gazdaságinformatikaközigazgatás: külföldönpolitikaszakirodalom

Atlantic Council: az Egyesült Államoknak „Szputnyik-pillanatra” lenne szüksége a technológiai versenyben

Szerző: 2018. július 1.No Comments

„Az Atlanti Tanács (Atlantic Council – nem keverendő össze a NATO Észak-Atlanti Tanácsával) múlt héten megjelent, széles merítésű kutatáson alapuló átfogó tanulmányában (The Global Innovation Sweepstakes: A Quest to Win the Future) az új technológiák terén kibontakozott globális versenyt és annak kilátásait elemzi. A neves agytröszt szerint az Egyesült Államok ugyan vezető pozícióban van e téren, de nincs rá oka, hogy „robotpilóta üzemmódba” kapcsoljon – semmilyen garancia nincs ugyanis arra, hogy meg is őrzi elsőségét az új technológiák és az ehhez kapcsolódó innovációk világában. Erős verseny bontakozik ki a globális vezető szerepért, amelybe olyanok is komoly pozíciókat szerezhetnek, mint Japán, Dél-Korea, Németország, Svédország, Izrael, India, de mindenek előtt Kína, amely akár az elsőségre is kihívást jelenthet. Mint a szerzők fogalmaznak: a II. világháború utáni időszak nagyobb részében vitathatatlan volt az Egyesült Államok globális vezető szerepe a tudásgazdaságban, de mára ez a vezető pozíció erodálódott, és Kína minimum No.2., de még inkább „No.1B” lett e téren, ami komoly kockázatot jelent a meglévő amerikai technológiai előnyre. Ugyanakkor hiányzik az a sokkoló esemény, amely ráébresztené erre a döntéshozókat és a közvéleményt – olyan drámai pillanat, mint amelyet az első Szputnyik fellövése jelentett annak idején. Így nem érvényesül az a katalizátorhatás, amely egy jól célzott fejlesztési stratégia kidolgozását indítaná el. Az Atlanti Tanács kutatói szerint az Egyesült Államoknak erre a „Szputnyik-pillanatra” lenne szüksége.

Amikor a hidegháború keményen konfrontatív időszakában, 1957-ben a Szovjetunió – minden más országot, így az Egyesült Államokat is megelőzve – pályára állította első műholdját, a Szputnyikot, az az első sokkhatás után hatalmas innovációs energiákat szabadított fel Amerikában, amiben az állam is erőteljes, közvetlen szerepet vállalt. A téma szempontjából kulcsfontosságú példát említve: a Pentagon által irányított ARPA (mai nevén DARPA, Defense Advanced Research Projects Agency) fejlesztette ki azt az ARPANET hálózatot, amelyből a ma ismert Internet alakult ki, és ami – valamint a hozzá kapcsolódó állami fejlesztések – nélkül aligha valósultak volna meg a Szilícium-völgy későbbi hatalmas üzleti sikerei. A kutatás során meginterjúvolt vezető innovátorok legnagyobb része egyetértett abban, hogy ma is szükség lenne ehhez hasonló, a kormányzat egészét átható stratégiai tervezésre, amihez éppen az említett amerikai gyakorlat adhatná a jó mintát.

Az Axios hasábjain a tanulmányt bemutató Steve LeVine – maga is az Atlantic Council vezető kutatója – szerint ezt a mai „Szputnyik-pillanatot” Kína a maga részéről már megtette a „Made in China 2025” és az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) meghirdetésével. Előbbi kifejezetten a technológiai utolérést szolgálja, célként fogalmazva meg a csúcstechnológiák terén azt, hogy minden ehhez szükséges feltételt – beleértve az alapanyagok előállítását is – 2025-re saját erőből biztosítsanak. (Ami mögött nyilvánvalóan nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai megfontolások is húzódnak.) Az új technológiák képesek átírni a geopolitikai erőviszonyokat is, ami miatt új fogalom került előtérbe, a geotechnológia. (Hasonló logikával, mint ahogy a gazdasági megközelítésű geo-ökonómia vagy a katonai szempontrendszerű geostratégia fogalma is megszületett korábban.) A geotechnológia ma hasonló jelentőséggel bír, mint a XIX. század végén és a XX. században a geopolitika, és az ennek alapját jelentő technológiák – mint a mesterséges intelligencia, a robotika, a megújuló erőforrások, a biotechnológia, az 5G-s telekommunikáció, a 3D-s nyomtatás, a big data, nanotechnológiák vagy később a kvantumalapú számítástechnika – képesek átformálni az emberi civilizációt és újrarendezni a globális erőviszonyokat is. Azok az országok, amelyek képesek élenjárni az új technológiákban, hatalmas gazdasági és geostratégiai előnyre tehetnek szert. Az országokat e téren három nagy kategóriába lehet sorolni: az élenjáró technológiákban innovatív szerepet betöltők, az azokat könnyen befogadók és adaptálók, valamint a lemaradók közé.

Az Atlantic Council tanulmánya szerint a globális technológiai verseny és gazdasági nacionalizmus új hulláma nem csak átformálja a globális politikát, hanem akár háborúhoz is vezethet. A vezető szerző, Robert Manning szerint Donald Trump elnök a „Made in China 2025” ellen máris hadüzenetet jelentett be, aminek hatására Kína némileg puhította is a kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikációját. Kínának ugyanakkor hatalmas előnyt jelent az a képessége, hogy a nemzet egészére kihatóan tudja mobilizálni teljes emberi, tudományos és gazdasági tőkéjét ahhoz, hogy 2030-ra már dominálhasson a modern technológiák területén. Úgy látja: minden korrupció, veszteség és rossz erőforrás-allokáció mellett is jó esélye van rá Pekingnek, hogy ezeket a célokat el is érje. Manning szerint a helyzet sok tekintetben hasonlít a II. világháborút megelőző időszakra, amikor Európát antidemokratikus és nacionalista kormányok vezették, a nemzetek pedig erős kezű vezetőkre vágytak. Napjainkban eltűnőben van a háború után kialakult, szabálykövetésen alapuló nemzetközi rend – ezúttal Hitler nélkül, de nukleáris fegyverekkel és mesterséges intelligenciával felfegyverkezve, ami miatt a geopolitikai versengés ma még nagyobb veszélyt jelent.”

Forrás:
The Global Innovation Sweepstakes: A Quest to Win the Future; Peter Engelke, Robert A. Manning; Atlantic Council, Scowcroft Center for Strategy and Security; 2018. június 26. (PDF)
Előző rész: Keeping America’s Innovative Edge. A Strategic Framework; Peter Engelke, Robert A. Manning; Atlantic Council, Scowcroft Center for Strategy and Security; 2018. április (PDF)
Lásd még: Dysfunctional U.S. needs “Sputnik moment” on future tech; Steve LeVine; Axios; 2018. június 26.
Szerkesztői megjegyzés: Nem túl szerencsés ötlet a geotechnológia terminus bevezetése, mert annak már van egy kötött, bejáratott értelme. Mindenesetre mi most itt abban az értelemben használjuk, hogy „a technológia geopolitikai, stratégiai tényezővé, a geopolitikát formáló erővé lép elő lép elő”.