A sikeres koreai járványkezelés tanulságai és lehetséges hatása a közpolitikára, közigazgatás-irányításra

„A sikeres koreai járványkezelés tanulságai és lehetséges hatása a közpolitikára, közigazgatás-irányításra
A koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) és az ebből kialakuló járvány kezelésére több példát láthatunk a világból, jót és rosszat egyaránt. Bár a végső mérleget még korai megvonni, abban nagyjából egyetértés van, hogy Dél-Korea azok között van, akik sikeresen kezelték a válsághelyzetet. (A cikk írásának lezártáig, április 26-ig a koreai adatok messze jobban alakultak, mintt az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, az Egyesült Királyságban vagy Kínában.) Érdemes tehát megvizsgálni a koreai gyakorlat tanulságait, a más országokban is hasznosítható tapasztalatokat. Ezt tette a Public Management Review hasábjain Pan Suk Kim volt miniszter, a Yonsei egyetem professzora is, május 20-án elérhetővé vált publikációjában (South Korea’s fast response to coronavirus disease: implications on public policy and public management theory). A továbbiakban ennek az írásnak a megállapításait foglaljuk röviden össze.

Dél-Koreában 2020. január 20-án azonosították az első megbetegedést. Január 27-én a betegségek kezelésének és megelőzésének koreai központja (Korea Centres for Disease Control and Prevention, KCDC) tisztviselői találkoztak a laboratóriumi orvostudomány koreai társaságával (Society for Laboratory Medicine) fertőző betegségekkel foglalkozó szakértőivel, valamint 20 gyógyszergyár felsővezetőivel a diagnosztikai tesztkészletek gyártásának repülőrajt-szerű indítása érdekében. Január 29-én a KCDC telefonos ügyfélszolgálatot hozott létre a naprakész tájékoztatás és az esetek adatainak gyűjtése céljából. Február 23-án a koreai kormány – a kezdeti habozás után – országos vészhelyzetet rendelt el. Bár kezdetben kevesen fertőződtek meg, a számok gyorsan növekedni kezdtek. A járvány terjedése ellen a legfontosabb társadalmi válasz a szociális távolságtartás lett, beleértve a fizikai távolság betartását és a nagylétszámú rendezvények, találkozók kerülését is. Az emberek folyamatosan maszkot viseltek otthonaik elhagyásakor. Amikor hiány lépett fel maszkokból, a kormány gyorsan reagált, piaci beavatkozással. Növelte az állami beszerzések mértékét, és központilag osztotta szét a termékeket a gyógyszertárak között. Azoknak, akik megadták személyes azonosítójukat, államilag garantálták a magas védettségi szintet biztosító maszkhoz való hozzájutást, átláthatóan és méltányos áron, életkorukat is figyelembe véve. Ennek is köszönhető, hogy nem alakult ki pánikszerű felvásárlás a lakosság részéről. Közönséges vászonmaszkot minden boltban lehetett kapni, korlátozások nélkül.

A koreai sürgősségi és vészhelyzeti irányítás négy riasztási szintet ismer a vonatkozó törvény alapján. Az 1. (kék) szintet már az első diagnosztizálás előtt, január 3-án bevezették. Az első megbetegedés napján, január 20-án a 2. (sárga) szintre léptek, amit január 28-án a 3. (narancs) szintre emeltek. A 4. (vörös) szintre a vészhelyzet elrendelésének napján, február 23-án léptek.

A 3. szintre lépés napján a kormány létrehozta központi katasztrófavédelmi központot (Central Disaster Management Headquarters, CDMHQ), az egészségügyi miniszter vezetésével. A 4. szint bevezetésével pedig megalapították a központi katasztrófa- és biztonságvédelmi központot (Central Disaster and Safety Countermeasures Headquarters, CDSCHQ), a miniszterelnök vezetésével. Első helyettese az egészségügyi, második helyettese a belügyminiszter lett. Ezen felül a települési önkormányzatok szintén létrehozták saját katasztrófa- és biztonságvédelmi központjaikat, a helyi polgármester vezetésével, valamint koronavírus-akciócsoportjaikat, sürgősségi megelőző rendszert működtetve. Mindez összehangolt választ adott a válsághelyzetre a központi kormányzat, települési önkormányzatok, egészségügyi tisztviselők, egészségügyi dolgozók, szociális ellátó szervezetek és iskolák együttműködésével. A már említett KCDC a CDCHQ szakmai szintű irányítójává vált, a kockázat-menedzsment és adatbázis-kezelés irányításával, vezetője egy miniszterhelyettes lett. Ezzel együtt felülvizsgálták és a jelen viszonyaira szabták a járványügyi és karantén-törvényeket, gazdaságvédelmi intézkedések meghozatala mellett.

Abban, hogy a koreai közigazgatási rendszer jól vizsgázott, jelentős szerepe volt a korábbi járványok és katasztrófák kezelése során szerzett tapasztalatoknak: ilyen volt a SARS (2003) és a MERS (2015) járványok, valamint a 2014-es kompkatasztrófa. Ezek során sok kritikai érte a kormányzatot a lassú és nem megfelelő intézkedések miatt. Drága tanulópénzen, de a kormányzat levonta a tanulságot: az állam legfőbb feladata polgárai életének védelme. Ennek érdekében fejlesztették tovább a válságkezelési és vészhelyzeti működési rendszert, alakították át a jogszabályi környezetet, biztosították a jövőbeli tesztelési rendszerek gyors engedélyezését, erősítették meg a karantén-intézkedéseket, képezték magukat a következő járvány fogadására – javítva mindezzel a reagáló és operatív képességeket. Mindez nagyban segítette, hogy a COVID-19 járvány kitörésekor gyorsan el tudták kezdeni a tesztkészletek gyártását és a fertőzött emberek nyomonkövetését. A széleskörű tesztelés, proaktív nyomonkövetés és a betegek kezelésének magas színvonala együtt biztosította a modell sikerességét. A sikerhez alapvetően fontos előfeltételt jelentett az infokommunikációs technológiák magas színvonala és széleskörű elterjedtsége, ami nagymértékben járult hozzá a rendszer hatékony működéséhez.

A tesztelések széleskörű és gyors megvalósítása érdekében a kormányzat gyorsan adta ki az engedélyeket a vállalati szektor részére. Tesztelő pavilonok ezreit hozták létre a kórházakon kívül, az autós éttermekből ismert áthajtó rendszerrel, ahol a pácienseknek még az autójukból sem kellett kiszállniuk a vizsgálathoz – így minimalizálva az érintkezést a tesztalanyok és az egészségügyi személyzet között. Szűrőintézeteket hoztak létre a közegészségügyi központokban és közkórházakban, könnyű hozzáférést biztosítva a diagnosztikai teszteléshez a gyanús tüneteket mutatóknak. Amint azonosítottak egy fertőzöttet, az önkormányzat azonnal szöveges üzenetet küldött a beteg telefonjára, és megosztották a nyilvánossággal azokat a helyeket, amelyeket látogatott. Minden egyes mobiltelefonra naponta többször is figyelmeztető üzenet érkezett az újonnan igazolt esetekről. Január 27-én (a 3. szintre lépés előtt egy nappal) a KCDC létrehozott egy hálózatot állami és magánlaboratóriumok, a tesztkészülékek gyártói és járványügyi szakemberek részvételével, megosztva velük a legfrissebb információkat. A készülékek gyártását és a tesztelési kapacitásokat dinamikusan fejlesztették. A diagnosztikai készülékek gyártásánál a cégek nagymértékben támaszkodtak az infokommunikációs technológiákra, a mesterséges intelligenciára és a magasan fejlett számítástechnikára. Felkészültségüket mutatja, hogy közel 30 koreai cég 120 országba exportálja tesztkészülékeit.

A fertőzött emberek proaktív nyomonkövetésére már létező rendszer működött, amelyen keresztül a közegészségügyi intézmények járványügyi vizsgálatokat végezhettek, valamint rendelhettek el izolációs vagy karantén-intézkedéseket a gyanús esetekben, megszakítva ezzel a vírus terjedésének útját. A kormány szigorú intézkedéseket hozott azok nyomonkövetésére is, akik kapcsolatba kerültek fertőzött emberekkel, felhasználva olyan adatmegfigyelési technológiákat, mint a bankkártyák forgalmának vagy a mobilkészülékek GPS-adatainak követése, feldolgozása. Azok, akik a fertőzöttel közeli kapcsolatba kerültek, kéthetes önkéntes karantén várt, aminek betartását okostelefonjukra telepített biztonsági alkalmazás ellenőrizte, nyomon követve egyúttal naponta kétszer a tüneteiket is. Ezt kezdetben kézivezérléssel működtették a helyi önkormányzatok, az adatfeldolgozás napokig tartott, de április elejére – több állami ügynökség közreműködésével – kifejlesztették a gyors nyomonkövetési rendszert, valós idejű adatok biztosításával. A gyors reagálás nagymértékben köszönhető az ország technológiai innovációinak, a high-tech alkalmazásoknak, a helyszín azonosítására és a betegek megjelölésére alkalmas kapcsolódó technológiáknak – nagyléptékű adat-analitikai eszközök alkalmazásával elemezve hatalmas mennyiségű adatot. Mindezt úgy, hogy a rendszerek garantálják az anonimitást, megelőzve a lehetséges visszaéléseket.

A harmadik sikerfeltételben, a magasan fejlett egészségügyi rendszer működtetésében Dél-Korea a világ élvonalában van, a világon második legnagyobb lakosságarányos kórházi ágyszámával és fejlett technológiáival. A fertőzötteket enyhe, közepes, súlyos vagy rendkívül súlyos kategóriába sorolják, és kategóriájuknak megfelelő kezelést biztosítanak otthonukban, rendelőkben vagy kórházakban. Az egészségügyi személyzetet naponta kétszer tesztelik. A kormány és az önkormányzatok járványkórházakat jelöltek ki, ahonnan a más ok miatt betegeket más kórházakba szállították át, szétválasztva ezzel a koronavírussal fertőzötteket a többiektől. A kormány agresszív toborzási kampányba kezdett a megfelelő specialisták rendelkezésre állása érdekében, valamint központilag biztosította a kezelésekhez szükséges védőeszközöket. Az ellátásban szintén nagy szerepet kapnak napjaink élenjáró technológiái.

Mindez együttvéve is kevésbé lett volna sikeres, ha a kormányzat nem biztosítja a szükséges közigazgatáson belüli, valamint külső szereplők bevonásával megvalósított szektorközi együttműködést. Ha egy régió kifogyott a kórházi ágyakból, másik tartományból kértek segítséget ágyak biztosítására. Ha kevés lett az orvos, másik régióból kértek át orvosokat segíteni. A válságkezelésben kormányzati szervek, intézmények és vállalatok együttesen keresték és találtak megoldást. A központi kormány és a helyi önkormányzatok együttműködése szintén gyümölcsözőnek bizonyult. Fontos kiemelni, hogy az 50 milliónál népesebb országok közül Dél-Korea az egyetlen olyan volt, amely sikeresen lassította a vírus terjedését és laposította el a járványgörbét úgy, hogy sem az országot, sem városokat nem zárták le, még a kitörés epicentrumában sem. Nem vezettek be radikális utazási korlátozásokat, a belföldi és nemzetközi reptereket sem zárták le a forgalom elől. A sikerben döntő szerepet játszott a döntések gyors meghozatala és határozott kivitelezése. Alighanem ennek is köszönhető, hogy a járvány ellenére április 15-én megtartott parlamenti választáson a kormányzó erők jelentős győzelmet arattak.

A szerző szerint a koronavírus-járvány leküzdése során szerzett tapasztalatok jó eséllyel hatással lesznek a közpolitikai és közigazgatás-irányítási elméletekre is. Először is, a sikeres válságkezelés jó példát ad az együttműködő kormányzásra, ahol állami és nem-állami szereplők együtt dolgoznak a konzultációs és döntéshozatali folyamatokban. A kormányzat aktívan kereste a szakmai véleményeket, és adott teret ezeknek a szakpolitika formálásában és a megvalósítás folyamatában. Másodszor, minden országnak szüksége van rá, hogy erősítse a fertőző betegségekkel foglalkozó intézményrendszerét és azok irányítását, valamint fejlessze a fertőzés megállításához szükséges jogi és szabályozói környezetét. Szükség van olyan professzionális állami ügynökségekre, mint Koreában a betegségek kezelésének és megelőzésének központja (CDCP). Szükséges olyan, a fertőzések kezelésében jártas szakemberek felkészítése is, akik ki tudják aknázni a fejlett technológiák, köztük a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségeket. Végül a koronavírus-járvány kezelése újra előtérbe hozhatja a neoliberalizmussal együtt felemelkedő new public managementről szóló vitát is, amelynek jegyében több országban megszorító intézkedéseket vezettek be a közszférában. Ezek a rendszerek normál esetben akár jól is működhetnek, de olyan helyzetben, mint éppen napjaink világjárványa, gondot okozhat a megfelelően képzett szakemberek és a színvonalas felszereltség hiánya. A kormányzatok most szerte a világban olyan intézkedéseket vezettek be, mint az elbocsátással fenyegetett vállalati dolgozók fizetése egy részének átvállalása, ami korábban elképzelhetetlen lett volna az uralkodó paradigmák szerint. Mindez a szerző szerint azt jelzi, hogy magának a kapitalizmusnak a koncepciója is változóban van, a kormányoknak pedig azokra a kérdésekre kell válaszolniuk, amelyek valóban fontosak a társadalomnak.”

Forrás:
South Korea’s fast response to coronavirus disease: implications on public policy and public management theory; Pan Suk Kim; Public Management Review; https://doi.org/10.1080/14719037.2020.1766266; 2020. május 20.
(A cikk szabadon hozzáférhető.)

A bejegyzés kategóriája: egészségügy, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, politika, szakirodalom, szervezet
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.