„Az OECD Tudományos, Technológiai és Innovációs (STI) igazgatósága tanulmányt jelentetett meg a digitalizáció innovációra gyakorolt hatásáról és a digitalizáció korában sikerre vezető innovációs szakpolitikákról. Mint rámutatnak: napjainkban az innováció eleve digitális formában jelenik meg, vagy éppen adatokban, szoftverekben ölt testet. A digitális innováció egyaránt lehet a digitális technológiák eredménye és azok összetevője is, ami lehetővé teszi adatok gyűjtését, feldolgozását, kezelését, tárolását és terjesztését gépi úton. Az elektronika fejlődése (Moore-törvény) és az adattudományok előretörése megteremtette az alapját és egyben folyamatosan bővülő távlatokat nyitott a digitalizációnak, a digitális adatfeldolgozásnak. A mesterséges intelligencia újabb fontos mérföldkövet jelentett, tovább gyorsítva és ösztönözve a digitalizációt. Ezek a változások a tudomány és az innováció eredményeiként jelentek meg, de egyben hajtóerejévé is váltak azoknak. Napjainkban szinte az összes innovációs folyamat legalább részben digitalizált. Először értelemszerűen magában a digitális szektorban jelent meg, majd szétterjedt olyan, fizikai javak előállítását végző iparágakban is, mint a járműgyártás vagy az élelmiszeripar. Ezzel együtt a tárgyak internete olyan világot teremtett, amelyben maguk az eszközök szerveződtek hálózatba, beleértve a nem-infokommunikációs eszközöket is, ilyen módon pedig a fizikai javakat előállító berendezések is a digitális világ részei lettek.
Ilyen széles és mély átalakulásnál fontos megvizsgálni, hogy milyen innováció-támogató politikát érdemes követni, és az milyen irányba mutasson. Az OECD tanulmánya a digitális átalakulás gazdasági hatásait értékelve dolgozott ki keretrendszert a digitális transzformáció, az innovációs folyamatok és eredmények hatásvizsgálatára, megvizsgálva ezen hatások tovagyűrűzését az üzleti dinamikára, a piaci szerkezetre és a jövedelemeloszlásra.
A digitális technológiák drasztikusan csökkentik az adatok gyűjtésének, feldolgozásának, megosztásának és elemzésének költségeit, egyben az információ és a tudás áramlását is megkönnyítik. A digitalizált tudást és adatokat pillanatok alatt meg lehet osztani másokkal, tekintet nélkül országhatárokra és egyéb korlátokra. Mindezek a változások komoly hatást gyakorolnak az innovációs folyamatokra és azok kimenetére, a következők szerint:
- Az adatkezelés új lehetőségei alapvető forrásai lettek az innovációnak a gazdaság minden szektorában, a fogyasztói magatartás elemzésétől teljesen új szolgáltatások megjelenéséig.
- Az innováció sokkal inkább épít az együttműködésre, mert egyrészt csökkenti az együttműködés költségeit, másrészt mert eleve feltételezi az interdiszciplináris szemléletet.
- Az internet és a releváns platformok használata lehetővé teszi új termékek bevezetésénél a testreszabottságot, az innovációs köröket pedig lerövidíti. Egy megvásárolt terméknél is lehetőség van a folyamatos innovációra, a hozzá kapcsolódó szoftver folyamatos frissítésével.
- A digitális innováció új lehetőségeket teremt az innovációra a szolgáltatásokban is, arra ösztönözve a gyártókat, hogy termékeiket kapcsolódó szolgáltatásokkal ötvözzék (servitisation).
- Az általános célú technológiák (general purpose technologies, GPT) új lehetőségeket nyitnak az innovációban, ami különösen igaz a mesterséges intelligenciára. Mindez azonban új és összetett társadalmi és etikai kérdéseket is felvet.
A digitalizációval összefüggő innováció jelentős hatást gyakorol az üzleti szektor dinamikájára és a piaci szerkezetre, mivel az adatok elérésének csökkenő költsége a belépési küszöböt is alacsonyabbra helyezi, így könnyebben tudnak új szereplők megjelenni a piacon, beleértve a kisvállalkozásokat is. A teremtve romboló (diszruptív) üzleti modellek közvetlenül is hozzájárulhatnak a fogyasztói jóléthez, díjmentesen elérhető szolgáltatásaikkal. Az internetes platformszolgáltatások megszüntetik az információhoz jutásnak azt az aszimmetriáját, ami a hagyományos iparágakban hátrányos volt a kisebb vállalkozások számára. Ezzel együtt több olyan tényező is van, ami ezen a téren a koncentrációt ösztönzi. Egyrészt a mérethatékonyság: egy nagy platform jóval hatékonyabban tud működni, mint sok kisebb együttvéve. A több birtokolt adat több szolgáltatásra ad lehetőséget, a fogyasztó számára pedig a jobb testreszabottság révén ad többletelőnyt. Másrészt a mérethatékonyságot „tömegnövelés” nélkül lehet elérni, mivel a nagyobb méret nem fizikai eszközökben és javakban mérhető, hanem immateriális jellemzőkben, így az újabb egységek pótlólagos költsége minimális vagy éppen nulla. Harmadrészt a sikeres működésben kritikus feltételt jelent a megfelelő készségek birtoklása, amit több munkatárs együttes felvételével lehet megoldani, lehetővé téve a vállalaton belüli tudásáramlást.
Az erős piaci koncentráció két, egymással ellentétes hatást gyakorol a piaci dinamikára. Önmagában a koncentráció – a hagyományos megközelítésnek megfelelően – fékezőleg hat a versenyre, míg a szektorra és annak nagy szereplőire jellemző erőteljes vállalkozói dinamika élénkíti azt. Mivel az innováció kulcseleme a versenynek, az együttes hatás az innovációra is ösztönzően hat.
A digitális innováció hatékony fejlődése érdekében a kormányzatoknak olyan szakpolitikai mixet érdemes követniük, amelyek a következő prioritásokkal jellemezhetők:
- erős állami kutatói rendszer (tudománypolitika);
- nagy és versenyképes cégek, vibráló vállalkozói dinamikával (vállalkozás- és versenypolitika);
- kielégítő mértékű innovációs ösztönzők és támogatások (innovációs és szabadalmi politika);
- képzett munkaerő (oktatási és képzési politika);
- az adatokhoz és a tudáshoz való hozzáférés legszélesebb körű biztosítása, tekintettel ugyanakkor az adatbiztonsággal, a bizalommal (magánszféra védelme, etikai megfontolások), a gazdasági és politikai megfontolásokkal kapcsolatos korlátokra (adathozzáférési politika).
Az OECD „Going Digital Project” kezdeményezése mindehhez integrált szakpolitikai keretrendszert biztosít annak érdekében, hogy a digitális átalakulás a gazdaság és a jólét növekedéséhez vezessen. Az átalakulásban rejlő potenciál teljes kiaknázására és a kihívások megválaszolására az OECD ajánlása szerint ugyanakkor szükséges a szakpolitikai siló-szemlélet meghaladása, valamint a koherens és egységes összkormányzati szemlélet kialakítása is.
Forrás:
Innovation policies in the digital age; Dominique Guelleci, Caroline Paunovi; OECD, OECD Science, Technology and Industry Policy Papers No. 59; https://doi.org/10.1787/eadd1094-en; 2018. november 13.
Lásd még:
Going Digital – Organisation for Economic Co-operation and Development
