenállásba ütközik majd az EU legszegényebb tagállamainak körében.

A bizottsági közleményben mindenesetre az olvasható, hogy a tagállamok rövidesen véglegesítik az európai strukturális és beruházási alapok programozását az azok által biztosított tőkeáttétel maximálása céljából, miközben az Európai Beruházási Alap összege növekedni fog az EIB-től származó első kiegészítő hozzájárulásoknak köszönhetően. Ezzel párhuzamosan a Bizottság és az EIB kezdeményezni fogja a stratégai beruházások új európai alapjának létrehozására irányuló hivatalos megállapodást.

A Juncker-tervet a közeli hetekben az EP és az Európai Tanács (decemberi csúcstalálkozóján) is megvitatja, mielőtt a testület jövő év elején előterjesztené a konkrét jogszabályi javaslatokat. Az elképzelések szerint a befektetési alap már június 1-jén felállna és megkezdené a tevékenységét.

A közös Bizottság–EIB munkacsoport várhatóan decemberben terjeszti elő a lehetséges beruházási projektek első listáját az átlátható európai projektportfólió kidolgozásának megkezdése érdekében. A technikai segítségnyújtással a cél egy olyan „beruházási tanácsadó hálózat” létrehozása, amely egyablakos ügyintézési szolgáltatásokat kínál a projektgazdák, a befektetők és az állami irányító hatóságok számára.”

Forrás:
Juncker terve a kohéziós politikát is átírná ; Bruxinfo; 2014. november 26.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.