Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter interjúja arról, hogyan tervezi újraépíteni a magyar digitális államot

„A Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) alig néhány hete működik, de Tanács Zoltán már a bizottsági meghallgatásán világossá tette: az állami digitalizáció ebben a ciklusban nem hívószó lesz. Azóta megtörténtek az első vezetőváltások a DMÜ, a NISZ és a DKÜ élén, és megkezdődött az átvilágítás. Ugyanakkor, míg az átvilágítás eredményeiről sokat, addig a mély szakmai kérdésekről kevesebbet hallani, pedig ahogy az interjúból kiderül, Tanács Zoltán fejében egy komplett digitális állam víziója állt össze.

ICT Global: A miniszteri meghallgatásán azt mondta, Magyarország kilencedik helyen áll az EU-s digitalizációs rangsorban. Illetve az is elhangzott, hogy Észtország mintájára szeretne digitális államot építeni. A DESI legfrissebb rangsorában azonban a 27 tagállam közül inkább a 22–23. helyen állunk, a kilencedik hely leginkább az infrastruktúrára igaz, miközben a vállalati digitalizációban és az AI-ban le vagyunk maradva. Honnan indulunk valójában, és hová szeretne eljutni a ciklus végére, illetve hogyan képzeli el az Észt minta átültetését a magyar viszonyokba?

Tanács Zoltán: Igen, pontosan így van. Amikor a kilencedik helyre hivatkoznak, az valójában az alap infrastruktúra kiépítettségét jelenti. Ebben tényleg Európa első harmadában vagyunk, a szélessávúinternet-lefedettségben például kifejezetten jól állunk, de ez ma már alapszolgáltatásnak számít, nem versenyelőny. Ettől önmagában nem lesz digitális az államunk, viszont ez egy jó alapot ad, amire építeni lehet és kell is.

Ahol viszont valóban le vagyunk maradva, az a digitális kompetenciák, és itt nem is annyira a lakosságról van szó, hanem sokkal inkább a vállalkozásokról. Utóbbiak digitális érettsége jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Az a célom, hogy a következő 4–8 évben legalább az EU átlagáig el tudjunk jutni. Ez a gazdaságfejlesztésnek is fontos sikerkritériuma, hiszen bármilyen gazdaságfejlesztés nehezen képzelhető el alapvető digitális kompetenciák nélkül.

A vállalkozások fejlesztését pedig nem úgy kell elképzelni, hogy „a vállalkozást fejlesztjük meg magában”. A vállalkozásokat emberek működtetik, és az emberek digitális képességei ugyan nincsenek alapvetően rossz állapotban, de a technológia nagyon gyorsan változik. A mesterséges intelligencia felelős használata például egészen más vállalati környezetben, mint otthon. Erre kell megtanítani az embereket: máshogy használom vállalati környezetben, és máshogy magánemberként. Tehát a vállalkozások digitális fejlesztése valójában az ott dolgozó emberek kompetenciafejlesztésénél kezdődik, ha ez nincs meg, hiába öntünk pénzt a programokba.

ICT Global: Erre korábban futott egy kétszer négyes ciklus vállalkozásfejlesztési program. Azok nem zártak mérhető sikerrel?

Tanács Zoltán: Az elmúlt időszak fejlesztéspolitikájában nagyon sok olyan program volt, amelynek a valódi hatása – amit elért a társadalomban vagy a vállalkozásoknál – nem volt összhangban a ráfordított erőforrásokkal. Nyilván minden kezdeményezés jó, de ha nem hatékony módon valósul meg, akkor nem tudja elérni a célját. Ez egyébként más területekre is igaz: Magyarországon a termelékenység sem nőtt úgy, ahogy kellett volna, pedig az lenne a gazdaságfejlesztés alapja.

ICT Global: Térjünk vissza az észt mintára. Mennyire reális egy ilyen modell átültetése Magyarországra?

Tanács Zoltán: Néhány mintaállamot szoktak felsorolni, a digitális államigazgatás során. Ezek Észtország, Finnország, Szingapúr. Nyilván nem lehet lemásolni egyetlen nemzetállamot sem, de lehet tanulni a példáikból. Ami Észtországban nagyon jól működik, az az, hogy viszonylag szűk szkóppal működik a digitális állam. Tehát nem akar mindent megoldani, de amit csinál, azt nagyon hatékonyan csinálja. Ehhez kialakítottak egy olyan architektúrát, ami egymással átjárhatóvá teszi az állami adatbázisokat és szolgáltatásokat. Azaz van egy kormányzati kommunikációs réteg, amibe könnyű bekötni a különböző állami szolgáltatásokat, és ezek egymással is tudnak kommunikálni, sőt piaci szolgáltatásokat is viszonylag könnyen hozzá lehet illeszteni.

Nekünk is ez a célunk. De nagyon nehéz, mert sok legacy, tehát elavult, régi technológiájú, egymással kommunikálni nem igazán képes rendszer van Magyarországon. Sok alapnyilvántartás egyáltalán nincs jól digitalizálva. A feladat hatalmas, de a jövőkép világos: lefedni az emberek életeseményeinek nagy részét. A gyermekszületéstől autóvásárláson, ingatlanvásárláson, cégalapításon át a költözésig. Nem az a cél, hogy az állam mindent megfigyeljen és egy helyre gyűjtsön be, hanem az hogy az adatok a megfelelő helyeken maradjanak, de egymással össze tudjuk kötni őket.

ICT Global: A DÁP ígérete is ez volt: születéstől halálozásig lefedi a teljes spektrumot. Miben különbözik az Ön által említett architektúra attól, amit a DÁP jelenleg tud?

Tanács Zoltán: Összességében a DÁP egy jó kezdeményezés. Azon kevés informatikai fejlesztések egyike, ami tényleg használható alkalmazás lett. Vannak gyermekbetegségei, vagy inkább felnőttbetegségei, de az a néhány ügy, ami intézhető rajta, az rendben működik. Így a kérdés sokkal inkább az, hogy mi a továbbfejlesztés lehetősége.

A DÁP akkor tölti be a szerepét, ha egy olyan frontend, amit az ember kényelmesen használ. Elvégre a felhasználókat nem az érdekli, hogy mi van mögötte. Viszont a gond az, hogy a DÁP jelenleg kevés szolgáltatást tudott magára húzni, az ügyintézésre alkalmas ügyek száma alacsony. Mondok egy konkrét példát: ha erkölcsi bizonyítványt szeretnék igényelni, a magyarorszag.hu-n ötven-nyolcvanféle típus közül lehet választani, különböző járások mentén. Ebből a DÁP-on csak a legalapvetőbbet tudom megkérni, a többit nem.

De van egy mélyebben húzódó probléma is, hogy az ágazatok és a nyilvántartásokat felügyelő szakterületek között alacsony szintű volt az együttműködés, ezért a DÁP-ba jellemzően olyan ügyek kerültek be, amelyek nagyon kevés terület összehangolását igényelték. A silókban való gondolkodást tehát nem tudta felszámolni.

A mögöttes gondolati architektúra sem azt a filozófiát valósítja meg, amit szeretnénk: az ideális az lenne, hogy az adatok a megfelelő helyeken maradnak – a személyiadat-nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a jogi személyek nyilvántartásában –, és ezeket mi összekötjük, a DÁP-hoz hasonló frontendek pedig ebből dolgoznak. Jelenleg nem ez a helyzet, a felépítés ettől az optimális logikától eltér.

De átnézzük az egészet, és minden jelentősebb alkalmazásnak kialakítjuk a fejlesztési roadmapjét: legyen szó a DÁP-ról, amit az emberek ügyintézésre tudnak majd használni, vagy olyan alapnyilvántartásokról, mint az e-ingatlan vagy a jogi személyek egységes nyilvántartása.

ICT Global: Tehát a cél egy felület az ügyfélnek, de mögötte egy valóban kommunikáló rendszerarchitektúra?

Tanács Zoltán: Így van. Nagyon fontos lenne, ha a személyiadat- és lakcím-nyilvántartást, a jogi személyek egységes nyilvántartását és az ingatlan-nyilvántartást – ezt a három alapnyilvántartást – rendbe tudnánk tenni és össze tudnánk kötni. Ezekből a személyi adat- és lakcím-nyilvántartás működik megfelelően, bár ott is komoly infrastrukturális problémák vannak. De ha ezt a hármat jól összekötnénk, az egy óriási előrelépés lenne, mert az elektronikus szerződéskötéstől kezdve sok minden egyszer csak kinyílna.

ICT Global: Térjünk át egy kérdési erejéig a megvalósításhoz szükséges büdzsére. A kormány megállapodott az EU-s pénzek hazahozataláról, 16,4 milliárd euró felszabadításáról van szó. Megjelenik ebből szemmel látható keret az IKT-szektorban és az állami digitalizációban?

