Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Mértéktartó fejlesztésekre van szükség a Balaton térségében
Tárgyszavak: Balaton-környéki települések, Magyarország, Navracsics Tibor, területi egyenlőtlenségek
Látványos magyar előrelépés a Világbank digitális kormányzati indexén
Tárgyszavak: Digitális Állampolgárság Program (DÁP), digitális kormányzati szolgáltatások, Magyarország
Modern adattudomány és adatvezérelt döntéshozatal
Tárgyszavak: adattudomány, adatvezérelt döntéshozatal, adatvezérelt közigazgatás, közigazgatás-tudomány

Közigazgatás, politika, jog

A jogalkotás egyelőre csak kullog a digitalizálódó világ után
Tárgyszavak: adatjogok, Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK), Magyarország, Mesterséges Intelligencia (MI) — jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

A könyvtári ágazat Magyarország legnagyobb és legkiterjedtebb kulturális hálózata
Tárgyszavak: Kecskemét, könyv- és könyvtárügy, könyvkiadás, közművelődés, Magyarország, olvasás, Vincze Máté

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Mértéktartó fejlesztésekre van szükség a Balaton térségében

„A Balaton térsége egyszerre otthon és nyaralóhely is, ezért olyan, mértéktartó fejlesztéseket tartalmazó turisztikai stratégiára van szükség, amely mindkét funkcióját figyelembe veszi – jelentette ki a közigazgatási és területfejlesztési miniszter a Veszprém-Balaton régió turisztikai évadnyitó rendezvényén kedden Veszprémben.

Navracsics Tibor fontosnak nevezte, hogy a Balatonhoz érkezők is jól érezzék magukat, de az itt élők se érezzék magukat rosszul. Kiemelte, hogy a Balatoni régió ökológiai rendszerként sérülékeny, vagyontárgyként nézve túlértékelt, lakóhelyként pedig sok kihívással küzd. Éppen ezért mértéktartó fejlesztésekre van szükség, amelyek a térség ökológiai egyensúlyával és lakóhely funkciójával is összhangban vannak – tette hozzá. A tárcavezető térségi problémaként említette, hogy sokan nem jelentkeznek be a településekre állandó lakosként, ám az év jelentős részében itt élnek és használják az infrastruktúrát. Szólt arról is, hogy a Balaton környéki települések egyre inkább elöregednek, Békés vármegye után a második legrosszabb demográfiai mutatókkal rendelkezik a térség. Hozzáfűzte, hogy a diplomások aránya csak a veszprémi és a balatonfüredi járásban magas. Navracsics Tibor hangsúlyozta: a Balatonnál nem északi és déli parti, hanem sokkal inkább keleti és nyugati medencei különbségek figyelhetők meg. Míg a keleti medence jobbmódú, dinamikusabb, erősebb gazdasággal rendelkezik, a nyugati medence ettől leszakadóban van – jelezte. A miniszter fontosnak nevezte a Balaton négyévszakos turizmusának erősítését, a balatoni körvasút megépítését – amely Veszprém szerepét is még jobban erősítené a térségben -, valamint a vízminőség javítását. Utóbbiról megjegyezte: a kormány 1,5 milliárd forintot biztosít a vízminőség-védelmi kotrások folytatásához.

Ovádi Péter, a térség fideszes országgyűlési képviselője az együtt gondolkodás fontosságáról beszélt. Kiemelte: a régióban nem azt nézik, ami elválaszt, hanem azt, hogy mi köti össze a településeket. Ennek szellemében valósult meg 2023-ban a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program, valamint idén az Európa Sportrégiója rendezvényeit is hasonló formában rendezik meg – tette hozzá, célként említve, hogy Európában is megmutassák a térség erejét.

Egresitsné Firtl Katalin, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy 2025-ben újból rekordévet zárt Magyarországon a turizmus, elérte a húszmilliós vendégszámot, a GDP-hez való hozzájárulása pedig meghaladta a 14 százalékot. Elmondta: a balatoni turisztikai térség szálláshelyeire tavaly 3,4 millió vendég érkezett, 3 százalékkal több, mint egy évvel korábban, a vendégéjszakák száma pedig 2,1 százalékkal bővülve átlépte a 9,6 milliót, amire korábban még nem volt példa. A vendégek 75 százaléka belföldről érkezett, de tavaly 7,9 százalékkal nőtt a külföldi vendégek száma is – mutatott rá. A balatoni szálláshelyek bevétele a 2024-es 198 milliárdról 222 milliárd forintra nőtt tavaly, ez 12 százalékos emelkedés – ismertette.

A turisztikai évadnyitót a Veszprém-Balaton 2023 Zrt., a VisitBalaton365 Kft., a Balatoni Kör és a Pannon Egyetem szervezte azzal a céllal, hogy az Európa Sportrégiója 2026 cím apropóján a régió turisztikai ágazatának meghatározó szereplői és stratégiai partnerei számára közös, évindító szakmai fórumot biztosítson, átfogó és strukturált képet adva a 2026-os turisztikai év kiemelt irányairól és programjairól.”

Forrás:
Mértéktartó fejlesztésekre van szükség a Balaton térségében; Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium; 2026. február 4.

Látványos magyar előrelépés a Világbank digitális kormányzati indexén

„Magyarország tovább erősítette nemzetközi pozícióját az állami digitalizáció területén a Világbank kormányzati technológiai fejlettséget mérő GovTech Maturity Indexén (GTMI). A 2025-ös pontértékek alapján hazánk az elmúlt öt évben 28 helyet javított az eredménytáblán, jelentősen növelve ezzel az itthoni kormányzati digitalizációs törekvések nemzetközi elismerését.

A GovTech Maturity Index (GTMI) a Világbank nemzetközi mutatója, amely a digitális kormányzati működés és közszolgáltatások fejlettségét értékeli az alapvető rendszerek, szolgáltatások, az állampolgári részvétel és a támogató környezet vizsgálatán keresztül. A felmérés hazai koordinációját a Digitális Magyarország Ügynökség látta el számos kormányzati szerv bevonásával, többkörös szakmai egyeztetések és alátámasztások mellett.

A Világbank decemberben publikálta legfrissebb, a világ 198 államából összegyűjtött 2025-ös adatokat összefoglaló GovTech Maturity Indexét. Az eredmények szerint Magyarország változatlanul a legfejlettebb országokat tömörítő „Extensive GovTech Maturity” csoport tagja, ugyanakkor az Európai Unión belül a 12. helyre lépett előre a 2022-es értékekhez képest.

A felmérés négy almutatója közül Magyarország esetében kiemelkedő fejlődés történt az alapvető kormányzati rendszerek területén. Hazánk világszinten az 59. helyről a 16. helyre ugrott, az Európai Unióban pedig mindössze három ország – Észtország, Spanyolország és Ausztria – előzi meg a 2022-es adatokhoz képest. Magyarország emellett a digitális közszolgáltatások, az állampolgári részvétel és a GovTech támogató környezet területén is stabil teljesítményt mutat, ami azt jelzi, hogy az állami digitális fejlesztéseket támogató intézményi, humán és technológiai háttér nemzetközi összevetésben is megfelelően kiépített.

Az előrelépésben meghatározó szerepe volt az alapvető kormányzati rendszerek, mint a hazai kormányzati felhőinfrastruktúra fejlesztése és a Központi Kormányzati Szolgáltatás Busz (KKSZB) egyre szélesebb körű alkalmazása, amely biztonságos és hatékony adatcserét tesz lehetővé az állami informatikai rendszerek között. Emellett a gazdaságirányításért felelős kormányzati szervek szakrendszereinek folyamatos megújulása is fontos mérföldkő volt.

A Világbank értékelése nem csupán a hazai kormányzati szervek visszajelzéseire, hanem több nemzetközi mutatóra – többek között az ENSZ e-közigazgatási és az ITU globális kiberbiztonsági indexeire – is épült. Az elért eredmények egyértelműen visszaigazolják, hogy a magyar állam digitalizációs stratégiája nemzetközi összehasonlításban is versenyképes, és jó alapot biztosít a jövő innovatív, ügyfélközpontú közszolgáltatásainak továbbfejlesztéséhez. E folyamat egyik kiemelt pillére a Digitális Állampolgárság Program, amely egységes, biztonságos és felhasználóbarát digitális megoldásaival jelentősen hozzájárul az állampolgárok és az állam közötti kapcsolattartás modernizálásához.”

Forrás:
Látványos magyar előrelépés a Világbank digitális kormányzati indexén; Digitális Magyarország Ügynökség (DMÜ); 2026. február 4.
Lásd még:
GovTech Maturity Index 2025 : Tracking Public Sector Digital Transformation Worldwide (English); Prosperity Insight Series; World Bank; 2025.12.18.

Modern adattudomány és adatvezérelt döntéshozatal

„Az adatvezérelt döntéshozatal a szervezetek működésének elengedhetetlenné részévé vált, illetve szükségszerűen azzá kell válnia. A megfelelő módon kialakított szervezeti szintű adatstratégia, illetve adatelemzés növelheti a működés és a döntéshozatal hatékonyságát. Ennek következtében az adatalapú döntéshozatalt eredményesen kihasználó szervezetek a közigazgatás szintjén hatékonyabb közpolitikai döntéseket hozhatnak, míg a versenyszféra szervezetei számára versenyelőnyt jelenthet.

Az adatvezérelt jelleg a döntéshozatal és a szervezet különböző szintjein megjelenhet, amely támogathatja a mindennapi munkafolyamatokat, illetve a stratégiai döntéseket is. Az adatalapú döntéshozatal azonban eltérő jelentéstartalommal bírhat, amely befolyásolhatja az adatstratégiát és az adatelemzés módszereit, s ezáltal a pozitív hozadékok mértékét is. A jelenlegi technológiai forradalom közepette már elengedhetetlen, hogy a döntéshozatal elemei számottevően támaszkodjanak a modern adattudomány adta lehetőségekre.

Az adatalapú döntéshozatal (data-driven decision-making, DDDM) időben megelőzte a modern értelemben vett adattudományt, illetve a big data és mesterséges intelligencia korszakát. Eltérő megnevezéssel és kontextusban, illetve különböző technológiai környezetben ugyanis az adatvagyon jelenleg is tapasztalható permanens növekedése előtt is beszélhettünk adatvezérelt döntéshozatalról. Amennyiben az adatok és a statisztika történeti fejlődéstörténetének oldaláról tekintjük át a kérdéskört, akkor már a modern statisztika és adatfelvétel megjelenésével (pl. népszámlálások, állami statisztikák) a XIX. és XX. században is megjelent az adatalapú döntéshozatal. Ez a szó egzakt értelmében az adatgyűjtés során keletkezett adatokon alapuló statisztikai döntéshozatal volt, a kvantitatív modellezés és az adattudomány nem jelent meg.

Az operációkutatás és a lineáris programozás megjelenésével, illetve annak globális elterjedésével párhuzamosan az adatalapú döntéshozatal is átalakult és az 1940-es évektől már a kvantitatív modellezésre épülő mechanizmusról volt szó. Ezt fejlett ipari országokban a különböző információs rendszerek elterjedése, az informatika fejlődése, valamint a vállalati riportok és kulcsindikátorok (KPI-ok) intézményesülése követte. A digitalizáció fejlődésével azonban az adatgyűjtés is átalakult. Egyre több és jobb minőségű adat állt rendelkezésre, amely a 2000-es évek elejére nemzetközi szinten elvezetett az empirikus adatok felhasználásán alapuló döntéshozatali folyamatig, amikor is széles körben elterjedtek a dashboardok, kimutatások (az adatvizualizáció egyre szofisztikáltabb szintjei mellett). Megállapítható, hogy az adatokra és empirikus bizonyítékokra alapozott döntések nem tekinthetők új döntéshozatali jelenségnek, az egy folyamatos fejlődési ívet követett, eltérő mögöttes tartalommal. Felmerül azonban a kérdés, hogy a big data és a mesterséges intelligencia által vezérelt technológiai forradalom időszakában milyen adatvezérelt döntéshozatalról szükséges a szervezeteknél értekezni?

A modern értelemben vett adatvezérelt döntéshozatal egy komplex folyamatként írható le, amelynek során a szervezet adatelemzési és empirikus eredményekre alapozva hozza meg különböző szintű döntéseit és alakítja ki stratégiáját. Az adattudomány fejlődésével a folyamat jellege is egyre összetettebbé vált és jelenleg is folyamatos átalakulást reprezentál. Napjainkban is magában foglalja a hagyományos adatelemzésen alapuló döntéshozatali mechanizmust, legyen szó a kimutatások, dashboardok és adatvizualizációk különböző formáiról, valamint a strukturált adatok empirikus elemzéséről. A modern értelemben vett adatvezérelt döntéshozatalban azonban egyre nagyobb részt képvisel a big data alapon működő módszertani eszköztár. Ennek oka kettős, egyik oldalról az adatmennyiség permanens növekedése egyre jobb alapot szolgáltathat a big data alapokon működő modelleknek, s ehhez kapcsolódóan a módszertani háttér is dinamikus fejlődést mutat. Másik oldalról az adathalmazok vizsgálata gyakran megáll a feltáró adatelemzésnél, amely ugyan jól reprezentálja az adatok jellemzőit és trendjeit, s ezáltal a döntéshozatal során jó közelítő lehet a cselekvések kialakításához, azonban a döntéshozó hatáskörébe rendeli az extrapolálási folyamatot. Ezáltal, ha az adattudományi szakértő nem kap betekintést a döntéshozatali folyamatba, úgy nem tudja a tökéletes modellezési keretrendszert és elemzést kialakítani, ez pedig az adatvezérelt döntéshozatal hatékonyságnövekedését mérsékelheti, s a döntésközpontú adatkészletek kialakítását igényelheti. Ezek alapján vannak olyan megközelítések, amely megkülönböztetik:

az adatok által inspirált döntéshozatalt: a rendelkezésre álló adat csupán inspirációként szolgál a döntés meghozatalához,

az adat informált döntéshozatal: a korábbi tapasztalatok, információk alapján születik meg a döntés,

az adatvezérelt döntéshozatalt: az adott döntés teljes életciklusában történik az adatgyűjtés és elemzés, amelyen kizárólag a döntés alapul.

Ettől eltérő elemzési keretek szerint is szükséges megkülönböztetni az adatok használatának különböző szintjeit, s a jelenlegi trendek tekintetében már adattudományi alapú döntéshozatalról szükséges beszélni. Ez három fő tényezőre vezethető vissza:

az adattudomány kiszélesíti az adatok határát, s a hagyományos strukturált adatszettek mellett hatalmas lehetőséget kínálnak a strukturálatlan adathalmazok.

Az adattudomány megteremti annak a lehetőségét, hogy a múltbeli adatokon alapuló elemzés és ezáltal döntéshozatali folyamaton túllépve, prediktív adatelemzést és mintázatkeresést végezzünk a beérkező adatokon.

Az adattudomány lehetővé teszi a komplex üzleti döntések modellezését és automatizálást, azáltal, hogy az összetett elemzési logika mentén képes a döntéshozatali folyamat bizonytalanságát is minimalizálni.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az adatvezérelt döntéshozatal folyamata módszertanát tekintve átalakult. Az adattudomány, illetve annak eszköztárának elterjedésével az adatok mennyisége és minősége javult, jellegük kibővült, az adatelemzési perspektívák kiszélesedtek, amely tovább növelte a döntéshozatal adatelemzéssel történő támogatásának lehetőségeit. Szemantikai szempontból kifejezőbb ugyan az adattudomány vezérelt döntéshozatali folyamat, mindazonáltal napjainkban a hatékonyság növekedéséhez az adatvezérelt döntéshozatalnak többségében adattudományi alapokon kell nyugodnia. Az adattudományi alapok pedig magukban foglalják a mesterséges intelligencia folyamatok által támogatott döntéshozatali eljárásokat is.”

Forrás:
Modern adattudomány és adatvezérelt döntéshozatal; Marton Ádám; Ludecon blog, Ludovika.hu; 2026. január 20.

Közigazgatás, politika, jog

A jogalkotás egyelőre csak kullog a digitalizálódó világ után

„A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Adatkutató Alintézetének vezetője az InfoRádió Paragrafus című műsorában arról beszélt, hogy igazából ki az adatok tulajdonosa, lehet-e egyáltalán tulajdonnak nevezni az adatokat, és hogyan áll ezekhez a kérdésekhez a jogalkotás.

Az adatot elő kell állítani, ez pedig költséges, mert egyebek mellett infrastruktúra, szaktudás és munkaerő kell hozzá – mondta az InfoRádióban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Adatkutató Alintézetének vezetője. Parti Tamás hozzátette: az adatok mindössze 7-15 százaléka szabadon hozzáférhető. Az adattudós egyértelműsítette: a személyes adat olyan információ, amely egy azonosított vagy azonosítható élő személyhez kapcsolódik, a GDPR pedig voltaképpen a személyt, és nem az adatot védi.

„Előadások során is sokszor megkérdezem a hallgatókat, hogy voltaképpen kié is az adat. Erre általában azt szokták válaszolni, hogy az övék. Ekkor felteszem a kérdéseket, hogy vajon ők állították-e elő, ők tárolják, ők tartják-e karban, ők fejlesztették-e ki az adattároláshoz szükséges infrastruktúrát, és ekkor derül ki, hogy az ember sokkal inkább forrása és nem tulajdonosa az adatnak” – mondta a szakértő.

Valójában a személyes adatok védelme, tehát a GDPR megközelítése is információalapú megközelítés, és nem az adatot, hanem az azok forrásául szolgáló személyt védi – hangsúlyozta az adatkutató. Vagyis arról van szó, hogy azok az adatrész-csoportok, amikből olyan információk nyerhetők ki, amik alapján közvetve vagy közvetlenül azonosítható egy természetes személy, azok minősülnek személyes adatoknak. Szó sincs tehát arról, hogy ki birtokolja az adatokat, a GDPR nem ezzel foglalkozik – szögezte le.

Parti Tamás arról is beszélt, hogy a civil jog Magyarországon sem határoz meg olyan tulajdonkategóriát, amibe ez a digitális jelenség bevehető lenne. Vagyis a hatályos magyar szabályok szerint a digitális adat, és minden, ami abból van, mind a tulajdon, mind pedig a vagyon fogalmából kilóg.

A joggyakorlat tehát kénytelen lesz adaptálódni nem csak ügyvédi, közjegyzői, jogtanácsosi szinten, ahol ezek az új jelenségek közvetlenül találkoznak a jogrendszerrel, hanem bírói szinten is. Itt kell bizonyos megoldásokat kidolgozni, ugyanis idővel fel fognak merülni ezzel kapcsolatos problémák, amikor az ügyfelek összekülönböznek, és nem tudnak megegyezni, ezért bírósághoz fordulnak.

„Ezután, évekkel később következik majd a bírói visszacsatolás, mint például amikor egy válás vagy hagyatéki tárgyalás során vagyonmegosztásra kerül a sor, az idő múlásával a bírói gyakorlat is képes lesz a szabályozásokhoz visszanyúlni” – jelentette ki az intézetvezető. Megjegyezte viszont, hogy a világ sokkal gyorsabban fejlődik, mint a jogrendszer, illetve a jogalkotás, ítélkezés, amik nem biztos, hogy tudják tartani ezt a sebességet.”

Forrás:
Parti Tamás: a jogalkotás egyelőre csak kullog a digitalizálódó világ után; Exterde Tibor; Infostart / InfoRádió; 2026. február 8.

Európai Unió

Az Európai Bizottság egységes piacról és versenyképességről szóló éves jelentése együttes fellépésre szólít fel a példa nélküli kihívások fényében

„Az Európai Bizottság a mai napon elfogadta az egységes piacról és a versenyképességről szóló 2026. évi éves jelentést. Ez a hatodik ilyen éves jelentés, és célja, hogy értékelést adjon az egységes piac működéséről, valamint azokról a feltételekről, amelyek mellett a vállalkozások innovatívak, eredményesek és versenyképesek lehetnek, miközben fenntartható jólétet biztosítanak az európai polgárok számára.

A jelentés 29 különböző területet (például: piaci integráció és akadályok, villamosenergia-árak és beruházási tendenciák) lefedő fő teljesítménymutatóra támaszkodik, és azonosítja a kiemelt cselekvési területeket.

A jelentés azt mutatja, hogy az eredmények hat mutató tekintetében romlottak, hat mutató tekintetében javultak, 15 mutató tekintetében pedig nagyjából változatlanok maradtak. Két mutató újonnan került bevezetésre.

Azok a mutatók, amelyek javulást mutattak a legutóbbi jelentés óta eltelt időben, a következők: azon készségek és képesítések elismerése, amelyekre az uniós polgároknak szükségük van ahhoz, hogy szakmájukat más tagállamokban gyakorolhassák; uniós piacfelügyelet, amelynek értékelése a piacfelügyeleti hatóságok által végzett termékvizsgálatok alapján történik; a mesterséges intelligenciát, felhőalapú számítástechnikát és adatelemzést használó vállalatok aránya az EU-ban; az ipari átállást támogató InvestEU-beruházások volumene; a megújulóenergia-termelés részaránya a teljes energiafogyasztáson belül; a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-előállítás kapacitásának évenkénti növekedése.

A rosszabb eredményt elért mutatók a következők: a tagállamok közötti kereskedelem az uniós GDP arányában; azon átültetett uniós egységes piaci irányelvek aránya, amelyek tekintetében kötelezettségszegési eljárás indult; a szabványok kidolgozásához szükséges átlagos idő; munkaerőhiány az olyan szakmákban, amelyek speciális készségeket igényelnek a zöld átálláshoz; a 15 évesek iskolai teljesítménye a PISA-vizsgálat eredményei szerint; magánberuházások a GDP arányában.

A változatlan eredményt adó mutatók közé tartozik a munkatermelékenység (a ledolgozott órákra jutó GDP-ben mérve); a szabályozásnak való megfelelés egyszerűsége (a vállalkozások körében végzett felmérésekkel mérve); a kutatásra és fejlesztésre fordított összes magán- és állami kiadás a GDP arányában; a szabadalmi bejelentések száma; kockázatitőke-beruházások a GDP arányában; a tiszta technológiák belföldi gyártási kapacitása.

Emellett a Bizottság idén bevezetett egy új mutatót az egyszerűsítési erőfeszítések nyomon követésére. E mutató szerint a Bizottság által elfogadott omnibusz és egyéb egyszerűsítési javaslatokból eredő várható adminisztratív megtakarítások mintegy 15 milliárd eurót tesznek ki. Egy szintén újonnan bevezetett mutató a teljes mértékben digitális közigazgatási eljárások arányát követi nyomon az egységes piacon.

A jelentés továbbá felvázolja azokat a területeket, amelyek tekintetében a Bizottság 2026-ban célzottan törekedni fog az egységes piacon fennálló akadályok felszámolására. Ezek az erőfeszítések elsősorban a késedelmes fizetésekkel és a zöld átálláshoz kapcsolódó kulcsfontosságú szolgáltatások előtt álló akadályokkal foglalkoznak. A Bizottság ezeket és más akadályokat a tagállamokkal folytatott párbeszéd és szükség esetén kötelezettségszegési eljárások révén fogja kezelni. Annak érdekében, hogy minél egyértelműbb legyen, milyen előnyökkel járnak az említett végrehajtási intézkedések a polgárok és a vállalkozások számára, a Bizottság világos magyarázatokat tesz közzé a kitűzött célokról és az elért eredményekről.

Végezetül a jelentést az egységes piaci és versenyképességi eredménytábla 2026. évi kiadása egészíti ki, amely online elérhető. A jelentést olyan dokumentumok kísérik, mint a versenyképességi iránytű, a tisztaipar-megállapodás és az egységes piaci stratégia végrehajtásának áttekintése, valamint az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport éves jelentése.

További információk

Az egységes piacról és a versenyképességről szóló 2026. évi éves jelentés

Az egységes piacról és a versenyképességről szóló 2026. évi éves jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum és mellékletei (fő teljesítménymutatók, végrehajtási táblázatok, a kiválasztott globális szereplők rezilienciaintézkedéseinek áttekintése)

A 2026. évi interaktív, online egységes piaci és versenyképességi eredménytábla: Egységes piaci és versenyképességi eredménytábla | Egységes piaci és versenyképességi eredménytábla

Az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport 2024–2025. évi éves jelentése

Idézet(ek)

„Az egységes piacról és a versenyképességről szóló éves jelentés megerősíti, hogy az egységes piac nemcsak a jólétünk fő forrása, hanem Európa erejének központi pillére is a jelenlegi geopolitikai kontextusban. Az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében már eddig is számos intézkedést vezettünk be az azonosított kihívások kezelésére. Most az EU-nak és tagállamoknak határozottan fel kell lépniük a „rettegett tíz” akadály kezelése és az egységes piaci stratégia végrehajtása érdekében, hogy az európai polgárok és vállalkozások kihasználhassák annak előnyeit.” – Stéphane Séjourné, a jólétért és az iparstratégiáért felelős ügyvezető alelnök”

Forrás:
A Bizottság egységes piacról és versenyképességről szóló éves jelentése együttes fellépésre szólít fel a példa nélküli kihívások fényében; Európai Bizottság; 2026. január 30.

Az Európai Unió új pénzmosás elleni hatósága, az AMLA 2028-ra minden pénzmozgásra rá fog látni

„Az államszövetség új pénzmosás elleni hatósága, az AMLA 2028-ra válhat teljesen működőképessé. Tevékenysége során kiemelt figyelmet szentel majd a kriptovalutákra, valamint az új fizetési csatornák felügyeletére.

Az Európai Unió pénzmosás elleni új hatósága, az AMLA közölte, hogy a tervek szerint 2028-ra lesz teljes mértékben működőképes – írja a Reuters híradása nyomán a Portfolio.

A szervezet bemutatta stratégiáját az illegális pénzügyi tevékenységek visszaszorítására, különös tekintettel a kriptovalutákra és az új típusú fizetési csatornákra. Az AMLA lesz az első olyan európai szintű szervezet, amely kifejezetten az illegális pénzmozgások ellen lép fel. Székhelye Frankfurtban lesz.

A hatóság 2028-tól 40 olyan uniós pénzintézetet felügyel majd közvetlenül, amelyek a legnagyobb pénzmosási kockázatot jelentik. 2026-ban véglegesíti kockázatértékelési módszertanát, a legkockázatosabb intézmények kiválasztása pedig 2027-ben kezdődik. Az ügynökség már elérte 2025-re kitűzött létszámcélját: a tervezett 432 alkalmazottból 120-at már felvettek.

A tervek között kiemelt helyen szerepelnek a kriptoeszközök és az új fizetési csatornák, mint felmerülő kockázati területek. Becslések szerint tavaly a pénzmosók legalább 82 milliárd dollár értékű kriptovalutát mozgattak meg, szemben az öt évvel korábbi, mintegy 10 milliárd dollárral.”

Forrás:
Pár év, és az EU minden pénzmozgásra rálát majd; Infostart; 2026. február 8.
Lásd még:
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1620 rendelete (2024. május 31.) a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság létrehozásáról, valamint az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg); EUR-Lex
Authority for Anti-Money Laundering and Countering the Financing of Terrorism

A folyamatos válságok Európája

„RECENZIÓ – Stefan Auer, a Hongkongi Egyetem professzora szerint az európai döntéshozatal demokratikus legitimációjának helyreállítása és a nemzetállamok újrafelfedezése jelentheti a kiutat az EU folyamatos válságából.

Az elmúlt két évtized során az Európai Unió az egyik „egzisztenciális válságból” esett a másikba. A pénzügyi válságot követte a migrációs, majd ezt követte az első kilépés, a Brexit. A 2020-as évek első felét a jogállamisági viták miatti széthúzás, a koronavírus-járvány és az azzal együtt járó gazdasági problémák, majd az EU határain dúló orosz-ukrán háború árnyékolta be. Az EU egymást követő válsághelyzeteit, illetve a válságok kezelésének folyamata során jelentkező problémákat legtöbbször különálló, egymással össze nem függő kudarcok balsorsszerű sorozataként kezelik. Stefan Auer European Disunion című könyvének központi, provokatív tézise viszont az, hogy válságok és a válságkezelési kudarcok sorozata nem csak a balsors munkája, hanem a tünete egyetlen, alapvető hibának. Ez a hiba az, hogy az Európai Unió egy olyan posztnacionális, posztszuverén politikai rendet kíván megtestesíteni, amely pont ebből a természetéből adódóan folyamatos instabilitástól és a demokratikus legitimáció deficitjétől szenved.

Auer pesszimista narratívája alapján az EU-nak a nemzetállamokon, állami szuverenitáson alapuló paradigmarendszert maga mögött hagyni kívánó „egyre szorosabb egységre” való törekvése paradox módon valójában egyáltalán nem egyre szorosabb egységhez vezetett, hanem a belső fragmentáció motorja volt.

Auer ennek a diagnózisnak a felállítását az EU intellektuális DNS-ének vizsgálatával kezdi és abban a politikai konfliktusok megszüntetésére törekvő, átfogó jogrend kelseni ideálját véli felfedezni. Szerinte már az integráció kezdeti éveiben megjelent az a meggyőződés, hogy a nemzetek feletti, jogon és technokrácián alapuló rend („integration through law”) véget vethet a politikai konfliktusoknak és a nemzetállam-központú gondolkodás szeszélyeinek. Ebben a felfogásban az Európai Unió a nemzetállami politika antitézise.

A politika meghaladására tett kísérlet azonban Auer szerint kudarcot vallott. Az elmúlt két évtized európai történelmét egyetlen hosszú rendkívüli állapotként rajzolja le, amely egy diszfunkcionális kettősséget eredményezett: az európai kormányzás folyamatosan és szélsőségesen ingadozik a merev és technokrata „jog általi kormányzás” és az elszámoltathatóság és transzparencia hiányától szenvedő „veszélyhelyzeti politika” között. Utóbbi pedig a jog általi kormányzás antitézise: a szabályok, intézmények és folyamatok technokrata logikáját felülírja az a vágy, hogy az EU bizonyítsa a működőképességét és hatékonyságát, ezért bármi megtehető, ami a probléma megoldásához szükséges. Ezek alapján Auer szerint valójában az európai integráció utóbbi évtizedeinek legfőbb jellemzője Kelsen jogi idealizmusa és a Schmitt-féle politikai realizmus és rendkívüli állapot közötti folyamatos feszültség.

Ráadásul Auer úgy látja, hogy a technokrácia fegyvere visszafelé sült el, és éppen a politika elfojtására tett kísérlet miatt az elmúlt évtizedben újult erővel tért vissza a politika és a nemzetállam-központú megközelítés is az európai porondra. Az elszámoltathatósági és legitimációs problémákkal küzdő integráció hozta létre azt a demokratikus vákuumot, amelybe be tudtak nyomulni azok a nemzetállami politikai erők, amelyek nem az európai integráció gondolatát utasítják el, hanem a posztszuverén európai entitás gondolatát. A hatalom visszavételét ígérik, a saját démoszukat gyakran szembeállítva az európai értékek és a posztpolitikai vízió imperializmusával szemben – mindezt Auer elsősorban Magyarország és Lengyelország példáin keresztül mutatja be. A könyv azonban a leggyakoribb narratívával szemben nem pusztán a populizmus vagy a demokratikus backsliding címkéivel fémjelzett, kezelendő problémaként mutatja be ezeket, hanem úgy, mint amelyek tökéletes szimbiózisban léteznek az európai technokrata kormányzással. Egyik a másikból táplálkozik – a szuverenista, nemzetállami politikai mozgalmak a technokrácia demokratikus deficitjéből, a technokrácia pedig ebből az egzisztenciális politikai fenyegetés jelentette veszélyből. Auer szerint a Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor közötti emlékezetes, 2015-ös incidens, amikor előbbi „diktátorként”, de mégis kifejezetten barátságosan és joviálisan üdvözölte a magyar miniszterelnököt, tökéletesen illusztrálta ezt a kölcsönösen hasznos szembenállást. A szuverenitáson alapuló populista politikai mozgalmakat ugyan az európai integráció válságának tünetei között tartja számon Auer, de mégis úgy látja, hogy azok racionális alapja nem elvethető, mint az EU jövőjének alternatív víziója.

A könyv tekintetében fontos megemlíteni, hogy még az Ukrajnával szembeni 2022-es orosz támadás (és azóta is tartó háború) előtt íródott, ezért az azóta bekövetkezett eseményekre a szerző egy utószóban reflektált. Határozott állítása az, hogy az európai projekt geopolitikai téren is kudarcot vallott. Amit ennek elsődleges okaként leír, az egy naiv és öntelt európai fantáziavilág. Ez a fantáziavilág szintén az EU idealista, posztnemzeti koncepciójára épül. Az európai politika abba a hitbe ringatta magát, hogy a kölcsönös gazdasági függőség, a közös értékek és a jogra épülő nemzetközi rend világában a hard power jelentőségét vesztette, és az EU számára elegendő lehet soft power nagyhatalomként nyeregben maradni a világpolitikában. Az Európai Unió közvetlen szomszédságában történt orosz invázió azonban világosan megmutatta, hogy ez teljes tévedésnek bizonyult, ez a naivitás pedig tragikus következményekkel járhat Európa világpolitikában betöltött pozíciójára nézve. Ráadásul Auer szerint a háború azt is megmutatja, hogy milyen erős integratív és mozgósító erő lehet a nemzeti identitás gondolata és a szuverenitás védelme, szemben a posztnacionális és posztpolitikai európai idealizmussal.

A European Disunion egy provokatív, gondolatébresztő, de leginkább mélységesen nyugtalanító könyv azok számára, akiket érdekel az Európai Unió jövője. Legfőbb teljesítménye az, hogy olyan narratívát konstruál, amelyben a látszólag összefüggéstelen európai válságok és kudarcok sorozatát egyetlen tézisre fűzi fel: arra, hogy az európai tagállamok belső demokratikus legitimációjától való elszakadásra tett kísérlet diszfunkcionalitást és legitimációs deficitet eredményezett. Tehát kifejezetten komolyan veszi az EU jelenlegi állapotával szembeni populista kritikát, sőt, abba az irányba tereli az olvasót, hogy az európai integráció jövője egyetlen lehetséges alapjának a tagállamok demokratikus legitimációjára való hagyatkozást tekinti, nem pedig annak meghaladását.

Ennél nagyobb részletességgel kidolgozott alternatív vízió azonban nem kíséri azt a diagnózist, hiába valószínűsíti, hogy az európai projekt jelen formájában, alapvető változás nélkül nem maradhat fenn hosszútávon. Az olvasóban marad tehát némi hiányérzet, ugyanis a könyv nem kínál olyan konkrét intézményi reformjavaslatokat, amelyekkel a válságsorozat folytatását elkerülhetnénk. Nyitott kérdés marad, hogy a nemzetállamok Európája pontosan miként tudja majd jobban kezelni a többek között a gazdasági problémák, a migráció és a háború okozta különböző válságokat. Auer European Disunion c. könyve mégis azt sugallja, hogy az európai döntéshozatal demokratikus legitimációjának helyreállítása és a nemzetállamok újrafelfedezése jelentheti a kiutat a válságok sorozatából.”

Forrás:
A folyamatos válságok Európája; Csapodi Márton; PÁK (Politika- és Államelméleti Kutatóintézet) blog, Ludovika.hu 2025. november 10.
Lásd még:
„Az Európai Unió sokféle dolgot jelent a különböző európai népek számára. Németországban például az európai projektet elsősorban posztnemzetinek, sőt akár posztszuverénnek gondolták el. Franciaországban ezzel szemben Emmanuel Macron elnök a szuverén Európa vízióját követte: vagyis egy olyan EU-ét, amely jelentős geopolitikai szereplővé válna. Ehelyett azonban Európa küszködött azzal, hogy értékeit külföldön és még belföldön is érvényesítse: az újabb tagállamok – például Magyarország és Lengyelország – részéről szuverenista lázadással szembesült, Nagy-Britannia pedig távozott. Az euróövezeti válság aláásta az EU gazdasági hitelességét; a menekültválság a társadalmi kohézióját; az, hogy nem tudott határozottan fellépni Oroszországgal szemben, megrendítette a céltudatát; a Covid–19-járvány pedig a hitelét mint az európai polgárok védelmezőjének. A könyv kulcsállítása szerint az európai projektet sújtó többszörös válságok egyetlen, mélyebb okra vezethetők vissza: arra a merész kísérletre, hogy meghaladja a nemzetállamok korszakát. Ha nem fékezik meg őket, a szupranacionális intézmények hajlamosak egyre bürokratikusabbá válni, és kicsúszni azoknak az embereknek az ellenőrzése alól, akiket szolgálniuk kellene. A technokrácia logikája így szembe kerül a demokráciára való törekvéssel, amelyet pedig az Európai Uniónak kellene megtestesítenie. Európában ennek következtében a demokrácia is kárt szenvedett.”
European Disunion: Democracy, Sovereignty and the Politics of Emergency; Štefan Auer; Oxford University Press; DOI:10.1093/oso/9780197659601.001.0001; 2022

Digitális közigazgatás, digitális politika

Az okmányok lejáratára is figyelmeztet a Digitális Állampolgár alkalmazás

„ A Digitális Állampolgár mobilalkalmazás már időben jelzi azt is, ha valamelyik fontos okmányod érvényessége a végéhez közeledik.

Digitális állampolgárként már az okmányaid lejáratán sem kell aggódnod: a Digitális Állampolgár alkalmazásod push értesítést küld, mielőtt valamelyik okmányod érvényességi ideje lejárna, így még időben megújíthatod azt.

A funkció nemcsak emlékeztet, hanem azt is megkönnyíti, hogy gondoskodj a megújításról: az értesítésre kattintva az alkalmazás közvetlenül a kormányablakos időpontfoglalási oldalra navigál, ahol egyből lefoglalhatod a neked megfelelő időpontot. Ha nem szeretnél azonnal intézkedni, az sem jelent problémát: a push értesítést az értesítések között később is megtalálod, rákoppintva pedig foglalhatsz időpontot.

Az értesítések ütemezése okmánytípusonként:
* Útlevél esetén értesítést kapsz a lejárat előtt 180 nappal, majd 30 nappal, végül pedig a lejárat napján.
* Személyi igazolvány, vezetői engedély és forgalmi engedély esetén az értesítések a lejárat előtt 60 nappal, majd 30 nappal, valamint a lejárat napján érkeznek.

Miután megújítottad valamelyik okmányodat, az alkalmazásban is frissülnek majd az adataid.

Töltsd le a Digitális Állampolgár mobilalkalmazást (új ablakban nyílik meg) , és regisztrálj – akár online, akár személyesen. Hivatalos ügyeidet így gyorsabban, egyszerűbben és kényelmesebben intézheted, miközben biztos lehetsz benne, hogy semmilyen fontos határidőről nem maradsz le.”

Forrás:
Az okmányok lejáratára is figyelmeztet a Digitális Állampolgár alkalmazás; IdomSoft / Digitális Állampolgárság Program; 2026. február 6.

Felgyorsul az állami ügyintézés? – 32 intézményben automatizálják az ismétlődő folyamatokat (Románia)

„Előrelépés történt az állami intézményekben zajló ismétlődő adminisztratív folyamatok robotizálásának projektjében – jelentette be kedden este Radu Miruţă védelmi miniszter, korábbi gazdasági miniszter.

A tervek szerint már idén tavasszal 240 bürokratikus folyamatot automatizálnak, ami lehetővé teszi, hogy 32 állami intézmény gyorsabban és hatékonyabban működjön együtt. A változások célja az ügyintézés felgyorsítása és az állampolgárok felesleges járatásának megszüntetése, idézi a minisztert a News.ro.

A miniszter közösségi oldalán közzétett bejegyzésében hangsúlyozta: a román állampolgárok joggal várják el egy modern államtól a gyors, pontos és átlátható közszolgáltatásokat, késedelmek és fölösleges hivataljárás nélkül. Mint fogalmazott, a hatékonyság tisztelet az állampolgár iránt.

Radu Miruţă emlékeztetett, hogy gazdasági miniszterként újraindított egy, az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében finanszírozott projektet, amelyet korábban félbehagytak: az állami intézményekben zajló ismétlődő folyamatok robotizálását. Bár ez a kezdeményezés nem látványos, alapjaiban változtatja meg az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolatát – tette hozzá.

A miniszter szerint az automatizálás intézményenként évente több mint 40 ezer munkaórát takaríthat meg, amely időt az ügyintézők közvetlenül az állampolgárokkal való kapcsolattartásra fordíthatnak. Emellett az adminisztratív hibák száma több mint 75 százalékkal csökkenhet, egyes esetekben pedig teljesen megszűnhet.

Miruţă elmondta, hogy a digitalizálásáért felelős hatóság (ADR) szakembereivel és a projektben részt vevő vállalatokkal közösen áttekintette a megvalósítás jelenlegi állását, nemcsak a védelmi minisztérium, hanem az egész program tekintetében. A kormány által elfogadott memorandum biztosítja a projekt befejezését, bár – mint elismerte – még vannak késések és felgyorsítandó lépések.

„A modern állam nem egyik napról a másikra születik meg, hanem lépésről lépésre – feltéve, hogy nem adjuk fel” – hangsúlyozta a védelmi miniszter, hozzátéve: a siker kulcsa az intézmények közötti csapatmunka és az, hogy minden minisztérium teljes fordulatszámon működjön.”

Forrás:
Felgyorsul az állami ügyintézés? – 32 intézményben automatizálják az ismétlődő folyamatokat; Maszol.ro; 2026. február 4.

Nem használható a DÁP-applikáció az áprilisi választásokon

„A Digitális Állampolgárság Program 2024-ben azzal az ígérettel indult, hogy az idő során a közigazgatás szinte összes területén kiváltja az „analóg” ügyintézési formákat, illetve a személyazonosító okmányokat. A 2026-os választásokon még nem használható a mobilapp azonosításra, de a választási értesítőket már abban is megnyithatják az elektronikus tárhellyel rendelkező szavazásra jogosult állampolgárok.

Tegnap bő két hónappal a 2026-os országgyűlési választások előtt megkezdte a választási értesítők postázását a Nemzeti Választási Iroda (NVI), melyben ezúttal is a voksok leadásához szükséges alapinformációk szerepelnek a névjegyzékbe vételről szóló értesítés mellett.

A levél – melyet a szavazásra jogosult elektronikus tárhelyére is megküldenek, ha van ilyen – tartalmazza egyebek mellett a szavazókör számát és a szavazás idejét, emellett tájékoztatást nyújt arról is, hogy mely okmányok bemutatásával azonosíthatja magát az állampolgár a szavazatszámláló bizottság előtt.

Ez utóbbi kapcsán új elemként szerepel a levélben, hogy a Digitális Állampolgárság Programhoz (DÁP) készült applikáció a 2026-os országgyűlési választások során nem alkalmas a személyazonosság igazolására, vagyis aki ilyennel rendelkezik és a fizikai okmányait rendszerint nem tartja magánál, annak mindenképpen gondoskodnia kell arról, hogy érvényes személyi igazolvány, vezetői engedély vagy útlevél legyen nála a szavazás során.

A Digitális Állampolgárság Program applikáció felhasználói bázisa a platform megjelenését követően jelentős mértékben gyarapodott, részben az Ügyfélkapu-autentikációval kapcsolatos tavaly januári változások hatására. A DÁP 2024-ben azzal az ígérettel indult, hogy a közigazgatási folyamatokat számottevően egyszerűbbé teszi, beleértve az állampolgárok azonosítását is az online és offline közegben egyaránt. Az applikáció ugyanakkor továbbra is kizárólag a rendőrségi igazoltatásnál használható a személyazonosság igazolására, a mobilapp által generált QR-kódot más állami vagy privát szervezet nem fogadja el a hagyományos okmányok helyett.

Ennek egyik oka információink szerint a digitális ügyintézéshez lassan igazodó jogszabályi háttérben keresendő, a másik pedig az infrastruktúrában, a rendőrségen kívül ugyanis nincs még egy olyan szervezet Magyarországon, melynek rendelkezésére állnának az applikáció által generált QR-kódot beolvasó eszközök, illetve az azokat a megfelelő adatbázisokkal összekötő interfészek.”

Forrás:
Nem használható a DÁP-applikáció az áprilisi választásokon; Koi Tamás; HWSW.hu; 2026. február 5.

Technika, tudomány, MI

Az Európai Ombudsman vizsgálatot indít a mesterséges intelligencia uniós finanszírozási javaslatok értékelése során történő használatával kapcsolatban

„Teresa Anjinho európai ombudsman vizsgálatot indított a mesterséges intelligencia (MI) külső szakértők általi használatára vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban az uniós finanszírozási javaslatok értékelése során. A vizsgálat arra fog összpontosítani, hogy az érintett intézmények megfelelő biztosítékokat vezettek-e be a mesterséges intelligencia használatára vonatkozóan.

Egy lengyel vállalatnak a Horizont Európa EIC Akcelerátor program keretében történő finanszírozásra irányuló javaslat értékelésével kapcsolatos panaszát követően az ombudsman számos kérdést intézett az Európai Bizottsághoz és az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökséghez (EISMEA).

A kérdések olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint például, hogy milyen szabályok vannak érvényben a mesterséges intelligencia szakértői értékelők általi használatára vonatkozóan, hogy a Bizottság és az EISMEA hogyan értékeli a harmadik fél MI-eszközeit használó értékelők kockázatait és lehetőségeit, és hogy az értékelőknek nyilvánosságra kell-e hozniuk a mesterséges intelligencia általuk történő használatát.

A vizsgálat részeként az ombudsman azt is tervezi, hogy megvizsgál néhány olyan dokumentumot, amelyet az EISMEA és a Bizottság a mesterséges intelligencia külső szakértők általi használatával kapcsolatban birtokolhat.

Háttér

A panaszt benyújtó lengyel vállalat azt állította, hogy az EISMEA-ra vonatkozó javaslatát értékelő külső szakértők harmadik fél mesterségesintelligencia-rendszereit olyan módon használták, amely tisztességtelenné tette az értékelést.

Azzal is érvelt, hogy egyértelműbb szabályokat kell megállapítani az MI-rendszerek projektértékelők általi használatára vonatkozóan.”

Forrás:
Az ombudsman vizsgálatot indít a mesterséges intelligencia uniós finanszírozási javaslatok értékelése során történő használatával kapcsolatban; 2026. február 6.
Lásd még:
Ügy: 2979/2025/MIK – Vizsgálat megindítása Szerda | 2026. február 4. – Érintett intézmények: Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség – Ország Lengyelország
[Uniós gépi fordítás, az eredeti angol nyelvű változat itt olvasható.]

Megalakult az általános célú MI (GPAI) gyakorlati kódexének aláírói munkacsoportja

„Az aláíró munkacsoport előmozdítja az információcserét és a megfelelést, és a gyakorlati kódex révén segíti az aláírókat az általános célú MI-modellekre vonatkozó uniós szabályok végrehajtásában.

Az általános célú mesterséges intelligenciára vonatkozó gyakorlati kódex – egy olyan önkéntes eszköz, amely segíti az ipart az általános célú mesterségesintelligencia-modellekre vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelésben – aláírói munkacsoportot hoztak létre a kódex koherens alkalmazásának megkönnyítése érdekében. A munkacsoport elnöki tisztét az MI-hivatal tölti be.

A munkacsoport célkitűzései

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálynak a GPAI-modellek szolgáltatóira vonatkozó szabályai 2025. augusztus 2. óta alkalmazandók, ami nagyobb átláthatóságot, biztonságot és elszámoltathatóságot eredményez. A szolgáltatók a megfelelést a több érdekelt felet tömörítő folyamat keretében független szakértők által kidolgozott, a Bizottság és a tagállamokból álló MI-testület által jóváhagyott gyakorlati kódexre támaszkodva igazolhatják. Mielőtt 2026 augusztusában hatályba lépne a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály szabályainak érvényesítése, az MI-hivatal elkészíti megfelelőségi értékeléseit, és aktívan együttműködik az MI-szolgáltatókkal a szabályok betartásának biztosítása érdekében.

A kódex koherens alkalmazásának megkönnyítése érdekében az aláíró munkacsoport lehetőséget biztosít az eszmecserére azon aláírók számára, akik úgy döntenek, hogy a munkacsoport tagjaivá válnak. Eddig a kódex aláíróinak többsége a munkacsoport tagjává vált (a lista az utolsó oldalon található).

A munkacsoport célja, hogy megkönnyítse az aláírók közötti információcserét, amennyiben az a kódex végrehajtása szempontjából releváns. A munkacsoport az MI-hivatal által előírt nyilvános konzultációk sérelme nélkül hozzájárulhat az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokhoz. Elősegítheti a technológiai fejleményekkel kapcsolatos véleménycserét, valamint információkat gyűjthet az érintett harmadik fél érdekelt felektől, és naprakész információkkal szolgálhat számukra. Fórumként szolgálhat a kutatás, a független szakértői vélemények és a kódex kötelezettségvállalásai vagy intézkedései szempontjából releváns naprakész bizonyítékok felkutatásához és megvitatásához.

A munkacsoport a célkitűzései megvalósításához szükséges gyakorisággal – legalább évente – ülésezik. A munkacsoport üléseit az MI-hivatal hívja össze saját kezdeményezésére vagy a képviselők kérésére. Az MI-hivatal, mint elnök, megkönnyíti a megbeszéléseket.

Átláthatóság

Az MI-hivatal elkötelezett a nyilvánosság előtti átláthatóság fenntartása mellett. Ennek során az MI-hivatal közzétette a munkacsoport vademecumát (amely tartalmazza a résztvevők listáját). Az MI-hivatal nyilvántartásba veszi a munkacsoport keretében tartott üléseket és egy magas szintű összefoglalót, elismerve, hogy egyes információk üzleti szempontból bizalmasak lehetnek.

Az aláíró munkacsoport precedenst teremtett a dezinformáció visszaszorítását célzó magatartási kódex szerinti sikeres állandó munkacsoportban (Átláthatósági Központ), amely a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályhoz kapcsolódik.
”

Forrás:
Az Általános célú MI gyakorlati kódexének aláírói munkacsoportja; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. február 2.
[Uniós gépi fordítás, az eredeti angol nyelvű változat itt olvasható.]

A jövő eldöntve? A mesterséges intelligencia (MI) társadalmi következményei – Világgazdasági Fórum (WEF), Davos, 2026. január 19–23.

„A mesterséges intelligencia (MI) társadalmi következményei a davosi globális elit narratívájában

Az, amit Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatója a 2026-os World Economic Forum davosi ülésén elmondott, nem egyszerűen techoptimista kijelentés, hanem – a globális elit konszenzusán belül is ellentmondásos – stratégiai pozicionálás: a mesterséges intelligenciát a jövő meghatározó motorjának tekintik, ennek fejlesztését sürgetik, miközben a társadalmi következmények feltárását és szabályozását részben másodlagosnak láttatják. Ez a kijelentés – ha kritikusan, fenntarthatósági és társadalmi dimenziók mentén vizsgáljuk – többféle szociológiai és normatív problémát vet fel, amelyeknek hosszú távon komoly hatásai lehetnek a bizalomra, az esélyegyenlőségre, az emberi jogokra és a környezetre. Elon Musk ugyanezen eseményen inkább azt hangsúlyozta, hogy a robotika és MI „gazdasági bőséget és technológiai jólétet” hozhat, amennyiben a technológia széles körben elérhetővé válik. E két jól ismert személy felszólalása jól mutatja, hogy a globális elit szemlélete szerint az MI-átmenet nem opcionális folyamat, hanem geopolitikai, gazdasági és technológiai szükségszerűség. Ugyanakkor a társadalmi, fenntarthatósági és emberi jogi következmények relativizálása jelentős kritikákat váltott ki számos kutatói és szakpolitikai körből. A jelen blogbejegyzés a davosi globális elit által célként megfogalmazott terveket és elképzeléseket igyekszik az ENSZ által 2030-ig meghatározott SDG célokkal néhány szempont mentén megfeleltetni.

Gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség mint fenntarthatósági kihívás

Fink figyelmeztetett, hogy az MI kezdeti előnyei, jelenleg a modellek, az adatok és az infrastruktúra elsősorban a tulajdonosokra koncentrálódnak, ami a gazdasági egyenlőtlenség újratermelődését vetítheti előre. Elon Musk már kicsit könnyedebben agitált a robotok és technológia pozitív jövőképe mellett. A nagyvállalatok és bankok képviselői pedig a nyereség jegyében inkább technológia mellett voksolnak, mint szívükön viseljék a társadalmi változókat vagy óvatosabban ugranának fejest a most zajló gyorsan változó folyamba. Érdemes végiggondolni néhány alapvető kérdést, mikor a technológiai változások és azok egyénre, csoportra vonatkozó következményeit elemezzük. Ez például az okoseszközök tömeges piacra dobása és a platformok ugrásszerű növekedése mellett elmaradt. A társadalomtudomány most kezdi publikálni különböző tudományterületről azokat az adatokat és jelenségeket, melyek egyértelműen e folyamathoz köthetők. Legyünk megfontoltabbak vagy talán hangosabbak az MI esetén. Hangsúlyozom, nem úszunk az árral szemben, nem kell a fejlődéssel szembe helyezkedni ahhoz, hogy kérdéseket és gondolatokat fogalmazzunk meg egy, úgy tűnik, határozott célkitűzéssel kapcsolatosan.

Elsődleges társadalmi következmények a gazdasági szűrőn keresztül

Esélyegyenlőség gyengülése: Az MI-gazdaságban az emberi munkaerő helyett a tőke és intellektuális tulajdon szerepe erősödik, így a hagyományos munkaerőpiaci pozíciók – különösen alacsonyabb képzettségű vagy rutinszerű munkakörök – gyorsan marginalizálódhatnak. Ez strukturális munkanélküliséghez és hosszú távú társadalmi egyenlőtlenséghez vezethet.

Tőkekoncentráció tovább növekszik: Ha az MI-ből származó érték nagy része a technológiai szektorhoz és a legnagyobb vállalatokhoz kötődik, az rontja a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket – tipikus fenntarthatósági kilátástalan spirált generálva.

Az ilyen folyamatok ellentmondanak a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) 8. és 10. céljainak (méltányos gazdasági növekedés, csökkenő egyenlőtlenségek), mert a technológiai növekedés nem automatikusan jár inkluzív társadalmi előnyökkel.

A bizalom és a legitimitás válsága

Fink maga is elismerte, hogy a WEF és a globális intézmények iránti bizalom meggyengült – „sokak számára a davosi diskurzus nincs összhangban a valós társadalmi tapasztalatokkal.” Az intézményi bizalom csökkenése egyértelműen tetten érhető, amikor a technológiai stratégia „elit döntésként” jelenik meg – anélkül, hogy széles társadalmi párbeszédet előfeltételezne –, az erodálja az állampolgári bizalmat a politikai és gazdasági intézmények iránt. Az alacsony bizalom pedig kevésbé legitim politikai rendszerekhez, radikális ellenreakciókhoz és populista tendenciákhoz vezethet. Továbbá lényegi elem a technológiai determinizmus ebben a folyamatban. Fink kijelentése tükrözi azt az elképzelést, hogy az MI „már eldöntött jövő”, ami csökkenti a társadalmi részvétel esélyét a döntéshozatalban. Ez különösen problémás a demokratikus legitimáció és a kollektív szakpolitikák kidolgozása szempontjából. A fenntartható fejlődés egyik kulcsfeltétele – nemzetközi normák szerint is – a transzparens és részvételi döntéshozatal, amely nem korlátozódik egy szűk elitre.

Emberi jogok és munka jövője

Az MI gyors integrációja mélyreható hatással van a munka világára és az egyéni autonómiára: például az eddig alkalmazott munkahelyi szerződések, rendszerek újragondolása szükséges. Az automatizált folyamatok és intelligens rendszerek elterjedése átírja a munkavégzés fogalmát és új formális garanciákat igényel a foglalkoztatásban – ideértve például szerzői jogokat, jogot a humán felügyeletre és az átképzéshez való hozzáférést. A társadalmi biztonsági hálók vagy amik maradtak belőle, a hagyományos jóléti rendszerek nem feltétlenül alkalmazkodnak az MI-vezérelt gazdasághoz. Ez kimozdíthatja a dolgozókat a szociális védelemből, ha nem társul hozzájuk új redisztributív mechanizmus (például MI-osztalék rendszerek, progresszív adózás, alapjövedelem). Ezek a kérdések közvetlenül érintik a fenntarthatóság emberi dimenzióját, amely az SDG 1., 5. és 8. céljai mögötti alapértékeket – mint a méltóságteljes munkához való jogot érinti. Elon Musk a robotikai bőség narratívája figyelmen kívül hagyja a hozzáférési különbségeket. A robotok tömeges elterjedése nem garantált és nem lehet egyenlően elérhető. Az MI-vezérelt bőség önmagában nem biztosít jólétet vagy annak elérhetőségét. A bőség nem egyenlő az igazságossággal – az újraelosztási mechanizmusokat Musk nem tematizálja. Musk gondolatai nem ellenpontként jelennek meg, hanem más típusú elitpozíció vázolnak.

A környezet és a technológiai infrastruktúra fenntarthatósága

Az MI infrastruktúra kapacitásigénye – adatközpontok, energiafogyasztás, nyersanyagigény – környezeti szempontból is kritikus. Az MI-modellek képzése és működtetése jelentős energiát igényel már most is, amelyet nagyrészt fosszilis energiaforrások biztosítanak, ha nincs megfelelő átmenet tiszta energiára. A gyors technológiai ciklusok pedig jelentős eszközparkot, gyors készülékcserét eredményezhetnek, melynek következménye egy átláthatatlan e-hulladék. Az MI-hardverek gyors elavulása növeli az elektronikai hulladék mennyiségét, amely nem fenntartható termelési-fogyasztási mintákat erősít. A fenntartható fejlődés környezeti céljai (pl. SDG 7., 12., 13.) megkívánják, hogy az MI fejlesztése ne csak gazdasági hozzáadott értéket termeljen, hanem környezeti terheket is minimalizáljon. A gigamodell-képzések vízigénye, az adatközpontok földrajzi koncentrációja, a nyersanyag-kitermelés következményei, az e-hulladék exponenciális növekedése mind olyan feladat és kérdés melyek már most megoldások után kiáltanak. Ezek mindegyike kulcsfontosságúak, mert a davosi MI-narratíva egy „zöld” jövőt is sugall, holott az MI ökológiai terhei nem fenntarthatók a jelenlegi modellek mellett.

Larry Fink beszéde, bár technológiai és gazdasági potenciált emel ki, ténylegesen tükrözi azt a neoliberális narratívát: leegyszerűsítve a piac majd mindent megold, a társadalmi csoportok majd alkalmazkodnak elve, eleve kizárja a társadalmi következmények preventív vizsgálatát. A technológiai fejlődést önmagában pozitív erőként értelmezi, társadalmi és politikai kockázatok explicit kezelése nélkül. Ez a narratíva hajlamos alábecsülni a struktúrák újraelosztó szerepét, a szabályozási és demokratikus részvétel legitimitását, a fenntarthatósági infrastruktúrák szükségességét. A davosi elit „MI-t prioritásként kezelő” kijelentése szimbolikus történeti fordulópont lehet. A technológiai fejlődés felértékelődése olyan társadalmi kérdéseket hoz felszínre, amelyek a fenntartható fejlődés, demokratikus legitimáció és társadalmi igazságosság alapvető dimenzióit érintik. Súlyosan átalakíthatja az egyének digitális énképét, gyengítheti a lokális közösségi kötődéseket. Amennyiben a globális társadalom nem építi be ezeket a fenntarthatósági elveket a technológia társadalmi integrációjába, fennáll a veszélye annak, hogy az MI új, mélyebb társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek korát idézi elő – nem pedig egy inkluzívabb jövőt. A társadalmak jövőjét nem szabad elitstratégiákra bízni, mert az ellentmond a fenntartható fejlődés alaplogikájának. A fő kérdés tehát, hogy mi az, amit Davosban igazán eldöntöttek!?

Források

* SDG = Sustainable Development Goals, az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlődési célrendszere, lásd: The 17 Goals : Sustainable Development; United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Sustainable Development
* BlackRock CEO says capitalism isn’t spreading the wealth — and AI might not either; Polly Thompson; Business Insider; 2026. január 20.
* BlackRock’s billionaire CEO warns AI could be capitalism’s next big failure after 30 years of unsustainable inequality after the Cold War; Sasha Rogelberg; Fortune; 2026. január 20.
* BlackRock’s Fink Believes There’s No Bubble Forming in AI Space; Bloomberg Television; 2026. január ”

Forrás:
A jövő eldöntve?; Balatoni Monika; Zöldszolgálat blog, Ludovika.hu; 2026. február 3.
Szerkesztői megjegyzés:
A kedves olvasó figyelmébe ajánlom a szerző által hivatkozott források közül a Business Insider és a Fortune cikkeit, azokból tudniiilik Larry Fink szavainak egy egészen más értelmezése bontakozik ki, mint amit az egyébként nagyon színvonalas és rokonszenves magyar cikk sugall.

Az Európai MI Hivatal két ülést tart majd az India AI Impact Summit 2026-on

„Az üléseken bemutatják, hogy a mesterségesintelligencia-innovátorok és a kormányok közötti együttműködés hogyan járul hozzá az innovatív mesterségesintelligencia-megoldásokhoz, valamint az átlátható és megbízható mesterséges intelligenciához.

A mesterséges intelligenciával foglalkozó iroda hozzá fog járulni a 2026-os indiai mesterségesintelligencia-hatáscsúcstalálkozóhoz Új-Delhiben, amely a Bletchley Park, a szöuli és a párizsi mesterségesintelligencia-csúcstalálkozókat követő globális fórum.

A gyorsan változó technológiai és geopolitikai környezetben az EU jelenléte hangsúlyozza elkötelezettségét a mesterséges intelligenciával kapcsolatos globális fejlesztések alakítása iránt, nagy hangsúlyt fektetve a gazdaságaink és társadalmaink számára valóban előnyös innovációra. Ez összhangban van a csúcstalálkozó „Emberek, bolygó és jólét” témájával.

A mesterséges intelligenciával foglalkozó hivatal várhatóan két külön magas szintű panelbeszélgetésnek ad otthont a február 20-i csúcstalálkozón:

Az egyik panel az innovatív mesterségesintelligencia-megoldásokra fog összpontosítani. A vállalkozók és a kormány képviselői ki fogják emelni, hogy a mesterségesintelligencia-innovátorok és a kormányok közötti együttműködés hogyan hozhat konkrét megoldásokat és korszerűsítheti a közszolgáltatásokat. Ide tartoznak az olyan uniós kezdeményezések, mint a mesterségesintelligencia-gyárak.

A másik panel a mesterséges intelligenciával kapcsolatos globális számadatokat fogja összehozni, hogy ismertesse nézeteit a nagy teljesítményű mesterséges intelligencia jelentette kihívásokról. Ez a vitacsoport ki fogja emelni az általános célú mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós gyakorlati kódexet is, felvázolva annak szerepét az innováció támogatásában, miközben biztosítja a biztonságos, átlátható és megbízható mesterséges intelligenciát, és globális referenciaként pozícionálja azt.

Mindkét vitacsoportban felszólal Henna Virkkunen ügyvezető alelnök, moderátora pedig Lucilla Sioli, a mesterséges intelligenciával foglalkozó uniós hivatal igazgatója lesz. A panelek szemléltetik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos átfogó uniós megközelítést, amely ötvözi az irányítást, az innovációt és a nemzetközi szerepvállalást.

Az ülésekkel és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos hatásvizsgálati csúcstalálkozóval kapcsolatos további információk megosztására a rendezvényhez közelebb kerül sor.”

Forrás:
A mesterséges intelligenciával foglalkozó iroda két ülést tart a 2026-os indiai MI-hatáscsúcson; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. február 4.
[Uniós gépi fordítás, az eredeti angol nyelvű változat itt olvasható.]

A Digitális Szolgáltatások Európai Testületének sajtónyilatkozata a 17. ülését követően

„A Digitális Szolgáltatások Európai Testülete (a továbbiakban: a Testület) 2026. február 4-én Brüsszelben tartotta 17. rendes ülését.

Megvitatták a mesterséges intelligencián alapuló csevegőrobotok használatának hatását, a legújabb fejleményeket és végrehajtási tevékenységeket, valamint a jövőbeli intézkedéseket. Az igazgatótanács ezen ülése a második évfordulóját ünnepli. A digitális szolgáltatási koordinátorok és a Bizottság arra használták ezt az ülést, hogy a múltbeli tapasztalatokra és eredményekre építve előretekintsenek a jövőbeli eredményekre és az új kihívásokra.

További információk a Digitális Szolgáltatások Európai Testületéről.

Letöltések
Press statement of the European Board for Digital Services 17th regular meeting”

Forrás:
A Digitális Szolgáltatások Európai Testületének sajtónyilatkozata a 17. ülését követően; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. február 5.
[Uniós gépi fordítás, az eredeti angol nyelvű változat itt olvasható.]

Szlovákia átfogó jogi keretet dolgoz ki a mesterséges intelligencia és az adatvédelem szabályozására

„A Szlovák Beruházási, Régiófejlesztési és Informatizációs Minisztérium (MIRRI) elemzi a mesterséges intelligencia (AI) rendszerek autonóm kommunikációjának trendjeit. A terület az elmúlt napokban a Moltbook.com platformmal összefüggésben került a figyelem középpontjába. A tárca közölte, hogy ezzel párhuzamosan már a véglegesítésénél tart a mesterséges intelligenciára és az adatszabályozásra vonatkozó átfogó jogi keret kidolgozása. „A MIRRI jelenleg véglegesíti a mesterséges intelligencia és az adatszabályozás területére vonatkozó komplex jogi keretrendszert” jelentette ki Radoslav Štefánek államtitkár, a szlovák kormány mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosa. Hozzátette, hogy az előkészületben lévő jogszabály felügyeleti mechanizmusokat vezet be, és rögzíti az autonóm rendszerek működésének szabályait.

A minisztérium állásfoglalásában hangsúlyozta: a cél a digitális tér méltányosságának és kiszámíthatóságának erősítése, valamint a felhasználók és a digitális piac védelme az ellenőrizetlen automatizáció negatív következményeitől. A MIRRI stratégiai lépésnek nevezte a mesterséges intelligenciáról szóló nemzeti szabályozás elfogadását.KÖRKÉP.SK”

Forrás:
Szigorúbb felügyelet alá vonnák a mesterséges intelligenciát Szlovákiában; Komjáthy Petőcz Andrea; Körkép.sk; 2026. február 5.

Társadalom, gazdaság, művelődés

A könyvtári ágazat Magyarország legnagyobb és legkiterjedtebb kulturális hálózata

„A könyvtári ágazat Magyarország legnagyobb és legkiterjedtebb kulturális hálózata, hiszen minden településen elérhető könyvtári szolgáltatás – közölte a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára pénteken Kecskeméten.

Vincze Máté a Betűkben (is) összekapcsolva – Határtalan könyvtári megoldások címet viselő regionális és határon túli könyvtárszakmai konferencián arról beszélt, hogy a könyvtári szolgáltatások az elmúlt évtizedekben sokat változtak, hiszen interaktív és közösségi terekként működve a könyvtárakban ma már nemcsak olvasásnépszerűsítés, hanem közösségápolás és közösségteremtés is folyik. Elsődleges kulcsnak nevezte a könyvtárakat és a könyvtári közösségeket abban, hogy a következő nemzedék értelmező, figyelmes olvasóvá váljon, aki felismeri és értékeli a magyar kultúra páratlan gazdagságát – tette hozzá. Vincze Máté arról is beszélt, hogy a könyvtári rendszer évi 35 milliárd forintból működik, amely a kultúra ágazatai közül leginkább a szubszidiaritás elvére épülő hálózat. Nagyon sok minden helyben dől el, nem egy központilag irányított hálózat, hanem a vármegyei, a regionális és a helyi könyvtárak egyaránt nagy autonómiát kapnak, az Országos Széchényi Könyvtárban működő könyvtárintézet pedig módszertani koordinációt és jó gyakorlatok átadását végzi – sorolta. Hangsúlyozta, hogy napjainkban a könyvtárakban az olvasásnépszerűsítés, a könyvtárolvasók és a könyvtárlátogatók bevonzása egyre inkább a fókuszba kerül, amelyhez Magyarország kormánya számos támogatást nyújt. Most zajlanak az Országos Dokumentumellátási Rendszer szolgáltatásainak, illetve a vármegyei hatókörű városi könyvtárak állományvédelmi támogatását célzó pályázatok és a könyvtári kihívás második fordulója. Beszélt arról is, hogy a könyvtári és a közgyűjteményi dolgozókkal együtt, a kulturális dolgozók – mintegy 41 ezer ember – munkája elengedhetetlen, különösen nehéz gazdasági helyzetben. Magyarország kormánya azonban a nehézségek ellenére is vállalja a kulturális területen dolgozók 15 százalékos béremelését, amelyet a februári fizetéssel kapnak meg január 1-jéig visszamenőleg – tette hozzá.

Rózsa Dávid, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója szerint jelenleg a világban „a könyves reneszánsz kora zajlik”. Mint mondta: az előrejelzések alapján az látszik, hogy 2027 év végéig a világ könyvpiacának értéke meghaladja majd a 100 milliárd dollárt – emelte ki, hozzátéve, hogy mindenütt a nyomtatott könyveket keresik a felhasználók. Egyedül Kínában haladta meg az e-könyvek piaci értéke hagyományos könyvekét – tette hozzá. Kifejtette, hogy a magyar könyvpiacon – amelynek értéke 70 milliárd forint – a nyomtatott könyvek piaci részesedése 95 százalék. Felidézte, hogy egészen 2019-ig lassan, de biztosan csökkent a kölcsönzött dokumentumok száma, de a világjárványt követően a könyvpiaci növekedéssel párhuzamosan a könyvtárhasználatra vonatkozó adatok is, a kölcsönzött dokumentumok adatai is folyamatosan emelkednek. Rózsa Dávid szerint jelenleg mintegy 1,8 millióan használják a könyvtárakat, beleértve a könyvtári programok résztvevőit is, míg a rendszeres vagy alkalmi kölcsönzők száma 1,3-1,4 millió fő. A könyvpiacon nagyjából pedig 1,5 millióan vannak jelen több-kevesebb rendszerességgel könyvvásárlásokon keresztül. Azt mondható tehát, hogy „van Magyarországon egy nagyjából másfél milliós tábor, amelyik elkötelezett az olvasáskultúra, a könyvkultúra értékei iránt” – fogalmazott.

Bán János, Kecskemét kultúráért felelős alpolgármestere szerint a könyvtárosok közösségszervező és identitásmegtartó munkája meghatározó szerepet játszik a jövő generációjáért folytatott közös küzdelemben. A könyvtár ennek egyik legfontosabb terepe, nemcsak a könyvek, hanem az ott folyó szakmai munka miatt is – fogalmazott hozzátéve, hogy az tapasztalható, hogy mindez nem kizárólag a fiatalabb korosztályokat érinti: különösen az idősebbek számára jelent kapaszkodót, akik esetleg egyedül maradtak, és akiknek a közösséghez való viszonyát alapvetően meghatározza, hogy létezik-e befogadó, kulturális találkozóhely.

Bujdosóné Dani Erzsébet a Katona József Könyvtár igazgatója fontos nemzetstratégiai kérdésnek nevezte az olvasáskultúra megerősítését, hangsúlyozva, hogy a gyorsan változó világban ez nem csupán szűk szakmai feladat, hanem szélesebb társadalmi felelősség. A könyvtárigazgató szerint fontos beszélni arról, milyen feladatok és kihívások elé állítja a könyvtárosokat a gyorsan változó világ, és mennyire összetett munkáról van szó. Mint fogalmazott, ehhez elsősorban értékorientált gondolkodásra, másodsorban pedig arra a szakmai felkészültségre van szükség, amely mindig is jellemezte a könyvtárakat és a könyvtárosokat. Emellett elengedhetetlen az intézményi együttműködés és a szakmai kohézió, hiszen „az olvasásnépszerűsítés csak akkor lehet igazán eredményes, ha intézményi, regionális és országhatárokon átívelő szemléletben gondolkodunk” – fogalmazott.”

Forrás:
Vincze Máté: a könyvtári ágazat Magyarország legnagyobb és legkiterjedtebb kulturális hálózata; Kulturális és Innovációs Minisztérium; 2026. február 6.

Fenntartható fejlődés

Jedlik Ányos Energetikai Program: akár félmilliárd forint vállalkozások energiahatékonysági fejlesztéseire

„A cégek vidéki telephelyein megvalósuló beruházásokat összesen 38,7 milliárd forint kamatmentes hitellel segíti a valaha volt legnagyobb ágazati programcsomag. A nyertesek legalább 30 százalékos energia-megtakarítást eredményező épületenergetikai korszerűsítéseikkel vagy a gyártási technológia, folyamatok energiahatékonyságát javító fejlesztésekkel csökkenthetik tartósan rezsijüket.

A kormány a Jedlik-programban több mint 580 milliárd forinttal támogatja a hazai kis- és középvállalkozások versenyhelyzetének javítását, az energiaszektor zöldítését. 2026 elején már elindult az első földhős pályázat, most megnyílik a cégek szélesebb körének szóló energiahatékonysági hitelprogram. A jövő héttől pedig elérhető lesz a legjobban várt kiírás is, amely az ipari energiatárolók telepítésére ösztönöz.

A Jedlik Ányos Energetikai Program legújabb eleme mikro-, kis- és középvállalkozások fővároson kívüli telephelyein tervezett beruházásaihoz biztosít összesen 38,7 milliárd forint kamatmentes hitelt. A teljes keretösszeg legfeljebb 35 százaléka hasznosulhat a legfejlettebb régiókban, a Közép- és Nyugat-Dunántúlon, Pest vármegyében. A forrásmennyiség mintegy kétharmada az ország más részeiben csökkentheti a cégek energiafogyasztását, áram- és gázszámláit. Legfeljebb hárommilliárd forintos elkülönített keret a víziközmű szolgáltatók gépészeti berendezéseinek korszerűsítésével könnyítheti meg az ágazat gazdálkodását.

Finanszírozható tevékenység a többi között az épületburok szigetelése, a nyílászárók cseréje, a bel- és kültéri világítási, központi szellőző, hűtési, fűtési vagy melegvíz-rendszerek energiatakarékos korszerűsítése, a meglévő berendezéseknél alacsonyabb fogyasztású gépek beszerzése, a maradékhő, hulladékhő hasznosítása stb. Alapfeltétel, hogy a vállalkozások a támogatás felhasználásával legalább 30 százalékkal csökkentsék primerenergia igényüket. A megtakarítást tisztán épületenergetikai fejlesztés esetében épületenként, tisztán technológiai korszerűsítés esetén az érintett gyártási folyamat, logisztikai egység vonatkozásában, komplex beruházásnál pedig telephelyenként szükséges elérni.

Az igényelhető kölcsönösszeg minimum 10 millió és legfeljebb 500 millió forint, de nem haladhatja meg a kérelem bírálatát megelőző lezárt pénzügyi év üzemi eredményének tizenötszörösét. A résztvevőknek az elszámolható költségek legalább 10 százalékát kitevő önerőt kell előteremteniük. A programba 2026. február 2-ától 2027 május végéig lehet jelentkezni az MFB Pont Plusz hálózat fiókjaiban.

Az Energiaügyi Minisztérium a családok energiahatékonysági fejlesztéseit is segíti az energetikai otthonfelújítási programmal. A háztartások akár 10 millió forintot kaphatnak a felhasználásuk és így energiaszámláik csökkentését eredményező munkálatokra, például külső szigetelésre, nyílászárócserére, fűtéskorszerűsítésre. Az igényelt forrásmennyiség január végéig meghaladta az 57 milliárd forintot, ebből 27 milliárd forintot már ki is fizettek több mint 5800 nyertesnek.”

Forrás:
Jedlik Ányos Energetikai Program: akár félmilliárd forint vállalkozások energiahatékonysági fejlesztéseire; Energiaügyi Minisztérium; 2026. február 2.

Gyorsabban melegszik a Föld, mint ahogy a modellek követni tudnák – a légszennyezés eddig elfedte a helyzet valódi súlyosságát

„A globális felmelegedés üteme látványosan felgyorsult: a Föld átlaghőmérséklete már 1,4 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet – elkerülhetetlennek tűnik, hogy túlfussunk a 1,5 °C-os párizsi klímacélon. Egy nemrég kiadott, friss kutatásokon alapuló jelentés szerint ezért nemcsak az üvegházhatású gázok felelősek, hanem egy eddig alulértékelt tényező is: a légköri aeroszol-részecskék mennyiségének gyors csökkenése. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói klímamodellezői szemmel mutatják meg, miért borul fel a Föld energiamérlege, miért maradnak le a modellek, és miért kerülhetnek veszélyesen közel a billenőpontok.
…
Egy kockázatelemző matematikusok által készített, friss kutatásokon alapuló jelentés szerint már nemcsak a kibocsátások növekednek, de a Föld energiamérlegének felborulása és a melegedés üteme is egyre fokozódik. Mindezek hatására a 2 °C-os küszöböt már 2050 előtt átlépjük, hacsak nem történik azonnali és jelentős irányváltás.
…
Az emberi tevékenység nemcsak üvegházhatású gázokat (pl. szén-dioxidot vagy metánt) bocsát ki, hanem olyan szilárd vagy cseppfolyós légszennyező részecskéket is, amelyeket a légkörben eloszolva aeroszolnak nevezünk. Ezek a kisméretű részecskék hosszú ideig enyhítették az üvegházgázok felmelegítő hatását.

Működésmódjuk egyik fontos eleme, hogy még mielőtt a beérkező napsugárzás elérné a felszínt, ezek az aeroszol-részecskék már a légkörben visszaverik annak egy részét. Emellett a légköri vízgőz a levegőben lebegő szilárd részecskéken könnyebben kiválik apró vízcseppek formájában, melyek a felhőket alkotják. Ez a „rejtett napernyő” nagyjából 0,5 °C-kal hűtötte a bolygót, bár ezt ritkán szoktuk emlegetni.

Csakhogy az elmúlt évek levegőtisztasági szabályozásai – például a kénkibocsátás csökkentése az energiatermelésben és a hajózásban – jelentősen mérsékelték ezen kis részecskék mennyiségét. Ezzel nagyban javítottuk a levegőminőséget, és közvetetten hozzájárultunk a légúti problémák enyhítéséhez, ugyanakkor a klímarendszer szempontjából egy hűtőhatást jelentősen csökkentettünk.

A fizikai következmények világosak: kevesebb aeroszol-részecske → kevesebb visszavert napsugárzás → több felszíni elnyelés → több elnyelt hő a légkörben → gyorsuló melegedés.

Egyes kutatók ezt „végső sokknak” nevezik, utalva arra, hogy a Föld éghajlati rendszerét eddig egy nem szándékos, de hatékony hűtőhatás tartotta valamelyest egyensúlyban az ipari forradalom óta, aminek a megszűnésével nem számoltunk, és viszonylag hirtelen következett be.
…
Az 1,5 °C-os melegedési küszöb felett olyan világba lépünk, ahol már nemcsak fokozatos, hanem láncreakciószerű és visszafordíthatatlan éghajlati változások indulhatnak be. Ezek az ún. billenőpontok – vagyis hirtelen és tartós állapotváltozások – olyan rendszerekhez kötődnek, mint a grönlandi, az északi-sarki és az antarktiszi jégtakaró, a fagyott talaj (permafroszt), az Amazonas esőerdője vagy az óceáni áramlások.

Egyes régiókban ezek a folyamatok felerősíthetik a globális felmelegedést (például további szén-dioxid és metán felszabadításával), ugyanakkor az is előfordulhat, hogy átmenetileg mérsékelik (ilyen hatása lehet az óceáni áramlások lelassulásának). De a rendszer egésze szempontjából a kockázat abban áll, hogy ezek a változások hirtelen, egymást is erősítve következhetnek be, veszélyeztetve a klímarendszer jelenlegi stabilitását. Úgy tűnik, hogy ez már nem csupán elméleti forgatókönyv: a jelenlegi kibocsátási és melegedési pályán ezek az átfordulások reális közelségbe kerülhetnek…”

Forrás:
Gyorsabban melegszik a Föld, mint ahogy a modellek követni tudnák – a légszennyezés eddig elfedte a helyzet valódi súlyosságát; Szabó Péter, Pongrácz Rita; Másfélfok blog; 2026. február 2.
(Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa)

Megéri a klímaadaptációba fektetni? – Európai Unió

„A mezőgazdaság, energia- és közlekedési ágazatok Európa leginkább sérülékenyebb szektorai közé tartoznak az éghajlatváltozás tekintetében, a reziliencia kiépítése – és ezáltal a versenyképesség erősítése – ezért az eddiginél több forrás bevonását indokolja.

Az Európai Unió stratégiai szinten már a 2010-es évek elejétől foglalkozik a klímaalkalmazkodás kérdésével; jelenleg a 2021. évi alkalmazkodási stratégia az irányadó a szakpolitikában, de folyamatban van a megvalósítási keretrendszer formálása. Erre már jelentős szükség volt, ugyanis az uniós klímapolitikában még mindig elbillen a mérleg a mitigáció, vagyis a kibocsátáscsökkentést célzó intézkedések irányába. A mitigáció elengedhetetlen egy élhetőbb világ kialakításában, ugyanakkor a klímaváltozás okozta kihívásokat sok esetben alkalmazkodással enyhíthetjük. Az alkalmazkodásra azért van szükség, mert az éghajlat gyorsan változik, és az ilyen változások — beleértve a szélsőséges időjárási jelenségeket, mint a hőhullámok vagy extrém csapadékok — már sok európai ágazatot, infrastruktúrát és közösséget érintenek. Az alkalmazkodás csökkenti a károkat, és erősíti a társadalmi, gazdasági és környezeti rendszerek hosszú távú ellenálló-képességét.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) egy elemzésében azt tárta fel, hogy nemcsak a következmények kezelését, hanem a versenyképességet, a biztonságot és az innovációt is támogathatja a klímaadaptáció.

A jelentés arra alapoz, hogy az éghajlatváltozás Európában egyre nagyobb gazdasági veszteségeket okoz, amelyek az elmúlt években évente több tízmilliárd euróra rúgtak. A mezőgazdaság, energia, illetve a közlekedési szektor különösen kitettek ezeknek a hatásoknak, mivel működésük nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól és a stabil infrastruktúrától.

Az EEA elemzése szerint ahhoz, hogy ezen ágazatokat valóban klímarezilienssé tegyük, jelentős beruházásokra van szükség: évente 53–137 milliárd euró közötti összegre 2050-ig, és 59–173 milliárd euróra 2100-ig, a globális kibocsátási forgatókönyvektől függően. Ez az összeg nagyságrendekkel meghaladja a jelenleg allokált forrásokat, amelyek éves szinten mindössze 15–16 milliárd eurót tesznek ki ezen ágazatokban.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket már ma el kell kezdeni, mivel az időben történő és proaktív beavatkozások csökkentik a jövőbeni kockázatokat és költségeket. A különböző forgatókönyvek vizsgálatánál kiderült, hogy ha a globális hőmérséklet-emelkedés mérsékelt marad, az alkalmazkodási költségek alacsonyabbak lehetnek, ugyanakkor hatványozottabb melegedés esetén az alkalmazkodási beruházások költségei jelentősen nőhetnek; a károkról nem is beszélve.

Az elemzés nemcsak a költségekre koncentrál, hanem a klímaalkalmazkodás egyéb hasznaira is, amelyek messze túllépnek a közvetlen károk elkerülésén: az ún. double dividend” (magyar fordításban kettős járulékos előny) elmélete szerint a megfelelően megtervezett alkalmazkodási beruházások nemcsak a klímahatásokkal kapcsolatos kockázatokat csökkentik, hanem támogatják az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését vagy a fenntarthatóság más aspektusait is. Például természetalapú megoldások – mint a vizes élőhelyek helyreállítása vagy a zöldfelületek növelése – egyszerre védenek az áradásoktól és növelik a szénmegkötést, míg az ellenállóbb mezőgazdasági gyakorlatok (pl. regeneratív mezőgazdaság) javítják a termésbiztonságot és hozzájárulnak a talaj szénmegkötéséhez.

Emellett az elemzésben bemutatott, az ún. „triple dividend” koncepció arra hívja fel a figyelmet, hogy az alkalmazkodásból származó előnyök nemcsak a kármegelőzésből és kibocsátás-csökkentésből adódnak, hanem szélesebb gazdasági és társadalmi hasznokat is hozhatnak, növelhetik az innovációt és erősíthetik az EU versenyképességét. Például egy városi zöldterület-fejlesztés csökkentheti a hősziget kialakulásának esélyét, miközben biodiverzitás növelő hatása van és találkozóhelyként a helyi közösségi kohéziót is erősíti. Vagy egy dombvidéken a folyón épített rönkgát megfogja a hordalékot és a hulladékokat, csökkenti egy villámárvíz kialakulásának veszélyét, ezáltal a közeli területeken élők és a helyi vállalatok működése is biztosított egy intenzív esőzés esetén.

A jelentés egyértelműen rávilágít arra, hogy a klímaalkalmazkodásba való beruházás hosszú távon megtérül, csökkenti a károkat és erősíti az európai társadalmak ellenálló-képességét. A jelenlegi finanszírozási szint azonban messze elmarad a szükségestől, különösen akkor, ha a klímaváltozás hatásai erősödnek. Ennek megváltoztatása érdekében a Éghajlatpolitikai Főigazgatóság gondozásában megjelent januárban egy jelentés, amely szerint az EU-nak, tagállamainak és a magánszektornak évente körülbelül 70 milliárd eurót (30 milliárdot infrastruktúrára, 21 milliárdot ökoszisztémákra és 12 milliárdot élelmiszerbiztonságra) kellene befektetnie 2050-ig – ez az irány valamelyest egybevág az EEA elemzésével is. A tervezéshez ugyanakkor több adatra van szükség, amelyet egy európai szinten összehangolt monitoring rendszer tudna segíteni. Az Európai Bizottság jelenleg dolgozik a közös kereteken, viszont a megvalósítás tagállami szinten kell, hogy megtörténjen, ugyanis a klímahatások földrajzilag meglehetősen diverzek és más-más beavatkozást igényelnek. Az európai keretrendszer ugyanakkor segíthet abban, hogy a tagállamok vagy a régiók, amelyek közös kihívásokkal néznek szembe, közösen cselekedjenek, hiszen a klímaváltozás nem áll meg az országhatároknál.”

Forrás:
Megéri a klímaadaptációba fektetni?; Felde-Tóth Bettina; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. február 6.

Az MI energiafelhasználás-paradoxona – nagyobb lehet az MI klímahaszna, mint a lábnyoma

„Davosban gyűltek össze január közepén a világ vezető politikusai, üzletemberei, tudósai és döntéshozói a Világgazdasági Fórumon annak érdekében, hogy megvitassák a világ legfontosabb történéseit és legnagyobb kihívásait. Lehet, hogy sokaknak csak az amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései, a francia elnök napszemüvege vagy a kanadai elnök beszéde maradt meg, azonban ezek mellett is volt bőven látni- és hallgatnivaló a Fórumon.

A KPMG nemzetközi szakemberei egy olyan tanulmánnyal és cselekvési tervvel érkeztek, amelyet követve a mesterséges intelligencia energiaigényét akár két év alatt meg lehet fordítani, tehát nagyobb lenne a klímahaszon a technológiával, mint a klímalábnyom. Ehhez azonban a befektetők, az IT-cégek és a politikusok szoros együttműködésére lenne szükség.

Az AI energiafelhasználás-paradoxona

Bár a mesterséges intelligencia a hatékonyság és az erőforrás-optimalizálás kulcseszközévé válhat, elterjedése számottevő energiaigény-növekedéssel jár. Egyes nemzetközi előrejelzések szerint az AI-rendszerek villamosenergia-felhasználása 2030-ra nagyságrendileg több áramot fog fogyasztani, mint egész Japán.

A KPMG AI’s Dual Promise , azaz a „Mesterséges intelligencia kettős ígérete” című tanulmánya – amelyben több mint 1000 energetikai vállalatvezetőt kérdeztek meg – azt vizsgálja, hogyan segítheti a mesterséges intelligencia olyan alkalmazkodóképes gazdasági és üzleti modellek kialakítását, amelyek képesek reagálni a változó környezeti feltételekre. A kutatás arra keresi a választ, miként járulhat hozzá a mesterséges intelligencia a környezeti lábnyom csökkentéséhez, a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez és a biodiverzitás-vesztés lassításához, miközben magának a technológiának a fenntarthatósági kihívásait is kezelni kell.

Könnyebb mérni a fogyasztást, mint a hasznot, azonban így csak az érem egyik felét látjuk

Energiaszektor, közlekedés, mezőgazdaság, ipari termelés és építőipar – csak pár olyan terület, amelyre a tanulmány konkrét példát hoz azzal kapcsolatban, hogyan segített a mesterséges intelligencia csökkenteni az energiafelhasználást.

A KPMG felmérésében az energetikai vezetők 97%-a nyilatkozott úgy, hogy nettó pozitív hatása van az AI-nak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású átmenet szempontjából. A mezőgazdaságban dolgozók pedig arról számoltak be, hogy az AI-vezérelt precíziós gazdálkodás segíti a termelőket abban, hogy a vizet, a műtrágyát és az energiát jóval hatékonyabban használják fel.

Tehát az a szemlélet, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas energiaigénnyel jár, csak a történet felét meséli el. Az AI energialábnyoma valós, de a klímahaszna ennél jóval nagyobb lehet, és gyorsan az egyik legerősebb eszközünkké válhat a klímavédelem felgyorsításában. Ahogy a KPMG tanulmánya jól rámutat – az AI nem fenyegetés a klímavédelemben, hanem annak egyik legfontosabb eszköze lehet.

Ha ilyen egyszerű, miért nem csináljuk?

Cégvezetők, politikusok, de a hétköznapi emberek is felismerték már a mesterséges intelligencia hasznát és a benne rejlő potenciált azzal kapcsolatban, hogyan segíthet az AI a zöld átmenetben. Azonban csak kevesen fordítottak energiát a valódi cselekvésre.

Miért? Erre is választ adtak a KPMG szakemberei.

A tiszta vagy megújuló energiaforrásokból származó energiakínálat növelésének legnagyobb akadálya a felhasználók és a termelők szerint is az anyagi kihívás. A megkérdezett felhasználók 37%-a, míg a termelők 33%-a jelölte meg a finanszírozási kihívásokat. De közel ilyen arányban hivatkoztak a technológia nehézségekre, valamint a szabályozási és politikai gátakra, mint legnagyobb energiaátállási problémákra.

A kutatásban a vezetők többsége (62%) jelezte, hogy három éven belül jelentős strukturális változásra számít, és már most felgyorsítja a tervezési ciklusokat. Ezt alátámasztja, hogy 2027-re az AI-energiapiac fordulóponthoz érhet, ahol a növekvő kereslet, az új ellátási modellek és a fejlődő infrastruktúra átalakítja a globális energiatermelést és -felhasználást. Ezt követően pedig a hiány fogja meghatározni a piacot: a korlátozott hálózati kapacitás, a túlterhelt engedélyezési rendszerek és a megújuló eszközökért folyó egyre erősödő verseny meredeken felfelé fogja hajtani a költségeket. A későn belépők prémium árazással, az optimális helyszínekhez való korlátozott hozzáféréssel és gyengébb tárgyalási pozícióval szembesülhetnek majd.

A cselekvési terv

A KPMG tanulmánya öt kulcsszereplő számára fogalmaz meg konkrét, 6 és 24 hónapos ütemtervet. Ezen intézkedések megvalósításával már 2027-re elérhetővé válna, hogy a mesterséges intelligencia energiafelhasználása nettó pozitív mérleget mutasson. Ehhez azonban a megvalósítás mellett szoros együttműködésre is szükség van a szereplők között, ami ugyanakkor érthető aggályokat vethet fel a kivitelezés realitásával kapcsolatban.

A nagyelosztók adják a keresleti jelzést: ha ragaszkodnak a tiszta energiához, és a szükségletük előtt fektetnek be, az felgyorsíthatja a teljes ökoszisztémát. Emellett megvan a technológiai felkészültségük ahhoz is, hogy úttörőként új megoldásokat vezessenek be, amiket mások is átvehetnek.

A közműszolgáltatók a rendszer kulcsszereplői: nekik kell biztosítaniuk, hogy a tiszta kínálat eljusson a kereslethez. Azonban jelenleg „bizalom-korlát ellentmondás” látható: a vezetők 96%-a bízik abban, hogy a tiszta energia képes kielégíteni az AI igényeit, ugyanakkor sokan a hálózati kapacitást emelik ki a legfőbb akadályok egyikeként.

Az energiaberuházók/fejlesztők az egyenlet kínálati oldalán állnak: nélkülük a vállalati tisztaenergia-vállalások semmit sem érnek. A globális adatok erős keresletet mutatnak a megújuló villamos energiára, ugyanakkor frusztrációt is, mert a fejlesztések nem történnek elég gyorsan. Ha elegendő tiszta energia áll rendelkezésre, megszűnik az az érv, hogy a szereplők a kínálat hiánya miatt kénytelenek a fosszilis energiahordozókhoz ragaszkodni.

A befektetők biztosítják az „üzemanyagot a tankban” a többi szereplő motorjához. Ha a zöld beruházásokhoz könnyen elérhető, megfizethető tőke társul, minden szereplő nyer: többet lehet fejleszteni, korszerűsíteni, és a tiszta technológiák bevezetése sem jelent pénzügyi kockázatot. Ezzel szemben, ha a tőke a partvonalon marad vagy csak megfizethetetlenül drágán érhető el, az előrehaladás lelassul.

A kormányok és szabályozó hatóságok egy dinamikusabb, hatékonyabb és vonzóbb környezetet teremthetnek az energiaátmenet felgyorsításához, biztosítva, hogy mind a szakpolitikák, mind az infrastruktúra lépést tartsanak a dekarbonizáció sürgető igényével.

Az AI történetét a klímavita során gyakran a rossz „szemüveglencsén” keresztül mesélték el: olyan problémaként, amit kordában kell tartani, nem pedig olyan képességként, amelyet felszabadítani érdemes. A KPMG kutatása azonban egy sokkal erősebb igazságra mutat rá: az AI nem fenyegetés a klímavédelemben, hanem – nagy valószínűséggel – annak legnagyobb felgyorsítója lehet, ha a döntéshozók gyorsan cselekednek.

A klímaóra azonban ketyeg. Azok a vállalatok, amelyek most nem építik be a tiszta energia és a klíma szempontjait a központi stratégiájukba, azt kockáztatják, hogy lemaradnak, és később jelentős beruházások árán tudnak csak felzárkózni. A 24 hónapos keret jó útmutatót ad, mellyel a technológia energiaéhségét közös erővel a tisztább, fenntarthatóbb jövő motorjává alakíthatjuk.”

Forrás:
Nagyobb lehet az AI klímahaszna, mint a lábnyoma; KPMG; 2026. február 6.

Szakirodalom

A globális MI-kormányzás architektúrái: a technológiai változástól az emberi döntésig

„Ahogy a mesterséges intelligencia (MI) rendszerek egyre nagyobb képességekre tesznek szert, a világ ráébred e technológia globális tétjére. Az MI hatásait gyakran úgy mutatják be, mint a technológiai változás megfékezhetetlen hullámát. A pályája azonban nincs előre elrendelve — a kormányzása emberi döntés kérdése, és azon múlik, hogy léteznek-e hatékony, koherens, valamint az MI saját felforgató hatásaival szemben is ellenálló globális intézmények. Az államok és a nemzetközi intézmények ma egyre növekvő nyomással szembesülnek, hogy kezeljék az MI hatásait és kockázatait. Hogyan kormányozhatják ezt a változó technológiát egy gyorsan változó világban, olyan kormányzási eszközökkel, amelyeket maga az MI is átalakíthat? Ez a könyv fogalmi és gyakorlati eszközöket ad e kérdés megválaszolásához. A technológiai jogból, a globális kormányzás kutatásából és a történelemből merítve feltérképezi az MI növekvő globális tétjét, végigköveti a kormányzás eddigi pályáját, és megrajzolja az új intézmények alapállványzatát.

A könyv amellett érvel, hogy a globális MI-kormányzás architektúrájának kialakításakor három változási dimenzióval kell számot vetnünk: (1) az MI rendszerek hatásaiban megjelenő szociotechnikai változások; (2) az MI felforgató hatása a nemzetközi jog szövetében; és (3) a globális MI-rendszerkomplexumban végbemenő politikai változások. Számos kormányzási megközelítés túlságosan statikus lesz, ha nem alkalmazkodik ezekhez az erőkhöz. Válaszul a könyv olyan felismerésekkel és ajánlásokkal látja el a kutatókat és a döntéshozókat, amelyek a szabályozási megközelítés, az eszközválasztás és a rendszertervezés kérdéseihez adnak támpontot. Több mint annak vizsgálata, miként kormányozzuk az MI-t: a globális együttműködés változó arcát is feltárja az „intelligencia korszakában” — és azt, hogyan őrizhetjük meg az emberi döntés elsődlegességét egy átalakító technológiai változásokkal teli jövő felett.”

Forrás:
Architectures of Global AI Governance: From Technological Change to Human Choice; Matthijs M. Maas; Oxford University Press; 2025. október
(A könyv PDF-formátumban szabadon letölthető.)

Az MI lehetséges 2030-ig tartó fejlődési irányainak feltérképezése

„A mesterséges intelligencia (MI) az elmúlt években gyorsan fejlődött, és a rendszerek képességei egyre növekednek. Ez a tanulmány szakértői és bizonyítékokon alapuló forgatókönyveket mutat be arra vonatkozóan, hogyan haladhat előre az MI 2030-ig. Figyelembe veszi az MI legújabb trendjeit, valamint az MI 2030-ig tartó előrehaladását övező kulcsfontosságú bizonytalanságokat. A jelenlegi bizonyítékok alapján 2030-ig négy, tág értelemben vett forgatókönyv-osztály egyaránt reális: a fejlődés megtorpanása, a fejlődés lassulása, a fejlődés folytatódása, illetve a fejlődés felgyorsulása. Ez arra utal, hogy 2030-ra az MI fejlődése egy olyan valószínű tartományban mozoghat, amely magában foglalja egyrészt a nagyjából a mai képességszinten bekövetkező platót, másrészt a gyors ütemű javulást, amely olyan MI-rendszerekhez vezet, amelyek általánosságban meghaladják az emberi képességeket. A tanulmány mindegyik forgatókönyvben – az OECD béta MI-képességindikátoraival összhangban – felbontja a lehetséges MI-képességfejlődést, és feltárja az MI-rendszerek képességeinek valószerű pályáit a nyelvhasználat; a társas interakció; a problémamegoldás; a kreativitás; a metakogníció és a kritikus gondolkodás; a tudás, a tanulás és a memória; a látás; a fizikai manipuláció; valamint a robotikai intelligencia terén.”

Forrás:
Exploring possible AI trajectories through 2030; Hamish Hobbs, Dexter Docherty, Luis Aranda, Karine Perset, Kasumi Sugimoto, Rafał Kierzenkowski; OECD Artificial Intelligence Papers, No. 55; OECD Publishing; DOI: 10.1787/cb41117a-en; 2026. február 3.

Az immerzív technológiákra vonatkozó nemzeti stratégiák és szakpolitikák áttekintése

„Az immerzív technológiák – ideértve a kiterjesztett valóságot (AR), a virtuális valóságot (VR), a kevert valóságot (MR), a digitális ikreket és a virtuális világokat – egyre inkább átalakítják azt, ahogyan az egyének, a vállalatok és a közintézmények a digitális tartalmakkal kapcsolatba lépnek. Jelentős lehetőségeket kínálnak olyan ágazatokban, mint az egészségügy, az oktatás, a feldolgozóipar és a kultúra. Növekvő társadalmi és gazdasági jelentőségük ellenére az immerzív technológiákra specifikusan irányuló szakpolitika-alkotás jelenleg még viszonylag kezdeti stádiumban van, és töredezett képet mutat. Ez a tanulmány azokat a nemzeti és szubnacionális stratégiákat és szakpolitikai intézkedéseket elemzi, amelyek kifejezetten az immerzív technológiákat célozzák, egy 53 szakpolitikai dokumentumból álló – 23 országot és az Európai Uniót lefedő – adatbázisra támaszkodva. Öt fő szakpolitikai megközelítést azonosít: célzott finanszírozás az immerzív technológiák fejlesztésére és bevezetésére; nem célzott finanszírozás, amely szélesebb digitális átalakulási programokba ágyazódik; a digitális ökoszisztéma támogatása infrastruktúra, készségek és szabványok révén; stratégiai keretrendszerek, amelyek hosszú távú nemzeti vagy regionális víziókat fogalmaznak meg; valamint iránymutatások vagy alapelvek, amelyek a felelős innovációt és a biztonságot ösztönzik.”

Forrás:
An overview of national strategies and policies for immersive technologies; OECD Digital Economy Papers, No. 380; OECD Publishing; DOI: 10.1787/2da1d7da-en; 2026. február 6.

A digitális technológiák terjedése az MI korszakában : Mikroadatokból származó, országokon átívelő bizonyítékok alapján

„Ez a tanulmány a mesterséges intelligencia, a nagyadat-elemzés, a dolgok internete, a robotika és a 3D nyomtatás vállalati használatát elemzi 15 OECD-tagállamban. Hét stilizált tényt dokumentál a digitális technológiák elterjedésével kapcsolatban a mesterséges intelligencia korában. A fejlett technológiák általában a támogató technológiákra épülnek, és az elterjedés ágazatonként és technológiánként jelentősen eltér. A nagyobb vállalatok nagyobb mértékű elterjedést mutatnak, és ezt nem az ágazati összetétel határozza meg. Az emberi és technológiai tőke – beleértve az oktatást, az IKT-készségeket és a vállalatok digitalizációját – kritikus fontosságú támogató tényezőként jelenik meg. Az alkalmazók jellemzően termelékenyebbek, mint a nem alkalmazók – a 3D-nyomtatás a számottevő kivétel –, ugyanakkor a megfigyelt termelékenységi prémiumok egy része az emberi és technológiai tőkében meglévő különbségekre vezethető vissza. Ezek a tényezők magasabb termelékenységgel járnak együtt, és hozzájárulnak az alkalmazók termelékenységi előnyeinek magyarázatához, különösen az MI esetében. A szakpolitikáknak a technológiai, a készségfejlesztési és az ágazatérzékeny intézkedéseket együttesen kell alkalmazniuk a terjedés felgyorsítása és a termelékenységben rejlő potenciál felszabadítása érdekében.”

Forrás:
Digital technology diffusion in the age of AI; Flavio Calvino, Hélder Costa, Daniel Haerle; OECD Science, Technology and Industry Working Papers, No. 2026/01; OECD Publishing; DOI: 10.1787/ebc2debe-en; 2026. január 22.

6. szám, 2026. február 9.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom