Skip to main content

30. szám, 2024. július 22.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Navracsics Tibor: Pécs gyakorlatilag eltűnt a magyar gazdaság térképéről

„Míg 1990-ben Pécs nagyon fontos motorja, almotorja volt a magyar gazdaságnak, mára a baranyai vármegyeszékhely gyakorlatilag eltűnt a magyar gazdaság térképéről – jelentette ki a napokban egy rádióműsorban területfejlesztési miniszer, aki szerint a kérdés, hogy célzott ipartelepítéssel lehet-e újra dinamizálni a várost.

Navracsics Tibor az Inforádió Aréna című műsorának vendége volt. A tárcavezetőt a többi között arról kérdeztek, hogy mi várható az új összetételű Európai Bizottságtól, továbbá arról is, hogy milyen uniós fejlesztéspolitikában érdekelt Magyarország.

A fejlesztéspolitikára térve a miniszter szerint az Európai Unió jelenlegi motorjai kohézió és versenyképesség tekintetében a közép-európai fő- és nagyvárosok, Varsó, Bécs, Budapest, Prága, Ljubljana, Bukarest. Ezek a nagyvárosok elképesztően dinamikusan húzzák magukkal az őket körülvevő környező térségeket.

A miniszter szavai szerint ugyan a magyar nemzetgazdaság motorja Budapest, de az Észak-Dunántúlt leszámítva a fővárosnak nincs kisugárzása Magyarország többi régiójára.

„Mi pedig most rakjuk össze, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne csak Budapestre korlátozódjon ez a dinamika” – fogalmazott Navracsics Tibor.

Úgy folytatta, hogy a Dél-Alföld a Dél-Dunántúllal együtt az 1990 utáni fejlődés nagy kudarctörténete. Arra, hogy ez így alakult Pécsnek is megvan a magyarázata – tette hozzá a tárcavezető, aki a délszláv háború hatásai mellett utalt arra is hogy Pécsről Horvátországba átnézve, Szlavóniát látjuk, ami déli szomszédunk „Nyírsége”.

Navracsics Tibor szerint a problémát az jelentette, hogy a korábbi fejlesztéspolitika kizárólag Észak-Magyarországra – Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékre koncentrált. Ezen a helyen a miniszter Miskolc mellett a sikeres városok között hivatkozott Debrecenre, megjegyezve, hogy jelenleg a cívisváros már a „dinamikus növekvés kínjaival” szembesül.

Ahhoz pedig infrastrukturális fejlesztések, ahogy fogalmazott, „óriási” vasút- és közútfejlesztés szükséges.

A miniszter áprilisban pécsi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy az ország déli része az, ami igazán bajban van, a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld.

Éppen ezért a figyelmünket erre a két térségre összpontosítottuk, és a kettő közül is Dél-Dunántúl az, amely egy különös és kiemelt figyelmet érdemel. Értelemszerűen a kormánynak az a feladata, hogy előbb egy komplex tervvel, amelyet a térségi szereplőkkel egyeztetünk, később pedig a konkrét tennivalók terén is megadjunk minden segítséget az itteni szereplőknek, a gazdasági szereplőknek, a politikai szereplőknek, az itt élő állampolgároknak, hogy Dél-Dunántúl ismét visszatérhessen a magyar felzárkózás és a magyarországi gazdasági fejlődés élvonalába – hangsúlyozta akkor Navracsics Tibor.”

Forrás:
Navracsics Tibor: Pécs gyakorlatilag eltűnt a magyar gazdaság térképéről; BAMA.hu; 224. július 20.

Mit lehet tudni a magyar miniszterelnök által bejelentett versenyképességi csomagról?

„A miniszterelnök péntek reggeli interjújában azt mondta, új fejezetet nyithat Európa számára az a versenyképességi csomag, amelyet novemberben mutatnak be az unió állam- és kormányfőinek. A csomag középpontjában egyértelműen az elektromos átállás felgyorsítása áll, ezen múlhat a magyar gazdaság sikere is.

Új fejezetet nyithat az európai gazdaságban az a versenyképességi csomag, amelyet a november 8-i tanácsi ülésen tervez előterjeszteni a soros magyar elnökség – erről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök a szokásos péntek reggeli rádióinterjújában. A kormányfő szerint a magyar elnökség kiemelt központi témája az unió versenyképessége, amely az elmúlt időben, különösen az orosz–ukrán háború kitörése óta csorbát szenvedett, erről pedig a bizottságnak pecsétje van. Ezzel az Enrico Letta, olasz politikus által készült dokumentumra utalt, amelyben az exminiszterelnök súlyos hiányosságokat tárt fel a közös piac működésében.

Orbán Viktor szerint az alapvető probléma, hogy a versenyképesség hiánya miatt megdrágult a termelés, ami végeredményben negatívan befolyásolja az emberek jólétét. Ezért nyitna új fejezetet az a versenyképességi csomag, amelyet a magyar elnökség prioritásként kezel. De miről is szól a program?

Tizenegy pontos akcióterv, központban az elektromos átállással

Múlt hét kedden, július 9-én Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter vezetésével tartotta meg a Versenyképességi Tanács a magyar elnökség alatti első ülését, amelynek központi témája az elektromos autózásra való 2035-ös átállás felgyorsítása volt.

Nem véletlenül, az Orbán-kormány egyértelműen elkötelezte magát a magyar gazdaság és iparszerkezet elektromos átállítása mellett.

Ma nagyságrendileg 8000-9000 milliárd forint értékű beruházás zajlik az országban, szinte kivétel nélkül az elektromos átálláshoz kapcsolódóan, tehát egyáltalán nem mindegy a magyar gazdaság szempontjából sem, hogy az e-autószektor mikor áll helyre. Márpedig az autóipar nincsen jó formában, több évtizede nem látott válság gyötri, amiben a sorozatos rossz döntések mellett az orosz–ukrán háború miatt megdráguló termelés is érdemi szerepet játszik.

Mivel az autógyártást érintő kihívás sokrétű, ezért a Nagy Márton által bemutatott javaslatcsomag is komplex, összesen 11 pontban foglalja össze a legfontosabb tennivalókat:

  1. Az első és legfontosabb kérdés a töltő-infrastruktúra fejlesztése: 50 kilométerenként létre kell hozni töltőállomásokat, a hálózatot le kell rakni.
  2. Az üzemanyagtöltő állomások 80 százalékán biztosítani kell az elektromos töltőegységet.
  3. Uniós szintű támogatási programra van szükség, amelyből a nyilvános és háztartási töltőállomások létrehozását kell segíteni.
  4. A villamosenergia-hálózat fejlesztése mellett egyszerűsíteni kell az engedélyezési eljárásokat.
  5. Az állami támogatás szabályozásának enyhítése szükséges a kutatás-fejlesztés, az ipari megvalósítás, valamint a szén-dioxid-semleges járművek gyártása és ellátási láncának támogatása.
  6. A kereslet növelésére az unió polgárainak 4500 eurós, tisztán elektromos járművek vásárlására fordítható támogatást kell biztosítani.
  7. Használt elektromos járművek vásárlását és lízingelését a használtautó-piacon egyedi támogatások bevezetésével kell ösztönözni.
  8. Flottafelújítási rendszer bevezetése a vállalatok számára.
  9. Az akkumulátorok vagy azok részeinek cseréjére vonatkozó technológiasemleges eljárások előmozdítása.
  10. Használt akkumulátorok kötelező újrafeldolgozása.
  11. A logisztika és szállítmányozás fenntarthatóbbá tétele: a vasúti közlekedés előtérbe helyezése mellett a közúti szállítási megoldásokat a többéves pénzügyi keret (MFF) segítségével szén-dioxid-semlegessé kell tenni.

Először a keresletet kellene helyreállítani

A javaslatcsomag fontos sarokköve a kereslet helyreállítása, Európában ugyanis még mindig az állami támogatások hiánya a legnagyobb probléma, enélkül a szektor biztosan nem talál magára. Németországban a támogatások kivezetése után gyakorlatilag összeomlottak az e-autó-eladások.

A Nagy Márton-féle tervezet 4500 eurós támogatást adna az állampolgároknak az e-autók vásárlása során, korábban Németországban is hasonló támogatási összeg volt érvényben.

A tárcavezető nem osztott meg több részletet, de jelezte, hogy tudomása van arról, hogy a német kormány újra valamilyen támogatási formában gondolkodik.

Mindez azonban nem olcsó mulatság, a minisztérium által felvázolt program százmilliárd euróba kerülne az európai adófizetőknek. Bár ez még mindig jócskán elmarad az amerikai inflációellenes törvény (IRA) közel 400 milliárd dolláros összegétől.”

Forrás:
Mi az a versenyképességi csomag, amelyről Orbán Viktor beszél, és miért fontos?; Járdi Roland; Világgazdaság; 2024. július 19.

Közigazgatás, politika, jog

Magyarország tovább erősítette pozícióját az uniós igazságügyi eredménytáblán

„Az Európai Bizottság közzétette az Európai Igazságügyi Eredménytábla 2024 című kiadványát. Az összefoglaló az Európai Unió jogállamisági eszköztárának részeként éves áttekintést nyújt az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságára, minőségére és függetlenségére vonatkozó mutatókról. Célja, hogy objektív, megbízható és összehasonlítható adatokkal segítse a tagállamokat nemzeti igazságügyi rendszereik hatékonyságának javításában. Jelentőségét növeli, hogy az uniós igazságügyi eredménytábla az éves jogállamisági jelentés egyik információforrása.

A 2024. évi Európai Igazságügyi Eredménytábla (új ablakban nyílik meg) szerint Magyarország tovább erősítette pozícióját az európai igazságszolgáltatási rangsorban.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkében foglalt, a tisztességes eljáráshoz való jog fontos eleme az ügyek észszerű időn belül történő befejezése. Az uniós tagállamok közül Magyarországon a legkedvezőbb a polgári és gazdasági peres ügyek (7. ábra), illetve a második legkedvezőbb a közigazgatási ügyek valamennyi fokon történő eldöntéséhez szükséges becsült idő (9. ábra).

Az ügyteher halmozódása szempontjából fontos mutató, hogy az adott ügyszakban érkezett ügyekhez képest milyen arányt képviselnek a befejezett ügyek. Magyarország a negyedik legjobb teljesítményt nyújtotta első fokon a polgári és gazdasági peres ügyek befejezési arányát illetően (11. ábra).

Fontos kérdés a bíróságok aktuális leterheltsége. Az első fokon folyamatban lévő polgári, gazdasági, közigazgatási és egyéb ügyek lakosságszám-arányos mennyisége tekintetében Magyarország az Európai Unió 27 tagállama közül a harmadik helyen (13. ábra), ezen belül a polgári és gazdasági peres ügyek tekintetében az ötödik (14. ábra), a közigazgatási ügyek tekintetében a harmadik helyen áll (15. ábra).

A költségmentesség elérhetősége és a bírósági eljárási díjak, illetékek mértéke nagyban befolyásolja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, különösen a szegénységben élő vagy szegénység által fenyegetett emberek esetében. A magyar bírósági eljárás megindításának eljárási illetéke az alacsonyabbak közé tartozik Európában (25. ábra).

A Kúria vonatkozásában kiemelendő minőségi mutató a nemek arányának megoszlása: a legtöbb tagállamban a legfelsőbb bírósági bírák kevesebb mint 50 %-a nő (38. ábra), míg Magyarországon 2023-ban ez az érték meghaladta az 59 %-ot, amivel a Kúria az ötödik helyet foglalja el az eredménytáblán.

A 2024. évi Európai Igazságügyi Eredménytábla kiemeli, hogy az igazságszolgáltatás digitalizálása kulcsfontosságú az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságának növelése szempontjából, és rendkívül hatékony eszköz az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítésére és az igazságszolgáltatás minőségének javítására. A COVID-19 világjárvány előtérbe helyezte, hogy a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk a modernizációs reformokat ezen a területen (5. oldal).

A digitális megoldások polgári, gazdasági, közigazgatási és büntetőügyekben történő alkalmazása megköveteli a nemzeti eljárási szabályok megfelelő kialakítását, különös tekintettel a távközlési technológia (pl. videokonferencia) bírósági eljárásokban való használatára és a digitális bizonyítékok elfogadhatóságára. Az eljárási szabályokon túl a bíróságoknak megfelelő eszközökkel és infrastruktúrával kell rendelkezniük a távkommunikációhoz és a biztonságos távoli munkahelyi hozzáféréshez is (35-36. oldal).

A bíróságok és más intézmények, illetve szakemberek közötti biztonságos elektronikus kommunikációhoz megfelelő infrastruktúrára és eszközökre van szükség. Az infokommunikációs technológia ily módon fontos szerepet játszik a bíróságok munkájának támogatásában, jelentős mértékben hozzájárul az igazságszolgáltatási rendszerek minőségéhez. A bírók és az igazságügyi alkalmazottak rendelkezésére álló különböző digitális eszközök racionalizálhatják a munkafolyamatokat, biztosíthatják a munkateher igazságos elosztását, és jelentős időmegtakarítást eredményezhetnek (36-37. oldal).

A magyar jogszabályok európai viszonylatban több jogrendszernél is szélesebb körben teszik lehetővé a digitális technológiák polgári, gazdasági, közigazgatási és büntetőügyekben történő alkalmazását (43. ábra), amelyet a bíróságok gyakorlata is megfelelően tükröz (44. ábra).

Az eredménytábla szerint ugyanakkor az igazságszolgáltatási rendszerek fontos minőségi szempontja az is, hogy az eljárás egyes lépéseit elektronikus úton lehessen végrehajtani. A keresetek elektronikus benyújtása, az eljárás online nyomon követésének és előrehaladásának lehetősége vagy az iratok elektronikus kézbesítése kézzelfoghatóan megkönnyítheti a polgárok és a vállalkozások, illetve jogi képviselőik számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint csökkentheti a késedelmeket és a költségeket. Az ilyen digitális közszolgáltatások elérhetősége hozzájárul ahhoz, hogy a bíróságok egy lépéssel közelebb kerüljenek a polgárokhoz és a vállalkozásokhoz, ezáltal növelve az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett közbizalmat (37. oldal).

A magyar bíróságok az európai bíróságok legjobbjai közé tartoznak a biztonságos elektronikus kommunikációs eszközöket (45. ábra), a büntetőeljárások lefolytatására és nyomon követésére (48. ábra), továbbá a polgári, gazdasági és a közigazgatási eljárások kezdeményezésére és nyomon követésére alkalmazott digitális megoldásokat illetően is (47. ábra). A valamennyi bírósági fokon közzétett ítéletek nyilvános online hozzáférhetősége szempontjából hazánk ugyancsak a legeredményesebb európai államok közé tartozik (49. ábra).”

Forrás:
Magyarország tovább erősítette pozícióját az uniós igazságügyi eredménytáblán; Kúria; 2024. június 24.;
2024 EU Justice Scoreboard (PDF)

Uniós adóügyi vezetők tanácskoztak Budapesten

„Budapesten tartotta háromnapos informális ülését az Adóügyi Magas Szintű Munkacsoport. A Pénzügyminisztériumban tartott találkozón mind a 27 uniós tagállam adóügyekért felelős vezetői tárgyaltak – többek között – az adórendszerek versenyképességének megőrzéséhez szükséges lépésekről.

A Magas Szintű Adóügyi Munkacsoport az Európai Unió Tanácsának szakpolitikai döntés-előkészítő csoportja, amelynek feladata az uniós jogalkotási kezdeményezések megtárgyalása, továbbá az adózást érintő aktuális kérdések rendszeres megvitatása. A Magas Szintű Adóügyi Munkacsoport tagjai a tagállamok helyettes államtitkári szintű adózási vezetői.

Az uniós adóügyi vezetők legutóbbi, informális ülését Budapesten, 2024. július 17-19. között rendezték. A Pénzügyminisztérium által szervezett háromnapos rendezvényt Izer Norbert, adóügyekért felelős államtitkár, és Besesek Botond, adószabályozásért és számvitelért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. A rendezvényen az adózás olyan aktuális kérdéseiről folytattak eszmecserét, mint az innovatív technikai megoldások adózás területén történő felhasználása, az adórendszerek versenyképességi kihívásai, valamint a még szélesebb körű és még hatékonyabb adóügyi nemzetközi együttműködés előmozdítására irányuló törekvések.
A munkacsoporti ülés során Vágujhelyi Ferenc, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke tartott előadást az adózásban alkalmazható innovatív technológiai megoldásokról, ezek kihívásairól és lehetőségeiről. Az adórendszerek versenyképességének fenntartásáról folytatott panelbeszélgetésen részt vett Manal Corwin, az OECD Adópolitikai és Adóigazgatási Központjának vezetője, valamint Daniel Bunn, a Tax Foundation Europe nemzetközi adózási szakmai szervezet elnöke. ”

Forrás:
Uniós adóügyi vezetők tanácskoztak Budapesten; Pénzügyminisztérium; 2024. július 19.

Európai Unió

Európa választása – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára 2024−2029 (Ursula von der Leyen)
Tartalom
* Bevezető 3-6. oldal
* Új terv Európa fenntartható jólétéért és versenyképességéért 7-15. oldal
* Az európai védelem és biztonság új korszaka 16-21. oldal
* Az emberek támogatása, társadalmaink és szociális modellünk megerősítése 22-25. oldal
* Életminőségünk fenntartása: élelmezésbiztonság, víz és természet 26-28. oldal
* Demokráciánk védelme és értékeink megőrzése 29-31. oldal
* Globális Európa: diplomáciai erőnk és partnerségeink kiaknázása 32-36. oldal
* Közös eredmények elérése és Uniónk felkészítése a jövőre 37-39. oldal

Forrás:
Európa választása – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára 2024−2029; Ursula von der Leyen; Európai Bizottság; 2024. július 18. (PDF)
Political Guidelines 2024-2029; Ursula von der Leyen; European Commission; 2024. július 18. (PDF)
Lásd még:
Gyökeresen átalakítaná az EU-t Ursula von der Leyen; Portfolio.hu; 2024. július 18.
Von der Leyen erős kijelentéseket tett, EU-s lakhatási programot ígért; Szabó Dániel; Portfolio.hu; 2024. július 18.
Money talks: Von der Leyen’s winning pledges for Europe; Anna Brunetti, Jonathan Packroff, Thomas Moller-Nielsen; Euractiv; 2024. júl. 19.

Mario Draghi (az Európai Bizottság elnökének különleges tanácsadója) versenyképességi jelentésére várva

„Mario Draghi, korábbi olasz miniszterelnök, az Európai Központi Bank korábbi elnöke, jelenleg mint az Európai Bizottság elnökének különleges tanácsadója, tavaly azt a feladatot kapta, hogy a készítsen jelentést az Uniót fenyegető versenyképességi kihívásokról és tegyen javaslatokat azok kezelésére. Noha a jelentésnek már tavasszal el kellett volna készülnie, az a mai napig sincs meg. Mi állhat a háttérben és mit tudunk Draghi úr munkálkodásának eddigi eredményéről?

Európa versenyképessége nem játék. Noha egy ideje már mindenki számára, aki kicsit is követi a világpolitikai és világgazdasági folyamatokat, világos, hogy az Európai Unió versenyképessége romlik, s elmarad mind nyugati, mind keleti vetélytársaiéitól, az egyelőre nem látszik, hogy a közösség miként kíván úrrá lenni a nehézségeken.

Az Európai Bizottság felkért ugyan szakértőket arra, hogy elemezzék az európai gazdasági helyzetet, a tanulmányok közül egyelőre csak a belső piaccal kapcsolatos helyzetet tárgyaló Letta-jelentés látott napvilágot, míg a Mario Draghi-féle anyagra, első látásra nehezen érthető módon, továbbra is várni kell. A versenyképességi kihívások kezelése, különösen a jelenlegi, bátran mondhatjuk, hogy a business-as-usual modell szerint nyilvánvalóan vesztes helyzetben, nem olyan kérdés, amelyet hosszasan el lehetne odázni. Kérdésként merül fel ezért, hogy hogy áll Draghi úr az anyag elkészítésével, s ha az esetleg készen van, mikor várhatjuk, hogy napvilágot is lát. Mindezt különös megvilágításba helyezi, hogy a magyar soros elnökség egyik, ráadásul horizontálisan értelmezett prioritása ugyancsak az európai versenyképesség helyreállítása, és még az ősz során egy Versenyképességi Paktum tető alá hozatala.

Noha a konkuráló szakmai anyagok ideális esetben alkalmasak lehetnek arra, hogy egymásra és egymás színvonalára ösztönzőleg hassanak, ebben az esetben, a Bizottság által megrendelt tanulmány késedelme egyrészről a nemzetközi gazdasági helyzet adottságai, másrészt az magyar elnökség féléves volta miatt inkább úgy tűnik, hogy hátráltatni tudja a magyar elnökségi programpont megvalósítását. Nem arról van csak szó tehát, hogy mi áll majd a tanulmányban, hanem arról is, hogy mikor kerül az nyilvánosságra. Könnyű belátni, hogy az EU intézményei a jelentés megjelentetéséig, sőt annak alapos és részletes megtárgyalásáig várhatóan nehezen fognak beleegyezni a magyar kezdeményezésű Versenyképességi Paktum elfogadásába. Egyszerűen fogalmazva: a Draghi-jelentés késedelme Európának és a magyar elnökségnek is árt. Mi állhat a háttérben?

Amit tudunk, az egyelőre annyi, hogy a jelentés várhatóan fajsúlyos megállapításokat fog tartalmazni: Draghi úr idén februárban egy gazdasági és pénzügyminiszteri ülés alkalmával bejelentette, hogy az EU-nak sürgősen szüksége lesz pótlólagos források bevonására, mégpedig több, mint 500 milliárd euró összegben. Ez a nagyságrend, csak az összehasonlítás kedvéért, hozzávetőleg két és félszerese a teljes magyar éves GDP-nek.

Draghi úr az Szociális Jogok Európai Pillére konferencián áprilisban Brüsszelben tartott ugyan előadást a jelentés várható tartalmáról, méghozzá egy sokat sejtető „Radikális változásra van szükség” (egészen pontosan: „Radikális változás – az amire szükség van”) címmel. Előadásában elmondta, hogy Európa helytelen fókusszal működik: a versenytársakat a tagállamok egymás között keresték, még olyan alapvető iparágakban is, mint az energia vagy a védelmi szektor, miközben nem figyeltek harmadik országok cselekvésére eléggé. Megállapítása szerint a külső vetélytársak, nevesítve Kínát és az Egyesült Államokat is, nem fogadják el a szabályalapú világrendet, és olyan gazdaságpolitikát folytatnak, amely függővé teszi Európát tőlük. Elmondta továbbá, hogy a világ 50 vezető technológiai vállalata között mindössze 4 európai található, s az EU-nak (a Bizottság minden erőfeszítése ellenére (sic!)) ma sincsen egységes iparpolitikai víziója, és beismerte, hogy a játéktér erősen lejt a versenytársak irányába mind a szabályozást, mind az állami támogatásokat, mind a kereskedelempolitikát tekintve.

Rögzítette, hogy az EU zöld átállását úgy kellene megvalósítani, hogy az ellátási láncokban a függőséget nem növeljük. Draghi szerint Európa versenyképességi hátrányának oka, hogy mind döntéshozatali, mind szabályozási szempontból a „tegnap világában” ragadt, miközben versenytársai a mában élnek, illetve, hogy az Unió nem rendelkezik stratégiával saját iparának védelmére. Az előadásban elmondta, hogy véleménye szerint az egész európai gazdaságot át kell alakítani. Előrevetíti, hogy a jelentésben tíz különböző ipari szektorra fog fókuszálni, amelyeket a versenyképesség szempontjából a legfontosabbnak tart, s a szakpolitikai beavatkozásoknak három irányát vázolta fel: egyrészt a méretgazdaságossági hatások kiaknázásának fontosságát – ami európai szinten szervezett ipar képét vetíti előre. Ezzel kapcsolatban megemlítette a védelmi ipar és beszerzések fragmentáltságának problémáját, amelyen mindenképpen változtatást javasol. Ugyanígy hangsúlyozta a telekommunikációs szektor jobb megszervezésének fontosságát is.

A második szál a közjavak, így például a teljesen összekötött energetikai hálózatok fontossága. Ezeket szükséges azonosítani, majd a finanszírozásukhoz meg kell találni a megfelelő pénzügyi feltételeket – Draghi javaslata szerint egyrészt közforrásból, másrészt a magánpiacról (ld. a Tőkepiaci Unió elmélyítésének ötletét). Végül az előadásban említett utolsó szál az ellátásbiztonság garantálásának fontossága. Ezzel kapcsolatban Draghi kiemelte, hogy alapvető jelentőségű biztosítani, hogy az európai gazdaság ne függjön megbízhatatlan partnerektől. Ez utóbbi gondolat óvatos egyensúlyozást és nagy vitákat vetít előre a „blokkosodás” és a „konnektivitás” koncepcióinak támogatói között, felveti továbbá azt a – nem egykönnyen megválaszolható – kérdést, hogy ki és mi alapján minősít majd az EU „nem megbízható partnernek”, illetve, hogy az európai iparpolitikai képes-e rapid fordulatokra abban az esetben, ha valamely fontos partner menet közben, később ilyenné „válik”.

Előadását azzal zárta, hogy egy olyan Európára van szükség, amely eddig még nem létezett, azzal, hogy bár előrevetítette a Szerződések módosításának szükségességét is, úgy vélekedett, hogy nem várhatunk az uniós koordinációval addig sem, amíg ez megtörténik.

A fentieket továbbgondolva éppen egy hónapja, Spanyolországban tartott újabb előadást a tárgykörben. Előadását azzal kezdte, hogy rögzítette, hogy az európai szociális berendezkedés és a javak újraelosztásának modellje nem képezheti vita tárgyát – azaz a szociális piacgazdaságot fenn kívánja tartani – már ami a juttatási oldalt illeti. A kérdés, hogy hogyan lehet az ehhez szükséges gazdasági feltételeket megteremteni. Rögzítette, hogy Európa termelékenysége növekedésének üteme jó ideje csökken. Mindez jelentős részben a technológia szektor, illetve a legutóbbi időkben az AI szektor lemaradásának következménye. A lemaradás ledolgozásához Draghi legfontosabbnak az energiaárak csökkentését látja – megállapítva, hogy az amerikai versenytársak számára fele-harmada áron áll rendelkezésre villamos energia. A másik jelentős hátrányként a kutatás-fejlesztés és az azzal kapcsolatos befektetések jelentős elmaradottságát azonosította – erre megoldásként Draghi európai szintű K+F politikát javasolt, amelyet az európai versenypolitikának (ügyelve azonban a túlzott piaci koncentráció elkerülésére) és az oktatáspolitikának (utalva az Unión kívül magasan képzett munkaerő Unióba csábításának fontosságára) támogatni kell. Koncentráltabb és koordináltabb K+F politikát kell szerinte ezen felül folytatni a jövőben (felhozza, hogy jelenleg az Unióban ilyen célra elköltött források mindössze egy tizedének hovafordításáról dönt maga az Unió, amelyet növelni kell).

Az előadásban ismételten és még határozottabban kiállt a kettős transzformáció (ti. a zöld és a digitális) magánforrásokból történő finanszírozásának fontossága mellett, hozzátéve, hogy a bankrendszer jelenlegi formájában ezt nem lesz képes biztosítani. Megjegyzem, hogy ez feltehetőleg azt jelenti, hogy a fentebb már jelzett irdatlan finanszírozási szükséglet előteremtésének terhét az európai politika nem szeretné (és nem is tudja) közvetlenül magára húzni, hanem inkább szabályozói módszerekkel igyekezne ezeket a projekteket vonzóvá tenni a magánpiaci befektetők számára. Ezt elsősorban pénzügyi termékek (kötvények) megteremtésével, illetve a kockázati tőke intenzív bevonásával látja megvalósíthatónak. Nagy kérdés, hogy az európai pénzügyi kultúra ezen eszközök kihasználásához elég fejlett-e, illetve hogyan tehető kellően alkalmassá.

Draghi – elismerve a világszinten rohamtempóban zajló geopolitikai átrendeződést – szerint az első lépés, hogy a tagállamok, közösen meg tudjanak állapodni abban, mit tekintetnek geopolitikai veszélynek – azaz javarészt abban, kit nem tekintenek megbízható kereskedelmi partnernek a jövőben. Mivel ez nem is olyan burkoltan elsősorban Kínát (és természetesen Oroszországot) takarja, nagy kérdés, hogy mit tervez Draghi az ilyen partnerrel már futó, illetve a jövőben elindítani tervezett projektekkel (ld. Övezet és Út kezdeményezés). Ezt követően egy európai szintű közös külgazdaság-politikát javasol kialakítani, amelyet minden tagállamnak követnie kell, s amely kiterjedne mind a közvetlen tőkebefektetésekre, mind a preferenciális kereskedelmi megállapodásokra.

Nyíltan kimondja, hogy olyan, koordinált közbeszerzései politikát kell folytatni a jövőben, amely előnyben részesíti az európai termékeket és szolgálatatásokat a harmadik országokkal érkezőkkel szemben. S ezzel meg is érkeztünk a nyílt piacvédelemhez, noha Draghi – mintegy kimentve magát ez alól – gyorsan leszögezte, hogy nem protekcionizmust javasol, de Európa nem nézheti tétlenül, hogy versenytársai egyoldalúan, az EU-ra tekintet nélkül cselekszenek – amivel nehéz nem egyetérteni.

Elmondta, hogy bár a legjobb lenne visszatérni ehhez a világrendhez, jelenleg nem úgy tűnik, hogy Európa versenytársai ebben partnerek lennének. Végül, hangsúlyozta, hogy a vámpolitika eszköze is rendelkezésre áll ahhoz, hogy Európa távol tudja tartani a harmadik országokból származó, költségszerkezetük miatt (vagy más okból) a belső piacon előállítottnál akár lényegesen olcsóbb termékeket. Megjegyzem, ennek az eszköznek a használata (többek között) a kínai akkumulátor- és elektromos meghajtású autókkal szemben kivett vámok használatával megkezdődött, s nem is maradt, illetve fog maradni válasz nélkül Kína részéről sem.

A problémák tehát számosak, s jelentés – minden előzetes jel és várakozás szerint – az eddigi eredmények tekintetében nem egy dicshimnusz lesz, valamint nehéz és keserű a megoldási javaslatokat illetően. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy az EP választásokat, majd az uniós csúcsvezetői posztokért folytatott küzdelem végleges befejezését megelőzően miért nem szorgalmazta von der Leyen a tanulmány nyilvánosságra hozatalát: az EU elmúlt években láthatólag sokkal inkább belecsúszott a problémába, semmint, hogy annak megoldása érdekében tett volna hathatós és eredményes lépéseket.

Az bizonyosnak látszik, hogy a „Föderális Európa” és a „Nemzetek Európája” koncepciók egymásnak feszülése nem pusztán politikai-ideológiai, hanem szakpolitikai szinten is markánsan megjelenik. Nagy kérdés, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatalát követően, még ha a versenyképességet hátráltató okokban és tényezőkben egyetértés is mutatkozik, az európai szintű politikai szereplők, elsősorban a tagállamok, de az intézmények nem kevésbé, miként, és milyen irányba igyekeznek majd kialakítani a versenyképességgel kapcsolatos cselekvési tervet.

Egy biztos: a megoldásnak mielőbb neki kellene kezdeni, ha nem akarjuk, hogy Európa végképp a „tegnap világában” maradjon.”

Forrás:
Versenyképességre várva; Mernyei Ákos Péter; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2024. július 15.
Lásd még:
Draghi’s EU competitiveness plan set to be delayed until September; Giovanna Faggionato; Politico; 2024. július 12.
Mario Draghi: An Industrial Strategy For Europe; Groupe d’études géopolitiques; 2024. július 14.
Mario Draghi: Radical Change—Is What Is Needed; Groupe d’études géopolitiques; 2024. április 16.

Magyar képviselők az Európai Parlament új ciklusának bizottságaiban és albizottságaiban

„A pénteki plenáris ülés után kihirdették az Európai Parlament új ciklusának bizottsági- és albizottsági tagjait.

A magyar EP-képviselők közül a fideszesek a következő bizottságokban és albizottságokban foglalnak helyet:

  • Deutsch Tamás (PfE) – Költségvetési Bizottság, Költségvetési Ellenőrző Bizottság, Regionális Fejlesztési Bizottság,
  • Ferenc Viktória (PfE) – Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság,
  • Gál Kinga (PfE) – Külügyi Bizottság,
  • Győrffy Balázs (PfE) – Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Halászati Bizottság,
  • Győri Enikő (PfE) – Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, Gazdasági és Monetáris Bizottság, Adóügyi Albizottság,
  • Gyürk András (PfE) – Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság,
  • Hölvényi  György (PfE) – Fejlesztési Bizottság,
  • László András (PfE) – Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, Emberi Jogi Albizottság,
  • Schaller-Baross Ernő (PfE) – Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, Alkotmányügyi Bizottság,
  • Szekeres Pál (PfE) – Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, Petíciós Bizottság,
  • Vicsek Annamária (PfE) – Kulturális és Oktatási Bizottság.

A Tisza által delegált képviselők az alábbi bizottságokban fognak tevékenykedni:

  • Dávid Dóra (EPP) – Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság,
  • Gerzsenyi Gabriella (EPP) – Regionális Fejlesztési Bizottság,
  • Kollár Kinga (EPP) – Költségvetési Ellenőrző Bizottság, Gazdasági és Monetáris Bizottság,
  • Kulja András Tivadar (EPP) – Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, Közegészségügyi Albizottság,
  • Lakos Eszter (EPP) – Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság,
  • Magyar Péter (EPP) – Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Alkotmányügyi Bizottság,
  • Tarr Zoltán (EPP) – Kulturális és Oktatási Bizottság, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság.

A baloldali listáról mandátumot szerző két képviselő a következő bizottságokba ül be:

  • Dobrev Klára (S&D) – Regionális Fejlesztési Bizottság, Alkotmányügyi Bizottság,
  • Molnár Csaba (S&D) – Költségvetési Ellenőrző Bizottság.

A Mi Hazánk színeiben egyedüliként bejutó Borvendég Zsuzsanna (ESN) pedig a Kulturális és Oktatási Bizottságban vállalt munkát.

Valamennyi bizottság július 23-án, kedden tartja alakuló ülését, amikor a képviselők megválasztják az adott bizottság elnökét és alelnökeit.”

Forrás:
Kiderült, melyik bizottságokba ülnek be a magyar EP-képviselők; Papp Attila; 24.hu; 2024. július 19.

Az EU 2025. évi éves költségvetése: az EU Tanácsa kialakította álláspontját a költségvetési tervezetről

„A Tanács a mai napon megállapodásra jutott a 2025. évi uniós költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontjáról. A Tanácsnak a következő évi költségvetésre vonatkozó álláspontja szerint a költségvetés összesen 191,53 milliárd EUR kötelezettségvállalást és 146,21 milliárd EUR kifizetést tartalmaz, ami nem tartalmazza a többéves pénzügyi keret fejezetein kívüli speciális eszközökre vonatkozó előirányzatokat.

„A jövő évi költségvetés fontos szerepet fog játszani az EU hosszú távú prioritásainak és célkitűzéseinek megvalósításában. Az elért megállapodás jó kiindulópontot jelent az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalásokhoz, ami remélhetőleg lehetővé teszi majd a költségvetés időben történő elfogadását. A javasolt költségvetés célja, hogy biztosítsa a prudens költségvetés-tervezést, és gondoskodjon arról, hogy rendelkezésre álljon tartalék előre nem látható körülmények esetére.” – Banai Péter, a költségvetési tárgyalásokért felelős magyar államtitkár

A Tanács összességében prudens megközelítést alkalmaz. A Tanács hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2025. évi költségvetés továbbra is tükrözze az EU Ukrajna népével való szolidaritását, és reagáljon a kapcsolódó válságokra.

A Tanács szerint a következő évi költségvetésnek reálisnak kell lennie, és összhangban kell állnia a tényleges igényekkel, azt prudens módon kell megtervezni, és gondoskodni kell arról, hogy a többéves pénzügyi keret (MFF) felső határain belül megfelelő tartalék álljon rendelkezésre ahhoz, hogy kezelni lehessen az előre nem látható körülményeket és az Unió előtt álló kihívásokat.

A 2025. évi költségvetésnek egyúttal elegendő forrást kell nyújtania ahhoz, hogy biztosítva legyen az uniós szakpolitikák és programok végrehajtása, és lehetővé kell tennie a már megtett kötelezettségvállalások kellő időben történő kifizetését.

A Tanács üdvözli, hogy a 2025. évi költségvetési tervezet összhangban van az EU többéves pénzügyi keretének (a 2021–2027-es időszakra vonatkozó MFF) felülvizsgálatáról létrejött megállapodással, az Európai Tanács 2024. február 1-jei következtetéseiben foglaltaknak megfelelően.

E tekintetben a Tanács hangsúlyozza, hogy megfelelően finanszírozni kell a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során meghatározott prioritásokat, figyelembe véve valamennyi program költségvetési végrehajtását és szükség esetén az újrapriorizálásukat.

Az alábbi táblázat a tanácsi álláspont összefoglalását mutatja:

A kötelezettségvállalások több pénzügyi éven keresztül végrehajtott tevékenységekre nyújtott pénzre vonatkozó, jogilag kötelező erejű ígéretek.

A kifizetések az EU költségvetésébe a folyó és a korábbi pénzügyi években beállított kötelezettségvállalásokból eredő kiadásokat fedezik.

A Tanács ezenfelül kiadott öt nyilatkozatot: egyet a 2025. évi kifizetésekről, egyet a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának végrehajtása terén elért eredményekről, egyet a költségvetési nómenklatúráról, egyet a külső politikák finanszírozásáról, egyet pedig az igazgatási kiadásokról.

A következő lépések

A mai napon megállapodás született a tagállamok állandó képviselői (Coreper) között. A Tanács célja, hogy a 2024. szeptember 13-án lezáruló írásbeli eljárás útján hivatalosan elfogadja az álláspontját. A Tanács álláspontjával a Tanács magyar elnöksége megbízást kap majd arra, hogy a 2025. évi uniós költségvetésről tárgyalásokat folytasson az Európai Parlamenttel. Idén az éves költségvetésről való megállapodás határideje 2024. november 18. éjfél.

Háttér

Ez az ötödik éves költségvetés a hosszú távú uniós költségvetésen – azaz a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kereten (MFF) – belül. A 2025. évi költségvetést a Covid19-járványt követő helyreállítás támogatását célzó – az EU által a világjárványt követő helyreállítás céljára létrehozott eszköz, a Next Generation EU keretében finanszírozott – intézkedések egészítik ki.

A Tanács 2024. március 12-én iránymutatásokat hagyott jóvá a 2025. évi éves költségvetésre vonatkozóan. A Bizottság 2024. június 19-én ismertette a költségvetési tervezetre vonatkozó javaslatokat.

”

Forrás:
Az EU 2025. évi éves költségvetése: a Tanács kialakította álláspontját a költségvetési tervezetről; Európai Unió Tanácsa; 2024. július 17.

A 2024. évi európai szemeszter – az EU Tanácsa jóváhagyta az országspecifikus ajánlásokat

„A Tanács a mai napon jóváhagyta az egyes tagállamok gazdasági, szociális, foglalkoztatási, strukturális és költségvetési politikájára vonatkozó országspecifikus ajánlásait.

Ez a lépés részét képezi a 2024. évi európai szemeszter folyamatának, amely lehetővé teszi a tagállamok számára gazdasági, foglalkoztatási és költségvetési politikáik koordinálását.

Az idei évben az európai szemeszter ciklusa a megreformált uniós gazdasági kormányzási keret rendelkezéseihez igazodik majd. Az április 30. óta hatályos új szabályok értelmében a tagállamok ősszel készítik el nemzeti középtávú költségvetési-strukturális terveiket, amelyek tartalmazzák a kiadási pályájukat, valamint a kiemelt reformjaikat és beruházásaikat.

Az országspecifikus ajánlások iránymutatást nyújtanak azokra a reform- és beruházási kötelezettségvállalásokra nézve, amelyeket a tagállamoknak célszerű belefoglalniuk az említett tervekbe, különösen akkor, ha négy évről hét évre kívánják meghosszabbítani a költségvetési kiigazítási időszakukat. A meghosszabbított költségvetési kiigazítási időszak azt eredményezi, hogy az adott tagállamnak évente alacsonyabb átfogó költségvetési kiigazítást kell végrehajtania.

A következő lépések

Az Európai Tanács felkérést fog kapni arra, hogy a 2024. októberi ülésén vitassa meg az országspecifikus ajánlásokat.

Ezt követően a Tanács hivatalosan is elfogadhatja majd az ajánlásokat, amivel lezárul a 2024. évi európai szemeszter folyamatának végső szakasza.

Háttér

A 2011-ben bevezetett európai szemeszter lehetővé teszi az uniós tagállamok számára, hogy az év során koordinálják gazdaság-, költségvetési és foglalkoztatáspolitikáikat, és kezeljék az EU-ban felmerülő gazdasági kihívásokat.

A Bizottság minden tagállam vonatkozásában benyújtja a gazdasági, szociális, foglalkoztatási, strukturális és költségvetési politikára vonatkozó országspecifikus ajánlások tervezetét, amelyben szakpolitikai iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy miként lehet a rendezett államháztartás fenntartása mellett fellendíteni a foglalkoztatást és a növekedést.

Ennek alapján a Tanács országspecifikus ajánlásokat fogad el. Azokban az esetekben pedig, amikor nem követi a Bizottság ajánlásait, magyarázattal szolgál.

Az egyes tagállamok gazdasági, szociális, foglalkoztatási, strukturális és költségvetési politikájára vonatkozó tanácsi ajánlásokat a következő dokumentumok tartalmazzák:
…
Magyarország
…

”

Forrás:
A 2024. évi európai szemeszter – a Tanács jóváhagyta az országspecifikus ajánlásokat; Európai Unió Tanácsa; 2024. július 16.

A magyar EU-elnökség legfőbb célja az uniós versenyképesség helyreállítása – jelentette ki Varga Mihály

„A magyar EU-elnökség legfőbb célja az uniós versenyképesség helyreállítása – jelentette ki Varga Mihály a magyar soros elnökség első pénzügyminiszteri tanácskozását (ECOFIN) megelőzően Brüsszelben.

A pénzügyminiszter kiemelte: a következő fél évben az Európai Unió versenyképességét alapjaiban meghatározó területeken, így többek között a gazdaságirányítás, a pénzügyek, az adózás és a vámpolitika terén is előrelépést kívánunk elérni. Az Európai Unió növekedési kilátásait alapvetően befolyásolják a geopolitikai konfliktusok, az ellátási láncok széttagoltsága, a nyersanyagárak és a változékony nemzetközi gazdasági környezet okozta bizonytalanságok – hangsúlyozta Varga Mihály. Mint mondta: ezért a magyar elnökség fő célja Európa versenyképességének javítása lesz különböző szakpolitikai területeken keresztül. A pénzügyminiszter kiemelte: nagy hangsúlyt helyezünk a gazdaságirányítási keretrendszer új szabályainak végrehajtására.

Az európai szemeszter következő ciklusa az új szabályoknak megfelelően indul, az őszi csomag elfogadása pedig lehetőséget ad arra, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az európai versenyképesség – tette hozzá. Ami a pénzügyi szolgáltatásokat illeti, a tőkepiaci unión belül a fő hangsúlyt a lakossági befektetési stratégia előmozdítására helyezzük, a bankunión belül fókuszunk a válságkezelési és betétbiztosítási keretrendszer felülvizsgálata lesz – sorolta a tárcavezető. Kiemelt feladatunk a Vámreform Csomag vitájának folytatása annak érdekében, hogy a kialakuló vámunió gyorsabban és hatékonyabban tudja kezelni a következő évtizedek kihívásait. A következő, szeptemberi pénzügyminiszteri találkozónak Budapest ad otthont.”

Forrás:
Megtartották a magyar uniós elnökség első pénzügyminiszteri csúcsát; Pénzügyminisztérium; 2024. július 16.
—

„ Az Európai Unió Tanácsa féléves magyar elnökségének célja, hogy az unió versenyképessége erősödjön, hiszen a globális versenyben Európa egyre inkább lemarad a tőkepiacokat és hatékonyságot tekintve – jelentette ki a pénzügyminiszter Brüsszelben kedden.

Varga Mihály, az uniós tagországok pénzügyminisztereit tömörítő tanács (Ecofin) ülését megelőzően a versenyképesség növelését nevezte a legfontosabb gazdasági kérdésnek.
Kiemelte, az Európai Unió gazdasági kilátásait jelentős geopolitikai bizonytalanságok jellemzik, melyet az ellátási láncok töredezettsége, a nyersanyagárak alakulása vagy a nemzetközi gazdasági környezet problémái tovább nehezítik. Mindezek ismeretében Magyarország célja, hogy Európa mint kontinens, valamint az Európai Unió javítani tudja versenyképességét egyebek mellett a fejlesztések, kutatások, infrastruktúra-beruházások és a zöld átállás támogatásával, valamint a digitális átállással – magyarázta. A versenyképesség növekedése az állampolgárok jólétéhez, és az európai gazdaság ellenállóképességéhez is hozzájárul – hívta fel a figyelmet.

Kérdésre válaszolva a tárcavezető elmondta, Magyarország jelentős összegeket fizet azért, hogy déli határának védelmét biztosítani tudja. Az elmúlt években legkevesebb 700 milliárd forintot költött a határvédelemre. Közölte: arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vegyen részt ebben a finanszírozásban, azonban ennek teljesítésére konkrét lépés nem történt.”

Forrás:
A magyar elnökség célja az uniós versenyképesség erősítése; Pénzügyminisztérium; 2024. július 16.

Európai Unió Tanácsa: a Gazdasági és Pénzügyi Tanács ülése 2024. július 16-án

„A legfontosabb eredmények

Az elnökség munkaprogramja

A magyar elnökség ismertette a gazdasági és pénzügyek területére vonatkozó prioritásait és munkaprogramját, különösen a gazdaságpolitika, az éves költségvetés, a pénzügyi szolgáltatások, az adózás és a vámügyek területén.

„A magyar elnökség fő prioritása az európai gazdaság versenyképességének javítása. Erőfeszítéseinket azokra a területekre fogjuk összpontosítani, ahol az uniós intézkedés valódi hozzáadott értéket képvisel, és ahol ténylegesen hozzá tudunk járulni a makrogazdasági stabilitáshoz és a jóléthez ebben a geopolitikai szempontból bizonytalan környezetben. A korlátozott költségvetési mozgástér ellenére is meg kell találnunk e célkitűzések elérésének legjobb módját az uniós polgárok hosszú távú jóllétének biztosítása érdekében.” – Varga Mihály, Magyarország pénzügyminisztere

Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz

A miniszterek áttekintették a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtását.

A Tanács végrehajtási határozatot fogadott el Németország módosított – immár egy REPowerEU-fejezetet is tartalmazó – helyreállítási és rezilienciaépítési tervének jóváhagyásáról. Ez hozzájárul majd ahhoz, hogy Németország felgyorsítsa a tiszta energiára való átállását, mégpedig azáltal, hogy növeli a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányát a német energiaszerkezetben.

A Tanács jóváhagyta továbbá a Görögország, Ciprus, Lengyelország és Finnország által benyújtott naprakésszé tett terveket.

Oroszország Ukrajna elleni agressziója

A Tanács áttekintette Oroszország Ukrajna elleni agressziójának aktuális gazdasági és pénzügyi hatásait.

A miniszterek tájékoztatást kaptak az ukrajnai gazdasági és költségvetési helyzetről, többek között az Ukrajna-eszköz végrehajtásáról, valamint az Ukrajnának nyújtandó újabb, 50 milliárd USD összegű hitelről szóló G7-megállapodás végrehajtása terén elért előrehaladásról. Ezt a hitelt az immobilizált orosz állami vagyoni eszközökből származó, jövőbeli rendkívüli bevételekből kell majd törleszteni és visszafizetni.

Európai szemeszter

A Tanács, folytatva az európai szemeszterrel kapcsolatos munkát, jóváhagyta az egyes tagállamok gazdasági, szociális, foglalkoztatási, strukturális és költségvetési politikájára vonatkozó országspecifikus ajánlásokat.

A Tanács emellett következtetéseket hagyott jóvá a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében végzett 2024. évi részletes felülvizsgálatokról.
<ul”>

Stabilitási és Növekedési Paktum: a túlzott hiány esetén követendő eljárás

A Bizottság előterjesztette a hét tagállammal – Belgiummal, Franciaországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Máltával, Olaszországgal és Szlovákiával – szembeni túlzotthiány-eljárás megindításáról szóló tanácsi határozatokra irányuló javaslatait. Az előterjesztést a miniszterek véleménycseréje követte.

A Tanács megvitatta a Romániáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlást is. Románia már 2020 óta a túlzotthiány-eljárás hatálya alá tartozik, de nem hozott hatékony intézkedéseket a helyzet orvosolására.

A Tanács felkérést fog kapni, hogy 2024. július végéig fogadja el a határozatokat.

Az egységes valutáról szóló konvergenciajelentések

Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ismertette a konvergenciajelentéseket, amit a miniszterekkel folytatott véleménycsere követett. A konvergenciajelentések azt vizsgálják, hogy az euróövezeten kívüli tagállamok teljesítik-e a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket.

A Tanács tudomásul vette, hogy az eltérésben részesülő tagállamok közül egyik sem teljesíti az euróövezeti csatlakozás kritériumait.

A 2024 júniusában benyújtott, 2024-es konvergenciajelentések a következő hat, eltéréssel rendelkező tagállamra vonatkoznak: Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia és Svédország. Dánia megtárgyalta a kívülmaradás lehetőségét, ezért ameddig nem kéri, addig nem készül róla konvergenciaértékelés.

G20-csoport

A Tanács jóváhagyta a G20-csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2024. július 25–26-i találkozójára szóló uniós megbízást.

Pénzügyi szolgáltatások

Az elnökség beszámolt arról, hogy hol tart a munka a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó jogalkotási javaslatokat illetően. Ez visszatérő napirendi pont a Tanács napirendjén.

Az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködésről szóló keretegyezménye

A Tanács jóváhagyta az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködésről szóló keretegyezményére vonatkozó feladatmeghatározás tervezetét kidolgozó ad hoc bizottság második érdemi ülésén az Európai Unió és tagállamai által képviselendő álláspontot.

Az ad hoc bizottság második érdemi ülésére 2024. július 29. és augusztus 16. között kerül sor.

A Tanács ezenkívül vita nélkül jóváhagyta a nem jogalkotási „A” napirendi pontok jegyzékében szereplő napirendi pontokat.

Az üléshez kapcsolódó dokumentumok

Előkészítő dokumentumok

Az ülés nyomán készült dokumentumok

”

Forrás:
Gazdasági és Pénzügyi Tanács, 16 július 2024; Európai Unió Tanácsa; 2024. július 16.

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás: az Európai Unió Tanácsa következtetéseket hagyott jóvá

„A Tanács a mai napon következtetéseket hagyott jóvá a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében végzett 2024. évi részletes felülvizsgálatokról.

A Tanács megjegyzi, hogy a 2023. évi lassulást követően az EU gazdasága várhatóan fokozatosan bővülni fog, bár a tagállamok között egyenlőtlen ütemben. Ezzel összefüggésben aláhúzza, hogy fontos a szoros nyomon követés és a makrogazdasági sebezhetőségek kezelését célzó releváns szakpolitikai intézkedések.

A Tanács úgy véli, hogy a 2024. évi részletes felülvizsgálatok magas színvonalú, átfogó elemzést adnak minden egyes vizsgált tagállam helyzetéről.

Aláhúzza a gyors és folyamatos szakpolitikai intézkedések fontosságát a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésében, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek és az országspecifikus ajánlásoknak az európai szemeszter keretében történő végrehajtása összefüggésében.

A Tanács hangsúlyozza az azonosított makrogazdasági egyensúlyhiányok és az országspecifikus ajánlások közötti szoros és egyértelmű kapcsolat fontosságát.

Háttér

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást 2011-ben, az európai szemeszterrel összefüggésben vezették be. Célja azon potenciálisan káros makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása, megelőzése és kezelése, amelyek hátrányosan érinthetik a tagállamok, az euróövezet vagy az EU egészének gazdasági stabilitását.

A Bizottság minden évben részletes felülvizsgálatokat tesz közzé azon országok vonatkozásában, ahol makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A részletes felülvizsgálatok olyan elemző dokumentumok, amelyek célja a makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása és súlyosságának értékelése.

Azon tagállamok esetében, amelyekben egyensúlyhiányt vagy túlzott egyensúlyhiányt azonosítottak, „célzott nyomon követésre” kerül sor, amely az adott tagállamban tapasztalható egyensúlyhiány mértékéhez és jellegéhez igazodik, és a nemzeti hatóságokkal folytatott intenzívebb párbeszédet, valamint az eredményekről szóló jelentéseket és az éves országspecifikus ajánlásokban meghatározott szakpolitikai ajánlásokat foglal magában.

A 2011-ben bevezetett európai szemeszter lehetővé teszi az uniós tagállamok számára, hogy az év során koordinálják gazdasági, költségvetési és foglalkoztatási politikáikat, és kezeljék az EU-ban felmerülő gazdasági kihívásokat.

”

Forrás:
A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás: a Tanács következtetéseket hagyott jóvá; Európai Unió Tanácsa; 2024. július 16.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Biometrikus azonosítást követelnek meg az uniós határok átlépésénél novembertől

„Az Európai Unió elnapolta a külföldiek szigorúbb beutazási ellenőrzését. A biometrikus azonosítást október helyett novembertől követelik meg az EU határának átlépésekor.

Ismét elhalasztották az Európai Unió új be- és kiléptetési rendszere, az EES bevezetését – ezúttal novemberre. Az EU-ba belépő külföldi utazók biometrikus azonosítását október 6-tól követelték volna meg, azonban sokan nem örültek az időpontnak.

Hogy elkerüljék a nyár végi kaotikus jeleneteket a határ mentén és a reptereken, és hogy ne zavarják a kereskedelmet, az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a beléptetési rendszer bevezetését november közepéig elhalasztja. A pontos időpontot egyelőre nem tudni, a brit sajtó szerint november 10. és 17. között lehet a tényleges bevezetés dátuma.

Régóta húzzák a külföldi beutazók biometrikus azonosításának bevezetését

A schengeni övezetbe való beléptetést a bizottság már évekkel ezelőtt megszigorította volna. A biometrikus azonosítás bevezetését eredetileg 2021-re tervezték, de az még mindig nem valósult meg. Ennek egyik oka, hogy a franciák ragaszkodnak ahhoz, hogy a 2024-es nyári párizsi olimpia és paralimpia előtt ne vezessenek be szigorúbb határellenőrzést. Az októberi határidő áthelyezését pedig a turisztikai ágazat szereplői kérték, mivel az gyengíthette volna az utószezont. Sőt, az európai repülőterek szakmai szervezete, az ACI Europe felszólította az Európai Bizottságot az időpont átgondolására, mivel a reptéri kiszolgáló személyzet felkészítése a teljes erőbedobást igénylő főszezonra esett volna.

Az ujjlenyomat mellett az arcvonásokat is rögzítik

Az EES be- és kiléptetési rendszer keretében a nem uniós, azaz a harmadik országbeli állampolgároknak az első látogatásuk alkalmával regisztrálniuk kell a biometrikus adataikat a határon: leveszik az ujjlenyomataikat, és az arcukat is beszkennelik. Az új rendszer kezdeti időszakában torlódások várhatók a határokon, mivel ezek időigényes feladatok, főképp, ha minden egyes határátlépőnél el kell végezni.

Az Eurostar nemzetközi vasúttársaság biometrikus adatot rögzítő kioszkokat telepített több, köztük a francia–brit határra. A vállalat szerint az adatok rögzítése csupán néhány másodperccel hosszabbítja meg a várakozást. A Getlink, a Le Shuttle üzemeltetője azonban arra számít, hogy a La Manche csatorna forgalmában tapasztalható lesz lassulás: egy autónyi utas átengedése hat-hét perccel több időt vehet igénybe az EES bevezetése után.

Az EES gördülékeny alkalmazása után az EU az Etiast is bevezeti az amerikai Esta rendszer példájára. Azaz az unió területére beutazóknak is online kell majd regisztrálniuk vízumért – számolt be a The Guardian.”

Forrás:
Biometrikus azonosítás: szigorúbb határellenőrzés jön az EU-ban; Németh Anita; Világgazdaság; 2024. július 18.
Lásd még:
EU biometric checks for foreign travellers delayed again; Gwyn Topham; The Guardian; 2024. július 18.
Jön a vasszigor: bonyolultabb és drágább lesz belépni a schengeni övezetbe a nem uniós állampolgároknak; Világgazdaság; 2024. február 4.
Entry/Exit System (EES); Directorate-General for Migration and Home Affairs; European Union
ETIAS; Directorate-General for Migration and Home Affairs; European Union

A román kormány és a Google memorandumot írt alá a digitális infrastruktúra fejlesztéséről

„Marcel Ciolacu miniszterelnök július 15-én, hétfőn találkozott a Google képviselőivel, és egyetértési nyilatkozatot írt alá a technológiai óriáscéggel a digitális infrastruktúra fejlesztésére irányuló romániai erőfeszítésekhez kapcsolódóan.

A kormány nevében Bogdan Ivan kutatási, innovációs és digitalizációs miniszter írta alá a szándéknyilatkozatot.

„Ma az amerikai Google konglomerátum felsővezetőivel közösen meghatároztuk azokat a stratégiai együttműködési vonalakat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy határozottan előrehaladjunk a közszolgáltatások digitális átalakításában! Az adórendszer modernizálásának utolsó szakaszában vagyunk a csalások felderítése és a behajtás növelése érdekében, és minden egyes nap azt mutatja, hogy jó úton járunk” – jelentette ki Marcel Ciolacu miniszterelnök a Facebookon.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Románia vonzó piac a befektetők számára az informatika területén. Egyrészt az adatközpontok és a felhőszolgáltatások terén megvalósuló nagy projektek lehetőségei, másrészt a magasan képzett szakemberek és a fejlett jogszabályok miatt.

Kijelentette azt is, hogy a Google szakértelme és hozzájárulása elengedhetetlen a románok számára a hatékony és biztonságos közszolgáltatások megvalósításához.

„Megtiszteltetés volt találkozni Marcel Ciolacuval, Románia miniszterelnökével és Bogdan Ivan digitalizációs miniszterrel, hogy megvitassuk a romániai közszolgáltatások digitális átalakulásának felgyorsítását és a mesterséges intelligencia bevezetésének lehetőségeit” – mondta Thomas Kurian, a Google Cloud vezérigazgatója a hivatalos közlemény szerint.

„A Google Cloud elkötelezett amellett, hogy hozzájáruljon a felhőtechnológiák fokozottabb elterjedéséhez és az innovatív digitális közszolgáltatások elősegítéséhez, összhangban Románia digitális átalakulási célkitűzéseivel és az Európa Digitális Évtizede 2030-ig célkitűzéseivel” – tette hozzá a hivatalos közlemény.

A Google képviselői megerősítették továbbá, hogy támogatják a kormányzati struktúrák kiberbiztonságának növelését a legjobb gyakorlatok cseréje, az alapvető és haladó digitális készségek erősítése, valamint a felhőalapú számítástechnikai technológiák átvétele révén.”

Forrás:
Romanian govt. signs memorandum with Google for digital infrastructure; Radu Dumitrescu; Romania Insider; 2024. július 15.

Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) megkezdi az IFORM -ra való átállást

„Az OBH elkészítette és 2024. július 16. napjától fokozatosan, ügyszakonként eltérő időpontokban teszi elérhetővé az ügyfelek számára a beadványok benyújtására szolgáló iFORM űrlapokat.
A büntető és szabálysértési űrlapok 2024. július 16. napjától már IFORM-ként állnak az ügyfelek rendelkezésére. Ezt követően a további űrlapok iFORM-kénti közzétételéről a későbbiekben adunk tájékoztatást.
Az iFORM űrlapok a Személyreszabott Ügyintézési Felület (SZÜF – www.magyarorszag.hu) „Bíróság” menüpontjából érhetőek majd el a kitöltési útmutatókkal és ügyféltájékoztatókkal együtt.
Az iFORM űrlapok a birosag.hu oldalról is elérhetőek lesznek a „Nyomtatványok” oldalon az adott űrlapnál elhelyezett SZÜF portálra mutató link segítségével. Amennyiben az adott űrlap változik a jövőben, a módosulás jelzésére továbbra is a birosag.hu oldalon kerül majd sor.
Felhívjuk a figyelmet, hogy az elektronikus beadvány ÁNYK űrlapon történő benyújtásának informatikailag mindaddig nincs akadálya, amíg az adott űrlap IFORM-ként nem kerül rendszeresítésre, azaz nem kerül közzétételre a SZÜF felületen.
Ezt követően az OBH és a bíróságok részére a beadvány elektronikus úton kizárólag iFORM űrlapon nyújtható be. ”

Forrás:
Az OBH megkezdi az IFORM -ra való átállást; Országos Bírósági Hivatal (OBH); 2024. július 1.

Az EgészségAblak applikáció fejlesztésének célja, hogy a betegek könnyebben bejuthassanak az orvoshoz

„Az EgészségAblak applikáció fejlesztésének célja, hogy a betegek könnyebben bejuthassanak az orvoshoz – jelentette ki a Belügyminisztérium stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára szombaton Balatonalmádiban, az Egészségpart szűrőpontja előtt.

Molnár Karolina a közmédiának nyilatkozva kiemelte: minden olyan kezdeményezés fontos, amelynek eredményeként Magyarország egészségesebb lesz. Ezt szolgálják az Egészségpart „házhoz jövő” szűrővizsgálatai és egészséges életmóddal kapcsolatos tanácsai, valamint a digitalizáció is.

Ilyen digitális megoldásként beszélt a folyamatosan új funkciókkal bővülő EgészségAblak applikációról, amelyben idén nyáron a szűrővizsgálatok mellett az időpontfoglalás lehetősége is elérhetővé vált a járóbeteg-szakrendelésekre.

A helyettes államtitkár jelezte: az országos egységes digitális időpontfoglaló rendszer bevezetése fokozatos, a szakrendelők folyamatosan csatlakoznak hozzá. A július elsejei bevezetés óta már több mint nyolcvan intézmény több ezer szakrendelésén érhetők el a szabad időpontok – ismertette Molnár Karolina.

Hozzátette: emellett működnek a hagyományos időpontfoglalási módok is, így továbbra is van lehetőség személyesen, telefonon vagy akár emailben is időpontot kérni az orvosokhoz a szakrendelésekre.

Gondoltak azokra is, akiknek nincs okostelefonjuk, számukra az ország egész területéről hívható 1812-es egészségvonalon reggel 6 és este 10 óra között állnak rendelkezésre munkatársaik az időpontfoglalásra, így ők is tudnak előjegyzéseket fogadni a szakrendelőkbe – mondta.

Molnár Karolina közölte: az EgészségAblak applikáció ingyenesen letölthető az alkalmazásáruházakból, és már több mint hárommillió felhasználója van. Legkedveltebb funkciói a leletek, betegdokumentumok, receptek, illetve a háziorvos rendelési idejének megtekintése, továbbá a gyógyszertárkereső és a szűrővizsgálat menüpont.

Az applikáció használatához az ingyenes letöltés után csak egy TAJ-számra és az ügyfélkapus azonosításra van szükség – jelezte, arra biztatva mindenkit, hogy használja azt…”

Forrás:
Ezzel az applikációval könnyebb lesz bejutni az orvoshoz; Infostart / MTI; 2024. július 21.

Rétvári Bence jól indult a járóbeteg-időpontfoglalás

„Az indulás óta napi csaknem ötszáz időpontot foglaltak a betegek az Egészségablak mobilalkalmazással a járóbeteg-szakrendelőkben; a július elején elindult és fokozatosan bővülő lehetőséggel országosan egyre több szakrendelésre tudnak a betegek digitálisan időpontot foglalni – közölte július 15-én Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Távirati Irodával.

Rétvári Bence azt nyilatkozta: az első napokban a legtöbb időpontfoglalás a bőrgyógyászat, a szemészet, a fül-orr-gégészet szakrendelésekre történt. A legtöbb szabad időpont a nőgyógyászati, a sebészeti és a tüdőgyógyászati rendelésekre van jelenleg. „Összesen 81 intézmény, több ezer szakrendelésen több százezer szabad időpont foglalható a következő hónapokra az Egészségablakon keresztül” – hangsúlyozta, hozzátéve: a lehetőségek tehát jóval szélesebbek, mint amennyivel eddig éltek a betegek, ezért mindenkit arra biztatnak, használja ki az Egészségablak nyújtotta kényelmes és egyszerű járóbeteg időpontfoglalási lehetőséget.

Közölte: az alkalmazást már több mint hárommillióan töltötték le mobiltelefonjukra.

Az államtitkár úgy fogalmazott: „aki nem szeretne sorban állni a szakorvosnál, az most a mobilján keresztül foglalhatja le az általa választott rendelőben az időpontot”. Erre nemcsak az Egészségablak alkalmazáson keresztül van lehetőség, hanem a 1812-es Egészségvonalon és a járóbetegrendelők megszokott elérhetőségein is. Rétvári Bence kitért arra: a bevezetés fokozatos, hónapról hónapra bővül majd azon szakrendelők és szakrendelések listája, ahol már így lehet bejelentkezni. Azért vezetik be ezt az új lehetőséget, hogy könnyebb legyen a betegeknek eljutni a szakrendelőkbe és kevesebb legyen a várakozási idő – hangsúlyozta.

„Az új lehetőséggel mindenki a saját kezébe veheti – a szó szoros és átvitt értelmében is – a szakorvoshoz az időpontfoglalást. Reggel, délután vagy éjszaka, hétközben vagy hétvégén, munkahelyen vagy buszon, mindig, mindenhol be lehet jelentkezni a szakorvoshoz az alkalmazáson keresztül” – fogalmazott. Az államtitkár azt írta: „az új lehetőség abban segít, hogy teljesen ki legyenek használva a rendelési idők, az egészségügy kapacitása, és így csökkenjen a sor a rendeléseken. Mi arra számítunk, hogy a jobb szervezettség gyorsabb ellátást hoz magával. Ami egyszerű és átlátható, az jobb a betegeknek. Az új rendszer kedvezőbb, korszerűbb, mint az eddigi”.”

Forrás:
Rétvári Bence jól indult a járóbeteg-időpontfoglalás; Belügyminisztérium / MTI; 2024. július 15.

Technika, tudomány, MI

Az Európai Parlament a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály (AI Act) végrehajtását ellenőrző csoport létesítését tervezi

„Az Európai Parlament rövidesen tárgyalni fog a mesterséges intelligenciáról szóló, augusztusban hatályba lépő törvény végrehajtását ellenőrző csoport létrehozásáról – mondta az Euractivnak a szakterület egyik vezető uniós törvényhozója.

A képviselők aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság, amelynek feladata a végrehajtás felügyelete, a jelek szerint milyen szellemben fogja a kulcsfontosságú feladatait ellátni.

„A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály leköszönő előadóiként megbeszéléseket folytattunk a Bizottsággal, és hamarosan hivatalosan is létrehozunk egy parlamenti megfigyelőcsoportot” – mondta csütörtökön (július 18-án) az Euractivnak Brando Benifei balközép európai parlamenti képviselő (S&D), a mesterséges intelligenciáról szóló, úttörő jelentőségű uniós jogszabály korábbi előadója.

„Én biztosan vezető szerepet fogok játszani [ebben a felügyeleti testületben]” – tette hozzá.

Az ügyet a Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának (IMCO) koordinátorai fogják megvitatni, valószínűleg a jövő héten – mondta az Euractivnak két, az ügyet ismerő személy.

A Parlament már rendelkezik a bizottságokon belüli struktúrákkal a digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló törvények – a tartalommoderálásról és a digitális versenyről szóló két mérföldkőnek számító uniós rendelet – végrehajtásának ellenőrzésére.

Az MI-jogszabály végrehajtása a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozik, a Bizottság MI-hivatala pedig kulcsfontosságú koordinációs feladatokat lát el.

A Bizottság már megkezdte az MI-hivatal kiépítését, a törvény pedig 2024. augusztus 1-jén lép hatályba, az MI-jogszabály rendelkezések alkalmazásának időbeli ütemezése pedig szakaszosan történik.

Benifei figyelmeztetett, hogy fennáll a veszélye annak, hogy nem fog érvényesülni a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály tervezett hatásainak egy része, ha a bizottsági végrehajtás nem megfelelő, különösen az átláthatósági rendelkezések, például a vízjelek és a szerzői jogvédelem esetében.

Elmondta, hogy a Bizottság MI-hivatalának egyértelmű és gyakorlatias mintasablonokkal kell használhatóvá tennie az alapvető jogokra gyakorolt hatásvizsgálatokat, hogy kezelni tudja a polgárok alapvető jogait érintő kockázatokat.

Figyelmeztető jelzések

Három európai parlamenti képviselő az átláthatóság hiánya miatt kérdezett rá a Bizottság új MI-hivatalának felvételi stratégiájára, egyikük a hírek szerint a jogszabály másik előadója, Dragoș Tudorache a Renew volt európai parlamenti képviselője.

Benifei elutasította, hogy kommentálja a Bizottság felvételi folyamatait, megjegyezve, hogy azok még csak most kezdődtek el.

Néhány európai parlamenti képviselő, köztük Benifei is, július 3-án kelt levelében „nyomatékosan felszólította” a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmat az általános célú mesterséges intelligenciára vonatkozó gyakorlati kódexek kidolgozásába, és ne hagyja, hogy a cégek maguk írják meg a kódexeket.

Az Euractiv arról számolt be, hogy a Bizottság tovább folytatja a munkát, és tanácsadó cégeket bíz meg a szövegezési folyamat irányításával.

Az olyan erőteljes általános célú mesterségesintelligencia-rendszerek, mint a ChatGPT, széleskörű képességeik miatt az MI-szabályozás egyik legaggasztóbb és legvitatottabb problémáját jelentik.

A levelet küldő európai parlamenti képviselők csoportjának tagjai között kommunisták, szocialisták, zöldek, liberálisok, kereszténydemokraták és a kemény jobboldali ECR képviselőcsoport egyik tagja is megtalálható.

„[Thierry] Breton [egységes piacért felelős biztost] írásbeli nyilatkozatában arról tájékoztatott minket, hogy a civil társadalmat és a független szakértőket teljes mértékben bevonják a legerősebb modellek gyakorlati kódexeinek kidolgozásába” – mondta Benifei.

Benifei szerint a Big Tech-nek ugyan érdekelt félként része kell, hogy legyen a gyakorlati kódexek kidolgozásában, de nem szabad, hogy ezt a folyamatot ők irányítsák.

Az olasz képviselő azt szeretné elérni, hogy a nagyvállalatok befolyásának visszaszorítása érdekében független szakértők elnököljenek az MI-hivatalon belüli munkacsoportokban – mondta.

„Harmonizált szabványok nélkül nem lesz MI-jogszabályunk” – figyelmeztetett Benifei.

„A legsürgetőbb feladat most a digitális szabályozás végrehajtása, egy erős MI-hivatal létrehozása, amely hatékonyan együttműködik a nemzeti hatóságokkal, és biztosítja az Európai Parlament általi felügyeletet” – mondta.”

Forrás:
Parlament a AI törvény végrehajtását felügyelő csoportot tervez; Eliza Gkritsi, Théophane Hartmann; Euractiv; 2024. július 19.

Fenntartható fejlődés

A magyar EU-elnökség központi témája az európai versenyképesség javítása, amit az energetikában is érvényesíteni kell, mondta Lantos Csaba

„A magyar EU-elnökség központi témája az európai versenyképesség javítása, amit az energetikában is érvényesíteni kell – mondta Lantos Csaba energiaügyi miniszter az uniós energiaügyi miniszterek informális ülése után tartott keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

A tárcavezető hangsúlyozta: a versenyképesség fokozása érdekében kulcsfontosságú az energiaszuverenitás és energiabiztonság megerősítése. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsődleges energiaforrások használatában az Európai Unió még mindig több mint 60 százalékban külső országoktól függ.

A keddi ülésen magyar kezdeményezésre vették napirendre a geotermikus energia felhasználásával kapcsolatos lehetőségeket. Ez a megújuló energiaforrás áramtermelésre vagy fűtésre is használható, és folyamatosan rendelkezésre áll, szemben az időjárásfüggő megújulókkal, a nap- és a szélenergiával, amelyek egyébként szintén nagyon hasznosak – fejtette ki Lantos Csaba. Hozzátette, hogy a tagállamok átlagosan kevesebb mint 1 százalékát használják ki a geotermikus lehetőségeknek, ezen a területen nagy a mozgástér.

Az uniós tagállamoknak június 30-áig kellett elkészíteniük nemzeti energia- és klímatervüket, amelyben összefoglalták, milyen lépéseket tesznek a közös európai karbonsemlegességi célok elérése érdekében. A miniszter felidézte, hogy az Európai Unió 2050-re vállalta a karbonsemlegesség elérését, ehhez 2030-ra meg kell valósítani az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését 1990-hez képest. A célokban nincs vita, a tagállami dokumentumok alapján pedig ebben a félévben várhatóan kiderül, hogy a 2030-ra kitűzött célok tarthatóak-e, illetve megvalósításuk érdekében milyen további lépéseket kell tenni – fogalmazott.

Az energiaágazat versenyképessége kulcskérdés Európában, de a magasabb európai energiaárak miatti versenyhátrányt úgy kell ellensúlyozni, hogy a tagállamok nem mondanak le a dekarbonizációs célokról – hangsúlyozta. A miniszter közölte: az ülés résztvevői folytatták a két korábbi EU-elnökségi ciklusban megkezdett megbeszélést az európai áramhálózat jövőjéről. Ismertette, hogy évente 67 milliárd eurót kellene Európában az áramhálózat fejlesztésére fordítani a globális versenyképességi és a karbonsemlegességi célok elérése érdekében, valamint a pénzügyi források mellett összehangolt uniós szabályozásra is szükség van.

Lantos Csaba előremutatóaknak értékelte az uniós energiaügyi miniszterek informális ülésén folytatott szakpolitikai vitákat.”

Forrás:
EU-elnökség – Lantos Csaba: az energetikában is kiemelt szempont a versenyképesség; Energiaügyi Minisztérium; 2024. július 17.

Szakmai szervezetek üzenete az energia tanácsülésre: a valódi energiaátmenet és a gazdasági-társadalmi versenyképesség egymást erősítik

„A keddi budapesti informális Uniós energia tanácsülés témáiban a miniszterek számos iránymutatást kaptak szakmai szervezetektől: az MTVSZ és a CAN Europe (Európai Éghajlatvédelmi Akcióhálózat) által a fővárosban szervezett európai szakpolitikai konferencia egyik fő üzenete, hogy a valódi energiaátmenet, azaz a fosszilis-függő gazdaság ütemes átalakítása energiatakarékossá, energiahatékonnyá és megújuló energia-alapúvá, gazdaságilag és társadalmilag is előnyös, élhetőbbé és versenyképesebbé teszi a tagállamokat. A CAN Europe levele pedig a felülvizsgált nemzeti energia- és klímatervek erősítésére, az áramhálózat és a helyi, megújuló alapú hűtés-fűtés energiaátmenet-gyorsító fejlesztéseire hívta fel a figyelmet.

Az energiaügyi miniszterek most olyan kulcsfontosságú témákat vitatnak meg, mint a 2030-ig szóló nemzeti energia- és klímatervek (NEKT) és az EU-s energiapolitikai keret végrehajtása (Irány az 55% energiaügyi részei), a rugalmas és integrált villamosenergia-rendszer és a fenntartható fűtési- hűtési technológiák, köztük a földhő.

A magyar EU Tanács Elnökségi programban szerepel, hogy az energiaátmenetet csak úgy lehet elérni, ha az állampolgárok támogatják azt. Emellett az Elnökség a NEKT ill. végrehajtása kapcsán meg akarja hallgatni az állampolgárok és más érintettek véleményét.

“Hallgassák meg közérdekű üzenetünk: a szakpolitikákat és intézkedéseket előrevivő oldalról kell megközelíteni a vitában. A társadalmilag méltányos energiaátmenet jobb elősegítése oldaláról és a fosszilis-függőség ütemesebb csökkentése és ezzel az energiabiztonság és versenyképesség növelése szempontjából. Csak így lehet e terveket sikeresen és eredményesen végrehajtani, a lakosság és a vállalkozások számára kiszámítható kereteket biztosítani, ugyanakkor a zsákutcákat és visszalépéseket elkerülni a fosszilis energiafüggéstől mentes, társadalmilag igazságos és élhető Európai Unió felé vezető úton.” – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlatvédelem és energia programigazgatója.

A CAN Europe levelében pedig hasonló szempontból ezekre hívja fel a miniszterek figyelmét: a 2030-ig szóló nemzeti energia- és klímatervek (NEKT) ambícióhiányának kezelése (pl. energiahatékonyság és megújuló energia terén) és a fosszilis támogatások mielőbbi kivezetése; a gazdasági és társadalmi versenyképességet támogató, ugyanakkor a környezetet nem károsító és a lakosságot nem terhelő, összekapcsolt és rugalmas villamosenergia-rendszer fejlesztések, továbbá a hűtés-fűtés helyi megújuló energia alapokra helyezése.

Az MTVSZ és a CAN Europe által EUKI pályázat keretében, június 25-én Budapesten szervezett “Advancing the EU Climate&Energy Policy Agenda in the context of the Hungarian EU Council Presidency” európai szakpolitikai konferencia anyagai itt:

https://mtvsz.hu/en/news/2024/07/25june2024-advancing-the-eu-climate-energy-policy-agenda-in-the-context-of-the-hungarian-eucouncil-presidency

Az MTVSZ 10 energiátmeneti pontja a magyar Nemzeti Energia és Klímaterv véglegesítéséhez (a  felülvizsgált, végleges NEKT még nem lett benyújtva az Európai Bizottsághoz): https://mtvsz.hu/hirek/2024/05/az-mtvsz-valodi-zoldenergia-konzultacios-10-pontja-a-klimaterv-veglegesitesehez

A CAN Europe levele az energiaügyi minisztereknek:

https://caneurope.org/letter-to-european-ministers-for-energy-ahead-of-informal-energy-council/”

Forrás:
Szakmai szervezetek üzenete az energia tanácsülésre: a valódi energiaátmenet és a gazdasági-társadalmi versenyképesség egymást erősítik; Greenfo; 2024. július 16.

Gyors ütemben fejlődik a távhűtés Bécsben

„Teljes sebességgel fejlődik a távhűtés az osztrák fővárosban – a Wien Energie üzembe helyezte a legnagyobb és legerősebb távhűtő központját a bécsi főpályaudvaron. A globális felmelegedés mindenki ajtaján kopogtat, a nyarak egyre forróbbak, így nincs más választás, mint új és innovatív megoldásokat keresni. A növekvő hűtési igény kielégítése érdekében az energiaszolgáltató most kibővítette a Bécsi Főpályaudvaron található távhűtő központját, hogy a környékbeli épületek falait hűtse a kánikulában.

A távfűtés, vagy távhőellátás jelentősége az elmúlt 30 évben jelentősen megnövekedett, és mára az ésszerű energiafelhasználás modern megközelítésének szerves részét képezi. A távhőellátás működése, a hőtermelők és a végfelhasználók egyfajta térbeli elválasztásán alapul. A távhő gyakran egy melléktermék, amely az erőművekben történő villamosenergia-termelés során, vagy a hulladékégető üzemekben úgynevezett hulladékhőként keletkezik. Ezt a hulladékhőt összegyűjtik és felhasználják a víz felmelegítésére, amely szigetelt csővezetékeken keresztül jut el az erőműből a lakóházakba és az épületekbe. A lakóházakban való használathoz egy úgynevezett hőátadó állomás szükséges, amelynek neve is elárulja a funkcióját. A készülék feladata, hogy a távhőt átadja a ház hálózatának és szabályozza, hogy mennyi meleg víz kerüljön előállításra. A távhűtés alapelve hasonló a távfűtéshez, itt is van egy hőtermelőközpont, ami a hőt távhővezetéken szállítja a végfelhasználóhoz, ahol ezt hűtési célokra hasznosítják. Másik mód, hogy a hűtési célú 5-6 fokos vizet központilag állítják elő és juttatják el a felhasználókhoz.

A Bécsi Főpályaudvaron már 2013-ban üzembe helyezték a távhűtő központot, amely öt, zöld árammal működö kompressziós hűtőberendezéssel működik. Az osztrák fővárosban folyamatosan zajlanak környezetvédelmi fejlesztések és egyre inkább az éghajlatbarát távhűtésre összpontosítanak. A Wien Energie 26 megawattos hűtési kapacitásával így Ausztria legforgalmasabb vasútállomásának – a Bécsi Főpályaudvarnak – és a környéken található számos irodájának, szállodáinak és lakásainak falait hűti. A Wien Energie a főpályaudvar távhűtőközpontján kívül hat másik ilyen egységet üzemeltet, és egy ellátási gyűrűt is épített a városközpont körül, amely jelenleg két távhűtési központot és a hozzájuk tartozó csőhálózatokat köti össze.
A Wien Energie 30 kilométernyi távhűtő csővezetékkel mintegy 200 épületet hűt klímabarát módon és ez a szám folyamatosan csak növekszik. A pályaudvaron található távhűtő központ teljesítménye közel 7.000 légkondíciónáló berendezés hűtési teljesítményének felel meg, aminek bővítésével döntő lépést tettek a bécsiek egy zöldebb és hatékonyabb városi infrastruktúra felé.”

Forrás:
Villámsebességgel fejlődik a bécsi távhűtés; Greenfo; 2024. július 18.
Lásd még:
Fernkälte; Wien Energie

Szakirodalom

Új kohéziós politika szükséges a fejletlen régiók problémái következtében

„Anyagi veszteség vagy versenyképességi probléma?

Az új kohéziós politika kialakítása során az egyes régiók adminisztratív kapacitását kell javítani.

A soros magyar elnökség prioritásai olyan témák köré szerveződnek, amelyek úgy a hazai, mint az európai közéletben jelentős visszhangot kaptak – és valóban nem lehet fontosságukat elhanyagolni. Ezek közül első helyen a versenyképességi megállapodás létrehozása szerepel, amit az európai védelempolitika megerősítése, a következetes és érdemeken alapuló bővítéspolitika, valamint az illegális migráció megfékezésének kérdése követ. A magyar elnökségnek azonban három olyan prioritása is van, amelyek a nemzetközi fórumokon valamivel kevesebb visszhangot kaptak, így a kohéziós politika jövőjének kialakítása, egy gazdaközpontú uniós agrárpolitika kialakítása, valamint a demográfiai kihívások kezelése.

A kohéziós politika jövőjének kialakítása az elmúlt napokban ismét akuttá vált, lévén, hogy az uniós pénzügyekért, valamint kohéziós politikáért felelős vezetők a következő többéves költségvetési ciklus kohéziós politikájának jövőjét igyekeznek megtárgyalni. Egy ZEW tanulmányra hivatkozva a német pénzügyminiszter, Christian Lindner szerint a kohéziós politika túlfinanszírozott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 2021–2027-es költségvetésben rendelkezésre álló pénzösszegnek mindössze 5 százaléka került felhasználásra. Erre alapozva a pénzügyminiszter úgy véli, hogy ezeket a forrásokat jobban ki lehetne használni, például a védelmi kapacitások fejlesztésére. Ehhez az EU-nak sürgősen szüksége van pénzre, miközben a kohéziós alapok „kihasználatlanul hevernek”. Ezzel ellentétben, Elisa Ferreira, a leköszönő kohézióért és reformokért felelős uniós biztos úgy véli, hogy a Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni versenyben minden uniós régió teljes potenciáljára szükség van és kifejtette, hogy a kohéziós politika finanszírozására továbbra is prioritás marad.

A kohéziós politika korlátai

A két vezető közötti nézeteltérés nagyjából tükrözi a kohéziós politikát érintő viták törésvonalait. A ZEW tanulmány, amelyet a német szövetségi pénzügyminisztérium rendelt meg, nem meglepő módon azt állapítja meg, hogy a kohéziós alapokból származó támogatások nem minden esetben érik el eredeti célkitűzéseiket.

A kohéziós politikák eredményességét illetően számos tanulmány készült, amelyek eredményei többnyire összhangban vannak a ZEW tanulmány legfontosabb megállapításaival is. Így például ismert, hogy a legalacsonyabb fejlettségű régiók tudják legkevésbé felhasználni az alapokat, míg a fejlettebb régiók többet nyernek az uniós forrásokból. Az egyes befektetések leginkább rövid távon képesek javítani egy-egy térség gazdasági és társadalmi jólétét mérő mutatókon. Csakhogy a források elapadása után a megfigyelt fejlődés több esetben is leáll, vagyis az alapok nem járulnak hozzá egy fenntartható fejlődéshez. A háztartások szintjét vizsgálva, a német tanulmány is megállapítja, hogy a lakosok többségének előnye származik a jövedelmek és a munkahelyek kohéziójából, de a magasan képzettek és a magasabb jövedelemmel rendelkezők jobban járnak. Más szóval, az alapok nem feltétlenül járulnak hozzá a társadalmi felzárkóztatáshoz. Mi több, bár a tagállamok szintjén csökkennek a fejlettségi különbségek, gyakori, hogy az egyes országok régiói közötti növekedik.

A szakirodalom széleskörű áttekintése után a ZEW tanulmány is arra a következtetésre jut, hogy rendkívül nehéz felmérni ezen a területen a közpolitikai intézkedések eredményességét. A módszertani kihívásokon túlmenően a jelenlegi kohéziós politikák értékelését a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (Recovery and Resilience Facility, RRF) származó források és a kohéziós források egyidejű létezése, valamint egyes esetekben az ezek közötti átfedések is nehezítik.

Ugyanakkor a szerzők hangsúlyozzák, hogy a kevésbé fejlett régiókban az adminisztratív kapacitások növelésére kellene törekedni a további források utalása előtt. Az erős kormányzati, helyi önkormányzati struktúrák, a stabil intézményi keretek, a korrupció hiánya, valamint a humántőke rendelkezésre állása lényegesek a kohéziós politika eredményessége számára. A gyenge intézményekkel rendelkező régiókban a kohéziós transzferek elpazarolhatóak járadékszerzésre, vagy akár kontraproduktív is lehet, amennyiben olyan iparágak támogatására használják, amelyek nem versenyképesek.

A német pénzügyminisztert viszont mindezek kevésbé zavarták, sokkal inkább az elkülönített források viszonylag alacsony kihasználtsága. Lindner némileg jogosan érezheti úgy, hogy a Németország által befizetett jelentős összeget az EU nem használja ki a legészszerűbben, hiszen a jelenlegi 2021–2027 között tartó költségvetési ciklus felénél a források nagyon alacsony százaléka volt kifizetve a tagállamoknak. Ám a helyzet nem ennyire egyszerű. A kohéziós források elköltésének mérésében lehetnek lényeges módszertani különbségek. Mi több, az egyes kohéziós programok sikerességéhez hasonlóan, az abszorpciós ráta tekintetében is nagy eltérések vannak az egyes tagállamok, illetve régiók régiói között.

A kohéziós források kihasználtsága

Egy, az EP által rendelt tanulmány szerint 2020 végére az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból (KA), az Európai Szociális Alapból (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből (YEI) a 2014–2020-as időszakra rendelkezésre álló összes pénzügyi forrásnak csupán 52,5 százalékát fizették ki a tagállamoknak. Ugyanakkor, 2023 végére a felhasználási arány 94,4 százalék volt, amennyiben nem számoljuk ide a REACT-EU-alapokat. A tanulmány szerint a 2014–2020-as többéves költségvetési ciklus első éveiben nagyon lassú tendencia figyelhető meg a források felhasználása terén: 2018 végéig az összes forrásnak mindössze egynegyedét fizették ki, míg a programozási időszak vége felé jelentős felzárkózás következett be.

Csakhogy a 2014–2020 közötti időszakban a felhasználási arány alacsonyabb volt, mint a 2007–2013 közötti időszakban, még a REACT-EU figyelembevétele nélkül is. Például 2020 végén a felhasználási arány tíz százalékponttal alacsonyabb volt, mint az előző időszakban, 2013 végén. Ez a legtöbb országot érinti, de itt is vannak kivételek (pl. Románia, Csehország, Magyarország), amelyek abszorpciós rátája az uniós átlagnál jóval magasabb. Ezzel szemben Olaszország, Spanyolország, Görögország egyes régiói, valamint Horvátország, Szlovákia, Málta és Bulgária esete is átlagon aluli kifizetési arányokat mutatott.  A 2021–2027-es időszak előrehaladásáról szóló első információk azt mutatják, hogy a jelenlegi ciklusban a 2014–2020-as kezdeti évekhez képest még alacsonyabb a felhasználás.

Mindezek fényében érthető, hogy a kohéziós politika kihívásait tekintve egyesek úgy látják, hogy csökkenteni lehet, sőt kell a rendelkezésre álló alapokat, hiszen a tagállamok ezeket amúgy sem használják ki. Ez az nézőpont figyelmen kívül hagyja az alacsony kihasználtság okait, így nem is akar azokon változtatni – vagyis azoknak a régióknak, amelyek nem voltak képesek eredményesen felhasználni a forrásokat, még annyi esélye sem lenne a felzárkózásra, mint eddig volt.

A Bizottság leköszönő tagja azonban látja, hogy az EU versenyképessége nem fejleszthető vagy akár csak nem is tartható szinten, amennyiben tovább növekednének az EU régiói közötti különbségek. Csakhogy a Bizottság a források centralizálásban látja a megoldást. Ez a nézőpont viszont azt a lényeges szempontot felejti el, hogy a kohéziós politikák azokban a régiókban voltak legkevésbé eredményesek, amelyek elégtelen vagy nem megfelelő intézményi struktúrákkal, illetve kevésbé képzett munkaerővel rendelkeztek. Ezeken viszont csakis egy rugalmasabb szabályrendszer segítségével, illetve az adminisztratív kapacitások fejlesztésével lehet segíteni. Mindezekhez a szubszidiaritás elvének érvényesülésére van szükség. Ezen túlmenően, a szakpolitikák kidolgozásában nemzeti és nem egyszerű regionális alapon kialakított döntésekre van szükség, amit a német pénzügyminiszter áltat bemutatott tanulmány is hangsúlyoz.

Amennyiben a Bizottság által szorgalmazott megoldás teret nyer és egy centralizáltabb kohéziós politika kerülne kialakításra, úgy valószínű, hogy az egyes fejlesztési szakpolitikák még kevésbé lennének gazdasági vagy társadalmi szempontból eredményesek, valamint egyes tagállamok régiói még inkább leszakadnának. Ugyanakkor a térség lakosaiban jobban tudatosodna az EU szerepe az egyes fejlesztések során, ami várhatóan növelné az uniós integráció támogatását. A Bizottság szempontjából ez viszont egy rendkívül lényeges szempont lehet. Láthatóan a kohéziós politika jövőjének kialakítása igencsak érzékeny pontokat érint a politikai térfelek ellentétes pólusain. A csatározások legnagyobb vesztesei a forrásokat eredményesen felhasználó tagállamok lehetnek, így Magyarország is, illetve amennyiben az unió egészét nézzük – akkor a regionális különbségek miatt egyre csökkenő uniós versenyképesség.”

Forrás:
A fejletlen régiók problémái; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2024. július 19.

Uniós kohéziós kiadások: nem működik a kontrollrendszer

„* 409 milliárd euró kohéziós kiadásokra 2014 és 2020 között: az uniós költségvetés bő egyharmada
* A kiadások bizottsági és tagállami ellenőrzése nem kellően megbízható
* A kohéziót folyamatosan magasabb hibaarány jellemzi, mint más költségvetési területeket

Az Uniónak nem sikerült jelentősen csökkentenie az – Unión belüli társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek enyhítését célzó – kohéziós politika kiadásait ismételten érintő hibákat. Az Európai Számvevőszék vizsgálata szerint az Európai Bizottság és a tagállamok ellenőrzései még minden szinten kívánnivalót hagynak maguk után. Míg a tagállami hatóságok több hibát tudtak feltárni és megelőzni, addig a Bizottság nemcsak alábecsülte a szabálytalan kiadások szintjét, de azokat az eszközeit sem használta ki teljes mértékben, amelyekkel a tagállamokat irányításuk és rendszereik javítására ösztönözheti.

A kohéziós politika fontos kiadási terület. Az elmúlt években az uniós költségvetést illetően a legtöbb kiadással kapcsolatos hibára is ezen a területen derült fény. A becsült hibaszint nem a csalásokat, a hatékonyság hiányát vagy a források pazarlását méri, hanem annak a becslése, hogy mekkora az a pénzösszeg, amelyet nem az uniós vagy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően használtak fel. A 2007–2013-as, illetve a 2014–2020-as többéves költségvetési ciklust vizsgálva azt látjuk, hogy a kohéziós kiadások általános hibaszintje 6%-ról 4,8%-ra csökkent, de minden évben a szabályokban meghatározott 2%-os küszöbérték felett maradt, és a közelmúltban, a 2022. évi 6,7%-kal csúcsot ért el.

„A Bizottság és a tagállamok szorosan együttműködnek a kohéziós politika terén az Unió polgárainak javára, de a kiadások szabályszerűségéért még többet kell tenniük – jelentette ki Helga Berger, az áttekintésért felelős számvevőszéki tag. – A kontrollmechanizmusokat sok szereplő működteti, de az eredmények nem felelnek meg az elvárásoknak.”

A kohéziós kiadások szabályszerűségét biztosító, egymásra épülő ellenőrzésekben az első védelmi vonalat a tagállami irányító hatóságok ellenőrzései jelentik: ezeket hiányosságok gyengítik, pedig révükön meg lehetett volna előzni a számvevők által 2017 és 2022 között feltárt hibák több mint egyharmadát. A második védelmi vonalban a tagállamok saját ellenőrző szervei végzik ellenőrzéseiket: az uniós számvevők ezeknél is különböző jellegű és súlyosságú hiányosságokat tártak fel, a megvizsgált 43 ellenőrző hatóság közül 40 esetében. A harmadik védelmi vonalként működő Bizottság csak korlátozott mértékben megbízható nemzeti szintű ellenőrzésekre alapozza értékelését, miközben egyes tagállamok hatóságai másoknál eredményesebben előzik meg és tárják fel a hibákat. Ugyanakkor a Bizottságnak a hibák feltárására, megelőzésére vagy kijavítására szolgáló saját eszközei is hiányosságokat mutatnak. Mivel a Bizottság dokumentumalapú ellenőrzéseit nem hibás kiadások feltárására alakították ki, nagyobb hatást lehetne elérni azáltal, ha a Bizottság az eddiginél több szabályszerűségi ellenőrzést végezne e téren. A Bizottság súlyos kontrollhiányosságok esetén pénzügyi korrekciókat is alkalmazhat a hibás kiadások uniós költségvetésre gyakorolt negatív hatásának orvoslására, ezek azonban eddig nem eredményeztek közvetlen forráskiesést az érintett tagállam számára. Ehelyett a tagállamok lehetőséget kaptak arra, hogy a korrekciók összegét további projektekre használják fel. Ez nemcsak a korrekciók visszatartó erejét korlátozza, hanem arra sem ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszereik javításával eleve el tudják kerülni a hibákat.

Az elmúlt években a kohézió terén a hibák zöme kiadások és projektek nem támogatható voltából eredt, míg a második leggyakoribb hibaok az volt, hogy a finanszírozás kedvezményezettjei nem tartották be az állami támogatásra és a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat. A számvevők a hibák három alapvető okát azonosították: a tagállamok adminisztrációjának elégtelensége, többek között a nem megfelelő döntéshozatal és az irányító hatóságok nem hatékony ellenőrzései; a kedvezményezettek gondatlansága vagy feltételezett szándékos meg nem felelése; valamint a szabályok értelmezésével kapcsolatos problémák.

A számvevők következtetése szerint lenne még mit javítani mind a Bizottság, mind a tagállamok részéről a kohéziós kiadások ellenőrzésének módján: figyelmeztetnek, hogy továbbra is magas a szabálytalan kiadások kockázata. Hangsúlyozzák: amiatt, hogy a többéves kiadási időszakok, illetve a Covid19-válság utáni uniós helyreállítási alapok felhasználási időszaka között átfedés áll fenn, az egyes tagállamokra nagyobb nyomás nehezedik a kiadások szabályos felhasználása érdekében.
Háttér-információk

Az Unió hosszú távú költségvetését hétéves finanszírozási ciklusok köré tervezik. A kohéziós politika célja az uniós tagállamok és régiók közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. A kohéziós alapok többrétegű kontrollrendszerrel rendelkeznek, mivel azokat az uniós költségvetésért végső soron felelős Bizottság és a tagállami hatóságok közösen irányítják. A 2014–2020-as időszakban a Bizottság a tagállamok ellenőrzési munkájára támaszkodott, vagyis minden egyes vizsgálati szint az eggyel korábbi szinten végzett munkán alapul.

A 3/2024. sz. „Áttekintés a bizonyossági keretről és a 2014–2020-as időszak kohéziós kiadásainak hibáihoz hozzájáruló fő tényezőkről” a Számvevőszék honlapján érhető el. Nem ellenőrzési jelentésről, hanem a 2014–2020-as kohéziós kiadási időszakra vonatkozó korábbi számvevőszéki ellenőrzési munkán és nyilvánosan hozzáférhető információkon alapuló áttekintésről van szó.

Kapcsolódó hivatkozások

03/2024. sz. áttekintés: Áttekintés a bizonyossági keretről és a 2014–2020-as időszak kohéziós kiadásainak hibáihoz hozzájáruló fő tényezőkről

A kohéziós politika a 2014–2020-as időszak uniós költségvetésének több mint egyharmadát tette ki. A kohéziós kiadásokra vonatkozó bizonyossági keret 2007 óta hozzájárult az átfogó hibaszint csökkentéséhez, de nem bizonyult eredményesnek abban, hogy azt a lényegességi küszöb alá szorítsa. Ellenőrzési eredményeink mind az egyes években, mind többéves perspektívában következetesen 2%-ot meghaladó hibaszintet mutatnak ki. Ebből jól látható, hogy valamennyi főbb érintettnek még javítania kell a bizonyossági modell végrehajtásán.

​Áttekintésünk több évre nézve bemutatja ellenőrzési eredményeinket, értékelést ad a bizonyossági keretről és országspecifikus információkkal szolgál. Rámutatunk továbbá a hibák alapvető okaira és arra, hogy a Bizottság milyen intézkedéseket hozott a hibák megelőzésére és korrigálására.​​”

Forrás:
Uniós kohéziós kiadások: nem működik a kontrollrendszer; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. július 8.

Hogyan alakítható az uniós iparpolitika?

„A Számvevőszék ECA Journal című folyóirata legfrissebb számának témája: az európai iparpolitikára irányuló uniós intézkedések, és mindaz, amihez ennek a szakpolitikának köze lehet. Az Európai Unió Tanácsának – az iparpolitikai kérdéseket szintén kiemelten kezelő – belga elnöksége idején közzétett tematikus számunk azt a kihívást elemzi, hogyan egyeztetheti össze az Unió a dekarbonizáció szakpolitikai célját a szabadkereskedelmi törekvéseivel, megőrizve ugyanakkor stratégiai autonómiáját. A fő kérdés: hogyan alakítható ki olyan uniós iparpolitika, amelynek révén el lehet érni ezeket az átfogó célkitűzéseket?

Korunkban, amikor a világ régiói közötti verseny egyre éleződik, mind erősebb igény mutatkozik egy uniós iparpolitika iránt. Az Unió és tagállamai lassanként ipari stratégiák megvalósításába kezdtek a növekedés, a termelékenység, a versenyképesség, a reziliencia és a biztonság érdekében (a biztonságot mind gazdaságilag, mind – most, amikor Európa területén háború zajlik – honvédelmileg értve), valamint a társadalmi kihívások kezelése, például iparágaik környezetbarátabbá tétele céljával. Mindezen lépések kérdéseket vetnek fel a különböző potenciális vagy már működő iparpolitikai beavatkozások eredményességével kapcsolatban.

Az ECA Journal friss száma dióhéjban ismertet különböző nézeteket az uniós iparpolitikai kezdeményezések okairól és működési módjáról. Ebben a széles témakörben különböző tanulmányok állnak megjelenés előtt, vagy jelentek meg a közelmúltban, legutóbb Enrico Letta(opens in new window) tollából. A lapban több szakértői vélemény is olvasható az Unió zöld iparpolitikai stratégiájáról, valamint interjút közlünk Alexander de Croo belga miniszterelnökkel. Írást adtak lapunkba az iparpolitikai intézkedések ellenőrzéséért felelős számvevőszéki kollégák, és közlünk egy, a francia-német gazdasági szakértői tanács tagjai által készített elemzést. Ha érdeklik az uniós iparpolitika legújabb fejleményei, akkor ez a szám önnek szól!

Kapcsolódó hivatkozások

ECA Journal N° 2/2024: EU industrial policy – the solution to various dilemmas? (PDF)”

Forrás:
Hogyan alakítható az uniós iparpolitika?; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. június 28.

Az Európai Unió és a megújuló hidrogén: a számvevők szerint a döntéseket a valós helyzet vizsgálatára kell alapozni

„* A megújuló hidrogén előállítására és keresletére vonatkozó 2030-as célok túl ambiciózusak voltak
* A „tyúk vagy a tojás” dilemma: a kínálat a kereslettől függ, de ez fordítva is igaz
* Felmerül a kockázat, hogy gyengül a fő iparágak versenyképessége, és új stratégiai függőségek alakulnak ki

Az Európai Számvevőszék jelentése szerint az Unió vegyes sikerekkel tudta csak biztosítani a megújuló hidrogén feltörekvő piacához szükséges építőköveket. Bár az Európai Bizottság tett pozitív lépéseket, továbbra is kihívások állnak fenn a hidrogén teljes értéklánca mentén, és úgy tűnik, az Unió aligha fogja teljesíteni a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozó, 2030-ra kitűzött céljait. A számvevők szorgalmazzák, hogy a döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára: így biztosítható, hogy az uniós célok reálisak legyenek, és hogy a stratégiai döntések ne rontsák a főbb iparágak versenyképességét, és ne teremtsenek új függőségeket.

A megújuló vagy „zöld” hidrogén szerepe jelentős a főbb uniós iparágak jövője szempontjából, mivel elősegítheti különösen a nehezen villamosítható ágazatok, például az acélgyártás, a petrolkémiai ágazat, a cementipar és a műtrágyák dekarbonizációját. Emellett abban is segíthet, hogy az Unió elérje a 2050-re kitűzött nulla szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos éghajlat-politikai céljait, és tovább csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét.

„A megújuló hidrogénnel kapcsolatos uniós iparpolitikát a valós helyzethez kell igazítani – jelentette ki Stef Blok, a Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja. – Az Uniónak döntenie kell a dekarbonizáció felé vezető stratégiai lépésekről, miközben el kell kerülnie a főbb uniós iparágak versenyhelyzetének romlását, illetve új stratégiai függőségek létrehozását.”

Először is a Bizottság túl ambiciózus célokat tűzött ki a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozóan (10–10 millió tonna 2030-ig). Ezek a célok megbízható elemzés helyett politikai akaraton alapultak. Ráadásul elérésüket több kezdeti probléma is veszélyeztette. A tagállamok eltérő ambícióit nem mindig hangolták össze a célokkal. Másodszor, a tagállamokkal és az ágazattal való koordináció során a Bizottság nem tudta biztosítani, hogy valamennyi fél egy irányba haladjon.

A számvevők ugyanakkor elismerik, hogy a Bizottság a legtöbb jogi aktusra rövid időn belül javaslatot tett: a jogi keret mostanra nagyrészt teljes, és képes megadni az új piac létrehozásához alapvetően szükséges biztonságot. Időbe telt azonban, míg megállapodás született a megújuló hidrogénre vonatkozó szabályokról, és emiatt számos befektetési döntést elhalasztottak. A projektfejlesztők azért is későbbre halasztanak egyes beruházási döntéseket, mert a kínálat a kereslettől függ, ám ez fordítva is igaz.

Az uniós hidrogénipar kiépítéséhez óriási köz- és magánberuházásokra van szükség, de a Bizottság nem rendelkezik teljes körű áttekintéssel a szükségletekről, illetve a rendelkezésre álló közfinanszírozásról. Ugyanakkor az uniós finanszírozás – a számvevők becslése szerint a 2021–2027-es időszakra nézve 18,8 milliárd euró – több program között oszlik meg, így a vállalatok számára nehezebb megállapítani, melyik típusú finanszírozás a legmegfelelőbb az adott projekthez. Az uniós finanszírozás nagy részét azok a tagállamok használják fel, amelyek nagy arányban rendelkeznek nehezen dekarbonizálható ágazatokkal, és amelyek a tervezett projektek tekintetében is előrehaladottabbak (Németország, Spanyolország, Franciaország és Hollandia). Még mindig nincs azonban garancia arra, hogy az Unió hidrogéntermelési potenciálját teljes mértékben ki lehet aknázni, illetve hogy a közfinanszírozás lehetővé teszi az Unió számára, hogy biztosítsa a zöld hidrogént szállítását a jó termelési potenciállal rendelkező országokból a nagy ipari kereslettel rendelkező országokba.

A számvevők arra kérik a Bizottságot, hogy a következő három fontos terület gondos értékelése alapján frissítse hidrogénstratégiáját: miként kell kalibrálni a megújuló hidrogén előállítására és felhasználására irányuló piaci ösztönzőket; hogyan és az értéklánc mely részeire összpontosítva priorizálható a szűkös uniós finanszírozás; és mely iparágakat kívánja megtartani az Unió és milyen áron, tekintettel az uniós termelés geopolitikai következményeire, összevetve a nem uniós országokból származó behozatallal.

Háttér-információk

A hidrogén különböző módokon állítható elő, például vízből villamos energia felhasználásával (elektrolízis) vagy földgázból (reformálás). Az uniós nehézipar többek között megújuló hidrogén – azaz megújuló villamos energia vagy biomassza felhasználásával előállított hidrogén – révén tehető éghajlatbaráttá.

A megújuló hidrogén használata azonban kihívásokkal is jár: ilyenek például az előállítási költségek, illetve a megújuló villamos energia és víz iránti igény. 2022-ben a hidrogén Európa energiafogyasztásának kevesebb mint 2%-át tette ki, a kereslet legnagyobb részben a finomítóktól származott. A jelentés szerint az ösztönzött kereslet 2030-ig várhatóan nemhogy a Bizottság által eredetileg tervezett 20 millió tonnát, de még a 10 millió tonnát sem éri majd el. A számvevők megjegyzik továbbá, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem beszélhetünk átfogó uniós hidrogénbehozatali stratégiáról.

„Az Unió megújuló hidrogénnel kapcsolatos iparpolitikája: A jogi keretet nagyrészt elfogadták – ideje valós körülmények között értékelni az alkalmazást” című, 11/2024. sz. különjelentés elérhető a Számvevőszék honlapján. A Számvevőszék korábban már több jelentést kiadott az Unió iparpolitikájáról, többek között az energiatárolási technológiákról és az akkumulátorokról.

Kapcsolódó hivatkozások

Különjelentés 11/2024: Az Unió megújuló hidrogénnel kapcsolatos iparpolitikája – A jogi keretet nagyrészt elfogadták – ideje valós körülmények között értékelni az alkalmazást

Az Európai Bizottság a hidrogénstratégiájában és a REPowerEU tervben, a hidrogéntermelésre és -importra vonatkozó célértékek meghatározásával kijelölte a megújuló hidrogén uniós piacának létrehozásához vezető utat. A megújuló hidrogén megoldást nyújthat a dekarbonizáció problémájára, különösen ami a nehezen dekarbonizálható ipari ágazatokat illeti. A 2021–2027-es időszak hidrogénnel kapcsolatos projektjeinek teljes uniós finanszírozása a jelenlegi becslés szerint 18,8 milliárd euró. Megállapítottuk, hogy a Bizottság részben sikeresen teremtette meg a feltörekvő hidrogénpiachoz és a kapcsolódó értéklánchoz a kellő feltételeket. A jogi keretet nagyrészt elfogadták, de továbbra is vannak kihívások. Egyik legfontosabb javaslatunk, hogy a jövőben a stratégiai döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára, és új stratégiai függőségek kialakítása nélkül hozzanak stratégiai döntéseket arról, milyen irányban érdemes előrehaladni.

Az Európai Bizottság válaszai (PDF)”

Forrás:
Az Európai Unió és a megújuló hidrogén: a számvevők szerint a döntéseket a valós helyzet vizsgálatára kell alapozni; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. július 17.

Törvények, rendeletek

Új törvény lép életbe augusztus elsejétől az online csalások ellen

„Új törvény lép életbe augusztus elsejétől, amely segíti a hatóságok fellépését az online bűnözőkkel szemben – jelentette be Tuzson Bence igazságügyi miniszter szerdán sajtótájékoztatón Budapesten.

Az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére, közös együttműködésben a Nemzetgazdasági Minisztériummal, a jegybankkal és a Magyar Bankszövetséggel idén tavasszal terjesztették a parlament elé azt a törvénycsomagot, amellyel törvény adta lehetőségekkel, eszközökkel léphetnek fel a hatóságok az online elkövetőkkel szemben.

Elmondta, ez az első olyan törvénycsomag, amely az online csalások ellen indult intenzív kormányzati munka eredménye. Hozzátette, az új törvénycsomaggal a kormány célja az volt, hogy felgyorsítsák a bűncselekmények felderítését, és az eljárás lefolytatását.

A törvénycsomag a családok, emberek biztonságának megerősítéséről szól, ahogy erről szól a rezsicsökkentés, részben a migrációval szembeni határozott fellépés is, vagy a háborúval szembeni fellépés – mondta.

A jogszabály lényeges elemei közé sorolta a bankok közötti információcsere felgyorsítását, amellyel követik az elcsalt összeget, és beavatkoznak a befagyasztása érdekében. A bűncselekmények felderítésében részt kell venniük az online piactereknek is, amelyek intézkednek a csalásokra használt felhasználói fiókok törléséről – ismertette.

Tuzson Bence tájékoztatása szerint a büntetőeljárást érintő módosítások célja, hogy fokozzák azok eredményességét. Ebben fontos változás lesz az ügyteher elosztása, melyben a bíroságok az általános illetékesség alapján járhatnak el, nincsen szükség speciális szakértelemre. Egy másik változás, hogy a nyomozó hatóság ügyészi engedély nélkül kérhet le bizonyos banki és telekommunikációs adatokat, így gyorsabb lesz a személyek azonosításához szükséges adatok gyűjtése.

Közölte, ősszel további olyan jogszabályok elfogadását tervezik, amelyek a nyomozóhatóságok és a bankok közötti együttműködés megerősítését célozzák.

Arra is kitért, hogy az áldozatsegítő központok száma jelenleg 15, és minden megyeszékhelyen terveznek létrehozni ilyeneket, ahol azonnali segítséget nyújtanak a bűncselekmények áldozatainak. A központokban dolgozó kollégák jogi, pszichológiai, és szakmai iránymutatást adnak, a rendszerből számos olyan visszajelzést kapnak, amelyet a törvényalkotásban is felhasználhatnak – fejtette ki a miniszter.

Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke elmondta: a jegybank is részt vesz az Igazságügyi Minisztériumnak abban a munkacsoportjában, amely az online csalások elleni jogalkotással foglalkozik. Mérföldkőnek nevezte az új törvény életbe lépését, hiszen az ellopott ügyfélpénzek megállításával, visszaszerzésével kapcsolatos tevékenységet erősíti. Ebben kiemelt a bankok és a nyomozóhatóságok gyors, hatékony együttes munkája, hiszen ez biztosítja az ellopott összegek megállítását, visszaszerzését és az elkövetők felelősségre vonását.

Még fontosabb azonban, hogy az online csalások elkövetését ellehetetlenítsék. Ehhez egyrészt a mai és a leendő ügyfeleket edukálni szükséges, ebben a KiberPajzs kezdeményezés elévülhetetlen érdemeket szerzett, azonban tovább kell folytatni ezt a munkát – mondta. Kitért arra: az MNB által elvárt, hogy a bankok a több milliárd tranzakció között valós idejű visszaélésszűrő rendszerrel azonnal, még a teljesítést megelőzően felismerjék azokat az ügyleteket, amelyeknél felmerülhet a visszaélés gyanúja.

A csalások elleni küzdelem folyamatos, változatos kihívás, az idei első negyedévben elsősorban a kártyás visszaélések száma nőtt ismét erőteljesen, míg az átutalásokhoz kapcsolódó esetek száma csak kis mértékben emelkedett – ismertette. A csalók újabban egyre gyakrabban alkalmazzák a célzott adathalászat módszerét, amikor a támadók a többek között a közösségi médiában elérhető nyilvános információkat felhasználva, személyre szabott üzenetekkel próbálják tőrbe csalni a potenciális áldozatokat. Ezért is keresni kell a csalás elleni küzdelemben azokat a pontokat, amely esetekben erősíteni szükséges a védekezést.

Közölte: ennek keretében az MNB a napokban vezetői körlevelet adott ki, amely az online hitelcsalások kapcsán fogalmaz meg elvárásokat a hitelező pénzügyi intézményeknél.

Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy a kibercsalókat és módszereiket fel kell tudni ismerni, ebben a megelőző tájékoztatásnak lényeges szerepe van. A bankszektor dolgozik egy központi visszaéléseket kiszűrő rendszer létrehozásán, amely 2025-re készülhet el.

Kandrács Csaba hozzáfűzte, hogy az új visszaélés-szűrő rendszer mesterséges intelligencia segítségével felismeri és kiszűri a szokatlan fizetési mintázatokat, és azt jelzi a bankoknak, mindezt az átutalás 5 másodperces végrehajtásán belül.”

Forrás:
Tuzson Bence: új törvény lép életbe az online bűnözőkkel szemben; Igazságügyi Minisztérium; 2024. július 17.
Lásd még:
2024. évi XVIII. törvény az online csalások elleni fellépés érdekében szükséges törvények és egyéb büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról; Nemzeti Jogszabálytár
Túri Anikó: a kormány a családok védelme érdekében határozottan fellép az online csalásokkal szemben; Nemzetgazdasági Minisztérium; 2024. július 15.