Kínai tapasztalatok alapján: hogyan működjön a közigazgatás súlyos járványügyi helyzetben – információ, döntéshozás, végrehajtás

„A Journal of Chinese Governance ez évi 5. számának egyik szakcikke a koronavírus-járvány vuhani kitörésére adott közigazgatási válaszok, intézkedések során született tanulságokat vonja le, és fogalmaz meg javaslatokat hasonló esetek hatékonyabb kezelésére (Public governance mechanism in the prevention and control of the COVID-19: information, decision-making and execution – online megjelent április 14-én). A cikket a szerzők február 8-án zárták le, így megállapításaikat az addig megfigyelhető tapasztalatokra építették. Mint emlékeztetnek rá, a koronavírusos megbetegedések (COVID-19) 2020 januárjában terjedtek át Vuhan városából Hupej tartományba, majd Kína más részeibe és tovább, szerte a világon. A COVID-19 tipikus egészségügyi vészhelyzetet jelent – gyors terjedése nem csak, hogy hatással van százmilliók életére, hanem a gazdasági és társadalmi fejlődés ütemét is megtörte, egyelőre felbecsülhetetlen gazdasági és társadalmi veszteségeket okozva. Mindennek tükrében felmerül a kérdés, hogy a közigazgatás vajon meg tudta volna-e előzni a járvány kitörését? Vagy ha már megtörtént, ellenőrzés alatt tudja-e tartani a terjedést, amennyire lehet? Továbbá: miképpen tudja hatékony közpolitikai intézkedésekkel megállítani a veszteségek növekedését, valamint csökkenteni a társadalmi és gazdasági árat, amit ezért fizetni kell?

Az egészségügyi vészhelyzet rövid idő alatt igényel gyors lépéseket a kormányzattól, hatékonyan koordinálva a munkában résztvevő egységek között, minden szintre és szervezeti egységre kiterjedő együttműködéssel. A közigazgatásnak ezen kívül szükséges együttműködnie az egészségügyi intézményi és hivatalrendszerrel, a kórházakkal, a vállalkozói szféra érintett részével és az érintett közösség tagjaival is. Úgy kell fokoznia a közösségi éberséget, hogy az ne generáljon pánikot, és úgy függesztenie a gazdasági és társadalmi aktivitások egy részét, hogy mindeközben az alapvető életszükségletek kielégítése ne szenvedjen kárt. Minden egészségügyi vészhelyzet egyben jelentős próba elé állítja a helyi közigazgatást is, tesztelve azok probléma-kezelő képességét. (Megj.: Kínában a helyi szint akár tartományi szintet is jelenthet, ami sok esetben európai mércével mérve országnyi területet és lakosságot takar.) A szerzők szerint sürgős szükség van közigazgatás-irányítási mechanizmus (Public Governance Mechanism) kiépítésére, megteremtve ezzel az érdekeltek széles köre részvételének lehetőségét. A helyi közigazgatásnak a domináns helyzetből el kell mozdulniuk az irányítás olyan formái felé, amelyben nem kizárólagosan biztosítja a közszolgáltatásokat, ugyanakkor szabályokat alkot és keretet ad az együttműködéshez, a közösségi cselekvéshez, az érdekeltek széles körének bevonásához az információk, a döntéshozatal és a végrehajtás szintjén egyaránt.

A dokumentum a közigazgatás-irányítási mechanizmus keretrendszerét felhasználva elemzi a Vuhan (és Hupej tartományban) történteket a tekintetben, hogy az első hónapban milyen válaszok születtek a koronavírus megjelenésére. A helyi közigazgatási gyakorlat elemzésének célja Kína közigazgatás-irányítási mechanizmusának jobbítása. Rövid távon azzal, hogy segít hatékonyabbá tenni a járvány terjedése elleni lépéseket, közép- és hosszútávon pedig segít a közigazgatási menedzsment tudásfelhalmozásában, felkészülve a jövőre nézve arra, hogy hasonló esetekre kisebb ráfordítással és nagyobb hatékonysággal lehessen válaszolni a kihívásokra.

A dokumentumban a szerzők levonják a következtetéseket és tanulságokat az esettanulmányból. Eszerint az információk rendezetlensége, a késlekedő döntéshozás és a gyenge végrehajtás egyaránt arra utal, hogy a helyhatóságok részben alkalmatlannak bizonyultak az egészségügyi vészhelyzet kezelésére, a hagyományos közigazgatás követelményei a közigazgatás-irányítás új összefüggésrendszere tekintetében is. Eleve, a helyi közigazgatás nem tudott olyan hatékony és szakszerű bürokráciát kialakítani, amely a rendelkezéseket időben és hatékonyan tudja végrehajtani. Ezzel együtt kudarcot vallott abban is, hogy a közigazgatás-irányítás új összefüggésrendszeréhez igazodjanak, egy olyan helyzetben, ahol a hagyományos, parancsra és ellenőrzésre alapuló megközelítés elégtelennek bizonyult a közigazgatáson kívüli érdekeltek befolyására. Az új megközelítésben a közigazgatás a közügyek intézésében már nem domináns hatóságként kellene viselkednie, hanem partnerként együttműködnie számos külső szereplővel, ahelyett, hogy alárendeltnek tekintené őket. A közigazgatás-irányítás jobbítása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a helyi közigazgatásnak új szektorközi hálózatot kellene építenie – ez a hálózat ugyanis már létezik. A feladat az, hogy alkalmazkodjon ehhez a hálózathoz, vállalva egyben a felelősséget a közrend fenntartásában, valamint a minőségi közszolgáltatások biztosításában.

A szerzők szerint a helyi közigazgatást gyakran gúzsba köti a centralista szemlélet, ami meghatározza a központ és a helyi szintek kapcsolatát. Javaslatuk szerint ezért Kínában több hatalmat kellene delegálni a helyi önkormányzatokhoz, ezzel együtt felruházni a helyi jogalkotó és bírói szerveket a helyi tisztviselők ellenőrzésére. A járvány kezelésének tapasztalati alapján megfogalmazható, hogy Kínában a helyi közigazgatásnak az új közigazgatás-irányítási környezetben kell megfelelő választ találniuk, formálisan is kialakítva a közigazgatás-irányítási mechanizmusokat, a közigazgatáson belüli és azon kívüli szereplők bevonásával. A vállalkozói szférát és a civil szervezeteket független és felelős szervezeteknek tekintve, kizárólagosságra törekvő (exkluzív) irányítás helyett bevonásra épülő (inkluzív) politikát folytatva lehet segíteni a társ-alkotást a közügyek irányításában. Ennek során az információk, a döntéshozatal és a szakpolitikák megvalósítása terén egyaránt szükséges szisztematikusan újratervezni a folyamatokat.

Az információkezelés terén bebizonyosodott, hogy Vuhanban a szigorú információ-kezelés elvágta a lehetőséget számos olyan támogatástól, ami a társadalomból vagy szakmai szervezetektől érkezhetett volna. A helyi közigazgatásnak ezért éppen hogy kezdeményeznie kellene a több forrásból származó szabad, nyílt információáramlást. Ez a döntéshozatalra is fontos hatással lenne, mert segít idejekorán meghatározni a kockázatokat. A végrehajtás során szintén kulcsfontosságú az információs mechanizmus – a helyi önkormányzatok e téren elsősorban nyílt adatbázisokkal tudják segíteni a hatékony megvalósítást. Az információs mechanizmus egyben a szereplők széles köre együttműködésének alapjait is biztosítja.
A helyi önkormányzatok döntéshozatali képességének javításában kulcsszerepe van az operatív készenléti tervnek. Vuhanban azonban kiderült, hogy a meglévő felkészülési tervek homályosak és korlátozottak voltak. Nem határozták meg pontosan a vészhelyzet kezeléséért felelős szervezeteket, nem beszélve ezek felelősségéről, kötelezettségeiről és képességeiről. Ezen kívül semmit nem mond a közigazgatáson kívüli szereplők bevonásáról, pedig a szakmai szervezetek és önkéntes egyének, közösségek átfogó leírása fontos lenne a készenléti tervben, ahogy az önkéntesek irányításáért és a partnerség más formáinak kezeléséért felelős közigazgatási szervezet meghatározása is. Enélkül a segíteni kész polgárok, közösségek és társadalmi szervezetek hozzájárulásában rejlő potenciált aligha lehet kiaknázni.

Szintén problémásnak bizonyult Vuhanban a helyi közigazgatás és a szakmai szervezetek közötti kapcsolat. Bár Kínában a megyei szint feletti helyi önkormányzatok fel vannak hatalmazva a szükséges járványügyi döntésekre és azok végrehajtására, a szakmai tudás hiányából sok gond fakadt. Megfelelő szakmai támogatás nélkül a helyi közigazgatás nem tud megfelelő diagnózist felállítani, így a döntések is minimum rosszul időzítettek lesznek. A helyi közigazgatási vezetőknek ezért – hogy ne csak saját személyes tapasztalataikra hagyatkozzanak – szükséges megosztaniuk a döntéshozatalt a szakmai szervezetekkel.

Végül a helyi önkormányzatoknak szükséges nagyobb figyelmet fordítaniuk saját képességeik bővítésére is. A közigazgatás-irányítás kontextusában egyrészt fontos, hogy a hivatalnokok fejlesszék saját szakmai tudásukat, másrészt azon képességüket, amivel koordinálni tudnak a hivatalon belüli és azon kívüli szereplők között. De nem csak a szakmai képzések fontosak, hanem a megfelelő ösztönző rendszerek kialakítása is. A vuhani tapasztalatok szerint a felelősség-áthárítás volt a helyi tisztviselők közös stratégiája. Minden fontos lépésnél fentről vártak instrukciókat az információk, a döntéshozatal és a végrehajtás terén, ami akadályozta a hatékony és jól időzített helyi intézkedések megtételét. Ezért fontos, hogy olyan ösztönző rendszerek legyenek, amelyek a helyi hivatalnokokat motiválják abban, hogy kritikus helyzetben is felelős köztisztviselőként viselkedjenek.”

Forrás:
Public governance mechanism in the prevention and control of the COVID-19: information, decision-making and execution; Xiang Gao, Jianxing Yu; Journal of Chinese Governance; https://doi.org/10.1080/23812346.2020.1744922; 2020. április 14.
(a cikk szabadon olvasható)

Lásd még:

„A járványkitörések megfékezésével küszködő közösségi irányításnak számos bizonytalansággal kell szembenéznie. A sikeres irányítás csak egy kompetens korai figyelmeztető rendszerrel lehetséges, amely a releváns tudás és információ hatékony előállításán, megosztásán és felhasználásán alapul. Ebben a folyamatban a funkcionális tudományos és szakmai közösségek jelentik a kritikus fontosságú „kapuőrőket” [az információ kapuőreit.Szerk.]. Elemezve Kína kudarcot vallott korai figyelmeztetését a koronavírus-járvány kitörésekor, a cikk megmutatja, hogy a bürokratikus erők által uralt járványügyi kormányzási rendszer kudarcra van ítélve. Különösen a tudományos és szakmai közösségek – ebben az esetben a virológusok, az orvosok és az epidemiológusok – autonómiájának hiányát azonosítoták a korai figyelmeztető rendszer hibás működésének egyik fő tényezőjeként. A közösségi kormányzás gondolatára támaszkodva a szerzők azt állítják, hogy csak azáltal képes egy állam korszerűsíteni korai előrejelző rendszerét, és jobb teljesítményt elérni a járványok elleni küzdelemben, hogy a tudományos és szakmai csoportokat felhatalmazza a hatékony közösségi irányítás gyakorlására.”

Forrás:
Crippled community governance and suppressed scientific/professional communities: a critical assessment of failed early warning for the COVID-19 outbreak in China; Edward Gu, Lantian Li; Journal of Chinese Governance; 2020. március 24.

A bejegyzés kategóriája: egészségügy, közigazgatás:külföldön, szakirodalom, szervezet, társadalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.