Péterfalvi Attila a biometrikus rendszerekről, drónokról, vagyonnyilatkozati kötelezettségről és más aktuális kérdésekről

„Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság vezetője szerint szabályozni kell a drónok kereskedelmi és magáncélú használatát.

Nem csökkenhet az adatvédelem szintje a bevezetésre kerülő új elektronikus személyi igazolvány kapcsán, nem fordulhat elő, hogy a kártyán szereplő adatokat univerzálisan kezeljék – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke. Péterfalvi nem támogatja a vagyonnyilatkozati kötelezettség és azok nyilvánosságának kiterjesztését, mert szerinte nem ez a legjobb módja a korrupció elleni harcnak. Az elnök úgy látja, van visszatartó ereje azoknak a bírságoknak, amelyeket a hatóság a termékbemutatókat szervező cégekre szabott ki.

– Most készült el a NAIH tavalyi beszámolója. Melyek ennek legfontosabb megállapításai?
– A beszámoló egyebek mellett több statisztikai adatot tartalmaz, így például kiderül belőle, hogy tavaly információszabadság ügyekben tizenöt százalékkal csökkent a jogsértések száma 2013-hoz képest, de adatvédelmi ügyekben is kevesebb volt a jogsértés. Inkább tendenciákra érdemes figyelni, így bízom abban, hogy például az említett arány tovább csökken majd. Az adatok mellett összefoglaltuk a legfontosabb megállapításokat a technikai eszközök vagy jogszabályok kapcsán és az új típusú adatkezeléseket is érintettük. A beszámolóból kiderül az is, hogy a NAIH tavaly harminc esetben indított hatósági eljárást és hetvennyolcmillió forintnyi adatvédelmi bírságot szabott ki.

– Milyen technikai eszközök jelentenek meg mostanában, amelyek kockázatot jelentenek adatvédelmi szempontból?
– Főleg a biometria lehet érdekes, hiszen az ilyen jellegű azonosítási rendszernél nemcsak ujjlenyomatról lehet szó, hanem vénaszkennerről, arcfelismerő rendszerről, íriszalapú azonosításról. Az a kérdés, hogy ezeket hogyan működtetik, milyen célra használják. Nyomatékosítani szeretnénk, hogy a biometrikus azonosítónál a biometrikus számsor képzése nem egyenlő azzal, mint ha valakit lefotóznak. A biometrikus rendszer egy automatizált eljáráson keresztül hasonlítja össze és ismeri fel az arcot, míg a másik esetben vizuális összehasonlítás zajlik. Tehát más az arckép és más az ebből képzett biometrikus azonosító. Akik jogosultak előbbi kezelésére, az nem jelent felhatalmazást az utóbbira. Például a társadalombiztosítási és adószámokat is tartalmazó új elektronikus személyi igazolvány kapcsán felmerül, hogy ez nem ellentétes-e az Alkotmánybíróság korábbi álláspontjával, miszerint tilos az univerzális azonosító, csak „osztott információs rendszerek” létezhetnek. Ez azt jelenti, hogy a különböző adatokhoz nem lehet egy leolvasóval, univerzálisan hozzáférni. Nem csökkenhet a védelmi szint. Meg kell teremteni a megfelelő adatbiztonságot a kártyán, de a leolvasók esetében is.

– Új eszköz a drón is, amely kapcsán korábban már sürgette a jogszabályalkotást.
– Speciális szabályozásra lenne szükség, azonban nem a drónok reptetése a lényeg, hanem a rá szerelt eszközök használata. Mi három területet különítettünk el. Az első az állami feladatellátással kapcsolatos adatkezelések, tehát a drónok katasztrófavédelemben vagy mezőgazdasági téren való alkalmazása. Itt a szabályozás alapvetően már létezik. A következő terület a kereskedelmi célú alkalmazás, így például az árukiszállítás, postaszolgáltatás. Itt a magánszféra védelmében meg kell adni azokat a szempontokat, amelyeket az engedélyezési eljárás során az ezt megadó szervnek számon kell kérnie vagy figyelembe kell vennie. Ez azért is fontos, hogy jogsértés esetén a sértett fél tudja, kihez fordulhat. A legérdekesebb kérdés a magáncélú drónok alkalmazása. Ezt a szintet szabályozni kell, és létre kell hozni egy regisztrációs rendszert, amely szintén arra szolgál, hogy ha valakinek megsértik a magánszféráját, tudja, ki ellen lehet fellépni. Ne lehessen azt mondani, hogy én reptettem egy drónt és az a szomszéd kertjének olyan részéről készített képeket, amelyeket egyébként nem látni, de ez csak a saját célomat szolgálja, így nem kell megfelelni az adatvédelmi előírásoknak.

– Egyre többen sürgetik a vagyonnyilatkozati kötelezettség és annak nyilvánosságának kiterjesztését. Mi erről a véleménye?
– Az álláspontom nem biztos, hogy népszerű azok körében, akik szélesítenék a nyilvánosságot. Higgadt fejjel kellene elemezni a helyzetet, és statisztikákat szolgáltatni, hogy ez alkalmas eszköz-e a cél elérésére. Ha adatvédelmi szempontból nézzük, nem közérdekű és nem közérdekből nyilvános adat az, hogy valakinek milyen vagyona van, amikor megválasztják. A közérdek és az elszámoltathatóság az illető közfeladatával kapcsolatos bevételei vagy az így szerzett előnyök kapcsán jelenhet meg. Kérdés, hogy ki kötelezett nyilatkozattételre, sikerült-e ez alapján valamilyen korrupciós bűncselekményt felderíteni. Ha bűncselekmény merült fel, akkor azt viszont hatóságnak kell vizsgálnia. Jelenleg a polgárok leginkább azzal foglalkoznak, hogy kinek mennyit gyarapodott a vagyona vagy hol írta el a nyilatkozatát. Nem lehet alkotmányos jogoknak meghátrálni olyan általános kijelentések ürügyén, mint a közélet tisztasága vagy korrupció elleni küzdelem. Az arányosság, a szükségesség és az alkalmasság is megkérdőjelezhető. Nem gondolom azt, hogy a nyitás a legjobb eszköz a korrupció ellen. Európában sincs olyan tendencia, amely a nyilvánosság szélesítését célozza.

– Nemrég a Kúria az Alkotmánybíróság döntése nyomán megsemmisítette azt a jogegységi határozatot, amely tiltotta, hogy az intézkedő rendőrök arcképét felismerhetővé tegyék a tudósításokban, de a legfőbb bírói fórum nem adott egyértelmű iránymutatást. Önnek világos a helyzet?
– Az Alkotmánybíróság nem általános érvényű döntés hozott korábban, hanem úgynevezett alkotmányjogi panasz keretében hozott döntést, mely mindig egy konkrét bírósági ítélettel kapcsolatos. A probléma összetett, a legtisztább megoldás az lenne, ha jogszabály rendezné a kérdést. Normaszövegbe kellene foglalni, hogy mikor, milyen feltételek mellett mutatható a rendőr. Az alkotmánybírósági döntés arra ad lehetőséget, hogy egy demonstráción nem kell az érintettek hozzájárulása. De ha egyetlen rendőr intézkedik egyetlen személlyel szemben, akkor ez az alkotmánybírósági döntés nem biztos, hogy érvényes a helyzetre. Jelenleg jogalkalmazói mérlegelésen múlik az adott szituáció megítélése.

– Kiemelten foglalkoztak tavaly a termékbemutatókkal és több bírságot is kiszabtak. Mégis a közvélemény számára szélmalomharcnak tűnik a mindig új és új módszerekkel előálló cégek elleni küzdelem. A hatóságnak mi a tapasztalata?
– Bízom abban, hogy ez nem egy szélmalomharc, bár igaz, hogy valóban szövevényes céghálózattal állunk szemben. Viszont minél többet beszélünk róla, annál jobb, hiszen így több személyhez juthat el a figyelmeztető információ. Mi kiszabjuk a bírságot – akár a maximálisat – akkor is, ha esetleg nem látjuk biztosnak a bírság beszedését. Van visszatartó ereje a bírságnak. Támogatom azt az elképzelést, hogy a termékbemutatókra vonatkozóan speciális szabályozást hozzanak létre. Nem elsősorban adatvédelmi, hanem polgári jogi szempontok miatt. Mi is azért vesszük komolyan ezt az esetcsoportot, mert általában elesett, kiszolgáltatott, idős személyek az érintettek, akik minden pénzt megadnának a gyógyulásukért. Pont erre a hiszékenységre alapozva élnek vissza a szervezők az érintettek bizalmával. Ezért is állapítottuk meg, hogy ezek az eljárások tisztességtelenek, hiszen a valódi céljuk nem az, hogy egészségesebbé tegyék az embereket.”

Forrás:
A biometrikus rendszerek veszélyei; Baranya Róbert; Magyar Hírlap; 2015. április 18.
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Beszámolója a 2014. évi tevékenységéről; Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság; 2015. március 30.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, jog, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.