Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Valós idejű adózás – a digitalizált adóigazgatás Magyarországon – interjú Vágújhelyi Ferenccel
Tárgyszavak: adatalapú közigazgatás, adóügyi informatika, digitális adóügy, digitális kormányzati szolgáltatások, Magyarország, Mesterséges Intelligencia (MI) — adóügy, Mesterséges Intelligencia (MI) — digitális kormányzat, Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), Vágujhelyi Ferenc
Az önkormányzati rendszer módosításáról kezd konzultációt januárban a kormány
Tárgyszavak: helyi önkormányzatok finanszírozása, Magyarország, Navracsics Tibor, önkormányzati rendszer átalakítása
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) átadta a Kormánynak a kisvárosok fejlesztését célzó javaslatcsomagot
Tárgyszavak: kistelepülések, kisvárosok, LOCALL Program, Magyarország, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), terület- és településfejlesztés, területi önkormányzatok, TÖOSZ Kisvárosi Munkacsoport

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer kulcstermékeinek köre – onlájn felület
Tárgyszavak: digitális kormányzati szolgáltatások, Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR), Energiaügyi Minisztérium (EM), lakóingatlanok energiahatékonysága, Magyarország

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Valós idejű adózás – a digitalizált adóigazgatás Magyarországon – interjú Vágújhelyi Ferenccel

„A NAV óriási mennyiségű adatot gyűjt be a gazdálkodóktól, de ez hatalmas felelősséggel is jár, hangsúlyozza Vágujhelyi Ferenc, a NAV elnöke. Az adatokat úgy kell felhasználni, hogy abból az adózók számára hasznos információk álljanak elő, amelyeket fel tudnak használni üzleti döntéseikhez. Közben persze az is hasznos, ha maga az adózás is egyszerűbbé válik. Az informatikai fejlesztéseknél pedig a százszoros megtérülés az alap.

◼︎ Lehet élmény az adóbevallás?

– Az adózás digitalizálása már régóta zajlik, és akár a magánszemélyek, akár a vállalkozások részére számos tekintetben könnyebb lett az adók bevallása. Melyek a legfontosabb szempontok a fejlesztések során?

– A nemzetközi sztenderdekhez igazodva a NAV is alkalmaz bizonyos alapelveket, amikor kidolgozza a rendszerterveket. Nemcsak ránk, hanem az államigazgatás egészére is igaz, hogy nagy figyelmet kell fordítani az ügyfél digitális térben történő azonosítására. Bármilyen tranzakcióra, dokumentumváltásra kerül sor, annak úgy kell megtörténnie, hogy egyik fél se tudja letagadni, hogy azt ő küldte vagy kapta. Annál is fontosabb ez, mert itt óriási összegekről, az állami adóbevételek zöméről van szó.

Egy másik, már specifikusabb alapelv az, amelyet úgy szoktunk nevezni, hogy „tax just happens”, vagyis az észrevétlen adózás. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az adózó számára minél egyszerűbb, mondhatni, láthatatlan legyen az adóztatás, hanem azt is, hogy a hatóság valós időben értesüljön az egyes, adózási következményekkel járó gazdasági eseményekről. Az online pénztárgéprendszerből vagy az online számlázókból azonnal bejön az adat a NAV-ba, és azt nekünk azonnal fel is kell dolgoznunk, vagyis nekünk is át kell térni a valós idejű működésre.

– Miért, most nem így működik a NAV?

– Nem minden tekintetben. Ahogy mondani szokták, a tudás egyben nagy felelősség is. Ha egyszer látjuk a gazdasági eseményeket a maguk teljességében – és az online pénztárgépek meg az online számlázás miatt szinte mindent látunk –, akkor már a bevallás időpontjában rá kellene mutatnunk, hogy diszkrepancia van az események és a bevallás között. Ha ezt azonnal észrevesszük, akkor egyből azt tudjuk mondani, hogy nem jó a bevallás, ezt így nem tudjuk befogadni, tehát nem tettél eleget a bevallási kötelezettségednek.

– De ezek az eltérések most is kiderülnek, nem?

– Igen, csak nem cselekszünk azon nyomban. Mert mi történt régen? Az adózónak volt 100 egységnyi befizetendő áfája, abból adott hónapban bevallott 80-at, majd a következő hónapban, amikor már volt rá fedezete, bevallotta és befizette a maradék 20-at is. Nem akart ő adót csalni, csak éppen az állammal finanszíroztatta magát, nálunk meg nem feltétlenül jött ki az eltérés. Ha mégis rájöttünk, hogy átvert minket, akkor revíziót indítottunk.

Most az történik, hogy megint bevall 80-at, pedig tisztában van azzal, hogy a NAV is tudja, hogy neki 100-at kellene. És tényleg tudjuk is, mégis lekönyveljük az áfát. No, ezt kell megszüntetni, és erre született törvényi felhatalmazás alapján az adategyeztetési eljárás. Ha észleljük, hogy az adóbevallásban hiba van – és nem belső ellentmondás, hanem a saját vagy más szereplők adataival összevetve –, akkor felszólítjuk az adózót, hogy javítsa ki az eltérést, és adja be újra a bevallást. Ez nem a hivatalos revízió, hanem egy olyan eljárás, amely bevonja, partnerként kezeli a vállalkozót, és közben arra is jó, hogy a véletlen hibákat gyorsan és könnyedén orvosoljuk. De ehhez kellett az új jogszabály.

– Ez azt is jelenti, hogy az adóhatóság különféle szakrendszereit adatszinten összekapcsolták egymással?

– Igen, a belső rendszerek között teljes az integráció, ezért is tudjuk észlelni az eltéréseket, és ezeket az adózó tudomására is hozzuk. Láthatja az általa kiállított számlákat, nyugtákat, a neki kiállított számlákat, és így tovább. Ez teszi lehetővé például, hogy elkészítse az áfabevallását az eÁFA-rendszeren keresztül. Még egyedi szabályokat is tud beállítani, szóval jóformán semmi dolga nincs vele. Ezért is csodálkozom azon, hogy milyen sokan nem akarják igénybe venni, és inkább maguk számolnak, és jönnek be a hibás bevallások, még olyanok is, ahol a saját kárára téved az adózó.

– Mennyire nehéz lekövetni a gyakran változó adójogszabályokat, a kivételeket és egyebeket az informatikai rendszerben? Van-e lehetősége az adóhatóságnak arra, hogy egyszerűsítéseket javasoljon?

– Azt látni kell, hogy a politikai döntéshozók a társadalompolitikai céljaikat, például a családok vagy a vállalkozások támogatását értelemszerűen gyakran az adózási szabályokon keresztül érvényesítik. Így aztán különféle ágazati érdekek mentén első látásra bonyolultnak tűnő szabályok is lehetnek benne. Csak egy példa: az áfabevallásban van külön melléklet az elhullott haszonállatokra. Azt az adóhatóság nem látja, hogy ez milyen agrárpolitikai megfontolásból került be a szabályozásba. Az áfa már csak azért is nehéz eset, mert uniós szinten harmonizált adónem, tehát ahhoz, hogy érdemi változtatásokat tudjunk elérni, konferenciarészvételekkel, egyéb szakmai diskurzusokon keresztül be kell kerülni a nemzetközi vérkeringésbe.

Érdekes mellékhatása egyébként a NAV digitalizáltságának, hogy mivel sok adatunk van, és azokat fejlett módszerekkel elemezzük, számos probléma nálunk merül fel először. Ha nincs online számlarendszer, nem ugrik ki, hogy hibás adatok vannak az áfabevallásban. Szóval nem egy esetben mi jelezzük nemzetközi szinten is, ha valahol finomítani kell a rendszeren.

De visszatérve az eredeti kérdésre, szorosan együttműködünk az adójogszabályok kidolgozásában a nemzetgazdasági tárca adópolitikai államtitkárságával. Jelezzük, ha valamilyen szabály aránytalan terhet róna az adózókra vagy esetleg túlzott kockázatot vinne be a rendszerbe.

– Egy-egy új fejlesztés megjelenésekor mi alapján döntik el, hogy annak a használata csak ajánlott vagy kötelező is lesz?

– Három tényezőt veszünk figyelembe. Az első kettő a költségvetés és az igazságos verseny védelme, és ez a kettő gyakran összefügg. A modern világban az összesített adóterhek nem alacsonyak, de az állam működése is azon múlik, hogy ezeket mennyire hatékonyan szedi be. Ha tehát valamilyen szabály kijátszása veszélyezteti a költségvetési bevételeket vagy erősen torzítja a versenyt, akkor azt a kiskaput minél hamarabb be kell zárni.

Vegyük csak az áfát. A legtöbb termék, szolgáltatás értékesítése után a 27 százalék áfát be kell fizetni a költségvetésbe. Ha ezt egy gazdálkodó csalárd módon el tudja kerülni, ha ezt nem kell kifizetnie, akkor óriási versenyelőnyre tesz szert vetélytársaihoz képest, és előbb-utóbb odajutunk, hogy rengeteg csaló működik a magyar gazdaságban, az államhoz pedig nem folyik be adó.

A harmadik tényező az érintettek digitális érettsége. A nagyvállalatoknak elő lehet írni, hogy interfészeken keresztül kapcsolják össze számlázórendszereiket a NAV rendszereivel, mert megvan hozzá az erőforrásuk. De nem követelhetem meg komplex megoldások használatát attól az őstermelőtől, aki évente két hónapon keresztül árulja a portékáját az országút mellett. Ha neki ehhez már könyvelőt kell fogadnia, akkor vagy hagyja az egészet a csudába, vagy csalni fog, akkor pedig a mi munkánk is felesleges volt.

– Számos fejlesztés valósult meg a NAV-nál az elmúlt 12 hónapban (Erről lásd a „NAV-fejlesztések 2025-ben” című részt!), de ezek közül ön melyiket tartja a legfontosabbnak?

– Hamarosan célegyenesbe fordul az úgynevezett Eseményalapú Adatszolgáltatási Platform elnevezésű fejlesztésünk, az EPAM. Ez egy blockchain-technológiára épülő rendszer, amely a foglalkoztatási jogviszony adminisztrációját helyezi új alapokra, és kínál megoldást a jelenlegi adatszolgáltatási rendszer legfőbb hiányosságaira. A tervek szerint a foglalkoztatói adatszolgáltatási folyamatok a foglalkoztatók működéséhez igazodnak majd, szem előtt tartva az államigazgatási szervek igényeit is. Új adatokat csak valamilyen esemény alkalmával kell szolgáltatni – új munkaviszony, betegállomány, szabadság, bérváltozás stb. –, így csökkennek a munkáltatók adminisztrációs terhei. Lehetőség lesz az adatküldés előtti komplex ellenőrzésre, ezáltal kevesebb lehet a hibás adatszolgáltatás és az utólagos javítás. Minden adat egy blockchain-alapú rendszerbe kerül, ahol hosszú ideig biztonságosan megőrződik.

Az adattartalom alapján a NAV a munkáltatók számára el tudja készíteni az szja- és TB-bevallást, a dolgozó pedig azonnal látja, hogy milyen változás állt be a jogviszonyban, bejelentették-e, kijelentették-e. Összességében a szervezetek adminisztrációs terhei csökkennek, és az állami szervek folyamatai is egyszerűsödnek, ami a teljes közigazgatásban érzékelhető minőségjavulást eredményezhet.

Egyébként jó lenne ezt egész Európára vonatkozóan bevezetni, mert aki most kezd dolgozni, az a várhatóan 40-45 évnyi munkaideje alatt jó eséllyel több országban is alkalmazott lesz, tehát még bonyolultabb lesz követni a jogviszonyt.

– A NAV miként használja a mesterséges intelligenciát az informatikai rendszereiben?

– Régóta alkalmazunk már ilyen megoldásokat, még a generatív AI előtti időkből. Ezeket a hagyományos ellenőrzésekre lehet használni: meghatározunk olyan matematikai állításokat, amelyeknek mindenképpen igaznak kell lenniük, ha a gazdálkodó szervezetek törvényesen működtek. Ha tehát az ellenőrzés során az állítás nem bizonyul igaznak, a gazdálkodó valamilyen módon jogot sértett.

Egy másik módszer, hogy a felcímkézett vagy címkézetlen adatokat modellépítésre használjuk, majd a modell az újonnan beérkező adatokat besorolja olyan szempontból, hogy jogsértésre utal-e vagy sem. Itt nemcsak egyetlen adatforrást vesszük figyelembe, hanem korreláljuk az adatokat. Mondjuk, egy hajléktalan nevére és egy székhely-szolgáltató címére jegyzik be a céget, amely utána uniós belső határokat keresztező vásárlásokat hajt végre. Ilyenkor jelez a rendszer, mert nagy valószínűséggel csalást próbálnak végrehajtani. Ebben az esetben az áfa-visszatérítés aligha lesz automatikus.

– Végeznek-e ezzel kapcsolatban megtérülési számításokat, hogy megéri-e bizonyos esetekre rendszereket kidolgozni?

– A historikus adatok azt mutatják, hogy mindenképpen érdemes. A NAV egy évben mintegy 26 ezer milliárd forint közterhet szed be, a működési költsége pedig 300 milliárd forint körül van. De ha a konkrét fejlesztéseket nézem: az online pénztárgép projektre 3,5 milliárd forintot költött az állam, majd már az első évben 216 milliárd forinttal több áfabevétel érkezett be az államkasszába. Olyan projektet el sem indítunk, amelynek az árát csak tízszeresen tudjuk beszedni – a százszoros már sokkal jobb aránynak tűnik. És ilyeneket bőven lehet találni.

