Az Amerikai Kiberhadviselési Parancsnokság most Iránt vette célba
Legalábbis ezt adták hírül tegnap a nyugati világ vezető hírügynökségei. A „kibertámadásról” szóló beszámolók – amelyek egyike sem tett közzé bizonyítékot állításai alátámasztására – már a megfogalmazásukban is rendkívül sokfélék voltak: „kibertámadás”, „kiberhadművelet”, vagy éppen „súlyos károkat okozó kibercsapás” egyaránt szerepelt a közleményekben. Hivatalos forrás mindeddig nem erősítette meg az állításokat, ahogy azt sem lehet tudni, hogy az amerikai akció (ha történt egyáltalán ilyen művelet) pontosan mit vett célba – és főleg milyen eredménnyel. A legtöbb médiaplatform az iráni légvédelem elleni beavatkozásról beszélt, amelynek során támadás érte – más hírek szerint megbénult – az amerikai kémrepülőgép lelövéséért felelős rakétarendszer.
Ez azonban aligha hihető. Az amerikai RQ4A Global Hawk távolfelderítő pilóta nélküli eszközt földre kényszerítő rakétarendszer (amerikai források szerint szovjet eredetű Sz-125 Nyéva komplexum, az iráni hivatalos közlés szerint Khordad-3 rendszer, ami az orosz 9K37 Buk rakétakomplexum helyi továbbfejlesztése) ugyanis nincsen rászorulva semmilyen – külső – számítógépes hálózatra. A rakétaüteg önállóan képes felvenni a harcot az ellenséges célokkal: az indítójárművek mellett az autonóm módon települő és mozgó zászlóalj része a nagy hatótávolságú célfelderítő lokátoros jármű is, ami a céladatokat elektromos adatkábelen továbbítja az indító járműnek. Az azonosított célok követését, illetve a rakéta vezérlését pedig saját tűzvezető lokátor biztosítja, a Khordad-3 járműre telepítve. Az egység a külvilágtól – így a digitális hálózatokon terjedő számítógépes kártevőktől – elszeparálva képes működni, így ellenséges kibertámadás is legfeljebb akkor érhetné, ha a járművek rendszereibe külön-külön belepiszkálna valaki – a helyszínen.
Mi akkor hát az, ami ténylegesen történhetett? Ha igazak azok az utalások, hogy az amerikai Kiberhadviselési Parancsnokság az iráni légvédelmi rendszereket igyekezett megtámadni, akkor nyilván az országos előrejelző, riasztó és adattovábbító rendszerek kerülhettek veszélybe. Ezek ugyanis valóban számítógépes hálózatok, amiket kívülről, távoli helyekről is befolyásolni lehet. Érdemes egy pillanatra kitérni a „támadás” lehetséges mibenlétére is, hiszen jól látható, hogy a használt kifejezések esetlegesek, pontatlanok, alig adnak információt az akció tényleges tartalmáról. A témában elismert szakértőnek számító Cato Intézet, a kibertér nemzetközi eseményeinek fél évtizednyi statisztikáit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a kibertérben végrehajtott támadások több mint 50%-a a „kémkedés” kategóriájába tartozik. Az akciók valamivel kevesebb mint 13 %-a irányult a megtámadott digitális hálózatok működésének számottevő akadályozására („degradálására”), és a támadó akcióknak csupán egyharmada irányult arra, hogy egy-egy célpontként kijelölt rendszer működését megbénítsa. A nyilatkozatokból ezek a morzsák rakhatók össze: a közvetlen célpont az Iráni Forradalmi Gárda kezelésében levő légvédelmi rendszerek lehettek; az akció célja nem a „megsemmisítés volt”, csupán időlegesen akadályozni akarták a megcélzott számítógépes rendszerek működését. Az akció tehát egyfajta „figyelmeztetés” akart lenni, akárcsak néhány nappal korábban az orosz áramszolgáltató rendszer elleni kiberhadművelet.
US ’launched cyber-attack on Iran weapons systems’; BBC News; 2019. június 23.
AP Sources: US struck Iranian military computers this week; Tami Abdollah; AP News; 2019. június 23.
Az elmúlt napok amerikai akciói egyelőre inkább a kiberhadviselés korlátaira hívják fel a figyelmet
Ezek a kibertérben megszaporodó amerikai akciók, sokasodó „figyelmeztetések” komolyan elgondolkodtatták a biztonságstratégiával foglalkozó szakembereket – méghozzá éppen az akciót akció után indító Egyesült Államokban. A múlt héten általunk dicsért és idézett amerikai online szakforrás, a War on the Rocks egy újabb figyelemre méltó elméleti írással kommentálta a riasztóan felgyorsuló eseményeket. A mostani írást Benjamin Jensen, az amerikai Tengerészgyalogos Egyetem tanára jegyzi, aki az elmúlt években alapvető fontosságú munkákban igyekezett feltárni a hagyományos háborús konfliktusok kiberhadviselési aspektusait, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatóival karöltve.
Jensen elsőként azt szögezi le: a mostani kiberakciók „figyelmeztető jelzésként” való alkalmazása már önmagában is komoly kérdéseket vet fel. A figyelmeztetés kizárólag akkor értelmezhető figyelmeztetésként, ha az ellenfél világosan látja a figyelmeztetést kibocsátó részéről a határozott fellépés képességét és szándékát. Az amerikai behatolások az orosz, illetve iráni hálózatokba egyértelműen jelezhetik e képesség meglétét. Azt, hogy Amerika rendelkezik a kibercsapáshoz szükséges eszközparkkal és tudással. De, mindez nem ér semmit, ha Amerika nem tudja jelezni a szándéka komolyságát, tehát a készségét arra, hogy szükség esetén támadást indítson a kibertérben. Jensen úgy véli: miközben az elmúlt napok amerikai akciói világosan jelezhették a potenciális ellenfeleknek az USA képességét, egyáltalán nem bizonyítható, hogy hasonlóan jelezték volna elszántságát is.
A kutató siet kiemelni: a kibertérben folyó háborúskodás éppen ezért sajátos, mással össze nem hasonlítható formája az emberi konfliktusoknak. Ahhoz, hogy egy fenyegetés hihető legyen, ahhoz világosan jelezni kell tudni a technikai képességek mögött álló eltökéltséget is. A kibertér „néma” világában azonban az egyes akciók egészen máshogy zajlanak, mint a fizikai térben. Ha például Amerika eléggé határozottan kimutatja az elszántságát arra, hogy ténylegesen megbénítsa az orosz energiahálózatot, azt az oroszok könnyen értékelhetik egy tényleges háború támadás előjátékának. És ennek megfelelően ellencsapást, sőt megelőző csapást mérhetnek. A kibertér konfliktusaiban tehát, hangsúlyozza Jensen, sokkal könnyebben eszkalálódhatnak az események, sokkal hamarabb csúszhatnak ki a felek ellenőrzése alól.
Az egyetemi kutató, aki az elmúlt években több hadijáték, tehát a hadtudományban (és az üzleti életben is) egyre nagyobb szerepet kapó „tantermi” szimuláció keretében vizsgálta a kiberkonfliktusok nagyhatalmak közötti lehetséges forgatókönyveit, arra figyelmeztet: az empirikus kutatások, gyakorlások, modellezések egyértelműen azt mutatják, hogy a kibertérben zajló konfliktusok esetében a „figyelmeztetések” csupán akkor eredményesek, ha azokhoz más (fizikai erőszakcselekmények) is társulnak. Magyarán: pusztán ellenséges hackelés miatt senki nem akarja megkockáztatni a III. világháború kirobbantását.
Benjamin Jensen egy további riasztó körülményre is felhívja a figyelmet. A mostani események a háborús döntéshozatali mechanizmusok megszokott civil-katonai rendszerének felbomlását jelezhetik előre, ami beláthatatlan következményekkel járhatna. Ha ugyanis igazak a kiszivárogtatások, akkor az Oroszország elleni akciót az amerikai Kiberhadviselési Parancsnokság vezetője önállóan, az elnök jóváhagyása nélkül kezdeményezte. Mert kezdeményezhette. Ugyanis az elmúlt évben Donald Trump jóváhagyta, hogy a kibertérben folyó hadműveletek esetében – tekintettel a környezet specifikumaira, a történések sebességére – bizonyos normál esetben főparancsnoki hatáskörbe tartozó döntések alsóbb szintekre delegáltassanak. Az, hogy egy világháború potenciális kirobbantásának döntése egy katonai parancsnok kezében legyen (és a katonák szervezeti kultúrájába épül az offenzívebb világszemlélet), az nagyon veszélyes egy demokráciában – véli a cikk írója.
