Tartalomjegyzék

„Két hónapon belül szeretnék az őszi akciótervet olyan állapotba hozni, hogy elinduljanak a programok – ezt mondta egy háttérbeszélgetésen Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium frissen kinevezett államtitkára, aki szeptember közepétől felel a kkv-k fejlesztéséért a kormányban. Lapunknak azt mondta, hogy vannak olyan szektorok, ahol szükség lehet kapacitások kiépítésére, de ő inkább már az automatizáció híve, mintsem az új épületek építésének.

A célunk az, hogy egy teljesen nyitott államtitkárságot hozzunk létre, ami sokkal közelebb van a piachoz és az ügyfelekhez – mondta egy háttérbeszélgetésen Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium szeptemberben kinevezett kkv-k fejlesztésért felelős államtitkára. Jelezte, két hónapon belül szeretnék az őszi akciótervet olyan állapotba hozni, hogy elinduljanak a programok. Hozzátette, már az első héten találkozik a legnagyobb vállalkozói érdekképviseletek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Kavosz és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) vezetőivel.

Nagyon sok időnk nincsen – utalt arra, hogy a gazdasági akcióterv komoly elvárásokat fogalmaz meg. Hozzátette: gőzerővel készítik elő a pályázatokat. Szabados Richárd jelezte azt is, hogy a pörgés indoka az is, hogy a költségvetési tervezés miatt novemberre össze kell állnia a programok jövő évi költségvetést terhelő részeinek. A pályázatok, programok az államtitkár szerint három forrásból valósulhatnak meg: az uniós pályázatokból, a hazai költségvetési forrásból és nemzetközi konzorciumi együttműködés révén.

Adatokból dolgoznak, minden évben értékelik a teljesítményüket

Benchmarkokat is megfogalmaztak, amit teljesíteni akarnak 2030-ra, ennek keretében nyomon követik majd kkv-k hitelhez jutását, egy főre jutó alkalmazotti létszámát, a beruházási arányát vagy a kkv-k exportképességét. Elismerte, hogy nagyon ambiciózus célokat tűztek ki, valahol 25 és 30 százalék között van a beruházási arány, ezt 40 százalékra szeretnék feltornászni. A kkv-k exportképessége évek óta stagnál, itt már a minimális növekedés is óriási eredmény lenne, ezt 5 százalékról 7 százalékra szeretnék növelni az évtized végére. Jelezte, hogy mindenhol lesz éves értékelés, az új államtitkárság nyitottsága mellett fontosnak nevezte, hogy adatokból dolgoznak, és csak adatokból készítenek programokat.

A harmadik pillér az egészséges patriotizmus, azaz a Magyarországon jelenvő lévő, magyar tulajdonú cégeket minden programban szeretnék előnyben részesíteni.

A következő pillér a technológiai fejlesztések – köztük a mesterséges intelligencia – támogatása, ahol bőven van merítési lehetőség. Szintén fontosnak tartják a forráshoz jutást, ezek lehetnek támogatott és banki hitelek, tőkeemelés.

A szabályozásba és az információellátásba is bele kell nyúlnunk – mondta, hozzátéve, hogy szeretnék egycsatornássá tenni az információellátást.

A cégek most is hozzájutnak a forrásokhoz

A Világgazdaság érdeklődésére azt mondta, hogy a cégek most is tudnak forráshoz jutni, csak egyszerűen nincs kereslet, az óvatossági motívum jelenti a problémát, ami miatt jelentős kihasználatlan kapacitás van a magyar gazdaságban. Azt is mondta, hogy egyelőre csodavárás is jellemzi a cégeket, mindig arra várnak, hogy lesz vissza nem térítendő támogatás.

Én minőségpárti vagyok, az automatizáció az irány, mintsem az újabb épület – mondta határozottan. Arra kérdésünkre pedig, hogy miképp segítenék elő a vállalati koncentrációt, azt válaszolta, hogy 800-900 ezer kkv van, de ennek a töredéke aktív. Ugyanakkor érzékelnek nettó fogyást, ami önmagában még nem gond, főleg, ha inaktív cég szűnik meg, a nagyobb probléma szerinte a létszámkérdés. Ezt a kkv-k ugyanis költségoldalról közelítik meg, ami viszont a szakértői munkának a hátránya tud lenni. Szerinte profiltisztításra és létszámtisztításra lesz szükség, épp ezért szeretnék tisztázni, hogy mi a kkv fogalma.

Ennek lehetőséget ad, hogy lesz egy 500 fős kkv-közgyűlés novemberben, amelyre más uniós tagállamokból is jönnek résztvevők; ezen előrelépés történhet a kkv-k definíciója terén is akár.

Őszi akcióterv: íme néhány részlet

Szabados Richárd jelezte, hogy kevés információt tud adni az őszi akciótervről, de annyit elárult, hogy a Ginop pluszból most is elérhető forrás, ezt a kört szeretnék erősíteni, elsősorban könnyítésekkel, másodkörben területi változtatásokkal, harmadik körben pedig kombinálnák más termékekkel. Ezenkívül szeretnék az exportáló kkv-kat támogatni, továbbá tőkeprogramban is gondolkodnak.

Napirenden van a cégek elektromosautó-vásárlási programja,de gondolkoznak azon is, hogy segítsék a cégeket a digitalizációs átállásban. A vállalkozásfejlesztési programokat folytatják, emellett a generációváltásra is fókuszálnak – összegezte.”

Forrás:
Új kkv-államtitkár: minőségpárti vagyok, az automatizáció az irány; Járdi Roland; Világgazdaság; 2024. szeptember 16.

Nincs több pénz, 130 határozatot vizsgált felül a kormány

„Nagyon sok korábbi beruházást érint a mostani döntés, ezek határozatai egy fontos ponttal egészültek ki.

Megjelent csütörtök este a Magyar Közlönyben a kormány határozata saját kormányhatározatai felülvizsgálatáról. Az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt döntés 130 módosítást jelent – írja a 24.hu.

Az esetek többségében a korábbi fejlesztésekről, beruházásokról szóló határozatok egyetlen ponttal egészülnek ki, éspedig azzal, hogy azokhoz a kormány szerint további központi költségvetési többletforrást nem kell biztosítani. Ez többek között érinti a Széchenyi lánchíd, a Váralagút, és az ezekhez kapcsolódó közterületek rekonstrukciójával, fejlesztésével összefüggő intézkedéseket, a Magyar Állami Operaház támogatását, a nemzeti identitás erősítését célzó programokat, az MLSZ fővárosi pályafejlesztéseit, a Nemzeti Atlétikai Központot és a Fudan Egyetemet.

A kormány több határozatát is visszavonta, így

a Sorsok Háza Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ megnyitásához szükséges intézkedésekről szólót,

a Magyarország átfogó Egészségipari Stratégiájáról és annak végrehajtásáról szólót,

a klinikai vizsgálatok és az orvostudományi kutatások intézményrendszerének továbbfejlesztéséről szólót,

a családtörténeti kutatások elősegítéséhez és a családtörténeti források széleskörű bemutatásához szükséges intézkedésekről szólót,

az Egészségbiztosítási Alap Gyógyító-megelőző ellátás alcím Célelőirányzatok jogcímcsoport 2023. évi előirányzatának megemeléséről szólót,

az Ukrajna pénzügyi támogatása érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről szólót,

valamint a Recsk Nagyközséget 2023. június 8-án ért rendkívüli időjárási körülmény következtében károsodott lakóingatlanok helyzetének rendezéséről szólót.

Döntés született arról is, hogy a kormány olyan új törvényt akar a fizetésképtelenségi eljárásokról, amely javítja a nemzetgazdaság versenyképességét, az ország nemzetközi megítélését, növeli a befektetői hajlandóságot, segíti a hitelezői érdekek védelmét.”

Forrás:
Nincs több pénz, 130 határozatot vizsgált felül a kormány; Infostart; 2024. szeptember 20.
1291/2024. (IX. 19.) Korm. határozat kormányhatározatok felülvizsgálatáról; Nemzeti Jogszabálytár
A Kormány 1291/2024. (IX. 19.) Korm. határozata kormányhatározatok felülvizsgálatáról; Magyar Közlöny; 2024. évi 93. szám; 2024. szeptember 19.; 6665-6676. o. (PDF)

Közigazgatás, politika, jog

Kétszáz milliárd forint érhető el a mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztésekhez

„Szeptember 17-től két új, összesen 200 milliárd forint értékű felhívásra pályázhatnak a vállalkozások: a feldolgozó üzemek komplex fejlesztésének támogatása kapcsán 150 milliárd forint, míg az állattartó telepek kisebb léptékű beruházásaihoz 50 milliárd forint áll rendelkezésre.

A Közös Agrárpolitika új támogatási ciklusában az Európai Unió társfinanszírozásával folytatódik az elmúlt években megkezdett, a rendszerváltás utáni legnagyobb állattartó telepi és élelmiszeripari fejlesztési program. A megvalósuló fejlesztések, beruházások jelentősen hozzájárulnak a hazai agrárium versenyképességének és a hozzáadott értékének növeléséhez.

A nyáron közzétett és ütemesen megjelenő beruházási pályázati felhívások közül a „Feldolgozó üzemek komplex fejlesztésének támogatása” című felhívás elsősorban a mezőgazdasági termékek értéknövelését, a piacra jutást elősegítő technológiai fejlesztéseket célozza. A finanszírozni tervezett nagyobb léptékű fejlesztések növelik az élelmiszeripar és a takarmányipar vállalati hatékonyságát. A vissza nem térítendő támogatás formájában elnyerhető forrás irányulhat a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása mellett a versenyképesebb vállalati, termelési és termékstruktúra kialakítására, a termékpálya-együttműködésre alapozott kapacitásbővítő fejlesztésekre, továbbá az energia-önellátás növelését és az energiafüggőség csökkentését célzó technológiák alkalmazására, például a megújuló energiaforrások előtérbe helyezésével.

A szintén szeptember 17-től megnyílt, az „Állattartó telepek megújításának támogatása” című felhívás az állattartó gazdaságok versenyképességének javítását szolgálja, továbbá támogatja a hozzáadott érték fokozását a kisebb léptékű fejlesztések finanszírozásával, fókuszálva a kisebb állattartó gazdaságok fejlesztési igényeire. Lehetőség nyílik új épületek, építmények kialakítására, valamint az állattartáshoz szükséges eszközök, gépek, technológiák termelésbe állítására, sőt az állattartó telepek épületenergetikai, épületgépészeti felújítására, technológiai korszerűsítésére, illetve a megújuló energia felhasználásával az energiafelhasználás csökkentésére is. A telepek környezeti terhelését mérséklő fejlesztések, a járványos állatbetegségek telepeken történő megjelenésének kockázatát csökkentő vagy olyan állatjóléti beruházások is támogathatóak e forrás segítségével, amelyek túlmutatnak az általános telepi fejlesztéseken.

A végcél nem kevesebb, minthogy egyre közelebb kerüljünk a 2030-ra kitűzött céljainkhoz, miszerint a magyar agrárium termelékenysége 2020-hoz viszonyítva a másfélszeresére, a hozzáadott érték a kétszeresére, az export pedig 50 százalékkal növekedjen. A felhívások minden kapcsolódó dokumentummal és információval a kap.gov.hu weboldalon érhetőek el, ahol a Közös Agárpolitika Stratégiai Terve keretében megvalósuló, 2027-ig tartó támogatási ciklussal kapcsolatos tudnivalók is megtalálhatóak.”

Forrás:
Kétszáz milliárd forint érhető el a mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztésekhez; Agrárminisztérium; 2024. szeptember 17.

Európai Unió

Ursula von der Leyen bejelentette az új Európai Bizottság összetételét

„Ursula von der Leyen keddi sajtótájékoztatóján mutatta be az általa javasolt új Európai Bizottságot, melynek tagjait tízhetes tárgyalások eredményeként állított össze, és hat alelnöke van.

A testület főbb céljai közé tartozik az Európai Unió versenyképességének javítása, a jólét megőrzése, a demokrácia megerősítése, a digitalizáció és az innováció, egy szénmentes gazdaság létrehozás, fogalmazott a bizottság elnöke.

Az EB alelnökei a következők: a francia Stéphane Séjourné (jóléti és ipari stratégia), a finn Henna Virkkunen (technológiai függetlenség, biztonság és demokrácia), a román Roxana Minzatu (emberi jogok, oktatás, képességek, felkészülés), a spanyol Teresa Ribera (tiszta, igazságos és versenyképes átmenet), az észt Kaja Kallas (az EU külügyi főképviselője) és az olasz Raffaele Fitto (kohézió és reformok).

Mint ismert, Séjourné az utolsó pillanatban került a listára, miután mindenki meglepetésére lemondott Thierry Breton belső piacért felelős biztos, akinek pedig fontos szerepet szántak az új bizottságban is.

Magyarország kevésbé fontos posztot kapott

A biztosok közül a szlovák Maros Sefcovic felel a kereskedelemért és gazdaságbiztonságért, hozzá tartozik majd a vámpolitika is, valamint az intézményi kapcsolatok és az átláthatóság, és a biztos személyesen Ursula von de Leyennek jelent majd. A litván Valdis Dombrovskis a gazdaságért és termelékenységért, a szabályozások egyszerűsítésért, a bolgár Dubravka Suica a Mediterráneumért és a népesedésügyekért felel. A portugál Maria Luís Albuquerque lett a pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos. Várhelyi Olivér az egészségügyi és állatjóléti biztosi posztot kapta. Ő az elmúlt öt évben a bővítésért és szomszédságpolitikáért volt felelős. Kulcsfontosságú poszt, a költségvetési biztosé jutott Lengyelországnak, ami nem meglepetés, számítani lehetett rá, hogy Piotr Serafin kapja ezt a megbízást.

A bizottság 40 százaléka nő

A Politico tudósítása szerint megfelel a várakozásoknak, hogy várakozásoknak a luxembourgi Chirsophe Hansen lett az agráriumért felelős biztos. Először lesz biztos a gazdája a lakhatási ügyeknek, ezt a posztot a dán Dan Jorgensen kapta. A környezetvédelem a svéd Jessika Roswall hatásköre lesz, a szintén fontos belügyekért és migrációért az osztrák Magnus Brünner felel majd.

Az új bizottságnak 11 női tagja van, ez a teljes taglétszám 40 százaléka. Közülük négyen alelnökök is lettek.

A bizottság tagjait meg kell hallgatnia és elfogadnia az Európai Parlamentnek, és hosszadalmas összeférhetetlenségi vizsgálatokon is át kell esniük, így december előtt aligha kezdhetik meg a munkát.”

Forrás:
Ursula von der Leyen bejelentette az új Európai Bizottság összetételét; Világgazdaság; 2024. szeptember 17.

Az új magyar EU-biztos portfóliója nem túlzottan erős, de jobb annál, mint amit jövendöltek

„Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke egészségügyért és az állatjólét biztosításáért felelős portfólió betöltésére jelölte Várhelyi Olivér magyar uniós biztost. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézet főreferense szerint jobb ez a portfólió, mint az oktatás és a sport lett volna.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke egészségügyért és az állatjólét biztosításáért felelős portfólió betöltésére jelölte Várhelyi Olivért magyar uniós biztost, aki az elmúlt öt évben a bővítésért és szomszédságpolitikáért volt felelős. A biztosi testületben Várhelyi Olivér lesz felelős a közös európai egészségügyi unió felépítését, valamint ő fogja vezetni a rák leküzdésére és a betegségmegelőzésre irányuló munkát.

Kalas Vivien, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézet főreferense úgy véli, jó portfóliót kapott Várhelyi Olivér, különösen ahhoz képest, hogy korábban arról volt szó, hogy az oktatásért és sportért felelhet, ami inkább nemzeti hatáskörbe tartozik, míg az egészségügyi portfólió sokkal inkább megosztott hatáskör. A szakértő kiemelte, hogy a Covid után a korábbinál jóval nagyobb figyelem irányult erre a területre, és jóval nagyobb összeget szántak az európai egészségügyi unió létrehozására. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy a járvány elmúltával az egészségügy egy kicsit a háttérbe szorult, és az unió az orosz–ukrán háború kitörése után a biztonság- és védelempolitikára, illetve energiapolitikai kérdésekre helyezte a hangsúlyt. Még az egészségügyi unió létrehozásának finanszírozására szánt EU for Health keretből el is vettek egy jelentős összeget, hogy azt Ukrajna támogatására fordítsák. „A költségvetés csökkenése miatt ez nem annyira erős portfólió, de jobb, mint amit jövendöltek nekünk” – értékelt Kalas Vivien. A várható menetrendről is beszélt a főreferens, most az Európai Parlamentben a szakbizottsági meghallgatások következnek, és ha minden jelölt támogatást szerez, akkor november elsejére alakulhat meg hivatalosan az új Európai Bizottság. Ha a szakbizottságokban fennakadás lesz, és valamelyik jelöltet vagy portfóliót nem támogatják, akkor december elejéig is húzódhat a testület megalakulása.

„Nagy megtiszteltetés”

Várhelyi Olivér nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Ursula Von der Leyen az egészségügyért és állatjólétért felelős biztosi pozícióra jelölte.

A magyar uniós biztos közösségi oldalára feltöltött üzenetében azt írta, a jelölés elismerése annak a több mint száz éve, a világ élén járó magyar egészségügynek és tudásnak, amit olyan nagy nevek fémjeleznek, mint Semmelweis Ignác, Szentgyörgyi Albert vagy Karikó Katalin. „Óriási a feladat, hogy hitelesen képviseljem ezt a kiválóságot” – fogalmazott Várhelyi, majd úgy folytatta: „kemény munkával igyekszem a bizalmat megszolgálni, ahogy azt az elmúlt 5 évben is tettem”. Várhelyi Olivér magyar uniós biztosként az elmúlt öt évben a bővítésért és szomszédságpolitikáért volt felelős az Európai Bizottságban.

Így nézhet ki az új bizottság

A brüsszeli végrehajtó testület 27 tagjából 11 lesz nő, de a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében az ügyvezető alelnöknek jelöltek között négy nő és két férfi foglalhat majd helyet.

Az uniós biztosjelöltek:
* a spanyol Teresa Ribera a tiszta, igazságos és versenyképes átmenet előmozdításáért, valamint a versenypolitikáért lehet felelős
* a finn Henna Virkkunen lehet a technológiai szuverenitásért, biztonságért és demokráciáért felelős ügyvezető alelnök
* a francia biztosjelölt, Stéphane Séjourné a jólétért, az egységes piaci portfólióért és az ipari stratégiáért felelős ügyvezető alelnök lehet
* Roxana Minzatura, Románia biztosjelöltje töltheti be az emberekért, a készségfejlesztésért, az oktatásért és a kultúráért, a minőségi munkahelyek megteremtéséért, valamint a szociális jogokért felelős ügyvezető alelnök posztját
* az olasz Raffaele Fitto a kohézióért és a reformokért felelős ügyvezető alelnök lehet.
* a szlovák Maros Sefcovic az intézményközi kapcsolatokért és az átláthatóságért felelős pozíciója mellett felelni fog a kereskedelmi és gazdasági biztonságért felelős portfólióért is
* Lettország korábbi biztosa, Valdis Dombrovskis lehet a gazdaságért és termelékenységért felelős biztos
* a horvát biztos, Dubravka Suica, a Földközi-tenger térségéért lehet felelős
* a holland Wopke Hoekstra lehet az éghajlatért, a nettó nulla kibocsátás eléréséért felelős biztos
* a litván biztosjelölt, Andrius Kubilius lehet a védelmi és űrkutatási biztos
* Marta Kos szlovén biztosjelölt veheti át a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosi portfóliót
* a cseh Jozef Síkela a nemzetközi partnerségekért felelős biztosi tárcát vezetheti majd
* Costas Kadis ciprusi politikus a halászatért és az óceánokért felelős biztos lehet
* a portugál Maria Luís Albuquerque a pénzügyi szolgáltatásokért és a megtakarítási, valamint a befektetési unióért felelős biztosi tárcát kaphatja
* a belga Hadja Lahbib a felkészültségért és a válságkezelésért felelős biztos lehet, az új portfólió az ellenálló-képességgel és a polgári védelemmel is foglalkozik majd
* az osztrák biztosjelölt, Magnus Brunner vezetheti a belügyi és migrációkezeléssel foglalkozó biztosi tárcát.
* Jessika Roswall svéd politikus a környezetvédelemért, a vízminőségért és a versenyképes körforgásos gazdaságért felelős biztos lehet.
* a lengyel Piotr Serafin lehet a költségvetésért, a csalás elleni küzdelemért és a közigazgatásért felelős biztos
* Dánia biztosjelöltje, Dan Jorgensen lehet az energiaügyi és lakásügyi biztos
* a bolgár Ekaterina Zaharieva a kutatásért és innovációért felelős biztosi pozíciót kaphatja
* az ír biztosjelölt, Michael McGrath a demokráciáért, az igazságszolgáltatásért és a jogállamiságért felelős biztos lehet
* a görög Aposztolosz Cicikosztasz biztosjelölt a fenntartható közlekedésért és turizmusért lehet felelős
* a luxembourgi Christophe Hansen a mezőgazdasági és élelmiszerügyi biztos lehet az új uniós bizottságban
* Glenn Micallef máltai politikus a generációk közötti méltányosságért, az ifjúságért és a sportért felelős biztosi feladatokat láthatja majd el
* az uniós vezetők júniusban Kaja Kallas észt miniszterelnököt választották az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének”

Forrás:
Kalas Vivien az új magyar EU-biztosról: nem annyira erős portfólió, de jobb, mint amit jövendöltek neki; Várkonyi Gyula; Infostart / InfoRádió; 2024. szeptember 18.

Egy spanyol klímaszakértő kapta az Európai Bizottságban talán a legbefolyásosabb posztot

„Egy spanyol klímaszakértő kapta az Európai Bizottságban talán a legbefolyásosabb posztot. Teresa Ribera nemcsak a zöldátmenetért, de a gazdaságstratégiáért és a versenyjogért is felel alelnöki minőségben.

Az Európai Bizottság elnöke kedden a spanyol klímaszakértőt, Teresa Riberát jelölte az Európai Unió egyik legbefolyásosabb emberének, akinek az a feladata, hogy felvázolja a blokk útját egy virágzó és zöld jövő felé. A nagy kérdés, hogy a szép álmokból végül mi valósul majd meg. Ribera pozíciója talán a legbefolyásosabb poszt, amelyet valaha is létrehoztak az EU végrehajtó ágában: egy olyan pozíció, amely alá egyaránt tartoznak versenyjogi kérdések, a klímacélok megvalósítása, valamint az ehhez szükséges gazdasági átalakítás felügyelete.

Draghi öröksége

Ribera kinevezése politikailag meglehetősen kényes manőver volt. Ribera szocialista politikus, a spanyol kormány ökológiai átmenetért felelős minisztere volt. Az elmúlt időszakban erősen támadta őt Von der Leyen saját jobbközép pártja, a nukleáris ipar képviselői, valamint a francia kormány is. Így Von der Leyen kénytelen volt olyan bizottsági struktúrát felállítani, amely fékezi Ribera hatalmát.

A spanyol politikus feladata, hogy végrehajtsa a Mario Draghi volt olasz miniszterelnök és volt EKB-elnök által készített tervet, amely a zöldátmenet révén erősítené meg az öreg kontinens gazdasági helyzetét. Nyilván nem véletlen, hogy Ribera Miguel Gil Tertrét nevezte ki kabinetfőnöknek, aki tagja volt a Drahgi-jelentést elkészítő csapatnak. Egy magas rangú bizottsági tisztviselő szerint Ursula von der Leyen azért választotta Riberát, mert fontosak neki az EU 2030-as klímacéljai. A blokk nem halad jó úton ezek teljesítése felé, veszélyeztetve a 2050-es nettó zéró kibocsátásról szóló célkitűzést. Ismerve a hátterét úgy gondolom, hogy a [zöld és digitális] átmenetek végrehajtása szempontjából teljesíteni tudja a feladatot – mondta róla a Politico című lapnak egy befolyásos bizottsági tisztviselő.

Teresa Ribera felemelkedése

A spanyol biztosjelölt pályafutását technokrataként és diplomataként kezdte, aki az éghajlatváltozásra összpontosított, de ambiciózus miniszter is volt. Négy éve, 2020-ban Spanyolország az elsők között tűzte ki célul a klímasemlegesség 2050-ig történő elérését, amelyet az EU később az egész blokkra vonatkozóan elfogadott. Ugyanakkor megállapodásokat kötött a szakszervezetekkel és az iparral a szén- és az atomenergia fokozatos megszüntetéséről – így hamarosan a nemzetközi klímamozgalom kedvencévé vált. Európán belül ő vezette az EU zöldmenetrendjének végrehajtásáról szóló vitákat. Nemzetközi szinten pedig ő volt az egyik, aki tevékenyen közreműködött az ENSZ éves COP-klímacsúcsain a megállapodások megkötésében. Miután Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, és az energiaárak az egekbe szöktek, tárgyalásokat folytatott az Ibériai-félszigetre vonatkozó uniós villamosenergia-piaci szabályok alóli kivételekről is, lehetővé téve, hogy Spanyolország külön határozza meg villamosenergia-árait.

Ribera rendelkezik azzal a ritka képességgel, hogy nehéz megállapodásokat kössön: igazságos átmenetről egyezett meg a spanyol szénmunkásokkal, és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetéséről a főbb olajállamokkal. Szüksége is lesz ezekre a készségekre Brüsszelben – mondta róla Linda Kalcher, a Strategic Perspectives agytröszt ügyvezető igazgatója.

Irány Brüsszel!

Eredményeire tekintettel Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök megtette helyettesének, s megbízta azzal, hogy vezesse ki az országot a világjárvány által okozott recesszióból. Ezt követően Sánchez meggyőzte az eleinte vonakodó Riberát, hogy vállaljon el vezető pozíciót Brüsszelben.

Ribera vonakodása teljesen érhető, erős ellenszél fogadja az EU fővárosában. A jobbközép Európai Néppárt (EPP) azzal érvelt, hogy túlságosan baloldali és iparellenes ahhoz, hogy a gazdaságpolitikáért feleljen.

Teresa Ribera jelölése kihívás – mondta Peter Liese, az EPP vezető klímatörvényhozója, felhívva a figyelmet, hogy az új biztos semmiképpen sem folytathatja az EU zöldpolitikájáért felelős, korábbi szocialista politikus, Frans Timmermans irányvonalát. Timmermans a zöldcélok érdekében erős konfliktusokat vállalt fel a tagállamok ipari és mezőgazdasági szereplőivel – lásd gazdatüntetések Brüsszel utcáin.

Riberát a nukleáris energia mellett elkötelezett franciák sem szeretik, annak ellenére, hogy nyíltan soha nem ellenezte az atomenergiát. Viszont erősen érvelt amellett, hogy a napsütésben gazdag Spanyolországnak olcsóbb energiatermelési lehetőségei vannak, mint öregedő atomerőműparkjának a felújítása. Franciaország összetűzésbe került Riberával a Pireneusokon keresztül tervezett energia-összeköttetés miatt is, amelyet Párizs ellenez. Egy keddi nyilatkozatában Ribera kitért a „nukleáris összecsapás” elől, mondván, a tagországok energiamixével kapcsolatos döntéseket „nagy tisztelettel” kezelik Brüsszelben. Megjegyezte, hogy olyan uniós szintű megállapodásokat segített létrehozni, amelyek elősegítették az atomenergia használatát.

Védelmi gyűrűk

A politikai támadások – és Ribera esetleges „elszabadulásának” kivédése érdekében – Von der Leyen Riberát számos jobboldali biztossal vette körül. Így például a néppárti Wopke Hoekstra megtartja klímatárcáját – de Riberának felel. Hoekstra közel áll Von der Leyenhez, és főnöke jelzőkutyája lehet, ha Ribera túl messzire menne a zöldmenetrenddel – mondta egy uniós diplomata.

Von der Leyen jelentős iparstratégiai szerepet ajánlott fel Stéphane Séjourné volt francia külügyminiszternek, Emmanuel Macron francia elnök közeli szövetségesének is. A svéd Jessika Roswallt, egy másik néppárti politikust szintén jelölték a környezetvédelmi posztra – ez jelentős változás Virginijus Sinkeviciushoz képest, aki jelenleg a Zöldek oldalán ül az Európai Parlamentben.

Eközben a szintén néppárti, luxemburgi Christophe Hansen áll sorban a mezőgazdasági portfólióért, újabb potenciális ellensúlyt jelentve Riberával szemben, aki jobboldali kollégáinál sokkal gyorsabb zöldátállást szorgalmaz az agráriumban. Nyilvánvaló, hogy az emberek az ügyvezető alelnökökre figyelnek – Riberának is ez a pozíciója –, de valójában az egyes biztosok irányítják majd a területeiket – mondta a bizottság magas rangú tisztviselője.”

Forrás:
Kicsoda Teresa Ribera, az EU Bizottság második legerősebb embere?; Európai Bizottság; 2024. szeptember 18.

Európa versenyképességi agóniája

„Az Európai Unió súlyos lemaradásban van már nemcsak az USA-hoz képest, hanem a kínai gazdasággal szemben is. A XXI. század nemcsak a feldolgozóipari költséghatékonyság tekintetében súlyos a hátrány, hanem a modern technológiákra való felkészültségben is. Az egymással kommunikáló gépek (internet of things), a mesterséges intelligencia és a nagy kapacitású adattárolás és -feldolgozás terén jelentős az európai cégek felkészületlensége.

Szeptember közepén jelent meg a Draghi-jelentés, amely Az európai versenyképesség jövője címet viseli, és igen súlyos strukturális problémákat tár fel, miközben a megoldások terén leginkább az eddigi közösségi szintű intézményi korlátok között marad.”

A Draghi-jelentés legfontosabb diagnosztikai üzenete öt súlyos lemaradásban fogalmazódik meg: növekedési rés, termelékenységi rés, energiaár rés, innovációs rés, szakképzettségi rés.

Az USA-hoz és Kínához képest az EU növekedési ütemében lemaradásban van, aminek többrétű magyarázata van. A termelékenységi rés az USA-val szemben fejez ki hátrányt, ami elsősorban a kevesebb ledolgozott munkaórát, de egyben az egy munkaórára jutó kevesebb megtermelt jövedelmet is jelenti. Az energiaár rés abban fejeződik ki, hogy az ipari elektromosáram másfélszer, az ipari földgázár három és félszer magasabb, mint az USA-ban. Az innovációs rés a szabadalmak számában való súlyos elmaradást jelenti, az USA-ban és Kínában a szabadalmak sokszorosát állítják elő az EU-hoz képest. A kínai vállalatok óriási technológiai robbanást hajtottak végre a 2020-as évekre a szabadalmak számát tekintve. Végül pedig a szakképzettségi rés elsősorban az szakképzett munkaerő mennyiségi hiányát jelenti, amely fakad a csökkenő belső népességből és a mérnöki / technikusi végzettséggel nem rendelkező tömegeket hozó illegális bevándorlásra építő európai migrációs politikából.

Az évek alatt kiérlelt Draghi-jelentés képes volt meghaladni a korábbi Letta-jelentés szabályozási paradigmáját és valódi, azaz reálgazdasági megoldásokban gondolkodni, ami már túlmutat az EU adminisztratív képességein, ugyanakkor részben épp a tagállami szerepvállaláson bukhat el. Mint ahogy az előző bekezdésben taglaltuk, a Draghi-féle megközelítés figyelembe vette az a felmérést, amely alapján a cégek többségét nem a szabályozási problémák terhelik, hanem a termelési költségek és a szakképzett munkaerőhöz jutás (lásd SAFE jelentés, 115.o.).

A Draghi-jelentésben megfogalmazott megoldáscsomag némely tekintetben nem hoz újdonságot. A gazdaság zöldítését és digitalizációját tekinti az egyik fő húzó erőnek. Bár nem világos, hogy a zöldítés mint technológiai vezető szerep milyen vízió alapján lesz valaha is a globális versenyképesség forrása, mindamellett, hogy élhetőbb környezetet teremthet. Merőben új megközelítés azonban, hogy a biztonsági és geopolitikai kockázatokat a jelentés átfordítja növekedési lehetőséggé, amely egyrész technológiai fejlesztéseket húz magával, másrészt valamifajta protekcionizmust is eredményezni fog. Ez utóbbi félő, hogy egy bezárkózó európai egységes piacot eredményez majd, ami a XX. századi latin-amerikai tapasztalatok alapján nem versenyképességi lökést, hanem a költség- és termelékenységi hátrány kényelmes fenntarthatóságát hozta. A jelentés alapján a kockázatos szállítási-, termelési- és értékláncokat érdemes lerövidíteni úgy, hogy minél több fázist (vissza)telepítenének az EU-ba, mintegy másolva a Trump-féle iparpolitikát és a Biden-féle IRA-ban megnyilvánuló protekcionizmust.

Pénzügyi téren nagy dobás lenne, ha a jelentésben megfogalmazott tőkepiaci unió létrejönne, valamint egy 800 milliárd eurós versenyképességi tőkeinjekciót közös hitelfelvételből tudna generálni az EU. Előbbi a tőkepiaci kockázatok terítésével alacsonyabb kamatkörnyezetet teremthetne. Utóbbi viszont könnyen elbukhat a tagállamok vonakodásán. Mario Draghi szerint, ha nem kerül végrehajtásra a javaslata, akkor az európai gazdaság versenyképessége lassú agóniában veszik el végleg.

Forrás:
Európa versenyképességi agóniája; Kutasi Gábor; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2024. szeptember 19.

A francia–német tengely fokozatos gyengülése az Európai Unión belül

„Hónapról hónapra, választásról választásra egyre kézzelfoghatóbbá válik az Európai Unió két alapító államának a gyengülése. A két pillér belpolitikai válsága értelemszerűen egész Európára kihat, hiszen átrendezheti annak erőviszonyait. A tíz napja közzétett Draghi-jelentés a kontinens lassú agóniáját vizionálja. De Németország és Franciaország jelenlegi legyengült belpolitikai helyzete nehezen teheti lehetővé a szükséges „radikális, konkrét és sürgős” változásokat. Logikusan merül fel tehát a kérdés: ki állhat majd a „Super Mario”-nak titulált, az Euro 2012-es mentőhadjáratát sikerre vivő olasz bankár által előírt elengedhetetlen reformhadjárat élére?

Emmanuel Macron ez év április 25-én beszédet mondott a Sorbonne-on. Akkori felszólalásából egyértelműen kiérezhető, hogy az európai politika vezetőjeként kívánja magát feltüntetni. Ekkor még talán ez az ambíció némileg legitimnek tűnhetett, különösen az akkor már igencsak ingadozó, a karizmatikusnak nem igazán nevezhető Olaf Scholz vezette német belpolitikai viszonyok tekintetében. De hol van már ez az idő? Azóta sok víz lefolyt már a Szajnán. Az európai parlamenti, illetve az elnöki döntéssel előrehozott nemzetgyűlési választások következtében Macron elnök hatalma a saját országán belül igencsak meggyengült. És ezt a sikeres olimpia dicsfénye sem tudta a francia választópolgárokkal elfeledtetni.

Már a július eleji nemzetgyűlési választások eredményeiből egyértelművé vált, hogy abszolút többség hiányában egyetlen erő sem fog tudni stabil kormányt felállítani. A két hónapig tartó tárgyalások eredményeképpen Macron elnök választása a konzervatív republikánus Michel Barnier-ra esett. Ez utóbbi, legalábbis a Matignon által közzétett információk szerint, még a hét vége előtt bejelenti kormányának összetételét. Amit már az új kormány első döntéseiről tudni lehet, az az egyes adók megemelésének tervbe vétele.

Az új kormányfő „székfoglaló”, a jövendő kormány főbb politikai irányvonalait felvázoló beszédét azon határozott szándéknak a hangsúlyozásával kezdte, miszerint elsődleges célja „a szenvedés, a nélkülözés, a harag és a közbiztonság kihívásaira válaszolni”. Ez utóbbi alatt kirajzolódik a bevándorlás problémája rendezésének elsődleges szándéka.

Michel Barnier politikai karrierjében a migráció kérdése már régóta központi téma: 2021-ben a Republikánusok (LR) köztársasági elnökjelölségéért ringbe szálló Barnier moratóriumot indítványozott a bevándolrás megfékezésére. Az egyre inkább fenyegető migrációs hullámmal szemben az „erős kéz” politikájára van szükség – hangoztatta. A családegyesítés megakadályozása, a bevándorlók ingyenes orvosi ellátásának megvonása és a határok védelme állt már akkor is javaslatainak középpontjában. Barnier nyíltan prioritásként mutatja be a bevándorlás megfékezésének a kérdését. De vajon személyes meggyőződés vagy politikai taktika-e ez a részéről?

Ahhoz, hogy kormánya fennmaradjon, az új miniszterelnöknek a Nemzeti Tömörülést kell meggyőznie és egyben megnyugtatnia. Barnier vajon helyet ad-e majd kormányában egy migrációs ügyekért felelős minisztériumnak? 2007-ben Nicolas Sarkozy elnöksége alatt volt már erre példa, egy Bevándorlási és Nemzeti Identitásért Felelős Minisztérium formájában (Ministère de l’Immigration et de l’Identité nationale, Brice Hortefeux és Eric Besson miniszterek vezetése alatt). Egyelőre azonban Matignon tagadja egy ilyen minisztérium felállításának a tervét, hiszen a baloldal és számos makronista számára egy bevándorlási minisztérium valóságos casus belli-t jelentene.

A Barnier-kormányra váró feladat a „kör négyszögesítésével” jellemezhető: egyszerre kell ugyanis a kormánynak meggyőznie a Nemzeti Tömörülést és a radikális baloldalt. Ráadásul a makronisták közül sokan erőteljesen ellenzik a migráció kérdésének miniszteri szintre emelését. Márpedig a 99 makronista képviselő nélkül Barnier kormányának semmi esélye nem lehet egy bizalmatlansági indítvány elkerülésére. Ami pedig a baloldali pártokat illeti, már 2023 decemberében tanúi lehettünk frontális támadásuknak az akkori miniszterelnök asszony, Elisabeth Borne által előterjesztett bevándorlási törvényjavaslat ellen.

Az új miniszterelnök, Michel Barnier azonban már nyíltan felvállalja és hangsúlyozza kormányának egyik legfőbb prioritását, amit a bevándorlás megfékezésében határoz meg, „emberséges politikával, de erős kézzel”. Ezzel a francia választópolgárok egyik elsődleges aggodalmára válaszol (a bevándorlás az elmúlt két választás második legfontosabb témájaként szerepelt, a vásárlóerő után).

A franciák számára a bevándorlás kérdése a legutóbbi választások egyik legfontosabb témájává vált. Az emelkedő számadatok magukért beszélnek: 2023-ban az ország 320 000 tartózkodási engedélyt adott ki. Ez háromszor annyi, mint a 90-es években. A Nemzeti Tömörülésre leadott tizenegy millió szavazat is ezt az aggodalmat tükrözi.

A francia kedélyeket azonban ez a kompromisszumos, szakértői kormányt feltételező kinevezés korántsem látszik megnyugtatni. Hiszen júniusban és júliusban is az urnák elé járultak, demokratikus véleménynyilvánításuk eredményeit azonban a választásokat követő döntések korántsem látszanak tükrözni. Jogosan merül fel tehát a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásának a kérdése. A Nemzetgyűlés vezető pozícióiba makronista politikusok kerültek, az újonnan kinevezett miniszterelnök pedig egy, az 577 képviselői helyből csupán 49-et elfoglaló republikánus párt soraiból kerül ki.

Hasonló, a demokrácia alapelveinek igencsak ellentmondó helyzettel szolgált egy tegnapi hír is, miszerint az eddigi EU-biztos Thierry Breton helyett Stéphane Séjourné, a januárban kinevezett Gabriel Attal kormányának külügyminisztere fogja ezentúl Franciaországot képviselni az Európai Bizottságban. Több politikai elemző felháborodásának adott hangot, hangsúlyozva, hogy ezzel Franciaország voltaképpen vazallus státusba került. Ez az eseményt valóban értelmezhető Emmanuel Macron behódolásaként, hiszen ezzel elfogadta, hogy az EU egyik alapító állama az annak demokratikusan megválasztott elnöke által kinevezett biztost (Thierry Bretont) a választópolgárok által meg nem választott von der Leyen lemondathatja. Mi ez, ha nem EU-s technokrata beavatkozás a francia belpolitikába? – teszik fel a kérdést többen. A Nemzetgyűlés elnöki pozíciójában megerősített Yaël Braun-Pivet után Stéphane Séjourné kinevezésével Emmanuel Macron ismét egy hűséges zsoldosát helyezte pozícióba, ami a nép több alkalommal is kinyilvánított akaratát semmiben nem tükrözi.

Stéphane Séjourné, az Attal kormány külügyminisztere ez év januárja óta, az Európai Parlament Renew frakciójának elnöke, Emmanuel Macron lelkes híve, európai politikai színtéren a makrónia valóságos „megtestesítője”.

Séjourné-t tehát Ursula von der Leyen nevezte ki, amely sokak szemében Franciaország „kapitulációját” jelenti az Európai Bizottsággal szemben. Jegyezzük meg itt azt is, hogy Franciaország egyetlen pozíciót sem kapott az ún. top jobs-ok közül. Mindez egyértelmű térvesztésre utal az Unión belül.

De nem sokkal biztatóbb Németország belpolitikai helyzete sem. A figyelem, illetve a belpolitikai válság középpontjában itt is a bevándorlás kérdése áll. Az Angela Merkel által 2015-ben hozott, több mint egy millió bevándorló befogadásáról hozott döntést a szövetségi állam még azóta sem tudta megemészteni. Az augusztus végi, egy szíriai iszlamista által végrehajtott késes támadás csak tovább fokozta a már amúgy is hatalmas méreteket öltött feszültségeket. Az AFD (Alternatíva Németországnak) türingiai, illetve szászországi győzelme nemcsak komoly figyelmeztetést jelent a hatalmon lévő koalíció számára, hanem egyértelmű inspirálója a határok lezárását elrendelő döntésnek.

Szemmel láthatólag Németországban elindult egyfajta „licitálás” a különböző politikai erők között a bevándorlás megfékezésének a kérdésében. Scholz kancellár a határok lezárását történelmi fordulatnak nevezte, hangsúlyozva, hogy ezzel országának az elmúlt húsz év legfontosabb lépését sikerült megvalósítania. Tegyük mindehhez hozzá azt is, hogy ezzel a döntésével az Unió egyik alapító állama a schengeni megállapodás szabad áramlásának princípiumával szegül szembe, országának védelmére.

A kereszténydemokraták még messzebb akarnak menni: valamennyi bevándorló kitoloncolását követelik, beleértve azokét is, akik politikai menedékjogot kérnek. A zöldek számára ugyanakkor ez teljes mértékben elképzelhetetlen, hiszen – hangsúlyozzák – ezzel a háború utáni Németország egyik alapértéke, a menedékjog kérdőjeleződne meg.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ugyan az Európai Bizottság elnöke német, és sikerült másodszorra is a bizottság élére kerülnie, azonban egy belső konfliktusokkal küzdő ország igencsak meggyengült pártjának a tagja.

A társadalmi kohéziót biztosító értékek, így a demokratikus szabályok, illetve a gazdaság válságával küzdő két ország legyengült belpolitikai helyzete még inkább kibillenti stabilitásából az Unió két alapító pillérét. De vajon akkor melyek lesznek azok az erők – országok, pártcsoportok –, amelyek az Európa megmentését célul tűző Draghi-jelentésben előírt recepteket alkalmazni fogják? Másképpen fogalmazva: a két alapító állam meggyengülése vajon kik előtt nyithatja meg, közép, illetve hosszú távon a vezető szerep átvételének a lehetőségét?”

Forrás:
A francia–német tengely fokozatos gyengülése az Európai Unión belül; Csepeli Réka; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2024. szeptember 19.

Miért nem lenne elég a technológiai fejlődés és a befektetések megsokszorozása?

„Az Európai Központi Bank volt elnöke nyilvánosságra hozta jelentését, amely szerint leginkább a közös adósság növelésével és a technológiai fejlesztésekkel oldaná meg az EU versenyképességi problémáit.

Múlt héten hozták nyilvánosságra Mario Draghi „Az európai versenyképesség jövője” című jelentését, amelyben egyrészt szembenéz az EU jelenlegi kihívásaival, másrészt javaslatokat tesz azok korrigálására. A Draghi-jelentés több ágazati politikát is vizsgál, például a digitalizációt és a fejlett technológiákat, a félvezetőket, az autóipart és az energiaigényes iparágakat, de megemlíti, hogy az Ukrajna elleni agressziót követően a viszonylag olcsó orosz energiaforrásokról való leválás miatt az EU jelenleg is jóval drágábban jut energiahordozókhoz, mint amerikai vagy kínai versenytársai.

Draghi kiemeli az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti GDP-különbség növekedését, amelyet elsősorban az európai termelékenység növekedésének lassulásával magyaráz. Úgy véli, hogy az amerikai előny a gyorsan fejlődő technológiai szektornak tulajdonítható. A volt elnök az EU versenyképességének növelését a termelékenység javításán keresztül kívánja elérni; a versenyképesség alatt is tulajdonképpen a termelékenységet érti.

Az előterjesztett stratégia öt fő elemet tartalmaz: először is, a közös adósságkibocsátás folytatása a szükséges tőke bevonása érdekében. Draghi legalább évi 750–800 milliárd eurós befektetést javasol. Másodszor, óvatos, de pragmatikus kereskedelempolitikát – különösen Kínával szemben. Harmadszor, hangsúlyozza a technológiai fejlesztések kereskedelmi hasznosításának fontosságát, ezzel egyidejűleg az uniós munkaerő készségeinek a legújabb technológiával való összehangolását. Negyedszer, a védelmi ipar fontos szerepet játszik Draghi stratégiájában, csakúgy, mint több ellátási lánc kockázatmentessé tétele. Ötödször, meg kell szüntetni az adminisztratív terheket, és egyszerűbbé kell tenni az uniós jogalkotási folyamatot – egyebek mellett azt szorgalmazza, hogy a döntéseket minősített többséggel hozzák meg.

A Draghi-jelentés egyik erőssége az iparra és a technológiára való erős összpontosítás, ugyanakkor ez egyben a gyengéje is. Míg az európai ipar alapvető fontosságú az EU versenyképességének újjáépítésében – bár a fogalmat illetően nincs egyértelmű egyetértés a szakértők között –, addig az Európai Unió politikai és társadalmi aspektusaival keveset foglalkozik. Például a javasolt közös kötvénykibocsátás politikai támogatottsága alacsony, Németország jelenlegi pénzügyminisztere nem támogatja, a német alkotmányos adósságfék miatt a mindenkori német kormány támogatása minimális lehet. Emellett Draghi a Letta-jelentéssel ellentétben alig foglalkozik a demográfiával, a területi és társadalmi kohézióval kapcsolatos kérdésekkel, amelyek azonban az Európai Unió szakpolitikáinak fontos elemei. Megelégszik annyival, hogy kiemelje, hogy az EU teljes tényezőtermelékenysége (TFP vagy MFP) sokkal alacsonyabb az amerikai versenytársához képest, ennek leküzdése érdekében a termelékenységet kell növelni.

Hogyan is mérjük a versenyképességet?

A Draghi-jelentés szerint jelenleg 20%-os különbség van az EU és az USA TFP-szintje között, ám a több száz oldalas elemzés nem tér ki ennek részletes vizsgálatára. Ennek hiányában a rendkívül erős befektetésekre és technológiai fejlesztésekre helyezett hangsúly mint a versenyképesség záloga több kérdést is felvet, így például azt, hogy technológiai fejlesztésekkel elért termelékenység növelése valóban versenyképesebbé teszi-e az EU-t. Másrészt az EU és az USA közötti teljes tényezőtermelékenységet illető rendkívül eltérő értékek sem egyértelműek.

A teljes tényezőtermelékenység az egyes cégek, iparágak, ez esetben államok gazdaságának kibocsátási maradványnövekedését méri, amely nem magyarázható a hagyományos inputok, mint például a munkaerő, a tőke vagy a technológia felhalmozódásával. Más szóval, ha a munkaerő- és tőkeinputok változatlanok maradnak egy adott időszak között, a kibocsátás változásai az MFP változását mutatja. Az MFP változásai tükrözik a költségek átcsoportosítását, a menedzsmentgyakorlatok, a márkanevek értékeiben vagy a szervezetekben bekövetkezett változások, az általános tudás, a méretgazdaságosság, a globális piaci verseny és a mérési hibák hatásait. Az MFP mozgatórugói három fő csoportba sorolhatók. Először is, az innovációhoz, a tudáshoz és a technológiákhoz kapcsolódó tényezők, mint például az alkalmazott kutatás és fejlesztés, illetve a digitalizáció. Másodszor, azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak a meglévő készségek és képzettségek elterjedéséhez és a közszféra infrastruktúrájának használatához. Végül azok, amelyek a menedzsmenttel és az erőforrások ágazatok közötti elosztásával kapcsolatosak, mint például a pénzügyi fejlődés, az üzleti dinamika, a külső piaci tényezők.

A teljes tényezőtermelékenység növelése elképzelhető olyan technológiák és eljárások bevonásával is, amelyek a környezetet súlyosan károsítanák. Ám szinte biztosak lehetünk abban, hogy az európai polgárok számára a versenyképesség ilyen javítása nem egy elfogadható opció. Éppen ezért, a teljes tényezőtermelékenység vizsgálatakor érdemes az OECD környezeti módosításokkal képzett teljes tényezőtermelékenységének (EAMFP) adatait megvizsgálni és azokat összehasonlítani.

Az OECD adatbázisa a kívánatos és a nem kívánatos outputok együttes termelésének maradék növekedését méri, amely nem magyarázható az inputok (beleértve a munkát, a termelt tőkét és a természeti tőkét) felhasználásának változásával. Az inputfelhasználás növekedése esetén az EAMFP akkor növekszik, ha a GDP nő vagy ha a szennyezés csökken. Vagyis figyelembe veszi a szennyezést vagy a környezet súlyos károsodását is, ezért különösen alkalmas mutató a teljes tényezőtermelékenység mérésére.

Mekkora is a lemaradás?

Az OECD nem szolgáltat adatokat az EU-ra mint blokkra vonatkozóan, azonban az USA-ra, Kínára és a tagállamokra vonatkozóan 2018-ig vannak adatok. Terjedelmi korlátok miatt az EU néhány jelentős gazdaságát (Németország és Franciaország), valamint néhány kisebb országát (Finnország, Magyarország és Lengyelország) vizsgáltam meg és hasonlítottam össze az USA-val, illetve Kínával.

Az adatok azt mutatják, hogy a GDP növekedési ütemében kifejezett EAMFP nem mutat kiemelkedő értékeket az Egyesült Államokban a vizsgált uniós tagállamhoz képest. Bár csak néhány tetszőleges ország értékei vannak összehasonlítva, nem valószínű, hogy a teljes EU-ra vonatkozó értékeknél jóval magasabb lehetne az USA EAMFP növekedésének értéke. Ugyanakkor szembetűnő, hogy az idősor változásai kevésbé drasztikusak, mint például a Finnországban mért adatok. A 2008–2009-es pénzügyi válság során az EU-tagállamok és az USA jelentősen veszítettek az EAMFP értékből, a vizsgált államok közötti veszteség mértéke meglehetősen eltérő volt: Finnországot, Magyarországot és Németországot érintette a legsúlyosabban, ahol az előző évhez képest -8,41 és -5,86 százalék közötti volt a változás, míg az USA-ban alig 2,56 százalékos volt a csökkenés. Ezzel szemben Lengyelországnak sikerült 2,79 százalékponttal növelnie a GDP növekedési ütemét, ami Kína 8,98 százalékpontos növekedése mellett eltörpül. A 2009-ben Európa-szerte tapasztalt erőteljes visszaesés azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi piacok sokkal erősebb hatást gyakoroltak az európai EAMFP-re, mint az USA-ban vagy Kínában. Összességében Kína EAMFP-értékei sokkal magasabbak, mint az EU és az USA értékei, bár 2008 óta éles visszaesést mutatnak, ami a környezetszennyezés és az MFP csökkenésének kombinációja miatt alakulhatott ki.

Az európai tagállamok EAMFP-értékeinek éles változásait, szemben az Egyesült Államokban mért kisebb kilengésekkel, nehéz megmagyarázni a technológiai fejlődés hiányával, ahogyan azt Draghi sugallja. Ebben az esetben inkább egy stabilabban csökkenő EAMFP-értékeket látnánk a tagállamoknál, mérsékeltebb emelkedésekkel és visszaesésekkel. A mutatott tendenciát sokkal inkább magyarázza az európai gazdaság sebezhetősége a pénzügyi piacokkal, az üzleti dinamikákkal és a külső piaci tényezőkkel szemben – más szóval az erőforrás-elosztással és menedzsmenthez kapcsolódó tényezőkkel. Vagyis az EU gazdaságai kevésbé rugalmasak, így kevésbé képesek gyorsan reagálni a külső környezetre, mint az USA.

Az energiaellátás alacsonyabb áron való biztosítása az EU alapszükséglete, amely minden bizonnyal rendkívül jelentős befektetést igényel. Ugyanakkor az OECD adatai rávilágítanak, hogy a relatív olcsó orosz energiahordozókkal rendelkező uniós tagállamok – Lengyelország kivételével – is strukturális problémával küzdöttek, amelyet nem lehet technológiai fejlesztésekkel megoldani. Az uniós tagállamok gazdaságainak gyorsabb alkalmazkodóképesség növelését és adminisztratív tehermentesítését kellene mielőbb célul kitűzni és megvalósítani. Ebben, valamint a vállalatok menedzsmentjében, nem valószínű, hogy érdemben tudna javítani az egyhangú döntés eltörlése és a közös adósság növelése sem.”

Forrás:
Miért nem lenne elég a technológiai fejlődés és a befektetések megsokszorozása?; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2024. szeptember 17.
A cikk szerves részét képezi egy grafikon: Környezeti módosításokkal képzett teljes tényezőtermelékenység GDP-ben kifejezett növekedése, melynek az OECD a forrása. Megtekinthető a fenti webcímen.

Az Európai Unió Tanácsa zöld utat adott az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó egyszerűbb szabályoknak

„A Tanács a mai napon elfogadta az EU költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokat megállapító uniós költségvetési rendelet felülvizsgálatát.

Ennek a célzott felülvizsgálatnak az a fő oka, hogy a költségvetési rendeletet hozzá kell igazítani a 2021–2027-es időszakra vonatkozó, jelenlegi többéves pénzügyi kerethez (MFF). A felülvizsgálat további célzott javításokat és egyszerűsítéseket vezet be. Ilyen javítások például az Unió pénzügyi érdekeinek fokozottabb védelme, a válság idején történő közbeszerzésre vonatkozó rendelkezések bevezetése, valamint a kedvezményezettekre vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítése.

Az új rendelet által bevezetett főbb változások

Az új rendelet egyszerűsíti a szabályokat és az eljárásokat annak érdekében, hogy a címzettek számára javuljon a jogbiztonság és fokozódjon az egyértelműség, és ezzel egy időben csökkenjenek a pályázókra háruló adminisztratív terhek.

A költségvetési rendelet az ágazati alap-jogiaktusokban meghatározott költségvetési elvektől való egyes eltéréseket az „egységes szabálykönyv” megközelítéssel összhangban fogja tartalmazni.

Az új rendelet biztosítja, hogy a nemzeti közigazgatásokra csak korlátozott mértékben háruljanak további adminisztratív terhek, és a digitalizáció folyamata során garantálja az adatvédelmet.

A Covid19-világjárványból levont tanulságokra építve az új rendelet változtatásokat vezet be a hatékonyabb válságkezelés érdekében azáltal, hogy lehetővé teszi az uniós intézmények vagy szervek számára, hogy a tagállamok nevében nyilvános közbeszerzéseket hajtsanak végre árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan, vagy központi beszerző szervként járjanak el, illetve árukat és szolgáltatásokat adományozzanak vagy értékesítsenek tovább.

A rendelet a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig megoldásként bevezeti a negatív bevételek fogalmát is a versenyjogi bírságok csökkentéséből vagy megsemmisítéséből eredő negatív kamatok finanszírozására.

Háttér és a következő lépések

A Bizottság 2022. május 16-án terjesztette elő az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló átdolgozott rendeletre vonatkozó javaslatát.

A Tanács és az Európai Parlament a 2023. december 7-i háromoldalú egyeztetésen ideiglenes politikai megállapodásra jutott.

A rendeletet az Európai Parlament szeptember 17-én, a Tanács pedig a mai napon hivatalosan elfogadta. A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba, és akkortól alkalmazandó.

Rendelet az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról

Szavazások és nyilatkozatok

Az EU hosszú távú költségvetése (háttér-információk)

”

Forrás:
Költségvetési rendelet: a Tanács zöld utat adott az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó egyszerűbb szabályoknak; Európai Unió Tanácsa; 2024. szeptember 19.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Az ENSZ 2024. évi elektronikus kormányzati felmérése: A digitális átalakulás felgyorsítása a fenntartható fejlődés érdekében – A mesterséges intelligenciáról szóló kiegészítéssel

„Az ENSZ elektronikus kormányzati felmérését kétévente készíti el a Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya. Ez az egyetlen olyan jelentés a világon, amely az ENSZ valamennyi tagállamának e-kormányzati fejlettségi állapotát értékeli. A felmérés eszközként szolgál a döntéshozók számára, hogy meghatározzák az e-kormányzás területén meglévő erősségeiket és kihívásaikat, és hogy iránymutatást adjanak az e-kormányzati politikák és stratégiák kialakításához. A kiadvány emellett rávilágít az e-kormányzás kialakulóban lévő trendjeire, problémáira és innovatív gyakorlataira, valamint az e-kormányzás fejlesztésének kihívásaira és lehetőségeire. Minden egyes fejezet elemzi a felmérés adatait, valamint kiemeli a stratégiákat, kihívásokat és lehetőségeket, hogy szakpolitikai lehetőségeket kínáljon. A felmérés kormányzati tisztviselőknek, egyetemi oktatóknak, kormányközi intézményeknek, civil társadalmi szervezeteknek, a magánszektornak és a polgároknak szól.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének e-kormányzati felmérésének 2024-ben megjelenő tizenharmadik kiadása átfogó értékelést nyújt a digitális kormányzati tájképről mind a 193 tagállamban. A 2024. évi felmérés rávilágít a digitális kormányzat fejlődésének jelentős emelkedő tendenciájára világszerte, a rugalmas infrastruktúrába és a csúcstechnológiákba történő beruházások növekedésével. Az e-kormányzati fejlettségi index (EGDI) globális átlagértéke jelentős javulást mutat, a digitális kormányzat fejlettségében elmaradottak aránya a 2022-es 45,0 százalékról 2024-re 22,4 százalékra csökken. A digitális kormányzati fejlesztés terén elért jelentős előrelépés ellenére az afrikai régió, a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetországok EGDI-átlaga továbbra is a globális átlag alatt marad, ami hangsúlyozza, hogy célzott erőfeszítésekre van szükség a meglévő különbségek áthidalására.
Helyi szinten a felmérés továbbra is értékeli a városi portálokat a helyi online szolgáltatási index (LOSI) segítségével. A LOSI megállapításai folyamatos fejlődést tükröznek, ugyanakkor rámutatnak a nemzeti és helyi e-kormányzati teljesítmény közötti tartós különbségekre is, rámutatva arra, hogy célzott kezdeményezésekre van szükség a digitális kormányzat önkormányzati szintű megerősítése érdekében.
Ez a kiadás bemutatja az új digitális kormányzati modellkeretet, amely átfogó útitervet nyújt az országok számára a digitális kormányzati kezdeményezések hatékony tervezéséhez, végrehajtásához és értékeléséhez.
Egy rövid függelék a mesterséges intelligencia integrációját vizsgálja a digitális kormányzat fejlesztésébe, hangsúlyozva az előnyök maximalizálásának és a kockázatok minimalizálásának fontosságát a kiegyensúlyozott kormányzás elérése érdekében.”

Forrás:
United Nations E-Government Survey 2024 : Accelerating Digital Transformation for Sustainable Development – With the addendum on Artificial Intelligence; United Nations Department of Economic and Social Affairs; DOI: 10.18356/9789211067286; ISBN: 978-92-1-106728-6; 2024. szeptember

Technika, tudomány, MI

Magyarország tölti be a Mesterséges Intelligenciával Foglalkozó Európai Testület (AI Board) levezető elnöki tisztségét

„Az Európai Unióban augusztusban lépett hatályba az „AI Act”, azaz a Mesterséges Intelligencia (MI) Rendelet, amely jogszabály célja, hogy egyensúlyt teremtsen a technológiai fejlődés előmozdítása és a biztonságos alkalmazás feltételeinek garantálása között.

Jelenleg az Unió összes tagállama célzottan készül a Rendelet gyakorlati alkalmazására, ugyanis a rendelkezések nagy többségét a tagállami felkészülési feladatokra szabott kétéves időszakot követően, 2026-tól kell majd alkalmazni. A felkészülés az EU egésze számára kihívást és egyben feladatot is jelent, hisz az MI Rendelet a témát érintő első szabályozásként nem rendelkezik korábbi mintákkal vagy bevett gyakorlatokkal, így a részletek kidolgozása közös erőfeszítést kíván.

Az MI Rendelet végrehajtásának felkészülési folyamatában jelentős szerepet játszik az EU tagállamainak képviselőiből álló Európai Mesterséges Intelligencia Testület, amely hidat képez Brüsszel és a tagállamok között, ezáltal segítve a Rendelet végrehajtását, az ahhoz kapcsolódó ajánlások kidolgozását és a hatósági gyakorlatok egységesítését.

Magyarországot a Testületben Szolnoki Szabolcs, a Nemzetgazdasági Minisztérium technológiáért felelős helyettes államtitkára képviseli, valamint a Neumann Nkft. és a Kormányzati Informatikai Ügynökség szakértői is részt vesznek a magyar delegáció munkájában.

Az Európai Mesterséges Intelligencia Testület nemrég elfogadott eljárásrendje szerint Magyarország folyamatban lévő soros elnökségére tekintettel hazánk tölti be a Testület levezető elnöki tisztségét 2024 végéig. A magyar álláspont szerint az MI Rendelet erős jogi kereteket nyújt a mesterséges intelligencia biztonságos és felelős használatához. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy az MI Rendelet végrehajtását oly módon kell megszervezni, hogy a hazánkban is kialakítandó szervezeti keretek erősítsék a KKV-k versenyképességét és elősegítsék a gazdasági növekedést. Levezető elnökként kiemelt kötelességünk e közös uniós érdekek érvényre juttatása, valamint a teljes európai MI ökoszisztémával kapcsolatos folyamatos párbeszéd fenntartása.

Hazánk és az EU is abban érdekelt, hogy az MI Rendelet végrehajtása megfelelően szolgálja mind a biztonságos alkalmazás követelményét, mind pedig a gazdasági célkitűzések megvalósulását, hozzájárulva ezzel a magyar és európai versenyképesség dinamikus növeléséhez.”

Forrás:
Magyarország az Európai Mesterséges Intelligencia Testület első levezető elnöke; Nemzetgazdasági Minisztérium; 2024. szeptember 16.

A digitális óriásvállalatok lazítani szeretnék az uniós MI-szabályozás szigorát

„A nagy tech-vállalatok arról győzködik az Európai Uniót, kezeljék képlékenyen a mesterséges intelligencia szabályozását. Ezzel a globális mamutoknak nem kell akkora gondot fordítaniuk az átláthatóságra, és akár milliárdos nagyságrendű bírságokat is megúszhatnának.

Az Európai Unió idén májusban fogadta el az MI-ről szóló törvényt, a technológiát szabályozó első, átfogó szabályrendszert. Amíg a törvényt kísérő gyakorlati kódexet nem véglegesítik, nem világos, mennyire szigorúan fogják betartatni az „általános célú” MI rendszerek szabályait. Nem világos még az sem, hány szerzői jogi perrel és több milliárd dolláros bírsággal nézhetnek szembe a vállalatok.

Brüsszel vállalatokat, tudományos kutatókat kért fel, hogy segítsenek a felhasználási kódexek kidolgozásában. A felhívásra mintegy ezer pályázat érkezett, ami szokatlanul nagy szám egy, a Reutersnek névtelenül nyilatkozó szakértő szerint.

Az MI felhasználási kódex nem lesz jogilag kötelező erejű, amikor jövő év végén hatályba lép, de a cégek számára egy ellenőrzést jelent, amely igazolhatja megfelelőségüket. Ha egy vállalat azt állítja, hogy betartja a törvényt, de figyelmen kívül hagyja a kódexet, jogi következményekkel is szembe kell néznie.

Az Amazont, a Google-t és a Metát is tagjai közt tudó CCIA Europe kereskedelmi szervezet vezető politikai menedzsere szerint a kódex kulcsfontosságú lesz. “Ha jól csináljuk, képesek leszünk folytatni az innovációt” – mondta Boniface de Champris.

A Stability AI és az OpenAI már szembesültek azzal, hogy modelljeik betanításakor a bestseller könyvek vagy fotóarchívumok engedély nélküli felhasználása sérti a szerzői jogokat.

A mesterséges intelligenciáról szóló törvény értelmében a vállalatok kötelesek lesznek „részletes összefoglalókat” szolgáltatni a modelljeik betanításához felhasznált adatokról. (Elméletileg a tartalomalkotó, aki felfedezi, hogy művét felhasználták egy MI-modell képzéséhez, kártérítést követelhet. Igaz, ezt a bíróságok még vizsgálják.)

Az OpenAI, amelyet sokan bírálatok, mert nem volt hajlandó felfedni a modelljei képzéséhez használt adatokat, szintén csatlakozna a munkacsoportokhoz. Emellett a Google is benyújtotta jelentkezését [a gyakorlati kódex kidolgozásához] – tudta meg a Reuters. Eközben az Amazon is közölte, hogy reméli, hozzá tud járulni a gyakorlati kódex sikeréhez.

Tilos az Á – megfelelőség vs átláthatóság

Maximilian Gahntz, a Mozilla Foundation MI-politikai vezetője aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a vállalatok igyekeznek elkerülni az átláthatóságot. Egyes üzleti szereplők bírálták az EU-t, amiért előnyben részesíti a technológiai szabályozást az innovációval szemben. Az EU-n belüli növekvő protekcionizmus fényében a tech-vállalatok remélik, a mesterséges intelligenciáról szóló törvényben a feltörekvő európai cégek számára előnyös kivételeket vezetnek be „Ragaszkodtunk ahhoz, hogy ezek a kötelezettségek kezelhetők legyenek, és a startupokhoz igazodjanak” – mondta Maxime Ricard, az Allied for Startups hálózatának politikai vezetője. Az MI felhasználási kódex a jövő év első felében jelenik meg. A technológiai vállalatoknak 2025 augusztusáig lesz idejük arra, hogy megfelelőségüket a szabályozáshoz igazítsák.

Olyan nonprofit szervezetek, mint az Access Now, a Future of Life Institute és a Mozilla is jelentkeztek a kódex kidolgozásában való közreműködésre.”

Forrás:
A tech-óriások inkább lazítanák az európai MI-szabályozást; Novák Csaba; ICT Global; 2024. szeptember 22.

Társadalom, gazdaság, művelődés

A digitális gazdaság a magyar bruttó hozzáadott érték ötödét adja

„A digitális gazdaság a magyar bruttó hozzáadott érték (GVA) 18%-át adja, a szektor foglalkoztatási súlya pedig az előző kutatás óta több mint negyedével nőtt, így a digitális gazdaság összesen mintegy 935 ezer munkavállalónak biztosított közvetlen vagy közvetett megélhetést 2022-ben, ami a magyar foglalkoztatottak 19,9%-át jelenti – derül ki abból a kutatásból, amely az IVSZ és a Századvég együttműködésében a Nemzetgazdasági Minisztérium megbízásából készült 2024 nyarán. A kutatás kiemelte továbbá, hogy egy technológiavezérelt fejlődési pálya megvalósulása további erőteljes lökést adhat a digitális gazdaságnak, 2030-ig közel 1500 milliárd forinttal növelve annak GVA-termelő képességét, amivel hazánk az Európai Unió technológiai értelemben legfejlettebb országai közé kerülne.

2015 után immár harmadik alkalommal készült átfogó elemzés a hazai digitális gazdaság nemzetgazdasági súlyáról ezúttal az IVSZ és a Századvég együttműködésében. A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a szektor közel egyötödét adja a hazai gazdasági teljesítménynek, foglalkoztatási hatása ugyanakkor az elmúlt időszakban még dinamikusabban emelkedett, valamint hogy a digitális technológiák mainál is robusztusabb térnyerése esetén a digitális gazdaság lehet a hazai gazdasági növekedés egyik hajtóereje.

A tanulmány számos ponton igazolta, hogy a kormány és az iparág szoros együttműködésének nincs alternatívája, minden a szektorba fektetett forint sokszorosan térül meg mind a beruházásokat, mind a foglalkoztatást illetően – kommentálta az eredményeket Szabados Richárd, az NGM államtitkára.

Az IKT szektor és a digitális gazdaság Magyarországon

A digitális gazdaság mind hazánkban, mind az EU-ban folyamatosan bővül, hiszen a digitális transzformáció az egyes nemzetgazdasági ágazatok belső folyamatait, működését, esetenként üzleti modelljeit is jelentős mértékben átalakítja, egyre több ágazatot és vállalkozást késztetve saját belső digitális képességek kialakítására.

Magyarországon a hazai IKT szektor számottevő fejlődést mutatott a 2001-2023 időszakban: az IKT feldolgozóipar 6,2%-os, az IKT szolgáltatás pedig 6,4%-os éves átlagos növekedést ért el. A hazai IKT szektor dinamizmusát és jövőállóságát jól mutatja, hogy 2022-re a szektor GVA-ja 25%-kal haladta meg a korábbi, 2019-ben készült kutatás organikus pályára vonatkozó becslését, és alig 5%-kal maradt el a technológia-vezérelt pályát érintő akkori előrejelzéstől.

A makrogazdasági módszertan segítségével számszerűsített tovagyűrűző hatások további 6,32 ezer milliárd forinttal növelték a szektor közvetlen GVA hozzájárulását 2022-ben, így a digitális gazdaság 2022-ben összesen 10,1 ezer milliárd forint GVA létrejöttéhez járult hozzá a magyar gazdaságban, ami a teljes nemzetgazdasági GVA 18%-át jelentette abban az évben.

A szektorban közvetlenül foglalkoztatottak száma 2009 és 2023 között másfélszeresére, 170 ezerről 253 ezer főre nőtt. A foglalkoztatási multiplikátorral számolva 2022-ben a digitális gazdaság további 682 ezer (összesen mintegy 935 ezer) munkavállalónak biztosított közvetlen vagy közvetett megélhetést, ami a hazai foglalkoztatottak 19,9%-át jelentette abban az évben.

„Az adatokból látszik, hogy a digitális gazdaság Magyarország gazdasági növekedésének egyik legfontosabb motorja lehet, de ehhez szükség van a megfelelő szakpolitikai intézkedésekre, és arra, hogy a technológiai fejlődés kiemelt helyen szerepeljen a kormányzati prioritások között. Ennek már vannak is jelei, többek között a Versenyképességi stratégia formájában, amelyben kiemelt szerepet kap az IKT szektor fejlesztése. Ha elérjük az abban megfogalmazott célokat, máris sokat tettünk azért, hogy Magyarország csatlakozhasson Európa vezető digitális gazdaságai körébe” – kommentálta a kutatás eredményeit dr. Vinnai Balázs, az IVSZ elnöke.

Prognózis: stagnálás vagy ezermilliárdos növekedés

A kutatásban egy, a hazai digitális gazdaság fejlődését 2030-ig előrevetítő is szerepel, amelyben az organikus fejlődési pálya mellett egy, az IKT-alapú technológiák eddiginél is lendületesebb térnyerésével számoló technológiavezérelt növekedési pályát, illetve egy, az ágazat súlyának visszaesésével számoló pesszimista szcenáriót is felvázolt.

Az organikus növekedési pálya mentén az időszak végére az IKT szektor által közvetlenül megtermelt GVA csaknem 8 ezer milliárd forintra emelkedhet, ami a várható nemzetgazdasági GVA 8,2%-át tenné ki 2030-ban, a digitális gazdaság által előállított GVA pedig a 2022-es érték több mint kétszeresére, 21 ezer milliárd forintra bővülne ugyanennek az időszaknak a végére, amivel a digitális gazdaság nemzetgazdasági súlya a 2022-es 18%-ról 21,8%-ra emelkedne.

Egy következetes, technológiavezérelt fejlődési pálya megvalósulása esetén 2030-ra az IKT szektor által megtermelt GVA 8470 milliárd forintra emelkedhet, ami az ágazat közvetlen (GVA-részesedésben kifejezett) nemzetgazdasági súlyát 8,8%-ra emelné, míg a technológiavezérelt pálya mentén a digitális gazdaságban megtermelt GVA nemzetgazdasági hozzájárulása a 2022-es 18%-ról 23,3%-ra nőne, amivel hazánk az Európai Unió technológiai értelemben legfejlettebb országai közé kerülne.

Egy pesszimista növekedési pálya mentén az IKT-szektor által megtermelt GVA nominálisan a jelenlegi 4 ezer milliárd forintos érték körül stagnálna, amivel a szektor nemzetgazdasági súlya 6,7%-ról 2030-ra 4,1%-ra esne vissza. A pesszimista növekedési pálya megvalósulásával a hazai digitális gazdaságban megtermelt GVA 10 ezer milliárd forint körül stagnálna – 2010-es ÁKM értékekkel számolva – az előrejelzési horizonton, amivel jelentősen, a 2022-es 18%-ról 11% alá csökkenne a terület nemzetgazdasági GVA-hoz való hozzájárulási aránya.”

Forrás:
A digitális gazdaság súlya a magyar nemzetgazdaságban 2024; IVSZ – Digitális Vállalkozások Szövetsége; 2024. szeptember 19.
Lásd még:
Továbbra is növekedési pályán a hazai digitális gazdaság; Nemzetgazdasági Minisztérium; 2024. szeptember 19.

Fenntartható fejlődés

Már véleményezhető az „Ökológiai gazdálkodás támogatása” című felhívás

„Minden korábbinál nagyobb előnyöket biztosítanak az új Közös Agrárpolitika Stratégia Terv (KAP ST) keretében európai uniós társfinanszírozással induló agrártámogatások azoknak a termelőknek, akik az ökológiai gazdálkodást választják.

Az ökológiai gazdálkodás támogatására készült felhívás most kezdődött társadalmi egyeztetésénél az Agárminisztérium várja az érintettek véleményét, hiszen minden észrevétel számít a megfogalmazott célok teljesítése érdekében.

Az „Ökológiai gazdálkodás támogatása” című felhívás a jelenleg még konvencionális művelésű területek ökológiai művelés alá vonását és átállását, illetve a már ökológiai művelésbe vont területeken a gazdálkodási mód fenntartását ösztönzi vissza nem térítendő átalánytámogatás formájában. A támogatási program öt évig tart, 2025. január 1-én kezdődik, és 2029. december 31-én zárul le. A kedvezményezettek vállalják, hogy ezen idő alatt a támogatásba vont területeiken – legyen az szántó, gyep, ültetvény –az ökológiai gazdálkodás előírásainak megfelelő gazdálkodást folytatnak.

Az idei év végéig tartó, ökológiai gazdálkodást segítő hároméves támogatási programban 3589 termelő 175 423 hektárral vesz részt. 2023-ban Magyarországon az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága – az átállási területekkel együttesen – elérte a 320 ezer hektárt, amelyben jelentős szerepe van a támogatási intézkedésnek.

A felhívás szeptember 27-ig véleményezhető a kap.gov.hu oldalon, ahol a kiírással kapcsolatos minden további dokumentum is megtekinthető. A társadalmasítás során érkezett észrevételeket a Nemzeti Irányító Hatóság megválaszolja, illetve közzéteszi, lehetőséget teremtve arra, hogy a partnerszervezetek megismerjék egymás véleményét.”

Forrás:
Már véleményezhető az „Ökológiai gazdálkodás támogatása” című felhívás; Közös Agrárpolitika; 2024. szeptember 19.
KAP-RD20-1-24 Ökológiai gazdálkodás támogatása; Közös Agrárpolitika (KAP) (véleményezés és dokumentumok)

A villamosenergia-hálózat lassú modernizációja veszélyezteti a zöld átállást

„Saját csapdájukba sétálnak bele a fejlett országok – figyelmeztet a Nemzetközi Energiaügynökség.

Az utóbbi évek rekordütemű szél- és naperőmű-telepítései nem elegendők. Igaz, ezek már hatalmas mennyiségű zöldenergiát termelnek, nem is beszélve az egyelőre még tervezőasztalon lévő beruházásokról, de ezek mit sem érnek az áramhálózatok jelentős korszerűsítése nélkül – figyelmeztet friss jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA).

Rá kell kapcsolni

Ugyan az országok valóban fejlesztik a hálózataikat is, de az ez irányú beruházások felgyorsítása nélkül a világ nem áll majd készen a fosszilis tüzelőanyagok elhagyására. Ennek hátterében az áll, hogy az elektromos hálózatok nem integrálják magukba eléggé a szél- és napenergia-termelést. Összességében akár 2000 terawattórányi termelés „mehet kárba”, azaz hiába termelik meg, ilyen mennyiségű energiát nem tud majd kezelni az elektromos hálózat jobb hálózatok nélkül – állapítja meg az IEA. Viszonyításképpen, ez a 2000 terawattóra nagyjából megegyezik a két legnagyobb zöldenergia-termelő, az Egyesült Államok illetve Kína tavalyi energia-előállításával. Az IEA jelentése egyenesen úgy fogalmaz: Semmi más nem számít most annyira, mint a hálózatok fejlesztése.

Megszorítások is maradhatnak

Ha a hálózatfejlesztéseket nem gyorsítják fel az országok, akkor megmarad a mostani rendszer, ami az úgynevezett „megszorításokra” épül, azaz az üzemeltetők rendszeresen leállítják a megújuló energiatermelőket, mert attól tartanak, hogy túlterhelik a hálózatot. Persze a zöldenergia-erőművek együttműködnek, ezért időnként maguk döntenek úgy, hogy leállítják a termelést. Az ügynökség számításai szerint önmagában a hatékonyabb rendszernek köszönhetően akár 20 százalékkal is csökkenhetne a szén-dioxid-kibocsátás, ugyanis így nem kellene belépniük fosszilis alapú energiatermelőknek.

Az elmúlt években valóban figyelemreméltóan megnőtt a nap- és szélenergia-kapacitás, mivel az országok mind az ellátásbiztonság növelését, mind a kibocsátás csökkentését ebben látták megvalósíthatónak – hangsúlyozta Keisuke Sadamori, az IEA energiapiaci és biztonsági igazgatója. Ám hozzátette azt is, hogy bár a trend kedvező, a lehető legjobb eredményeket csak egy mélyebben integrált energiarendszer segítségével lehetne elérni.

A kötöttségek erősek

A jelentés hangsúlyozza, hogy összességében komoly kihívást jelent a rendszerek megváltoztatása. Míg gáz- és széntüzelésű erőműveket bárhol lehet építeni, megújuló központokat ott érdemes elhelyezni, ahol a leginkább rendelkezésre áll a nap- és a szélenergia, ezek a helyek azonban általában a lakott területektől távolabb vannak, így az energiát nagyobb távolságra kell szállítani – ezért is fontos az integrált elektromos hálózatok kiépítése. Arról nem is beszélve, hogy egy jobb hálózaton sokkal könnyebb a kereslet-kínálat egyensúlyának biztosítása. Az IEA szerint, ha ilyen ütemben nő a zöldenergia-termelési kapacitás, pár éven belül a hálózatüzemeltetők képtelenek lesznek „elvezetni” az energiát a mostani elektromos hálózatokon. ”

Forrás:
A hálózatokon bukhat el a zöldítés – bele kell húzni a fejlesztésekkel; Andor Attila; Világgazdaság; 2024. szeptember 18.

Európai Számvevőszék – Nagy a kockázata annak, hogy a gyakorlatban nem történik meg a műanyag csomagolási hulladék újrahasznosítása

„

Az új saját forrás több mint 7 milliárd eurót hozott az uniós költségvetésnek 2023-ban

Nem megfelelőek a műanyag csomagolási hulladékra vonatkozó becslések, ezért az uniós országok alulbecsülik hozzájárulásukat

Nagy a kockázata annak, hogy a gyakorlatban nem történik meg a műanyag csomagolási hulladék újrahasznosítása

Az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése szerint a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló uniós saját forrás (a továbbiakban: a műanyagalapú saját forrás) már 2021. évi bevezetése óta nem működik zökkenőmentesen. Késtek a végrehajtás nyomon követésére és támogatására irányuló intézkedések, így a legtöbb uniós ország nem volt felkészülve a kihívásra. Az adatok összehasonlíthatóságával és megbízhatóságával kapcsolatos, régóta fennálló problémák miatt és mert nem ellenőrzik megfelelően, hogy a műanyag csomagolási hulladék valóban újrafeldolgozásra kerül-e, a forrást valószínűleg helytelenül számítják ki.

Az uniós műanyagalapú saját forrás nemcsak az uniós helyreállítási eszköz visszafizetéséhez járul hozzá, de ösztönzőleg hat az egyszer használatos műanyagok felhasználásának csökkentésére, az újrafeldolgozás előmozdítására és a körforgásos gazdaság fellendítésére is. A tagállamok az újrafeldolgozásra nem kerülő műanyag csomagolási hulladék minden kilogrammja után 0,8 euró hozzájárulást fizetnek be a költségvetésbe. Mivel a vonatkozó adatok csak két év elteltével állnak rendelkezésre, a hozzájárulások előrejelzéseken alapulnak, amelyeket később kiigazítanak. 2023-ban a műanyagalapú saját forrásból származó bevétel 7,2 milliárd eurót tett ki, ami az Unió teljes bevételének 4%-át adta.

„Az Unió, miután 33 éven át ugyanazokat a saját forrásokat alkalmazta, 2021-ben újabb bevételi forrást vezetett be, amely a tagállamok által előállított, újrafeldolgozásra nem kerülő műanyag csomagolási hulladékon alapul. Egyelőre még sok a probléma e forrás kiszámítási módja kapcsán – nyilatkozta Lefteris Christoforou, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Ezért felkérjük az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul orvosolja ezeket, és az Unió potenciális jövőbeli bevételi forrásainak előkészítése során vegye figyelembe a levont tanulságokat.”

A számvevők rámutatnak arra, hogy a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvet csak öt uniós ország ültette át nemzeti jogába a határidőig, ezért az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a fennmaradó 22 tagállammal szemben, ezek egyike még az ellenőrzés idején is folyamatban volt. Miután az átültetés maradéktalanul lezárult, egy külső vállalkozó megfelelőség-ellenőrzést végzett. Ennek ellenére a számvevők szerint a legtöbb esetben legalább egy alapvető rendelkezést (pl. a „műanyag” és a „csomagolás” fogalommeghatározásával vagy a keletkező és újrafeldolgozott műanyaghulladék kiszámítási módszertanával kapcsolatban) nem ültettek át megfelelően. A számvevők rámutatnak, hogy e kérdések nyomon követése évekig is eltarthat. Addig pedig az uniós országok valószínűleg továbbra is következetlen fogalommeghatározásokat és nem megfelelő összeállítási módszereket alkalmaznak majd, ami befolyásolja hozzájárulásuk kiszámítását, ezért a számvevők felkérik az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a helyzettel.

A műanyagalapú saját forrás alkalmazásának első évében (2021) a tagállamok többsége (22) alacsonyabb összeget jelzett előre a végleges adatok alapján kiszámított összegnél. A nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék 2021. évre előrejelzett teljes mennyisége 1,4 milliárd kilogrammal volt kevesebb, mint az ugyanazon évre 2023-ban bejelentett mennyiség. Emiatt a 2021. évi műanyagalapú saját forrást 1,1 milliárd euróval alábecsülték (ez az adott évben beszedett 5,9 milliárd euró közel egyötödét teszi ki), így azt egy másik forrással kellett ellentételezni a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében.

A számvevők megjegyzik, hogy az uniós országok eltérő összeállítási módszereket alkalmaznak, és nem egyensúlyozzák ki a kapott eredményeket. Megállapították továbbá, hogy csak hat tagállam szolgáltatott újrafeldolgozási adatokat az újrafeldolgozási műveletbe való belépés helyén, amint azt a jogszabály előírja, míg a többi tagállam főként a szelektáló létesítményből való kilépés helyén szerzett adatokat használta fel és átlagos veszteségrátákat alkalmazott. Ez megnehezíti és kevésbé megbízhatóvá teszi az újrafeldolgozott mennyiségekre vonatkozó tagállami becslések összehasonlítását, amellett befolyásolja a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben meghatározott újrafeldolgozási célok elérésének módjáról való beszámolást.

Végezetül, a megfelelő ellenőrzések hiánya miatt nagy a kockázata annak, hogy egyes műanyag csomagolási hulladékokat ténylegesen nem hasznosítanak újra. Ha az újrafeldolgozottként bejelentett hulladékot a valóságban elégetik, lerakják vagy hulladéklerakóban semlegesítik, az nemcsak környezeti bűncselekménynek minősül, hanem a saját forrásért fizetendő összegek indokolatlan csökkenéséhez is vezet. A számvevők megjegyzik, hogy ugyanez a kockázat az Unión kívülre exportált műanyaghulladékra is vonatkozik, mivel a tagállamok jelenleg nem tudják ellenőrizni, hogy a harmadik országok újrafeldolgozási feltételei megfelelnek-e az uniós követelményeknek. Ezért azt javasolják, hogy tegyenek lépéseket e kockázat csökkentése érdekében.

Háttér-információk

Az uniós költségvetés fő bevételi forrásait az Európai Unió saját forrásai képezik. 2021-ig három saját forrás állt rendelkezésre: a tradicionális saját források (főként az Unióba irányuló behozatalra kivetett vámokból), a hozzáadottérték-adón alapuló saját források és a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját források.

Kapcsolódó hivatkozások

Különjelentés 16/2024: A nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló uniós bevétel – Rögös kezdet, adat‑összehasonlíthatósági és ‑megbízhatósági problémák

”

Forrás:
Nagy a kockázata annak, hogy a gyakorlatban nem történik meg a műanyag csomagolási hulladék újrahasznosítása; Európai Számvevőszék; 2024. szeptember 16.

Magyarországon olcsó, de túlterhelt az e-autó töltőpont hálózat

„Az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátásának a 11 százalékáért az egyéni személygépjárművek felelősek, így a klímacélok teljesítésének érdekében az elektromobilizáció kiemelten fontos. Az elektromos autók terjedését elősegíti, ha a kiterjedt hálózaton megfelelő mennyiségű és olcsó töltőpont áll rendelkezésre. Az e-autó infrastruktúra a globális versenyképesség szempontjából is kiemelkedő, hiszen az autóipar az a gazdasági ágazat, amelyben Európa meg tudta őrizni vezető szerepét. Az Unió vállalása szerint az évtized végére 3,5 millió töltőpontot kell üzembe helyezni, a jelenlegi telepítési tendencia mellett azonban ez a célkitűzés nem fog teljesülni. Elemzésünkben bemutatjuk, hogyan állnak a tagállamok a töltőhálózat-fejlesztésében. Összességében Magyarország kapcsán megállapítható, hogy bár nálunk a legolcsóbb az e-autók „tankolása”, a töltési-infrastruktúra túlterheltnek számít.

Az Európai Unió szén-dioxid kibocsátásának közel negyede származik a közlekedésből, amely arányon belül a közúti közlekedési eszközök részesedése 72 százalékos. Összességében a legfrissebb kimutatások szerint a közúti személygépjárművek az EU szén-dioxid kibocsátásának közel 11 százalékáért felelősek, éppen ezért a klímaváltozás elleni küzdelemben kiemelten fontos az elektromobilizációs törekvés. Az Európai Unió célkitűzése szerint az évszázad közepére az 1990-es szinthez képest 90 százalékkal kell csökkenteni a közlekedésből származó üvegházhatású-gáz kibocsátást. Ahhoz, hogy teljesüljön az EU azon célkitűzése, miszerint az évtized végére 3,5 millió darabra növelik az e-autó töltőpontok számát, 2024-et is beleszámítva a következő hét évben évi több mint 401 ezer töltőállomást kellene telepíteni, a jelenlegi telepítési ütem mellett azonban ez nem fog teljesülni.

Pusztán a töltőpontok száma szerint rangsorolva az Unió tagállamait, hazánk 3566 töltőállomással a lista 13. helyén áll. Az EU 691 ezer töltőpontjának közel 60 százaléka mindössze három országban, Hollandiában, Németországban és Franciaországban található. Az eltérő e-autó állomány miatt azonban a töltőpont-hálózat kiterjedtségét célszerűbb az egy elektromos autóra jutó töltőpont rangsor alapján megítélni. Az ezen szempont szerint elkészített rangsorban a 27 tagállam közül Magyarország hátulról az ötödik helyen áll, azaz egy töltőpontra körülbelül 20 és fél elektromos autó jut. A kimutatás pontosságát árnyalja, hogy egyre több EV-tulajdonos lakóhelyére is telepít töltőpontot, amelyek számáról nem érhető el pontos információ.

Bizonyos országok esetében az egy töltőpontra jutó e-autók alacsony számát nem a kiterjedt töltőhálózat, hanem a kevés elektromos meghajtású autó (electric vehicle, EV) okozza. Például Bulgária esetében a legalacsonyabb az EV-k gépjárműállományon belüli aránya, így az egy töltőpontra jutó járműarány is alacsony. Ezzel szemben, köszönhetően az Unióban legtöbb telepített töltőállomásnak, Hollandiában annak ellenére a második legalacsonyabb a töltőpontok kihasználtsága, hogy a negyedik legmagasabb az e-autók elterjedtsége.

Az Eurostat másik adatbázisában elérhetőek a töltőpontokon tapasztalható tarifák, különböző előfizetési konstrukciók és járműmodellek szerint. Elkészítettük az (alacsonyabb tarifát nyújtó) előfizetés nélküli átlagos díjszabások rangsorát az egyik legnépszerűbb EV, a Tesla Model 3 esetében. A 27 nemzet közül hazánk a negyedik helyen állt 2024. első negyedévében, azaz kicsit több mint 15,5 eurót kellett fizetni egy Tesla teljes feltöltésére. Hasonló kimutatás szerint Magyarországon a legolcsóbb az EV-k töltése az uniós tagállamok közül. A „tankolás” Portugáliában volt a legolcsóbb, mindössze 8,5 eurós, míg a legdrágább Szlovéniában, ahol ennek az összegnek több mint ötszörösét, 45,3 eurót kellett fizetni. Az olcsóbb töltési díjat lehetővé tevő előfizetések tekintetében is hazánk az uniós rangsor ötödik helyén áll.

Ezek alapján megállapítható, hogy Magyarországon olcsónak számít az elektromos autók töltése, viszont a töltőpontok alacsony száma miatt a hálózat leterhelt, nehezebben lehet szabad állomást találni.
…
Az egy töltőpontra jutó töltési teljesítmény szempontjából a kelet-közép-európai országok teljesítenek a legjobban. A rangsor középmezőnyébe a nyugat-európai országok kerültek, mivel ezen államok a töltési kapacitás helyett az országos lefedettségre koncentrálnak. A sorrend végén a fejletlen töltőrendszerű dél-európai országok állnak.

Az Eurostat a töltőpontok száma és ezek összteljesítménye alapján egy klaszterelemzést is készített, vagyis azonos jellemzőkkel rendelkező országok csoportját hozta létre. A kialakult klaszterek nagyban tükrözik Európa régióinak fejlettségi szintjét és gazdasági fejlődésük dinamikáját. Eredmények alapján öt csoportot hoztak létre: magas teljesítményű, de kevés töltőponttal rendelkező országok (Bulgária, Észtország, Lettország), dinamikus fejlődő infrastruktúrával rendelkező kelet-közép-európai országok (Szlovákia, Horvátország, Csehország), alacsonyabb teljesítménnyel, de kiterjedt töltőhálózattal rendelkező nyugat- és észak-európai országok, alacsony teljesítményű és alacsony sűrűségű töltőpont-hálózattal rendelkező dél-európai országok (Spanyolország, Olaszország, Görögország) és a minden szempontból fejletlen infrastruktúrával rendelkező országok (Ciprus, Málta, Írország).”

Forrás:
Magyarországon olcsó, de túlterhelt az e-autó töltőpont hálózat; Horváth Sebestyén; Oecogram; Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány; 2024. szeptember 17.

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

Körforgásos gazdaság az erőforrás-biztonságért az Európai Unióban (EU): Esettanulmány, kutatási keret és jövőbeli irányok

„Az Európai Unió importált nyersanyagokra támaszkodik a megújuló energiaforrások, a digitális, a mobilitási, a repülőgép- és űrtechnológiák, valamint a védelmi technológiák területén. A körforgásos gazdaság enyhítheti ezt a kritikus függőséget, például az anyagok újrahasznosításával vagy a termékek helyi újragyártásával. Ezek az erőforrás-hatékonysági stratégiák azonban a kutatás és innováció által támogatott új ellátási lánc-konfigurációkat igényelnek. Míg ez néhány kiválasztott ellátási láncban, nevezetesen a lítiumion-akkumulátor-technológiában már folyamatban van, a legtöbb kritikus nyersanyag és alkalmazásuk körforgásosságáról még keveset tudunk. Az információk szétszóródtak az iparági szereplők és a szakterületek között, vagy titoktartási aggályok miatt nem nyilvánosak. Ez a cikk egy esettanulmányt mutat be a titán fém körforgásosságáról a repülési és védelmi ágazatban. Az eredmények három iparpolitikai ajánlással szolgálnak az ellátási zavarok kockázatának mérséklésére az EU-ban, amelyet Oroszország ukrajnai inváziója súlyosbított. Az esettanulmány alapján módszertani keretet javasolunk az erőforrás-biztonságot szolgáló körforgásossággal kapcsolatos jövőbeli kutatások irányítására. Ez a téma sürgős figyelmet igényel az EU stratégiai autonómiacéljainak elérése érdekében, az éghajlatváltozás, az erőforrások kimerülése és a hulladékgazdálkodási kihívások hátterében, egy összetett geopolitikai környezetben.”

Forrás:
Circular economy for resource security in the European Union (EU): Case study, research framework, and future directions; Brian Baldassarre; Ecological Economics; DOI: 10.1016/j.ecolecon.2024.108345; Volume 227; 2025. január

Szakirodalom

Fenntarthatósági átmenet Ausztria agrár-élelmiszeripari rendszerében

„Az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának egyik fő forrásaként és a szén-dioxid tárolásának jelentős potenciáljával a mezőgazdaság és az élelmiszeripari rendszerek kettős szerepet játszanak a párizsi célkitűzés elérésében, azaz a jóval 2 °C alatti globális felmelegedés elérésében. Ennek fényében ez a tanulmány az osztrák agrár-élelmiszeripari rendszer biofizikailag megvalósítható átmenetének enyhítési potenciálját, gazdasági hatásait, járulékos előnyeit és kompromisszumait értékeli. A biofizikai számvitelt egy összehasonlító-statikus, több ágazatra kiterjedő, számítható általános egyensúlyi modellel kombinálva értékeljük mind a kínálati, mind a keresleti oldalról vezérelt átállási forgatókönyveket. Ezek a forgatókönyvek jelentős változásokat eredményeznek az osztrák agrár-élelmiszeripari rendszerben, amelyek 2050-ben a referenciapályához képest az üvegházhatású gázok kibocsátásának 70-110%-át mérséklik, a mezőgazdasági gyakorlatok alacsonyabb kibocsátási intenzitásával és az erdősítés révén megnövelt elnyeléssel. A három forgatókönyv közül kettő a bruttó hazai termék 1%-át elérő gazdasági költségekkel jár. E makrogazdasági szinten csekély változások ellenére az osztrák agrár-élelmiszeripari ágazatokon belüli termelési hatások jelentősek: az elsődleges termelés és a növényi eredetű termékek gyártása az ágazati bevételek tekintetében nyertesnek bizonyul, míg az állati eredetű elsődleges termelés és a feldolgozóipar veszít. A vizsgált agrár-élelmiszeripari rendszerátmenetek egészségügyi járulékos előnyöket hoznak létre, de kompromisszumokat mutatnak az enyhítési potenciálok, a biológiai sokféleség megőrzése és a gazdasági hatások között.”

Forrás:
Sustainability transitions in the agri-food system: Evaluating mitigation potentials, economy-wide effects, co-benefits and trade-offs for the case of Austria; Eva Preinfalk, Birgit Bednar-Friedl, Jakob Mayer, Christian Lauk, Andreas Mayer; DOI: 10.1016/j.ecolecon.2024.108357; Ecological Economics; Volume 226; 2024. december

Az igazságos (alacsony szén-dioxid-kibocsátású) átállás meghatározása

„Az éghajlatváltozás élénk vitát váltott ki a társadalmi-gazdasági kockázatokról, és felkeltette a tudományos körök és a politikai döntéshozók figyelmét. Bár széles körben elterjedt az az érv, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású átmenetnek társadalmilag igazságosnak kell lennie, továbbra sem határozták meg kellőképpen azokat a pontos kritériumokat, amelyeknek a politikáknak meg kell felelniük ahhoz, hogy általánosan elfogadottan „igazságosnak” minősüljenek. Ennek a hiányosságnak a pótlására az osztó igazságosság (distributive justice) vonatkozó elméleteire támaszkodunk, amelyek szerint az egyenlő felelősségnek egyenlő eredményekhez kell vezetnie. Definíciónk szerint az igazságos átmeneti politikáknak minimalizálniuk kell a legkiszolgáltatottabb csoportok relatív költségeit. Továbbá a károk okozásáért való egyenlőtlen felelősséget is figyelembe kell venni azáltal, hogy a nagy felelősséggel rendelkező csoportok relatív költségeinek jelentőségét diszkontáljuk.”

Forrás:
Defining just transition; Giorgos Galanis, Mauro Napoletano, Lilit Popoyan, Alessandro Sapio, Olivier Vardakoulias; Ecological Economics; Volume 227; 2025. január
Lásd még:
Distributive Justice; Julian Lamont, Christi Favor; The Stanford Encyclopedia of Philosophy; 2017

Kihívások és lehetőségek a fenntartható gazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtésben: Az uniós tanúsítási rendszerek tanulságai

„Ez a jelentés elemzi a kiválasztott állami és magán fenntarthatósági tanúsítási rendszerek gazdálkodói szintű adatgyűjtési gyakorlatát azzal a céllal, hogy betekintést nyújtson a szinergiákba és a hiányosságokba a készülő Agrárgazdaságok Fenntarthatósági Adathálózata (Farm Sustainability Data Network) számára, amely környezeti és társadalmi kérdésekre vonatkozó adatokat fog gyűjteni. Az elemzés a 2023 júniusa és októbere között végzett online felméréseken, félig strukturált interjúkon és dokumentumelemzésen alapul. A tagállamok KAP-stratégiai terveiben szereplő tanúsítási rendszerekhez kapcsolódó 188 közös agrárpolitikai (KAP) beavatkozás közül 25 releváns tanúsítási rendszert előzetes kiválasztására került sor, amelyeket e jelentésben figyelembe vettünk. Összesen 10 válaszadó (azaz tanúsító ügynökségek és néhány esetben felelős hatóságok) vett részt a felmérésben, és ez 16 tanúsítási rendszert érintett, ami a válaszadók esetében 48 %-os, a tanúsítási rendszerek esetében pedig 64 %-os válaszadási arányt eredményezett. A legfontosabb megállapítások a tanúsító szervezetek által a gazdasági szereplők ellenőrzésére alkalmazott gyakorlatra, az adatgyűjtési módszerekre, az adatforrásokra, az adatkezelési gyakorlatra, az adatcserére és a felmerülő költségekre vonatkoznak. A válaszadók az adatgyűjtési folyamatot mind a tanúsító szervezetek, mind a mezőgazdasági termelők számára némileg költségesnek ítélték. A válaszadók az adatgyűjtési folyamat fő kihívásait és terheit is felvázolták. Az elemzés azt mutatja, hogy bár a környezeti és társadalmi fenntarthatóságra vonatkozó adatok rendelkezésre állnak, jelentős erőfeszítésekre van szükség a mennyiségi adatok összegyűjtéséhez, valamint azok következetességének, digitalizálásának és hozzáférhetőségének biztosításához. A tanúsítási rendszerekben való részvétel önkéntes jellege korlátozza az összegyűjtött adatok reprezentativitását, és szelekciós torzítást eredményez. A gazdálkodók motiválásához továbbá elengedhetetlen, hogy a gazdálkodók jobban megértsék az adatgyűjtés célját és előnyeit. Ösztönzők biztosítása és a gazdálkodókkal közvetlen kapcsolatban álló szervezetekkel való együttműködés növelheti a gazdálkodók részvételi hajlandóságát.”

Forrás:
Challenges and opportunities in data collection for sustainable farming: Lessons from EU certification schemes; Federico Antonioli, Ancuta Isbasoiu, Pavel Ciaian, Juan Tur Cardona, Thomas Fellmann; DOI: 10.2760/036505; Publications Office of the European Union; 2024. szeptember 18.

39. szám, 2024. szeptember 23.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

Szakirodalom