– A NAV fejlesztői számára mennyire előnyös, hogy a hivatal elnöke programozó matematikusi végzettséggel rendelkezik, és nem közgazdász vagy jogász?

– Az informatikai és az adattudományi területen dolgozók számára pokol lehet… De félretéve a tréfát, manapság, amikor a közteherviselés működtetése az adattudományokra épül, ez végső soron hasznos lehet. És egyáltalán nem magyar sajátosság, a világon sok helyen így van. Hiszen mi az adóhatóság egyik fontos feladata? A valós időben, szinte végtelen mennyiségben, tranzakciószinten begyűjtött elemi adatot valós időben elemezze, majd szolgáltasson olyan információkat a gazdálkodóknak, amelyek versenyelőnyt jelentenek a számukra, amelyek segítik átlátni a működésüket, meghozni az üzleti döntéseket. Emellett a klasszikus szakmai szerepek elengedhetetlenek, és meg is kell jelenniük a hivatal vezetésben.

NAV-fejlesztések 2025-ben

DÁP
A NAV szolgáltatásai az Ügyfélkapu megszűnése után is elérhetők maradtak, a felületek – NAV-Mobil, ONYA és eSZJA – fokozatosan állnak át a DÁP-design elvei szerinti megjelenésre

M2M kapcsolatok
A vállalkozások ügyviteli rendszerei emberi beavatkozás nélkül, közvetlenül kapcsolódhatnak a NAV-hoz. Ma már gép-gép csatornán keresztül is működik a csoportos adatletöltés, de ezek a megoldások a vámeljárásokban (eVÁM, eKer) is kulcsszerepet játszanak.

Váminformatika
Két új váminformatikai rendszert vezetett be a NAV 2025-ben: az Új Számítógépesített Árutovábbítási Rendszer (NCTS-t) 5. fázisát és az Automatizált Kiviteli Rendszert (eVÁM AES-t). Ezen felül a NAV csatlakozott az uniós egyablakos vámügyi tanúsítványcsere rendszerhez, a CERTEX-hez.

Adategyeztetés
2025-ben indult az adategyeztetési eljárás. Ha a NAV kockázatelemzései során adateltéréseket talál, az érintett adózók saját rendszerükben javíthatják a hibákat, így elkerülhetik a hosszadalmas ellenőrzést.

eNyugta
A nyáron elindult rendszernek köszönhetően az ePénztárgép által kiállított elektronikus bizonylat a vásárlók számára már az adóhatóság által engedélyezett mobilapplikációkban is elérhető lesz, így azokat nem kell minden esetben kinyomtatni.

Ügyfélportál (ÜPO), NAV-Mobil
Mind a két platformon elérhetővé vált a könyvelésre váró tételek megjelenítése és az adóazonosító jelről szóló igazolás kiadása. Az ÜPO-n napi szinten követhetők a várható kötelezettségek és jóváírások. A mobilappon keresztül működik az egyszerűsített foglalkoztatás adatainak lekérdezése.

Fejlesztési tervek 2026-ra

qvik
Hamarosan megvalósul a qvik-link alapú azonnali fizetés, amely a NAV-Mobilban elsőként a gépjárműadó befizetését teszi lehetővé.

eSZJA
Új kérdés-válasz funkciókkal, az egyéni vállalkozók számára kiajánlott szja-tervezettel, ingatlanértékesítéshez kapcsolódó adatkiajánlással, adókedvezmények és kriptoügyletek kezelésével bővül a rendszer.”

Forrás:
Valós idejű adózás; Schopp Attila; IT Business; 2025. december. 22.

Az önkormányzati rendszer módosításáról kezd konzultációt januárban a kormány

„Az önkormányzati rendszer módosításáról kezd konzultációt januárban a kormány – jelentette be a közigazgatási és területfejlesztési miniszter szombaton a Facebook-oldalán közzétett videóban.

Navracsics Tibor ismertette, ősszel a kormány a különböző önkormányzati szövetségek kérései és javaslatai alapján úgy döntött, mandátumot ad a miniszternek, hogy kezdjen tárgyalásokat „egy középtávon végrehajtandó, az önkormányzati rendszert érintő finomításról”.

Hozzátette, jelen pillanatban folyik az előkészület, január elején pedig megkezdik a konzultációsorozatot, ahogyan azt tették a Versenyképes járások programnál vagy az önazonosságvédelmi törvény koncepciójánál is.

A tárgyalásokat az önkormányzati szövetségekkel kezdi a kormány, aztán polgármesterekkel, helyi képviselőkkel, vármegyei közgyűlési elnökökkel és vármegyei képviselő-testületi tagokkal fog konzultálni – mondta.

Elmondta, a cél az, hogy a választások után egy olyan átfogó önkormányzati rendszert érintő módosító javaslatcsomag szülessen, „amely mind az önkormányzati szereplőknek, mind a kormányzati szereplőknek, mind pedig mindenkinek elnyeri a tetszését”.”

Forrás:
Az önkormányzati rendszer módosításáról kezd konzultációt januárban a kormány; Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium; 2025. december 31.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) átadta a Kormánynak a kisvárosok fejlesztését célzó javaslatcsomagot

„A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) átadta a Kormány részére a „LOCALL Program Helyi tudásból vezérelt országos településfejlesztési program – Kisvárosi fejlesztések (javaslatok) 1.2” című országos szakmai javaslatcsomagot. A dokumentumot dr. Hanusi Péter, a TÖOSZ elnöke 2025. december 15-én személyesen nyújtotta át dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszternek. A javaslatcsomag mintegy 70 polgármester és önkormányzati szakember közreműködésével készült.

A dokumentumot a TÖOSZ Elnöksége 2025. december 9-én hagyta jóvá, negyedéves szakmai előkészítő munkát követően. A most átadott dokumentum a TÖOSZ által 2021-ben elkészített kisvárosi javaslatcsomag megújított és aktualizált változata, amely a korábbi szakmai alapokra építve, a megváltozott gazdasági, társadalmi és fejlesztéspolitikai környezethez igazodva fogalmaz meg javaslatokat.

A javaslatcsomag az 5 000 fő feletti községek, nagyközségek és városok fejlesztési kihívásaira fókuszál. A TÖOSZ célja, hogy e települési kör – egészen a megyei jogú városokig – hangja országos szinten is hallhatóvá váljon, és hogy ezek a települések az önkormányzatiság elmúlt 35 évében először dedikált fejlesztési forrásokhoz jussanak.

A dokumentum a helyi tapasztalatokra és működési realitásokra építő fejlesztési logikát követi: nem egyedi projektek felsorolását, hanem szakpolitikai keretrendszert kínál a kisvárosok hosszú távú fejlődéséhez. A javaslatok a lakhatás, a közszolgáltatások, a helyi gazdaság és munkaerő-megtartás, a mobilitás, valamint az intézményi és közösségi infrastruktúra kérdéseit összefüggéseikben, egységes szemléletben kezelik.

A javaslatcsomag széleskörű önkormányzati együttműködés eredményeként készült: a mostani, 1.2-es verzió kidolgozásában mintegy 70 polgármester és önkormányzati szakember vett részt, az Európai Partnerség és Monitoring Önkormányzati Program (EMÖ – VOP_PLUSZ-4.1.5-24-2025-00032) keretében megvalósult szakmai egyeztetésekre építve.

Dr. Hanusi Péter, a TÖOSZ elnöke az átadás kapcsán hangsúlyozta: „Az elmúlt években a Magyar Falu Program az ötezer fő alatti települések számára, a Modern Városok Program pedig a megyei jogú városok számára biztosított célzott fejlesztési lehetőségeket, miközben egy teljes települési szegmens – az ötezer fő feletti kisvárosok – kimaradtak ezekből a programokból. Harmincöt éve nem készült olyan átfogó fejlesztési program, amely kifejezetten erre a települési körre adott volna választ, pedig ezek a városok meghatározó szerepet töltenek be a térségek működésében és megtartásában.

A most elkészült kisvárosi javaslatcsomag a helyi tapasztalatokra és valós működési igényekre építve készült. A TÖOSZ célja az volt, hogy a korábban már elkészült szakmai anyag megújításával olyan javaslatcsomagot adjon át a kormányzat számára, amely érdemi alapot teremthet a kisvárosok fejlesztésének újragondolásához.”

A TÖOSZ célja, hogy a LOCALL Program a kisvárosok tapasztalataira építve érdemi alapot biztosítson a kormányzati döntés-előkészítéshez, és hozzájáruljon egy kiegyensúlyozott, hosszú távon kiszámítható településfejlesztési politika kialakításához.

A LOCALL Program Helyi tudásból vezérelt országos településfejlesztési program – Kisvárosi fejlesztések (javaslatok) 1.2” című országos szakmai javaslatcsomag letölthető: Innen (PDF)”

Forrás:
A TÖOSZ átadta a Kormánynak a kisvárosok fejlesztését célzó javaslatcsomagot; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); 2025. december 15.

Közigazgatás, politika, jog

Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter stabilabb önkormányzatokat és helyi közigazgatást szeretne

„Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter a legfrissebb nyilatkozatai szerint átfogó párbeszédet indítana a magyar önkormányzati rendszer jövőjéről. A cél nem egy gyors, felülről vezérelt átalakítás, hanem egy olyan reform előkészítése, amely stabilabb, kiszámíthatóbb működést biztosít a helyi közigazgatás számára.

A miniszter elképzelései szerint 2026 elején széles körű konzultációk kezdődhetnek az önkormányzati szövetségekkel, polgármesterekkel és megyei vezetőkkel. Ezek az egyeztetések feltárnák a jelenlegi rendszer gyenge pontjait, különös tekintettel a feladatmegosztásra, a finanszírozásra és a helyi döntéshozatal mozgásterére.

Navracsics Tibor többször hangsúlyozta: „a kormány tisztában van azzal, hogy az elmúlt években sok önkormányzat szűkülő forrásokkal és növekvő elvárásokkal szembesült. A tervezett reform egyik fő célja éppen az, hogy a helyi közösségek megbízhatóbb működési kereteket kapjanak, és hosszabb távon is tervezhetővé váljon az önkormányzatok gazdálkodása.”

Nem a törvénymódosításokon van a hangsúly

A miniszter szerint a most induló egyeztetések nem konkrét törvénymódosításokról szólnak, hanem egy előkészítő szakaszt jelentenek. Az elképzelések alapján a tényleges jogszabályi változások legkorábban a 2026-os országgyűlési választásokat követően kerülhetnek napirendre, addig a hangsúly a konszenzuskeresésen és a szakmai alapozáson van.

A kormányzati kommunikáció szerint az átalakítás nem a helyi önkormányzatok szerepének gyengítését célozza, hanem éppen ellenkezőleg: egy jobban működő, együttműködésre épülő állam–önkormányzati kapcsolat kialakítását. Ebben a modellben a helyi közigazgatás nemcsak végrehajtó szerepet töltene be, hanem erősebb partnerként jelenhetne meg a térségfejlesztési és közszolgáltatási döntésekben.

Szakmai alapon

Navracsics Tibor szerint a siker kulcsa az, hogy a reform ne politikai, hanem szakmai alapon szülessen meg, és figyelembe vegye a kistelepülések, a városok és a megyei jogú városok eltérő helyzetét is. A miniszter úgy fogalmazott: olyan közigazgatási rendszerre van szükség, amely egyszerre szolgálja az állami hatékonyságot és a helyi közösségek érdekeit.”

Forrás:
A miniszter stabilabb önkormányzatokat és helyi közigazgatást szeretne; Nyíregyháza.hu; 2025. december 29.

A Költségvetési Tanács előrejelzése a következő három évre

„2027-ben várhatóan jelentős kiadásoldali megszorítást kellene a kormánynak végrehajtania, az állami kiadásoknak szűkülniük kellene a várhatóan növekvő GDP-hez képest – idézi a Költségvetési Tanács elemzését a HVG.

A KT szerint, amennyiben 2026-ban a kiadások növekedése GDP-arányosan 0,8 százalék lesz, akkor a kormánynak nem marad mozgástere 2027-2028-ban. A GDP-hez mérve a nettó kiadások értéke 2027-ben 39,7 százalék, 2028-ban pedig 38,5 százalék körül alakulhat. Adóemelésekre ugyan nem lesz szükség, de adócsökkentésekre, illetve a különadók kivezetésére nem lesz tér. A foglalkoztatás demográfiai okokból nem növelhető érdemben, a keresetek emelkedési üteme lassulhat, a kormány pedig évi több százmilliárd forint adóbevételről mondana le – olvasható.

2025-ben a kiadások a tervezettnél magasabb mértékben emelkedtek, amennyiben ez 2026-ban is így lesz, a ’26-os év végére a kiadások kumulált növekedése 0,8 százalék lesz GDP-arányosan, mindeközben a limit 0,6 százalék lenne – állapították meg. Hozzáteszik, ennek eléréséhez a kormányzati szektor elsődleges egyenlegének GDP-arányosan az előző évhez képest 1,7 százalékponttal kellene javulnia, ahhoz, hogy a 0,6 százalékos elsődleges egyenleg 2027-re elérhető legyen.

A HVG cikke szerint ez „nem képzelhető el” megszorítások nélkül, de „kivitelezhető”. Így például 2023-ról 2024-re a GDP-arányos elsődleges egyenleg 2 százalékponttal javult, miközben a GDP reálértékben alig emelkedett.