Jensen az a fajta elméleti szakember, aki a megoldásokat figyelemre méltó pragmatizmussal keresi. Úgy véli, hogy az elmúlt napok eseményei nyomán, és a fentebb ismertetett megfontolásokra tekintettel, itt van az ideje annak, hogy széleskörű társadalmi (szakmai) egyeztetés kezdődjön arról, hogy milyen legyen a kiberkorszak és a kibertér adekvát stratégia „kezelése”. Jelenleg ugyanis koránt sincs egyetértés az amerikai nemzetbiztonsági elitben azt illetően, hogy pontosan mi is értendő egy „kiberstratégia” alatt. Még kevésbé van egyetértés abban, hogy konkrétan milyen stratégiai megközelítések irányítsák a digitális eszköztár alkalmazását az átfogó nagypolitikai célok elérése érdekében.
Jensen a megindítandó szakmai párbeszéd, koncepcionális tervezés részeként javasolja:
- meg kell határozni, hogy mit tekintsünk „stratégiának” ebben a hálózatos világban;
- tesztelni kell (szimulációs gyakorlatok formájában) a koncepcióalkotás során kikovácsolt különböző stratégiai megközelítéseket;
- fel kell mérni a (biztonságpolitikai-) kiberstratégia hosszú távú következményeit is, hiszen a kibertér nem csupán „politikai mező”, hanem gazdasági és mindenekelőtt társadalmi tér is;
- ki kell próbálni „alternatív jövőterveket”;
- további empirikus adatokat kell összegyűjteni és beépíteni a tervezési folyamatokba.
Jensen úgy ítéli meg: a javasolt szakmai egyeztetés összefogására, irányítására már tulajdonképpen létezik is az alkalmas keret, a nemrégiben felállított szenátusi testület, az ún. Kiber Szolárium Bizottság formájában.
What a US Operation in Russia Shows about the Limits of Coercion in Cyber Space; Bejnamin Jensen; War on the Rocks; 2019.0 június 20.
Cyber Operations in Conflict: Lessons from Analytic Wargames; UC Berkeley Center for Long-Term Cybersecurity; 2018. április 16.
„Kiber Szolárium Bizottság”: itt az ideje a széleskörű társadalmi párbeszédnek a kiberháború stratégiai kérdéseiről
Az előző cikkben említett Jensen professzor nem véletlenül jelölte meg a kibertér hadviselését körüljáró, a teljesen új környezethez és feltételrendszerhez igazodó kiberstratégia kidolgozásának lehetséges és kívánatos műhelyéül, egyben irányítójául a különösen hangzó nevű Kiber Szolárium Bizottságot.
A testületet 2019. május 9-én alakította meg formálisan is Angus King szenátor, a Szenátus Hírszerzési Bizottságának, valamint a Fegyveres Erők Bizottságának tagja, valamint Mike Gallagher képviselő, a Kongresszus Fegyveres Erők Bizottságának tagja. A kétpárti testület – amelyet a 2019. évi Honvédelmi Törvény alapján hívtak életre – feladata az, hogy szisztematikusan megvizsgálja azokat a fenyegetéseket, amelyekkel az USA a kibertérben kénytelen szembenézni, továbbá az, hogy stratégiai útmutatást és szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg arra nézve, hogy az Egyesült Államok hogyan biztosítsa védelmét ezekkel a fenyegetésekkel szemben.
A testület nevében is egyértelműen igyekszik felidézni az amerikai kormányzat stratégiai gondolkodásának aranykorát. Az 1950-es évek elején az atomfegyverek megjelenése, a Szovjetúnió jelentette fenyegetés olyan új helyzet elé állította az Egyesült Államokat, ami alapvetően új gondolkodásmódot követelt meg. Eisenhower, akkori elnök, 1953-ban kezdeményezte a Szolárium Projekt nevű munkabizottság életre hívását. Lényegében egy olyan műhelymunka vette akkor kezdetét, amelyben a kormányzat meghatározó vezetői – a Fehér Ház emeleti napozóteraszán, tehát a Szolárium teremben ülésezve – igyekeztek közösen kidolgozni a Szovjetúnió feltartoztatására leginkább alkalmas stratégiát.
A most létrehozott Kiber Szolárium Bizottság hitvallása az, hogy a kibertér a 21. század meghatározó hadszíntere lesz. A merőben új – nyugodtan mondhatjuk: diszruptív – környezethez való alkalmazkodás új stratégiai gondolkodást, új koncepcionális alapokat igényel. A testület meghallgatásai során kormányzati és civil szakértőket kér fel a kibertér fenyegetetéseinek tisztázására, illetve hatalmaz majd fel szakpolitikai ajánlások kidolgozására.
A Bizottság jelenleg 14 tagú, a létesítésére vonatkozó javaslatot beterjesztő két politikus mellett kongresszusi képviselők, magas rangú szövetségi kormányzati tisztviselők (a hírszerzés, az elhárítás, a honvédelem, a belbiztonság felső szintű vezetői) és civil szakemberek alkotják tagságát.
Senator King, Representative Gallagher to Chairt Bipartisan Commission to Confront Cyber Threats; Angus King US szenátor webhelye; 2019. május 8.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Leradírozta Izraelt a térképről egy új-zélandi kormányzati honlap
A földrajzi-térképészeti információk a vizualitás erejére erősen építő digitális diplomácia eszköztárának fontos elemei. Az izraeli diplomácia és civil szervezetek most erősen nehezményezik, hogy az új-zélandi bevándorlási hivatal – tehát egy hivatalos állami szervezet – online térképén a mai Izrael Állam teljes területét „Palesztinaként” tüntették fel.
Forrás
Szappanoperákkal hódítja meg a világot Ankara
Törökország egyre nagyobb befolyást gyakorol a térségben. Ebben a gazdasági szálak építése mellett különösen nagy szerepet játszik a kultúrára alapozott „populáris diplomácia” erősödése. Ma már jól látható, hogy a Magyarországon is mind népszerűbb televíziós sorozatok (szappanoperák) nem csak jelentős profitot termelnek, de a török kulturális diplomácia kiemelkedő eszközeivé váltak.
Magyar Nemzet; Kottász Zoltán; 2019. június 19.
Orosz gasztronómiai térkép a Google keresőben
A turizmus Oroszországban is vezető húzóiparág, egyben a közdiplomáciai offenzíva, a soft power egyik meghatározó eszköze. Az orosz konyha pedig méltán híres, és hatalmas potenciált rejt az ország kultúrájának kivetítésére. E sokszínű kulinária hírének online terjesztésén lendíthet a Rusturism Ügynökség és a Google megállapodása: a jövőben a Google keresőjében is elérhető lesz az ország digitális gasztrotérképe.
Orosz gasztronómiai térkép; Bánhalmi András; Moszkvatér; 2019. június 14.
Termékünk a magyar kultúra: interjú Schőberl Márton helyettes államtitkárral
A mi termékünk a magyar kultúra – hangsúlyozza Schőberl Márton a Külügy helyettes államtitkára. A minisztérium kiterjedt kulturális intézményhálózatán, rangos produkciókat felölelő kulturális évadjain keresztül elsősorban nem a politikai közeget, hanem a civil véleményformálókat kívánja elérni. A célországok többségi nemzetei mellett a határon túli magyarság is fontos közönség. A feladat mind fajsúlyosabb: valójában egy folyamatos országképformálás eszköze a rangos magyar kultúra.
Magyar Nemzet; B. Orbán Emese; Magyar Nemzet; 2019. június 22.
Új informatikai irányító csúcsszervezetet állít fel az Amerikai Külügyminisztérium
Az USA Külügy vezető informatikusa Digitális Diplomáciai Tanácsa néven új IT csúcsszervet állított fel a minisztériumban. Az új testület az intézmény valamennyi osztályának és önállóan futó informatikai projektjének vezetőjét fogja össze. A277 különálló IT-poszt feladatrendszerét koordináló csúcsszerv az adat, alkalmazás, technológiai architektúra hármasát állítja figyelme középpontjába.
State Department establishing new IT governance body; Dave Nyczepir; FedScoop; 2019. június 20.
Muníció az online közdiplomácia tervezőinek: megjelent a Reuters Digital News Report 2019
A digitális diplomácia igazi közege (ma még) az online tájékoztatás, a közösségi média párbeszéd. Központjában pedig a hatékony (az érdeklődést felkeltő, a befogadást elősegítő) tájékoztatás áll. Kulcsfogalma: az egyedi kulturális környezethez igazodó, „személyre szabottan tömeges” kommunikáció. Ennek tervezéséhez értékes támpontot adhat a Reuters most megjelent Digitális News Report-ja: 38 ország felhasználóinak elemzése nyomán ad bepillantást a hírfogyasztási szokások alakulásába.
Reuters Institute Digital News Report; University of Oxford, Reuters Institute for the Study of Journalism; 2019. június 17.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