Tanács Zoltán: A politikai megállapodás megtörtént, most a technikai részleteken dolgozunk – többek között azon, hogy milyen projektekre és milyen feltételek mellett lehet majd elkölteni ezeket az összegeket. Várhatóan jelentős pénzek jutnak digitalizációra, de nem elsősorban a klasszikus DIMOP-típusú vállalkozásfejlesztési programok folytatására gondolok, hanem az alapvető infrastruktúrák fejlesztésére. Emellett egy nagyon innovatív terület is alakul: úgy néz ki, hogy az európai szuperszámítógépes programokba be tudunk kapcsolódni. Ez azt jelenti, hogy a mesterségesintelligencia-képességek fejlesztésére sokat tudunk költeni. Tudom, hogy ez távolinak tűnik, de nem az. Ha ezt az infrastruktúrát jól építjük fel és csatlakozunk a sokkal nagyobb kapacitású európai számítóközpontokhoz, akkor a jelenleg egyenként megvásárolható szolgáltatásoknál lényegesen kedvezőbb áron jutnak hozzá ilyen kapacitásokhoz a hazai cégek és kutatás-fejlesztési szervezetek.

ICT Global: A kvantumba is belépünk?

Tanács Zoltán: A kvantumszámítástechnika és a szuperkomputer-fejlesztés két külön irány. A kvantumszámítógépek egy teljesen új világot fognak kinyitni az informatikában, nagyon izgalmas terület, de alapjaiban változtatja meg azt is, hogy hogyan kell a titkosításról gondolkodnunk. Ezzel mindenképpen foglalkoznunk kell, mert a következő néhány évben nemcsak a mesterséges intelligencia, hanem a kvantumszámítástechnika területén is folytatódik az az alapvető fejlődés, ami az elmúlt időszakot jellemezte és most már belépünk az üzleti alkalmazások korszakába. A védekezésnek is új eszközöket kell találnia. A posztkvantum-titkosítási módszerek kérdése abszolút napirenden van.

ICT Global: Már csak azért is, mert bizonyos nemzetek gyűjtögetik a titkosított adatokat, hogy a kvantumkorszakban visszafejtsék azokat.

Tanács Zoltán: Igen, ez így van. Ez egy valós fenyegetés.

ICT Global: A kiberbiztonság kapcsán: a NIS2 hazai szabályozása mennyire szolgálja a célját? Szükséges átszabni az itthon érvényes szabályokat?

Tanács Zoltán: Abszolút. A NIS2 tipikusan olyan terület, ahol nagyon sok pénzt költött el a piac, de azt is csak szűk szállítói körnél lehetett megtenni. Ezt az SZTFH-val egyeztetve már lazítottuk: most már több kategóriában is tudnak cégek auditálni. Ez egy első, apró lépés volt. De valójában az egész hazai NIS2-szabályozás túlságosan szigorú.

A magyar cégeknek két-háromezer követelménynek kell megfelelniük. Németországban ez hatszáz-hétszáz követelmény, teljesen más. Szemléletben lazább, nem jelenti azt, hogy alacsonyabb lenne a biztonság, amit ezáltal megvalósítanak. Csupán arról van szó, hogy nem egy túlszabályozott rendszert erőltetnek a cégekre.

Emiatt az audit is olcsóbb, és itt a lényeg. Ugyanazt a pénzt, amit a magyar cégek most arra költenek, hogy két-háromezer követelménynek való megfelelést dokumentálják, a németek valódi biztonsági fejlesztésekre fordíthatják. Penetrációs tesztekre, megfelelő monitoring rendszerek kialakítására, incidenskezelési képességek fejlesztésére. Tehát arra, ami ténylegesen növeli a biztonságot, nem csak papíron igazolja azt. Ennek az az eredmény, hogy a biztonság szintje magasabb, miközben a cégek összességében kevesebbet költenek az egészre. Nem az a megoldás, hogy „költsön rá többet”, hanem az, hogy okosabban költsön.

ICT Global: Június elején benyújtották a Nemzeti Kiberbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló jogalkotási tervet is. Mit érdemes erről tudni?

Tanács Zoltán: Készülünk arra, hogy a hazai informatika, digitalizáció és kiberbiztonság egészének működését megújítsuk. A kiberpiac felügyeletét át szeretnénk alakítani, hiszen ez a terület annyira fontos, hogy megérdemel egy önálló felügyelő hatóságot.

Jelenleg meglehetősen széttagolt a rendszer. A NIS2 felügyeleti szerve az SZTFH, míg a pénzügyi szektorban az MNB-nek van felügyeleti joga, de az NKI-nak is vannak ilyen típusú feladatai. Ez az egyik probléma. A másik, hogy a mögöttes operatív szervek – akik a kiberbiztonság figyelését, az incidensek elhárítását, a biztonsági események kezelését végzik – eléggé éretlenek. A környező országokban léteznek ágazati security operation centerek, tucatjával. Nálunk gyakorlatilag egy ilyesmi van. Ezeknek a rendszerét kellene kialakítani, felügyelni, működtetni.

Bármilyen felsővezetői felmérést nézünk, a kiberbiztonság ott van a top 3 befektetési terület között – és ez nem véletlen. Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, egyre kisebb saját tudással, egyre alacsonyabb belépési küszöbbel lehet már nagyon hatékony támadásokat indítani. Ami korábban komoly technikai felkészültséget igényelt, azt ma egy jól összerakott prompttal is el lehet érni. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetettség nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő – miközben a védekezési oldalon sok szervezet ugyanott tart, ahol évekkel ezelőtt. A védekezésnek ehhez fel kell nőnie, és ehhez nem elég papíron megfelelni, valódi képességeket kell építeni.

ICT Global: Tehát az új ügynökség a felügyeletet és az operatív működést is egy kézbe fogná?

Tanács Zoltán: Magát a felügyeletet is újraterveznénk, és az alatta lévő operatív szervezetek működését is. Egyelőre ez jogalkotási koncepció, egy munkacím. Meglátjuk, hogyan fér bele a kormány amúgy is rendkívül terhelt, sokféle feladattal foglalkozó jogalkotási programjába.

ICT Global: Visszatérve a pénzekre: látszik már a következő négyéves ciklus IT-költségvetésének nagysága? Hogyan oszlik meg benne a hazai és az EU-s forrás?

Tanács Zoltán: Ezt most nagyon nehéz megmondani. Zajlanak az átvilágítások, és ennek még csak a derekán tartunk. Folytatunk egyeztetéseket a Pénzügyminisztériummal, próbáljuk azonosítani a megtakarítási lehetőségeket az intézményrendszeren belül, mert bizony volt rengeteg pazarlás. Emellett nem tudjuk még a következő költségvetés pontos felépítését és sarokszámait, és azt sem, hogy az EU-s ciklus milyen kereteket ad, hiszen Magyar Péter épp most kezdte el a tárgyalásokat a következő hétéves uniós forrásokról.

Összességében azt gondolom, hogy egy államnak a digitalizációra, az informatikára biztos, hogy érdemes költenie. De azt is tudom, hogy hatalmas pazarlást feltételezünk a mostani rendszerben. El tudom képzelni, hogy ha ugyanannyit költünk informatikára, mint eddig, de azt sokkal hatékonyabban tesszük, már azzal önmagában jelentős javulást tudunk elérni.

ICT Global: Mennyit költött eddig az állam informatikára?

Tanács Zoltán: Van az úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzat, amit az állam a saját működtetésére költ: ebből működik a NISZ, a DMÜ, ebből szolgálják ki a kormányhivatalok informatikáját. Ez egy 140–150 milliárdos csomag, ami nyilván sok pénz, de a 45 ezer milliárdos költségvetéshez képest elenyésző.

Emellett van egy sokkal nagyobb tétel, ez egy 1000–1500 milliárdos nagyságrend, amit a teljes államigazgatás informatikai beszerzésekre költ, jellemzően külső cégektől rendelve meg. Csak a vitatott keretmegállapodásokon keresztül, amelyek a DKÜ-nél vannak, nagyságrendileg háromezer milliárd forintot költött el az állam az elmúlt 8–10 évben. Sok pénz, nagyon sok pénz, és nem okosan költötte el az állam. Ugyanakkor, ha lazítunk és engedjük a versenyt, az nagyon sokat fog segíteni. Elvégre egyszerű: az informatika versengő piac, ha nem engedjük a versenyt, az óhatatlanul minőségromláshoz és áremelkedéshez vezet. Eddig pedig nagyon sok szektorban nem engedték a versenyt. A beszerzéseket központosították, a döntéseket politikailag ellenőrizték, és a megrendeléseket azok kapták, akiknek kellett. Ennek véget kell vetni.

ICT Global: Konkrétan mit jelent az IT-beszerzések decentralizálása?