Korábban, 2025 februárjában az Európai Unió Tanácsa Magyarország számára egy olyan korrekciós pályát ajánlott, amely elvezet oda, hogy a magyar kormányzati szektor hiánya nem haladja meg a GDP 3 százalékát. Emellett az elsődleges nettó nemzeti kiadások visszafogott növelése is bele van kalkulálva a tervbe – emlékeztet a lap.

Hozzáteszik, elsősorban a nettó kiadások alakulása számít, nem pusztán a GDP-arányos költségvetési hiány. A tanács azóta a kormány kérelmére lehetővé tette Magyarország számára, hogy 2025 és 2028 között az eredeti korrekciós pályán rögzített kiadásnövekedési limitekhez képest a védelmi kiadások 2021 óta bekövetkezett növekedésének mértékével emelje a nettó kiadásokat – de legfeljebb a GDP 1,5 százalékával megegyező mértékben. Így 1,3 százalékos emelésre lett mozgástér – olvasható.

Magyarország jelenleg túlzottdeficit-eljárás alatt áll, amely egyelőre monitorozást jelent. A Költségvetési Tanács előretekintő elemzése szerint, ha a 2025-ös tényadatok, továbbá a 2026-os költségvetési folyamatok függvényében szükségessé válik, az Európai Bizottság tavasszal javasolhatja a Tanácsnak a Magyarországgal szemben folytatott túlzottdeficit-eljárás újabb szakaszba léptetését.”

Forrás:
Így látja a következő éveket a Költségvetési Tanács; Infostart; 2025. december 30.
A Költségvetési Tanács hároméves kitekintése a makrogazdaság és a költségvetés folyamataira; Költségvetési Tanács; 2025. december 18. (PDF)

Gémesi György: egyes önkormányzatoknál komoly működési problémák lehetnek

„A fővárostól 2023-ban 58 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást vont le a Magyar Államkincstár. Ez az összeg 2026-ban már elérheti a 100 milliárd forintot. Győrtől 13, Debrecentől pedig csaknem 12 milliárdot vonnak majd el. A fővárosi kerületek közül Óbudának kell a legnagyobb összegről, csaknem 6 milliárd forintról lemondania. A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke az InfoRádióban azt mondta, sok település egyszerűen nem fogja tudni kigazdálkodni a kieső összegeket, ami alapvető szolgáltatások fenntartását veszélyezteti.

A Magyar Közlöny december 23-ai számában jelent meg az a kormányrendelet, amely azt részletezte, hogy 2026-ban mennyi szolidaritási hozzájárulást kell Budapestnek, a 23 fővárosi kerületnek és további 334 önkormányzatnak befizetnie az államkasszába. A Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke az InfoRádióban úgy fogalmazott, a kormányzat jövőre szolidaritási hozzájárulás címén csaknem 400 milliárd forintot von el a magyarországi önkormányzatoktól. Gémesi György szerint „ez olyan brutális összeg, ami feltehetően több önkormányzatnál akár működési zavart is okozhat”, mert indoklása szerint a szolidaritási adó által elvont pénz nagyon fog hiányozni az egyes helyi szolgáltatások mindennapi működtetését biztosító forrásból.

A legnagyobb összeget, majdnem 100 milliárd forintot Budapestnek kell kifizetnie, de jelentős teher hárul például a debreceni, a győri vagy a székesfehérvári önkormányzatra is. „Már nemcsak az ellenzéki polgármesterek tiltakoznak a határozat ellen, hanem több fideszes városvezető sem ért egyet ebben a formában az intézkedéssel, főleg a szolidaritási hozzájárulás mértékével” – jegyezte meg a MÖSZ elnöke.

Hozzátette: a szolidaritási hozzájárulás öt év alatt nőtt 60 milliárd forintról 400 milliárdra, ami „brutális növekmény, és ezzel az intézkedéssel a kormány elvonja a települések saját bevételeinek a több mint 10 százalékát, ami nagyon komoly kiesést jelent”.

Gémesi György reagált Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azon nyilatkozatára is, amelyben a tárcavezető azt mondta, olyan mértékben nőttek a tehetősebb települések és kerületek iparűzési adóból eredeztethető bevételei, hogy azok bőven fedezik a szolidaritási hozzájárulás összegének az emelkedését is. A MÖSZ elnöke szerint nem növekedtek annyival az iparűzési adóból származó bevételek, hogy az önkormányzatok tudják állni a megnövekvő kifizetéseket a Magyar Államkincstár felé. Mint mondta, a kormány idén már elvonja az önkormányzatoktól az iparűzési adó többletet, ami a Versenyképes Járások Program alapját képezi, és ezt az összeget az adott térségben használják fel.

Gémesi György megjegyezte: 2026-ban sem lesz sehol iparűzési adó többlet, az újabb „brutális növekmény” pedig még nagyobb terhet ró a településekre. Kiemelte, hogy az infláció és a helyi béremelések miatt már így is jelentős többletkiadásai vannak az önkormányzatoknak, ami tovább fog nőni a szolidaritási hozzájárulás megemelésével.

„A települések nem fogják tudni másképp kigazdálkodni a kieső összegeket, csak úgy, hogy valamilyen más fontos feladatot elhagynak, vagy valamilyen szolgáltatást nem olyan mértékben végeznek el, mint ahogy azt a lakosság jogosan igényelné” – fogalmazott a MÖSZ elnöke.

Gémesi György szerint a nemzetgazdasági miniszter beismerte, hogy a szolidaritási hozzájárulás a központi költségvetésbe, vagyis nem közvetlenül a rászoruló önkormányzatokhoz kerül.

Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter január 6-ára egyeztetésre hívta a Magyar Önkormányzatok Szövetségének képviselőit. „A célunk az, hogy a választások után egy olyan átfogó, a teljes önkormányzati rendszert érintő módosító javaslatcsomagot tudjunk letenni az asztalra, amely mind az önkormányzati szereplőknek, mind a kormányzati szereplőknek elnyeri a tetszését” – közölte Navracsics Tibor.”

Forrás:
Gémesi György: egyes önkormányzatoknál komoly működési problémák lehetnek; Várkonyi Gyula; Infostart / InfoRádió; 2025. december 30.

Európai Unió

Digitális Hálózatok Jogszabálya (Digital Networks Act) – fordulóponthoz érkezik az európai távközlési piac reformterve

„Egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a döntéshozókra azok a vállalatok, amelyek az európai mindennapokat működtető láthatatlan digitális hálózatokat üzemeltetik. A januárra tervezett reformokat kulcsfontosságúnak tartják a mobil és internetes hálózatok jövője szempontjából, és egyben sorsdöntő lehetőséget kínálnak arra, hogy az Európai Unió kijavítsa a múlt hibáit.

Évek óta tartó viták és intenzív lobbitevékenység után az Európai Bizottság arra készül, hogy végre bemutassa a digitális hálózatok korszerűsítését és a távközlési ágazat támogatását célzó régóta várt tervét. A Digitális Hálózatok Jogszabálya (angol rövidítéssel DNA) január 20-án kerülhet nyilvánosságra, és alapjaiban alakítaná át az EU jelenlegi szabályrendszerét annak érdekében, hogy elősegítse az 5G és az optikai hálózatok kiépítését, valamint ösztönözze a beruházásokat. A nagy távközlési cégek régóta azt állítják, hogy a túlzottan szigorú szabályozás és az egységes piac széttagoltsága megnehezítette számukra a növekedést és a fenntartható nyereség elérését Európában, ami végső soron gyengébb minőségű mobil és internetes szolgáltatásokhoz vezetett.

Mindenki rengeteget vár el a távközlési szektortól: biztonságos hálózatokat, a 6G fejlesztését, belépést a felhőpiacra és egyfajta európai gyökerű verseny megteremtését, ingyenes roaming biztosítását az EU-n kívüli országok számára, valamint hozzájárulást a védelmi célokhoz is – mondta Alessandro Gropelli, a Connect Europe szakmai szövetség főigazgatója. Most viszont szerinte az EU feladata az, hogy megteremtse mindehhez a megfelelő feltételeket. A szabályozás reformjának terve Thierry Breton volt uniós biztos nevéhez fűződik, aki korábban olyan távközlési vállalatoknál töltött be vezető pozíciókat, mint a France Télécom. A 2023-as bejelentése óta azonban az elképzelés jelentős ellenszélbe került, és komoly viták alakultak ki arról, pontosan min kellene változtatni.

A vitás kérdések közé tartozik, hogy a nagy adatforgalmat generáló platformok – például a TikTok, a Netflix vagy a Google tulajdonában lévő YouTube – részt vállaljanak-e a digitális hálózatok bővítésének költségeiből. Szintén kérdéses, hogyan kezelje az EU a hálózatsemlegességet, vagyis azt az elvet, amely szerint a szolgáltatóknak minden adatforgalmat egyenlően kell kezelniük, lassítás és cenzúra nélkül, valamint hogy fokozni kell-e a szabályozói nyomást a hagyományos szolgáltatókon annak érdekében, hogy hálózataikat jobban megnyissák a versenytársak előtt. Az is aggodalmat keltett az ágazatban, hogy a javaslat Breton távozása után kerül az asztalra, aki Brüsszelben az iparág egyik legláthatóbb és leghangosabb támogatója volt. Ez felerősítette azt az érzést, hogy a távközlési szektor érdekeit nem veszik kellően komolyan.

„Az ágazat egyértelműen nincs jó állapotban, de három év után is magyarázkodnunk kell emiatt. Ez már önmagában is jelzés arra, hogy valami nincs rendben” – mondta egy nagy távközlési vállalat névtelenséget kérő vezetője „Valahogy kialakult az az érzés, hogy természetesnek vesznek minket.” Hozzátette, hogy ha az uniós digitális ügyekért felelős biztos, Henna Virkkunen vagy az illetékes szolgálatok nem értik meg a helyzet súlyát, akkor ne számítsanak arra, hogy az ágazat csendben marad, és megelégszik egy udvarias sajtóközleménnyel.

A széles körű reformok ellenzői – köztük kisebb szolgáltatók, szabályozó hatóságok, nemzeti kormányok és technológiai cégek – régóta vitatják az Európai Bizottság azon állítását, miszerint Európa lemaradásban lenne a hálózati összeköttetések terén, és a gyengélkedő távközlési vállalatok képtelenek lennének lezárni a beruházási szakadékot. Egy kilenc alternatív távközlési szolgáltatóból álló koalíció a nyáron egy levélben figyelmeztetett arra, hogy riasztó, hogy az Európai Bizottság a korábbi vezetékes monopóliumok szabályozásának lazítását javasolja. A lépést visszalépésnek nevezték, és a remonopolizáció veszélyére hívták fel a figyelmet.

A hagyományos távközlési iparág reformcsomagjáról szőtt álmok Breton biztatására szökkentek szárba, majd zuhantak vissza hirtelen, amikor geopolitikai szempontokból sorra lekerültek a napirendről a kívánságlista elemei, és a tagállamok egyértelműen jelezték, hogy rendkívül magas a változtatásokkal szembeni ellenállás. Ez annak ellenére történt, hogy a reformokat nyíltan támogatta két befolyásos szakpolitikai gondolkodó, Enrico Letta és Mario Draghi is, akik az egységes piacról és az európai versenyképességről szóló jelentéseikben egyaránt komoly távközlési reformok mellett érveltek. Egy friss elemzés azonban, amelyet az European Policy Innovation Council nevű agytröszt készített, azt jósolja, hogy Draghi ajánlásainak mindössze egyharmada valósulhat meg.

Ahogy a remények halványulni kezdtek, úgy nőtt a frusztráció az európai távközlési vállalatok vezetői körében. Marc Murtra, a Telefónica vezérigazgatója több iparági vezetővel együtt egy októberi közös levélben hangot adott annak a súlyos aggodalomnak, hogy a lassú és óvatos lépések veszélybe sodorják az Európa digitális jövőjének biztosításához sürgősen szükséges, bátor reformokat. Az Európai Parlament egyes képviselői szintén az ágazat védelmére keltek, miután olyan pletykák kaptak lábra, amelyek szerint a javasolt jogszabály a jelenlegi formájában nem rendelkezik kellő ambícióval.

A januári javaslat egy hosszú politikai vita kezdetét jelenti majd, ahogy a tervezet végighalad Brüsszel jogalkotási folyamatán. Várhatóan jelentős ellenállásba ütközik majd a Tanácsban, ahol a tagállamok régóta visszafogják az ambiciózus reformtörekvéseket. Hat ország már most tiltakozik a szabályozás átalakításának terve ellen, és egy közös állásfoglalásban arra szólították fel Brüsszelt, hogy tartsa a felhasználókat a középpontban. „Ösztönöznünk kell azokat az intézkedéseket, amelyek lebontják a beruházások akadályait és biztosítják az infrastruktúránkat, ugyanakkor azok a lépések, amelyek a konszolidációt teszik meg célnak, csökkenthetik a versenyt, ami potenciálisan negatív hatással lehet a fogyasztókra” – írta a dokumentumban Csehország, Finnország, Írország, Lettország, Luxemburg és Szlovénia képviselője.

