Diplomaták a digitális álhír-káosz ellen
Válogatásunk és lapszemlénk gyakori szereplője, szerzője az Oxfordban kutató izraeli szakember, Ilan Manor. Egyik legfrissebb írása újfent a digitális diplomáciai gyakorlat egyre súlyosabb problémáját járja körül: az elektronikus hálózatokon – így a diplomaták által használt platformokon is – viharos gyorsasággal terjedő és terjeszkedő álhírek, manipulatív információk témáját. Az e-külkapcsolatok éles szemű vizsgálója mindenekelőtt egy érdekes megállapítással kezd. Manor úgy véli: a „digitális propaganda” nem csupán mennyiségében, terjedési csatornáiban különbözik a régtől ismert, jó öreg propagandától. Éles differenciát jelent a célrendszere is. A digitális térben terjedő propaganda ugyanis – a közkeletű, ám felszínes vélekedéssel ellentétben – nem a közvélemény befolyásolását célozza meg. Kiagyalói, terjesztői szándéka az, hogy általa megváltoztassák a befogadó közönség valóságérzékelését. Sőt, hogy a propagandaüzenet fogyasztója lassan úgy érezze: objektív valóság tulajdonképpen nem is létezik. A digitális közvélemény hazugságok, féligazságok, elferdített tények olyan örvényébe kerül, amelyből teljesen összezavarodva, biztos támpontjait elveszítve emelkedik ki. Az igazi cél a zavarkeltés; a zavarodottság pedig a bizonytalanság forrása.
Mára jól megfigyelhető az is, hogy a digitális platformok különösen fogékonyak a féligazságokon, torzított információkon alapuló propagandára. Miért? Manor három fő okot azonosít.
- Vizualitás. A modern információs sztráda népszerű platformjai alapvetően a képi élményre alapoznak, azaz lényegi elemük a vizualitás. A képi információk ugyanakkor különösen erősen (és közvetlenül) befolyásolják az igazságérzékelésünket: magyarán, annak hiszünk, amit a szemünkkel látunk. Vagy fogalmazhatunk így: amit a szemünkkel látunk – azt szinte azonnal és kérdőjelek nélkül valóságnak fogadjuk el. Vesztünkre! Az információs technológiák olyan könnyen elérhető, könnyen használható képmanipuláló eszközöket kínálnak szinte bárkinek, amivel gyerekjáték a képi információk „megpiszkálása”, változtatása, manipulálása. És a Photoshop csak a jéghegy „polgári” csúcsa; ma már ennél sokkal fejlettebb eszközök is rendelkezésre állnak – ráadásul nem csak a fényképeket, hanem a mozgóképes anyagokat is szinte korlátlanul hamisíthatja ezekkel bárki.
- A digitális csatornák sérülékenységének oka az is, hogy ezeken a platformokon lényegében lehetetlen eldönteni, hogy valóságos hús-vér emberek, vagy pedig „gépek”, azaz az információ-terjesztésre fabrikált algoritmusok, botok ontják-e az értesüléseket. Az utóbbi idők politikai kampányaival kapcsolatban sokat emlegetett „botok” olyan programok, amelyek szinte tökéletesen képesek utánozni egy valóságos ember viselkedését. Már pedig, ilyen automatizált programok tömeges bevetésével jelentősen befolyásolható az emberek valóságérzékelése – és annak következményeként megtett döntései is.
- A digitális hálózatok ugyanakkor különösen nyitottak a propaganda „kifinomultabb” változataira: az igazán jól megszerkesztett támadó botok, propaganda-algoritmusok képesek arra, hogy jól behatárolható célközönséget árasszanak el a manipulált információval. Képesek ugyanakkor arra is, hogy a pontosan megcélzott közönséget annak beállítódásaihoz (előítéleteihez) passzoló módon megváltoztatott információval bombázzanak. A manipulatív kiberalgoritmusok a célközönség világnézetéhez igazítják az eltorzított információkat.
A külügyi szervezetek, az általuk is mind nagyobb előszeretettel és sikerrel használt digitális csatornák sérülékenységét látva egyfajta versengésbe kezdtek az „igazság” elmondásáért. Tevékenységükben a hangsúly az információ disszeminációjára került, háttérbe szorítva a külkapcsolati munka egyik hagyományos pillérét: a kapcsolatépítést. Manor úgy véli, hogy ez zsákutca. Az információ, a „narratíva” uralásáért folytatott vetélkedés inkább az álhíreknek, az elektronikusan terjesztett propagandának kedvez azzal, hogy relativizálja az igazságot, és magát a valóságot is. Minden igaz, és minden hamis is egy időben – ahol minden csak vélemények kérdése. Az izraeli kutató azt javasolja az e-diplomácia művelőinek, hogy koncentráljanak inkább a „digitális hitelesség” megszerzésére. A hosszú, szívós aprómunkával kiépített online kapcsolatrendszeren alapuló személyes hitel az, ami segíthet a valós információ továbbításában, a manipulációkkal szembeni harcban.
How Diplomats Can Combat Digital Propaganda; Ilan Manor; Global Policy Journal; 2018. június 27.
A mém-diplomácia célkeresztjébe bárki bekerülhet: sok hely van még az aktuális ellenség számára az oroszok mellett is
Szeretjük, figyelemre méltó meglátásokkal rendelkező, és többnyire higgadt elemzőnek gondoljuk a fentebb idézett Ilan Manort, ezért is adjuk gyakran közre gondolatait. A manipulatív információkról szóló legutóbbi fejtegetése azonban – valljuk be őszintén – komoly hiányérzetet is keltett bennünk. Az izraeli kutató ugyanis (nyilván ez afféle szakmai „csőlátás”, hiszen alapvetően a digitális diplomácia témáit vizsgálja) a digitális propagandát, a közéletet megmérgező kibermanipulációt kizárólagosan a politikához köti. Példáiban pedig szinte kizárólag orosz állami és magánaktorok akcióit idézi, pedig az online terek jó néhány más hatalom, elsősorban az USA, és persze Nagy-Britannia informatikai hadviselésének is közkedvelt színterei. Hogy a téma elismert úttörőjét, Izrael Államot ki ne feledjük a felsorolásból.
A lényeg azonban az: a manipulált információk áradása korántsem csupán az emberi társadalmak „politikai alrendszerét” érinti. Behálózza az ma már egész életünket, az egészségügyi információktól kezdve a tudományon át – egészen a sportig. Jó néhány példával szolgál ez utóbbira az éppen most folyó futball világbajnokságot kísérő információfolyam. Nem ritkák a manipulált híreket, ténymorzsákat közzétevő és terjesztő közösségi média bejegyzések. Megjelentek továbbá a közvéleményt az érzelmi viszonyulás eszközével megdolgozó, igazi „harci információelemek” is. Most csak a legutóbbi esetre hívjuk fel a figyelmet, mert több szempontból is tanulságos. Ezúttal nem valami rejtőzködő online „bérmanipulátor” (magyarul troll), hanem egy köztiszteletben álló politikus, a brüsszeli polgármester tett közzé Twitter-fiókján – ép érzékkel csak erősen ízléstelennek nevezhető – manipulált képet, azaz mémet, a hazája számára nagy jelentőségű brazil-belga mérkőzés után. A montázson az Európa fővárosaként emlegetett Brüsszel jelképe, a pisilő fiúcska szoboralakja könnyít magán a lábai előtt fetrengő brazil sztárjátékoson, Neymaron. Philippe Close polgármester talán így szerette volna teljesség tenni a brazilok feletti győzelmet. Akciója ugyanakkor jól mutatja, hogy az igazságért, a narratíva uralásáért folyó online küzdelem nem szorítkozik a politika világára. Az mindenhol megjelenik, ahol érdekek ütközhetnek, vagy éppen feszülnek egymásnak. Egyebek mellett a digitális sportdiplomáciában is.
Philippe Close, brüsszeli polgármester Twitter-fiókjának üzenete
Egy friss amerikai tanulmány szerint az izraeliek világelsők a közösségi média használatban
Éppen az előző cikknél utaltunk rá: Izrael élenjáró a digitális terek, eszközök és platformok diplomáciai célú felhasználásban. Érzékeltettük azt is: az online közvélemények elérése, alakítása olyan foglalatosság, ami bizony sokszor érinti a manipuláció kategóriáját. Különösen akkor, ha az ilyen diplomáciai jellegű közösségi média jelenlét olyan konfliktusok által elválasztott közösségekre irányul, mint éppen az Izraeli Külügyminisztérium legfontosabb ilyen programja. Amely a térség arab közösségeivel igyekszik megismertetni, elfogadtatni az izraeli álláspontot (sőt, magát az izraeli létezést). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a zsidó állammal ellenséges arab közösség nem csupán a határokon kívüli térségben található: Izrael határain belül is jelentős palesztin népességgel kell(ene) megtalálni – részben az online csatornák révén – a hangot. Ezért aztán különösen érdekes, hogy hogyan alakulnak a közösségi médiafogyasztási szokások a közel-keleti államban.
Az amerikai comScore piackutató cég legfrissebb vizsgálata ugyancsak imponáló adatokról számol be. A mérések szerint az Izraelben élők átlagosan napi 11 órát töltenek a közösségi médiumok felületein, ami gyakorlatilag a duplája a világátlagnak. A közönség nagysága, társadalmi aránya pedig még figyelemre méltóbb: a nyár eleji adatok szerint ugyanis az ottani internethasználók mintegy 94%-a rendszeres használója a közösségi csatornáknak is. A „közösségi médiumok” gyűjtőfogalmán belül azonban jelentős a szórás: a prímet kétségkívül a Facebook viszi, hiszen az internet használók 95%-a időzik rendszeresen ezen a platformon. A YouTube népszerűsége messze elmarad: az online népességnek mindössze 7%-a látogatja a videomegosztó site-ot. A képi információra fókuszáló Instagram jelentősége pedig végképp csekély: csupán az online felhasználók 1%-a használja rendszeresen ezt a szolgáltatást.
A magas felhasználói statisztikai eredmények nyilván nem választhatók el a technológia használatát leíró általános mutatóktól. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van annak, hogy Izraelben a felnőtt lakosság 84%-a rendelkezik okostelefonnal – és ezt az arányt csak Dél-Korea eredményei múlják felül. Az okostelefon elterjedtség nyilvánvalóan összefügg a közösségi média használat magas arányszámaival: a felhasználók jelentős része ugyanis – ahogy másutt is – éppen ezen platformok látogatására használja „tenyérszámítógépét” leginkább.
A magas közösségi média használati adatok érthetővé, egyben indokolttá teszik az izraeli kormány által már vagy bő évtizede követett digitális diplomáciai, vagy online kommunikációs irányt. A jelenlegi kabinet ezen a téren különösen eltökélt, és aktív, amiben nyilván szerepet játszik az is, hogy a miniszterelnök, Netanyahu személyesen is elkötelezettje a közösségi média intenzív felhasználásának kapcsolatépítésre, tájékoztatásra – és ha kell, befolyásolásra is.
US Study Finds Israelis Lead the World in Social Media Usage; Frank Coutinho; The Times of Israel; 2018. július 6.
A futballszurkolók a közösségi média tereiben döntötték meg az Oroszországgal szembeni sztereotípiákat – véli Putyin.
E heti beszámolónk elején már – egy aktuális gyorshír erejéig – szóltunk az oroszországi futball világbajnokság digitális diplomáciai fejleményeiről. Érdemes még egy pillanatra visszatérni ehhez a témához, hiszen az „online közdiplomácia” erejében, lehetőségeiben kezdettől fogva óriási bizodalmat fektetett a nemzetközi porondon szinte folyamatos információs háborúban álló Oroszország vezetése. A képlet alapja végtelenül egyszerű: a Nyugat (amely persze egy kissé képlékeny, és változó fragmentumokból összeálló kategória) szeretné elszigetelni Oroszországot, Oroszország viszont szeretne kitörni ebből a béklyóból, és (ismét) elismert nagyhatalmi szereplőként kíván mozogni a nemzetközi porondon. Ez a konfrontáció – amit sokan Új Hidegháborúnak neveznek – gyakorlatilag az élet minden terét felöleli, a fegyveres harcoktól a sporton át az információs terekben vívott hadműveletekig. A nagy világsportesemények ebben a konfrontációhalmazban megkülönböztetett helyet foglalnak el. A sport mára gyakorlatilag szórakoztatóipari látványossággá (ha úgy tetszik, cirkusszá) vált, amit az elektronikus technológiáknak hála százmilliók, milliárdok kísérhetnek egyidejűleg figyelemmel. Ez pedig egész iparágak (reklám-, sportszer- és más iparok) számára kínál horribilis bevételeket. A technológia által lehetővé tett óriásnézettség azonban nem csupán a hirdetők számára érték: információs, országimázsépítő kapacitása szinte felmérhetetlen. Elsődleges, primér hasznot hajt tehát az egyes országok politikai elitjeinek is. Ebből a szempontból, mondják, a futball még az olimpiánál is nagyobb érték. Nem csoda, ha a mostani világbajnokságnak is ez, az országimázs-építő funkciója volt a legnagyobb tétje.
Nos, a jelek szerint, az orosz politikai vezetés úgy érzi: az ő számításai jöttek be ezen a téren. A rendezvénysorozaton váratlanul, egészen meglepően jó eredménnyel szereplő orosz nemzeti válogatott tiszteletére villámfogadást adó Vlagyimir Putyin úgy nyilatkozott: „Az úgy nevezett civil újságírók, azok az emberek, akik a közösségi médián keresztül dolgoznak, eredményesen járultak hozzá az Oroszországgal kapcsolatban felépített sztereotípiák lebontásához.” Az országba érkező több százezer külföldi szurkoló személyes tapasztalata óriási „kommunikációs erővel” bír ezen a téren. Megfigyelők ugyanakkor kiemelik azt is: a külföldiek valóságos népünnepély hangulatot varázsoltak az orosz városok utcáira, ami pedig a vendégekkel egyébként is szívélyes hazaiakat inspirálta. A nemzetközi futball szövetség elnök, Gianni Infantino egyenesen úgy fogalmazott: „Egy eddig számunkra ismeretlen Oroszország tárult fel előttünk, és szertefoszlott a belénk plántált félelmek egy jó része.”
Football Fans Smashed Stereotypes about Russia through Social Media – Putin; RT.com; 2018. július 6.
Merjünk kicsik lenni, de tartsuk nyitva a szemünket! – jó tanácsok Szingapúr vezető divat diplomatájától
A 21. századi diplomácia szinte naponta ismertet meg minket újabb és újabb fogalmakkal. Párhuzamosan azzal, ahogy – részben a technológiai fejlődés lehetőségeit kihasználva, újabb és újabb társadalmi csoportok válnak a nemzetközi kapcsolatok, a külpolitika új aktoraivá. Van már városdiplomácia, de beszélünk – és joggal – gasztro-diplomáciáról is. A héten megint egy új területet emelünk be: szemlénkben most a divat-diplomácia mutatkozik be.
Agnes Kwek a diplomaták fiatal generációját képviseli. Abban azonban mindenképpen egyedi a helyzete, hogy nem klíma-ügyekkel foglalkozik, vagy kereskedelmi megállapodásokat igyekszik tető alá hozni. Az apró, de minden szempontból figyelemre méltó városállam, Szingapúr érdekeit fogja képviselni, hírnevét öregbíti majd – hivatalos divat diplomataként! A fiatal nő idén szeptemberben foglalja el állomáshelyét: és ugyan hol is lehetne máshol a hivatala, mint Párizsban, a divat hagyományos fővárosában?
A rekordsebességű gazdaságfejlesztésben, az innováció felkarolásában legendás Szingapúr kormánya úgy ítélte meg, hogy a divatipar a jövő egyik ígéretes fejlesztési területe lehet az aprócska városállamnak. Az új, rendhagyó nagyköveti státusz létrehozásától azt remélik: eredményesen közvetíti majd a kicsi, de szellemi tőkéjét erőteljesen fejlesztő ország kreatív kapacitásait a nemzetközi divatszakma döntési központjai felé, ugyanakkor a hazai divatipar fejlesztéséhez szükséges beruházások felkutatásában és hazavonzásában is szerepet játszik majd.
Az újonnan kinevezett divat nagykövet úgy ítéli meg: egy Szingapúr nagyságú ország, még ha fejlesztési nagyhatalom is, piaci korlátainál fogva a globális piacokra kényszerül akkor, ha számottevő fejlődést szeretne a divatszektorban. Hiába a legendás kreativitás is: a szemünket a világ nagy divatközpontjainak mozgásain kell tartanunk. Ott kell lennünk a központban, első kézből kell tapasztalnunk, látnunk a fejlődési trendeket.
Interview with Agnes Kwek, the newly appointed Design Ambassador; Nurfilzah Rohaidi; Gov Insider Asia; 2018. június 29.
Újabb techdiplomaták kerestetnek
Tavaly év végén örömmel adtunk hírt a világ első technológiai diplomatája, a dán Casper Klynge kinevezéséről. Láthattuk már akkor is: az informatikai ipar olyan szédületes fejlődést produkál, illetve óriásvállalatai, az Amazon, a Google vagy a Facebook olyan nemzetközi szinten érvényesülő társadalomformáló erőt képviselnek, hogy súlyuk már egy-egy nemzetéhez mérhető. Innét a felismerés, hogy az IKT-forradalomban az élbolyban játszó (vagy oda bekerülni szándékozó) országok külön erre a területre szakosodott diplomatát, afféle technológiai nagykövetet, technodiplomatát állítanak munkába. Állomáshelyük persze nem kötik őket egy adott helyhez: a dán Klynge, aki természetesen gyakorta fordul majd meg az amerikai Szilícium-völgyben, a világ több más fejlesztési központjában is irodát működtet.
Az első fecske nyomában a franciák is kinevezték a maguk technológiai-, IT-, kiberszabályozási- és hasonló témákra szakosodott diplomáciai képviselőjét. Most pedig – ugye, nem lepődünk meg nagyon – a meseszerű fejlesztésekben legendának számító írek csatlakoznának az egyelőre még szűk klubhoz. Már a tavalyi év végén felmerült a Brit-Ír Kereskedelmi Kamaránál a javaslat arra, hogy Írország is delegáljon külön technológiai témákra szakosodott diplomatát, lehetőleg nagyköveti státuszban, a világ vezető technológiai vállalatainak székhelyére. Ugyanakkor, nyilván már a Brexit változásaira is készülve, Nagy-Britannia is önálló főkonzult nevezett ki, aki a Szilícium-völgyben települt technológiai óriáscégeknél képviseli hazája gazdaság-diplomáciai képviseletét.
Why Ambassadors Are No Longer Just for Nations; Nurfilzah Rohaidi; Gov Insider Asia; 2018. július 4.
SZAKMAI MŰHELY – Szerepjátékkal (is) tanulják a diplomata mesterséget az ázsiai diákok
Az elmúlt héten 10 ASEAN ország másfél száz egyetemistája gyűlt össze Szingapúrban, hogy elmélyítse tudását a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége, azaz az ASEAN nevű regionális együttműködési szervezet működésével, illetve nemzetközi politikájával kapcsolatban.
Szokványosnak azonban semmiképpen sem nevezhető ez a „kihelyezett továbbképzés”, az elméleti előadások, vagy akár a hagyományos szemináriumi munka helyett ugyanis itt a gyakorlati tudásmegszerzésen volt a hangsúly: méghozzá a fiatal generációk számára jól ismert (és ugyancsak népszerű) szerepjáték formájában. A képzelt középkort idéző jelmezekre persze itt nincsen szükség, ahogy tulajdonképpen maga az elnevezés is félrevezető egy kicsit. Szikárabb megnevezéssel ugyanis úgy mondhatnánk: egyfajta szimulációs gyakorlatról van itt szó, igaz annak egy különösen jól előkészített változatáról.
Az érdekes, egyben komoly rangot jelentő képzési formát az együttműködési szervezet háttérintézménye, az ASEAN Alapítvány szervezi. Az együttműködés valamennyi tagállamából várják a résztvevő diákokat, ám – az Ázsiában megszokott, magától értetődő módon – igen komoly felvételi vizsga eredményeként juthatnak el a közös gyakorlatozásig a nemzetközi résztvevők. A jelentkezés ingyenes, és a részvétel költségeit az Alapítvány fedezi. A komoly játékban szereplő csapatok 2015-óta, évente más és más tagországban modellezik a közös együttműködési szervezet működését.
Students Learn About Diplomacy and Policymaking through Role Play at Model ASEAN Meeting; Luke Anthony Tan; The Straits Times; 2018. július 5.
Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor
