közigazgatás: külföldönpolitikapolitikai informatikaszakirodalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2020. január 20.

Szerző: 2020. január 20.No Comments

Hogyan nyerhetné meg az Európai Unió a digitális geopolitika nagy játszmáját?

Amerika nem bízik a saját technológiai cégeiben, miért bízna meg akkor bennük Európa? Ezzel a szokatlan felütéssel közölt cikket a realista amerikai külpolitikai iskola egyik vezető szakmai orgánumának tekintett The National Interest, lényegében azt fejtegetve, hogy – éppen ahogy a katonai-hatalmi viszonyokban történt – a digitális technológia terén is leáldozóban van az „amerikai unipoláris pillanat”. Egyértelműen ezt mutatja, hogy a fontosabb szereplők, Oroszország, Kína mellett az Európai Unió is alternatív víziókat vázol fel a kibertérrel kapcsolatosan. Az Internet a digitális szuverenitásért folytatott küzdelem leplezetlen csataterévé vált, ahol koherens stratégiai nélkül aligha van esély a sikerre. Amerika láthatóan nem tud ilyennel előrukkolni, véli a cikkíró, nem meglepő tehát, hogy Európa egyre határozottabban nyomakodik bele ebbe a geopolitikai résbe.

Ami azért koránt sem magától értetődő. Európa ugyanis éveken át csupán valahol a sor végén kullogott a technológiai innovációk frontján; most azonban egyre inkább maga kezdi meghatározni a kibertérben való lét és boldogulás szabályrendszerét. Ebből a szempontból korszakosnak tekinthető az EU 2016-ban elfogadott Általános Adatvédelmi Rendelete, a GDPR, amelynek irányelvei 2018-tól alkalmazandók kötelező erővel az Unió összes tagállamában. Ugyanakkor a 2019-es év jó néhány amerikai technológiai óriásvállalat elleni EU-vizsgálattól volt hangos, és az Amazonra, vagy a Google-ra kivetett történelmi nagyságú bírságok is jelzik, hogy az innovatív digitális iparágak területén az EU nagyon is komolyan kezdi venni a zömében amerikai érdekeltségű óráscégek elleni versengést. Hasonló nyugtalanságot, ingerültséget okozott az amerikai technológiai kulcsvállalatok körében a 2019 novemberében elindított Gaia-X projekt, amelynek keretében az Európai Unió saját, közösségi finanszírozású felhő alapú infrastruktúrát szándékszik kiépíteni. Ezzel a huszárvágással Európa jelentős lépést tehetne abba az irányba, hogy függetlenítse magát azoktól az amerikai és kínai vállalatoktól, amelyek jelenleg kézben tartják a globális felhő infrastruktúrát. Az Amazon és a Microsoft a „digitális szuverenitás” fenyegető árnyainak megjelenését emlegette a bejelentés kapcsán, nehezményezve, hogy ezek a törekvések abba a – szerintük nem kívánatos – irányba mutatnak, hogy az adatszolgáltatások a nemzeti (fizikai) határokhoz igazodva szolgáljanak egy egyébként globális gazdaságot.

Már pedig, vonja le a következtetéseket a szerző, egy mind inkább multipolárissá átrendeződő világban a technológia-stratégiák egyre inkább kulcsfontosságú komponenseivé válnak a világrend menedzselésének. Azaz, a GDPR-hez hasonló játékszabályok lefektetésével egy nemzeti szereplő képes lehet arra, hogy a saját államhatárain túlnyúlóan is kitűzze a játékteret a technológiai cégek számára.

És éppen ezt kellene tennie az Egyesült Államoknak is – vallja egyértelműen a szerző. E helyett azonban az amerikai technológiai cégek elleni támadások kötik le a kormányt (itt a szerző kimondatlanul is arra az esetre gondol, amikor Trump elnök 2018-ban élesen bírálta az Amazon cég szerinte erősen „adóelkerülő” politikáját).

Ugyanakkor az EU koránt sincs egyedül a kiberviszonyok saját érdekeknek megfelelő kialakításában vagy átigazításában, figyelmeztet a cikk szerzője. Oroszország és Kína egyaránt jelentős lépéseket tett az önálló kiberinfrastrutúra kialakítása felé, és ezen a téren a közelmúlt meghatározó eseményeként említhető az Oroszország szuverén internet struktúrájának megteremtéséhez kapcsolódó törvény hatályba lépése. Ezzel a technológiai és jogi fejlesztéssel Oroszország lényegében a Nagy Kínai Tűzfalhoz hasonló kapacitásokra tett szert. Ez – emlékeztet az amerikai szerző – rendkívüli mértékben megkönnyíti az orosz hatóságoknak a kiberforgalmak cenzúrázását, meg persze az amerikai cégek kiszorítását az orosz internetes piacról. Hasonlóan fenyegető lépésként könyvelhető el ugyanakkor a kínai hatóságok tavaly decemberi döntése, amely a nem hazai információs és kommunikációs technológiák eltávolítását irányozza elő az állami szektorból

Kína és Oroszország ezeken a területeken persze élenjár, de Európa jól láthatóan kezd felzárkózni hozzájuk – figyelmeztet az amerikai The National Interest cikkírója. Amerikának tehát sürgősen lépnie kellene, a nyílt internet megőrzése és fenntartása érdekében. A feladat nem könnyű, mert például a GDPR-t ma már nagyon nehéz lenne megkerülni. Amerikának ezért a most a szabályozási vetélkedésben élre tört szereplőkkel együttműködésben kellene dolgoznia azon, hogy alternatív víziókat (és szabályozásokat) dolgozzon ki a kibertérre vonatkozóan. Mindenekelőtt a technológiai cégekkel kellene szorosabbra fonni az együttműködést; azok támadása helyett partnerként kellene tekinteni rájuk, azt hangsúlyozva, hogy a technológiai cégek sokkal jobban tisztában vannak a termékeik piacaival, mint a jogi szabályozással foglalkozó entitások. Amerikának – Európával, Oroszországgal, Kínával ellentétben – egyértelműen a mellé kellene letennie a voksát, hogy az Internet globális, és nem pedig nemzeti intézmény.
How the European Union Could Win the Digital Geopolitical Game?; Ryan Khurana; The National Interest; 2020. január 16.

Digitális diplomáciai csatározás Irán és az USA között – a kínai közösségi média térben

Megfigyelők az USA és Irán között végletesen elmérgesedni látszó geopolitikai konfliktus eszkalálódásának lehettek tanúi az elmúlt héten. Ezúttal a sorozatos rakétacsapások és ellencsapások formáját öltő „kinetikus” akciók (a biztonság politikusok így nevezik a tényleges, fizikai erőszakot) mellett az információs hadszíntéren gyűrűzött tova az ellenségeskedés. Méghozzá egy új, és elsőre meglepőnek látszó frontvonal megnyitásával. A két szemben álló ország Pekingben akkreditált nagykövetségei vívnak ugyanis egyre élesebb hangú médiacsatát a kínai közösségi médiauniverzum legjelentősebb platformján, a Weibón. Mint ismeretes (mi is többször foglalkoztunk itt az e-Gov Hírlevél digitális diplomácia rovatában ezzel a fontos eszközzel) a Weibo egy több funkciót egyesítő mikroblog szolgáltatás, és messze az egyik legnépszerűbb online közösségi platform a Kínai Népköztársaságban. Fejlődése töretlen, és mostanra az aktív havi felhasználóinak száma elérte a 450 milliót. Óriási közvéleményről van tehát szó, amely ráadásul a multipoláris világ felemelkedő újhatalmának online csoportjait fogja össze. A mikroblogon a politikai témák gyakran jelentkeznek, és a külpolitikával, nemzetközi geopolitikai eseményekkel, és persze különösen a kínai nemzeti érdekérvényesítéssel kapcsolatos viták is gyakran hevítik szinte izzásig a Weibo elektronikus csatornáját.

Az USA és Irán közötti, valójában évtizedekre visszanyúló, és szinte folyamatosan „zajló” konfrontáció legújabb szakasza, tehát az iráni katonai és politikai elit csúcsához tartozó Szulejmáni tábornok amerikai akcióban történő megölése óta „költözött be” ez a hadakozás a kínai közösségi média tereibe is. A pekingi Iráni Nagykövetség, közvetlenül a január 3-i légicsapást követően éles hangú üzenetet posztolt ki hivatalos Weibo-fiókjára. A meglehetősen olvasott (mintegy 250 000 aktív követővel rendelkező) diplomáciai forrás az iráni külügyminiszter angol nyelvű Twitter-közleményét emelte át (természetesen kínai nyelven!), ami barbár akciónak bélyegezte az amerikai támadást. Egyben a „nemzetközi terrorakció” klasszifikációt használta az amerikai lépésre, ami a kínai közvéleményben korántsem a félvállról vett minősítések közé számít.

A pekingi Amerikai Nagykövetség szinte azonnal felvette a kesztyűt, és kiemelkedően népszerű, 2,5 milliós követői réteggel büszkélkedő Weibo-fiókján megosztotta Pompeo külügyminiszter több, a témával kapcsolatban megjelenő nyilatkozatát is, amelyek az amerikai lépés indokoltságát (ha nem is legalitását, de legalább legitimitását) igyekeztek magyarázni- szintén kínai nyelven.

A Weibo-közönség maga is élénken kommentálta az esetet; egyaránt akadtak támogatói az amerikai akciónak, és szintén jelentős számban szóltak hozzá azok, akik egyértelműen az amerikai lépés terrorjellegét hangsúlyozták. A rákövetkező napok harccselekményeivel párhuzamban folytatódott a két hatalom diplomáciai képviseleteinek digitális pengeváltása a kínai közösségi terekben. A kínai közönség érdeklődése sem lankadt, a kibontakozó „online csata” fejleményeit az „Iráni és Amerikai Követségek Weibo-háborúja” hashtag alatt kommentálták, illetve osztották tovább az olvasók.

Az eset, hogy ti. külföldi országok követségeik hivatalos Weibo-fiókjain keresztül folytassanak online diplomáciai csatározást nem példa nélküli (a holland utasszállító ukrajnai lelövése kapcsán például hasonló szópárbajt folytattak a pekingi lengyel és orosz diplomáciai testületek), de semmi esetre sem szokványos. Ugyanakkor jól jelzi a kínai közösségi platform, a Sina Weibo digitális diplomáciai célú kiaknázásának növekvő fontosságát. Érdemes egyébként felfigyelni a trendekre is: míg az USA pekingi nagykövetségének Weibo-fiókja 2016-ban még valamivel több mint egy millió követőt számlált, addigra ez a közönség több mint megduplázódott az elmúlt három év alatt. Irán diplomáciai képviseletének online népszerűsége egyébként még látványosabban növekedett: a 2016. évi alig 6000 követő mintegy 250 000 fős táborrá bővül.

A digitális terekben folytatott diplomáciai küzdelem eredményhozadékát nehezebb ugyan pontosan felbecsülni, de az már egyértelműen látszik: a Weibo online közvéleményében egyre határozottabb az eltolódás, és az elmúlt héten immár az Iránnal szimpatizáló hozzászólások kerültek többségbe. És ez közdiplomáciai eredménynek nagyon is jelentős.
The Weibo Battlefield int he US-Iran Cobnflict. Iranian and American Embassies Argue on Chinese Social Media; Manya Koetse; What’s on Weibo; 2020. január 10.

„Okos határőrizet”. Az államhatárok digitalizációja felé

Érdekes, fontos – és nem túl gyakran említett témáját, aspektusát mutatja be a Modern Diplomacy webhely a nemzetközi kapcsolatok digitalizálódásának. Az online diplomácia szakkérdéseinek is kiemelt fórumaként számon tartott forrás az államhatárok, a határőrizet modernizációját járja körül. A hagyományos (döntően fizikai és elektronikus), azaz „analóg” határvédelmi megoldások fokozatos felváltását digitalizált megoldásokkal, egyfajta „okos határőrizeti” eszközrendszerrel.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a határőrizet, mint a szuverén állami lét egyik fontos garantálása, folyamatos és nagy jelentőségű állami tevékenység. Ugyanakkor államonként jelentősen eltér a határok fizikai jellege, a határbiztonságot érintő veszélyek percepciója, illetve a veszélyforrások jellege. A dinamikusan növekvő kihívásokhoz igazodva, és a digitális technológiák lehetőségeit felhasználva, ma már komplex határvédelmi megoldások kialakítása a követelmény. A szerző az alábbi fontos részterületeket emeli ki, ahol a digitalizáció jelentős modernizáció forrása lehet a határőrizetben, illetve határmenedzselésben:

  • „digitális határkerítések” kialakítása: korszerű behatolás érzékelők és egyéb szenzorok, radarok, szonár berendezések;
  • információgyűjtő mechanizmusok és eszköztárak: elsősorban elektronikus- és kommunikációs információgyűjtő alkalmazások (SIGINT, COMINT, ELINT stb.);
  • digitális döntéstámogató alkalmazások, prediktív elemző szoftverek;
  • légi védelmi képességek: a határokat automatizált légi eszközöktől megvédeni képes eszközök;
  • behatolás elhárítási reagáló eszközpark: önálló reagálásra és beavatkozásra képes (autonóm) légi, szárazföldi, vízi eszközök, fegyverplatformok;
  • hatékony kommunikációs eszközök: megbízhatóan titkosított hírközlésre alkalmas eszközök és szoftverek;
  • a határátkelők hatékony és biztonságos üzemeltetése: átkelőforgalom hatékony, gyors ellenőrzésére, szűrésére alkalmas eszközök;
  • kibervédelmi eszközök: a nemzeti infrastruktúra védelméhez hasonlóan, a „nemzeti kibertér” megbízható védelmét garantáló felderítő és beavatkozó eszközök, szoftverek.

A tanulmányhoz szorosan kapcsolódik egy vasárnap megjelent hír: az Izraeli Hadsereg, az ország libanoni határzónájában, földalatti szenzorok rendszerét kezdi kiépíteni. A mozgást, rezgést és más változásokat figyelő érzékelők rendszerével fizikai kerítés nélküli, ám mégis hatékony, „okos” határőrizetet terveznek létesíteni a biztonsági szempontból különösen érzékeny területre. Az új fejlesztés közvetlen indokaként azt említették a hatóságok, hogy ebben a határszakaszban különösen súlyos problémát jelentett mindeddig az alapvetően a Hezbollah szervezet által ásott, és a határőrizeti szakasz alatt áthaladó titkos alagutak, amelyen fegyvereket és más felszereléseket, illetve embereket lehet mozgatni.
Smart Border Management: Transformation from Analog to Digital Borders; Himanshu Gard; Modern Diplomacy; 2020. január 13.
Israel to build anti-tunnel sensor network along Lebanon border; Jeffrey Heller; Reuters; 2020. január 19.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Kína is rábólint a Twiplomáciára

A jelek szerint a kínai diplomácia is egyre jobban felfedezi a közösségi média platformokban rejlő potenciált. Tavaly decemberben hírt adtunk már az e-Gov Hírlevélben a Kínai Külügyminisztérium hivatalos Twitter-fiókjának elindításáról, és minden jel arra mutat, hogy nem egy eseti kezdeményezésről volt csupán szó, hanem ténylegesen egyfajta stratégiaváltásról, a kínai digitális diplomácia újrakalibrálásáról.

Most a CGTN, az állami Kínai Központi Televízió angol nyelvű, nemzetközi sugárzású állomása számolt be a kínai külpolitika fokozott közösségi média használatáról. A múlt héten a Kínai Külügyminisztérium szóvivője, Geng Shuang megerősítette: követve más országok diplomáciájának példáját, a kínai külügyi szervezetek is fokozottan igyekeznek majd támaszkodni az online közösségi platformok kínálta lehetőségekkel. A cél, hogy „jobban meséljük el Kína történetét” – fogalmazott a szóvivő, utalva Hszi Csin-ping elnök megfogalmazására az ország közdiplomáciai törekvéseiről.

A közösségi média platformoknak a nemzetközi diplomáciában játszott növekvő szerepét jól érzékeli már egy ideje a kínai külügyi világ. A minisztérium hivatalos fiókjának nem sokkal korábbi indulását már számos kínai diplomata, illetve diplomáciai képviselet élénk közösségi média jelenléte előzte meg. Ráadásul egyes kínai diplomaták merőben eredeti – és az első visszajelzések szerint hatásos – módját választották a Twitteren folytatott közdiplomáciai jelenlétnek és országimázs építésnek. Nem saját hazájukat igyekeznek népszerűsíteni a fogadó ország online közvéleménye előtt, hanem az állomáshely népének, tájainak, kultúrájának bemutatásával és dicséretével igyekeznek barátokat szerezni a fogadó országban – nem is eredménytelenül.
China gives a nod to ‘Twiplomacy,’ MOFA launches Twitter account; Abhishek G. Bhaya; CGTN; 2020. január 15.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor