Blokklánc és közigazgatás: túlzások és realitás

„Napjaink egyik legizgalmasabb témája a blockchain technológia, és az arra épülő megoldások térnyerése az élet számos területén, így a közigazgatásban is. A blockchain-őrület jelentőségét nem látjuk pontosan: vannak, akik nem vesznek róla – egyelőre – tudomást, és vannak, akik egy újfajta kontrollviszony alapvető infrastrukturális elemeként definiálják. (A szerző erőteljes technofil beállítottsága utóbbi irányba hajtja, azonban számos fenntartással. Ezért született ez a cikk.)

A Blockchain (vagy blokklánc) egy olyan kriptográfiai módszerekkel támogatott, decentralizált informatikai hálózat, melynek egyenrangú végpontjai közvetlenül (és hitelesítve) kommunikálnak egymással, kiemelt központi csomópont nélkül. E megoldás alapjait ún. peer-to-peer (vagy P2P) típusú hálózatok jelentették (pl.: Bittorrent, Skype). Ahogy Sík Zoltán Nándor a technológiát is alaposan bemutató tanulmányában – nagyon helyesen – rá is mutat, e technológia alapjaiban rengethet meg társadalmi formációkat és hierarchiákat, mert pontosan azokat a közegeket, közvetítőket és struktúrákat teszi feleslegessé, amelyek jelen társadalmunk fontos építőkövei. Miután megtizedeli a közvetítőket, az gazdaság nagy részét adó szolgáltató szektort fenekestől felforgathatja. Nem véletlenül hívják ezt a technológiát (is) web 3.0-ának, hiszen a webes tevékenységek új generációját hozzák el.

Két fő fajtáját különböztetjük meg: a publikus blokkláncot és a privát blokkláncokat. A világ jelenleg is népszerű szolgáltatásai és a fejlődés fősodra a publikus megoldásoknál látszik, azonban a legnagyobb anomáliák is itt keletkeznek.

Bár a blokklánc technológiáját eredetileg a BitCoin kriptovaluta (alternatív elszámolási eszköz) üzemeltetésére hozták létre (és jelenleg is a technológiával több mint ezer különböző kriptovaluta – altercoin – működik), körvonalazódnak azok a területek, amelyeket a közigazgatás használhat, hogy látványosan gyorsuljon, és transzparenssé váljon.

– „Smart contractok” (okos szerződések): Minden „ha-akkor” típusú kapcsolat programozható e technológiában, így egy feltétel teljesülése esetén a szerződésben foglalt következmény automatikusan végrehajtásra kerül (nyilván először az egyszerűbb szerződéseknél). Nincs szükség ügyvédekre, nincs követeléskezelés, körbe-tartozás stb. De nincs szükség nemzeti jogra (és annak intézményeire) sem ebben az esetben, mert a világ két bármely pontja közötti megállapodás automatikusan végrehajtásra kerül a feltételek teljesülése esetén.
– Online azonosítás, validáció: a blokklánc kriptográfiai megoldásai miatt az egyik legbiztonságosabb adattárolási és azonosítási megoldást tudja adni, így a magasabb szintű – ügyfél azonosítást kívánó – szolgáltatásoknál támaszkodhatunk rá.
– Közösségi gazdasági megoldások: a peer-to-peer technológia egy kereskedelmi értéklánc összes szereplőjét kiiktathatja az eladón és a vevőn kívül. Ez olcsóbbá és gyorsabbá teszi a kereskedést. A közbeszerzés kérdésköre is teljesen átértékelődhet.
– Crowfounding (közösségi finanszírozás): egyre több olyan üzleti ötletet látunk, melynek pénzügyi alapjait közösségi finanszírozással próbálják megteremteni. Azaz közzé tesznek egy koncepciót, üzleti tervet stb-t, és befektetőket gyűjtenek hozzá, akik a későbbi nyereség reményében vásárolnak részesedést.
– Szavazások: a technológia publikussága, az elosztott adatbázis technológiából fakadó átláthatóság és az online azonosítás egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá tehet közvélemény-kutatásokat, szavazásokat. (Pl.: az ausztrál Flux nevű alkalmazásban a szavazók dönthetnek arról, hogy képviselőjük miről szavazzon. Szavazataikat át is adhatják a hozzáértőknek.
– Adattárolás: A decentralizált, megosztott adattárolási rendszerek a hekkelésekkel és adatvesztéssel szemben sokkal ellenállóbbak, mint a centralizált (kliens-szerver) megoldások. Ráadásul a transzferek (streamingek) gyorsabbak is ezekben a struktúrákban.
– Nyilvántartás: Fentiekből következik, hogy a nyilvántartások is hatékonyan helyezhetők blokklánc alapokra. Nem véletlen, hogy Honduras, majd Svédország is bejelentette, hogy az ingatlan-nyilvántartását blokklánc alapokra (is) kívánja helyezni.
– Közösségi intelligencia, okos-kormányzás, döntéstámogatás: A közösségi alapú predikciók – az egyes vélemények számossága miatt – magas pontosságot érhetnek el. A döntéshozatalt eltorzító tévhitek a vélemények átlagolásával kiszűrhetők.
– IoT (Internet of Things – Dolgok internete) megoldások: A hálózatban – az okos szerződések segítségével – automatizálhatók szoftverek (illetve a szoftverek által irányított gépek, szenzorok). Ezzel magas fokú rendszerhatékonyság és költségmegtakarítás érhető el.
Mindezek pénzügyi alapjait egyelőre a kriptodevizák jelentik.

A blokklánc azonban egyelőre több kérdőjelet, megoldandó feladatot rejt. A legfőbb problémát épp az jelenti, hogy a rendszer felett nincs joghatóság. Miután decentralizáción (központ nélküli, konszenzuson) alapuló rendszer a publikus blokklánc, nincs hatósági-felügyeleti szerv, aki egy esetleges anomáliát kezelni tudna. Nincs jogorvoslat, nincs állami kényszer sem. Amit egyszer végrehajtottak (függetlenül annak jogszerűségétől, a résztvevők eredeti akaratától), azt már nem lehet semmissé tenni. Ez pedig – jelen tudásunk szerint – aggályos. Pontosan azok a jogi garanciák hiányoznak, amitől egy jogállamban biztonságban érezheti magát egy állampolgár. A rendszer elosztott jellege miatt a joghatóság kérdése is meghatározhatatlan, így a működés állami felügyeletét, esetleges kényszerintézkedéseinek foganatosítását nehezen tudnánk értelmezni.

Amíg ezek a kérdések megnyugtatóan nem rendeződnek, nem képezheti alapját domináns közigazgatási alkalmazásoknak.

Ennek köszönhető, hogy az államok egyelőre ambivalensen állnak a technológiához. Vannak államok, amelyek egyik-másik részét tiltják (pl.: Kína, USA), és vannak, akik kockáztatnak és már a ráépülő megoldásokon dolgoznak (pl.: Észtország, Oroszország, Brazília, Svédország, Egyesült Arab Emirátusok stb.)
***
E sorok szerzője a közigazgatás számára egy privát blokklánc megoldást tart járható útnak, ahol – a blokklánc szellemiségével ellentétben – nem a lánc egyes szereplői alkotják a szabályokat, hanem az állam alakítja ki azt a játékteret, ahol a technológia valamennyi hozadékát egy korlátozott és felügyelt környezetben (ahol az állam, mint Trusted third party lép fel), megfelelő jogi garanciák mellett használni lehet.”

Forrás:
A blockchain hype és a közigazgatási realitás; Budai Balázs Benjámin; Recent Challenges in Governing Public Goods & Services; 2018. február 7.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, jog, közigazgatási informatika, szakirodalom, technika
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.