Németország, Franciaország és Olaszország szintén elutasította a Bizottság várható kezdeményezését, és egy olyan irányelv mellett érvelt, amelyet a közvetlenül alkalmazandó rendelet helyett minden országnak saját jogrendjébe kellene átültetnie,. Aggályaik szerint az egységes megközelítés figyelmen kívül hagyhatja a nemzeti sajátosságokat és sértheti az állami hatásköröket. „Sok minisztériumi tisztviselő annyira régóta távközlési buborékban él, hogy nem veszi észre, a távközlés már nem pusztán távközlés, hanem digitális összekapcsoltság” – érvelt az egyik vezető. „Egy olyan időszakban, amikor Európa újragondolja a helyét a világ térképén, egy erőtlen reform könnyen oda vezethet, hogy olyan hálózatok maradnak, amelyek nem európai tulajdonban vannak, nem szuverének, nem biztonságosak és nem védettek, mert a befektetők egyszerűen összepakolnak és távoznak” – tette hozzá. ”

Forrás:
Fordulóponthoz érkezett Európa távközlési mentőterve; SG.hu; 2025. december 28.

Az uniós egyszerűsítési tervek megbízhatatlan üzleti partnerré tehetik az Európai Uniót

„Egyes cégek szerint az uniós egyszerűsítési tervek megbízhatatlan üzleti partnerré teszik az uniót, mert kezd kialakulni az az érzés, hogy a szabályokat és törvényeket bármikor visszavonhatják vagy módosíthatják. De mi az EU célja az egyszerűsítéssel, és hogyan lesz mégis bonyolult a helyzet?

A kistermelők, a kis cégek, és a nagyvállalatok számára is kiszámíthatatlanságot jelent az Európai Unió jogalkotási folyamatának, illetve a jogszabályok egyszerűsítési folyamatának átláthatatlansága – írja a Politico.

A cikk példaként hozza fel Leticia Yankey ghánai kakaótermelőt. Mint elmondta, hazájában már készen álltak az EUDR (EU Deforestation Regulation / EU-s, erdőirtáshoz kapcsolódó rendelet) szabályainak betartására, majd pedig az Európai Bizottság bejelentette, hogy a rendelet később léphet életbe a tervezettnél. Az EUDR értelmében egyébként a cégeknek arról szükséges tanúskodniuk, hogy az általuk importált termékek nem erdőirtással létrehozott területekről származnak.

A rendelethez ezen kívül folyamatosan módosításokat is javasolnak. Mint a Politico leírja, az Európai Bizottság először bejelentette az életbelépési határidő kitolását, majd letett erről, de módosításokat javasolt a szövegen. Az EU-s kormányok nyomására végül mégis kitolták a határidőt, egyben kivételezéseket is beleírnak a szövegbe, mindeközben nyitva hagyták annak is a lehetőségét, hogy tavasszal változtassanak a rendeleten. Mindez három hónap alatt zajlott le – teszi hozzá a cikk.

Emellett a nagyvállalatok, mint a Nestlé is a bőrükön érzik a változó jogszabályi környezet jelentette bizonytalanságot. Bart Vandewaetere, a Nestlé kormányzati kapcsolati és ESG-ügyi alelnöke megosztotta a lappal, hogy cége igazgatótanácsa egyre nehezebben hiszi, hogy egy adott jogszabály nem fog ismét megváltozni a rákövetkező héten.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök második ciklusának kezdete óta több tucat szabályt vont már vissza az EU, szándékuk ezzel az, hogy növeljék a cégek bevételszerző képességét, és könnyebben teremthessenek munkahelyeket. A bizottság 2024-ben az EU-s vezetők nyomására tíz egyszerűsítési csomagot jelentett be, az erdőirtással összefüggő szabályok fellazítása mellett. Ezek a csomagok érintik az agrárszektort, az autóipart, a környezetvédelmi szabályokat, a technológiai és a védelmi ipart, valamint az EU-s finanszírozáshoz való hozzáférést is – olvasható a cikkben.

Hozzáteszik, Brüsszel szerint ezzel kevesebb papírmunkája lesz a cégeknek, és kevesebb jogszabályi korlát fog rájuk vonatkozni, így eurómilliárdokat takaríthatnak meg. A cégek szerint ugyanis a szabályozás akadályozza meg őket abban, hogy fel tudják venni a versenyt amerikai és kínai riválisaikkal.

A cikk szerint ugyanakkor az EU-s szabályok állandó bevezetése, szüneteltetése, átírása megnehezíti az életet a cégek számára. Azok között, akik már felkészültek a szabályok alkalmazására, olyan vélemények is vannak, miszerint az EU éppen most veszíti el egyik fő vonzerejét: már nem teremt olyan jogszabályi környezetet, amely a cégeket segíti a környezettudatos, fenntartható üzleti modellre való átállásban.

Ez a hozzáállás a lemaradókat jutalmazza – fogalmazott a Politicónak Tsvetelina Kuzmanova, a Cambridge Institute for Sustainability Leadership senior projektmenedzsere. Hozzátette, most egyértelmű és stabil szabályokra lenne szüksége a cégeknek a beruházási döntések meghozatala előtt.

Több európai döntéshozó is meg van győződve arról, hogy a vállalatokra vonatkozó szabályok fellazítása szükséges a gazdasági növekedés elősegítéséhez. Magnus Heunicke, a dán környezetvédelmi miniszter a Politicónak azt mondta, a lazításokra szükség volt és szükség is lesz. Véleménye szerint az egy évvel korábbi állapothoz képest már tisztább az európai szabályozási környezet. Dánia, amely az elmúlt hat hónapban az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét töltötte be, az egyszerűsítési csomagok („omnibuszok”) tárgyalási folyamatának oroszlánrészét vezette.

Ugyanakkor, mint a cikkben olvasható, a jogszabályok visszavonása éppen annyi időbe telik, mint a bevezetésük. Sok tárgyalás, illetve diplomaták, megválasztott tisztviselők, asszisztensek, tolmácsok és jogi szakértők csapatai is szükségesek egy ilyen folyamathoz. Egyelőre a tíz javasolt omnibusz-csomagból hármat véglegesítettek. Emellett az EU a felülvizsgálat alá vont szabályok alkalmazását is szünetelteti, így azoknak a folyamat közben nem szükséges a cégeknek megfelelniük.

Az EU-t mindeközben abból az irányból is érte kritika, hogy túl gyorsan hajtja végre a lazításokat, főleg a környezetvédelmi szabályok szempontjából. A Politico hozzáteszi, a kritikusok szerint nem mérték fel megfelelő mértékben, milyen hatással lenne a szabályok visszavonása az európai gazdaságra, és az európai közösségre.”

Forrás:
Erős kritikák: az EU éppen most veszíti el egyik fő vonzerejét?; Infostart; 2025. december 30.

Hogy áll Európa a digitális szuverenitással?

„Európában egyre többet hallunk a technológiai, digitális vagy adatszuverenitásról. Utóbbiról itt az ITKI blogon is megjelent egy írás Pünkösty András tollából. Ebben a blogbejegyzésben néhány tisztázó gondolatot szeretnék kifejteni a digitális szuverenitásról, és az európai helyzetről.

Amióta 2019 júliusában Ursula von der Leyen a politikai programja „A Europe fit for the digital age” című részében először használta a „technological sovereignty” kifejezést, konferenciák, policy paperek és tudományos publikációk sokasága kezdett el foglalkozni a témával – és teljes joggal. Már első látásra is világos, hogy nagyon fontos kérdésről beszélünk. A digitális gazdaság a világ GDP-jének egyre nagyobb részéért felel, és hatalmas növekedési kilátásai vannak. A világ jelenlegi legértékesebb cégei (legalábbis az első nyolc) kivétel nélkül a digitális gazdaság részei. Az állam, a közigazgatás is átalakulóban van: az államok egyre jobban függenek az adatoktól, a digitális infrastruktúráktól és platformoktól, és egyre több szolgáltatást ajánlanak maguk is az interneten.

Mi az a digitális szuverenitás?

Mindez az egyén szemszögéből azt jelenti, hogy a hétköznapi életünk szinte minden mozzanata kezd áttevődni a virtuális szférába, amely egészen bizonyosan megváltoztatja az egyén és a nagy szervezetek, valamint az állam kapcsolati dinamikáját is. Az egyén szabadsága például egyre inkább azon múlik, hogy mennyire tud szabadon döntéseket hozni ebben a digitális térben. Nem véletlen, hogy egyesek már „digitális alkotmányosságról” beszélnek.

Eredeti tervem az volt, hogy írok egy rövid blogbejegyzést a „digitális szuverenitásról”, amelyben tisztázom a viszonyát az „állami szuverenitáshoz”, a „technológiai szuverenitáshoz” és az „adatszuverenitáshoz” mint rokonfogalmakhoz, majd röviden adok egy képet az európai helyzetről – lényegében arról, hogy hogyan állunk a 2019-ben meghirdetett európai technológiai szuverenitással.

Azonban már a legelején elakadtam a blogbejegyzés írásával, lényegében ott, hogy találjak valamilyen használható szuverenitás-definíciót. Utána pedig további kérdésekbe botlottam. Íme:

Az első kérdés tehát: mit jelent egyáltalán a szuverenitás. Ahogy azt Takács Péter nagyszerű „Államtan” tankönyvéből megtudhatjuk, a 20. századra a szuverenitás fogalom teljesen kiüresedett. Eredeti jelentései elvesztek, (az uralkodó függetlensége az egyháztól, a császártól és a földesuraktól), az új jelentéstartalmakat pedig jól lehet más, pontosabb fogalmakkal, (például az autonómiával, a függetlenséggel, vagy épp a rezilienciával, az állandósággal és az alkalmazkodóképességgel) helyettesíteni. Magam is arra jutottam, hogy érthetőbbé válik a probléma, ha nem a szuverenitás szót használjuk. De erről később.

A második probléma, hogy nem világos, tulajdonképpen kinek a szuverenitásáról is beszélünk. A von der Leyen program az EU szuverenitásáról beszél, miközben az EU mint szupranacionális entitás a „hagyományos értelemben” véve bizonyosan nem szuverén, így kérdés, hogy más értelemben, technológiailag lehet-e az, és nem csak az egyes tagállamoknak lehet szuverenitása. Az is kérdés, hogy az EU „szuverenitása” a digitális, vagy technológiai szférában hogyan viszonyul a tagállamok szuverenitásához.

A harmadik probléma természetesen az, hogy a „technológiai”, a „digitális” és az „adat”-szuverenitás teljesen más dolgokat takar. A technológiai szuverenitásba például beleérthető a kritikus nyersanyagokkal történő rendelkezés (is), míg a digitálisba már csak értelemszerűen a digitális állam és gazdaság kérdései, az adatszuverenitás pedig még szűkebb kategória.

Végül, és negyedszer nagy kérdés, hogy a szuverenitás végső soron milyen célt szolgál? Az egyének, az alkotmányos jogok védelmét célozza, vagy az állami működés zavartalanságát, esetleg a gazdaság fellendítését? E három cél teljesen különböző jelentéseket kölcsönöz a kifejezésnek és persze teljesen más konkrét cselekvést is kíván.

Szuverenitás = a kiszolgáltatottság hiánya

Hogy értelmesen beszélhessünk a témáról, véleményem szerint a technológia, a digitalizáció és az adatok kontextusában a szuverenitás egyszerűen a más hatalmaknak, – elsősorban Kínának és az USA-nak – való kiszolgáltatottság hiányát jelenti. Ha erre az egyszerű definícióra korlátozzuk a szó jelentését, a másik három kérdés is viszonylag egyszerűen megválaszolható: a kiszolgáltatottság egyszerre rossz az EU-nak, a tagállamoknak, a gazdasági szereplőknek és az egyéneknek is, és ez mindhárom kontextusban és minden cél tekintetében igaz.

A kiszolgáltatottság elsősorban abban nyilvánul meg, hogy aki kiszolgáltatott, az sérülékeny, (az angolban nincs is külön kifejezés a kiszolgáltatottságra és a sérülékenységre, – vulnerability) és emiatt nem ellenállóképes: nem tud a környezete változásaira reagálni, diszfunkcionálisan fog működni, vagy egyenesen összeomlik, megszűnik működni, vagy létezni. A kiszolgáltatottság tehát lényegében az ellenállóképesség (reziliencia) hiánya.

Kiszolgáltatottnak lenni mindenképpen rossz, de itt érdemes megkülönböztetnünk azt a három szintet, amelyet a második kérdés rejt. („Ki szuverén?”) Az állam kiszolgáltatottsága primer nemzetbiztonsági kockázat: szűkiti a politikai döntéshozók mozgásterét, és előhozza a „valódi”, (azaz az állami) szuverenitással kapcsolatos problémákat. A digitális szuverenitásnak a Snowden ügyig nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, de azóta és különösen most, amikor újra hibrid– és valódi háború van Európában, pontosan érezzük, ennek mekkora jelentősége van. És persze a Trump adminisztráció drámai külpolitikai irányváltása ezt még jobban felértékeli.

A második szinten (amely a szervezetek szintje, ez az állami költségvetésből finanszírozott, de nem hatalmi szervezeteket és a gazdasági társaságokat jelenti) a kiszolgáltatottság két dolgot is jelenthet. Először is ezek a szervezetek nem lesznek képesek erőforrások hiányában fejlődni. Régóta közhelynek számít például, hogy Európa „adathiányban” szenved. Ha nincsen adat, akkor nincsen digitális innováció. Másodszor a kiszolgáltatottság akár oda is vezethet, hogy a működés korlátozottá válik, vagy akár le is állhat. Az elmúlt időszakban láthattuk, hogy mi történik ha mondjuk a kórházakat, vagy a repülőtereket kibertámadás éri.

Végül, minden technológiai szuverenitással összefüggő kérdés az egyén szintjén csapódik le. Ő nem fog tudni repülni vagy gyógyulni, ügyet intézni vagy vásárolni. Az egyén szintjén jelenleg az európai szuverenitás-hiány (kiszolgáltatottság) egyik legfeltűnőbb jele, hogy az európai polgárok kénytelenek a személyes adataikat szinte korlátlanul külső, az EU-n kívüli hatalmi centrumok által működtetett platformok rendelkezésére bocsátani azért, hogy igénybe vehessék ezek szolgáltatásait. Nincsen választási lehetőségük ebben a tekintetben, még akkor sem, ha elvileg a GDPR-nak védenie kellene őket, illetve pl. a DSA előírja, hogy a platformok működtessenek olyan ajánlórendszereket, amelyek nem profilozáson alapulnak. És a rendelkezésre bocsátott adatokból nem nemzeti, vagy EU-s vállalkozások húznak hasznot, hanem a rivális hatalmi központok (USA, Kína) cégei. Így függenek össze a három szint problémái.

És hol áll Európa?

Ez már igen jól mutatja, hogy hogyan is áll Európa a technológiai és a digitális szuverenitás kérdésében. Ha tehát a kiszolgáltatottság és a sebezhetőség hiányaként értelmezzük a szuverenitást, akkor nem túl jól. Ha el is tekintünk a nem-digitális technológiáktól, (nehéz tőlük eltekinteni, szinte nincsen olyan nyersanyag, amelyben Európa legalább 10-15%-ban képes lenne magát ellátni), és csak a digitális sebezhetőséget nézzük, nagyon szomorú képet kapunk. Nincsen számottevő európai kapuőr (a „kapuőr” a DMA rendelet fogalma, alapvető platformszolgáltatásokat nyújtó komoly gazdasági súllyal rendelkező szereplő). A kormányzatok amerikai felhőszolgáltatók szerverein tárolják az adataikat, amerikai és kínai platformokon kommunikálnak a saját állampolgáraikkal, és amerikai szoftvereken szerkesztik a jogszabályaikat. Eközben a platformok mellett, amelyek a felhasználók önként megadott adatait monetizálják, a Cloud Act alapján az amerikai kormányzat nemcsak rejtetten, de akár legálisan is hozzáférhet az európaiak adataihoz. A másik oldalon pedig az európai kormányzatoknak (nyomozati szerveknek) messze nem teljesítik minden kérését a platformok, így szó sincsen egyensúlyról, vagy viszonosságról, egyenrangú partnerségről. És folytathatnánk a sort az egyre inkább stratégiai kérdéssé váló mesterséges intelligencia fejlesztésekkel, és az adatokhoz való üzleti célú hozzáféréssel. Sajnos szinte mindenhol kiszolgáltatottságot, szuverenitás-hiányt látunk. Itt az idő, hogy elkezdjünk tenni ellene.”

Forrás:
Hogy áll Európa a digitális szuverenitással?; Ződi Zsolt; ITKI blog (, NKE Információs Társadalom Kutatóintézet), Ludovika.hu; 2025. december 17.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Az Ügyfélkapu 2025-ben

„2025-ben az élet több területén is komoly változások történtek. Tovább fejlődött az Ügyfélkapu, egyre elterjedtebb lett a DÁP.

2025 elején jelentős változás lépett életbe a magyarországi elektronikus közigazgatásban: megszűnt a korábban megszokott, felhasználónév- és jelszóalapú Ügyfélkapu belépés. Az online állami ügyintézés továbbra is elérhető, azonban már csak korszerűbb, nagyobb biztonságot nyújtó azonosítási megoldásokkal.

Mi változott az Ügyfélkapu kapcsán 2025-ben?

A hagyományos belépési mód 2025. január közepétől már nem használható. Az állami online szolgáltatások – például az adóügyek, okmányügyintézés vagy egészségügyi felületek – eléréséhez az ügyfeleknek át kellett térniük az Ügyfélkapu+ rendszerre vagy a Digitális Állampolgár mobilalkalmazás használatára.

A változtatás célja a digitális biztonság növelése és az adatvédelem megerősítése volt, mivel a korábbi megoldás már nem felelt meg a mai kiberbiztonsági elvárásoknak.

Ügyfélkapu+: kétlépcsős azonosítás

Az Ügyfélkapu+ (Ügyfélkapu plusz) a korábbi rendszer továbbfejlesztett változata, amely kétfaktoros hitelesítést alkalmaz. A belépés során a felhasználónév és jelszó megadása mellett egy, mobilalkalmazás által generált egyszeri kódra is szükség van. Ez jelentősen csökkenti az illetéktelen hozzáférések és a csalók, adathalász támadások kockázatát.

Az átállás a legtöbb felhasználó számára néhány perc alatt elvégezhető, és nem igényel új fiók létrehozását, csupán a meglévő Ügyfélkapu megerősítését.
Digitális Állampolgár: mobilközpontú megoldás

A Digitális Állampolgár alkalmazás (DÁP) egy teljesen új szemléletet képvisel az ügyintézésben. Az azonosítás okostelefonon keresztül történik, gyakran jelszó nélkül, biometrikus azonosítással vagy QR-kód használatával. Az alkalmazás nemcsak belépést biztosít, hanem egyre több ügyintézési funkciót is egy helyen kínál.

A rendszer célja, hogy hosszabb távon kiváltsa a különálló belépési megoldásokat, és egységes digitális felületet biztosítson az állampolgárok számára.

Mit jelent ez az ügyfeleknek?

Az online ügyintézés nem szűnt meg, de akik még nem álltak át az új rendszerre, nem tudnak belépni az állami portálokra. Az Ügyfélkapu+ rövid és középtávon megoldást jelenthet azok számára, akik nem szeretnének azonnal mobilalkalmazást használni, míg a Digitális Állampolgár inkább a jövő irányát jelöli ki.

A változás egyben kihívást is jelent: az új megoldások használata nagyobb digitális jártasságot, illetve okostelefont igényel, ami főként az idősebb vagy kevésbé technológia-orientált felhasználók számára okozhat nehézséget.

Biztonság kontra megszokás

Az átállás egyik legnagyobb előnye a fokozott biztonság. A kétlépcsős azonosítás és a mobilalapú belépés jelentősen csökkenti a visszaélések esélyét, ugyanakkor a megszokott, egyszerű belépési mód eltűnése sok felhasználó számára kényelmetlenséget okozott.

A jövő további változásokat hozhat

A klasszikus Ügyfélkapu korszaka lezárult, és helyét modernebb, biztonságosabb digitális megoldások vették át. Az online ügyintézés továbbra is elérhető, de az állampolgároknak alkalmazkodniuk kell az új belépési rendszerekhez. Az átállás a közigazgatás digitalizációjának fontos lépése, amely hosszú távon hatékonyabb és biztonságosabb ügyintézést ígér.”

Forrás:
Ügyfélkapu 2026: ezekkel a változásokkal kell számolnunk ; BAMA.hu; 2025. december 31.

Okmánylejárat-értesítő, tartós tár és további könnyítések – a Digitális Állampolgár mobilalkalmazás újdonságai

„Megérkezett a Digitális Állampolgár mobilalkalmazás legújabb frissítése, amelyben egy sor olyan funkció kapott helyet, amely megkönnyíti az ügyintézési teendőidet.

Push értesítés okmánylejáratról

Nem ér többé meglepetésként, hogy lejárt egy okmányod: digitális állampolgárként ezentúl push értesítést kapsz a mobilalkalmazásban, ha valamely fontos okmányod – személyid, útleveled, jogosítványod, forgalmid – érvényességi ideje hamarosan lejár. Így időben gondoskodhatsz a megújításról. A megújítást követően okmányadataid természetesen az alkalmazásban is frissülnek majd.

Tartós tár

A Tárhelyre érkezett hivatalos üzeneteid már több hónapja letöltheted és elolvashatod a Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban, most pedig megérkezett a tartós tár funkció is. Ez azt jelenti, hogy a korábban ide helyezett üzeneteid bármikor eléred a mobilodon, és a frissen beérkező leveleid is átteheted ide.

Akadálymentes tárhely

Nemcsak a tartós tárhely funkcióval bővült a Digitális Állampolgár tárhely funkciója, de immár teljesen akadálymentesen is működik. A Digitális Állampolgárság Programban kiemelt cél, hogy olyan felületek jönnek létre, amelyek mindenkinek – a fogyatékossággal élőknek is – egyszerű és kényelmes ügyintézést biztosítanak. Hogy a legalkalmasabb megoldások jöjjenek létre, az akadálymentességet érintő funkciók kialakításakor folyamatosan egyeztetünk akadálymentességi szakértőkkel és az érintett érdekvédelmi szervezetekkel.

Könnyebb regisztráció

A Digitális Állampolgár mobilalkalmazás legújabb frissítésével a szelfis azonosítás már a 2025. július 24. után kiállított, új típusú chipes személyi igazolványokkal is elérhető, így még többen tudtok szelfis azonosítással regisztrálni az alkalmazásba. Sőt, már arra is lehetőséged van, hogy az alkalmazásban aktiváld az eSzemélyidet, ezáltal pedig a leggyorsabb, eSzemélyis regisztráció is egyre több esetben elérhető.”

Forrás:
Okmánylejárat-értesítő, tartós tár és további könnyítések; IdomSoft / Digitális Állampolgárság Program; 2025. december 19.

A Magyar Államkincstár működésének digitális alapjai – beszélgetés Tavaszi Zsolttal (államháztartási és pénzforgalmi szolgáltatásokért felelős elnökhelyettes)

„Több millió ügyfelével Magyarország egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatója a Magyar Államkincstár, amely nem a hazai költségvetés tervezését és végrehajtását végzi, hanem nyugdíjakat és támogatásokat folyósít, bérszámfejti az állami alkalmazottak bérét vagy éppen kincstárjegyekkel kereskedik. Hogyan is működik az ezt kiszolgáló informatikai rendszer és milyen alapokon zajlik a fejlesztése – egyebek mellett erről is mesélt Tavaszi Zsolt, a MÁK államháztartási és pénzforgalmi szolgáltatásokért felelős elnökhelyettese az ITBUSINESS és az SAP Hungary közös podcastsorozatában, a Boardroomban. Az alábbiakban a beszélgetés rövidített, szerkesztett változata olvasható.

– Hogy látja a digitalizáció térnyerését: most már végképp áthat mindent, vagy vannak olyan szegletei az életnek, ahova el lehet bújni előle?

– Mark Andreesen, a Netscape egyik társalapítója, aki később az egyik leghíresebb tech-befektető lett, mondta még jó régen azt, hogy a szoftver megesz mindent. Én is ezt vallom: az informatika a munka, az üzlet és a magánélet egészét áthatja, minden tekintetben rendkívüli hatással van az emberre.

– A saját magánéletében mekkora teret kap a technológia? Az a fajta ember, aki folyamatosan kipróbálja a legújabb eszközöket?

– Alapjában átlagos fogyasztónak mondanám magamat, de abba a generációba tartozom, amelyik még a ZX Spectrum vagy a Commodore révén ismerkedett meg a számítástechnikával. Zenerajongó révén leginkább a zeneipar technológiai fejlődését követtem le. Még a bakelitlemezekkel kezdtem, a 90-es évek elejétől tértem át a CD-k gyűjtésére, és azok közé tartozom, akik MiniDisceket és a hozzájuk tartozó lejátszót is vettek. Aztán jött az MP3-korszak, majd a streaming, tehát ezen a téren mindig az élen jártam. De egyébként az én életem minden területén, a szórakozástól a közlekedésig használom az informatikát.

– Beszéljünk akkor a munkáról. A beszélgetésre készülve megnéztem, mivel foglalkozik a Magyar Államkincstár, és meglepődtem, hogy mennyire széles a portfóliója. Milyen informatikai fejlesztéseket tettek szükségessé ezek a feladatok, amelyek egy része csak pár éve tartozik a MÁK hatáskörébe?

– Valóban sok mindennel foglalkozunk, például 830 ezer, a közszférában dolgozó alkalmazott bérszámfejtése, a nyugdíjak bérszámfejtése, a költségvetési támogatások folyósítása és nem utolsósorban az állami költségvetés pénzforgalmi lebonyolítása. Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye, hogy 2021-22-ben az akkor már 25 éves, saját fejlesztésű költségvetési és pénzforgalmi rendszereket sikerült sztenderd, dobozos termékekre cserélni.

– Amikor ilyen fejlesztésekre szánják el magukat, melyek a legfontosabb mozgatórugók?

– A MÁK jogszabályok alapján végzi a munkáját, így számos esetben a jogszabályi követelményekhez való igazodás határozza meg a fejlesztéseket. De számos más tényező is közrejátszik. Szükségszerű, hogy egy 25 éves rendszert újra cseréljünk, tehát haladnunk kell a technológia fejlődésével. Az irányító szervek, a minisztériumok gyorsabb és pontosabb információszolgáltatást igényelnek. Ügyfeleink között megjelentek a magánszemélyek, akiknek állampapírokat értékesítünk: ők ugyanazt a felhasználói élményt várják, mint egy piaci szereplőnél. És nem utolsósorban a saját dolgozóink adminisztrációs terheit is csökkenteni akarjuk. Ezek együttese határozza meg a fejlesztések irányát.

– Említette a magánszemélyeket, mint ügyfeleket. Mennyire más szemléletmód szerint kell fejleszteni egy nekik szánt mobilappot, mint mondjuk egy hagyományos, csak az államigazgatás berkein belül használatos alkalmazást?

