A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. november 19.

Szívósan terjed a világban a „digitális önkényuralom” – kondítja meg a vészharangot a Freedom House
A kormányok egyre szívesebben és egyre gyakrabban lépnek fel a világhálón terjedő, számukra politikailag kellemetlen nézetek terjedése ellen, illetve általában az online a hatalom monopolizálásáért – fogalmazza meg lesújtó és egyben riasztó globális helyzetképét a Freedom House nevű közismert civil szervezet. A nemzetközi jogvédő NGO frissiben megjelent éves jelentése, a 2018. évi Freedom on the Net tanulmány szerint a kínai államhatalom példája látszik ragadósnak, és egyenesen a „digitális önkényuralom” népszerűsödését és rohamos terjedését prognosztizálják kutatóik.

Az online propaganda, az egyre kifinomultabb és kiterjedtebb internetes dezinformáció lassan megmérgezi a digitális tereket, miközben a személyes adatok mohó és szemérmetlen gyűjtése veszélybe sodorja a személyes szabadságunkat, és végső soron magát a demokratikus berendezkedést is – mondja a szakanyag.

A jelentés 17 olyan országot talált, amelyekben az államhatalom előterjesztett, vagy éppen már jóvá is hagyott olyan jogszabályokat, amelyek az internet szabadságát igyekeznek korlátozni (persze, az álhírek elleni küzdelem szükségleteire hivatkozva), miközben 18 kormányzat tovább erősítette az interneten zajló kommunikáció megfigyelését, illetve szűkítette az állampolgárokat védő titkosítások alkalmazásának lehetőségét.

Összességében, állapították meg a kutatók, a világ 26 országában csökkent az internet szabadsága az elmúlt egy esztendő leforgása alatt; 19 országban ugyanakkor bizonyos javuló tendenciák is mutatkoztak ezen a téren, ám ezek többnyire csak jelentéktelen előrelépést eredményeztek.

A Freedom House jelentéstevői egyértelműen Kínát jelölték meg a riasztó globális fejlemények egyfajta kiindulási pontjaként, amelyek mind inkább egy nyomasztó technikai anti-utópia képét rajzolnák fel a digitális forradalom hajdan rózsásnak látszó egére. A jelentés a kirívó példák között említi azokat a kínai kiberbiztonsági törekvéseket, amelyek rákényszerítik a helyi és a külföldi vállalkozásokat is arra, hogy haladéktalanul felhagyjanak minden tilalom alá eső digitális tartalom továbbításával, illetve amelyek arra kényszerítik a technovállalatokat, hogy valamennyi kínai felhasználóra vonatkozó adatot csakis az országon belüli szervereken tároljanak.

További megszorító, szabadságot korlátozó intézkedésként említik a kutatók azt a „több százra” rugó kisebb-nagyobb rendeletet, amelyek részletekbe menően előírják ma már, hogy Kínában az emberek mit tehetnek online, illetve mitől kötelesek tartózkodni a kibertérben.

A Freedom House nem mulasztja el kiemelni azt sem, hogy a kínai kormányzat totális kontrollra irányuló törekvései engedelmes támogatókra lelnek a kínai tulajdonú technológiai nagyvállalatokban. Ezek a cégek – és itt természetesen hangsúlyosan említik a kínai multit, a Huaweit – egyre aktívabban kapcsolódnak bele a digitális infrastruktúrák kiépítésébe a világ számos pontján – elsősorban Afrikában és Latin-Amerikában -, ami lehetővé teszi, hogy „technológiai kiskapuk”, avagy „titkos „háttérbejáratok” elhelyezésével Kína tömegesen tudja kihasználni más országok, vagy egész térségek információs „vagyonát”.

Az internet szabadságát fenyegető nemzetközi „rossz gyakorlatok” között a Freedom House kiemelt helyen említi a szolgáltatások időleges kikapcsolását. Ezen a téren, mondják az amerikai kutatók, egyértelműen India vezet, csaknem 100, az internetes szolgáltatások folyamatosságát érintő incidenssel az idei évben. A hamis információk szervezetszerű közreadása szintén egyre közkedveltebb a világ számos kormányzata körében. Mind gyakoribbak az államilag felállított „troll hadseregek”, amelyek mind professzionálisabb módszerekkel manipulálják a közösségi hálózatokon folyó információs folyamatokat. Itt az amerikai civil kutatók – a szokásostól eltérően – nem az orosz kormányzatot emelik ki, hanem Szaud Arábia hatalmi elitjének ilyen gyakorlatát említik első helyen.

Az idei jelentés készítői ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is: az internet szabadsága nem csupán máshol a világban romlott az elmúlt évben; maga az Egyesült Államok is „visszafelé masírozott”, mindenekelőtt a netsemlegesség eszméjének érezhető visszaszorulása következtében.
Chinese-style „digital authoritarianism” rising around world – study; South China Morning Post; 2018. november 1.
Freedom on the Net. The Rise of Digital Authoritarianism; Freedom House

A Google mint „Jó cenzor”: az óriásvállalati Nagy Testvér veszélyes ölelése
Ha már az online szabadság veszélyeztetői között az amerikai jogvédő szervezet idei jelentése kiemelt helyen említette a kínai óriáscégeket, akkor érdemes azért egy pillantást vetni Amerika „háza tájára is”. Az amerikai Külügyminisztériumban negyed évszázadot eltöltő Peter Van Buren most a The American Conservatíve hasábjain szellőztette meg a technológiai világ egyik legnagyobb – és leginkább meghatározó szerepkörű – óriásának, a Google cégnek egy több mint különös belső „tanulmányát”. A mi fülünknek meglehetősen hátborzongatóan csengő „A jó cenzor” címmel cirkuláltatott tanulmány (amit eredetileg a Breitbart nevű szélsőjobboldali hírszolgáltató adott közre) az utóbbi években felerősödő, kormányzati kérésekre (nyomásra) felerősödő online cenzúra tevékenységeket vette górcső alá. A jelenség háttereként a szerzők megállapítják, hogy az amerikai közéleti és politikai kultúrában erős hagyományokkal rendelkező szólásszabadság – számos sajnálatos körülmény nyomán – ma már nem alkalmazható abban a formájában, mint korábban.
A cenzúra felkérések zöme, a közzétett adatok szerint, a Google cég leányvállalatát alkotó YouTube-on megjelenő tartalmakat érinti. A (belső jelentésben egyébként nem nevesített) kormányzati körökből érkező cenzúrakérelmek mintegy 50%-a irányul a videomegosztó tartalmaira (miközben a cenzúraigényeknek csupán kevesebb mint 20%-a kapcsolódik a fontosabbnak tartott Google Search keresőmotorhoz).

A munkaanyag készítői egyértelműen leszögezik: a Google cégnek folytatnia kell „elmozdulását” a cenzúra gyakorlatok felé, amennyiben meg akarja tartani piaci pozícióit. A cenzúra gyakorlatok „kikényszerítői” között a Google szakértői az alábbiakat említették:
* maguk a felhasználók, akiket egyre jobban zavar a kibertér „rendetlensége”, kaotikus jellege;
* a kormányok, amelyeket aggasztott a vállalati szektor „önjáró jellege”;
* a hirdetői körök, amelyek úgy érezték, hogy a netsemlegesség biztosítása nélkül veszélybe kerülnek a reklám elhelyezési lehetőségeik.

A Google-féle munkaanyag néhány figyelemre méltó példát is felsorol a fenti „társadalmi nyomások” hatására végzett cenzúra működések sorából. A közelmúlt időszakának faji feszültségeihez, elsősorban a Charlottesville-i zavargásokhoz és megmozdulásokhoz kapcsolódott az az akciójuk, amelyben – közösen a Google, a GoDaddy és a Cloudflare – eredményesen blokkolták a feszültségek szításában felelősnek tartott szélsőjobboldali The Daily Stormer internetes jelenlétét. Mások azonban az ilyen „jó cenzori” beavatkozások kiszámíthatatlanságára, veszélyes precedens jellegére hívják fel a figyelmet.
Google Wants to be Your Media Mummy; Peter Van Buren; The American Conservative; 2018. október 23.
The Good Censor – Google Growth Strategy: „Shift Towards Censorship” to Appease Authoritarian Governments; Breitbart; 2018. október 9.
The Good Censor (dokumentum)

