közigazgatás: külföldönszakirodalomszervezettársadalom

A közszolgálat megújítása: A mai problémákra ne a tegnap eszközeivel válaszoljunk!

Szerző: 2019. szeptember 22.No Comments

„Az elsősorban ausztrál közigazgatási vezetőknek címzett Mandarin szakportál „Reinventing how the public service works” címmel mutatja be az ANZSOG (Australia and New Zealand School of Government), a Monash Sustainable Development Institute és a GovLab (NYU Governance Lab) jelentését, ami a „Mai problémák, tegnapi eszköztár” (Today’s problems, yesterday’s toolkit) címmel jelent meg az ANZSOG gondozásában. Ebben bevezetésképpen rámutatnak arra a mélyen fekvő problémára, ami a kormányzatba és a közigazgatásba vetett bizalom hanyatlása jelent a fejlett világban. Ausztráliában a demokrácia működésének elégedettségi indexe a 2007-es 86%-ról 41%-ra esett vissza, de az Egyesült Államokban még súlyosabb a helyzet: ott a válaszadóknak csak 17%-a mondta azt, hogy a kormányzat jól végzi a dolgát. A recenzió szerint átütő erejű az az érzés az emberek között, hogy a kormányzat nem úgy cselekszik, ahogy azt a nagy szakpolitikai problémák megoldása igényelné. Ez részben onnan fakad, hogy a ma legnagyobb kihívásait is a tegnap eszközeivel akarjuk megválaszolni, miközben a XXI. század összetett problémái olyan korszerű eszköztárat és intézményeket igényelnek, amelyek képesek alkalmazni, támogatni és jutalmazni az innovációt.

A bemutatott jelentés amellett érvel, hogy napjaink szakpolitikai kihívásainak megválaszolásához „közszolgálati vállalkozókra” (public entrepreneurs) és olyan intézményekre van szükség, amelyek adatvezérelt, részvételen alapuló gyakorlatot alkalmaznak. Értelmezésük szerint a közszolgálati vállalkozó:

  • tudja, hogyan definiáljon cselekvésre ösztönző, specifikus problémákat;
  • képes használni részvételen alapuló, emberközpontú gyakorlatokat;
  • használni tudja az adatelemzési módszereket és ért a komplex problémák számszerűsítéséhez;
  • megtanul közösen megoldást tervezni azokkal, akiknek segíteni próbál;
  • mérhető megoldásokat vezet be olyan együttműködő csoportokkal és partnerekkel, amelyek különböző tudományágakat és szektorokat kötnek össze.

A közösséget érintő problémákban rejlő kihívásokat nehezíti, hogy gyakran maga a probléma és annak megoldási szándéka is nehezen érthető, valamint mindkettőt vitákkal terhelt politikai környezetben kell megfogalmazni. Ilyen rosszul definiált köz-probléma az egyenlőtlenség, a szociális kirekesztettség vagy a klímaváltozás is. A közproblémák megoldásának módjára a szerzők öt lépéses folyamatot javasolnak, amely lépések mindegyikéhez új módszerek és eszközök szükségesek (ezeket zárójelben tüntetjük fel):

  • Definiálj cselekvésre ösztönző specifikus problémákat. (Probléma-meghatározás.)
  • Használj részvételen alapuló és embercentrikus gyakorlatokat a probléma-meghatározás finomításához, úgy, ahogy ez az emberek mindennapi életében felmerül. (Emberközpontú etnográfia, rendszerszintű gondolkodás.)
  • Használj adatelemzési módszereket az összetett problémák számszerűsítéséhez. (Adattudományok, bizonyíték-szintézis.)
  • Tervezd a megoldást közösen az érintettekkel, a kollektív intelligencia beemelésével. (Nyílt innováció, magatartás-vizsgálat.)
  • Vezess be mérhető megoldásokat. (Hatásértékelés, együttműködő csoportok felépítése, partnerség.)

A fentiekből következik, hogy a közszolgálati vállalkozónak öt alapvető készséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a közszolgálati munka hatékonysága és legitimációja erősödjön:

  • Probléma-meghatározás, specifikusan és cselekvés-orientáltan, az érdekeltek, szakértők és különböző oldalak képviselőinek bevonásával.
  • Részvételi tervezéshez szükséges készségek, részvételen alapuló és embercentrikus gyakorlatokkal, a problémák további feltárásához és azonosításának finomításához.
  • Adatvezérelt és tapasztalat-alapú módszerek alkalmazásának képessége az összetett problémák számszerűsítésének megértésére.
  • Nyílt innovációs készségek, együtt tervezve azokkal, akiknek a segítésére a megoldás születik, a kollektív intelligencia bevonásával.
  • Megvalósítási és együttműködési képesség, közösen munkálkodó csoportokkal és partnerekkel, tudományágakat és szektorokat átívelve.

A jelentéshez információkat szolgáltató felmérés Ausztrália és Új-Zéland köztisztviselőire terjedt ki. A közel 400 válaszadó 90%-a ausztrál volt, 55%-uk a szövetségi kormányzatból, 80%-uk közép- vagy felsővezető. A kérdések arra irányultak, hogy mi az, amit tudnak, mi az, amit tanulnak vagy tanulni szeretnének és végül: hogyan használják innovációs készségeiket az őket foglalkoztató intézménynél. A kutatás kilenc készségre fókuszált: probléma-meghatározás, emberközpontú tervezés, adatelemző gondolkozás, nyílt innováció, magatartás-vizsgálat (behavioural insights), karcsú (lean) és agilis megközelítés, hatásértékelés, bizonyíték-szintézis, rendszerszintű gondolkodás. A kutatás szerint kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindegyik esetében komoly hiányosságok mutatkoznak a köztisztviselői karban.

A jelentés ajánlása szerint ezeknek a képességeknek, készségeknek a fejlesztésére kombinált (blended), gyakorlatias és probléma-alapú tréningeket kell biztosítani a szervezeteken belül, kiaknázva az új technológiákban rejlő lehetőségeket is. Ehhez tíz gyakorlati szempontot érvényesítését javasolják:

  • Hibrid megoldások: a személyes és online tréningek kombinálása.
  • Kvantitatív és kvalitatív készségek: a digitális, adatkezelési és tervezési készségek együttes fejlesztése.
  • Tanulókból tanárok: a tréningeket elvégzők váljanak tapasztalt mentorokká.
  • Az emberek felmérése: mit akarnak tudni és hogyan akarják azt megtanulni.
  • Mérethatékonyságra törekvés: innovatív ügynökségek felépítése, sok ember különböző szerepkörben tréningezésére.
  • Szektor-specifikus innovációk: közprobléma-megoldások adott szakterületre fókuszálva.
  • Személyi edző (coach) legyél, ne csak tréner: képessé tenni az embereket arra, hogy ötletükből megvalósult megoldás legyen.
  • Közös tréning civileknek és köztisztviselőknek: legyen több problémamegoldó.
  • Használd a civileket trénerként: a nyilvános módszertani tudás (public know-how) beemelése az innováció erősítésére.
  • Probléma-megoldó készségek tréningezése: a vállalkozó közszolgálatiság erősítése.

A jelentés szerint bár az új innovációs készségek lendületet kaptak, de nem váltak részévé a mindennapi kormányzati gyakorlatnak. Ahhoz, hogy a köztisztviselők közszolgálati vállalkozókká váljanak (márpedig erre szüksége van a közszférának), a következőkre van szükség:

  • új, XXI. századi eszköztár kifejlesztése a problémamegoldásra, és új utak kitaposása ahhoz, hogy ezen eszköztárak a gyakorlatban is működjenek;
  • hatékonyabb tréning, coaching és mentorprogramok kifejlesztése, a világviszonylatban legjobb gyakorlatokból táplálkozva;
  • intézményi szintű kísérletezés bátorítása, az innovációs készségek megosztására és alkalmazására.

A szerzők szerint, ha a kormányzat felruházza a közszolgálatban dolgozókat arra, hogy a ma problémáira mai eszközökkel keressenek és találjanak olyan megoldásokat, amelyek a legégetőbb problémákat orvosolják, az a megrendült közbizalmat is helyreállítja.”

Forrás:
Reinventing how the public service works; Maria Katsonis; The Mandarin; 2019. augusztus 20.
Today’s problems, yesterday’s toolkit; ANZSOG, Monash Sustainable Development Institute és NYU Governance Lab; 2019. augusztus (PDF)