Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Már csak néhány nap a 2026-os Adatnap konferenciáig (2026. február 26., csütörtök)!
Tárgyszavak: adatmenedzsment, adatpolitika, Adatuniós Stratégia (Data Union Strategy), adatvagyon, Digitális Omnibusz, Európai Unió, Magyarország, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), PPKE JÁK
Az MI jövője rajtunk is múlik – beszélgetés Rab Árpáddal, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézetének vezető kutatójával
Tárgyszavak: Mesterséges Intelligencia (MI) — gazdaság, Mesterséges Intelligencia (MI) — művelődés, Mesterséges Intelligencia (MI) — társadalom, NKE Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI), Rab Árpád

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Már mindenki számára elérhető az egyéni vállalkozók új elektronikus bejelentőfelülete, a Vállalkozói Ügysegéd
Tárgyszavak: adóügyi informatika, digitális kormányzati szolgáltatások, Magyarország, Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), Vállalkozói Ügysegéd

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Már csak néhány nap a 2026-os Adatnap konferenciáig (2026. február 26., csütörtök)!

„A magyarországi adatkezelő és adathasznosító szervezetek rendszeres fóruma
Idén fókuszban: az adatmenedzsment helyi szinten
Szakpolitikai háttér: “Digital Omnibus” – Új Európai Adatuniós Stratégia

2026. február 26. csütörtök 8:30-18.00 (töltse le a naptárba .ics)

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar (1088 Budapest, Szentkirályi utca 28.), Szent II. János Pál pápa Díszterem

Az ADATNAP egy olyan – akadémiai és civil kezdeményezésre, éves rendszerességgel, immár harmadik alkalommal megrendezett – konferencia, ahol a magyar és európai adathasznosító szervezetek képviselői találkozhatnak. Ez a szakmai fórum lehetőséget biztosít az adatok kezelésével, menedzselésével, hasznosításával, illetve általában az adatokkal gazdálkodó állami és piaci szakmai szervezetek képviselői számára a párbeszédre, a kapcsolatépítésre és az információszerzésre. Célunk a 2024-ben indult szakmai dialógus kereteinek folyamatos fejlesztése, amely nemcsak egyéni, de társadalmi haszonnal is jár, és amely egy emberközpontú, élhető digitális jövő megteremtését szolgálja. 2026-ban is az ADATNAP kiemelt támogatója a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság.

A rendezvény ingyenes, de regisztráció-köteles! Jelentkezéseket a terem befogadó kapacitása erejéig tudunk fogadni!
Regisztrálni itt lehet!

Korábbi Adatnap konferenciák programjai: 2024, 2025 ”

Forrás:
Adatnap 2026; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar; 2026. február
Korábbi cikkünk:
Adatnap – a magyarországi adatkezelő és adathasznosító szervezetek rendszeres fóruma – 2026.02.26.; eGov Hírlevél; 2026. január 25.

Az MI jövője rajtunk is múlik – beszélgetés Rab Árpáddal, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézetének vezető kutatójával

„Vajon a nagy áttörés kapujában áll a mesterséges intelligencia (MI)? Mire fogjuk használni öt, tíz év múlva? Mire adhat esélyt Európának az öldöklő MI-versenyben? Miként fordíthatja saját előnyére a technológiát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE)? Végül: hogyan kerültek be MI-ről szóló sorok egy Krasznahorkai-novellába? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Rab Árpáddal, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézetének vezető kutatójával.

Talán távoli példával kezdem, de bízom benne, érthető lesz. A mesterséges intelligencia trendjeiről fogunk beszélgetni, ami szerintem jelenleg olyan helyzetben van, mint a mobiltelefonok az iPhone előtt. Akkor is volt már sokaknak készüléke, pici képernyővel, beépített billentyűzettel, WAP-böngészővel és valahol a kézikönyv 65. oldalán el lehetett olvasni, hogyan kell csoportos hívást kezdeményezni, de ezt voltaképpen senki nem használta, mert nem olvastuk a kézikönyvet. Aztán azt mondta Steve Jobs, hogy legyen a telefon egyszerűen használható mindenki számára. Mintha az MI esetében még nem jött volna el ez a pillanat.

Ez a bevezetés valóban több izgalmas felvetést is rejt magában. Lehet beszélni például azokról az alapvető emberi igényekről és kíváncsiságokról, amire az új technológiák valóban reagálnak. Az okostelefon nagyon sok ősi vágyunkat teljesíti: korábban telepátiának hívták volna, ma pedig egyszerűen felhívunk valakit, aki tőlünk távol van. A telefon segít, hogy ne tévedjek el, hogy megtudjam, ami fontos, sőt még abban is, hogy ne unatkozzak, mert nagyon nem szeretünk unatkozni. Ehhez korábban persze sok tanulásra volt szükség: megmutatták nekünk, hogyan kell használni a számítógépet, az internet oktatásának része volt a bekapcsolás, a merevlemez, az operációs rendszer és végül a böngésző. Én még a pasziánszot is használtam arra, hogy elsajátítsák a tanulók az egérhasználat mentális lépéseit. Az okostelefon mint eszköz a rajta futó szolgáltatások segítségével számos olyan képességet, tudást ad a kezünkbe, ami az eddigi évezredek során csak sok-sok tanulás segítségével volt megszerezhető. E mellett élménycentrum és a közösségi kapcsolattartás belépési pontja, hasznos megoldó eszköz a mindennapokban, nem véletlen, hogy ennyire szeretjük. Annyira szeretjük, hogy azon keresztül idegenekben is megbízunk és tudunk velük együttműködni, valójában ez az okostelefon és a digitális kultúra fő civilizációs célja. Nem telefonról, hanem platformról van szó, ahány szolgáltatás, annyi hasznos tipp és trükk jár vele, melyeket magunktól és másoktól is tanulunk.

„a technológia nem önmagáért létezik”

Ma viszont aligha tanulunk tippekkel és trükkökkel…

Nem, ma, a PC utáni korszakban nem kell így tanulnunk, minden kényelmes és könnyen hozzáférhető, a generatív mesterséges intelligencia korában már nem csak könnyen megszerezhető információkról, hanem kölcsönvehető tudásról beszélgethetünk. Fontos azonban magunkkal őszintének lennünk, tudnunk, hogy mikor használjunk képességpótlóként (nem tudunk valamit, de kölcsönvesszük a tudást), ilyenkor fontos, hogy ezt a kölcsönvett tudást építsük be, másképpen nagyon kiszolgáltatottak leszünk, termékké is válhatunk. Mint ahogy azt is látnunk kell, hogy mikor használjuk meglévő képességeink fokozására, ilyenkor azzal kell tisztában lennünk, hogy miért is fokozzuk a képességeinket – a jó szándéknak is lehet negatív következménye. Az alkalmazások üzleti szolgáltatások, ezért kényelmesen kiszolgálnak minket, másrészt viszont keresik is a kedvünket, hogy minél többet használjuk őket. A fontos lépés szerintem itt az, mint minden technológiánál, hogy fordítsuk le a való életre, közelítsük a valósághoz. A technológia nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy lehetővé tegyen dolgokat. A közösségi média például már az elején szinte teljesen tönkre vágta az osztálytalálkozókat, mert már meg tudtuk nézni távolról is, mi van a másikkal. Aztán kiderült, hogy ki erre, ki meg amarra a célra használja a platformot. Van, aki orchideákkal foglalkozik, a másik egy zero waste csoportban ajánlja fel a fölösleges ételét másoknak, a harmadik híreket olvas és így tovább. Aztán azt is megtanultuk, ha ingyen kapunk valamit, akkor mi vagyunk a termék, azaz eladjuk az adatainkat cserébe a szolgáltatásért. Ez a jogászokat jobban zavarja, a hétköznapi embereket kevésbé. Azt is látjuk, hogy bár folyamatosan növekszik az aggodalmunk a közösségi médiával szemben, ezzel párhuzamosan nem csökken, sőt inkább növekszik a használat. Tudunk aggodalmaskodva, kissé félve, sőt alacsony értékhozzáadással is használni technológiákat. Magasabb tudatossággal azonban a negatív hatások jelentősen csökkenthetők, a megoldóérték – és ezzel életminőségünk – pedig növekszik. Ebbe a térbe érkezett meg a generatív mesterséges intelligencia, ami nem a legfontosabb típusú mesterséges intelligencia, ám ez hat közvetlenül leginkább a társadalmi alrendszerekre. Az új szolgáltatás ír, gondolkodik, rajzol, beszél, tanácsokat ad, figyel ránk. Valójában ezek közül egyiket se csinálja, ám nagyon jól utánozza e tevékenységeket. Most tartunk ott, hogy beépítjük ezeket a lehetőségeket a mindennapjainkba és a munka világába, megmérjük az előnyeit, hátrányait, tanuljuk a használatát. Itt már nagyon messze vagyunk attól, hogy egy kézikönyvben kilesünk egy érdekes technológiai funkciót. Azzal, hogy már ennyire összetett emberi viselkedéseket és eredményeket utánoz, immár nem a technológiai írástudásunkat kell fejleszteni, hanem előtérbe kerülnek, még hangsúlyosabbá válnak az emberi képességek. A generatív MI-szolgáltatás mindenkinek megvan. Az használja jobban, aki jobban tud kérdezni és aki a válaszokat alkalmazni tudja a valóságban. A jobb kérdezéshez nagyobb műveltség, kíváncsiság, problémaorintentált megközelítés kell, a válaszok felhasználásához pedig a valóság ismerete. Az új technológiai írástudás valójában az emberi tudás diadala. Máshogy tanulunk, de másra is van szükség az új eszközök használatához. Akik azt gondolják, hogy egy kézikönyvből kilesett okos prompt segítségével előnybe kerültek, ők igazából agyagra építik a házukat.

„nem lehet algoritmikusan megtanulni”

Ez komolyan érinti az oktatást is.

Igen, ez például engem, minket is érint itt, az egyetemen. Az MI az oktatás világának adott egy erős tükörbe nézési lehetőséget. Mi is az oktatás célja? Mi a számonkérés célja? Mi a mérhető tudás, mit hagyjunk a gépekre és mit „tápláljunk” a hallgatók fejébe? Nagyon izgalmas kérdések, amik valójában oda vezetnek el, hogy mi az oktatás: pusztán a tudástranszformáció vagy a nevelés, példamutatás, közösségépítés is? Így már könnyebben és logikusabban megtalálhatjuk azokat a részfolyamatokat, amiket gépekre bízunk és amiket megtartunk magunknak. Mivel az MI emberi viselkedést utánzó technológia, nagyon sokszínűen hathat az emberekre. Az okostelefon példájához képest ezért vannak fontos különbségek is. Az egyik az, hogy bár eszközt, valamiféle technológiát használunk az MI-vel, ám mivel az embert próbálja utánozni, már nem lehet algoritmikusan megtanulni. Nincs olyan, hogy idekoppintok, ez történik, odakoppintok, amaz. Nincs általános tétel, hogy mire figyeljek, sőt inkább összemosódik a határ a valóság és kibertér között, így aztán egyre nehezebb megítélni, hogy mi a valódi tudás és könnyebb is buborékba zárni valakit. Az MI-hez kapcsolódó eszközhasználati képesség sokkal jobban igényli az emberi intelligenciát, mint az eddigi eszközök. Hogy ennek pontosan mi lesz a hatása, például egy munkahelyen megnő-e a hatékonyság, esetleg okosabb lesz-e az emberiség ettől vagy butább, ez leginkább rajtunk múlik. Látjuk azt, hogy egy munkahelyen hatékonyabbá válik a levelezés, de azt is, hogy emiatt több, hosszabb levél születik, és az eddigi időveszteséget máshová toltuk át. Látjuk azt is, hogy igen, bármit lehet kérdezni, de ha nem tudom, mit kérdezzek és miért, akkor ez üres technológia. Fontos tehát megérteni, hogy mi nem passzív szereplőkként viseljük el a technológia térhódítását, miközben ez történik velünk és ilyen lesz a világ. Nem, mi használjuk az MI-t, így mi formálhatjuk képességeink szerint, és magunkat az új lehetőségek mentén. Benne van a lehetőség, hogy bizonyos emberi képességeket felemeljen. Ahogy mondtam, ha majd mindenki MI-t használ, akkor ennek a hozzáadott értéke zéró lesz. Ekkor merül fel a kérdés a munkaerőpiacon vagy akár a magánéletben is, hogy te személy szerint miben vagy más, miben vagy több, mint embertársaid. Mondjuk, én abban, hogy jobban tudok kérdezni, jobban tudok egy ügyet megszólítani, képviselni és annak az érdekében dolgozni. Az MI nem akar semmit csinálni az én ügyemben magától. De ha kérdezem, válaszol. De mit tudok azzal kezdeni? Hogyan építem be a valóság kontextusába? Ettől épül majd egy új vízcsatorna Szabolcs megyében? Valaki boldogabb lesz? Ez a jó forgatókönyv, de persze az is lehet, hogy a tudás elértéktelenedik, bekövetkezik a normaerózió és annak tovagyűrűző hatása. Ám ez rajtunk múlik. Az MI-írástudás, amit már nem is nagyon lehet eszközhasználatnak nevezni, mert főként fejben zajlik, nagyon izgalmas kihívás.

2026 főbb kihívásai

Ez lesz 2026 legnagyobb kérdése?

Ez az egyik, ám e mellé még két, három elem csatlakozott az elmúlt évek MI-trendjeiben, ami 2026-ot is nagyon meghatározza majd. Az egyik elem, hogy az MI bizony nagyon energiazabáló technológia, és mi nem szeretnénk, hogy ez egy újabb gyullasztó pont legyen a Földön. Ezért mérlegelni kell a hatékony használatát. A mesterséges intelligencia célja éppen az optimalizálás, hogy a megfelelő időpontban a megfelelő mennyiségű erőforrást használjuk valamire, ez a fenntartható jövő záloga, és nem az, hogy egy sok energiát fogyasztó rendszert mindenre használunk. Tényleg ezzel kell keressek az interneten? Tényleg az kell, hogy megrajzoltassak vele húsz képet egy baráti csetcsoportba poénból? Lehet, de közben tudni érdemes, hogy X liter vizet elégetett eközben. A másik fontos kérdése, kihívása a 2026-os évnek, hogy valójában mennyibe is kerül ez a technológia. Az ingyenes chatszolgáltatások bizonyára megmaradnak, ám valójában ez nagyon drága szolgáltatás, amivel végül pénzt szeretnének cégek keresni. Ha például egy vállalatnál saját szerverről futó, szuper profi titkárnő chatbotot szeretnénk majd használni, az, mondjuk, havi 200–250 ezer forintba fog kerülni, nem ingyen lesz. Nem az lesz a kérdés, hogy ingyenes MI kontra drága ember, hanem drága MI, ami talán olcsóbb, mint egy ember, viszont az embernek vannak más képességei is, az előbbi titkárnős példánál az, hogy egy ember segíti a vezető életét számos nagyon fontos mindennapi apróságban. Azt fogják majd a cégvezetők mérlegelni, hogy ez legyen-e vagy mégis egy ember, aki képes más emberekhez is kapcsolódni amellett, hogy a titkárnői feladatokat elvégzi a fizetéséért cserébe. A harmadik fontos kérdése ennek az évnek, hogy mennyi kontrollt adunk át és tartunk meg. Amit most tapasztalunk az MI kapcsán az az, hogy a részfeladatok felől (írás, rajzolás) halad az egyre komplexebb megoldások felé. A szűk mesterséges intelligencia egyszerre egy feladatot old meg, az általános már folyamatokban, párhuzamosságokban is gondolkodik, illetve nem csak megmondja, mit kellene csinálni, de el is végzi azt, ha kell. Megjelentek az MI-ügynökök, amelyek nem csupán informálni tudnak a teendőkről személyes adatok alapján, hanem cselekedni is képesek. Tehát nem csak elmondja, hogy melyek a legjobb horvátországi nyaralók, hanem akár le is foglalja az adott szállást. Ennek izgalmas leágazása egy nagyon sok MI-ügynököt tartalmazó webes környezet, ahol egymással beszélgetnek, új nyelvet és vallást alapítottak – persze lehet, hogy az egész csak céltalan szöveggenerálás, amibe mi látunk bele valamit. Ez is kiderül idén. Magyarországon is van már olyan szoftvercég, ahol a tulajdonos egy MI-csapattal dolgozik, ahol az egyik ügynök kiadja a feladatokat, a másik elvégzi, a harmadik dokumentálja és így tovább, a teljes szoftverfejlesztés négy-öt fontos szereplője mindegyike egy különböző képességű és tudású, stílusú MI, amelyek egymással együttműködnek. Komplett fejlesztőcsapat MI-ügynökökből. Mintha egy malomkövet dobnánk el, szinte csak annyi a kontrollunk: de mi van akkor, ha a legolcsóbb lefoglalt horvát szállás annyira mégsem jó nekünk? Mi van, ha nem látunk valamit, amit kellene?

„máshogyan kell okosan viselkednünk”

Ez újabb tanulási ciklus lesz, ha jól sejtem.

Így van! Bizonyos esetekben nagy segítség lesz a teljes automatizáció, hiszen hatékonyabbá, jobbá teszi az életünket, nem is tudunk fenntartható jövőt építeni e nélkül. Beszéltünk már a korai mobilok kézikönyvéről, amiben ott van, hogyan lehet csoportos hívást kezdeményezni. Ezt, ugye, nem olvastuk el, ahogy általában a jogi dolgokat sem szoktuk. A tudás inkább tapasztalati úton, átadható csomagokban terjedt: ti mit csináltok? Csoportos hívást. Az mi? Ilyet lehet? Megtanultunk lassan egymástól a könnyen átadható a hétköznapi praktikákat. Az MI esetén ez azonban jóval nehezebb, mert igényli, hogy legyen saját valóságérzékelésed, valamiféle kulturális tőkéd. Mert persze, megtaníthatom, hogy figyeljen arra, hogy hány ujj van a képen, hátha akkor rájön, hogy deepfake vagy valóság. Ez nem így fog működni, bölcsesség, kíváncsiság, kontextusértés fog kelleni. Már ma egy deepfake felismerése igazából azon múlik, hogy az alkotó mennyi energiát fektetett bele, ha sokat, akkor nem lehet felismerni. De ettől nem veszíthetjük el a bizalmunkat, csak máshogyan kell okosan viselkednünk. A világban lehetnek persze meglepő információk, de ha valami túlságosan is meglepő és fontos, akkor érdemes utánanézni, mi is az igazság, úgy van-e, ahogy az MI mondja. De ez már nem annyira könnyen átadható tudás, mint az, hogy figyelj, megnyomod ezt a gombot, és akkor a telefon még egy embert behúz a hívásba. Ám a nyereség is nagyobb. Az MI nagyon jó időütemet tud adni, hiszen hatékonyabb részfolyamatokban, ám sok olyan projekt is van, amiben dolgozom, ahol nem is föltétlenül időt nyerünk, hanem inkább jobb közérzetet, hiszen nem a rutinfeladattal megy el az idő, hanem az érdekesebb munkát végezhetjük. El lehet lassan gondolkodni mindenkinek, miben tud kitűnni az MI korában. Ez fontos különbség szerintem az eddigi digitális eszközhasználatokhoz képest. Ez ugyanis már nem pontosan eszközhasználat, hanem mondjuk úgy, hogy gyakorta kulturálisintelligencia-interakció.

Mennyit ér az MI a tőzsdén?

Talán ez az eltérő használat is oka lehet, hogy jelenleg a piacok bizalma megingott az MI-ben. A vezető cégek irdatlan befektetési számokat mutatnak, ám a piac erre azt mondja, lufit fújnak. Az is nyilvánvaló persze, hogy a korábbi dotkom-lufiban sem az internet semmisült meg, hanem a befektetők pénze.

Ez azért van, mert látszik, hogy van egy új technológiánk, ami elképesztően jónak tűnik, és látjuk, mennyi mindent meg tudunk változtatni vele. Egyelőre azonban még nem hozza a számokat, mert még nem működik elég jól, mert idő, amíg bevezeted, használod és meglátod az üzleti értéket, hogy valóban 10%-kal többet kerestünk-e. Mivel nagyon emberközeli technológiáról van szó, emberközeli visszahatásai is vannak. Azt mondják, ezzel hatékonyabb a levelezés, hiszen összefoglalja a leveleket, a cégen belüli levelezés emiatt 15%-kal meggyorsul. De nem, nem ilyen egyszerű, mert közben azt is látjuk, hogy emiatt a munkatársak hosszabb leveleket generáltatnak, ezért a végén lévő ember, aki a konkrét választ akarja tudni egy csoportos vitából, jóval többet dolgozik, időt veszít. Analóg kicsit a helyzet a kriptovalutával: látjuk, hogy szuper a technológia, fontos a közösségi pénzmegosztás stb. De ha nem kapcsolódik valahogyan a valósághoz, akkor hitalapú marad. Ha nagyon hiszünk benne, akkor a bitcoin sokat ér, ha nem hiszünk benne, nagyon keveset. A blokklánc technológiája azonban néha képes közelebb kerülni a valósághoz. Például, ha ezzel védem az orvosi leleteket, akkor nem kellenek annyira komoly szerverek a klinikákra az adatvédelem miatt, tehát megspóroltam egymilliárd dollárt, azaz a technológia másfél milliárdot ér (mert én is keresni akarok vele). Ez az árazás folyik most az MI körül is. Ennek egy része a tőzsdén zajlik, így relatíve keveseket érint, hogy mennyit ér ma az Nvidia-részvény. De azért lényeges kérdés, hogy mennyit ér egy olyan cégnek a részvénye, amely kvázi monopolhelyzetben van a legmenőbb technológia esetén. Nyilván sokat, bármennyit. De aztán jön az, hogy nagyon sok energiát használ, meg vannak a keresztbe számlázások, ami miatt zavarosak a számok. Akkor pedig a részvény beáll a valósághoz. Ez az árazás jelenleg is folyik, nyilván lesznek vesztesek is, ám szerintem a technológiai jövőjébe vetett hit nem roppan meg, mert az MI-t használni fogjuk. Azon túl persze, hogy a részvényesek veszíthetnek, érdemes belegondolni e hullámzás társadalmi hatásába is. Ha mondjuk, orvosi szolgáltatásokat fejlesztek egy adott nyelvi modellre, de közben tönkremegy a modellt fejlesztő cég, akkor ott állok majd megfürödve. Félév kiesés és rengeteg pénz lesz, míg újra talpra állhat a szolgáltatás, ami orvosok esetén óriási veszteség. Jelenleg még hitalapú az MI árazása, de a valóság helyreteszi majd és akkor nem kell félni egy gazdasági lufi kipukkanásától.

Mennyit ér az MI a mindennapokban?

Felmerülhet tehát, hogy valóban megéri-e az MI-re költeni.

Igen, csak gondolkodjunk előtte, ne csak egy szűk részfolyamatban, hanem végezzünk teljes költséghaszonelemzést és ne csak a mára vagy a holnapra, hanem a holnaputánra is. Ha kijön, akkor vágjunk bele! Ami most van, az aligha fenntartható, a felhasználó, aki ingyen hozzáfér az MI-hez, nagyon sokba kerül. Egyelőre hagyják ezt a cégek, mert egyrészt így tanul a modell, másrészt kell, hogy az emberek megszeressék, használják, hogy később majd fizessenek érte. A digitális üzletmenet ilyen. Először mindent ingyen kapsz, aztán egyszer csak felmerül egy néhány ezer forintos költség. Ez nem bűn, ez így működik. Az árazáson túl azonban most már azért az is látszik, hogy amire a társadalomnak szüksége van, azok a technológiák demokratizálódnak, jobban elérhetők. Lehet már akár saját nyelvi modellünk és egy egyszerűbb csippel már talán egy kórházat el tudok irányítani.

Három kontinens, három világ

A mai platformok azért megmaradnak a jövőben is? Lesz tehát kínai és európai MI, plusz az USA különféle üzleti szolgáltatásai?

Igen, leegyszerűsítve valóban három modellt láthatunk. Van az amerikai modell, ami üzleti fókuszú, van az európai, inkább szabályozóbb, értékközpontú, sokszínűbb. Van a kínai, ami robusztus adatmennyiségekkel operál, amit az MI nagyon szeret, így láthatjuk, nagyon jól is működik. Szerintem hosszú távon az európai hozzáállás a jó, mert valóságközelibb, hatékonyabb és az emberrel együttműködőbb szolgáltatásokat fog eredményezni a végén. Jelenleg azonban nem versenyképes, a határokat keresni az adatigény és az adatvédelem között nehéz, lassú. Olyan ez, mint az EU-s mezőgazdaság: azért nem annyira versenyképes, mert azt mondja, fontosabb, hogy jó minőségű élelmiszer legyen. A hatékonyságot és a sebességet feláldozzuk a minőségi életért cserébe, ami hosszú távon kifizetődő stratégia. Viszont az nem elég, hogy jó itt lakni, Európának meg kell erősödnie. Jelenleg MI szempontból gyengék, kiszolgáltatottak vagyunk, jellemzően amerikai szolgáltatásokat, kínai hardvereket használunk, a szakemberek túlnyomó többsége nem Európában van. Jelenleg nálunk a szabályozás van, ami szerintem előremutató, de ez a legolcsóbb, egyben a leggyengébb fegyver is, hiszen nem nálunk van a processzor és nem nálunk van a szaktudás. Akkor fogják betartani a szabályozási igényeinket, ha gazdag és erős piac vagyunk. Nem szabad függeni másoktól, szükséges saját kapacitásokat fejleszteni, ha fontosak számunkra az értékeink. Ez megint csak kicsit rajtunk is múlik. Mi például számos projektben a Mistralt használjuk, amit az Európai Unióban fejlesztenek. Használható, nyilván nem azonos a legújabb amerikai modellel, de amire nekünk kell, arra már elég jó. Mint a helyi zöldségkereskedő, akitől azért is vásárlok, hiszen egy faluban élünk, fontos nekünk egymás boldogulása. Ahol Európa versenyképes lehet, az az adatbázisok minőségének és robusztusságának a javítása. Hogy az MI ne hallucináljon annyit, hogy ne csak 80 százalékos megbízhatósága legyen, hanem 100 százalék, ha az életünket és a jövőnket akarjuk rábízni, akkor még sokat kell a minőségen fejleszteni. Ez fontos stratégiai irány, mert a még olyan pici országoknak is, mint Magyarország is nagyon-nagyon sok lehetősége van ebben részt venni, hiszen jó szakembereink, élenjáró tudásaink vannak ez EU-ban. A mesterséges intelligencia fejlesztésében most már eljutottunk oda, hogy a saját adatbázisokon tudunk jó műveleteket végezni. Az oktatás például eddig egy kicsit tehetetlenül állt a nagy nyelvi modellek előtt, de immár nagyon jól be tudjuk vonni akár az egyetem életébe vagy a hallgatók életébe is. Az oktatóknak most már tényleg érdemes kísérletezni, játszani, beszélgetni erről, hogy hogyan is képzelik el ma tanítást. Szerintem idén már nagyon sok olyan izgalmas fejlesztés lesz, amit érdemes kiélvezni. Túljutunk lassan a rácsodálkozáson és a passzív védekezésen, így hát MI-vel dolgozó szakemberként igenis lehet most már forradalmat csinálni. Az Információs Társadalom Kutatóközpont nyilván ebben a forradalomban él, ezt kutatja. De az egész egyetemnek rengeteg lehetősége van ezen a téren, számos olyan terület van (nemzeti identitás, védelem, kiberbiztonság, adatvédelem, humanoid robotok, vízgazdálkodás, ezer és ezer téma van nálunk), aminek az értéke a jövőben ugrásszerűen megnő, mi értünk hozzá. Fontos ez minden szempontból, nem csak az országnak vagy az egyetemnek, de a tanároknak és a hallgatóknak is.

Az Európa kontra Amerika történet kirajzolódik egy konkrét ügyben is: sokak találkoztak azzal a hírrel, hogy Grok, az xAI MI-je tavaly karácsony és újév között felhasználói kérésre nőket vetkőztetett bikinire. Franciaországban már házkutatás is történt a cégnél emiatt.

Ilyen ügyből milliónyi lesz a jövőben. A kutatótársaim többsége jogász, bizony látom a szemükön, amikor lángol ezektől az ügyektől, nagyon elkötelezettek. Elég csak arra gondolni, amikor az egyszerű – persze, miközben 400 ezer folyamatosan bekapcsolt számítógépet igényel – Google-keresés legelején már egy MI-válasz van. Ami ironikus, mert a Google tíz éve tanít bennünket algoritmikusan keresni… De ez az MI-válasz felvet hitelességi, szerzői jogi és tartalomszolgáltatói kérdéseket vagy épp a buborékba zárás jelenségét. A szabályozásnak ezeket a csatákat meg kell vívnia még akkor is, ha tudjuk, hogy nem elég hatékony és nem elég gyors. A szabályozásnak ugyanis nekivethetjük a hátunkat. Ám kell még a felhasználói tudatosság és a társadalmi felelősség is. Tehát, hogy nem csinálom meg, ami technikailag lehetséges. Ha valaki egy másik embert szégyenteljes helyzetbe hoz, nem védekezhet úgy, hogy ezt az MI csinálta. Hiszen ő csinálta az MI felhasználásával. Van a képgenerálásnak millió hasznos lehetősége is: megnézhetem, milyen leszek idősen és ezen nevetünk. De lehet régi történelmi fényképeken megmozgatni az embereket, így kötődni jobban az adott eseményhez. A technológiában egyszerre van meg a jó és a rossz.

Kié a felelősség?

Ahogy az emberben is…

Így van: éppen ezért az üzleti etika, a szabályozás sosem lesz elég, mindig kell a saját felelősségünk is, hogy mire használjuk. Amíg az európai felhasználók gazdasági súlya nagy, addig ezeket a hibákat gyorsan kijavítják. De ezek nagyon finom és nehéz ügyek. Látjuk például, hogy az MI segítségével könnyebb érzelmileg behálózni valakit a digitális térben. Egyik kutatótársam pont azon dolgozik, hogy a gyermekeket hogyan hálózzák be, aminek sajnos nagyon rossz vége is lehet. Hogy lehet ezt jól szabályozni? Egymásra kell jobban figyelnünk. Szürke zónák, törvénysértések, csalók mindig is voltak. Az MI csak könnyebbséget jelent. Eddig is lehetett, mondjuk, Photoshoppal képeket manipulálni. De kellett hozzá a szaktudás, az idő, a türelem. Ma ez egyetlen mozdulattá vált az MI-vel. Ezért futunk ki újra az emberi tényező fontosságához: én döntöm el, hogy végül megteszem-e. Nem várhatjuk el csak a hatóságoktól, hogy megálljt parancsoljanak. Ha zavar valami, szabj magadnak határt és beszélgess róla másokkal. Nagyon rossz vízió lenne, ha azt hinnénk, hogy passzív, az ügyeket elszenvedő, pajzs alatt kucorgó élőlények vagyunk. Szerintem abban kell támogatnunk a szabályozást, hogy tényleg úgy viselkedjünk, hogy legyen végül a szabályozásnak értelme. Amiért megtehetek valamit, azért még nem kell megtennem, az emberi, társadalmi normák rajtunk múlnak.

„ha több ilyen novellát olvasnánk, talán háború sem lenne”

Ha már emberi tényező, felhoznék egy személyes kérdést is. Tavaly januárban jelent meg egy novella a Jelenkorban, amit az azóta Nobel-díjas Krasznahorkai László írt. A méltatásában az szerepel, hogy a díját a lebilincselő és vizionárius életművéért kapta, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét. A tavalyi novella azért is érdekes, mert benne Rab Árpád technológiában bízó, nagyszerűbb jövőt jósoló mondatai képviselik az ellenpontot eme terror kellős közepén. Hogyan kerültek ezek az idézetek egy Krasznahorkai-szövegbe?

Rám írt. Az első kapcsolatfelvétel egy SMS volt éjszaka, azonnal tudtam, hogy valaki tréfát űz velem. De aztán kiderült, hogy nem. Utána sokat beszélgettünk, az életről, a technológiáról, az életünkről. Nagyon okos, nagyon érzékeny ember, aki – mint kiderült számomra – a digitális térben is elképesztően figyeli a világot. Rengeteg podcastet hallgat és követ, recens forrásokat olvas a jelen világról, technológiákról is. Az egyik első hosszabb beszélgetésünkben konkrétan engem elemzett. Elmondta, hogy melyik podcastban hogyan viselkedek, mit látott, szerinte melyikben éreztem jól magam. Rengeteget tanultam ebből. Személyesen is találkoztunk, meghívott a születésnapjára is, egy interjú után pedig azt írta, hogy hívhatom a barátomnak. Messze túlmutatott ez egy egyszerű szövegfelhasználási engedélykérésen (amit nyilván azonnal és örömmel megkapott), inkább egy kapcsolódás volt egy hanggal, zenével a sok közül, ami a fejében folyamatosan fut. Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok ezért a kapcsolódásért.

És miért pont ezek a sorok kellettek neki?

Számára a szöveg ritmusán, zenéjén túl fontos az üzenete. Ő is tudta rólam, hogy nem azért vagyok pozitív, mert alapvetően mindenen vigyorgó személyiség lennék. Csak éppen sok olyan forgatókönyvet látok, ami jó, és hiszek az emberiségben. Nem csak forgatókönyveket szeretek látni, de még jobban aktívan dolgozni is bennük. Magam is kíváncsian olvastam a novellát azonnal, ahogy megjelent. A történetben két ember beszélget egy háborús lövészárokban, a szomszédságunkban zajló borzalmas háborúban. Az egyik súlyosan megsebesült, a másik pedig beszél hozzá, hogy ébren maradjon és tartsa benne lelket, illetőleg még talán azért is, hogy ő maga elhiggye, mégis van értelme ennek az egésznek. Érdemes elolvasni.

Nem volt olyan érzés, hogy Krasznahorkai kiforgatta az üzenetet?

Nem, egyáltalán nem. Azt érzem, hogy az én szövegrészleteim üzenetét és hangulatát két, három dimenzióval arrébb pakolta, megpörgette, magasabb szintre emelte ez a novella, az én szememben sokkal értékesebbé tette. Saját magammal való szembenézésre is kényszerített a novella, hálásan tanultam ebből. Szürreális élmény volt, amit ma is nehezen hiszek el, hogy valóság, de persze ott van a Jelenkor a polcomon. Amellett, hogy büszke vagyok erre, olyan értelemben meg is változtatott, hogy még felelősebbnek érzem magam. Egyébként pedig még optimistábbá váltam tőle. A művészet lélekbe markolóbb tud lenni, mint a tudomány. Ha több ilyen novellát olvasnánk, talán háború sem lenne.”

Forrás:
Az MI jövője rajtunk is múlik; Sarnyai Tibor; Ludovika Magazin; 2026. február 17.

Közigazgatás, politika, jog

Navracsics Tibor: „a Balaton nem egy rezervátum, nem is egy óriási strand”

„A Balaton térsége folyamatosan megújuló erős régió és míg korábban szezonális érdeklődés jellemezte, addig mára ez az egész esztendőre kiterjed – fogalmazott a közigazgatási s területfejlesztési miniszter csütörtökön Balatonfüreden az MTI tudósítása szerint. Az Év Balatoni Háza 2025 építészeti díjpályázat eredményhirdetése alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen Navracsics Tibor kiemelte, hogy a Balaton amellett, hogy üdülőhely, több százezer ember otthona, akik élhető környezetben szeretnék tölteni mindennapjaikat. Ennek tudatában kell fejleszteni a térséget, amelynek „új identitáselemet ad a pályázat”, valamint az a tény is, hogy balatoni főépítészt neveztek ki a régióban – tette hozzá.

A Balaton nem egy rezervátum, nem is egy óriási strand, hanem egy önazonos kultúrával rendelkező térség, ahol az itt élők élhető környezetet szeretnének – fogalmazott az átadó ünnepségen Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter.

Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára úgy fogalmazott: a Balaton jövője a felelős döntéseken múlik, éppen ezért megerősítették a térségi szemléletet azzal a céllal, hogy élhető környezet vegye körül a Balatont. Hozzátette: a Balaton közös emlékezetünk része, természeti kincs, kulturális tér és épített környezet egyszerre. A tó környezete tudatos, következetes munkát igényel, ahol nincs helye tájidegen megoldásoknak, amelyek korábban a minőség rovására valósultak meg. Ezzel szemben a tudatos területi szemlélet a Balaton jövőjét szolgálja – tette hozzá.

Bóka István Balatonfüred polgármestere kiemelte: Az Év Balatoni Háza 2025 építészeti pályázat célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a balatoni építészetre. Ennek nyomán számos épület megújult a városban.

Hegedűs Barbara országgyűlési képviselő azt emelte ki, hogy a térségben a kultúra, a művészet és az építészet egységet alkot. Mint mondta, közös felelősségünk, hogy a kulturális örökséget ápoljuk. Az épületek élettel teli otthonokká, közösségi terekké lesznek, amelyek az itt élők mindennapjait szolgálják – fűzte hozzá.

Pali Róbert, a pályázat egyik kiírója, a Balatoni Szövetség elnöke azt emelte ki, hogy a civilek, az egyesületek, az építész szakma és a kormány együttműködésének köszönhető a pályázat sikere.”

Forrás:
Navracsics Tibor: „a Balaton nem egy rezervátum, nem is egy óriási strand”; Hirbalaton.hu; 2026. február 19.

Több mint ezer vállalkozás kapott támogatást eddig az októberben indult innovációs programban

„Több mint ezer mikro-, kisvállalkozás kapott támogatást eddig a tavaly októberben indult, 340 milliárd forint keretösszegű innovációs programban – mondta Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) innovációért felelős helyettes államtitkára az M1 aktuális csatornán szerdán.

Hozzátette: a program azt szolgálja, hogy a magyar vállalkozások az innovációban előre tudjanak lépni. A támogatott vállalkozások jó része hatékonyabban szervezi a működését, megújította a gyártási, vagy a logisztikai folyamatait, illetve az értékesítési csatornáit. A pályázat jó néhány különböző konstrukciót foglal magában, a legtöbben az úgynevezett üzleti folyamatok innovációját támogató programra jelentkeztek, ebben egy-egy cég 20 és 50 millió forint közötti támogatást nyerhetett – ismertette. Ez azért fontos Bódis László szerint, mivel „azok a vállalkozások, amelyek innoválnak, azok nem csak 58 százalékkal hatékonyabban termelnek, hanem 31 százalékkal magasabb bért fizetnek a munkavállalóiknak. Ez pedig alapvető érdekünk, hogy a bérek tovább zárkózzanak fel a következő időszakban, és tovább növekedjenek” – fogalmazott.

Kiért arra, hogy a legnagyobb érdeklődés a pályázat iránt a gyártó vállalkozások körében mutatkozott, ugyanakkor kereskedelemmel vagy egyéb szolgáltatásokkal foglalkozók is pályáztak. A támogatott vállalkozások több mint 80 százaléka Budapesten kívüli településen működik, amit kedvezőnek nevezett.

A kormány és az iparkamara célja, hogy 2030-ra minden második magyar kis- és közepes vállalkozás innovatív legyen, ebben jól haladnak Bódis László szerint. A cél eléréséhez a szemléletformálást kiemeltnek nevezte, amelyben a Nemzeti Innovációs Ügynökség is közreműködik.

A tárca helyettes államtitkára a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában kiemelte: a kormány a kutatás-fejlesztésre és az innovációra egyre nagyobb hangsúlyt fektet a finanszírozási oldalon is, az elmúlt tíz évben megháromszorozódott az innováció finanszírozása: 2016-ban nagyjából 110 milliárd forintot fordítottak évente innovációra, ez az elmúlt években meghaladta a 300 milliárd forintot. Ebből támogatják a vállalkozások mellett az egyetemeken, kutatóintézetekben zajló kutatásokat is – mondta.”

Forrás:
Bódis László: több mint ezer vállalkozás kapott támogatást eddig az októberben indult innovációs programban; Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM); 2026. február 18.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Ellenőrzési jelentése

„ELLENŐRZÉSI JELENTÉS a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény végrehajtásának vizsgálatáról

A miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek természetes személyek, valamint nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek általi véleményezésének szabályait a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény (a továbbiakbar: Jet.) állapítja meg.

A Jet. — 2022. október 26-tól hatályos – 67 A. § (1) bekezdése alapján a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) évente ellenőrzi, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a Jet.-ben meghatározott kötelezettségének eleget tesz-e.

A Hivatal az ellenőrzést a Magyar Közlönyben és az összkormányzati portálnak a jogszabályokat előkészítő miniszterek által vezetett minisztériumok aloldalain megjelent adatok, valamint a minisztériumok adatszolgáltatásai alapján folytatta le… ”

Forrás:
Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Ellenőrzési jelentés; Igazságügyi Minisztérium; 2026. február 20.
Szerkesztői megjegyzések:
1. Szerencsésebb lett volna a jelentést nem képfáljként teszik közzé – még akkor is, ha az olvashatóvá átalakítás nem okozhat problémát az érdeklődő állampolgárnak.
2. Kicsit részletesebb elemzés hasznosan szolgálná a jogszabályok szellemét, különösen, ha kiterjedne tartalmi kérdésekre is (pl. a hatáselemzések tartalmi megalapozottsága).

Európai Unió

Európai Unió – Tíz figyelendő kérdés 2026-ban – részletes elemzés

„Az Európai Parlament kutatási szolgálatának (European Parliamentary Research Service, EPRS) éves jelentésének célja az Európai Unió közéleti vitáiban és politikai napirendjén az elkövetkező évben kiemelt szerepet játszó számos kulcsfontosságú kérdés és politikai terület azonosítása és kereteinek meghatározása.
Az elemzett témák között szerepel
* a következő hosszú távú uniós költségvetés,
* Ukrajna uniós integrációja,
* a védelem,
* az EU és Kína közötti kapcsolatok,
* a mesterséges intelligencia hatása az Internetre,
* a startup vállalkozások potenciálja,
* az illegális migráció,
* az éghajlat-politika,
* az óceánok védelmére irányuló intézkedések,
* valamint a COVID-19 utáni helyreállítási és reziliencia-támogatási eszközből levont tanulságok.”

Forrás:
Ten issues to watch in 2026 – In-depth analysis; Sharah Sheil; European Parliament: Directorate-General for Parliamentary Research Services; DOI: 10.2861/2973253; 2026. január 8.

Az Európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) alkonya és öröksége

„A 2026-os mérleg és a költségvetési integráció új horizontjai

Jelenleg 2026 februárját írjuk, az európai folyosókon egyetlen mozaikszó hallatán kezd el mindenkinek gyorsabban verni a szíve: RRF. Éppen most dől el, hogy az unió történetének legnagyobb pénzügyi kísérlete sikertörténetként vagy elszalasztott lehetőségként vonul be a történelembe, miközben a tagállamok az órával versenyeznek.

2026: Az RRF utolsó nagy futama és a közös európai jövő záloga

A helyzet azért ennyire aktuális most, mert a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) a célegyenesbe fordult: a szabályok könyörtelenek, hiszen 2026. augusztus 31-ig minden egyes vállalt mérföldkövet és célkitűzést le kell jelenteni, különben a pénznek annyi. Ez nem a megszokott „számlagyűjtögetős” kohéziós játék, ahol n+2 vagy n+3 évig lehet tologatni a határidőket; itt vagy van teljesítmény vagy üres marad a kassza. A háttérben egy olyan kormányzati innováció áll, amely a Covid-19 utáni válságkezelést kötötte össze a strukturális reformokkal. A tagállamoknak nem egyszerűen el kellett költeniük a pénzt, hanem konkrét törvényeket kellett hozniuk vagy intézményeket modernizálniuk, mielőtt a kifizetési gombot Brüsszelben megnyomták volna.

A megvalósítás 2026 elején izgalmasabb, mint egy skandináv krimi. A teljes keret 577 milliárd euróra olvadt, miután nyolc ország – köztük a spanyolok, a lengyelek és a románok – januárban inkább visszavágta a hitelkeretét, összesen 74 milliárd euróval, mert a piaci kamatokkal vagy a saját adminisztratív korlátaikkal jobban jöttek ki. Míg az éllovasok, mint Franciaország és Ausztria, már a pezsgőt bonthatják a több mint 84%-os lehívási arányukkal, addig Olaszország is büszkén tartja a 79%-os szintet, bizonyítva, hogy a legnagyobb kedvezményezettként is lehet hatékonyan reformálni. Spanyolország helyzete trükkösebb: bár a reformok 79%-át már letudták, a tényleges beruházásoknak csak a 30%-át sikerült eddig befejezniük, így nekik a következő pár hónap igazi túlélőtúra lesz.

Sajnos nálunk, Magyarországon a legborúsabb a kép 2026 februárjában. Mi vagyunk az unió abszolút sereghajtói a magunk 9%-os kifizetési rátájával, és a 27 „szupermérföldkő” továbbra is úgy tornyosul előttünk, mint egy bevehetetlen erőd. Eddig csak az előfinanszírozáshoz jutottunk hozzá, a többi 10,5 milliárd euró pedig fagyasztva várja a jogállamisági fordulatot. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az Európai Bíróság főtanácsnoka, Tamara Ćapeta éppen most, februárban tett olyan indítványt, amely szerint a Bizottságnak nem lett volna szabad korábban sem felszabadítania bizonyos kohéziós forrásokat megfelelő indoklás nélkül. Ez a bizonytalanság nemcsak a költségvetést, de a hazai gazdasági növekedést is megfojthatja idén.

Pedig az RRF haszna vitathatatlan ott, ahol pörögnek a kerekek. Az uniós közberuházások aránya a 2019-es 3,2%-ról 3,8%-ra ugrott 2025-re, és olyan „átgyűrűző hatásokat” generált, amire senki nem számított. A németek, az osztrákok vagy a hollandok például minden egyes saját magukra költött euró után plusz hasznot zsebelnek be abból, hogy a szomszédjaik náluk veszik meg a digitális vagy zöld átálláshoz szükséges technológiát – náluk ez a hatás akár meg is duplázhatja a nemzeti keret közvetlen előnyeit. De beszélhetünk arról a 6 millió emberről is, aki RRF-támogatott képzéseken vett részt, vagy arról az 1,4 millió cégről, amelynek a talpon maradását vagy fejlesztését segítették ezek a források. Ez az eszköz tehát nem egyszerű segély, hanem egy közös európai modernizációs motor.

Ami pedig a legfontosabb tanulság a jövőre nézve: a 2028-ban induló új, hét éves uniós költségvetés (MMF) már teljesen az RRF képére formálódik. Ez a híres-hírhedt „RRF-esítés”. A Bizottság javaslata szerint jönnek a Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek (NRPP), ahol nem lesz többé tucatnyi különálló program, csak egyetlen nagy nemzeti stratégia. Bár ez papíron egyszerűbb és rugalmasabb, a régiók és az önkormányzatok már most kongatják a vészharangot. Félnek, hogy a pénzosztás túlságosan központosítottá válik, a „nacionalizálódó” alapok pedig éppen a helyi, területi kohéziót gyengítik majd, miközben a kormányok a saját prioritásaikat (például a védelmet vagy a határigazgatást) részesítik előnyben.

A jövő szele azonban nemcsak a bürokráciát, hanem a puskaport is hozza. Mivel az RRF hitelei iránti kereslet 2026-ra megcsappant, az EU gőzerővel indította el a SAFE (Security Action for Europe) eszközt. Ez a 150 milliárd eurós hitelkeret kifejezetten a közös európai fegyvervásárlást és a védelmi ipar megerősítését hivatott felpörgetni a „Readiness 2030” terv részeként. 2026 januárjában már jóvá is hagyták az első nyolc ország (például Bulgária, Románia és Portugália) terveit, márciusban pedig érkeznek az első kifizetések. Úgy tűnik, Európa végleg rájött: a zöld és digitális ellenállóképesség nem sokat ér katonai biztonság nélkül, és az RRF teljesítményalapú modellje tökéletes sablon ehhez is.

Összegezve a naptárat: a fizikai megvalósítás határideje 2026. augusztus 31., a kifizetési kérelmeket szeptember 30-ig kell benyújtani, a Bizottságnak pedig december 31-ig ki kell utalnia az utolsó eurócentet is. Az RRF tehát kifut, de az öröksége – a közös hitelfelvétel és a „pénzt csak eredményért” elv – velünk marad a 2028 utáni világban is. A nagy kérdés már csak az, hogy ki tudja kihasználni ezt az utolsó félévet a modernizációra, és ki lesz az, aki végleg lemarad az integráció főáramáról. Magyarország számára ez az év az utolsó esély, hogy megmutassa: képes a vállalt reformokra a források elvesztése nélkül.”

Forrás:
Az európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) alkonya és öröksége; Taraczközi Anna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. február 16.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Már mindenki számára elérhető az egyéni vállalkozók új elektronikus bejelentőfelülete, a Vállalkozói Ügysegéd

„Február 19-től, a sikeres tesztidőszak után már mindenki számára elérhető az egyéni vállalkozók új elektronikus bejelentőfelülete, a Vállalkozói Ügysegéd. A NAV Ügyfélportálján (ÜPO) keresztül elérhető felület a Webes Ügysegédet váltja fel. A NAV segít az átállásban, egyrészt a két rendszer március 1-ig párhuzamosan működik, másrészt mától – a tájékoztatók mellett – elérhető az új ügysegédet bemutató kisfilm is.

Az egyéni vállalkozók február 19-től a Webes Ügysegéd helyett a NAV Ügyfélportálján (ÜPO) intézhetik tevékenységüket érintő bejelentéseiket. A változás minden egyéni vállalkozót érint. A több mint 600 ezer magyarországi egyéni vállalkozó hivatalos ügyintézéseiben rendszeresen használja a NAV felületeit. A felkészülés és a zökkenőmentes átállás érdekében március 1-ig még a régi felület, a Webes Ügysegéd is elérhető lesz, de további segítségként a NAV egy, a változásokat bemutató kisfilmet is elhelyezett honlapján.

A március 1-ig tartó időszakban mindkét elérhetőségen lehet ügyet intézni. A bevezetés újabb lépcsőjeként, március 2-től a Webes Ügysegéd Vállalkozói Moduljával új bejelentés már nem nyújtható be, és ettől az időponttól már csak az ÜPO-s felület szolgál az ügyintézésre.

Az új ügysegéd egyszerűbb, gyorsabb, és könnyebben használható, a NAV-honlapról is könnyen elérhető, okostelefonra optimalizált felület. Jelentős előrelépés az is, hogy az új oldalon a vállalkozó képviselője, meghatalmazottja teljeskörűen intézheti a vállalkozással kapcsolatos ügyeket, bejelentéseket, ha van az UJEGYKE-n bejelentett meghatalmazása az Egyéni vállalkozói nyilvántartással kapcsolatos ügyekre.

Az intézhető ügykörök, a bejelenthető adatok, valamint a választható és kötelező nyilatkozatok köre nem változik. Az új szolgáltatás lehetővé teszi, hogy a megszokott módon és minőségben lehessen bejelenteni a vállalkozói tevékenység szüneteltetését, a szünetelést követő folytatást, valamint a vállalkozás megszüntetését. Az Ügysegéddel továbbra is igényelhető hiteles igazolás az egyéni vállalkozás adatairól. A nyilvántartásba bejegyzett adatok az új felületen is megtekinthetők. Az új Ügysegédről minden információ megtalálható a NAV honlapján.”

Forrás:
Mától elérhető a Vállalkozói Ügysegéd; Nemzeti Adó- és Vámhivatal; 2026. február 19.
Lásd még:
Hiányosságokkal küzd még a Vállalkozói Ügysegéd; Nemzeti Közleménytár / Magyar Könyvelők Országos Egyesülete; 2026. február 20.

Technika, tudomány, MI

Az OECD.AI Index

„Ez a technikai tanulmány bemutatja az OECD.AI Indexet, egy összetett (kompozit) mérési keretrendszert, amelynek célja annak értékelése, hogy az egyes országok miként hajtják végre az OECD mesterséges intelligenciára (MI) vonatkozó ajánlását. Az index felépítése a megbízható MI-re vonatkozó nemzeti szakpolitikák és a nemzetközi együttműködés öt szakpolitikai területe köré szerveződik, és összehasonlítható áttekintést nyújt az OECD tagországok nemzeti MI-ökoszisztémáiról. Az index 28, kifejezetten MI-re vonatkozó indikátort integrál, amelyek hivatalos statisztikákból, adminisztratív nyilvántartásokból, felmérésekből és innovatív adatforrásokból származnak, és öt komponensbe rendeződnek: MI-kutatás és -fejlesztés, MI-t támogató infrastruktúra, MI-szakpolitikai környezet, munkahelyek és készségek, valamint nemzetközi együttműködés.

A tanulmány részletesen ismerteti az index alapjául szolgáló fogalmi keretrendszert, az indikátorokat, az adatforrásokat és a módszertani döntéseket. Leírja az alkalmazott eljárásokat az adatok harmonizálására, a hiányzó értékek imputálására (pótlására), a normalizálásra, a súlyozásra és az aggregálásra. Emellett bemutatja azokat a robusztussági és érzékenységi elemzéseket, amelyeket a statisztikai integritás, pontosság és megbízhatóság biztosítása érdekében végeztek. A dokumentum a 2023-as és 2024-es eredményeket is közli.

Az OECD.AI Indexet szakpolitikai orientációjú eszköznek szánják: célja, hogy támogassa a bizonyítékokon alapuló MI-kormányzást, elősegítse a nemzetközi összehasonlítást, és iránymutatást adjon a megbízható MI felé vezető előrehaladás jövőbeli nyomon követéséhez.”

Forrás:
The OECD.AI Index; OECD Publishing; DOI: 10.1787/32c01014-en; 2026. február 19.

Az OECD útmutatója a felelős MI-rendszerek kellő gondosságú fejlesztéséhez és alkalmazásához

„Ez az útmutató azt a célt szolgálja, hogy támogassa a vállalkozásokat a multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvek (MNE Guidelines) és a MI-elvek (AI Principles) alkalmazásában. Az útmutatót olyan eszköznek szánják, amelyet a MI-rendszerek értékláncában részt vevő multinacionális vállalatok használhatnak.

Az 1. fejezet bemutatja a felelős üzleti magatartáshoz kapcsolódó átvilágítás (RBC due diligence) fogalmát, és áttekintést ad a MI-kockázatkezelés tágabb szakpolitikai környezetéről. Ismerteti továbbá a célközönséget, valamint azt, hogyan használható ez az útmutató eszközként a kockázatkezelési keretrendszerek közötti eligazodáshoz.

Az OECD átvilágítási keretrendszere, amelyet az MNE Guidelines ismertet, és amelyet az OECD „Due Diligence Guidance for Responsible Business Conduct” (a felelős üzleti magatartásról szóló átvilágítási útmutató) részletez, e dokumentum alapját képezi. Az MNE Guidelines és a kapcsolódó OECD RBC-standardok önkéntes elveket rögzítenek a felelős üzleti magatartásra vonatkozóan. Az átvilágítási keretrendszer az alábbi lépéseket határozza meg:

1. lépés: az RBC beépítése a vállalati politikákba és az irányítási/menedzsmentrendszerekbe

2. lépés: a tényleges és a lehetséges kedvezőtlen hatások azonosítása és értékelése

3. lépés: a kedvezőtlen hatások megszüntetése, megelőzése és mérséklése

4. lépés: az átvilágítási tevékenységek végrehajtásának és eredményeinek nyomon követése

5. lépés: a hatások kezelésére irányuló intézkedések kommunikálása

6. lépés: adott esetben a jóvátétel biztosítása, illetve az abban való együttműködés.

A 2. fejezet ismerteti az RBC-átvilágítási keretrendszert és gyakorlati megvalósítási példákat ad a MI-rendszerek fejlesztésében és használatában érintett vállalkozások számára. Az útmutatóban bemutatott átvilágítási keretrendszer minden egyes lépésének elején egy olyan „útiterv” is szerepel, amely rámutat az egyes lépésekhez kapcsolódó, meglévő keretrendszerekben található releváns rendelkezésekre, jelezve, hogy az átvilágítási keretrendszer adott lépését miként egészítik ki, illetve hogyan kapcsolódnak hozzá a kapcsolódó MI-kockázatkezelési keretrendszerek megfelelő előírásai.

Minden lépéshez „gyakorlati megvalósítási példák” tartoznak, amelyek tovább szemléltetik, hogy a támogató intézkedések és az átvilágítási folyamat miként ültethető át a gyakorlatba, illetve hogyan igazítható szükség szerint. A példákat úgy válogatták, hogy illeszkedjenek ehhez a kontextushoz; emellett támaszkodnak vezető MI-kockázatkezelési keretrendszerekre, asztali kutatásra, valamint szakértői konzultációkra. A gyakorlati példák nem egy kimerítő ellenőrző lista (checklist) elemei: nem minden példa lesz releváns minden helyzetben. Ugyanígy előfordulhat, hogy a vállalkozások egyes esetekben további példákat vagy megvalósítási intézkedéseket is hasznosnak találnak.

A meglévő MI-kockázatkezelési keretrendszerek ajánlásainak érdemi alkalmazásával — ideértve az ebben az útmutatóban ismertetetteket is — a vállalkozások számos olyan elvárásnak megfelelhetnek, amelyet az RBC-átvilágítási megközelítés támaszt. Bizonyos esetekben az RBC-keretrendszer további egyértelműséget ad, és hiányokat zár le más keretrendszerekhez képest, különösen az érintetti bevonás és a jóvátétel terén, amelyeket a meglévő keretrendszerek kevésbé átfogóan kezelnek.”

Forrás:
OECD Due Diligence Guidance for Responsible AI; OECD Publishing; DOI: 10.1787/41671712-en; 2026. február 19.
Lásd még:
AI principles; OECD
OECD Guidelines for Multinational Enterprises on Responsible Business Conduct; OECD Publishing; 2023. június 8.

Az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló összehangolt tervének végrehajtása (2. kötet) – A nagy hatással bíró ágazatok eredményei

„A jelentés a mesterséges intelligencia (MI) európai uniós elterjedését és alkalmazását elemzi a mezőgazdaság, az egészségügy, a feldolgozóipar és a mobilitás területén. A megállapítások ágazati szakirodalmi áttekintésekre, érintetti interjúkra, valamint célzott workshopokból származó meglátásokra épülnek.”

Forrás:
Progress in Implementing the European Union Coordinated Plan on Artificial Intelligence (Volume 2) Uptake in High-Impact Sectors; OECD Publishing; DOI: 10.1787/3ac96d41-en; 2026. február 18.
Lásd még:
Coordinated Plan on Artificial Intelligence 2021 Review; Shaping Europe’s digital future, European Commission; 2012. április 21.
A mesterséges intelligenciáról szóló összehangolt terv 2021. évi felülvizsgálata; Brüsszel, 2021.4.21. COM(2021) 205 final, ANNEX

Kockázati tőkebefektetések a mesterséges intelligenciába 2025-ig

„A kockázati tőke (venture capital, VC) központi szerepet játszott a mesterséges intelligencia (MI) közelmúltbeli fejlődésének felgyorsításában. Azáltal, hogy biztosította a fejlett MI-rendszerek fejlesztéséhez, betanításához és telepítéséhez szükséges jelentős, előzetes finanszírozást, a VC egyszerre tette lehetővé a gyors növekedést és a termékek piacra vitelét. Bár nem a VC hozta létre az MI tudományos alapjait — amelyek évtizedek alatt, állami finanszírozású kutatásokból épültek fel —, befektetései drasztikusan felgyorsították az MI elterjedését. A ma leginkább átalakító hatású, MI-alapú termékek és szolgáltatások közül sok — különösen a 2022 vége óta felfutó generatív MI területén — a kockázati tőke támogatásával jutott át a fejlődés kritikus szakaszain.

A VC egy tágabb befektetési ökoszisztémán belül működik, amelyben hazai és nemzetközi, állami és magánszereplők finanszíroznak MI-startupokat és vállalatokat világszerte. Ez a rövid anyag a VC-t úgy határozza meg, mint amely „tőkét biztosít új vagy növekvő vállalkozások számára, amelyekről úgy ítélik meg, hogy hosszú távú növekedési potenciállal rendelkeznek”. Röviden: a VC a nem tőzsdei (nem nyilvánosan jegyzett) vállalatokra összpontosít, különösen az innovációra épülő üzleti modellekkel és magas növekedési potenciállal bíró szereplőkre, mint amilyenek az MI-startupok és MI-vállalatok.

A nemzeti befektetési ökoszisztémák eltérnek egymástól. Az egyes országok befektetési ökoszisztémáiban a nemzeti kontextustól és a pénzügyi piac szerkezetétől függően különböző arányban vannak jelen a befektetési eszközök (pl. tőke, hitel) és a befektetői típusok (pl. üzleti angyalok, kockázati tőke, magántőke, nyugdíjalapok, szuverén vagyonalapok, vállalati befektetők — beleértve a belső befektetéseket és a vállalati kockázati tőkét). A befektetési partnerségek gyakran vegyítik ezeket a forrásokat. A külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) — ideértve a határokon átnyúló vállalatfelvásárlásokat és összeolvadásokat (M&A) — szintén alakítják a képet. Bár az FDI fontos tőke- és szakértelemforrásokat hoz, szakpolitikai aggályokat is felvethet a hazai fejlesztésű MI-vállalatok kedvező tulajdonosi szerkezetének és ellenőrzésének (kontrolljának) megőrzése kapcsán.

Ez a szakpolitikai háttéranyag a mesterséges intelligenciával (MI) foglalkozó vállalatokba irányuló, közelmúltbeli globális kockázatitőke-befektetéseket vizsgálja, az OECD.AI Policy Observatory Preqin-adatbázisára támaszkodva. Felvázolja azokat a lépéseket, amelyeket a döntéshozók megtehetnek a kedvező befektetési környezet kialakítása érdekében, a hazai MI-ökoszisztémák megerősítésére, valamint a megbízható MI-innováció támogatására a technológiai értéklánc teljes spektrumában.”

Forrás:
Venture capital investments in artificial intelligence through 2025; OECD Policy Briefs, No. 50; OECD Publishing; DOI: 10.1787/a13752f5-en; 2026. február 17.

Az ügynöki MI ökoszisztémája és fogalmi alapjai

„A jelentés azt vizsgálja, hogy a szakirodalom miként határozza meg és használja az „MI-ügynökök” (AI agents) és az „ügynöki MI” (agentic AI) kifejezéseket: elemzi azok kulcsjellemzőit, valamint az átfedések és a különbségek fő pontjait, továbbá azt, hogy e kulcsjellemzők miként kapcsolódnak az OECD MI-rendszer definíciójának alapvető elemeihez. Az elemzés szerint bár az MI-ügynökök és az ügynöki MI közös alapvető sajátosságokra épülnek, az ügynöki MI erősebben hangsúlyozza a több ügynök közötti koordinációt, a feladatok felbontását és delegálását, a tartós (időben elnyúló) működést, valamint az összetettebb és kevésbé kiszámítható környezetekben történő működést korlátozott emberi felügyelet mellett. A jelentés emellett leíró jellegű bizonyítékokat is bemutat az MI-ügynökök közelmúltbeli terjedési trendjeiről, jelezve, hogy bár sok fejlesztő elkezdi beépíteni őket a munkafolyamataiba, további előrelépésre van szükség a megbízhatóbb rendszerek felé. Összességében a jelentés hozzájárul a gyorsan formálódó területhez kapcsolódó fogalmak tisztább megértéséhez, és alapot teremt a jövőbeli elemző munkák számára.”

Forrás:
The agentic AI landscape and its conceptual foundations; OECD Artificial Intelligence Papers, No. 56; OECD Publishing; DOI: 10.1787/396cf758-en; 2026. február 13.

A technológia jövőjéről nem dönthet néhány milliárdos – António Guterres, ENSZ-főtitkár

„António Guterres ENSZ főtitkár bejelentette, hogy a mestersége intelligencia globális felügyeletére egy új testületet hoznak létre, mivel a technológia jövőjéről nem dönthet néhány nagyhatalom vagy milliárdos. A kezdeményezés azonban máris vitát váltott ki: a Trump-kormányzat egyértelműen elutasítja a globális kontroll gondolatát.

Az ENSZ új testületet hozott létre a mesterséges intelligencia (MI) globális felügyeletére, amely a klímapolitikában már alkalmazott modell mintájára fog működni. António Guterres ENSZ főtitkár szerint a technológia jövőjéről nem dönthet néhány ország vagy milliárdos, ezért tudományos alapon működő, nemzetközi felügyeletre van szükség. Az Egyesült Államok azonban nem ért egyet az ENSZ terveivel – írja a Breitbart.

Az ENSZ már működő Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) szolgálna mintául az új MI bizottság számára. El kell érni, hogy a mesterséges intelligencia térnyeréséből mindenki profitálhasson – mondta Guterres, aki egyúttal arra szólította fel az országokat, a szakértőket és az iparági szereplőket, hogy járuljanak hozzá az újonnan létrehozott ENSZ MI Testület munkájához, és kövessék annak iránymutatásait. A tudomány által vezérelt irányítás nem a fejlődés fékje […] Ha megértjük, mire képesek a rendszerek – és mire nem –, akkor a durva intézkedésektől elmozdulhatunk az okosabb, kockázatalapú védőkorlátok felé – hangsúlyozta az ENSZ főtitkára.

A Fehér Ház technológiai tanácsadója, Michael Kratsios azonban nem ért egyet az ENSZ álláspontjával: A mesterséges intelligencia alkalmazása nem vezet fényesebb jövőhöz, ha bürokrácia és központosított ellenőrzés alá kerül. […] Ahogy a Trump-kormányzat már számos alkalommal kijelentette, teljes mértékben elutasítjuk a mesterséges intelligencia globális felügyeletét.

Ahogy arról lapunk is beszámolt, a Google volt vezetője arra figyelmeztetett, hogy a technológiai elit olyan irányba viszi a világot, amely példátlan luxust hozhat keveseknek, miközben a többség szenvedni fog.”

Forrás:
ENSZ-főtitkár: A technológia jövőjéről nem dönthet néhány milliárdos; Origo.hu; 2026. február 21.
Lásd még:
ENSZ globális AI-biztonsági testületet hoz létre, miközben a szakma vészharangot kongat; Euronews; 2026. február 13.
General Assembly Appoints Artificial Intelligence Panel, Names Joint Inspection Unit Members, Notes Article 19 Arrears; United Nations; 2026. február 12.

Fenntartható fejlődés

Útmutató az Épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) magyarországi átültetéséhez

„2026. február 12-ei minikonferenciánkon mutattuk be új kiadványunkat, ami a 2024-ben frissített, új Épületenergetikai irányelv (EPBD) hazai végrehajtását kívánja támogatni. A hazai építőipar, építésgazdaság és a kapcsolódó szektorok (pl. finanszírozók, építészek) vállalati szakemberei, a szakújságírók, és az államigazgatási szereplők számára készült. Az irányelv több évtizedre előre kijelöli az irányt az épületszektorban – az erre vonatkozó uniós elvárások komplex rendszerét itthon is meg kell valósítani. Ezzel nemcsak az épületek karbonkibocsátását csökkentjük és fenntarthatóságukat növeljük, de a háztartások rezsiköltségein is enyhíthetünk.

A kiadvány alapja az Efficient Buildings Europe átfogó elemzése. Ennek készítettük el a hazai kontextusra adaptált változatát. Tíz olyan témakört azonosítottunk, ahol szakértőket kérünk fel, hogy a legfontosabb hazai kihívásokat és megoldásokat járják körül egy-egy fejezetben – legyen szó a nulla-kibocsátású épületekről, a kötelező felújítási előírásokról és a felújítási útlevélről is.

Magyar szerzőink:

Balogh Zoltán (elnök, KNX Hungary Épületautomatizálási Egyesület): Okosházak, technológiával felkészített épületek

Bihari László (elnök, Energiahatékonysági Finanszírozási Koalíció): Finanszírozás

Dr. Csoknyai Tamás (egyetemi docens, BME Épületgépészeti Tanszék): Épületfelújítási útlevél és energetikai tanúsítványok

Dr. Horváth Áron (ügyvezető, MEHI): Miért fontos a Nemzeti Épületfelújítási Terv (NÉT)?

Illésné Szécsi Ilona (EU Peers programvezető, MEHI & Energiaklub Climate Policy Institute): Egyablakos felújítási szolgáltatás

Dr. Magyar Zoltán (BME ny. egyetemi docens, az Építéstudományi Egyesület alelnöke): A beltéri környezet minősége

Pálffy Anikó (szakmai vezető, MEHI): A nem lakáscélú épületekre vonatkozú minimumszabványok és a lakóépületek felújítási pályája

Perger András (energiaprogram-vezető, Energiaklub Climate Policy Institute): Fosszilis fűtőanyagok kivezetése az épületekből

Dr. Szalay Zsuzsa (BME egyetemi docens, Hungary Green Building Council (HuGBC) szakértő): Teljes életciklusra vetített karbonkibocsátás

Szarvas Gábor (elnök, Hungary Green Building Council (HuGBC)): Kibocsátásmentes épületek

”

Forrás:
Megjelent kiadványunk: Útmutató az Épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) magyarországi átültetéséhez; Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI); 2026. február 16.
Útmutató az Épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) magyarországi átültetéséhez; Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI); 2026. február (PDF)

Egyszerre érkező klímakockázatok: így tehetnénk ellenállóbbá Magyarországot – szakpolitikai javaslatok

„A klímaváltozás kockázatai nem külön-külön, hanem akár egyszerre is jelentkezhetnek – és éppen ez teszi őket nehezen kezelhetővé. A Green Policy Center szakpolitikai javaslatcsomagja arra figyelmeztet: az élelmiszer-, víz-, energia- és infrastruktúra-biztonság összekapcsolódik, így a problémák együttesen láncreakciót indíthatnak el. A kérdés már nem az, hogy lesznek-e ilyen helyzetek, hanem az, mennyire vagyunk felkészülve a többfrontos válságokra.

Mi történik, ha egy forró nyári napon egyszerre terhelődik túl az egészségügy, ugranak meg az élelmiszerárak, majd egy vihar után órákra – vagy napokra – elmegy az áram, a víz és az internet? Első pillantásra különálló problémáknak tűnnek. Valójában azonban ugyanannak a kihívásnak a különböző arcai: a klímaváltozásé.

A klímaváltozás ma már nem pusztán környezetvédelmi ügy. Nem egy távoli, „majd egyszer” bekövetkező krízis, hanem már most is határozottan érzékelhető veszélyforrás, amely Magyarországon is súlyos károkat és biztonsági kockázatokat okoz.

Az elmúlt évtizedben hazánkban a hőség és szélsőséges meleghullámok komoly egészségügyi következményekkel jártak: 2012 és 2022 között több mint 8 200 többlethalálozást regisztráltak, amit a hőhullámok idéztek elő. Ugyanezen időszakban a hazai biztosítók több mint 72 milliárd forintot fizettek ki viharkárokra, és csak a mezőgazdasági károkra több mint 55 milliárd forintot. A tűzesetek is gyakorivá váltak: 2011–2021 között több mint 67 000 vegetációtűz történt Magyarországon. Gazdasági szempontból a szélsőséges időjárási események a 2005 és 2014 közötti időszakban évente átlagosan a hazai GDP 0,5–1 %-os csökkenéséhez járultak hozzá.

A klímaváltozás viszont nem önmagában idéz elő válságokat, hanem felerősíti a meglévő gyengeségeinket – a túlzottan központosított rendszereket, a széttagolt döntéshozatalt és a rövid távú gondolkodást. Éppen ezért a válasz sem érkezhet egyetlen területről. A vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az energiaellátás, a területfejlesztés, az egészségügy és a katasztrófavédelem csak együtt adhat működő megoldást. Ezekre a kihívásokra ad javaslatokat a Green Policy Center legújabb szakpolitikai javaslatcsomagja.
A javaslatcsomag itt tölthető le (PDF).

Amikor minden mindennel összefügg

A klímaváltozás hatásai láncreakciót indítanak el. A vízhiány élelmezési kockázattá válik. Az élelmiszerár-emelkedés társadalmi feszültséget gerjeszthet. Egy áramszünet megbénítja a vízellátást és a digitális kommunikációt is. Ha ezekre a problémákra külön-külön reagálunk, könnyen előfordulhat, hogy az egyik területen javítunk valamit, miközben a másikon tovább növeljük a sérülékenységet. A valódi kihívás tehát az, hogy a döntések ma még többnyire ágazati logika mentén születnek, miközben a klímakockázatok rendszerszintűek. A megoldás az lehet, ha az ellenálló képesség – a reziliencia – minden jelentős beruházás és szakpolitikai döntés kötelező szempontjává válik.

Az adatalapú, előrejelzésekre épülő kockázatelemzés és az erősebb tárcaközi együttműködés nem adminisztratív többlet, hanem biztonsági befektetés. A megelőző, integrált tervezés mindig olcsóbb és hatékonyabb, mint a károk utólagos kezelése.

Az élelmiszer-biztonság: a válság „látható arca”

Magyarország mezőgazdasága különösen érzékeny az aszályra és a szélsőséges időjárásra. Az elmúlt évek terméskiesései nemcsak a gazdálkodókat, hanem a fogyasztókat is közvetlenül érintették az áremelkedéseken keresztül. A vízhiány, a talajromlás és a biodiverzitás csökkenése – például a beporzók számának visszaesése – együtt gyengítik a termelés stabilitását. Az ökológiai rendszerek romlása először hozamingadozásban, majd árnövekedésben jelenik meg, végső soron pedig társadalmi feszültségekhez vezethet. A fenntartható, víztakarékos és diverzifikált mezőgazdaság ezért nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem stratégiai érdekünk is. A vízgazdálkodás, az agrárpolitika és a természetvédelem összehangolása, a vízvisszatartás, a talajmegőrző gazdálkodás és az élőhely-helyreállítás egyszerre szolgálják a termelésbiztonságot és a környezeti stabilitást.

Jó példa

Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata, valamint a Lechner Tudásközpont által készített barnamezős kataszter folyamatban lévő előkészítése lehetőséget ad arra, hogy a települési rendezési tervek figyelembe vegyék a komplex hidrológiai, környezeti, társadalmi szempontokat, a megfelelő tájhasználatot pedig az éppen megemelésre került zöldfelület visszapótlási kötelezettség tudja biztosítani.

Túl sok víz, túl kevés víz

Magyarországon ma már nem ritka, hogy ugyanaz a térség rövid időn belül árvízzel és aszállyal is küzd. Ez nem csupán az időjárás szélsőségesebbé válásának következménye, hanem annak is, ahogyan a tájat használjuk. A gyors vízelvezetésre épülő rendszerek, az árterek leválasztása és a vizes élőhelyek visszaszorulása jelentősen csökkentették a természetes vízmegtartó képességet. Így a víz gyorsan elfolyik, de a száraz időszakban nincs tartalék. Közben a mezőgazdaság, az ipar, a városfejlesztés és a természetvédelem ugyanarra a korlátozott vízkészletre tart igényt. A konfliktusok elkerüléséhez tájléptékű, integrált földhasználati tervezésre van szükség. A víz helyben tartása, a természetes pufferterületek megőrzése és az átlátható, részvételi döntéshozatal nemcsak környezeti, hanem társadalmi stabilitási kérdés is. A vízbiztonság valójában területfejlesztési és társadalompolitikai ügy.

Jó példa

A „Víz a tájban” program erre a kihívásra ad választ: célja a víz helyben tartása és tájba illesztett hasznosítása, természetes vízmegtartó megoldásokkal és az ágazati célok összehangolásával. A kezdeményezés országos szakmai koordináció mellett igyekszik erősíteni a vízbiztonságot és az alkalmazkodóképességet az egyre gyakoribb hidrológiai szélsőségekhez.

Ha a rendszer épp akkor omlik össze, amikor a legnagyobb szükség lenne rá

Az energia-, víz- és digitális infrastruktúrák ma már szorosan összekapcsolódnak. Egy áramszünet dominóhatást indíthat el: leáll a vízellátás, akadozik a kommunikáció, sérül az egészségügyi ellátás. Hőhullámok idején nő az áramigény, miközben maga a rendszer is nagyobb fizikai terhelésnek van kitéve. A viharok és extrém időjárási események pedig egyre gyakrabban okoznak regionális kieséseket. A központosított rendszerek és az energiaátmenetből fakadó új komplexitás növeli a sérülékenységet. A jövőbiztos megoldás a decentralizált, megújuló alapú rendszerek, az energiatárolás és a térségi kockázatmegosztás erősítése lehet. A klímaszempontokat nemcsak az infrastruktúra-fejlesztésben, hanem a válságkezelési és védelmi tervezésben is érvényesíteni kell.

Jó példa

A MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) Kockázati Készültségi Terve előre rögzíti, hogyan kell reagálni természeti csapás, hálózati zavar vagy túlterhelés esetén. A rendszeresen frissített dokumentum uniós előírások alapján határozza meg a megelőzés és beavatkozás lépéseit, és mintául szolgálhat egy, a teljes hazai kritikus infrastruktúrára kiterjedő, összehangolt felkészülési rendszer kialakításához is.

A halogatás a legdrágább döntés

A klímaváltozás tehát nem egyetlen szektor problémája, hanem a nemzeti ellenálló képesség próbája. Magyarország biztonsága ma már azon is múlik, képesek vagyunk-e újragondolni a vízhez, az energiához, az élelmiszerhez és a tájhoz való viszonyunkat annak érdekében, hogy hazánk egy biztonságosabb, ellenállóbb és élhetőbb ország legyen. A kérdés tehát nem az, hogy megengedhetjük-e magunknak az integrált, előrelátó felkészülést a klímaváltozás negatív hatásaira, hanem az: megengedhetjük-e magunknak, hogy tovább halogassuk a cselekvést.”

Forrás:
Egyszerre érkező klímakockázatok: így tehetnénk ellenállóbbá Magyarországot; Schaffhauser Tibor; Másfélfok blog; 2026. február 18.
(A szerző a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója)
Klímaváltozás és biztonság Magyarországon. Szakpolitikai Javaslatok a Klímaváltozás és Biztonság Integrált Kezelésére; Green Policy Center; 2026. február (PDF)

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Az ENISA kiberbiztonsági gyakorlatainak módszertana

„Az ENISA kiberbiztonsági gyakorlati módszertana célja, hogy megerősítse és támogassa a szervezeteket a hatékony kiberbiztonsági gyakorlatok kidolgozásában a kezdetektől a végéig.

A kiberbiztonsági gyakorlatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a munkahelyi közösségek és rendszerek képességeit felkészítsék, teszteljék és fejlesszék a kibontakozó kiberfenyegetések kezelésére. Az ENISA több mint egy évtizede élen jár a kiberbiztonsági felkészültségben: helyi, nemzetközi és EU-szintű kiberbiztonsági gyakorlatokat szervez. Ezek közül az egyik legnagyobb a kétévente megrendezett Cyber Europe gyakorlat. Ez nagyszabású, határokon átnyúló kiber-válságkezelési gyakorlatok sorozata, összetett, életszerű forgatókönyvekkel, amelyek valós események és fenyegetések által inspiráltak.

E törekvés részeként, hosszú távú tapasztalataira építve, az ENISA kiberbiztonsági gyakorlat-módszertant dolgozott ki, hogy a kiberkrízisek szimulálásához és a képzéshez gyakorlati, ugyanakkor átfogó megközelítést nyújtson, erősítve az ellenálló képességet és a rugalmasságot a kiberkockázatok mérséklésében.

Kiberbiztonsági gyakorlat-módszertan dióhéjban

A módszertan egy teljes körű elméleti keretrendszert kínál a kiberbiztonsági gyakorlatok tervezéséhez, lebonyolításához és értékeléséhez. Fő célja, hogy támogassa a szervezeteket olyan gyakorlatok kidolgozásában és megtervezésében, amelyek mérhető hatással bírnak és hatékonyan építik a képességeket a készségek, folyamatok és szabályzatok tesztelésén keresztül. Az anyag az azonosított tanulságokra, iparági bevált gyakorlatokra és kiberbiztonsági szakértelemre épül. Egy támogató eszköztár egészíti ki, amely példák, sablonok és gyakorlati útmutatók készletét tartalmazza; ezzel az ENISA módszertana strukturált és könnyen követhető megközelítést ad a kiberbiztonsági gyakorlat teljes életciklusához.”

Forrás:
Cybersecurity Preparedness DIY: Build Your Own Cybersecurity Exercise; ENISA European Union Agency for Cybersecurity; 2026. február 16.
The ENISA Cybersecurity Exercise Methodology; ENISA European Union Agency for Cybersecurity; 2026. február 16.

Az ENISA érdekelt felekre vonatkozó stratégiája 2026–2028

„Az ENISA érintetti stratégiája rögzíti az ENISA megközelítését az érintettek azonosítására és bevonására értékalapú, koordinált és átlátható módon. Közös elveket és irányítási keretet határoz meg az érintetti bevonás számára, összhangban az ENISA mandátumával és prioritásaival, miközben biztosítja a hatékony elérést, valamint elkerüli az átfedéseket és az érintettek túlterhelését (stakeholder fatigue).”

Forrás:
ENISA Stakeholder Strategy 2026-2028; ENISA European Union Agency for Cybersecurity; 2026. január 28.

Szakirodalom

Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az MI által támogatott kormányzáshoz

„2025-ben jelent meg egy tanulmány The Algorithmic State Architecture (ASA): An Integrated Framework for AI-Enabled Government címmel olyan szakértők publikálásában, akik évek óta foglalkoznak a digitális kormányzás kérdéseivel. A tanulmány megírása során arra keresték a választ, hogyan tudnák a kormányzatok úgy bevezetni a mesterséges intelligenciát, hogy elkerüljék az új technológia alkalmazásából fakadó kezdeti bizonytalanságot, és már rövid távon is élvezni tudják annak hatékonyságnövekedést kínáló előnyeit. A kutatócsoport ehhez kidolgozott egy keretrendszert, melyet négy ország példáján keresztül teszteltek: a keretrendszer működőképességét vizsgálták Észtországban, Szingapúrban, Indiában és az Egyesült Királyságban. Az Algoritmikus Állami Architektúra keretrendszert bemutató cikksorozatunk első részében a kapcsolódó tanulmány alapján a keretrendszer általános ismertetését tesszük meg.

Mi a tanulmány problémafelvetése?

Általános kijelentés, hogy a digitális technológiák világszerte forradalmasítják a közszférát. Az elmúlt három évtizedben az alapvető e-government megoldásoktól a szenzorhálózatokra épülő okosváros-rendszerekig jutottunk el, napjainkban pedig a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) alkalmazása jelenti a legnagyobb ugrást a kormányzati működésben. Az MI képes hatalmas mennyiségű strukturálatlan adat feldolgozására, természetes nyelvi kommunikációra és komplex rendszerek optimalizálására, valamint gyorsan alkalmazkodik az új helyzetekhez, miközben komoly kihívást is jelent, ami az átláthatóságot, a megbízhatóságot és az elfogultságot illeti.

A jelenlegi helyzet legégetőbb problémája, hogy a kormányzatok rendkívül széttagoltan közelítik meg a digitális transzformációt, ugyanis négy kulcsfontosságú technológiai-politikai elemet kezelnek jellemzően külön-külön területként: a digitális közinfrastruktúrát (angolul: Digital Public Infrastructure, továbbiakban: DPI), az adatalapú döntéshozatalt (angolul: Data for Policy, továbbiakban: DfP), az algoritmikus kormányzást (angolul: Algorithmic Government / Governance, továbbiakban: AG) és a kormányzati-technológiai innovációt (angolul: Government Technology, továbbiakban: GovTech). Ez a szétaprózott megközelítés komoly következményekkel jár: a technológia bevezetésére tett kísérletek kudarcba fulladnak, kormányzati hiányosságok alakulnak ki, és kihasználatlanul maradnak azok a lehetőségek, amelyeket egyébként az MI integrált, teljeskörű alkalmazása kínálna a köz javára.

A probléma különösen élesen jelentkezik azokban az esetekben, amikor egy-egy területen fejlett megoldásokat alkalmaznak, míg más területeken jelentős lemaradások vannak. Előfordulhat például, hogy kifinomult algoritmikus döntéshozatali rendszereket építenek ki anélkül, hogy megfelelő adatinfrastruktúra vagy átláthatósági keretrendszer támogatná ezeket. Az eredmény pedig: széttöredezett rendszerek, amelyekben a technológiai lehetőségek és a kormányzási követelmények nem állnak összhangban egymással.

Ezt a fajta széttagoltságot a szakirodalom is tükrözi, amely a digitális közinfrastruktúrát általában a platformgazdálkodás szemszögéből vizsgálja, az adatalapú politikát a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal keretében elemzi, az algoritmikus kormányzást a közszféra automatizálásának perspektívájából közelíti meg, míg a GovTech-et elsősorban az innovációs ökoszisztémák és a digitális szolgáltatásnyújtás kontextusában tárgyalja. Ez a párhuzamos fejlődés nem veszi figyelembe azt a kritikus tényt, hogy ezek az elemek valójában egymástól függenek és rendszerszerűen kapcsolódnak egymáshoz.

Mit takar az ASA keretrendszer?

Az Algoritmikus Állami Architektúra (angolul: Algorithmic State Architecture, továbbiakban: ASA) keretrendszer innovatív megközelítést kínál azáltal, hogy a fent említett négy elemet nem elszigetelt fejlesztésekként, hanem egy egységes, MI-alapú állam egymástól függő rétegeiként definiálja. A modell négy szintre tagolódik, amelyek együttesen alkotnak egy koherens rendszert. A következőkben ezt a négy szintet nézzük meg részleteiben.

Mindennek az alapja: a digitális közinfrastruktúra (DPI)

Ez a legalsó szint biztosítja azokat az alapvető, az állam által létrehozott digitális rendszereket, amelyek lehetővé teszik a skálázható innovációkat és szolgáltatásnyújtást. A DPI egyfajta köztes réteget képez a fizikai infrastruktúra (szélessávú hálózatok, számítási hardverek, adatközpontok) és az ágazati alkalmazások (szociális védelem, közszolgáltatások, digitális fizetések) között. Kulcselemei közé tartoznak az API keretrendszerek és mikroszolgáltatás-architektúrák, a felhő- és edge-infrastruktúra, a digitális ikrek rendszerei, valamint az azonosítási és fizetési platformok.

A sikeres DPI implementáció kritikus tényezői: az interoperabilitás és szabványosítás, a skálázhatóság, a biztonság, a szuverenitás megőrzése a digitális eszközök és infrastruktúra felett, valamint a rugalmasság, vagyis az a képesség, hogy a rendszer alkalmazkodni tudjon a technológiai fejlődéshez anélkül, hogy alapvető szolgáltatások megszakadnának.

Az intelligencia rétege: az adatalapú döntéshozatal (DfP)

Ez a szint teszi lehetővé a szisztematikus adatgyűjtést, integrációt és elemzést a bizonyítékokon alapuló kormányzás támogatására. A DfP magában foglalja a hivatalos statisztikai rendszereket, adatfeldolgozási architektúrákat, elemzési keretrendszereket, valamint az MI-alapú analitikai rendszereket. Az MI itt különösen hatékony a strukturálatlan forrásokból való intelligens adatrögzítésben, a mélytanulás segítségével történő minta-felismerésben, a természetes nyelvi feldolgozásban, valamint térbeli adatok elemzésére számítógépes látástechnológia igénybevételével.

A siker kulcstényezői ezen a szinten: a magas adatminőség és lefedettség, a kifinomult elemzési képességek, a politikai döntéshozatalban felhasználható eredmények, a módszertani szigor, valamint az adatvédelem következetes biztosítása.

A folyamati réteg: az algoritmikus kormányzás (AG)

A harmadik szint az MI-alapú döntéshozatalt és az algoritmikus automatizációt vezeti be, miközben kiemelt hangsúlyt fektet az emberi felügyelet biztosítására. Az AG alapvető kérdése a humán és algoritmikus tényezők szerepének és interakcióinak meghatározása a döntéshozatali folyamatokban, ami egy spektrumon helyezhető el: a skála egyik vége az „algoritmusokkal történő kormányzás „, ahol az elsődleges döntéshozatali jogkör emberi kézben van, a másik vége „az algoritmusok által történő kormányzás”, ahol jelentős döntési hatáskört kap az algoritmus, a skála közepén pedig a „az algoritmusokkal együtt történő kormányzás ” – kiegyensúlyozott partnerség –, valamint a „az algoritmusok felett történő kormányzás” – meta-szintű megközelítés, amely magának az ember-gép kapcsolatnak a szabályozására fókuszál – helyezhető el.

A folyamati réteg sikere a hatékony folyamatoptimalizáláson, az eredményes emberi felügyeleten, az algoritmikus átláthatóságon, valamint az automatizált folyamatokban a demokratikus elszámoltathatóság fenntartásán múlik.

A szolgáltatási réteg: a GovTech

A legfelső szint a felhasználók felé irányuló szolgáltatásokra és az innováció elősegítésére összpontosít az állam és a piaci szektor együttműködése révén. A GovTech digitális szolgáltatási platformokat, innovációs keretrendszereket, fejlesztési környezeteket és integrációs eszközöket foglal magában. Az MI itt szolgáltatás-optimalizálásra, intelligens API-menedzsmentre és automatizált tesztelésre használható.

Melyek az ASA keretrendszer alapelvei?

A rendszer hat alapelvre épül:

Rétegfüggetlenség és szuverenitás: minden réteg működési autonómiával rendelkezik;

Rendszerszerű kölcsönös függőség: a rétegek erős funkcionális kapcsolatban állnak egymással;

Kétirányú visszacsatolás: az információ és hatás felfelé (lehetővé téve) és lefelé (tájékoztatva) is áramlik;

Progresszív érettség: a rétegek eltérő ütemben fejlődhetnek, miközben minimális működőképességet tartanak fenn;

Techno-politikai integráció: a technológiai választások és kormányzási követelmények elválaszthatatlanul összefonódnak;

Demokratikus elszámoltathatóság: az emberi felügyelet és demokratikus kontroll megőrzése a teljes rendszerben.

Mit tanulhatunk az ASA keretrendszerből?

Az ASA keretrendszer a kormányzatok számára kíván megoldást nyújtani a legújabb digitális technológiák, különösen a mesterséges intelligencia közszférába történő hatékony és hosszú távon fenntartható integrálására. Az elméleti keretek ismertetésének összegzéséül megállapíthatjuk, hogy a kormányzati működés szempontjából kulcskérdés, hogy az állam hogyan tudja a technológiát egy koherens szemléletmód alkalmazásával a közérdeket szem előtt tartva használni, miközben egyensúlyt tart a folyamatos innovációs fejlődés és az állami működés szigorú szabályainak és alapelveinek biztosítása között.”

Forrás:
Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az MI-támogatott kormányzáshoz ; Königsberg Consulting; LinkedIn; 2026. február 5.
Lásd még:
The Algorithmic State Architecture (ASA): An Integrated Framework for AI-Enabled Government; Zeynep Engin, Jon Crowcroft, David Hand, Philip Treleaven; arXiv; DOI: 10.48550/arXiv.2503.08725; 2025. július 8.
A cikksorozat következő része az ASA keretrendszer gyakorlati működését fogja bemutatni.

Piacformáló államok: A közszektor kapacitásainak és képességeinek új elmélete

„A tanulmány a közszféra piacformáló elméletét dolgozza ki, hogy választ adjon a közigazgatás egyik legmakacsabb feszültségére: miként lehetnek a kormányok egyszerre stabilak és agilisak, miközben képesek a komplex társadalmi–technikai átalakulások irányítására is. A szerzők érvelése szerint szerint az uralkodó megközelítések — amelyek a piaci kudarcok korrekciójára, a hatékonyságra és a menedzsmentreformokra épülnek — nem bizonyulnak elégségesnek az olyan átmenetek irányításához, mint amelyek a klímapolitika, a gondoskodási rendszerek, a digitális infrastruktúra vagy az ipari megújulás területén zajlanak. Ezzel szemben az államot a piacok proaktív alakítójaként és a közérték társteremtőjeként fogják fel.

A közszektor kapacitásaira és képességeire egy háromrétegű keretrendszert dolgoznak ki, amely megkülönbözteti (1) azokat a strukturális kapacitásokat, amelyek lehetővé teszik a kormányok számára az irány kijelölését és fenntartását; (2) azokat a szervezeti rutinokat, amelyek a kijelölt irányt összehangolt gyakorlattá fordítják le; valamint (3) azokat a dinamikus képességeket, amelyek lehetővé teszik a kormányok számára, hogy bizonytalanság mellett kísérletezzenek, tanuljanak, és újrakonfigurálják stratégiáikat. Bemutatják, hogy a közérték a strukturális, rutin jellegű és dinamikus elemek kölcsönhatásából keletkezik, nem pedig valamely egyetlen tulajdonságból önmagában. Ez a nézőpont új értelmezési keretbe helyezi az államot: intézményi rendszerként mutatja be, amely képes a jövők alakítására, nem csupán a kudarcokra adott reakciókra.”

Forrás:
Market-Shaping States: A new theory of public sector capacities and capabilities; Mariana Mazzucato, Rainer Kattel; UCL Institute for Innovation and Public Purpose; Working Paper Series (IIPP WP 2026-03); 2026. február 13.

8. szám, 2026. február 23.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Szakirodalom