Így csinálják a britek: digitális diplomácia Egyiptomban
A brit Külügyminisztérium, viszonylag csendesen, többnyire a háttérben meghúzódva, de valójában nagyon is aktívan és kitartóan alkalmazza a digitális kommunikáció eszköztárát a szigetország szerteágazó diplomáciájának támogatására. Az elmúlt hónapokban több írásunkban is igyekeztünk ráirányítani a figyelmet a brit külügyi apparátus ezen a téren végzett – és szerintünk példamutató – aktivitására.
A britek amúgy a korai úttörők közé tartoznak ezen a terepen (is). E-diplomáciai tevékenységüket az alábbi fontos jellemzők írják körül:
* stratégiai megközelítés: átfogó koncepciót dolgoztak ki, fektettek le és alkalmaznak, amely koherens módon írja körül azt, ami talán a leggyakrabban hiányzik másoknál, noha a legfontosabb volna: mi a digitális eszközök és eljárások csatasorba állításának a célja? Hogyan segítheti a digitalizáció a brit külpolitika céljainak megvalósítását?
* digitális ökoszisztéma: a stratégiai célkitűzések megvalósítására, azok különböző területeinek, prioritásainak szolgálatára különböző ICT-eszközöket és megoldásokat dolgoztak ki és állítottak munkába. Ezek azonban rendszerként állnak össze, és így hatásosan (és hatékonyan) szolgálják a külpolitikai kívánalmakat.
* világos eljárásrendek: egyszerű, használható, áttekinthető, betartható és követhető technológiai eljárásrendeket dolgoztak ki. A külügyi apparátus valamennyi érintett tagját megismertetik ezekkel a működési, működtetési elvekkel.
* a hókusz-pókusz hiánya: talán jelentéktelennek látszhat, de az olajozott működés, a szervezeti kultúra szempontjából nagyon is kulcsszerepet játszhat az IKT-eszközök alkalmazásához kapcsolódó csendes visszafogottság. A brit külügy működési koncepciójának lényegi eleme az informatika világára különösen jellemző felhajtások, bombasztikusságok tudatos kerülése.
A brit diplomácia digitális „hitvallását”, egyben napi működési gyakorlatát remekül bemutató kis információs anyag került most elénk – mondhatnánk, stílszerűen – a YouTube-on. A brit Külügyminisztérium, a nevezetes FCO dedikált közösségi média csatornáján tette most közzé az ország Egyiptomban akkreditált nagykövete, John Casson afféle szakmai visszatekintő videóját. A diplomata négy éves külszolgálati munkáját mutatja be, kiemelve a helyi közösségekkel való kapcsolattartásban ma már a Közel-Keleten is nélkülözhetetlen közösségi média, elsősorban a Twitter jelentőségét. Négy év külszolgálat alatt Casson mintegy 2800 posztot írt helyi követőinek. Közönségben pedig nem volt hiánya: információit, meglátásait mintegy negyedmillió egyiptomi internetező követte folyamatosan. A felhasználók nem csupán a helyi arab elitekből kerültek ki; olvasóinak mintegy 85 %-a a fiatal korosztályokból került ki. A közreadott, „megbeszélt” témák korántsem szorítkoztak a nagypolitika veretes ügyeire. Arról kell twittelni, ami a helyi embereket érdekli – mondja Casson, tehát az ételekről, a futballról. Aztán ha már van közönsége az embernek, akkor lehet elmondani közben olyasmiket is, amiket egy diplomata hagyományosan közvetíteni szeretne. Pofon egyszerűnek látszik – de még sokfelé érdemes volna megfontolni.
John Casson: Digital Diplomacy; FCO; YouTube; 2018. november 1.

Izraeli gyakornoki program: „digitális nagykövetek” kerestetnek.
Az Israel 21c nevű, amerikai civil szervezet különleges gyakornoki programot hirdetett. A nonprofit szervezet, amely egy angol nyelvű online hírportált működtet, magát a 21. századi Izraelre vonatkozó képi- és nyomtatott információs anyagok legnagyobb archívumaként jellemzi. Érdeklődési körében különösen hangsúlyos a modern technológia, az izraeli tudomány jelenléte.
Az NGO most különleges gyakornoki programot hirdetett meg. Olyan amerikai egyetemistákat vár időleges munkatársként, akik „digitális nagykövetként”, a közösségi médián keresztül számolnának be mindarról, amit érdekesnek találnak a közel-keleti országban. Ehhez persze, modern korunkban, nem kell kimozdulniuk egyetemi campusukról, hiszen a munkájuk – az adatgyűjtés éppen úgy, mint a közlések – a virtuális térben zajlik.
A gyakornokok – akik egy éves megbízatásukat fizetett munkatársként végzik majd – elsődleges feladatként a hírportál gazdag információs bázisának hasznosításáért felelnek majd: a cél az, hogy az izraeli tudományról és kultúráról felhalmozódott információs alapanyagot érdekes, olvasmányos történetek formájában terjesszék a közösségi platformokon. A fiatalok természetesen e közben intenzív képzésben is részesülnek a digitális újságírás, a közösségi média menedzselés, illetve az online marketing területén.
A legalább egy szemeszterre szóló megbízatás során jelentős súlyt kap a kapcsolattartás, a hálózatépítés. Ez persze – tekintettel az óriási távolságokra – többnyire online netwörkölést, virtuális konferenciákat jelent majd. Ugyanakkor az így kialakuló „nagyköveti testület” tagjai legalább egy alkalommal valóságos csapatépítő tréningen erősítik majd kapcsolódásukat.
Apply to Be a Digital Ambassador for Israel!; Israel21c; 2018. november 16.

SZAKMAI FÓRUM: Adatdiplomácia az ENSZ World Data Forum 2018 konferencián
A múlt hónap végén, az Egyesült Arab Emírségekben rendezték meg az ENSZ World Data Forum 2018 elnevezésű konferenciáját. A geopolitikai tér és a kiberszféra mind jelentősebb összekapcsolódásának köszönhetően, a három napos rendezvényen külön szekciót szenteltek az „Adatok és a diplomácia” témakörének.
A speciális panelben elsőként felszólaló Katharina Höhne, a DiploFoundation kutatója az adattudomány néhány legérdekesebb, leginkább ígéretes új területét járta körül. Fókuszában olyan tématerületek szerepeltek, mint például a térbeli adatok, vagy a közösségi médiában generálódó big data lehetséges diplomáciai alkalmazása. Ugyanakkor különösen hangsúlyosan említett egy olyan aspektust, amely valahogy mindig a háttérben marad: az adatokkal való munkához elengedhetetlen tudás, kapacitás kérdését. Határozott véleménye, hogy a diplomaták, külpolitikai döntéshozók adattudományi kapacitásának fejlesztése az elkövetkező időszak egyik prioritása kell, hogy legyen.

Maria Fasli, az UNESCO elemzési és adattudományi igazgatója az adatelemzés – diplomáciai munkában használható – különböző szintjeit mutatta be. Külön szólt a témához kapcsolható big data elemzés, illetve a területhez kötődő gépi tanulás problémáiról. Fontos figyelmeztetése volt az e feltörekvő tudományterületek kapcsán a döntéshozókban gyakorta megjelenő, megalapozatlan várakozások „korrigálásának” fontossága.

A panel harmadik felszólalója különösen sok újdonságot hozott. Graham Nelson, a brit Külügyminisztérium Nyílt forrású Információs Részlegének vezetője ugyanis némi bepillantást engedett a brit digitális diplomácia egyik legfontosabb szekciója, a csendben a háttérben dolgozó Open Source Unit kevesek által ismert munkájába. A két éve működő részleg, amely villám gyorsan 20 főre duzzadt, multidiszciplináris megközelítésben igyekszik tényalapú hátteret biztosítani a külpolitikai döntéshozóknak. A csoport adattudósok, nyílt forrású hírszerzési specialisták és a viselkedéstudománnyal foglalkozó szakértők egymástól eltérő nézőpontját és munkamódszereit gyúrja egybe. A részleg konkrét digitális eszközök egész sorát fejlesztette ki a nyílt adatokra támaszkodva. A brit szakember példaként bemutatta a Brexit-hez kapcsolódó közösségi média „beszélgetések” feltérképezését (tartalom, témák, érzelmi álláspontok szerint) interaktívan bemutatni képes alkalmazást. Másik példaként említette azt az eljárást, ahogy a csoport a nyílt adatokra támaszkodva igyekszik megérteni az online szélsőségességeket. Végül érdekes példaként említette azt az eszközüket, amelyben híroldalak tartalmának gépi „gereblyézése” révén gyűjtenek válsághelyzetekkel kapcsolatos, kritikus információkat, hogy az így azonosított kulcstémákat egy mobil kisalkalmazáson keresztül jelenítsék meg.
Data and diplomats: capacity development for diplomats and policy-makers in the digital age; Katharina E. Höne; DigitalWatch; 2018. október 30.
UN World Data Forum 2018

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, politika, politikai informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.