– Kevesen tudják, hogy Magyarország legnagyobb befektetési szolgáltatójává vált a Magyar Államkincstár, több mint egymillió ügyfelünk van. Ilyen számok mellett egyrészt rendkívül fontos, hogy a rendszer robosztus, üzembiztos legyen. A másik pedig amit már említettem, a jó felhasználói élményt. Felméréseket is végeztünk, de a használat is azt mutatja, hogy ezen a téren jól teljesítünk. Az ügyfeleink kétharmada ma már online nyit számlát, mobilon vagy weben, és az állampapírok adásvétele is több mint 80 százalékban online történik. A más banki vagy befektetési szolgáltatóknál jóval nagyobb arányban tudtuk az online csatornákra terelni az ügyfeleinket, amihez nyilván minőségi online szolgáltatások tartoznak.

– Amikor nem valami külső „kényszer” hatására fejlesztenek, akkor általában honnan érkeznek az ötletek? A felhasználók, mondhatni az üzleti területek felől, vagy az informatika kezdeményezi az újításokat?

– Most vagyunk túl egy több éves transzformációs folyamaton, amelynek nagy része a belső bürokrácia csökkentését, a működési hatékonyság növelését célozta. Döntő részben az üzleti terület volt ezeknek a kezdeményezője, de az utóbbi időben az informatika is egyre aktívabb. Különösen azokon a területeken végez aktív evangelizációt, ahol az általunk használt rendszerek funkcionális vagy licenckihasználtsága nem százszázalékos.

– Milyen az együttműködés az informatika és az üzleti területek között, akár a stratégiaalkotás területén, akár a mindennapi munka során?

– Az informatika egy belső szolgáltató szerepét játssza a Magyar Államkincstárban. Azt mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a MÁK, mint minden pénzügyi szervezet, egyben egy informatikai üzem is. Több mint 200 rendszer működik nálunk, ezek közül 20-25 az, amelyik üzletileg kritikus, amelyek esetében elsőrendű prioritást élvez az üzembiztonság, a rendelkezésre állás. De minden meghatározott rend szerint történik, a már említett transzformáció során felállítottunk egy szolgáltatásleltárt, amelyekre SLA-kat állapítottunk meg, és ezek alapján zajlik az együttműködés a megrendelő, vagyis az üzleti terület, és a szállító, vagyis az informatika között. Így történik egyébként a fejlesztési igények becsatornázása is.

– Az informatikai újdonságok tekintetében mennyire bevállalós az Államkincstár? Igyekeznek minél hamarabb becsatornázni az újdonságokat, vagy inkább megvárják, amíg kinövi a gyerekbetegségeit?

– Az állam bankjaként nyilván egyfajta prudensebb, konzervatív megközelítést alkalmazunk, szeretünk kiforrott, nagyvállalati technológiákat alkalmazni. Ezzel együtt természetesen van egy nagyon lelkes fintech-csapatunk, akik foglalkoznak szoftverrobotokkal, mesterséges intelligenciával, blokklánccal. Az RPA-t már alkalmazzuk éles üzemben is, a többi kapcsán még csak kísérletezünk, proof-of-conceptek, prototípusok készülnek.

Ugyanez igaz a mesterséges intelligenciára is. Figyelembe kell venni, hogy ezzel kapcsolatban van munkavállalói ellenállás és a technológiához értők is megosztottak a kérdésben. Érzékeljük ugyanakkor, hogy ez valóságos forradalmat idéz elő a fehérgalléros munkakörökben, és vizsgáljuk is az alkalmazási lehetőségeket, elsősorban a belső tudásmenedzsmentben, illetve az ügyfelekkel való kapcsolattartásban.

– Mennyiben nehezíti az informatikai fejlesztéseket, hogy a MÁK esetében költségvetési intézményről van szó?

– Számos olyan szabálynak, előírásnak kell megfelelnünk, amelyeknek a piaci szereplőknek nem. Azzal, hogy a belső fejlesztésekről az elmúlt 10-15 évben nyitottunk a külső szállítók és a dobozos termékek felé, sokkal intenzívebb beszerzési és szerződésmenedzsmentre lett szükség, amelynek a közszférában megvannak a maga szabályai. Ehhez jön a közbeszerzésből fakadó eljárásrend, ami miatt az igények megszületésétől a szerződések megkötéséig hosszabb a folyamat, mint a piaci szektorban szokásos. De ezek ismert kötöttségek, a projektek menedzsmentje során ezeket is figyelembe vesszük, és ebből a feltételrendszerből igyekszünk kihozni a legtöbbet.

Van még egy terület, ahol számít, hogy költségvetési intézmény vagyunk, ez pedig a humán erőforrás menedzselése. A létszám- és bérgazdálkodásunk meglehetősen kötött, és az informatikai szakembereknek nem feltétlenül tudunk olyan csomagot kínálni, mint a versenypiaci végek. Ezzel együtt is sikerül jó szakembereket találni, hiszen a nálunk végezhető munka is tele van érdekességgel, kihívásokkal.

– Milyen rendszereket vezettek be, amikor lecserélték a régi, házon belül fejlesztett megoldásokat?

– Közbeszerzést írtunk ki, és azon az SAP lett a befutó, tehát annak a szoftverei alkotják a MÁK mai szoftverkörnyezetének a gerincét. Abban történik a költségvetési gazdálkodás nyomon követése, a főkönyvi könyvelés, a központi törzsadat-kezelés, az adattárház és az arra épülő üzleti intelligencia felület is. Tehát ha nagy szavakkal szeretnénk élni, a magyar költségvetés forrásainak az elköltése és ezek riportolása az SAP rendszerén keresztül történik, azaz a magyar állam pénze az SAP-n folyik keresztül.

– Mi döntött az SAP kiválasztása mellett?

– Nagyon sok nemzetközi példát néztünk meg, Skandináviától Csehországig, de igénybe vettük a Világbank szakértelmét is, mert ők számos fejlődő országban segítették ilyen kincstári rendszerek bevezetését. A példákból és a tapasztalatokból jól kiviláglott, hogy az SAP-nak óriási tapasztalata van kormányzati rendszerek fejlesztésében, testre szabásában és telepítésében, ráadásul hazai kormányzati, minisztériumi referenciákkal is rendelkezett. Mellette szólt az is, hogy külföldi kormányzatok számára már kifejlesztettek olyan megoldásokat, amelyekkel mi korábban nem rendelkeztünk, viszont a mi igényeinkre szabva kiváló szolgálatot tett nekünk.

Érdekes volt például a francia eset. Ott először azt próbálták meg, hogy teljes egészében a saját képükre akarták formálni az SAP rendszerét – amiből aztán sikertelen projekt lett. Másodjára már azt az utat választották, hogy ahol lehetett, a sztenderd megoldást választották, ahhoz szabták a folyamataikat, és csak azokon a területeken kértek fejlesztést, ahol elkerülhetetlen volt. Mi is ezt a második utat választottuk, és minél inkább igyekeztünk a „dobozos” változatnál maradni, és csak akkor kilépni belőle, ha nagyon muszáj. És bár voltak nehézségeink az indulásnál, mint minden nagy projekt esetében, de összességében rendkívül sikeres volt a bevezetési projekt, és most már a finomhangolás, a változó igényekhez való testreszabás zajlik.

– Milyen előnyeit élvezi az Államkincstár az új rendszernek, és mit érez ebből a magyar államigazgatás, és azon keresztül remélhetően a teljes magyar társadalom és gazdaság?

– Egyrészt átláthatóbbak lettek a belső folyamataink, egyszerűsödött a szervezet működése. Sokkal könnyebb előállítani a belső jelentéseket, például integráltan szemlélni a főkönyvi rendszert és az előirányzat-nyilvántartó rendszert. De nagymértékben javult a külső adatszolgáltatásunk is. A régi rendszerből nem tudtunk gyorsan adatokat kinyerni és azokat átadni az államigazgatás más szereplőinek. Most viszont akár napi szinten adhatunk jelentéseket a költségvetés végrehajtásának legapróbb részleteiről is.

– A MÁK számára mekkora terhet jelent az átállás az SAP S/4HANA-ra?

– Ezen a téren a későn jövők előnyeiből részesedünk. Mi már az S/4HANA alapokon vezettük be a rendszereinket, így emiatt már nem fáj a fejünk. A feladatunkból adódóan mi a helyben futtatott (on-premise) megoldást mellett tettük le a voksunkat, saját szerverparkunkon futnak a rendszerek, amelyek mellé a NISZ Zrt-től veszünk igénybe bizonyos infrastrukturális szolgáltatásokat. Ismerkedünk a felhővel is, de az egyelőre marginális nálunk.

– Merre tervezik a rendszer továbbfejlesztését?

– Két irányt tűztünk ki. Egyrészt, szeretnénk minél korszerűbb alapokon végezni az államháztartási tranzakciók kontrollját. Említettem a főkönyvet: mi végezzük például a NAV vagy az Államadósság-kezelő Központ számára a főkönyvi könyvelést, miközben az analitika továbbra is az egyes szervezeteknél maradt. De ez az előirányzati kör elég nagy részére igaz, hogy régebbi rendszerekben vagy akár Excelben végzik az analitikus nyilvántartásokat. Ezért szeretnénk egy analitikai modult is bevezetni az SAP-hoz, hogy integráltan végezhessük a könyvelést, paraméterezett kontírozással, ami révén automatizáltabbá tehetnénk a főkönyvi könyvelést.

A másik fő irány pedig a költségvetés tervezéséhez kapcsolódik. A Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködve szeretnénk olyan megoldást bevezetni, amely fejlett előrejelzésekkel segíti a költségvetés tervezését. Voltak már kisebb pilotok, most venni kellene egy nagyobb lélegzetet, és ezt is meg tudnánk valósítani.

Tavaszi Zsolt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát közszolgálat és társadalompolitikai elemző-tervező szakirányon. Szakmai pályafutását 1996-ban a Pénzügyminisztériumban kezdte, majd egyre kiemeltebb és összetettebb feladatokat végzett az államháztartási- és költségvetési szabályozási területen. 2010-től a NGM Államháztartási Szabályozási Főosztályát vezette. A közigazgatás más szakterületein is jelentős szakmai tapasztalatot szerezve többek között dolgozott az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban és a Miniszterelnöki Hivatalban. Miniszteri biztosként 2013-ban előkészítette a Magyar Államkincstár középtávú stratégiáját, valamint közvetlenül irányította és felügyelte a kincstári kiemelt informatikai fejlesztéseket és beszerzéseket.

2014-től a Magyar Államkincstár államháztartási ügyekért, majd 2021-től a két szakterület összevonásával a pénzforgalmi szolgáltatásokért is felelős elnökhelyettese; ennek keretében irányítja az államháztartás információs rendszerének működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat.”

Forrás:
Magyar Államkincstár: ahol az állam pénzét kezelik; Gróf József; 2025. december 19.

Több mint 2,7 millió regisztrált felhasználó van az eUprava portálon Szerbiában

„Jelenleg több mint 2,7 millió polgár regisztrált a szerbiai e-közigazgatási portálon, és 2026-tól új elektronikus szolgáltatások válnak elérhetővé, jelentette ki Mihailo Jovanović, az Információs Technológiai és Elektronikus Közigazgatási Hivatal igazgatója.

Jovanović hangsúlyozta: a legbiztonságosabb hozzáférési mód az eUprava portálhoz a Consent ID mobilalkalmazás vagy a minősített elektronikus tanúsítvány használata. Bár jelszavas belépés is lehetséges, az kevésbé biztonságos. Az egyszeri személyes azonosítás után minden további ügyintézés online történhet.

A leggyakoribb regisztrációs nehézségek között említette az elfelejtett hozzáférési adatokat és a mobiltelefon cseréje esetén fellépő problémákat a Consent ID alkalmazásnál. Segítséget a Posta, önkormányzatok és adóhivatalok ügyfélszolgálati pontjain lehet kérni.

Új funkciók: közlekedési bírságok ellenőrzése

A portálon elérhetőek a polgár közlekedési szabálysértési adatai is, beleértve az aktív vagy régi kihágásokat, büntetőpontokat és vezetési tilalmakat. Ez a funkció néhány hete indult, és már több mint 45.000 megtekintést regisztráltak.

2026-tól jön a digitális pénztárca és mobilos M-közigazgatás

2026-tól a tervek szerint bevezetnek egy digitális pénztárca rendszert, amely lehetővé teszi a hivatalos dokumentumok tárolását a mobiltelefonon. Emellett elérhető lesz az elektronikus fizetés minden állami szolgáltatásért, nemcsak a belügyminisztériumi ügyintézésekhez (pl. útlevél, személyi igazolvány), hanem minden állami szerv és önkormányzat esetében is.

Jovanović elmondta, 2026 elején számos mobilalkalmazás indul el, és külön kampányt is szerveznek az idősebbek digitális készségeinek fejlesztésére.”

Forrás:
Több mint 2,7 millió regisztrált felhasználó van az eUprava portálon; Vajdaság MA; 2025. december 29.
Lásd még:
eUprava portál

Technika, tudomány, MI

A magas kockázatú mesterséges intelligencia értékelése – Alapjogi kockázatok

„Ahogy a mesterséges intelligencia (MI) egyre inkább beágyazódik a mindennapi életbe, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (European Union Agency for Fundamental Rights, FRA) kutatása arra figyelmeztet, hogy a magas kockázatú területeken – például a menekültügyben vagy a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó ellátásoknál – alkalmazott MI-rendszerek nem használhatók „vakon”. Ezeket a rendszereket értékelni kell abból a szempontból, hogy milyen lehetséges hatással vannak az alapvető jogokra. A jelentés megállapításai magas kockázatú MI-rendszerekkel dolgozó szolgáltatókkal, alkalmazókkal és szakértőkkel készített interjúkon alapulnak. Az a jelentés következtetése, hogy korlátozott az alapvető jogi kockázatokkal kapcsolatos tudatosság, valamint az ismeret arról, miként lehet ezeket mérsékelni. A jelentés bemutatja, hogyan használható az MI-rendelet (AI Act) az alapvető jogok hatékony védelmére. Amellett érvel, hogy ez a védelem nem akadálya az innovációnak, hanem éppen ellenkezőleg: jobb teljesítményű technológiához és nagyobb bizalomhoz vezet.

A mesterséges intelligencia (MI) 2025-ben továbbra is kiemelt helyen szerepel a szakpolitikai és politikai napirenden. A fogalom számos technológiai fejlesztést foglal magában, amelyek főként adatok felhasználásán alapulnak előrejelzések készítésére vagy kívánt kimenetek létrehozására – például kockázati pontszámok, képek vagy szövegek előállítására. Közismert, hogy az MI alkalmazása nem mentes a kockázatoktól, különösen az alapvető jogok szempontjából. Az MI használata feltárhat emberekről szóló magánjellegű információkat, és további hátrányba hozhat kiszolgáltatott csoportokat. Előfordulhat az is, hogy az MI-t a kockázatok teljes körű megértése nélkül alkalmazzák, ami viszont megnehezíti a kedvezőtlen hatások orvoslását. Különösen fontos, hogy az ilyen kockázatok az MI felhasználásának területétől és kontextusától függően eltérőek.

E kockázatok kezelésére, valamint a megbízható MI fejlesztésének és használatának előmozdítására az Európai Unió 2024-ben elfogadta az MI-rendeletet (AI Act). Uniós rendeletként közvetlenül alkalmazandó az EU tagállamaiban. Az MI-rendelet egyik célja az alapvető jogok magas szintű védelmének biztosítása, amelyet több rendelkezése is lehetővé tesz. Ez a jelentés az MI-rendelet kulcsfontosságú rendelkezéseire összpontosít, valamint arra, hogyan használható fel az alapvető jogok hatékony védelmére.”

Forrás:
Assessing high-risk artificial intelligence. Fundamental rights risks; European Union Agency for Fundamental Rights (FRA); Publications Office of the European Union; DOI: 10.2811/3952332; 2025. december 3.

„Megkeresztelt” ChatGPT

„A közelmúltban megjelent Magisterium AI nagy nyelvi modell (LLM) eddig ismeretlen lehetőségeket kínál a katolikus egyház tanításának megismerésére. A Magisterium AI ugyanis egy specifikus katolikus egyházi teológiai tudásbázisra épített (RAG – Retrieval-Augmented Generation) modell. Értéke nem a teológusok helyettesítése, hanem a katolikus hit sokkal mélyebb megértését kínálja. A jelen blogbejegyzésemmel azt kívánom bemutatni miként vált a mesterséges intelligencia a teológiai kutatás és a katekézis szinergikus eszközévé, elősegítve a fides quaerens intellectum (a hit keresi a megértést) klasszikus elvének digitális megvalósulását.

A Magisterium AI modell tudásbázisa nem a nyílt hálózati adathalmazok heterogén forrása, hanem a hiteles és egyház által elismert a katolikus szakirodalom. A hiteles feltanító adatok ellenére sem lenne hatékony a modell, ha a hiteles források nem lennének rangsorolva. A fejlesztők három prioritást vezettek be. Az első a temporális prioritás, azaz a friss adatok elsőbbsége a régiekkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a kérdések megválaszolásakor a modellnek a frissebb egyházi dokumentumot kell előrébb rangsorolnia, mert az pontosabban tükrözi az egyház jelenlegi álláspontját. Így például a katolikus egyház 1992-es katekizmusa megelőzi a korábbi Baltimore-i katekizmust, amelyet 1885-ben adtak ki. A második a tanítóhivatali tekintély hierarchiája (gradus auctoritatis), azaz a tekintélyesebb szerző műveinek előre sorolása. Ez azt jelenti, hogy léteznek olyan szerzők és műveik, amelyek előrébb sorolandóak a többieknél. Például Szent Ágoston művei nyilvánvalóan előrébb soroltak, mint például ugyanabban a témában kevésbe ismert és elismert Sevillai Szent Izidor művei. Végül a harmadik és utolsó priorizálási szempont forma elsőbbsége. Ez azt jelenti, hogy a források közül előrébb soroltak azok az egyházi igazságok, amelyek a mai kor embere számára könnyebben érthetőek, illetve megvalósíthatóak. Az előbbi hármas priorizálási módszer mutatja, hogy a Magisterium AI megépítése korántsem csupán informatikai kihívást jelentett, hanem nagyon is hermeneutikai és pasztorális feladatot is.

Fejlesztése során a legfontosabb cél az volt a LLM-eket jellemző hallucinációk (meggyőzőnek tűnő, de valójában hamis válaszok) minimalizálása és a faktualitás növelése. A modell viszont nem csupán általános kérdésekre válaszol vagy adatokat keres, hanem forradalmasította a tudományos teológiai módszertanát. Ez a közeljövőben teljesen új tudományos eredményeket is hozhat. A modell technológiai alapja az ún. RAG (Retrieval-Augmented Generation) architektúra. Ez kulcsfontosságú: a modell nem a saját belső „emlékezetéből” generál válaszokat, hanem minden kérdésnél először a katolikus adatbázisban végez szemantikai keresést, és kizárólag a megtalált releváns passzusok alapján fogalmazza meg a választ. Ez a módszer radikálisan csökkenti a hallucinációk kockázatát. Az alábbi táblázat megmutatja melyek a legnagyobb különbségek az eddig ismert LLM-ekhez képest.

Általános célú LLM Magisterium AI

Episztemológiai forrás Nyílt internetes adathalmaz Hiteles katolikus korpusz

Transzparencia Esetleges forrásmegjelölés Forrásdokumentumok és idézetek (szigorú hivatkozási rend)

Teleológia Valószínűségi szöveggenerálás Pontos dogmatikai válaszadás

Etikai keret Kereskedelmi algoritmusok „Algoretika” és az emberközpontú innováció

Forrás: A szerző szerkesztése

A katolikus egyház által alkalmazott mesterséges intelligencia tehát már nem csak a gyorsítja a kutatás folyamatát, hanem új összefüggéseket is megvilágíthat. Fr. Roberto Busa jezsuita szerzetes által IBM technológiát alkalmazva építette fel az Index Thomasticust. Az ő rendszere az ötvenhat kötetes konkordátum alapján csak annyit nyújtott a teológusoknak és kutatóknak, hogy egy-egy keresőszó alapján kereshettek az adatbázisban. Ez viszont a szemantikai megértés nélküli puszta lexikális keresés szintjét nem haladta meg. Ezzel szemben a Magisterium AI már szemantikai vektorokat használ, ami lehetővé teszi a fogalmi összefüggések felismerését akkor is, ha a keresett kifejezés szó szerint nem szerepel a szövegben. A Magisterium AI esetében a felhasználó ha azt promptolja, hogy a „hitoktatás során szükség van közismert példákra a mélyebb igazságok megértéséhez”, akkor a modell képes felismerni, hogy a a példabeszédek funkciójára utalnak. Éppen ezért az új modell elsődleges haszna éppen az, hogy a hatalmas katolikus szövegkorpuszok között képes eddig fel nem fedezett összefügéseket és rejtett utalásokat is felfedezni, amelyek egy teológus számára aránytalanul időigényes vagy egyenesen lehetetlen lenne.

Ez a képesség nem merül ki a tematikus összefüggések gyorsabb feltárásában, hanem a katolikus hit átadásában is új távlatokat nyújthat. A hitoktató a jövőben kötelezővé teheti a diákok számára a modell használatát egy által megjelölt feladat során, majd a kapott válaszok validálását szabhatja következő feladatnak. Ez fejlesztheti kritikus gondolkodásukat és hozzá is járulhatnak a modell tökéletesítéséhez is.

A Magisterium AI sikerén felbuzdulva felmerült a „szentekkel való mesterséges intelligencia alapú párbeszéd” ötlete is. Ez azt jelentené, hogy egy-egy modell egy szent stílusát, szemléletét és tanítását adná vissza. Ez valóban izgalmas ugyan, de félrevezethető lehet e mesterségesen teremtett „társas kapcsolat”. Összességében tehát a katolikus egyház feladata nem csak a mesterséges intelligencia adaptációja, hanem valódi küldetése az lehet, hogy tanításaival szentelje meg a mesterséges intelligencia vívmányát. Ebben a folyamatban az Egyház az ún. algoretika (algorethics) mentén jelöli ki az utat. Ennek megfelelően a mesterséges intelligenciának átláthatónak, befogadónak és elszámoltathatónak kell lennie. A Magisterium AI tehát a jövőben sem helyettesíti a teológus személyes mérlegelését és a hívő közösség hitérzékét, hanem egyfajta „digitális segédkönyvtárosként” szolgálja az igazság mélyebb feltárását, miközben megőrzi az emberi méltóság primátusát a technológiával szemben. Ez vezethet oda, hogy a jövőben is biztosított legyen emberek méltósága, az igazság keresése, valamint az evangelizáció sikere.”

Forrás:
„Megkeresztelt” ChatGPT; Petruska Ferenc; Vallás és Társadalom blog, Ludovika.hu; 2025. december 22.
Lásd még:
Magisterium AI
(A cikkben említett specializált csetbot.)

Mennyire elterjedt az algoritmikus menedzsment a munkahelyeken?

„Az algoritmikus menedzsment – vagyis a vezetői feladatok automatizálását vagy támogatását szolgáló szoftverek – átalakítja a munkahelyeket, és hatással van arra, hogyan adják ki a munkautasításokat, hogyan történik a munkavégzés megfigyelése és hogyan értékelik a teljesítményt. A hatások megértése érdekében egy munkáltatói felmérés Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban új információkat gyűjtött arról, hogy mennyire terjedt el e eszközök bevezetése és milyen intenzitással használják őket, milyen hatást gyakorolnak a vezetői döntéshozatalra, illetve mennyire bíznak a vezetők az általuk generált eredményekben. A fő megállapítás szerint az algoritmikus menedzsmentet a legtöbb országban már széles körben alkalmazzák. Az országok között eltérés mutatkozik az átvett eszköztípusokban: az értékelő eszközök kifejezetten magas elterjedtsége gyakorlatilag csak az Egyesült Államokra jellemző.

Bár a vezetők úgy érzékelik, hogy az algoritmikus menedzsment használata javítja döntéseik minőségét, több aggályt is megfogalmaznak. Ilyenek például az algoritmikus döntésekért viselt felelősség tisztázatlansága, az eszközök működési logikájának nehézkes követhetősége, valamint a munkavállalók egészségének elégtelen védelme. A munkavállalókkal folytatott konzultáció révén a vállalatok mérsékelhetik a munkahelyi algoritmusokkal összefüggő kockázatokat, miközben erősíthetik az új eszközökkel kapcsolatos elköteleződést és elfogadást. Országos és regionális szinten a döntéshozóknak biztosítaniuk kell, hogy az algoritmikus menedzsment megfeleljen a meglévő jogszabályoknak és szabványoknak, továbbá hogy rendelkezésre álljon a megfelelés kikényszerítéséhez szükséges kapacitás a hatályos szabályok alapján – még mielőtt az automatizált döntéshozatalt szabályozó joganyag esetleges hiányosságait azonosítanák és kezelnék.”

Forrás:
How widespread is algorithmic management in workplaces?; OECD; OECD Publishing; DOI: 10.1787/cda7a114-en; 2025. december 19.

Papok helyett csetbotok – a vallásgyakorlás új formái

„Egyre több vallásgyakorló fordul az MI felé, miközben a hagyományos közösségi gyakorlatok háttérbe szorulnak.

Egy lelkipásztor feladata az, hogy a híveket közelebb vezesse Istenhez. A karácsony miatt sokan írnak olyan prédikációkat, amelyekről azt remélik, hogy éppen ezt érik el. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az emberek bizalma a papság iránt történelmi mélypontra süllyedt. Ma már többen imádkoznak az autójukban, mint a templomokban.

Talán elkerülhetetlen módon a Szilícium-völgy technológiai vállalkozói ülnek a volán mögé. Svájcban a lucernéi St-Pierre kápolnában egy olyan kísérlet zajlott, amelyben a katolikus templom gyóntatószékében a pap helyett Krisztus arca egy OpenAI-alapú chatbot formájában jelent meg. Az „MI Jézus” adatvédelmi figyelmeztetéssel kezdte a beszélgetést, majd német hangon válaszolt a hívők kérdéseire, de a felhasználók több mint 100 nyelv közül választhattak. Az ilyen kísérletek azt jelzik, hogy a technológia egyre inkább jelen van a vallásban, és az MI és a virtuális valóság fejlődésével ezek az élmények még élethűbbé válnak. Nemcsak a keresztények, hanem a hindu, buddhista, muzulmán és zsidó közösségek is kísérleteznek chatbotokkal vallási interakciókra.

