„A jogszabályi környezet készen áll a személyi igazolványt felváltó elektronikus kártya bevezetésére, amit jövőre utazáshoz, elektronikus aláíráshoz is használhatunk, de később a taj- és adókártya szerepét is át fogja venni
Az e-kártya bevezetéséhez már idén májustól több jogszabály módosul a szükséges jogi környezet megteremtése érdekében. A vonatkozó salátatörvény tervezet a Kormány honlapján elérhető, s várhatóan jövő januártól jelenhetnek meg az első – személyazonosításra és elektronikus aláírásra is alkalmas – kártyák. A jogszabály indoklása szerint az új okmány a későbbiekben a taj-kártya és az adóigazolvány feladatát is át fogja venni.
A kártya létrehozásának két fő célja az okmány biztonságának növelése és egy unió-kompatibilis eszköz megteremtése volt. Bevezetéskor az okmányhoz három fontosabb szolgáltatás tartozik majd (az ePASS, az eID és az eSIGN kártyafunkció), ennek megfelelően bizonyos közlekedési eszközök használatára, személyi azonosításra, illetve elektronikus aláírásra lesznek használhatóak.
Az eSIGN funkció a minősített elektronikus aláírást, ezáltal teljes bizonyító erejű magánokirat készítését teszi lehetővé. Az ePASS funkció az állampolgárokat a schengeni – illetve más államközi egyezmények által biztosított – rendszerek (határátlépés, zsilipkapus beléptető) igénylésére fogja feljogosítani. Az eID kártyafunkció pedig a tervek szerint sokkal magasabb fokú használatát biztosítja majd az elektronikus kormányzati és e-közigazgatási rendszereknek, s nemcsak Magyarországon, hanem az EU legtöbb államában. A kártya illetve a mögötte álló rendszer további előnye, hogy minden későbbi, újabb felhasználási lehetőséget a részévé lehet majd tenni, ezáltal az állampolgárok a jövőben egyetlen kártya használatával intézhetik majd el hivatalos ügyeiket és vehetnek igénybe online szolgáltatásokat.
Az egyes állami, önkormányzati szolgáltatások elektronikus kártyával történő igénybevételének jogi-műszaki keretrendszerét egyebekben már a 2014. évi LXXXIII. törvény teremtette meg. A jogszabály indoklása szerint mindeddig nem létezett olyan rendszer Magyarországon, ami egységesen, az állam által garantált módon, elektronikusan tenne lehetővé személyazonosítást. A kártyakibocsátók száma emellett egyre csak nő, s mindegyik működtetéséhez külön rendszer tartozik, ami nem éppen költséghatékony megoldás. Az egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszer valójában egy olyan szabályozást jelent, ami az egységesség alapvető feltételit teremti meg, és amely az állam által biztosított adatbázissal kombinálható. A törvény elsődleges (fizikailag létező) és másodlagos (virtuális) kártya kibocsátására ad lehetőséget. A másodlagos kártya szabályozása teszi lehetővé, hogy egyetlen fizikailag létező kártyán elvileg végtelen funkció legyen alkalmazható. A kártya működtetője lesz mindennek a kulcsszereplője, ő végzi az adatkezelést, az irányítást, s a kártyakibocsátás hatósági jogkörét is ő fogja gyakorolni. Éppen ezért a működtető csak hatósági jogkörrel rendelkező államigazgatási szerv lehet.
A kártya nem csak állami funkciókat tartalmazhat, hanem egyszerre szolgálhat ki piaci igényeket is, erre vonatkozóan viszont több korlátozást tartalmaz a törvény. A szabályozás rendezi a külön jogszabályok szerint előírt, okmánybiztonsági feltételeknek megfelelő kártyák létrehozását, valamint külön biztonsági követelményeket nem igénylő, minimális adattartalmú (arckép, név, lakhely város megjelölése) kártyák kibocsátását. A kártya igényléséhez először is szükséges lesz a személyes megjelenés, s maga a regisztráció 5 évig lesz érvényes. Mivel a regisztrációhoz a hatóság arcképmás- és aláírás-felvételezést folytat majd le, így az erre lehetőséget adó szabályokkal egészíti ki a jogalkotó a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt.
A központi nyilvántartásnak tehát az lesz a funkciója, hogy a kártyatulajdonos személyes adataihoz hozzákapcsolja a tulajdonos kártyáinak egyedi azonosítóit és kibocsátóját. A kártyákhoz kapcsolódó jogosultsági adatokat azonban nem gyűjti össze a központi nyilvántartás, csupán abból a célból tartalmazza a kártyaazonosítókat, hogy egy-egy kártya felhasználásakor a kártya elfogadója elektronikus információt kapjon arról, hogy a jogosultsági adatokat mely ágazati nyilvántartásból kérheti le.
A bíróság, ügyészség, nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátásához, valamint a nyomozó hatóságok bűnüldözési tevékenységükhöz adatokat igényelhetnek a rendszerből a jogszabályi előírásoknak megfelelően. Az adatigénylés csak célhoz kötött lehet és nem irányulhat egy személy összes adatának a megismerésére. A jogszabály szerint a szolgáltatás igénybevétele oly módon történhet, hogy a működtető az állami kártyakibocsátóval köt szerződést, míg a piaci szolgáltató a működtetővel. A piaci szolgáltató csak díj ellenében csatlakozhat a kártyarendszerhez. A kártyakibocsátás engedélyezéséről kérelemre a működtető hatóság dönt, 60 napon belül. A döntési eljárásban a működtető megvizsgálja a jogszabályban előírt műszaki, technikai, biztonsági feltételeket a kártyakibocsátást kérő piaci szereplő vonatkozásában. Az eljárásban az Alkotmányvédelmi Hivatal is közreműködik, mégpedig szakhatóságként a nemzetbiztonsági kockázatokat méri fel.
A hatósági ellenőrzésre a jogszabály lehetőséget biztosít, a működtető felügyeli a piaci kártyakibocsátó tevékenységét. A hatóság ennek keretében kötelezettségszegés esetén hiánypótlásra szólíthatja fel a kártyakibocsátót, illetve annak működését azonnali hatállyal felfüggesztheti. A kártyakibocsátást a jogszabályi feltételeknek megfelelő kártyakibocsátó végzi a regisztrált személyek számára, melyhez egy kártyaigénylő lapot szükséges kitölteni. Az igénylőlapon feltüntetett adatokat a kártyakibocsátó összeveti a központi nyilvántartás adataival, s egyezés esetén az illető személy adatait átadja. A kártyakibocsátó nyilvántartást vezet a kibocsátott kártyák adatairól, melynek részét képezik egyes, kártyafelhasználóra vonatkozó adatok. A kártya működéséhez szükséges továbbá, hogy a kártyaelfogadó a jogszabály szerinti műszaki követelményeknek megfeleljen, így rendelkezzen a megfelelő elektronikus kártyaleolvasóval is.
A kártya elektronikus azonosítója alapján a NEK központi adatbázisából a lekérdező először arról kap információt, hogy mely ágazati vagy piaci nyilvántartás tartalmazza a kért adatokat, majd a jogosultságra, tényre vonatkozó adat ezt követően kérdezhető le az ágazati vagy piaci nyilvántartásból. A tényre, jogosultságra vonatkozó adatokat ugyanis nem a NEK központi nyilvántartás fogja tartalmazni.
Az e-kártyakibocsátási rendszerről szóló törvény a tervek szerint idén augusztusban lép hatályba, a kártyák forgalomban történő megjelenése azonban a jövő évtől várható.”
Forrás:
Elektronikus igazolványok – Akár 2016 januárjától!; Fábián Erika; Jogi Fórum; 2015. április 22.
