Adatszakszervezetek
A digitális platformok egyre nagyobb befolyása az életünkre számos ellenreakciót vált ki. A 2018. július 8-i eGov Hírlevélben olvashatjuk például a „Kutatói vélemény: tegyük közjavakká a vállalatok magánadat-vagyonát!” című ismertetést. Számos más cikk is kapcsolódik ehhez az eszmei vonulathoz. Utópikusak vagy sem? Mindenesetre egyre erőteljesebben jelentkeznek.
Egy lehetséges válasz a köznépet, átlagembereket képviselő digitális platformok megjelenése lenne. Ezek ugyanazt a szerepet töltenék be mint a szakszervezetek egy korábbi korszakban: összefogva fellépni az érdekekért. Technikailag ez úgy nézne ki, hogy a Facebook felhasználója és a Facebook közé ékelődne egy önkéntes összefogáson alapuló digitális platform, amely az érdekeiket képviselné. Nevezetesen azt, hogy adatokat szolgáltatnak a Facebooknak, amely ebből pénzt csinál, ebből kérnének részt – valamilyen formában. Az elképzelés megfogalmazói nem radikális aktivisták. Eric Posner az egyik szerző, ő az egyik legnevesebb amerikai jogtudós (University of Chicago Law School). Szerzőtársa Glen Weyl. a Microsoft vezető kutatója, és a Princeton Egyetem oktatója.
Radical Markets: Uprooting Capitalism and Democracy for a Just Society; Eric Posner, E. Glen Weyl; Princeton University Press; 2018
A könyv webhelye
Eric Posner webhelye
E. Glen Weyl webhelye
Meg is alakult az első ilyen szervezet Hollandiában, a Datavakbond (Adatszakszervezet), amelyik arra törekszik, hogy tárgyalásos úton megállapodjon a digitális platformokkal (Google, Facebook), hogy mi is történik a tagjai adataival.
Facebook users unite! ‘Data Labour Union’ launches in Netherlands. Reuters, 2018. május 23.
Jaron Lanier egyike az elképzelés megvalósításán dolgozóknak. Ő viszont egy kifejezetten radikális, utópikus gondolkodó, aki a virtuális realitással kapcsolatos kutatások egyik meghatározó alakja volt az 1980-as években. Azután technológiai civilizáció radikális kritikusává vált. Élesen támadja a közösségi média óriáscégeinek működési modelljét.
Jaron Lanier on fighting Big Tech’s ‘manipulation engine’. Financial Times, 2018. július 6.
Az Economist is foglalkozik Posner és Weyl elképzelésével. Úgy gondolják, hogy nem teljesen utópisztikus. Bár kétségkívül kisebb haszonkulcsot jelentene a digitális platformoknak, de lehetséges hogy összességében sokkal nagyobb lenne az üzleti volumen.
Data workers of the world, unite. What if people were paid for their data? The Economist, 2018. július 7.
Automata gépjárművek
A jövő kétségtelenül a hálózatos, önvezető autóké. Hogy mikor lesz az álomból valóság, az erősen bizonytalan. Bemutatunk két szkeptikus véleményt.
Növekszik a kétely a szakemberek (legalábbis egy részük) körében, hogy évek, esetleg évtizedek, telhetnek el addig, amíg az önvezető gépjárművek megbízhatóan el tudják a baleseteket kerülni. Azaz a nagy cégek (pl. Tesla, Waymo) előrejelzései ellenére, ez nem a jelenben megoldható probléma. Ez előrevetíti a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások újabb apályát (MI tél) is, és a várakozások újrafogalmazását (realistább alapokon). Ez súlyos helyzetbe hozhatja azokat a cégeket, amelyek tevékenységüket arra alapozzák, hogy az önvezető autók bevezetése a napi használatba gyorsan be fog következni.
Self-driving cars are headed toward an AI roadblock. The Verge, 2018. július 3.
Rodney Brooks az előbbi cikk egy részletét kommentálja meglehetősen indulatosan. Andrew Ng, a mesterséges intelligencia egyik legnevesebb kutatója, azt nyilatkozta a cikkben, hogy az önvezető autók biztonságos közlekedésének problémájának megoldását nem az egyre tökéletesebb műszaki-informatikai rendszerek fogják elhozni, hanem a jól felkészített gyalogosok, akik annak figyelembe vételével közlekednek, hogy ügyelni kell az önvezető gépjárművek sajátos viselkedésére.
Bothersome Bystanders and Self Driving Cars. Rodney Brooks, 2018. július 4.