Az MI felgyorsít egy évtizedek óta tartó átalakulást, amely során a közösségi vallásgyakorlás egyre inkább személyes, privát tevékenységgé válik. A „hitközösség” fogalma kezd idejétmúlttá válni, miközben az egyéni hívő egy csetbottal szembesülve újradefiniálja a hagyományokat. A technológia alkalmazása a vallásban nem új jelenség: a nyomtatástól a közösségi médiáig a vallások mindig igyekeztek új eszközöket befogadni. A digitális korszakban a szentírás, amely korábban az ismeretszerzés alapja volt, kezd elavulttá válni, és a hívők megkerülve a vallási és akadémiai kapuőröket egyre inkább önállóan keresik a tudást az interneten.

Az egyéni vallásgyakorlat során egyre többen keverik a különböző hitrendszereket, saját személyes vallásukat alakítva ki. Bizonyos online közösségek kvázi-vallásos rendszerekként alakultak ki, saját szimbólumaikkal és mítoszaikkal. A személyes megszállottságok és a hagyományos vallások ötvözése egyre könnyebb, így a populista politikai nézetek is vallásos érveléssel párosulhatnak, ahogy azt például JD Vance keresztény nézetei vagy a brit Konzervatív Párt egyes politikusainak kijelentései mutatják.

A fizikai vallási közösségek háttérbe szorulása a világjárvány alatt gyorsult fel, amikor a hívek egyre inkább távolról vettek részt istentiszteleteken. Az online közösségek – a chat fórumok és digitális szemináriumok – ekkor váltak fontos fórummá, de ma már az MI azt is lehetővé teszi, hogy a hívő emberi társaság nélkül gyakorolja hitét. Egy vallási chatbot mindig elérhető, szemben a csökkenő számú papsággal: Franciaországban például évente mindössze 80 pap végez, szemben az 1950-es évek 1000 főjével. Már léteznek robotpapok kísérleti rendszerekben, és hasonlóan más szakmákhoz, a jövőben a vallási vezetők is automatizálhatók.

A technológia nem csupán kiegészítése a hagyományos vallásnak, hanem annak folytatása. Az MI működése olykor isteni jellegűnek tűnhet: titokzatos, mindentudó és mindenható, bár nem feltétlenül mindenre jó. Az MI és a modern technológia szinte vallásos hatásokat képes kiváltani: a technológiai víziók nagyobb áhítatot kelthetnek, mint bármely történelmi mennybeli ábrázolás. A technológiai „evangélisták” a halhatatlanság és a bolygók közötti utazások ígéretével inspirálnak, ami aláássa a hagyományos vallás emberközpontú világképét. Elon Musk és más transzhumanista gondolkodók például az ember és a technológia egyesítését hirdetik, például az elme feltöltését a felhőbe.

Miközben az emberek egyre inkább a technológiához kötődő, személyre szabott vallásokat vagy vallás nélküli hiteket követnek, a hagyományos közösségi vallások nem tűnnek el, hanem etnikai identitásjelzővé alakulnak át…Ma, ha valaki közösségi vallást keres, inkább a politikához fordul, miközben a vallás egyre inkább személyes ügyként jelenik meg. ”

Forrás:
Kinek kell a pap, ha egy csetbot is válaszol?; SG.hu; 2025. december 27.

A globális kvantum-ökoszisztéma térképe – Részletes áttekintés az innovációról, vállalatokról, befektetésekről, munkaerő-készségekről, kereskedelemről és szakpolitikákról szóló adatok alapján

„A kvantumtechnológiák a laboratóriumokból egyre inkább a valós, gyakorlati hatások irányába mozdulnak el, és áttöréseket ígérnek a számítástechnika, a biztonságos kommunikáció és az ultranagy pontosságú méréstechnika területén. De kik mozgatják ezt az előrehaladást, és miként alakul a globális körkép? Ez a közös EPO–OECD (Európai Szabadalmi Hivatal, European Patent Office – EPO) jelentés átfogó, részletes feltérképezést ad a világszintű kvantum-ökoszisztémáról: bemutatja, hol zajlik az innováció, hogyan bővülnek a beruházások, és milyen készségekre van a legnagyobb szükség.

A jelentés szabadalmakra, startupokra, befektetési áramlásokra és munkaerőpiaci trendekre vonatkozó egyedi adatokra támaszkodva mutatja be, hogy a terület gyorsan növekszik, ugyanakkor fejlődése egyenlőtlen. Miközben az Egyesült Államok vezet az innovációban és a finanszírozásban, Európa, Ázsia és más régiók is erős alapokat építenek. Mind a rugalmas, gyorsan alkalmazkodó startupok, mind a nagy, bejáratott vállalatok meghatározó szerepet töltenek be; a jövőbeni előrehaladás szempontjából pedig kulcsfontosságú a közszféra támogatása és a nemzetközi együttműködés. A kiadvány világos és közérthető áttekintést nyújt a kvantumtechnológiákban rejlő lehetőségekről és kihívásokról, elősegítve, hogy az olvasók jobban megértsék ezt a kibontakozó területet, amely világszerte alakíthatja a gazdaságokat és a társadalmakat.”

Forrás:
Mapping the global quantum ecosystem: A comprehensive analysis based on innovation, firm, investment, skills, trade and policy data; EPO/OECD; EPO, Munich/OECD Publishing; 2025. december 17.

Fenntartható fejlődés

Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer kulcstermékeinek köre – onlájn felület

„Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 15. § (2c) szerint a 2026. január 1-től megkezdett, lakóépületek energiahatékonyságát javító beruházás kivitelezése során az adott beruházás típusától függően a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben szereplő építési kulcstermékeket kell beépíteni, amelyeknek rendelkeznie kell az ÉMI Nonprofit Kft. által kiadott egyszerűsített környezeti minősítéssel, valamint a környezeti pontszámuk minimum értékének el kell érnie a 8-at.

Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszerhez (EKR) kapcsolódó építési kulcstermékek körét az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszerrel összefüggő egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 18/2025. (VII. 31.) EM rendelet 2. melléklete tartalmazza.

Az EKR-hez kapcsolódó egyes építési kulcstermékek 2026. január 1-től az alábbi felületen érhetők el: https://www.termekinfo.emi.hu/epitesi_termekek

Az EKR kulcstermékekkel kapcsolatos tájékoztató elérhetősége: https://www.termekinfo.emi.hu/segedletek, és https://www.termekinfo.emi.hu/gyik”

Forrás:
Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer kulcstermékeinek köre; Energiaügyi Minisztérium; 2026. december 31.

Szakirodalom

Digitális személyiadat-tárca – A beépített és alapértelmezett adatvédelem biztosítása útján

„A Digitális személyiadat-tárca (Digital Identity Wallet, DIW) koncepciójának célja, hogy a felhasználók számára egyszerű módot biztosítson személyazonossági adataik és igazolásaik digitális tárhelyen történő tárolására. Ez lehetővé teszi számukra, hogy szolgáltatásokat vegyenek igénybe mind a fizikai, mind a digitális térben, miközben biztosított marad a tranzakciók elszámoltathatósága.

A kiadvány célja a DIW fogalmának bemutatása, a használata során felmerülő adatvédelmi kockázatok áttekintése, valamint a beépített és alapértelmezett adatvédelemre (data protection by design and by default) vonatkozó követelmények és azok megvalósításának ismertetése, beleértve a releváns technológiákat is. Végül azt értékelik, hogy az eIDAS 2 rendelet által előírt Európai Digitális személyiadat-tárca (EU Digital Identity Wallet, EUDIW) miként illeszkedik a felvázolt keretrendszerbe.”

Forrás:
Digital identity wallets. The path towards a data protection by design and by default approach; European Data Protection Supervisor; Publications Office of the European Union; DOI: 10.2804/8927807; 2025. december 16.

Az ingatlan-nyilvántartás digitalizációja és jogi kihívásai

„Az ingatlan-nyilvántartás digitalizációja az elmúlt években már nem pusztán technikai kérdéssé vált, hanem egy olyan átalakulássá, amely a jogi biztonság és a mindennapi ügyintézés hatékonysága szempontjából is meghatározó. A papíralapú eljárások mára egyre kevésbé bírják el azt a tempót, amelyet az állampolgárok, a szakemberek és a gazdasági környezet elvárnak. A 2025-től működő új ingatlan-nyilvántartási rendszer – az E-ING – kifejezetten ezt az igényt igyekszik kezelni azáltal, hogy a teljes ügyintézést elektronikus alapokra helyezi. A dolgozat azt vizsgálja, hogy ez az átállás milyen jogi, technológiai és adatvédelmi következményekkel jár. Különösen fontos kérdés, hogyan őrizhető meg a közhitelesség és a bizonyító erő akkor is, amikor a dokumentumok már nem papíron, hanem digitális formában léteznek. Emellett a kiberbiztonság és a GDPR-nak való megfelelés is kiemelt szerepet kap, hiszen az ingatlan-nyilvántartás rengeteg érzékeny adattal dolgozik. A tanulmány röviden bemutatja néhány európai ország gyakorlatát is, és megvizsgálja, milyen jövőbeli lehetőségeket rejthet a mesterséges intelligencia vagy akár a blockchain alkalmazása. Összességében arra keresem a választ, hogyan lehet egyszerre modernizálni a rendszert és mégis megőrizni mindazt a jogbiztonságot, amelyre a magyar ingatlan-nyilvántartás évtizedek óta épül.”

Forrás:
Az ingatlan-nyilvántartás digitalizációja és jogi kihívásai; Papp Renáta; Közigazgatástudomány; DOI: 10.54200/kt.v5i2.99; 5 (2).; 2025

Feladatmegosztás a központi kormányzati és önkormányzati szervek között : Kísérlet egy szempontrendszer meghatározására

„A közfeladatok ellátása alapvetően történhet dekoncentrált szervek által, illetve decentralizált, önkormányzati szervek által. Az, hogy a jogalkotó melyik szervtípust részesíti előnyben egy konkrét feladat kapcsán, az adott terület és időszak szerint változhat, hiszen ez leginkább egy államszervezési kérdés. Mégis megfogalmazódhat a kérdés: a politikai szempontokon túl, milyen elvek mentén dönt a jogalkotó egy-egy feladat helyéről az államszervezet belül? Milyen tényezők befolyásolják azt, hogy az adott feladatot mely szerv lássa el? Kutatásom során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan lehet jól elhelyezni a feladatokat. Ehhez megvizsgáltam az általam a téma kapcsán kiemelkedően fontosnak tartott elveket és értékeket, majd igyekeztem csoportosítani azokat. Így a tanulmány során is ezt a tematikát követve először foglalkozom majd a jogon kívüli elemekkel – mint a politika és a társadalom –, majd vizsgálom a joghoz szorosabban kötődő elveket, amelyek mentén álláspontom szerint választ kaphatunk a fentebb feltett kérdésekre. A tanulmány célja tehát egy szempontrendszer megfogalmazása, felállítása, amely a későbbiekben zsinórmértékként szolgálhat a jogalkotó számára.”

Forrás:
Feladatmegosztás a központi kormányzati és önkormányzati szervek között : Kísérlet egy szempontrendszer meghatározására ; Kálmán Orsolya; Közigazgatástudomány; 5 (2); DOI: 10.54200/kt.v5i2.102; 2025; 59-72. o.

Korea tudomány- és technológiaalapú, a társadalmi problémák megoldását célzó 3. átfogó terve (2023–2027)

„A Korea 3. átfogó terve a tudomány és technológia alapú társadalmi problémamegoldásra (2023–2027) célvezérelt (küldetésorientált mission-oriented) innovációpolitikai terv, amely a tudomány és technológia eszközeire támaszkodva kezeli a társadalmi kérdéseket a jóllétet meghatározó területeken, a természeti, emberi és társadalmi tőke dimenzióit átfogva. A terv által célzott társadalmi problémákat kormányzati tárcák közötti egyeztetések, valamint a nyilvánossággal folytatott konzultációk alapján azonosították.

Korea K+F-beruházási szintje magas, ugyanakkor a K+F-ráfordítások egészségügyi és társadalmi célokra fordított aránya más területekhez – például a védelemhez – képest viszonylag alacsony. Ennek kezelésére nemzeti terveket fogadtak el, amelyek ötéves időszakokra kijelölik, miként irányítsák a tudomány és technológia alkalmazását a fő társadalmi problémák megoldására. Ezek a tervek küldetésorientált megközelítést testesítenek meg: összehangolt, ágazatközi szakpolitikai és szabályozási intézkedések révén mozgósítanak közös fellépést különböző kormányzati szervek és eltérő szereplők között, jól meghatározott társadalmi célok elérése érdekében, rögzített időkereten belül.

A Korea 3. átfogó terve a tudomány és technológia alapú társadalmi problémamegoldásra (2023–2027) különösen figyelemre méltó a közösségi részvétel magas szintje miatt: a terv keretében kezelendő prioritási célok kiválasztásába széles körben vonták be a nyilvánosságot, több jólléti dimenzióra kiterjedően.”

Forrás:
Korea’s Comprehensive Plan to Solve Social Problems Based on Science and Technology (2023-2027); OECD; 2025. december 19.

	Általános célú LLM	Magisterium AI
Episztemológiai forrás	Nyílt internetes adathalmaz	Hiteles katolikus korpusz
Transzparencia	Esetleges forrásmegjelölés	Forrásdokumentumok és idézetek (szigorú hivatkozási rend)
Teleológia	Valószínűségi szöveggenerálás	Pontos dogmatikai válaszadás
Etikai keret	Kereskedelmi algoritmusok	„Algoretika” és az emberközpontú innováció

1. szám, 2026. január 5.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom