Internetközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikapolitikapolitikai informatikaszakirodalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. július 2.

Szerző: 2018. július 2.One Comment

Megállítottátok Ronaldót, most állítsátok meg a kormányotokat! – üzeni a focirajongó Netanyahu iráni sporttársainak
A mostani napok, hetek vezető világpolitikai eseménye – az Oroszországban megrendezett futball világbajnokság – korántsem csupán a rendező ország, a Nyugat által elszigetelni kívánt orosz politika számára kínált áttételes érdekérvényesítési lehetőséget. A hatalmas világérdeklődéssel kísért sportvetélkedő sorozata a legkülönfélébb helyi, vagy regionális geopolitikai konfrontációkhoz, nagypolitikai konfliktusokhoz is szinte zökkenőmentesen kapcsolódik. Szép példája ennek, ahogy video üzenetben bíztatja rendszerváltó akciókra a futball világbajnokság sikerein fellelkesült iráni szurkolók millióit Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök. A lelkes focibarát hírében álló izraeli politikus néhány labdatrükköt is bemutat abban a rövid propagandavideóban, amelyben a portugál válogatott ellen 1-1-es döntetlent elért iráni csapat támogatóit igyekszik meggyőzni arról: ha a foci sztárjainak tartott portugál csapat ellen sikerült ilyen nem várt eredményt elérni a stadionban, akkor az Iránt vezető politikai garnitúra leváltása sem lehetetlen.
Környezetszennyezés, az egészséges ivóvíz szűkössége – sorolja Netanyahu a síita köztársaságot sújtó társadalmi problémákat. Mindez nem létezne, ha az ország vezetői nem költenének hatalmas összegeket a Közel-Kelet értelmetlen háborúira Jemenben, Szíriában és más felé – hangsúlyozza az interjú alatt a bűvös labdát mindvégig kézben tartó Netanyahu. Izrael azonban kész segíteni az iráni népen – tette hozzá a zsidó állam miniszterelnöke, hogy a nép is segíthessen önmagán vezetői elkergetésével.
Sokszor írtunk már róla mi is: az online tér, a közösségi médiumok jól elérhető, könnyen használható, sokfelé elágazó csatornái az izraeli digitális diplomácia kedvenc terepét képviselik majd bő évtizede már. Ezen a területen a fő innovátorok, és egyben első számú alkalmazók a Külügyminisztérium, és az Izraeli Hadsereg. Ugyanakkor a Miniszterelnökség is figyel a térség sok szempontból zárt muszlim társadalmainak elérésére (és persze szükség szerint fellazítására) egyedülálló lehetőségeket kínáló digitális technológiákban rejlő lehetőségekre.
A „szívekért és a lelkekért” folytatott információs hadjárat – amelynek fő terepe a digitális világ, elsősorban a közösségi médiumok megannyi platformja – az izraeli miniszterelnök egyik fő taktikai fegyvere volt az egyes számú ellenségnek tekintett iráni rendszer megdöntését célzó izraeli politikai-diplomáciai propaganda hadjárat során. Az angol nyelvű üzenet, amit a nagyobb elérés érdekében farszi nyelven feliratoztak is az izraeli információs szakemberek, nem is az első olyan akció, amely a sport univerzális nyelvét igyekszik csatasorba állítani, a kívánatos geopolitikai célok elérése érdekében.
You Stopped Ronaldo! Netanyahu Incites Iranians to Depose Government Channeling World Cup Euphoria; RT.com; 2018. június 29.

