Innovációs politika a digitalizáció korában – ahogy az OECD látja

„Az OECD Tudományos, Technológiai és Innovációs (STI) igazgatósága tanulmányt jelentetett meg a digitalizáció innovációra gyakorolt hatásáról és a digitalizáció korában sikerre vezető innovációs szakpolitikákról. Mint rámutatnak: napjainkban az innováció eleve digitális formában jelenik meg, vagy éppen adatokban, szoftverekben ölt testet. A digitális innováció egyaránt lehet a digitális technológiák eredménye és azok összetevője is, ami lehetővé teszi adatok gyűjtését, feldolgozását, kezelését, tárolását és terjesztését gépi úton. Az elektronika fejlődése (Moore-törvény) és az adattudományok előretörése megteremtette az alapját és egyben folyamatosan bővülő távlatokat nyitott a digitalizációnak, a digitális adatfeldolgozásnak. A mesterséges intelligencia újabb fontos mérföldkövet jelentett, tovább gyorsítva és ösztönözve a digitalizációt. Ezek a változások a tudomány és az innováció eredményeiként jelentek meg, de egyben hajtóerejévé is váltak azoknak. Napjainkban szinte az összes innovációs folyamat legalább részben digitalizált. Először értelemszerűen magában a digitális szektorban jelent meg, majd szétterjedt olyan, fizikai javak előállítását végző iparágakban is, mint a járműgyártás vagy az élelmiszeripar. Ezzel együtt a tárgyak internete olyan világot teremtett, amelyben maguk az eszközök szerveződtek hálózatba, beleértve a nem-infokommunikációs eszközöket is, ilyen módon pedig a fizikai javakat előállító berendezések is a digitális világ részei lettek.

Ilyen széles és mély átalakulásnál fontos megvizsgálni, hogy milyen innováció-támogató politikát érdemes követni, és az milyen irányba mutasson. Az OECD tanulmánya a digitális átalakulás gazdasági hatásait értékelve dolgozott ki keretrendszert a digitális transzformáció, az innovációs folyamatok és eredmények hatásvizsgálatára, megvizsgálva ezen hatások tovagyűrűzését az üzleti dinamikára, a piaci szerkezetre és a jövedelemeloszlásra.
A digitális technológiák drasztikusan csökkentik az adatok gyűjtésének, feldolgozásának, megosztásának és elemzésének költségeit, egyben az információ és a tudás áramlását is megkönnyítik. A digitalizált tudást és adatokat pillanatok alatt meg lehet osztani másokkal, tekintet nélkül országhatárokra és egyéb korlátokra. Mindezek a változások komoly hatást gyakorolnak az innovációs folyamatokra és azok kimenetére, a következők szerint:

  1. Az adatkezelés új lehetőségei alapvető forrásai lettek az innovációnak a gazdaság minden szektorában, a fogyasztói magatartás elemzésétől teljesen új szolgáltatások megjelenéséig.
  2. Az innováció sokkal inkább épít az együttműködésre, mert egyrészt csökkenti az együttműködés költségeit, másrészt mert eleve feltételezi az interdiszciplináris szemléletet.
  3. Az internet és a releváns platformok használata lehetővé teszi új termékek bevezetésénél a testreszabottságot, az innovációs köröket pedig lerövidíti. Egy megvásárolt terméknél is lehetőség van a folyamatos innovációra, a hozzá kapcsolódó szoftver folyamatos frissítésével.
  4. A digitális innováció új lehetőségeket teremt az innovációra a szolgáltatásokban is, arra ösztönözve a gyártókat, hogy termékeiket kapcsolódó szolgáltatásokkal ötvözzék (servitisation).
  5. Az általános célú technológiák (general purpose technologies, GPT) új lehetőségeket nyitnak az innovációban, ami különösen igaz a mesterséges intelligenciára. Mindez azonban új és összetett társadalmi és etikai kérdéseket is felvet.

A digitalizációval összefüggő innováció jelentős hatást gyakorol az üzleti szektor dinamikájára és a piaci szerkezetre, mivel az adatok elérésének csökkenő költsége a belépési küszöböt is alacsonyabbra helyezi, így könnyebben tudnak új szereplők megjelenni a piacon, beleértve a kisvállalkozásokat is. A teremtve romboló (diszruptív) üzleti modellek közvetlenül is hozzájárulhatnak a fogyasztói jóléthez, díjmentesen elérhető szolgáltatásaikkal. Az internetes platformszolgáltatások megszüntetik az információhoz jutásnak azt az aszimmetriáját, ami a hagyományos iparágakban hátrányos volt a kisebb vállalkozások számára. Ezzel együtt több olyan tényező is van, ami ezen a téren a koncentrációt ösztönzi. Egyrészt a mérethatékonyság: egy nagy platform jóval hatékonyabban tud működni, mint sok kisebb együttvéve. A több birtokolt adat több szolgáltatásra ad lehetőséget, a fogyasztó számára pedig a jobb testreszabottság révén ad többletelőnyt. Másrészt a mérethatékonyságot „tömegnövelés” nélkül lehet elérni, mivel a nagyobb méret nem fizikai eszközökben és javakban mérhető, hanem immateriális jellemzőkben, így az újabb egységek pótlólagos költsége minimális vagy éppen nulla. Harmadrészt a sikeres működésben kritikus feltételt jelent a megfelelő készségek birtoklása, amit több munkatárs együttes felvételével lehet megoldani, lehetővé téve a vállalaton belüli tudásáramlást.

Az erős piaci koncentráció két, egymással ellentétes hatást gyakorol a piaci dinamikára. Önmagában a koncentráció – a hagyományos megközelítésnek megfelelően – fékezőleg hat a versenyre, míg a szektorra és annak nagy szereplőire jellemző erőteljes vállalkozói dinamika élénkíti azt. Mivel az innováció kulcseleme a versenynek, az együttes hatás az innovációra is ösztönzően hat.

A digitális innováció hatékony fejlődése érdekében a kormányzatoknak olyan szakpolitikai mixet érdemes követniük, amelyek a következő prioritásokkal jellemezhetők:

  • erős állami kutatói rendszer (tudománypolitika);
  • nagy és versenyképes cégek, vibráló vállalkozói dinamikával (vállalkozás- és versenypolitika);
  • kielégítő mértékű innovációs ösztönzők és támogatások (innovációs és szabadalmi politika);
  • képzett munkaerő (oktatási és képzési politika);
  • az adatokhoz és a tudáshoz való hozzáférés legszélesebb körű biztosítása, tekintettel ugyanakkor az adatbiztonsággal, a bizalommal (magánszféra védelme, etikai megfontolások), a gazdasági és politikai megfontolásokkal kapcsolatos korlátokra (adathozzáférési politika).

Az OECD „Going Digital Project” kezdeményezése mindehhez integrált szakpolitikai keretrendszert biztosít annak érdekében, hogy a digitális átalakulás a gazdaság és a jólét növekedéséhez vezessen. Az átalakulásban rejlő potenciál teljes kiaknázására és a kihívások megválaszolására az OECD ajánlása szerint ugyanakkor szükséges a szakpolitikai siló-szemlélet meghaladása, valamint a koherens és egységes összkormányzati szemlélet kialakítása is.

Forrás:
Innovation policies in the digital age; Dominique Guelleci, Caroline Paunovi; OECD, OECD Science, Technology and Industry Policy Papers No. 59; https://doi.org/10.1787/eadd1094-en; 2018. november 13.
Lásd még:
Going Digital – Organisation for Economic Co-operation and Development

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, politika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.