„Az Európai Bizottság által működtetett Kutatási és Fejlesztési Obszervatórium (Research and Innovation Observatory, RIO) országjelentés-sorozatában megjelent a „RIO országjelentés, 2016: Magyarország” című kutatási anyag, amely bíztató folyamatokra és szűk keresztmetszetekre egyaránt rámutat. A RIO jelentések sorozata a 28 EU-tagállam nemzeti kutatási és innovációs (K+I) rendszereinek fejlődését és teljesítményét, valamint a kapcsolódó politikákat elemzi és értékeli. A jelentés magyar nyelvű összefoglalója itt olvasható – a továbbiakban a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány markáns jellemzőt.
Az általános gazdasági helyzet bemutatásakor a jelentés kiemeli, hogy a magyar ipart a külföldi irányítású vállalatok meghatározó szerepe és az erős exportirányultság jellemzi. 2014-ben a külföldi irányítású vállalatok a magyar gazdaság teljes termelési értékének 57,4%-át képviselték. Részesedésük a feldolgozóiparban (71,2%), az infokommunikációs ágazatban (65,2%) és a villamos energia (58,7%) terén a legmagasabb. A magyar gazdaság továbbra is szolgáltatásvezérelt – az ipar részaránya ugyanakkor a GDP %-ában kifejezve 2010 és 2015 között 21,9%-ról 22,9%-ra nőtt (az építőipari ágazat nélkül). Az ipar növekvő részesedéséhez főként az új járműgyártó kapacitások járultak hozzá. A tudás-intenzív szolgáltatások részesedése 34% felett van, tendenciája csökkenő. A csúcstechnológiát és a közepesen fejlett technológiát alkalmazó gyártási ágazatoké ugyanakkor növekvő mértékű, jelenleg 13% feletti. A KSH adatai szerint a járműipar mellett a gyógyszeripar és a gépgyártás fordítja a legnagyobb összegeket K+F-re.
A vállalati körkép azért is fontos, mert bár az országos teljesítményt tekintve a bruttó K+F ráfordítás növekvő tendenciát mutat, az állami K+F finanszírozás aránya ezen belül fokozatosan csökken. A hangsúly egyre nagyobb mértékben tevődik át a vállalati szférára, amely az elmúlt néhány évben a fő kutatási szereplővé vált Magyarországon, a K+F ráfordítások és a K+F személyzet létszámában egyaránt jelentős növekedést érve el. A vállalati szféra által finanszírozott K+F aránya 2015-re elérte a GDP 0,66%-át. A vállalati K+F-ráfordítások (BERD) 2010 óta jelentősen nőttek (a GDP 0,69%-áról 1,01%-ra), de 2015-ben még így is csupán az EU-28 átlagának háromnegyedét érték el. A vállalati szféra K+F tevékenységei néhány nagy, főként multinacionális vállalatnál összpontosulnak, ugyanakkor kedvező elmozdulást jelent, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részesedése 2010 óta enyhén növekedni kezdett.
A vállalati szektor által megvalósított K+F a 2004–2014 közötti időszakban több mint kétszeresére, a GDP 0,4%-áról 0,99%-ra nőtt. A vállalati K+F legnagyobb finanszírozója maga a vállalati szektor, de az állami finanszírozás és a külföldi finanszírozás vállalati K+F finanszírozással kapcsolatos részaránya is a kétszeresére, a GDP 0,1%-áról 0,2%-ra nőtt 2010 és 2015 között. A feldolgozóiparon belül a gyógyszeripar végzi a legtöbb kutatást, a teljes feldolgozóipar K+F-jének mintegy 60%-át. (A Richter Gedeon az egyetlen olyan magyar vállalat, amely 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is felkerült az EU ipari K+F beruházási eredménytáblájára.) A számítástechnikai, elektronikai és optikai berendezések ágazata, valamint a gépjárművek gyártása a feldolgozóipar két másik legfontosabb területe a K+F terén – mindkét ágazat a feldolgozóipari K+F tevékenységnek mintegy 20%-áért felel. A magas növekedési potenciállal rendelkező vállalatok között ugyanakkor a gépjárműgyártás részaránya a legnagyobb.
A kedvező nagyvállalati tendenciákkal ellentétben a kkv-k körében összességében alacsony az innovációs tevékenységek szintje. Bár a vállalati szektor innovációból származó teljes forgalma (9,7%) közel van a 28 EU-tagállam átlagához (11,9%), a magyar kkv-knak mindössze egytizede (10,6%) tekinthető innovatív vállalkozásnak, szemben az EU-28-ak 28,7%-as átlagával. Az Innovatív Unió 2016-os adatai alapján Magyarországon a kkv-knak csupán 12,8%-a vezet be valamilyen termék- vagy eljárási innovációt, ami 2012-höz képest (14,1%) enyhe csökkenést mutat, és az uniós átlagnak kevesebb, mint a fele (30,6%). Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a K+F tevékenységek főként a multinacionális nagyvállalatoknál koncentrálódnak: a magyar kutatási egységeknek mindössze 8%-a felel a vállalati K+F-ráfordítások feléért.
A jelentés szerint Magyarország az európai gépjárműipar egyik gyártóközpontjává vált, kiemelkedő nemzetközi szereplőkkel és szállítóikkal, akik magukhoz vonzzák a legtehetségesebb embereket, ugyanakkor nem mutatnak erős keresletet arra, hogy a K+F+I szolgáltatásokat magyar kkv-któl és közintézményektől vegyék igénybe. Ennek egyik lehetséges – és alighanem legfontosabb – okára szintén rámutat a jelentés, még ha ezt ilyen explicit formában nem is fogalmazza meg. Ez pedig a szegényes humánerőforrás-kínálat, köznapiasabban szólva: a magyar munka nem megfelelő képzettsége, a gazdasági és innovációs szempontból fontos szakterületek alacsony képzettségi szintje.
Az EIS (2016) szerint Magyarországon az új doktori végzettséggel rendelkezők számának éves növekedési rátája meghaladja az EU átlagát (3,6% illetve 2%). A tudomány és a technológia területén doktori tanulmányokat folytató hallgatók aránya stagnál, a 20–29 év közötti népességnek csupán 0,2%-át teszi ki (2014-ben az EU-28 átlaga 0,5% volt). A természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) területén újonnan diplomázott hallgatók aránya (népesség %-ában kifejezve, 1000 főre vetítve) 2010-ben 1,1% volt, 2014-re 1,4%-ra nőtt, de még így is jóval alacsonyabb az EU-28 átlagánál (2014-ben 2,3%). Nemzetközi összehasonlításban tehát alacsony mind a tudományos és mérnöki diplomát szerzők száma, mind pedig az egész életen át tartó tanulásban való részvétel aránya, így a közeljövőben jelentős szakadék keletkezhet a szakképzett tudományos és mérnöki munkatársak kereslete és kínálata között. A természettudományi vagy mérnöki diplomával rendelkezők aránya Magyarországon 5%, ami alacsonyabb a Cseh Köztársaság (5,5%) és Lengyelország (6,3%) adatánál, valamint az uniós átlagnál (6,4%) is. Hasonló a helyzet a friss doktori címmel rendelkezők esetében is, ahol a számadatok a következőképpen alakulnak: Magyarország 0,9 % (1000 főre), ehhez képest a Cseh Köztársaság 1,7%, Szlovákia 2,4%, Lengyelország 0,6%, az uniós átlag pedig 1,8%. Ennek tükrében nem meglepő, hogy jelenleg a tudományos és technológiai humán erőforrás (HRST) szintje továbbra is elmarad az uniós átlagtól – 2013 óta csökken a K+F részlegek száma és a K+F személyzet létszáma.
Kedvező irányú változást eredményezhet ugyanakkor, hogy a tudományos élet, a felsőoktatás és a vállalkozások közötti együttműködés javítása, ennek támogatása kiemelt prioritást élvez a magyar tudományos, technológiai és innovációs politikában, aminek eredményeként számos pozitív fejleményre került sor, így például nőtt a vállalati kutatóközpontok és K+F laboratóriumok száma. Kockázatot jelent azonban, hogy mivel ezek a partnerségek általában addig tartanak, amíg el nem fogy a közfinanszírozás, az együttműködés mennyire lesz távlatilag is fenntartható.
A jelentés kitér a közszféra teljesítményére is. Az európai közszféra innovációs eredménytáblájának 2013-as jelentése megállapítja, hogy Magyarország azon uniós országok közé tartozik, amelyek az összesen 22 vizsgált mutatóból 12 esetben érnek el átlag alatti pontszámot. Az ENSZ e-kormányzati fejlettségi indexén 2016-ban Magyarország 193 ország közül a 46. helyen áll, ami 7 helyezéssel rosszabb, mint 2014-ben. Összehasonlításként: Ausztria a 16., Szlovénia a 21., Horvátország a 37., a Cseh Köztársaság az 50., Szlovákia pedig a 67. helyen áll. A jelentés megállapítja, hogy az állampolgári tudományos kezdeményezések Magyarországon még gyerekcipőben járnak, mivel a kutatási programokat általában tudósok vagy a kutatóintézetek vezetői állapítják meg, és inkább a tudományos kiválóság elérésére összpontosítanak, nem pedig a társadalmi nagy kihívásokra és a tudás kiaknázására.”
Forrás:
RIO országjelentés, 2016: Magyarország; Dőry Tibor, Csonka László, Slavcheva Milena; A Kutatási és Fejlesztési Obszervatórium országjelentés-sorozata, Joint Research Centre, Európai Unió; ISBN: 978-92-79-66733-6, doi:10.2760/91182; 2017 (pdf) – angol nyelvű változat (pdf)
Research and Innovation Observatory – Horizon 2020 Policy Support Facility; Joint Research Centre, Európai Bizottság
One Comment