Weibo-diplomácia és cenzúra Kínában
A kínai mikroblog csatornáról, a leginkább a világszerte elterjedt Twitterhez hasonló Weiboról már hírt adtunk korábbi szemléinkben. A Weibo, amely valójában jó néhány hasonló weibót (azaz mikroblogot) takar, hihetetlen népszerűségre tett szert a Kínai Népköztársaság internetező generációi körében. Elsősorban a Sina Weibo szolgáltatót értjük „weibo” alatt, ami nem véletlen: a valójában a Twitter és a Facebook számos funkcióját ötvöző, sajátos fejlesztésű Sina Weibo ugyanis 2018 első negyedévére elérte a 411 millió aktív havi felhasználót, amivel nem csupán Kínán belül szerzett megkérdőjelezhetetlen pozíciókat, de a világot uraló Twitternek is komoly konkurenciát kezdett állítani.
A roppant népszerű, és ugyanakkor dinamikusan növekvő felhasználó táború Weibóban eleinte komoly lehetőséget látott a Nyugat diplomáciája. Az e-külpolitika eszköztárával, a közösségi média felhasználásával éppen akkoriban kísérletező nyugati külügyek úgy vélték: a világon másfelé oly eredményesen alkalmazott soft power műveleteiknek kiváló hordozója és közvetítője lesz a 2009-ben elindított Sina Weibo. A közösségi médium egyedülálló csatornával kecsegtetett az egyébként szoros állami kontroll alatt tartott médiavilágban élő kínai népességgel való közvetlen párbeszéd kialakítására. Mára azonban a korábban optimista szakemberek homlokát is a kétség felhői árnyékolják be. A problémáról most a térség egyik legkitűnőbb szakmai műhelye, az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet, az ASPI készített érdekes összefoglalót.
A gond a következőkben összegezhető: miközben az átfogó, stratégiai (nagyhatalmi-) céljait mind nyíltabban megfogalmazó kínai állam egyre „asszertívabb” módon igyekszik kiterjeszteni információs befolyását más (nyugati-) nemzetek közvéleményeire, ugyanez a kínai állam egyre több akadályt gördít más államok elé abban, hogy hasonlóan elérhessék a kínai közvéleményt. A tájékoztatási térben dinamikusan terjeszkedő Kína igyekszik hermetikusan elzárni saját információs tereit a konkurens hatalmak elől.
Az információs, avagy tájékoztatásügyi (csúnyábban fogalmazva propaganda-) konfrontáció legakutabb területe éppen a Sina Weibo. A mikroblog szolgáltató ugyanis – a kínai hatóságok nyílt, vagy színfalak mögötti – nyomásának engedve, mind kifinomultabb eszközöket és eljárásokat vezet be az online felületen zajló párbeszéd közvetlen cenzúrázására. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a Kínában működő nyugati diplomáciai képviseletek, amelyek kezdetben nagy lelkesedéssel igyekeztek üzeneteiket eljuttatni a Weibo felhasználói táborának, egyfajta öncenzúrát gyakorolva igazodnak a kínai kormányzat korlátozó törekvéseihez.
Az ausztrál külpolitikai agytröszt – amely egyébként máris egy orwelli információs világ eljövetelét vizionálja Kínában – a nyugati diplomáciai testületek (persze, első körben a mögöttük álló külpolitikai igazgatási szervezetek) összehangolt fellépésében látja a tendencia megállításának egyedüli lehetőségét.
Ennek keretében a következő lépéseket tartja megfontolandónak a témában talán leginkább érintett Ausztrália külpolitikai elemzőcsoportja:

  • az információs területen hátrányokat (cenzúrát) szenvedő nyugati kormányok diplomáciai testületeinek, közösen egyeztetett formákban és módon, rendszeres transzparencia jelentéseket kellene készíteniük és a világ közvéleménye elé tárniuk. Ebben módszeresen rögzítenék a legitim tájékoztatási tevékenységüket érő kínai állami korlátozásokat (cenzúra jelenségeket). Mintegy a „nemzetközi közösség” nyilvánosságát hívnák így segítségül a kínai cenzúratörekvések ellen. (Egy részletre érdemes külön felhívni a figyelmet: a szakértői anyag mindig és hangsúlyosan a legitim diplomáciai tájékoztatási tevékenységekről beszél. Itt tehát jól elkülönítik a digitális diplomácia ténykedését a szürke, vagy éppen fekete információs hadviselési akcióktól.)
  • a szakértők fontosnak tartják azt is: a diplomáciai testületeket felügyelő külügyi apparátusok dolgozzanak ki világos és egyértelmű közösségi média működési elveket és eljárásrendeket a kiküldött szervezetek számára. Ettől a (liberális értékrendet tükröző) eljárási etalontól pedig a diplomáciai testületek ne térhessenek el (öncenzúrát gyakorolva) a konfrontáció kerülése érdekében.
  • a diplomáciai kirendeltségek fokozottan használhatnák ugyanakkor a nem cenzúrázott (azaz nyugati tulajdonú) közösségi média platformokat. A Twittert ugyan a kínai hatóságok blokkolják az ország területén, ám mégis mintegy 10 milliós kínai felhasználó tábora van a nemzetközi mikroblognak.

A nyugati diplomáciák szoros együttműködését külön is hangsúlyozzák az ausztrál szakértők. Az „egységfront” egyik megnyilvánulásaként például törekedniük kellene arra, hogy a Kínában működő nyugati diplomáciai testületek kölcsönösen megosszák egymás minden üzenetét, ezzel is nehezítve a kínai hatóságok korlátozó törekvéseit.
Weibo Diplomacy and Censorship in China; Fergus Ryan; Australian Strategic Policy Institute; 2018. július 1.

Visszaállítják az USA Külügyminisztériumában a (nemrég megszüntetett) Kiber-Diplomáciai Osztályt
A héten – a digitális diplomácia szempontjából – nagy jelentőségű döntést hozott az amerikai Szenátus Külügyi Bizottsága. Az Egyesült Államok törvényhozásának felsőháza ugyanis egyhangúlag elfogadta a 2017. évi „Cyber Diplomacy Act” néven beterjesztett törvénytervezetet. A tervezet eredetileg idén januárban nyújtották be a Képviselőháznak, amit a törvényhozás alsó háza különösebb ellenvetések nélkül el is fogadott. Most, a szenátusi jóváhagyással emelkedett végleg törvényi erőre a szerénynek tűnő elnevezésű, ám sokak szerint roppant horderejű jogi szabályozás.
A törvény lényege, hogy Kiber Ügyek Hivatala (Office of Cyber Issues) néven (ismét) felállítja a Külügyminisztérium szervezetén belül a kibertér szabályozásával, nemzetközi védelmével koherens témaként foglalkozó kormányzati szervezetet. A törvény arról is intézkedik, hogy az új részleget nagyköveti rangban álló vezető irányítsa majd. Az új egység valójában visszaállítja (más néven, és némileg megváltozott hatókörrel, illetve feladatrendszerrel) a State Departmenten belül korábban működő (méghozzá, szakértők szerint kifejezetten eredményesen működő) Office of the Coordinator of Cyber Issues nevű osztályt. A részleget a meglehetősen hektikus személyzeti politikával küzdő külügyi tárca akkori vezetője, Tillerson külügyminiszter szüntette meg, „szervezeti racionalizálás” címszóval. A lépést azóta is sok kritika érte, többnyire általában pártállástól függetlenül.
Az új törvény – amelynek előterjesztésénél annak idején a Képviselőház Külügyi Bizottságának elnöke személyesen bábáskodott – előírja azt is, hogy a Külügyminisztérium átfogó stratégiát dolgozzon ki a kibertérrel kapcsolatos amerikai nemzetközi politika meghatározására. A törvény ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy a Külügyminisztérium rendszeresen beszámoljon a Kongresszusnak a kibertérrel kapcsolatban megkötött nemzetközi megállapodások tartalmáról.
Senate committees review energy security nominee, digital diplomacy bill; Eric Geller; Politico; 2018. június 26.
Az elfogadott törvény szövege letölthető (H.R. 3776)

Azerbajdzsán olasz nyelvű internetes platformmal nyit a világra
Többször utaltunk már rá: a digitalizáció, a gyors IKT-fejlődés, és mindenekelőtt a közösségi média rohamos terjeszkedésében rejlő lehetőségek mindenfelé megmozgatják a külügyi szervezetek figyelmét. Jellemző módon persze a nagyhatalmakét. Máskor viszont éppen a kisebbekét. Az ok mindkét esetben nyilvánvaló: a nagyoknál fontos vezérlő a nemzetközi presztízs, míg a nagyhatalmi ambíciókat nem dédelgető, és többnyire jóval szerényebb eszközkészlet felett rendelkező államok a digitális eszközök „nagy kiegyenlítő”jellegét igyekeznek a maguk javára fordítani. A közösségi média platformok – és éppen a soft power területeken operáló közdiplomáciában – olyan közvélemény-elérést biztosíthatnak szerény költségvetésű külügyi testületeknek is, amilyet néhány évtizede csak a szinte korlátlan költségvetésű nagyhatalmak engedhettek meg maguknak.
A kisebb országok digitális diplomáciai fejlesztéseire példa az azeri geopolitikai-, és kulturális körülményeket, nem különben persze az (elsősorban a kőolajon alapuló) gazdasági fejlesztés lehetőségeit napra készen bemutató, olasz nyelvű internetes portál, amely a napokban indult útjára.
Az ötletgazda, egyben az elektronikus eszköz kifejlesztését irányító szervezet ebben az esetben egy külföldi csoportosulás, az Instituto di Ricerca di Economia e Politica Internazionale nevű gazdaságfejlesztési szervezet volt. A portál olasz nyelve tehát nem véletlen: elindítói ugyanakkor elsősorban az olasz befektetőknek, fejlesztőknek szeretnének információkat nyújtani a volt szovjet tagköztársaságból egyfajta olajnagyhatalommá előlépett, ám fejlesztésekben korántsem dúskáló államról.
Newly developed information portal aims to promote Azerbaijan’s geopolitics, diplomacy and economic opportunities in Italy; Asiman Asadov, AZERTAC, 2018. június 29.
Azerbaigian Reportage – Portale di approfondimento

Kiberhadviselési Parancsnokságot állít fel az Indiai Hadsereg
A geopolitikai konfliktusok egyik leggyakoribb összecsapási területe immár nem a szokványos harcmező, hanem a kibertér. Amelynek határai meglehetősen diffúzak, alig-alig körvonalazottak. Ahogy a szereplők személyisége is képlékeny: magánosok és államiak, vagy állami szolgálatban álló magánosok, katonák és civilek vívják harcukat ezen a láthatatlan harctéren.
A nagyhatalmak figyelmét évekkel (valójában persze évtizedekkel) ez előtt felkeltette már ez a sok szempontból ismeretlen mező: amerikai, kínaiak, oroszok és britek állítottak fel már jó ideje a kiberháború, illetve általában a kiberharctér jelenségeinek, veszélyeinek, fegyvereinek kutatására szakosodott szervezeteket: polgári kutatórészlegeket, rendőri és állambiztonsági csoportokat – és valódi, katonai egységeket is. Mielőtt elfelejtenénk: a nagyok nyilvánvaló kiberhadviselési fejlesztései mellett szép csendben feltűnt a porondon néhány kisebbnek látszó szereplő is. Elsőként és mindenekelőtt az izraeliek. A technológiai (és szervezeti) innováció legendás úttörői, élharcosai és sztárjai. Az iráni atomprogramot hosszú időre visszavető Stuxnet támadóvírus például szinte bizonyosan az ő leleményességüket dicséri. Egyben elemi erővel mutatott rá ennek az új harctérnek a lényegére: itt nem csak az óriásoknak van esélyük, hanem a modernkori Dávidoknak is. Ne legyenek azonban illúzióink: a kiberhadviselésben jócskán előreszaladt kisnemzetek között ott emlegetik a másik felet, Iránt is. Nem is beszélve Észak-Koreáról. A verseny tehát most már ezen a terepen is gyilkos, aki lemarad, az behozhatatlan hátrányba kerülhet.
A napokban India is lépett ezen a területen. Tulajdonképpen az a meglepő, hogy csak most jutott idáig az egyik rohamosan feltörekvő, potenciális nagyhatalomként emlegetett ázsiai ország. Amely ráadásul közmondásosan tudományos-szakmai „nagyhatalom” a számítástechnika, a programozás területén, remek szakember utánpótlással az informatika szinte minden ágában. És, amelynek ugyanakkor halálos ellenségei vannak a regionális térségben. Pakisztán, és a másik oldalán Kína figyelemre méltó ellenfelek a digitális térben is.
A héten bejelentették: az indiai hadseregen belül Kiber Védelmi Ügynökséget (Defence Cyber Agency) állítanak fel, „még az év vége előtt”. Az új katonai szervezet mandátuma kiterjed majd a kiberfenyegetésekkel kapcsolatos védelemre, az elrettentésre, és a támadó kiberhadműveletekre egyaránt. Az ügynökség kezdetben mintegy 1000 fővel lép működésbe, a hadsereg valamennyi fegyverneméből toborzott állománnyal. Nem titkolt cél az is, hogy az ügynökség legyen a magja egy a későbbiekben kialakítandó Kiberhadviselési Parancsnokságnak. A kezdeményezés egy további lépés lehet India középhatalmi státuszának kialakítása felé.
Military to get new body to tackle cyber warfare soon; Sanjib Kr Baruah, The Asian Age, 2018. június 28.

SZAKMAI MŰHELY – Az igazság elsorvadása. Az amerikai RAND kutatóprojektje a múltban keresi a magyarázatot
A RAND Corporation, az USA egyik legnagyobb, de talán mindenképpen legtekintélyesebb szakpolitikai kutatószervezete a védelempolitika, a külügyek, a nemzetközi kapcsolatok egyik megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye. A pártoktól független, nonprofit szervezet az ország egészen kitűnő kutatóit gyűjti össze, sokszor eseti kutatások elvégzésére.
A RAND által vizsgált témák sokszínűek, változatosak – és többnyire lebilincselően érdekesek. Ezúttal szeretnénk bemutatni a szervezet egy új kutatási projektjét, amely a RAND hagyományaihoz híven, nagy léptékű perspektívában veszi szemügyre korunk egyik leg nyugtalanítóbb, legtöbbet emlegetett, és bizonyára tényleg sorsdöntő kérdését. Igen: az álhírekről, az „igazságon túli” világról van szó. A RAND kutatói abból az egyértelmű feltételezésből indultak ki, hogy az a különös, ám viharos gyorsaságú jelenség, ami az információkat, a híreket, a tényeket, egyszóval az „igazságot” érinti egész modern társadalmunkra nézve jelent halálos fenyegetést. Az igazság elsorvadása – ennek vagyunk szemtanúi, elszenvedői és nyilván okozói, vélik a RAND kutatói. Akik a jövőre emelt pillantással igyekeznek körbejárni, feltárni ezt az egyszerre szimpla és világos, és ugyanakkor áttekinthetetlenül bonyolult jelenséget. És akik, ahhoz hogy a jövőt előre jelezzék, visszapillantanak a múltba. Mert a jó kutató tudja: a múlt felmérhetetlen tudáskincs tárháza. Az okos ember – ellentétben a buta feltételezéssel – mindig tanul a történelemből.
A RAND kutatói, témájuk megfogalmazásaként idézték a híres-hírhedt amerikai sajtómágnás, William Randolph Hears hajdani mondását, amit az USA-val éppen feszült viszonyban álló spanyol Kubába kiküldött tudósítójának mondott: „Maga csak szállítson nekem jó fotókat – én majd szállítom hozzájuk a háborút”. És hamarosan kitört a spanyol-amerikai háború.
A RAND-nál úgy vélték az igazság elsorvadása koránt sem újkeletű jelenség, az amerikai történelem három korszakára is jellemző volt a társadalmat pusztító mértékben eltorzult, eltorzított információk áramlása. Az elkövetkező hónapokban, években azt szeretnék megvizsgálni: mik az azonosságok, használható analógiák – és mik a mostani igazságválság megkülönböztető újdonságai.
Szeretnénk időről időre beszámolni ennek az érdekes projektnek az állásáról. Most, elsőként a bevezető tanulmányra hívjuk fel olvasóink figyelmét, amely a szervezet webhelyéről szabadon elérhető.
The Truth Decay Research that Made Obama’s Reading List; Michael D. Rich, Jennifer Kavanagh, CNN, 2018. június 21.
In Reckoning with Today’s Truth Wars, Look to America’s Past; Michael D. Rich, Jennifer Kavanagh
Truth Decay. Fighting for Facts and Analysis
Truth Decay. An Initial Exploration of the Diminishing Role of Facts and Analysis in American Public Life (a teljes jelentés)

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor