Ritkaföldfém ellátási lánc – a globális technológiai konfrontáció Achilles-sarka?
2017-óta egyre gyorsuló ütemben növekszik a két globális hatalom, a hegemón szerepéről mind inkább lecsúszó USA, és az egyre magabiztosabb kihívóként fellépő Kína közötti konfliktusrendszer. A nyílt rivalizálás döntően kereskedelmi háborúságként robbant ki, ám az ellentétek hamar egyfajta technológiai vetélkedéssé transzformálódtak. Az elkövetkező évek technológiai ökoszisztémáiban kulcsszerepet játszó 5G rendszerek kerültek az összecsapások frontvonalába, és a kínai technológiai óriáscégek, mindenekelőtt az 5G rendszerek fejlesztésében, gyártásában és telepítésében egyértelműen globális vezető szerepet játszó Huawei jelentették az Amerika (és a Nyugat) célkeresztjébe került „nagyvadakat”. A jogszabály alkotási, szankciós eszközrendszer mellett a technodiplomácia is elsősorban az 5G rendszerekkel kapcsolatos érdekérvényesítésre összpontosított mindkét oldalon.
A technológiai-kereskedelmi háborúság kiszélesedésével újabb „csatamezők” is nyíltak, elsősorban a chip-gyártással összefüggésben. A fejlett technológiákhoz, különösen a Mesterséges Intelligencia rendszerek építéséhez és működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges, nagy teljesítményű mikrochipek gyártása olyan területnek tűnt fel, ahol az ezen a téren egyértelműen az élen járó USA (különösen a szövetségi erőterébe tartozó olyan gyártókkal együtt, mint Dél-Korea és Tajvan) komolyan megszorongathatja a Kínai Népköztársaságot. Kína természetesen maga is tisztában van a chip ellátási láncának sérülékenységével, ezért – nem meglepő módon – a most induló 14. Ötéves Népgazdasági Tervben hangsúlyosan szerepel a hazai chipgyártó kapacitások kifejlesztése. E mellett előtérbe került egy terület, ahol viszont Kína szorongathatja meg nyugati riválisait, egyebek mellett éppen az USA chip-gyártó ellátási láncainak fenyegetésével.
A néhol már szinte regényes fordulatokkal tarkított technológiai rivalizálás egyik jelentéktelennek tűnő, de valójában fontos tényezője az ún. ritkaföldfémek köre. Ez az összesen 17 kémiai elemet tartalmazó csoport (amelyből talán az ittrium neve hangzik még a laikusnak is ismerősen) nélkülözhetetlen szerepet játszik a korszerű technológiák, különösen a mikroelektronikai berendezések és eszközök (köztük a számítógépek lelkét alkotó mikrochipek) előállításában. Az 5G rendszereket használó mobileszközök, vagy a nagy sebességű adatátviteli hálózatokhoz kapcsolódva működő önvezető járművek ezek nélkül az elemek nélkül elképzelhetetlenek. Az arányok érzékeltetésére szokták említeni, hogy a digitális technológiák köré épülő amerikai csúcsvadászgép, az F-35 egy-egy darabja például mintegy 415 kilogramm ritkaföldfémet „hordoz” a rendszereiben.
A kulcsfontosságú anyag elnevezése egyébként meglehetősen félrevezető, mivel a ritkaföldfémek tulajdonképpen egyáltalán nem számítanak ritka nyersanyagnak. Viszont a globális érclelőhelyek 37-48%-a Kínában található. Noha kibányászásra alkalmas készletek máshol is akadnak (Dél-Afrika, India, Brazília, Ausztrália mellett éppen az USÁ-ban is), kitermelést szinte kizárólag Kínában folytatnak. A ritkaföldfémek többsége ugyanis erősen mérgező, ennek következtében mind a bányászat, mint pedig az ércek feldolgozása erősen szennyezi a környezetet, és ezen a téren Kína – egészen a legutóbbi időkig – megengedőbb politikákat folytatott. A kitermelés és feldolgozás kínai dominanciáját jól mutatja, hogy az USA még az otthon (elsősorban Kaliforniában) bányászott ritkaföldfém érceket is Kínába szállítja feldolgozásra. Mindennek köszönhetően úgy kalkulálnak, hogy a Kínai Népköztársaság tartja ellenőrzése alatt a világ ritkaföldfém ellátásának 80%-át.
A ritkaföldfémek globális monopóliuma olyan fegyvert biztosíthat Kínának, amivel adott esetben stratégiai jellegű csapást mérhet geopolitikai ellenfeleire, elsősorban az Egyesült Államokra. A lehetőséget vizsgáló, latolgató elemzők rámutatnak arra, hogy az USA által specifikusan kínai cégek (elsősorban a Huawei, illetve más technológiai gyártók) ellen bevezetett szankciós politikái szinte tálcán kínálják a KNK vezetésének az – ilyen értelemben legitim – válaszkorlátozások bevezetésének lehetőségét. A nyitó lépést már tulajdonképpen meg is tették a kínaiak, amikor tavaly december 1-én életbe lépett az új exportellenőrzési és -engedélyeztetési törvény. Az új szabályozás nem csupán a ritkaföldfémek kivitelére vonatkozik, hanem számos olyan nyersanyagra és technológiára, ami a hadiiparban felhasználható. Az új szabály szigorú engedélyeztetéshez köti az ilyen termékek kivitelét, s már ez a lépés is stabilan felfelé tornázta a ritkaföldfémek világpiaci árát. Az amerikai Pentagon azonban már azt latolgatja, milyen következményekkel járna, ha Kína lezárná e kulcsfontosságú nyersanyagok kivitelét. Elemzők úgy látják, hogy ebben az esetben sem egy teljes exporttilalommal kellene számolni, hanem célzott (amerikai hadiipari, technológiai óriáscégekre vonatkozó) szankciókkal. Hosszú távú folyományként lehet számolni azzal is, hogy a technológiai (sőt tisztán geopolitikai) konfliktusok elrendezésére a szankciós politikákat előszeretettel alkalmazó USA kényszerűen elgondolkodik majd ennek a koercív, azaz erőszakos eszköznek a célszerűségén. Ami azt is jelenti, hogy a technológiai rivalizálás területén, a kordonok és szankciók helyett, ismét felértékelődhet a technodiplomácia szerepe.
Rare earths are the next geopolitical chess game; Stuart Burns; MetalMiner; 2021. február 16.
China takes a „rare” swipe at the US; Alex Kliment; Signal; 2021. február 18.
Rare Earths MMI: China mulling stricter rare earths regulations; Fouad Egbaria; MetalMiner; 2021.február 10.
China taregets rare earth export curbs to hobble US defence industry; Sun Yu, Demetri Sevastapulo; Financial Times; 2021. február 16.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Lettország erősít az információs háborúban
Az Oroszország elleni információs háború, legalábbis a Baltikum térségében, kezd kifejezetten rossz emlékeket idéző fordulatot venni. Mostantól kezdve ugyanis a NATO és az Európai Unió tagjai közé tartozó Lettország orosz anyanyelvű állampolgárai kénytelenek lesznek lejjebb venni a hangerőt, ha az arrafelé fogható több tucatnyi orosz tévéállomás valamelyikének műsorára kapcsolják tévékészülékeiket. Mostantól kezdve ugyanis nem csupán ezeknek a szomszédos Oroszországban sugárzó csatornáknak az átvétele (továbbítása) számít törvénytelennek. A törvényhozás által a közelmúltban elfogadott jogszabály büntetést helyez kilátásba az ilyen adások nézői-hallgatói számára is, azaz kriminalizálja az orosz csatornák puszta megtekintését. Ez a példa nélküli intézkedés az ország lakóinak több mint egyharmadát sújtja hátrányosan. Ennyien vannak ugyanis a balti országban olyanok, akiknek orosz az anyanyelve, vagy az oroszt használják az otthoni érintkezésben. Az új törvényt védelmükbe vevő lett politikusok azt hangsúlyozták, hogy az ország „információs terének védelme” elsődleges feladat a fenyegető orosz behatolási törekvések ellenében. Ezzel ellentétben az orosz diplomácia úgy véli, hogy a lépés a „diktatúrák legszebb hagyományait idézi”. A kelet-európai térségben élő középkorúak mindenesetre ugyanazt a gombócot érezhetik a torkukban a hír hallatán, mint amit alig néhány évtizeddel ezelőtt éreztek akkor, ha valamelyik tiltott – ez esetben éppen amerikai – csatorna adására hangoltak.
Latvia goes further than a simple ban on Russian TV news – Riga will FINE citizens for watching „Illegal” cross-border channels; RT.com; 2021. február 18.
Informatikai rendszerek elleni támadásról számol be a francia kiberbiztonsági ügynökség
Hosszú ideje tartó kibertámadás nyomára bukkant az ANSSI, a francia kibervédelmi ügynökség. A szervezet az eddigi jelek alapján azt valószínűsíti, hogy a széleskörű akció mögött orosz katonai hackercsoport állhat, nevezetesen a katonai hírszerzés kötelékébe tartozónak mondott Sandworm kódnevű egység. Az ügy érdekessége mindenestre az, hogy miközben december óta a világot (benne elsősorban a leginkább kitett Egyesült Államokat) az ún. Solarwind akció tartja izgalomba, most egy sok szempontból hasonló, de az előbbitől fizikailag független akció okozhat újabb fejtörést a kibervédelmi szakembereknek. Míg a Solarwind-ügyben az amerikai cég Orion nevű rendszerfelügyeleti szoftverének frissítéseit használták fel a támadók arra, hogy kártékony kémprogramokat juttassanak a felhasználók gépeire, addig most a francia Centreon nevű cég hasonló IT-monitorozó szoftvere segíthetett az illetéktelen behatolásokhoz. A rendszerekbe bejutó hackerek egy már korábbról ismert „hátsókapu nyitó” trójai programot telepítettek fel, ami aztán szabad hozzáférést biztosított az elfoglalt rendszerekhez. Ez a bizonyos trójai, az Exaramel segített a támadók azonosításában: szakemberek szerint ezt a szoftvert eddig kizárólag az orosz Sandworm csoporttal kapcsolatban észlelték.
France: Russian state hackers targeted Centreon servers in years-long campaign; Catalin Cimpanu; ZDNet; 2021. február 15.
Twitter-diplomáciai összecsapás – ezúttal az USA és Nagy-Britannia között
Éppen a múlt héten számoltunk be a digitális térben egyre otthonosabban mozgó diplomácia egyik gyakran használt eszközéről – a humorról. Persze, technikai értelemben olyan a közösségi médiaplatformokon terjesztett kis digitális karikatúrákról, azaz mémekről beszéltünk, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a közösségi média terein folytatott diplomáciai párbeszédben. Említettük azt is (hiszen a cikk apropóját is egy újabb csatorna, a TikTok bekapcsolása adta, egy ott debütáló viccesre szabott üzenettel), hogy ebben a „műfajban” az orosz diplomácia különösen aktív, és eredményesnek tartott, akárcsak az izraeli. Az esetek jó részében a könnyed eszköz, a vicces kis videó, szellemesnek gondolt módon átalakított fénykép, vagy grafika véresen komoly diplomáciai csatározásokat takar. Nem is véletlen, hogy ennek a specifikus digitális kommunikációs elemnek a használata a geopolitika erős embereit, a nagyhatalmak digitális diplomáciai csatornáit jellemzi. A kutatók úgy tartják: az elmúlt években különösen erőteljesen „mémelő” orosz diplomácián belül is egyértelműen a londoni képviselet viszi a pálmát. Az ottani követség saját Twitter-csatornája legendássá vált az ilyen abszolút tömör, erős vizuális hatásokat mozgósító kommunikációjával. Az elmúlt napok egyik különösen érdekes fejleményeként ismét egy „mémes-összecsapásra” került sor, ismét a Twitteren, a helyszín megint London volt – ám ezúttal nem az orosz digitális diplomaták voltak a szereplők. Az ügyben felbukkanó digitális karikatúra tulajdonképpen nem is igazi mém, hanem egyszerű reklámfotó: egy Weetabix nevű dobozolt kétszersült amerikai gyártója mutatta be, hogy terméke milyen remekül megfelel a klasszikus brit ínyencség, a sült babbal kent pirítós szerepkörében. Ezt a londoni amerikai nagykövetség azzal a csípős megjegyzéssel osztotta tovább, hogy „nem éppen az az amerikai-brit kooperáció, amit mi szeretnénk”. Az odaszúrást egy nem kevésbé szarkasztikus válasszal „csapta le” a washingtoni brit követség, mondván: „erős állítás ez egy olyan nemzettől, amelyik mikrósütőben forralja a teavizet”. Ez persze vicc, bár szokatlan: nem jellemző a FiveEyes összetartó országai között.
British and US embassies in Twitter spat over Weetabix and baked beans combination; April Roach; Evening Standard; 2021. február 9.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