Tanács Zoltán: A túl központosított beszerzési rendszer a kárára vált az informatikának. A DKÜ gyakorlatilag bármilyen nagyobb értékű informatikai beszerzésnél magához vonta a döntést, és „informatikai beszerzés” alatt szinte mindent értettek. Például a közlekedési minisztérium attól szenvedett, hogy egy vonatirányító berendezést is IT-beszerzésként kezeltek, holott az egy speciális céleszköz. Persze vannak benne chipek, de informatikai beszerzéssel foglalkozó szakember soha nem fogja tudni megítélni, hogy ott mi a jó specifikáció. Ez arról szólt, hogy központosítsák a döntést, politikailag ellenőrizzék, és odaadják annak, akinek kellett.

Ezt meg kell szüntetni. Mi azt szeretnénk, hogy ne vonhassa el a központ tetszőlegesen a beszerzéseket, hanem egy szűkebb körben legyen megtartva a központi koordináció, ahol annak valóban van értelme. Egyébként az intézményeknek fel kell nőniük a feladathoz, mert az elmúlt években elvesztették a megrendelői és beszerzői képességeiket, azokat vissza kell erősíteni. De biztos vagyok benne, hogy a felelős gazdálkodás együtt jár azzal, hogy ezek a képességek megerősödnek, és összességében sokkal gyorsabb és olcsóbb lesz az állami informatika.

Ez a konkrét példa arra, hogy a központosítás miért nem működik a gyakorlatban. A DKÜ nemcsak a nagy rendszerfejlesztéseket, hanem a legbanálisabb eszközbeszerzéseket is magához vonta, 4-5 éves keretmegállapodásokba csomagolva. A laptop és az egér itt az abszurd véglet. Olyan termékek, amelyek piaci ára hónapról hónapra változik. Ha egy szállítónak 4 évre előre kell árat vállalnia, elképesztő túlárazások lesznek a rendszerben, még ha nincs is korrupció, akkor is. Egyszerűen a biztonsági tartalékok miatt.

ICT Global: Ami viszont megmaradna központilag, az az IT governance?

Tanács Zoltán: Igen, szeretnénk egy olyan modellt bevezetni, amelyben az architektúra-menedzsment központi marad, hogy technológiailag egy irányba mutassanak a dolgok. De ez nem jelenti azt, hogy minden beszerzést központilag kell megcsinálni. Ez a megkülönböztetés nagyon fontos.

ICT Global: Hol látja a mesterséges intelligencia helyét a kormányzásban?

Tanács Zoltán: Több szinten gondolkodunk. Jelenleg nincsenek meg a feltételek, hogy hatékonyan ki tudjuk használni, de nagyon szeretnénk záros határidőn belül – másfél-két éven belül – egy olyan csoportmunka-környezetet teremteni a közigazgatásban, amihez könnyen csatolhatók AI-asszisztensek és AI-eszközök, amelyek az ügyintézők munkáját megtámogatják.

Az, hogy ez egy copilot-előfizetés, egy enterprise cloud vagy egy saját modell  az egy AI governance kérdés. Mindig lesznek feladatok, egy egyszerű e-mail megfogalmazása, egy publikus dokumentum összefoglalása, amihez nyilvános modelleket is lehet használni. És mindig lesznek olyanok, ahol bizalmas dokumentumokat nem szabad külső szolgáltatásba betölteni, arra zárt, belső megoldás kell.

De ez csak a legkönnyebben érthető szintje a mesterséges intelligencia kormányzati alkalmazásának, amikor a saját munkámat támogatom meg.

A valódi áttörés a szakmai alkalmazásokban van. Az EESZT-t említeném példaként: kiváló magyar kutatócsoportok dolgoznak azon, hogy az egészségügyi adatokra építve népegészségügyi predikciós modelleket építsenek. Ezekkel célzottan meg tudjuk mondani, kinek kell szűrővizsgálatra mennie, mert az adatok alapján nagy valószínűséggel kezdődő betegsége van. Tehát nem utólag reagálunk, hanem megelőzünk. A diagnosztikában ugyanez: az EESZT-be feltöltött képadatokra építve, képelemzési technikákkal rengeteg feladatot át lehetne venni az orvosoktól. Persze a folyamat végén szükség van az emberre, aki kontrollál, de az előfeldolgozást százával, ezrével tudná végezni a gép. Egy fáradhatatlan algoritmus sokkal pontosabban veszi észre az eltéréseket, mint egy fáradt, túlterhelt orvos.

És ez csak az egészségügy. Százával lehetne sorolni a területeket: oktatás, agrárium, klímahelyzet kezelése – hol öntözzek, mit öntözzek, mikor avatkozzak be. Épp ezért nem működhet úgy, hogy egy minisztérium találjon ki mindent. A mi feladatunk az, hogy az alapokat megteremtsük: legyen biztonságos architektúra, legyenek szoftverlicenc-megállapodások, legyenek olyan eszközök, amiket mindenki tud használni. Emellett egy olyan kompetenciafejlesztést kell megcsinálnunk, amivel mindenki képessé válik arra, hogy ezeket valóban használja. Ha ez megvan, nem kell senkire ráerőltetni, mert mindenki rá fog jönni, hogy ez jó.

ICT Global: A szuverén felhő kapcsán mi az Ön álláspontja? A NISZ által üzemeltetett kormányzati felhő létezik, de a nagy szolgáltatók behozhatatlan előnyben vannak.

Tanács Zoltán: A felhő megkerülhetetlen. Az a gondolkodás, hogy mindent a földön tartunk, mert az biztonságosabb százszor megdőlt már. Sokkal kevésbé biztonságos egy nem frissített, nem megfelelően üzemeltetett saját infrastruktúra, mint egy felhőszolgáltatás. Legyünk reálisak, a KKV-k ezreinek nem opció, hogy saját szervertermet építsenek és üzemeltessenek, nekik szolgáltatásként kell igénybe venniük az informatikát.

A kérdés tehát nem az, hogy felhő igen vagy nem, hanem az, hogy hogyan. Mert könnyen be lehet esni a vendor lock-in csapdájába, amikor kiválasztok egy szolgáltatót, ráépítem az egész működésemet, aztán elkezd árat emelni, és már nem tudok kilépni. Ez pedig alapvető szuverenitási kérdés. Ez igaz egy vállalkozásra, és különösen igaz az államra is. A magam részéről a hibrid és a multi-cloud megoldásokban hiszek. Mindig meg kell tartani a lehetőséget, hogy legyen B, C, D opció.

Ha egy külföldi szolgáltató felhőjére építünk is – mondjuk egy európai lokációban lévő Oracle vagy Microsoft rendszerre, ahol az adatok bizalmassági szintje ezt megengedi –, onnan tudjunk átmenni egy másikba, ha azzal bármilyen probléma van. Emellett mindig legyen saját backup megoldás is, bár üzemszerűen az nem fog tudni mindent kiszolgálni, mert nem lehet arra méretezni, hogy minden csúcsterhelést  elviseljen. Tehát: átjárhatóság több szolgáltató között, backup opció a háttérben, de egyébként igenis ki kell használni a felhő előnyeit, mert azok nagyon számosak.

ICT Global: Utolsó kérdésem: ha azonosítania kellene három-négy ténylegesen látható akadályt, amelyek a digitális fejlődést gátolják, mik lennének azok?

Tanács Zoltán: Megszokás. Ez az egyik. Nehéz fejlődni, váltani, tanulni, és ebben előbb-utóbb kifáradnak sokan.

A második, hogy a kormányzaton belül az óriási munkaterhelés nehezíti, hogy az előremutató dolgokat időben meg tudjuk csinálni. De ez máshol is így van.

A harmadik a pénz. Rengeteg mindenre kellene forrás az országban, nagyon sok közszolgáltatás rossz állapotban van. Nehéz választani, amikor aközött kell dönteni, hogy klímát szereljünk egy kórházba, vagy bővítsük egy számítóközpont kapacitását. Felújítsunk egy gyermekotthont, vagy upgrade-eljünk egy elavult rendszert, aminek vannak biztonsági kockázatai, de hát „még működik”. Nagyon nehéz dilemmák ezek.

A negyedik a rossz prioritások és a versenykorlátozás. Az elmúlt másfél évtizedben a kormány rosszul költötte a pénzt, olyan nagyvállalatok támogatására mentek százmilliárdok, amikből más területen, például a gyermekvédelem területén csodákat lehetett volna művelni. A prioritások rossz helyen voltak. Ha a digitalizációban oldjuk a versenykorlátozást, felszabadítjuk a piacot, engedjük, hogy versenyezzenek a cégek, és maga az állam elkezdi érdemi tempóban digitalizálni magát, akkor nagyot tudunk emelni az egész országon.”

Forrás:
Háromezer milliárd ment el informatikára, amit az állam nem okosan költött el” – Tanács Zoltán a kormányzati informatika teljes átalakításáról; Kiss Franciska; ICT Global; 2026. június 25.