„A szervezés- és vezetéselméleti modellek az Egyesült Államokban már az 1930-as években, Európában csak a második világháborút követően kezdtek terjedni a közigazgatásban, amelyek majd a huszadik század utolsó évtizedeiben átfogó szemléletté alakultak menedzserializmus vagy közmenedzsment (angol kifejezéssel public management1) néven. A közmenedzsment nem más, mint a kormányzati tevékenységek, a társadalmi-gazdasági célkitűzések elérésének irányítása magánvállalati menedzsment eszközök révén.
Eleinte a hatékonyság és az eredményesség voltak a közmenedzsment mottói, de mára a társadalom sokat változott és más értékek is előtérbe kerültek. A válság hatására pedig nyilvánvalóan újabb kihívásokkal kell szembenézniük a közigazgatási szervezeteknek. Ebben a helyzetben felértékelődik a közmenedzsment szerepe, hiszen a megfelelő módszerek segítséget jelenthetnek a nehézségek leküzdésében. Napjainkban több közmenedzsment modell is létezik, sőt néhány fellángolást követően jelenleg egyfajta útkeresés tapasztalható a témában. Ugyanakkor nem létezik olyan elmélet, ami minden kormányzatra, minden közszervezetre egységesen alkalmazható lenne, a közmenedzsment eszközöket általában adaptálni kell az adott körülményeknek megfelelően. A közmenedzsment modelleket, illetve eszközöket kísérletekkel nem lehet vizsgálni, még akkor sem, ha azok gondosan megtervezettek, ezért Fellegi (2004) álláspontjával egyetértésben és a „legjobb megközelítést” alkalmazva, a „természetes kísérletekből”, azaz a közszervezetek gyakorlatából kiindulva veszem számba a közmenedzsment jelenleg érvényes modelljeit, eszközeit, valamint elemzem azok hatásait…”
Forrás:
Közmenedzsment modellek alkalmazása az Európai Statisztikai Rendszer szervezeteinél; Oparin-Salamon Melinda; Pécsi Tudományegyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola; 2013. november 5.
